36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 17. 23:34 | Link


~ öltözet ~


Nem mintha nem lenne elég dolgom a kastélyban. Tanulás, ja, persze, mint minden átlagos vizsgaidőszakomban - semmi -, meg vizsgákra járás. Igazság szerint semmi érdekes, az ember tanul, ha kell neki, vizsgázik, ha muszáj, de alapvetően nem csinálom szívesen ezeket, és nem is érdekelnek.
A "nagy erőfeszítéseim" közepette azonban nem árt a lazítás, hiszen nem bölcs dolog túlerőltetni magad, nem igaz? Most végül is, az hogy felkelek, lezuhanyzok, talárba bújok, rendbe rakom magam - és akkor az evésről és az alvásról ne is beszéljünk - már önmagában elég fárasztó, és akkor még rakjuk hozzá az idióta teszteket! Földi dolgok, gusztustalan.
Így hát úgy döntöttem, ezen a kellemes vasárnapi pihenőnapon kiruccanok a stéghez. A folyosón egy lézengő diákkal sem találkoztam, mindegyik készül vagy egész napos alvással tölti ki szabadidejét, úgyhogy senki sem kötött belém, mikor kicsusszantam a bejárati ajtón. Húsz perces séta vette kezdetét, de nem bántam; lenge ruhácskát öltöttem fel egy bikini fölé, s a fekete törölközőm a táskámban lapult, úgyhogy nem fordultam vissza az út közepén.
Összeborzoltam fakó kék hajam, ahogy átléptem a kis falu láthatatlan határát. Egy kósza lélek sem lézengett az utcákon, végül is, tökre igazuk van; mit keresnének vasárnap késő délután kint az utcán? Így hát senki sem bámult meg szokásosan ijesztő kinézetem miatt. Pedig bőröm bizony most is rikítóan fehér volt az átlaghoz képest, szemem szokatlanul élénk kék; úgy néztem ki ebben a csontvázas ruhában, a színes bakancsban kislányos arcommal, mint egy el.....tt kislány. Csak a szokásos.
Egyenesen a stég felé vettem az irányt, ahol is kipakoltam a cuccomat, bekentem magam naptejjel - mert a bőröm szerencsére hiperérzékeny, áldom anyám génállományát -, majd ruhámat gondosan összehajtva első körben kifeküdtem a törölközőre egy kicsit. Ráérek még.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2014. augusztus 17. 23:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. augusztus 18. 00:01 | Link


- hangulatfokozó -


Hosszú idő után végre ismét hazatérhet bogolyfalvi lakásába, és bár imádta édesanyja főztjét, most jobban vágyik a bejárónője kosztjára. Mondhatná, hogy unja a banánt, de életveszély számára meghámozni azt is. Aztán persze a Mágiaügyi Minisztérium bizonyos osztályai is kapnak a nyáron egy hét szabadságot, ezt pedig érdemes kihasználni némi lazítással otthon, élvezni a simogató hűs szellőt a hasán a nappalijában, miközben a sportrovatot olvassa az újságban - ami nagyon nem érdekli -, és mellette habos vajsört iszogatni... Hmm, nyári szünet. Ám mit is hallott, mi van odafönt a Bagolykőben? Jelmezbált akarnak rendezni, és Simfelünk kifejezetten szereti az efféle mulatságokat, úgyhogy a szokásos lustálkodása helyett magára öltve egy öltönyt, egy kalapot és egy aktatáskát gyakorolgatja a szerepét. Aki nem ismerné rendesen ezt a figurát, annak elárulom, hogy ez a gyermeklelkű fiatalember egyszerűen rajong a Monty Phyton nevezetű abszurd angol humoristákért, félvér lévén azokon nőtt fel, és a kedvenc karaktere az a bizonyos színész volt, aki a Hülye Járások Minisztériumából adott elő egy jelenetet. Nem is kell hozzá sok jelmez, és rendkívül vicces látni az emberek arcát, hogy egy furcsán lépkedő férfi baktat végig a falun. Lábait a magasba lendíti egyesével, majd szökken, hátra lép kettőt, perdül egyet és folytatja a kis mutatványt. Nem, még mindig nem érzi elég hülyének, úgyhogy megfűszerezi egy kis guggolópózzal a műveletet. Na, alakul ez. Ilyen, és ehhez hasonló járással vonul végig a Boglyas téren, remélvén a legjobbakat, miszerint nem fogják be és dugják a Sziklakorházba. El kéne mennie valamerre tovább gyakorolni, így gondolván egyet két szökkenéssel már a másik irányba indul, azaz a falu határához. Azoknak, akik az útjába tévednek, még a kalapját is megemeli, mintha az égvilágon semmi különös nem lenne hóbortos viselkedésében.
Annyira koncentrál a hülye lépéseire, hogy észre sem veszi, már a stégnél köt ki, ahol egy hófehér bőrű, furcsán kék hajú lány kenegeti magát naptejjel. Kristófnak támad egy szenzációs ötlete, s ezzel az idióta járásával baktat át a fahídon, megemeli a kalapját a hölgynek köszönésképpen, majd ugyanezen eleganciával lelép a stégről, és belesétál a vízbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 22. 12:47 | Link



Letettem magam mellé a naptejemet, táskámból pedig előkaptam az előre legyártott limonádét. Kortyoltam egyet, s jólesően felszisszentem. Napszemüvegemen keresztül néztem az eget. Kicsit nekem sem árt lazítani a nagy pörgésben, de most komolyan. Ebben az évben egy csomó balhét csináltam, és különben is, hagyni kell az áldozatokat feltöltődni energiával, hogy aztán majd újult erővel szívhassam le az életerejüket. Tisztára, mint egy dementor.
Aztán egyszer csak furcsa trappolások zavarták meg nyugalmam, mert persze, Annie sosem pihenhet egyszerűen, mindig jön valami idióta, akit el kell intéznie. Lustán fordítottam arra a fejem, hogy aztán egy öltönyös, iszonyat módon járó hülyét pillantsak meg. Miért van az, hogy egyes aranyvérűek begolyóznak a belterjességtől?
Aztán a férfi se szó, se beszéd belesétált a vízbe, engem pedig teljesen beborított a tavacska hideg vize. Szemeim hatalmasra nyíltak, arcomra idegbeteg, felháborodott kifejezés ült ki, majd másodpercek alatt el is rejtettem a semlegesség álarca mögé. A pumpa másodpercek alatt felment bennem; egyszeriben annyira dühös lettem, hogy a két kezemmel meg tudtam volna fojtani ezt a csapnivaló idiótát. Éreztem nyakamon a gyűlő elektromos töltést. Tényleg az lenne a legjobb, ha belecsapatnék egyet, a víz miatt úgyis nagyobbat ütne, iszonyatosan fájna neki.
De nem pazarlom ilyenekre az energiám.
- Mégis mit képzelsz? - hangom csendes volt, szavaimból áradt a hideg ideg. Mivel hangszínem elég magas volt, és akaratom ellenére sokszor úgy ugrált, mint egy kislányé, ezért elég ijesztő látvány lehettem ezzel a hűvösen ideges hangsúllyal és azzal, hogy már éreztem, ujjaimon (akaratom ellenére) kis villámok futnak végig.
Egy levicropus kéne neki, vagy valami hasonló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Adam cicc
Írta: 2014. augusztus 27. 21:44
| Link

Semmiképpen sem élne olyan félreérthető kijelentésekkel, minthogy az érzés földöntúli, vagy hasonlók. Nemrég elég durva vérveszteségben volt része Davidnek hála, így ez a kis adag szinte meg sem kottyan neki. Ettől függetlenül lehunyt szemmel várja a lakoma végét. Nem is igazán világos, miért egyezett bele ebbe, de ezen még ráér rágódni bőven, mondjuk a saját ágyában. De az még messze lesz, mert sállállá, a stégen éjszaka…
Nem tart már sokáig a procedúra, Adam kihúzza fogait Michelle-ből, aki szinte nyomban leereszkedik teljesen a földre. Nincs hányingere, de szédül picit és érzi magán, hogy a korábbi élénk színek az arcán kissé halványultak. Nem vészes egyáltalán, csak kell egy kis idő, míg jobban lesz. Kinyitja szemeit, de inkább vissza is csukja, mert a csillagok nagyon nem akarnak a helyükön maradni. Csak annak örül, hogy az émelygést megúszta, az kéne még neki. Aztán szépen lassan megáll minden és mikor ismét látja a fölötte elhelyezkedő eget, elégedetté válik. Ezen is túl van, semmi baja, jól is érzi már magát, mi kell még? Kicsit elfordítja fejét és rápillant Adamre, aki továbbra is mellette támaszkodik és őt fürkészi sötét íriszeivel.
- Egészségedre – végre megjelenik az a tipikus Saint-Venant féle vigyor az arcán, halál lazán ejti ki a szavakat. Mintha az elmúlt pár perc meg sem történt volna. Fel még nem igazán akar ülni, gyűjti az erejét, de jó is ez így jelenleg, felesleges pattogni, mint a gumilabda. A társasága úgyis adott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Michelle
Írta: 2014. augusztus 28. 10:59
| Link

Egy vámpír, mint adott társaság. Igazán jellemző egy ilyesfajta elképzelés a halandókra. Főleg az ennyire magabiztosakra, mint a mellettem heverő, megkóstolt szőkeség. Készpénznek veszik, hogy aki melléjük szegődött, aki csatlakozott hozzájuk akár csak néhány percre, az maradni fog, hiszen bevonódik a bűvkörükbe. Az a helyzet, ez a feltételezés alapvetően jogos. Azonban esetünkben túl sok a változó ahhoz, semmint, hogy akármit biztosnak lehessen venni.
Egyszerű letargikus, depresszíven tengődő varázslénynek tűnhetek a ma társadalmának, és bár habitusom nem változott, csak szilárdult az idők során, ennek oka pontosan az, hogy reagálok a világra. Minden életforma kialakítja a maga védelmét. Nekem erre több száz évem volt. Ennek az eredménye a mostani önmagam. Nem vagyok sem emos, sem goth, sem rocker. Hasonlíthatok rájuk, ám nem tartozom semelyik feltételezhető kategóriába. A személyiségem a történelemhez alkalmazkodott, az újabb és újabb időkkel finoman formálódott, akaratlanul is felvéve azt az állapotot, amelyet a legideálisabbnak tartott. Szimpla evolúció, melynek eredményeként egy külső szemlélő számára olyan lehetek, amilyen szűk hétszáz éve voltam, csak éppen mostmár azért vagyok ilyen, mert így élek túl legkönnyebben.
- Köszönöm. - szűröm ki szemfogaim közt a hála őszinte szavát rekedtes, éteri hangon a csinos, kissé kába leányzónak. Jól megnézem még magamnak, aztán egyszerűen itt hagyom. Villámgyors távozásomat Ő úgy érzékeli, mintha köddé váltam volna. Némileg udvariatlanság ez a részemről, csak úgy itt hagyni a szöszit egyedül az éjszakában, miután jóízűt ittam belőle. Nem csodálnám, ha emiatt kihasználva érezné magát, de egy részről nem hiszem, hogy túl új élmény lenne ez a számára, más részről ráfér az egojára. Azonban nem ezért cselekedtem így, hanem mert ostobaság lett volna egy perccel is tovább maradnom Vele édes kettesben a stégen....
A veszélyes halandók kategóriájába tartozik. A gátlástalan csábítók közé, akik ösztönszerűen csavarnak az ujjuk köré. Én magam vámpírlétem okán, természetemnél fogva ilyen vagyok. Két ilyen együtt pedig... nos, abból végül semmi jó nem származik. Van a lánynak elég emberi gondja, a két pasi közt évődéssel és miegyéb finomságokkal, nem kell még a képletbe egy vérszívó is. Jó, persze, egy pillanatra sem akarok úgy tenni, mintha azért hagytam volna faképnél a szőkét, mert annyira nagyon tekintettel lennék rá. Ezek csak megállapítások. A tény viszont az, hogy egy ilyen nőtől egy magamfajta férfinak -és talán mindenkinek, aki nem mazochista- csak menekülni érdemes. Meg előtte esetleg megkóstolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. augusztus 28. 22:34 | Link

Dwayne

Csak néztem, ahogy a kis kavicsok megtörik a víz tükörsima felszínét.
Még kint a parton szedtem párat, azokat dobáltam egyesével a tóba és közben a szavakat kerestem. Azokat a szavakat, amelyekkel minél kíméletesebben Dwayne tudtára adhatom, hogy elmegyek. Csak remélni mertem, hogy megérti a döntésem hátterében álló indokokat.
Elhajítottam a tenyeremen nyugvó utolsó követ is. Talán egy kicsit nagyobb erővel és laposabb ívben sikerült, nagy csobbanás kíséretében merült el a tó vizében. Nagy levegőt vettem. Direkt nem néztem rá, semmit sem akartam leolvasni az arcáról, miután közöltem vele a nagy hírt.
 - Dwayne. Én... szóval én kaptam egy ajánlatot és hát elfogadtam - ismét nagy levegő - Indonéziába megyek gyakorlatra.
És kifúj. Oké, a poént már lelőttem, jöhet a robbanás vagy a tök hideg közöny, esetleg hiszti, veszekedés. Teljesen mindegy igazából, már minden eshetőségre felkészültem. Három napot kaptam, hogy választ adjak. Azalatt a három nap alatt az elejétől a végéig átgondoltam az egész életem és arra jutottam, hogy hülyeség lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget. Mindig is azt akartam, hogy megbecsüljék a munkám, hogy emberszámba vegyenek és most végre megadatik ez a lehetőség.
Csak bámultam magam elé hülyén, morzsolgattam az ujjaimat, észrevétlenül ráharaptam az ajkamra. Már összecsomagoltam pár fontos holmit. Lassan készenállok a startra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. augusztus 29. 09:16 | Link

Almásy Léna




Szélesen lendít a karjával, a kavics messzire száll a levegőben, hogy halk csobbanással fodrozza meg a tó csillogó tükrét. A nádasból kacsák röppennek fel a zajra, ő pedig csüggedten állapítja meg, hogy egy ilyen ócska dobásra pazarolta el az utolsó lapos kavicsot.
Egy ideig szemléli a távolt, azonban vakítja a fény, az arca visszafordul a nő felé. Nézi a finom vonásokat és abba a kellemes elképzelésbe ringatja magát, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Ó, pedig ha tudná.
De nem tudja.
   -  Oh. De az jó. Nem?
Összeráncolja a homlokát. Nem kerüli el a figyelmét ez a rákészülés a mondandóra, sem pedig Léna gyászos, szenvedő arckifejezése. Eleve furcsa volt, amikor pár nap teljes csönd után végül a stégre invitálta, ez azonban jelenleg szinte mindent összezavar benne. Indonéziai gyakorlat. Naiv elméjében egy pár napos vagy hetes, laza kirándulás él, amiben már neki is számtalanszor része volt.
   -  A másodikról is mennek most néhányan valahová az Antillákra - von vállat könnyedén - két hét az is. Irigyellek azért, én is tökre mennék, jó kis nyaralás ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. augusztus 30. 00:56 | Link

Bence

Amint közeledett a fiú felé észrevette, hogy egy tisztítóbűbáj segítségével éppen lemosta a deszkákat. Nem csak hidrofóbia, obszesszív-kompulzív megbetegedés is. Remek. Talán ha egy kicsit több ideje lett volna átgondolni a helyzetet, kapcsolatba sem lép egy ilyen mentális beteggel. De már túl késő, a büszkesége átvette rajta a hatalmat, és a - következtetéseiből kiindulva - az idegen számára kissé ijesztő szavakat intézett hozzá. Hát az nem kifejezés. A srác állapota rosszabb, mint azt Kinsey gondolta volna, és sikítani kezdett már a sellők említésétől is. Ráadásul nagy ijedtségben meg is csúszott a frissen letisztított stég felszínén. Bár a végzett diák látta az ismeretlenen, hogy bármit megtenne, csak hogy ne kelljen megmártóznia a vízben, a következő mozdulata mégis hirtelen érte. Társa túlságosan rácsimpaszkodott, ezért ő is elvesztette az egyensúlyát, és karját kinyújtva elterült a deszkákon. A felsőteste a víz fölött lógott pár centivel, a karja pedig könyökig a vízben, mivel a srác továbbra is makacsul kapaszkodott belé. Bár nem véletlenül hívták szerencsétlen találkozásuk helyét "kis tavacskának", Kinsey szavai könnyen meggyőzhették a fiút, hogy a tó mélyebb volt, mint gondolnánk. Emiatt a másik valószínűleg meg sem próbálta lábával megkeresni a talajt. A viselkedéselemzőnek tehát nem maradt más választása, ki kellett húznia onnan. Feltérdelt a stégen, a másik karját is a vízbe mártotta, és - reményei szerint - a hónaljánál fogva kihúzta az idegent maga mellé. A deszkákra leülve hosszan kifújta a levegőt, majd pár pillanatnyi csend után a másikhoz fordult:
- Hát én sem ezt a pillanatot fogom látni ezek után Edevis tükrében, az biztos.
Matthew felgyűrte utazóköpenyének ázott ujját, s két tenyerével megdörzsölte az arcát. Szürreális. Ez a legjobb szó erre a helyzetre. Szürreális. Miután eleget hitetlenkedett a történteken, komótosan felállt. Semmi értelme nem volt arra várnia, hogy megszáradjon, hiszen a nap már lemenőfélben volt. Újból végigpillantott a csuromvizes srácon, és egy szikrányi bűntudat rémlett fel benne, de szinte azonnal el is tűnt. A másik jött ide, a félelmeinek helyszínére. Ami történt, az teljességgel az ő hibája.
- Szerintem elég volt a félelmeid leküzdéséből mára - nézett rá jelentőségteljesen. - Szárítkozásra ajánlom a pubot, ott talán nem fázol meg és nincs akkora zaj, mint a csárdában.
Azzal búcsút intett a hidrofóbiás srácnak, és útnak indult az ideiglenes lakhelye felé.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2014. december 5. 14:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. augusztus 30. 09:59 | Link

Dwayne

Hunyorogva néztem rá mégis a férfire. Nem, egyáltalán nem akartam őt itt hagyni. Ha lehetne, belepasszíroznám az utazóládámba, hogy elvihessem magammal, aztán az ágyam alatt bújtattam volna az ott töltött idő alatt. De nem jöhet velem, ő Budapesten van állományban.
 - Hát... jó is. Meg nem is. Jó lehetőség, sokat fejlődhetnék.
Tekintetemet ismét a tó vizére szegeztem. Az előbb felreppent kacsák a nagy riadalom elmúlásával szépen visszaereszkedtek a vízfelszínre. Békésen pacsáltak tovább, nem zavartatva magukat. Annyira gondtalanok... annyira szabadok.
 - Egy évre kaptam szerződést - nyögtem ki végül.
Egy év Indonézia. Egy év alatt rengeteg minden történhet velem és vele is. Ki tudja, hol leszünk egy év múlva? Aurorok vagyunk, bármelyik sarkon utolérhet az utolsó pillanat és aztán nem marad semmi más, csak a hatalmas fekete űr a másik számára. Mennyi mindent megéltünk egy év alatt. Együtt.
Törökülésből felhúztam a lábaim, hogy átölelhessem őket. Bánatos voltam, még ha magamnak is okoztam. Egyáltalán nem lett volna kötelező azt az ajánlatot elfogadni, de most az egyszer az életben önző voltam - meg is bántam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. augusztus 30. 12:28 | Link

Almásy Léna



Furcsa, hűvös borzongás fut végig rajta, libabőrt hagyva maga után. Könnyed, már-már derűs arckifejezése leolvas az arcáról, helyére bizonytalan kérdés ül. Dermedten bámulja a nőt, nehezen legyűri az ösztönös késztetést, hogy durván megrázza és ráordítson, nyögje már ki, mi az, ami miatt ennyire feszült. Hiszen, ha egy hétre tűnik el, az nem indokolja ezt a citromba harapott pofát. Esetleg, ha... nem, az biztosan nem lehet.
Most nem. Vele nem.
A szája lassan elnyílik. A mondat értelme gonoszan settenkedik az agyába és lassan szivárog a tudatáig. Egy év. Egy teljes év. Egyszerre megért mindent.
   -  Nem.
Hitetlenkedve támaszkodik a kezeire, csak megcsóválja a fejét. A válasza sziklaszilárd és vitát nem tűrő, mintha ennyivel eldönthetné az egészet. Léna márpedig sehová nem megy, nem hogy a világ másik felére egy teljes évre.

   -  Tökre nem hagyhatsz itt. Mi a fenét fogsz csinálni Indonéziában mégis, amit itt nem lehet? Mekkora... baromság. Chh.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. szeptember 15. 18:53 | Link

Dwayne

Annyiszor lejátszottam már magam előtt ezt a jelenetet. Elterveztem, hogy mit fogok mondani neki, de ahogy ott ültem mellette, egyszerűen nem úgy jöttek a szavak, ahogy én azt eredetileg szerettem volna. Valahol nagyon mélyen reménykedtem benne, hogy elfogadja a döntésem és támogat majd.
Ez a remény szertefoszlott.
 - Én... ne haragudj rám kérlek.
Összehúztam magam, mintha egy zsugorító bűbáj áldozatává estem volna. Hiába télt el egy év, mióta ismerem Dwayne-t, hiába engedtem magamhoz oly' közel, még mindig bennem vannak a régmúlt sebei és még mindig képes vagyok az ilyen hangnemtől megrettenni.
 - Dwayne, én még soha... szóval nekem eddig ilyen lehetőségem soha nem volt. Én semmit nem láttam a világból azon az irodán kívül. Megérthetnél...
Hangom reményveszett, lemondó tónusba csapott át.
 - És nem örökre megyek el. Haza fogok jönni, látogatóba is. Meg te is kijöhetnél hozzám. Én tökre nem elhagyni akarlak.
Szerettem őt, igen, mindenféle elfuserált dolgával együtt. Ezért nekem sem volt egy túlságosan egyszerű ezt a döntést meghozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 15. 19:06 | Link

Almásy Léna



Megütközve bánul rá, a fejében újra és újra ugyanaz visszhangzik. Egy év. Indonézia. Tudja, hogy az messze van, ahogy azt is, hogy ez rengeteg idő. A súlyát, ami eddig a karjain nyugodott, áthelyezi, előre dől, a térdein támassza meg a könyökét.
Kiabálhatna, kiakadhatna, toporzékolna, ahogy mindig szokott. Akár meg is üthetné.  Felállhatna, elcsörtethetne, hogy aztán este az ajtaján dörömböljön és számon kérje rajta ezt az egészet. Mindezt megtehetné és igen, lenne kedve hozzá, hiszen hiába állítja a nő az ellenkezőjét, számára az egy év távollét egyszerűen az elhagyását jelenti.
Ehelyett azonban valami sokkal rosszabb és rémisztőbb dolgot tesz. Elbámul a tó felé, hosszú ideig nem szólal meg. Még csak felé se pillant.
   -  Biztosan tök jó lesz. Megértelek - a hangja idegenül cseng, az utolsó kavicsot elgondolkodva forgatja a kezében - Elvégre fordított helyzetben én is azonnal itt hagynálak egy évre, hogy világot lássak. Megértelek. Teljesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 23. 21:36 | Link

Zoli

Szokásomhoz Démonnal és a kedvenc fekete - fehér Gibson gitárommal és elindulok sétálni. Nem igazán tervezem meg az utat egyszerűen lődörgök csak. Majd a nagy séta közben, rátalálok egy tavacskára, ahol van agy stég is. Oda megyek és leülök, a szélére. Démon nyugodtan ül mellettem, én meg kiveszem gitáromat a tokjából. Előveszek néhány papírt meg egy ceruzát, majd elkezdem lejátszani meglévő hangjegyeket a kottáról. Néha megállok, és elkezdem lejegyezni néhány új hangjegyet. Remélem, ha végzek ez dalszöveg is lesz hozzá. Jó lenne végre egy saját dal. Meglephetném vele a nagyiékat. Gondolkodom, magamban ahogy írom a kottát.    
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2014. szeptember 23. 21:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. szeptember 24. 21:03 | Link

Moondance

Csodás napra virradtunk. Kinyújtózok, majd felkapok valami tisztát magamra és nekilátok egy új szokásomnak. Igen, úgy határoztam reggelt mindig egy kis futással kezdem. Ez arra is jó, hogyha óra van, időben beérjek, de kondiban is tartom magam. Ahogy kiérve megcsap a friss levegő. A falu felé veszem utam. Ott elhatározom, hogy a határáig futok, aztán megiszok valahol valami frissítőt és visszafutok a kastélyba. Ahogy a stég felé pillantok, mintha valakinek a körvonalát látnám. Mélyen előre hajol, meg mintha valami szőrös jószág is lenne vele. Közeledek, kis szerencsétlenségemben egy kőben megbotlok. Az illető háta mögött érek földet, ráadásul hassal. Édesapám is mindig mondta, hogy soha ne ugorj a vízbe hasast. Hülyén is néz ki és fáj is. Hát ez a hasas is így festett. Óvatosan feltápászkodok, nehogy támadásnak vélje az állatka, majd letörlöm magamról a port.

- Szia! Hatásosan érkeztem ugye? - nevetem el magam. - Kilt Zoli vagyok. Ugye nem ijesztettelek meg?

Remélem nem ijesztem el vagy nem teszek rossz benyomást rá. Furán érzem magam. Lehet, hogy a hasam fájása is hozzájárul? Legközelebb óvatos leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 25. 08:02 | Link

Zoli

A stégen ücsörgök, és szokásos szenvedésemmel foglalkozok. Combomon megtámasztott gitárra könyökölve bámulom a tavat, mert semmire nem haladok. Valahogy most semmi nem jut az eszembe, amivel előre lendíthetném a dalomat. Mondjuk elég túlzás a dal kifejezés. Mert még a dallam sincs meg. A szöveg meg sajna nem az én asztalom. Leteszem gitáromat a tokjába, majd megsimogatom kutyám fejét.
- Mi az Démon, ma nagyon csendes vagy. – mondom, ahogy a papírokat a kezembe veszem. Hirtelen kutyám még is felkapja a fejét és izgatottan szimatol a levegőben, mert megérzett valamit. Először nem is sejtem, hogy egy iskolatársam. Úgy gondolom csak egy kóbor állat. De hirtelen, nagy csattanást hallok a hátam mögül Démon pedig veszettül kezd ugatni. Hirtelen elkapom a nyakörvét, hogy véletlenül se történjen baki. Pedig csak meg akar védeni, még ha nem is vagyok veszélyben.
- Szia. Tényleg hatásos. – mondom és a kutyát egy kis mozdulattal leültetem, hogy megnyugodjon. – Moondance Williams vagyok, de csak Sky – nak hív mindenki. Ő pedig Démon. Hidd el a kutya jobban megijedt, mint én. – mondom mosolyogva. – Nem veled találkoztam kviddics edzésen? Te késted le majdnem.  Csak nem futni voltál? – kérdezem vigyorogva, mert amikor megérkezett az edzésre akkor igencsak nem bírta a futást.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. szeptember 25. 10:47 | Link

Moon

Arra nem számítottam, hogy felismer. Valóban az edzésről ismerős a lány, majd mikor a nevét elmondja, akkor beugrik. Persze, hiszen tudom már. Valóban, késve értem oda. Mázlimra mégis éppen hogy elcsíptem őket.

- De igen, ott találkoztunk először. Valóban, igyekszem hozzászokni a futáshoz. Életet menthet, főleg ha késnék óráról, vagy ha épp az edzésről- a kutyára pillantok - Nem harap?

Óvatosan a kutyus felé nyújtom a kezem. Amint kiszaglássza magát megsimogatom a buksiját. Ekkor szemem a tokra téved. Nahát, Moon vagy zenész vagy pedig valami más lapul ott. Ha az utóbbi sejtésem igazolódik be, akkor a világ legnagyobb bajában vagyok. Köztudott hogy a maffia nem szereti ha sokat kérdeznek.

- A tokban mi van? Ugye csak szimpla gitár?

Izgalmas másodpercek következnek. Lelkem legmélyén reménykedtem, hogy az említett eszköz lapul a tokban. Én buta, hiszen a maffia az a mugliknál van. Ekkor homlokon csapom magam. Aztán elgondolkodok, vajon a maffia tagjai között vannak varázslók?
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. szeptember 25. 10:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 25. 11:12 | Link

Zoli

- Én soha nem sietek az órákra. De ha gondolod, kölcsön adhatom Démont. Jó edzőtárs. Bár négy kilométer után nehezen viselem a futást én is. – mondom, ahogy úgy fordulok, hogy lássam a fiút. Mikor megkérdezi, hogy harap – e már nyújtja is a kezét. Én csak elmosolyodom a bátorságán, mert azért egy malamut nem kis darab. – Nem harap. Csak azért ugatott, mert meglepődött és az a dolga hogy figyelmeztessen, és ha kell, megvédjen. De most hogy tudja, te nem akarsz bántani, ő sem fog téged. – mondom és Démon tényleg nyugodtan tűri, hogy simogassa Zoli. Majd a gitártokomra terelődik a szó. Ez alkalmat ad nekem egy kis mulatásra. – Nem, egy Remington hétszázas mesterlövész puska van benne. Miért? - kérdezem tőle. Kicsit muris hogy sokan mást hisznek a tokról, mint ami benne van. – Túl sok filmet nézel. Valójában egy Gibson gitár van benne, úgy hogy nem kell félni. – mosolygok és kinyitom a tokot, hogy megbizonyosodjon róla. Tudom kicsit gonosz tréfa, de ha tetszik az emberek reakciója nincs mit tennem. Egyesek fantáziája túl élénk.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. szeptember 25. 11:43 | Link

Moon

Nem siet, haha, jó vicc. Bár ha valóban mindenhova időben elindul, akkor oda is ér. Felajánlja a kutyust, amit nem fogok elfogadni. Elvégre nem az én tulajdonom, és ha egymagam futok, akkor az még jobb, mert közben szabadabban szárnyal a fantáziám. Sok filmet nézek? Ismét felnevetek magamban. Könyvet többet olvastam, mint ahány filmet láttam.

- Azt hittem hogy egy Thomson géppuska van nálad, vagy egy KGP-9-es - nevetem el magam, majd megtudom, hogy egy gitárt rejt a tok. - Te zenélsz? Mutass valamit, amit el tudsz játszani!

Megkérem, hogy játsszon nekem valamit. Közben nem hagy nyugodni a gondolat, hogy filmeket nézek, ezért a következő szavak, higgadtan hagyják el a számat.

- Ezekről csak azért tudok, mert a könyvekben olvastam. Illetve odahaza van internet, az olyan mugli dolog, hogy bármikor meg tudsz nézni rajta gyakorlatilag bármit. Nos, ott olvastam ezekről.

Leülök a lány mellé. Míg ő valamit játszik, addig én élvezem a zenéjét. Legalább kifújom magam egy kicsit, mielőtt visszamegyek a kastélyba. Mivel ilyen jó társaságom van, ezt kétszer is meggondolom.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. szeptember 25. 11:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 25. 11:58 | Link

Zoli

- Azok sem rossz fegyverek, bár mi odahaza inkább vadászpuskákat használunk. Sok a medve a környéken és jobb félni, mint megijedni. – mondom. – Igen zenélek. És nem csak gitáron. Egyfajta téli unaloműzés. És az utazások során is jól jön. – mosolygok, ahogy visszaemlékezem az unalmas téli napokra, amikor a barátaimmal a külön kis zeneteremmé átalakított műhelyben zúztunk a hóviharok közepén. – Attól hogy Alaszkai vagyok, még tudom mi az internet. Éltem muglik között. Szerinted miért ismerem a mugli fegyvereket? – Vigyorgok rá. – Nomeban sok a vadállat és jó ha már fiatalon értesz a vadászathoz ha túl akarod élni ott. És nem árt egy jó társ sem. – bökök fejemmel Démonra, aki az óta, már elterült a stégen, mert teljesen megnyugodott. Majd elő veszem a gitáromat. Kicsit elgondolkodom, majd egy pergősebb Hammerfall számot a Hector’s Himn számot kezdem el játszani gitár verzióban. Jobb hangzása lenne, ha oda haza a srácokkal játszanám, de remélem így is tetszik neki. – Jók a könyvek is. Sok jó regényt olvastam már én is. – teszem hozzá majd a tóra nézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. szeptember 30. 17:58 | Link

Moon

Ahogy hallgatom a zenéjét, azon töröm a fejem, hogy én eddig ezt nem is hallottam. Tetszik ahogy játszik. Kis koromban sokszor ábrándoztam, hogy valaha hangszeren fogok játszani, de rájöttem, hogy nekem semmi érzékem hozzá. Ezért nem is voltam soha hangszer közelében.

- Ügyes vagy!

Dicsérem meg a végénél. Őstehetség a lány. Ilyenkor kicsit elszorul a szívem, hogy én béna vagyok a zenéhez. Aztán azt mondja, hogy sok jó regényt olvasott. Végre könyvek csillan fel lelki szemem.

- Imádok olvasni. Ha tehetném, mindig csak olvasnék. Csak a végén még ennyi barátom sem lenne mint akik most azok.

Elgondolkodok azon, vajon ha eddig a kimozdulás helyet a könyvolvasást választottam volna, hány könyvet is olvashattam volna ki? Megszámolni se lehetne, bár ha étel és ital fogyasztása nélkül tettem volna meg, akkor mér nem ülnék itt. Remélem nem zavarom a lányt.

- Szép a hely ugye?

Nézek körbe én is, majd szemem a tó közepén állapodik meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 30. 18:25 | Link

Zoli

Csukott szemmel játszom a húrokon, és közben kicsit másfelé járok, már. Mikor befejezem, Zoli megdicséri a játékom, én meg csak elmosolyodom.
- Köszi, ez jól esik. Ritkán játszom másoknak mióta eljöttem otthonról. Volt egy kis zenekarunk. Mindig együtt nyúztuk a hangszereket, amikor épp nem volt mit csinálni. – Mondom halkan és a gitárra támaszkodva a vizet figyelem. – Mondtad, hogy szeretsz olvasni. Olvastad Az Anita Blake vámpírvadász könyvsorozat valamelyik részét? – Kérdezem tőle, majd nagyot sóhajtok. – Tényleg szép hely. És nyugodt is. – mondom mosolyogva, majd elteszem a gitáromat, nehogy baja essen. – Te mióta vagy itt? És szeretsz itt lenni? – kérdezem tőle. Kíváncsi vagyok mi a véleménye a suliról, mert mióta itt vagyok, szinte csak jó dolgok történnek velem. Bár még jobb lennem, ha apa is itt élne. És mindig találkozhatnék vele. – Hmmm… Láttál már vadászó malamutot? – kérdezem, tőle mikor meglátok néhány kacsát a vízen. Majd Démonra nézek, aki előbb kiszúrhatta a madarakat, mert izgatottan figyeli a vizet. – Ne bántsd őket. De menj játszani. – mondom, neki mire beveti magát a vízbe, és a madarak után ered.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Adam ~ Vissza a kezdetekhez
Írta: 2014. október 2. 22:05
| Link

csak mert ez megtetszett Rolleyes


Most van az az időszak, mikor letudva a vizsgákat, mindenki haza szállingózik.. kivéve én. Nekem eszem ágában sincs, gondolnom se kéne az otthonra, mert ha én betenném a lábam, kapna a fejem, de rendesen.
Helyette inkább küldtem egy baglyot Adamnek, mert már jó lenne látni. Oké, abban szinte biztos vagyok, hogy nem halt meg.. másodszor tuti nem, de azért.. mégis a barátom, vagy mi, abból meg még mindig kevés. Valahogy mindig elrontok valamit, na de majd idén.
Mert igen, minden tévhiedelemmel ellentétben, nem romlott meg a kapcsolatom a vámpírral, csupán nem volt időm a faluban járkálni. Ha nem a tanulás, a kviddics, ha nem a kviddics, a képességem, és ez így ment nap, mint nap. Szörnyű egy év volt, de letudva a problémát, pozitívan nézek előre... asszem'. Oké, ezt még nagyon gyakorolni kell.
Amit még sikerült megállapítanom, nőtt a hajam, hála égnek, soha többé nem vágatom le, még viccből se.
Viszont el is indulok a stég felé, mert hiába az öröklét, nem szeretek másokat megváratni. Azért még kiugrok a konyhába, és jobb híján felkapok egy vérnarancsot, mert nem illik üres kézzel menni.
Bár sietek, azért sikerül kiszúrnom pár számomra ismeretlen helyet, és összevont szemöldökkel konstatálni, tényleg rég jártam lent. De aztán csak gyorsabbra fogom, mert tényleg nem szeretek késni, csak hát.. gyakran mégis sikerül.
Csak akkor lassítok a tempón, mikor a stég közelébe érek. Nehéz, piszok nehéz, mert fenemód hiányzott a futás, vagy amúgy bármi, ami nem köt a négy fal közé, de hát.. az a fránya időhiány.
- Szia - köszönök mosolyogva, ahogy mellé érek, majd nyújtom is neki a gyümölcsöt, miközben a mosolyom kiteljesedik.
- Bocsi, semmilyen őz, kutya, farkas, vérbank nem került az utamba - őszintén bízom benne, hogy leveszi, ez csak poénnak készült, annak is elég gyatra lett, de majd ezt is felírom a "még gyakorolni kell" listámra.
Utoljára módosította:Aisha Nayar, 2014. október 2. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Aisha
Írta: 2014. október 3. 19:41
| Link

Kezeimen magam mögött támaszkodva ücsörgök a stégen, hosszú lábaimat lelógatva róla, figyelve a holdfényes víz hullámzását, közben élvezve, ahogy gondolataim kellemesen kavarognak. Néha csaknem megőrülök tőlük, ahogy ilyen kuszán rám törnek, míg máskor jólesően ringatnak. Ahogyan most. Kins meg a ketyere kereskedésünk, a Teremtőm, vacsora Warrenéknél, Kíra, az Edictum és persze a ma éjjeli találkám, Aisha. Csak futólag volt szerencsénk egymáshoz az elmúlt hetekben, ám nemrég küldött egy baglyot. Szóval most itt vagyok.
Hallom, hogy közelít a lány. Szép lassan emelem fel rá tekintetem, mikor mellém ér és rám köszön, aztán odapillantok a nekem hozott ajándékára. Szusszanok egyet, egy hálás-féle bólintással átvéve Tőle a gyümölcsöt. Ha tudná, hányan és hányan elsütötték már ezt. Dehát nem akarom lelombozni. Ráadásul én nem hoztam neki semmit. Nem gondoltam rá, hogy kéne.
- Örülök, hogy nem jelentél meg egy őzzel vagy kutyával a nyakadban. - közlöm szelíd hangon, felvetése kapcsán, miközben fejemmel magam mellé bökök, hogy üljön le Ő is. Még nincs túl hűvös a fadeszkákon heverészni. Mondjuk nekem télen sem lesz az, de ez egy másik kérdés.
Nem állok neki érdeklődni a lánytól, hogy van, vagy mit csinál mostanában. Nem szokásom az ilyesmi. Úgyis megered a nyelve, ha valami kikívánkozik. Addig pedig egyszerű, néma társaságként szolgálok, dobálva kicsit a vérnarancsot, szórakozottan. Kabátom zsebébe csúsztatom végül a gyümölcsöt, lusta pislogással figyelve tovább az éjszakát, miközben szétálló hajamat lágyan fújdogálja a szellő.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2014. október 7. 22:48 | Link

Catherine Alexis Rawen
kis állatkám, avagy Nelpi

Fogalmam sincs arról, hogy mennyi lehet az idő, olyan tíz, tizenegy órára tippelek a kint uralkodó sötétség alapján. Ahogy az ágyamról fekve nézek ki az ablakon, kissé furcsán érzem magam. Körülbelül két napja annak, hogy a három hónapos kis kiruccanásom után visszatértem a kastély ódon falai közé. Ez az idő így, első hallásra kevésnek tűnhet, azonban nekem rengetegnek érződött. Néha, mikor végigmegyek egy-egy folyosón az új és teljesen ismeretlen arcok között kezdem azt hinni, hogy már nem vagyok ide való. Talán jobb lenne feladni ezt az egész auroros dolgot és haza menni Londonba, végleg.
Ahogy ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben rájövök, hogy ez már a depresszió legszélső határait súrolja, így gyorsan felpattanok és megrázom a fejem. Oké, lehet, hogy sok minden megváltozott az elmúlt évek folyamán, de nem kell ennyire tragikusan nézni a dolgokat. Hogy megnyugtassam magam, az állatos sarkom felé nézek, ahol Vénusz és a Csibe édes álmukat alusszák, azonban Nelpi,az én kis sárkányleopárdom kíváncsi kék szemeivel vizslatja az arcomat.
- Na, van kedved sétálni? - mosolygok az állatra, mire az egyből felpattan és puha testével a lábamhoz dörgölődzik, mint egy macska. - Akkor ezt igennek veszem - mosolyodom el.
Megközelítőleg félóra múlva már a faluban bóklászunk, ahol nem sok emberrel akadunk össze, ami egyikünket sem zavar, főleg a Nelpit nem, aki örömmel ugrik bele minden egyes pocsolyába, mely a délutáni eső hozadéka. Eleinte megpróbálok rászólni, hogy ne csinálja, de nem hallgat rám.
Igazából nem figyelem, hogy merre megyünk, így kissé meglepve kapom fel arra a tényre a fejem, hogy csobbanást hallok. Megmondom őszintén; meg is lep, meg nem is a hely, ahová keveredtünk. Meglep, mert nem tudom, hogy Nelpi hogyan vezetett ide, de nem lep meg, mert egy vízelemű állat egyértelműen a vízhez megy, ha megteheti. Én lassan és komótosan, a sálam mögé bújva sétálok a stég végére, hogy megnézzem, az állatkámat miközben a vízben szórakozik.
Ahogy ott állok, azt tapasztalom, hogy teljesen szélcsend van, így egy hirtelen gondolattól vezérelve, kis koncentráció segítségével - színpadias és teljesen felesleges - kézmozdulatok nélkül kisebb hullámokat keltek a tavon. Ez lázhatóan Nelpinek is tetszik, mivel az akciómat hálás kiáltásokkal jutalmazza.
Nem tudom, hogy mióta állhatok a parton, mikor meghallok valami reccsenő hangot, melyre érdeklődve kapom hátra a fejem. A víz hullámoztatását is abba hagyom - melyre egy elégedetlen hang a válasz -, hogy minden figyelmem a mögöttem álló fákra összpontosítom.
- Van ott valaki? Ha igen, akkor azonnal fedje fel magát - mondom, miközben a jobb kezem akaratlanul is, de az övembe csúsztatott pálcámra siklik. Fő a biztonság, ahogy mondani szokás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

elsős mestertanonc| Hydromágus tanonc| Eridonos hajtó|Csibe
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 13. 16:32 | Link

Michelle A. Saint-Venant


Nincs hozzászokva plusz fokokban fürdő októberhez. Moszkva őszéről jobb szót sem ejteni, de cserediák korában sem sétálhatott le csupán egy szál ingben a Szajna partjára. Markában néhány szem dióbél fekszik, menet közben belőlük választ, és a környéken nézelődve rágja azokat apró darabokra. A gyümölcsök közül csak a dióféléket eszi meg, az egyéb ragacsos, lédús fajtákra rá sem bír nézni. Egy ízesebb, érett falatot vesz szájába, amikor megpillantja a tó szélénél magányosan álló stéget. A rozogának látszó faépítmény elnyeri az orosz tetszését, akinek Magyarországon tartózkodása óta még semmi sem felelt meg. Mindent túl ócskának, túl olcsónak, vagy egyszerűen csak átlagon alulinak értékelt. Nem értette azt sem, hogy a Saint-Venant testvérek hogy ragadhattak pont itt meg, de a stéghez közeledvén úgy érzi, hogy ez a látvány ugyanúgy megfoghatta, és maradásra bírhatta a kis franciát, mint most őt.
Az első és második lépte a fán óvatos, hiszen tart attól, hogy a ki tudja ki fabrikálta lécek leszakadnak súlya alatt. Azok bár recsegnek, állják a sarat, és Ivan könnyűszerrel sétálhat rajtuk végig, hogy a hosszú stég végén akár egy cár állhasson meg. Újabb dióbelet vesz a szájába, erős fogaival jóízűen törve azt szét. A kisimult víztükröt figyelve élvezi a gyümölcs adta ízt, hallgatja a távolban felhangzó diákok hangjait.
Most először jut eszébe az, amit maga mögött hagyott. Nem tudhatja, hogy jól tette-e, vagy útját a várva várt siker helyett ólomsúlyú bukás koronázza majd. Lehajtja fejét, és egy ideig a lába alatt fel-feljajduló, rücskös faléceket figyeli. Aztán visszaemeli fejét, és megpillantja a vízfelszínen feltűnő Nap első, sárgás-vöröses színeit. Lassacskán végéhez közeledik egy újabb magyarországi nap. Ivan hunyorgó szemekkel figyeli az eget, majd ismét a tenyerébe nyúl egy finom falatért. Tökéletes.
Utoljára módosította:Ivan Dragomirov, 2014. október 13. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A nők vigaszt nyújtanak, amire nélkülük soha nem lenne szükségünk.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 14. 12:38 | Link

Ivan Dragomirov
Már elég sok idő eltelt, mióta Ivan meglátogatta, ő mégsem kereste meg. Egyszerűen nem volt ereje a szemébe nézni. Először Noellel kellett találkoznia, beszélnie vele, valamit, bármit hallani tőle. Akarja-e még, vagy az intézet, ahonnan a levelei egyre ritkulnak, egyszerűen kiirtotta belőle a szerelmet? Tanácstalanul dühöng magában már egy órája, amikor úgy dönt, elég volt ebből. Végül is ő Michelle Angelique Saint-Venant, hogy az ég szakadjon rá, mikor van neki ilyen problémája? SOHA! Erős, független nő, akinek nincs szüksége férfira, aki megáll a lábán, akinek nincs szíve és nem vágyik a szerelemre. Ezt ismételgeti folyamatosan, ahogy magára rángatja farmerét, egy egyszerű inget, majd tornacipőjét. Erre van most szüksége, egy sétára. Ahogy kilép a házból, már egészen biztos abban, hogy az elismételt mondatok szóról szóra igazak és ő valóban egy erős, független nő.
A stég felé veszi az irányt, késő délután ellenére pedig kifejezetten kellemes idő van. Nem is bánja, hogy nem vitt magával kabátot, jobb ez így. Zsebre dugott kézzel sétál, amikor a fadeszkákon egy alakot pillant meg. Elhúzza a száját, majd vesz egy mély levegőt, de ahogy megreccsen lába alatt a fa és észreveszi, hogy valójában ki áll ott, legszívesebben visszafordulna. Pont ezt akarta elkerülni. Mély levegőt véve, tekintve, hogy már nem menekülhet – meg amúgy is erős, független nő ugye… -, odabattyog Ivan mellé.
- Na látom téged is ideevett a fene… - angolul szól hozzá, de rá sem pillant. Csak az eget kémleli. Véletlenül sem méri végig a fiút tetőtől talpig. Nem most van itt a nyálcsorgatás ideje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 14. 17:17 | Link

Michelle A. Saint-Venant


Az utolsó darab diót is szétrágva dörzsöli össze tenyereit, hogy bőréről az apró morzsák is lehulljanak. Aztán lazán összefonja karjait, és saját csendjébe süppedve fürkészi tovább az eget. Idejét ezekben a napokban inkább egyedül töltötte, mert szórakoztató társasággal Angelina óta még nem futott össze. A házabeliek még csak-csak elviselhetőek, de a többi ütődött itt is csak az emberi gyengeségre emlékeztetik. A semmittevő, megmozdulni nem akaró, de bőszen siránkozó balfácánok, és a mindenen hisztiző kislányok iránt pedig sajnálaton kívül mást sem képes érezni. Az meg még külön öröm is, hogy magyarul továbbra sem ért, így bár az összes nyafkát hallja, minden további nélkül mehet el mellettük.
Megreccsen mögötte egy deszka, mire ő hátrapillant széles válla fölött. Emlegetett szamár. Féloldalas vigyorral köszönti a franciát, majd arcát ismét a tó irányába fordítja. Mich melléáll, és mint egy igazi, sértett nő, beszéd közben sem néz rá, kizárólagosan az eget kémleli. Ivant szórakoztatja a helyzet, de a sápadt arcot és sovány testet már nem találja annyira viccesnek.
- Rosszul nézel ki. Ennyire nehezedre esik jó döntést hozni? - kérdezi egyszerűen, közben végig a prefekta vonásait pásztázza. Nem hiszi el, hogy rajta kívül más is képes volt betörni ezt a hidegvérű franciát. Nézi annak megviselt arcát, az eget kitartóan bámuló tekintetét, aztán elneveti magát. Amolyan érdektelen, érzelemmentes hahotázás ez, semmi másra nem használható, csak arra, hogy jelzést küldjön a másiknak. Idő van.
- Folytassuk, vagy zárjuk le. Nincs más lehetőség, Mich - mondja, összefont karjait szabadon engedve. Arca nem bosszús, nem mutat haragot, türelmetlenséget, sem más, emberi érzelmeket. Mert ő nem ilyen. Végigsimít borostás arcélén, néhány percig a vízfelszínen csillogó színeket csodálja. Aztán újból rápillant a szőkére. Szemeiből egyértelműen kiolvasható, hogy vár valamire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A nők vigaszt nyújtanak, amire nélkülük soha nem lenne szükségünk.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 14. 19:44 | Link

Ivan Dragomirov
Ha bárki egy percig is szentül hitte, hogy itt nyerhet Michelle, akkor tévedett. Ivan jelenléte valahol mélyen felzaklatja a lányt, de persze erről határozottan nem beszél. Mert mint ahogy már unalomig ismételtük: Michelle egy erős, független nő. Meg különben is: nem a győzelem a részvétel, hanem a fontos. Vagy ilyesmi. Szóval kissé kedvetlenül sétál oda a fiúhoz és áll meg mellette, szigorúan csak az eget kémlelve. Semmi kísértés. Pfejj.
- Nem nézek ki rosszul. Csak amíg mások az önző korszakukat élik, én a tombolót – mosolyodik el féloldalasan és a mellette lévőre pillant. Nem sokáig, talán éppen csak találkozik a tekintetük. De az bőven elég. Szőkeségünkben valami rohamos sebességgel kezd emelkedni, vérnyomás, vércukor, adrenalin, esetleg az ideg, ki tudja, de furcsa érzés keríti hatalmába. Kifejezetten melege van. Pedig meg merne rá esküdni, hogy nincs több 18°C-nál… Elhessegeti gyorsan a gondolatokat, mert nem egy szaftos lányregény címszereplője, sokkal inkább a való élet kőkemény rellonosa.
- Győzz meg arról, hogy nem bánom meg, ha téged választalak – ezúttal a prefekta egyenesen Ivanra néz. Nem, nem arra gondol, hogy keressenek egy susnyát és uccu neki, sokkal inkább arra, hogy érje el azt, amire Mich vágyik. Tegye boldoggá. Nagyon régen nem találkoztak, sok minden változott azóta, többek között Ivan is, így tulajdonképpen újra meg kell ismerjék egymást. Viszont ennek a felettébb jelentőségteljes pillanatnak valahogy véget kell vetni. Szőkeségünk nem egy lelkizős fajta, így természetesen szinte azonnal témát terel.
- Na és, sikerült beilleszkedni? Megmaradsz nálunk, vagy már gondolkozol a pusztításon?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 14. 22:12 | Link

Ginnie
{ Avagy a rosszul kezdődő éjszaka...  Sad }


A szokásos teendőimet végeztem. Olvasgattam, simogattam Sierrát és azon töprengtem vajon milyen lesz ez az év, na és azon, hogy hogyan fogok szerepelni a kviddicsmeccseken. Apámnak megírtam, hogy bekerültem a csapatba  ami miatt oda volt és vissza örömében. Még meg is dicsért miatta a kis fanatikus. Ma is átolvastam a levelét, és mint elsőre, most is megmosolyogtatott. Ráadásul a szünetben még hármasban a féltesómmal is eltöltöttünk némi időt ami életem egyik legjobb nyara volt. Délután úgy döntöttem jó lenne egy kicsit kimozdulni, így felkaptam egy kabátot, majd kifelé indultam a szabadba. Ma nem akartam a kastélyban bolyongni, nem akartam unatkozni és egy kis friss levegő jót tesz! Útközben, nem is meglepetésemre Sierrával futottam össze aki a folyosón csücsült elégedetten vizslatva az egyik portrét. Én komolyan nem értem ezt a macskát....
- Te bugyuta, mit keresel idekint? Kiszöktél? Ugye hogy kiszöktél te kis hóbortos- vettem fel a kis sózsákot és visszafelé indultam vele a szobámba, majd bent le is tettem. A macska nyávogott,majd felugrott az ágyra és nyújtózkodott egyet. - Látom neked más meg sem felel-ingattam a buksim mire elégedett dorombolást hallatott én pedig felnevettem. - Na érezd jól magad a többiekkel! - indultam kifelé, de Sierrának jobb ötlete volt. Odajött az ajtóhoz és elállta előlem. - Hát te?-guggoltam le és megsimítottam a hátát amire púposította azt és dorombolt. -Tudod mit? Gyere velem, te buta macska!-mondtam és felegyenesedve a bőröndömhöz sétáltam, majd kiszedtem belőle a pórázát. Hát igen, akinek ekkora macskája van ami már majdnem akkora mint egy tacskó, vagy akár vehetjük nagyobbnak is, ha Sierrát nézni, akkor elfér. Ráadtam, majd kiindultunk immáron édes kettesben a kastélyból. Sierra amint kiértünk máris megkergült. Rögtön össze akarta magát koszolni...
- Még hogy a macskák a legtisztább állatok, ki találta ezt ki.- motyogtam magam elé amikor nem sikerült idejében megakadályoznom, hogy beleugorjon egy pocsolyába. Végül folytattuk le az utunkat bagolyfalvára és el is töltöttük az idő nagy részét. Sötétedéskor indultunk el visszafelé és bandukoltunk amikor a macska hirtelen megtorpant,majd rántott egyet a pórázon, kirántva azt a kezemből. - Sierra ne csináld!-kiáltottam fel amikor az őrült bevetette magát bokrok közé. - Jaj istenem...- utána iramodtam azonban neki négy lába volt, nekem pedig csak kettő. Egy ideig láttam ahogy  itt-ott előbukkan előttem, majd elvesztettem a nyomát. Egyre kétségbeesettebb lettem, ahogy besötétedett. Meg kelltalálnom, nem hagyhatom el, nem így! Kutattam utána, nem hagyva fel a kereséssel, még akkor sem mikor tudtam, hogy már nem érek vissza időben.
- Sierra!-kiáltottam bele az éjszakába- Gyere elő, ne csináld ezt velem! - próbáltam higgadtságot csempészni a hangomba, de megrémültem annak a gondolatától, hogy elveszítem őt. Ahogy keresgéltem, magam sem tudva merre tévedve megláttam egy tavat, vagy mi is volt az. Arra felé indultam, mert a kis bugyuta talán ide jött le, azonban a stéghez érve, mert az volt a közelben, nem a macskámat pillantottam meg, hanem egy furcsa lényt a vízben, na és egy lányt. Ahogy közelebb sétáltam véletlen megreccsent alattam egy ág, amitől nem kicsit ijedtem meg.
- Abba a jó...-motyogtam és behúzódtam egy fa mögé, bár nem tudtam miért. Hirtelen reakció volt, nem gondoltam át. Az alak, vagy lány, aki szintén ott volt, errefelé pillantott én pedig nagyot nyeltem és reméltem, hogy nem hallotta meg. Az utolsó késő éjszakai bolyongásom nem sikeredett fényesen a kastélyban sem... A lány, megítélve a hangjáról már biztos voltam, megszólalt és meg akarta tudni, hogy ki van itt. Nem tudtam mit tegyek, ha előlépek akkor lehet bajba sodrom magam, de ha nem akkor itt kuksolhatok hajnalig is akár, mert meg kell találnom a macskát. Végül nagy nehezen eldöntöttem, hogy előlépek.
- Nem akarok rosszat! - léptem ki a fa takarásából- Én csak eltévedtem és... és a macskám.- nagyot nyeltem,majd az ajkamba haraptam. Nem akartam bántani, tényleg nem reméltem el is hiszi ezt. De nekem meg kell találnom Sierrát, mert ha nem... Nem is mertem belegondolni mi lesz ha nem lelem meg.
- Én, csak... sajnálom, nem akartalak megijeszteni- indultam felé feltartva a kezeim, mert feltűnt, hogy a pálcáját akarja előszedni ami nem lenne túl jó rám nézve, mert nem akarok késő éjjel párbajba keveredni.- Ne haragudj... de nem láttál egy nagy testű macskát erre kóborolni? Nem találom és... és kétségbe vagyok esve.- nyögtem ki, és megdicsértem magam gondolatban, amiért nem sírtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 24. 10:05 | Link

Michelle A. Saint-Venant


Ugyan. Michelle nincs választóhelyzetben. Az orosz maga elé mosolyog, fogai a tóra villannak. Aztán oldalra fordítja fejét, és a lány tekintetét keresve lassan megcsóválja azt. Nem hitte volna, hogy vele szemben még mindig szavakkal fog harcolni a kis francia. De igaz is, jelenleg nincs más fegyvere.
- Hallottam ezt-azt a gyerekről, aki csapta neked a szelet - mondja minden mellébeszélés nélkül. A kastélyban élők könnyedén nyílnak meg, főleg egy olyan előtt, akivel máskülönben kínosnak hitt csend alakulhat ki. Felsőbbrendű érzettel neveti el magát, vállai rázkódnak az elképzelt jelentre, ahogy ez az ötcsillagos szöszi egy vézna, semmirekellő fiatallal randevúzik. Nem, Mich nem süllyedhet ilyen mélyre. Először Magyarország, aztán meg szerencsétlen kapcsolatok zöme. Sorozatos rossz döntések. Tovább csóválja fejét, immáron néhány korhadó deszkát néz.
- Hogy te nem bánod meg? - kérdez vissza nyugodtan, a lány hangjára felemelve fejét. - Tévedés. Győzz meg te engem, hogy nem bánom meg.
Úgy gondolja elegendő érv az, hogy idáig utazott egy régi szerelemért. Sem kedve, sem ideje nincs győzködni senkit, még ezt a lányt sem. Legyen elég ő, vagy tegyenek pontot az i-re.
- Nem érdekel ez a hely. Engem a közös emlékeink hoztak ide, nem a híresen jó magyarországi mestertanonc-képzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A nők vigaszt nyújtanak, amire nélkülük soha nem lenne szükségünk.

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa