38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 21. 01:18 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Nem mindig, de azért az esetek nagy többségében, ha Kornélt érdekel valami, vagy csak szimplán nem akar többet megosztani magáról, elég meddő beszélgetés kerekedik Manda kérdései nyomán. azért picit elhúzza a száját, de legkevésbé sem akar a barátjára morogni, vagy hasonló, kifejezetten, már-már különösen békésen viszonyul ehhez. Talán érzi, hogy ideje lenne a temperamentumából visszaszorítani, vagy valami hasonlót tenni. Aztán valahogy az éppen hatalmas lelki békét kereső és pillangóként a saját elméjében repdeső önmagát Kornél szavai rántják vissza. Nem sok embert ismer várandóssággal a nyakában jelenleg, de a mondat első felén hamar átlendül, és inkább elmosolyodik a mondottakon.
- Köszönöm… nem a nyugtató rizsát, hanem, hogy próbálkozol. Én is remélem, különben hamar ennél is nagyobb gondjaim leszek.
Őszinte, és tényleg ott van a szavak mögött, hogy a kimondott szó azt a jelentést is hordozza, amit. Kivételesen gúny és iróniamentes az egész. Hová jutott. Kicsit kitérő is a gondolatmenet ezután, hiszen lát ebben a közhelyes, de reális bölcsességben valamit magára vonatkozóan, de valahogy jobbnak látja ezt is elnyomni, mint ahogy azt az érzelmei, gondjai és problémái nagy részével teszi. Még mindig nem jött rá valószínűleg, hogy ezzel többet árt magának, mint használ.
- Nem is mesélted, mikor lettél ilyen jól képzett a gyermeket váró nők terén…
Ebben volt egy kis élc, de látta, hogy mi a szándék benne, pár pillanatra ugyan, de a tó elsötétült képét figyelte, a gondolatai valahol az elmúlt időszakban keresték számára a logikát az apát illetően. Tisztában van vele, hogy ez az, amit mindenkitől megkap, mint kérdést, és a személye, vagy az érvei nélkül, teljesen hibbantnak nézik, amiért ezt nem csak előttük, de még az apa előtt is egészen jól titkolja.
- Nem, és tudom, hogy hangzik, ez pedig nem kifogás, még ha annak is hangzik, ellenben sosem tukmáltam magam rá senkire… elértem, hogy ő keressen, ha akartam, de most… El fogom, el akarom, csak…
Még mindig nem volt teljesen mérges, sem dühös, de egyszerűen belülről kezdte magát felhúzni, szépen lassan a pumpa is elindult benne fel, de ez cseppet sem a mellette ácsorgónak szólt. Erősen markolta a korlátot, amilyen masszív volt, még csak reccsenni se reccsent, pedig jó erőben van Manda.
- A rohadt életbe! Tudod, napjában hányszor gondolom ki, mit és hogyan kéne, kellene, kell…? De nincs itt, én meg ott… - Ezután csak a földet bámulva hallgat, vesz pár mélyebb levegőt, aztán Kornél felé fordul, és már úgy hallgatja végig, amit még hozzátesz a témához.
- Nem is tűnnél el feltétlenül, minden szó nélkül gondolom, tekintve, hogy nem egy kis kaland volt ez…
Momentán nem tudja, hogy ezzel rúgott magába még egyet, hogy ilyet kijelentett, vagy sem. Mert bár nem szokott senkinek részletesen beszámolni, kivel és mit csinál, Kornél is tudta, hogy a kezdeti csalódásai és sűrűn váltakozó kapcsolatai óta igen kevés ember volt hozzá annyira közel, hogy ne csak egy csöpp kalandnak tituláljon valamit, no meg eleve ilyen szinten közel engedje magához. Mert gyerek ide, vagy oda, de ismeri agyon jól, ezért sem borította rá az asztalt az isten háta mögött, ahol most lehet. Na nem mintha nem tudná, hogy lesz még közelebb is, mint gondolná.
- Minden csoda pár napig tart, nem igaz? De szeretném, hogy igazad legyen, és ne csak pár nap…
Túlzott pesszimizmust próbál elfojtani? Lehet. Talán pont az ilyen igen is valós, muszáj és szembesítő beszélgetések nagy része miatt tartott mindenkitől, persze magában csalódott csak, mert mindenki jobban fogadta, mint ő maga. Még Angelina is, pedig tudja, hogy mennyire kiakadt az egészen, de tartotta magát, hogy észre se tudja venni Manda, utána meg már számon sem akarta rajta kérni. Nem egészen így tervezte az életét mestertanonci éveire, de valahogy meg sem lepi, hová jutott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 21. 17:30 | Link

Állia


Nem éppen ilyen körülmények között vártam egy ilyen szép lány ajánlatát, de hát így alakult.
Ha elkapom. Hmm.... valamit tudhat. Talán gyorsúszó? Nem gond. Majd bevetem magam.
Ahogy ezek átvillantak az agyamon újra annyit vettem észre, hogy mint egy hal szelem a habokat.
Állia pedig egyre közelebb került hozzám.
-Ha utolérlek csókot kérek!- kiáltottam.
Majd mégjobban összpontosítottam, de egy gondolat mégis megfordult a fejemben. A polgármester? Engedély? Még is milyen buli lesz, ha mindenkitől engedélyt kell kérnem?
Karjaim és lábaim minden erejével küzdöttem Állia csókjáért.
Te jó ég! Mi történt velem. Mi ez az érzés? Vagy csak játszom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 21. 18:00 | Link

Ron

Sikerült meglepnem Ront a vakmerő kijelentésemmel. Így némi előnyhöz jutottam. Hátra-hátra pillantva szelem a habokat addig meg sem állok míg meg nem hallom Ron válaszát, de miután közölte velem, hogy mit kér megálltam és meg lepetem fordultam felé. Helyben úszva vártam míg közelebb jön aztán kissé gúnyosan mosolyogva válaszoltam.
-De nem érsz utol.
kicsit integetem Ronnak, hogy idegesítsem, aztán vettem egy nagy levegőt és elkezdtem le úszni a tó fenekére a lehető leggyorsabb tempómban. Közben pedig Ron válaszán gondolkoztam.
Amikor már elég mélyen voltam elindultam balra. Fordultamban még fel néztem, hogy látom-e Ront, aztán már mentem is tovább. Magamban pedig meg állapítottam, hogy elég nagy az előnyöm. A nádas körvonala itt látva kicsit lassítottam és feljebb úsztam pár métert, aztán beúsztam a nádas fedezékébe és így haladtam tovább a part felé.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. július 23. 13:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 24. 15:03 | Link

Állia


Még mindig Állia irányába úszok, de csak most vettem észre, hogy Ő egy helyben tempózik. Nem vagyok ugyan jó úszó, de gyorsan a közelébe kerülök. Mikor szinte elérem, hirtelen lebukik a víz alá.
Nem számítottam erre, hiszen ilyen gyors irányváltoztatásra szerintem csak a sellők képesek.
Megfordultam magam körül, ott azon a helyen, ahol Állia eltűnt. Pár másodpercig vártam, majd én is lebuktam a víz alá. Sajnos a sellő lány már sehol nem volt.
Legalább fél percig bírtam a víz alatt, nekem ez is sok volt. Sajnos nem vagyok nagy merülő bajnok.
Ahogy a víz alól előbukkantam, már is körbenéztem. Nem lehet, hogy már újra alábukott. Arra gondolni sem mertem, hogy még a víz alatt van.
Csalódottságomban, tenyeremmel rácsaptam a vízre, majd elmosolyodtam.
-Látom nem adod olcsón a bőröd!- kiáltottam el magam. Elmosolyodtam, majd elkezdtem jobb felé úszni, szép lassú tempóban. Ha a vizet nem nagyon ingerlem, talán azt hiszi más irányban vagyok és kibukkan a felszínre.
Már vagy egy perce úszkáltam, mire tőlem jóval balra megláttam Állia kuncogó arcocskáját.
Odakiáltottam neki mielőtt sprintelni kezdtem a vízben, mármint lehetőségeim szerint a leggyorsabban kezdtem úszni felé.
-Megvagy sellő lány!
Már csak pár karcsapás és elérem. Tüdőm majd kirobbant, szívem vagy 150-el vert. Már csak pár karcsapás......
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 24. 18:31 | Link

Ron


Sikerül meglepnem Ron-t azzal, hogy lebuktam a víz alá. A nádas közelében meghallom Ron hangját. Kissé elmosolyodom, aztán végre elérem a nádast, és feljövök a víz fölé. Jobbra fordulok, és szemmel megkeresem Ront. Aztán kuncogva nézem, ahogy keres. Egy idő után észrevesz és, egy kiáltással elindul felém. A sellő lányra csak mosolyogva rázom a fejem. Ront nézve eljátszok a gondolattal, hogy megvárom, végül is már eleget játszottunk, de végül úgy döntök, hogy még egy kicsit váratom.
Visszakiáltok, Ronnak.
-Ha nem sietsz itt hagylak, habfiú.
Elindulok a part felé, pár kar csapással elérem a térdig érő vizet, és elkezdek szalad a füves rész felé. A füvön megállok, megigazítom a rám ragadt ruháim.
Arra fordulok amerről Ronnak kellene jönnie. Most már ő is a vízből jön ki, egy kicsit várok, aztán elkezdek a stég felé futni. Nevetve még visszakiáltok Ronnak.
-Már csak a stégig ér az ajánlatom.
Hátra-hátra nézve szaladok, úgy hogy legyen esélye elkapni Ronnak.
Utoljára módosította:Bánkúti Lilla, 2014. augusztus 3. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. július 26. 22:59 | Link

Gásztonka, a helyre legény

Egészen mulatságosnak tartja, hogy Gászton úgy üvöltözik, mint egy kakadu, ha kitépik a tollát. Pedig csak a lábát kapta el a fiúcskának: igaz, arra elég masszívan rámarkolt, s csak akkor engedi el, mikor elkezd rugdalózni. Csúnya vég volna egy fiatal, ereje teljében lévő hölgynek, ha lerúgnák a fejét a helyéről. Inkább visszacsobban a vízbe, s jóízű kacagásba kezd.
-Gááhháhászton – nevetgélve, ugrándozva örvend barátocskájának, aztán már csak a nagy bugyborékolás marad utána. Szinte észre sem veszi a nagy mulatságban, hogy elmerült, ezért nem kis meglepetésként éri, mikor a tüdejébe felszippant egy tálca kupicányira való szutykos vizet. Krákogva, köhögve, de ettől függetlenül még mindig nevetve tör ismét a levegőre. Még hallja, micsoda dicsérő szavakat kap a banános sráctól.
-Én vagyooook! – kiáltja boldogan, mihelyst megszűnik fuldokolni, majd elfogadja a felé nyújtott kezet, s cseppet sem nőiesen – leginkább úgy, mint egy hasfájós rozmár – kivergődik a stégre, hogy következő mozzanatával máris rávetődjön Gásztonra. Nem ad neki esélyt a menekülésre, jól megszorongatja, mondhatni beletörölközik.
-Szia Gászton! Ariel vagyok! Látooood? – megrázza a fejét, mint egy valamirevaló kiskutya, s csöpögő tincseivel beteríti az előtte ücsörgőt. Tán még arcon is vágja, de a legkevésbé sem zavartatja magát emiatt.
-De ne haljál meg, mert akkor szomorú és bűntudatos leszek. Te sem akarhatod, hogy a pokolra jussak miattad, amiért véletlenül megöltelek. Viszont ha majd nagy és híres ereklyevadász leszek, tényleg elvihetlek valamilyen sírba, és akkor együtt kalandozunk majd! Ugye te is várod már? – izgatottan mászik bele a másik arcába; lelkesebb nem is lehetne.
-Hableányosat játszom – hirtelen témaváltással válaszol a feltett kérdésre. –Játszol velem hableányosat? A mamám tévéjében láttam egy mesét, ahol volt egy sellőlány, akinek olyan vörös haja volt, mint nekem. És tudod mi történt vele? Találkozott a herceggel! Szóval most te leszel a herceg, mert te szőke is vagy meg… hát nem tudom. Lovad az nincs. Akkor te leszel a szegény herceg, akinek nem telik lóra. Ne félj, majd szerzünk pénzt lóra… kiülhetünk a térre, és énekelhetünk, akkor majd gazdagok leszünk! – összevissza hadovál. Végül is, Gászton azt kérte, meséljen…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2014. július 28. 12:22 | Link

Annelie

Savannah
Az utolsó reggelem Savannah-ban. Szokásos minden, leszámítva, hogy 4-kor keltem, hogy 5-re becsekkoljak a reptérre, és 7-kor elindulhassak Cork felé, majd repülhessek tizenvalahány órát tök egyedül. Apám kikísért a reptérre, hogy aztán hazavezethesse a kocsimat. Azt hittem érzékenyebb búcsút veszünk egymástól, de végül csak lepacsiztunk, kivettük a cuccaim, és búcsút intettünk. Az azt követő 2 órát mindenféle ajándékok vásárlásával töltöttem. Mikor épp a táskákat nézegettem, hirtelen beugrott Amira. Elmosolyodtam a gondolaton, hogy mit szólna, ha vennék neki valamit, és így 2 év után meglepném vele. Habár hallottam róla, hogy azért ő már nem az a kis rosszkislány, aki 2 éve volt. A bababolt mellett gyors léptekkel elhaladtam, és a gondolataim azonnal elterelődtek Amiráról. Sokkal sötétebb dolgok jutottak eszembe.
Cork, Írország
Leszálltam a repülőtéren, felvettem a csomagjaim, majd kifele menet azonnal megláttam Audrey-t és anyát. Egymás mellett álltak, de nem fogták egymás kezét, anya leveleiből tudom is, hogy miért. Audrey mindenért őt hibáztatja, de egyébként feleslegesen. A válás mindkettőjük hibája volt, de én már ezzel nem is foglalkozom. Gyors léptekkel közeledtem feléjük, és azonnal felkaptam a kis lurkót. Anyám ölni tudott volna a szemeivel. Ha rám nézett és én visszanéztem volna, azonnal elkapta a tekintetét. Stella és Jace miatt is dühös volt, de amiért leginkább, hogy apámnál maradtam.
- Van még időnk, míg indul a vonatod. Beüljünk valahova enni, vagy hazajössz és ott eszünk? – kérdezte anyám kifejezéstelen arccal.
- Nem vagyok éhes. – válaszoltam neki hasonlóképp. A megmaradt 2 órát Audrey-val töltöttük egy közeli parkban. Anyám közölte, hogy ő hazamegy, majd kísérjem haza Audrey-t. 2 éve nem látott.
Bagolykő
Miután megérkeztem, nem tudtam merre induljak. Tudtam merre van az iskola, de egyszerűen nem tudtam besétálni. A mobilom megszűnt működni, most hogy már nem a muglik között voltam, pedig már egészen hozzászoktam az unalomból egész nap a social médián lógáshoz. Ritkán tettem így, de úgy éreztem, hogy most nagyon jól esne egy szál cigi. Stella miatt kezdtem el ezt is. Elsétáltam a közeli stéghez, levágtam a nagy katonás hátizsákom a földre, leültem a stégre, és elővettem egy szállal. Ritkán esett ilyen jól.
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2014. július 28. 13:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. július 28. 13:05 | Link

Bentley

Késő este futott be a vonat előző nap a bogolyfalvi vasútállomásra. Annie pár napot otthon töltött, a cirkusz hazai terepen adott előadást. Minden jól alakult, de vasárnap még muszáj volt gyakorolnia az új előadásra. Lassan bemutathatja az íjászat és légtorna vegyítését.
Az este után reggel nehezen kelt fel, kellett innia abból az élénkítő főzetből amit Máté szokott inni. Az órákon szorogosan jegyzetelt, ugyanis mindjárt itt a vizsgaidőszak, és totál le van maradva. Leckéket is írt, kivételesen a Rellon tanulószobájában. Tök egyedül volt, nem is csoda. Itt mindenki lusta mint a bűn.
Már hat óra volt, mikor minden másra is jutott ideje, többek között a DÖK-re, meg a mentorságra. Az újak jó kezekben vannak, már kevesebbszer sikerül eltévedniük is.
Kicsit később lyukadt ki az erdőben, a sátránál, és íjával felszerelkezve indult az erdő mélyére lazítani. Sötét farmert, és sötétkék pamutpólót viselt, haja copfban, enyhe smink az arcán. Sötét volt, szeme csak lassan alkalmazkodott hozzá. Egy-két madár volt a látókörében, semmi más. A bokrok zörögtek, a vörösnek nagyon kellett figyelnie, hova lép.
Egy vastag, magas fa lombkoronája közé mászva figyelte meg, ahogy valami XX besorolású bestia a fa alatt kotor. Nem figyelt, a nyíl egy szempillantás alatt találta el. Annie leugrott a fáról, és bedobta a hátizsákjába, aztán ahogy megfordult, csak annyit látott, hogy valami nagy áll vele szemben, és egy nagy ütést érzett a fején, majd elájult.
Pillái remegtk ahogy próbálta kinyitni a szemét. A feje hasogatott, égett, odanyúlva pedig felfedezte, hogy vérzik is, és az arca is olyan volt. Nagy nehezen feltápázkodott, a táskájának hült helye volt, de legalább az íja megvolt.
Egyenesen indult el, mihamarabb ki akart kerülni onnan, hogy letörölje sebét.
A tavacskához érkezett, nem látott senkit, bár amúgy is furcsa volt a látása az ütéstől. A stégre baktatott, szédelegve, és az oldalába kapaszkodva hajolt le a vízhez, hogy lemossa az arcáról a vért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2014. július 28. 13:36 | Link

Annelie

Hangos zörejre lettem figyelmes a közeli erdőből. Nem igazán zavart, gondoltam, hogy valami állat lehet az. Mélyen el voltam merülve a gondolataimban, azon törtem a fejem, hogy vajon Jace valaha ismerni fog-e engem. Olyan furcsa dolog ez. Szereted a szüleid, a testvéreid, a barátaid, mert tudod, hogy ők a tieid. De mikor valakit a felsoroltaknál együttvéve is jobban szeretsz, aztán rájössz, hogy semmi közötök egymáshoz, kicsit padlóra esel. Egy egészen kicsikét. Levettem a farmermellényem, nagyon fülledt volt a levegő. Párás volt és izzasztó. Elnyomtam a cigit a stég betonjában, aztán behajítottam a csikket a nádasba. A stégre egy kisebb ösvény vezetett, ami a vízhez közeledve betonná alakult. Én az északi oldala felől néztem a tavat, a nap pedig délről sütött, az ösvény felől, égette is a hátamat. Nem baj, nem sokára úgyis lemegy. Egyszer csak durva léptekre lettem figyelmes, megrázkódott bele a stég. Megforgattam a szemem, nem örültem a társaságnak, egyedül akartam lenni. Megfordultam, hogy lássam, ki akar megzavarni, és akkor pillantottam meg egy vékony lányalakot, aki mint a részeg emberek dülöngél, és próbál elérkezni a stég végébe, a fejét fogva. Egy negyed pillanatra elmosolyodtam, lejátszódott a fejemben a jelenet, ahogy ez a lány a barátaival az erdő közepén kellőképp részegre issza magát, aztán leszakad a csoporttól, és úgy dönt fürdik egyet a tóban, ruhástól. Ahogy egyre közelebb ért, eltűnt az arcomról az apró mosoly, láttam hogy ez nem vicc, vérzett az arca. Erősen dülöngélt, ha nem ragadom meg a jobb karját, talán bele is esik a vízbe. Segítettem neki letérdelni a stég szélére. Nem szóltunk egymáshoz, már épp tette volna a kezét a vízbe, hogy majd azzal lemossa az arcán azt a nagy sebet, amikor gyorsan bevizeztem egy papír zsebkendőt tiszta ivóvízzel, és a sebéhez nyomtam.
-    Még mielőtt elfertőznéd a sebed a koszos tóvízzel. – mondtam neki rosszallóan, nem igazán voltam jó hangulatomban. A karját még mindig határozottan tartottam, nem akartam hogy beleessen a vízbe, mert akkor kénytelen lennék kiszedni onnan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. július 28. 13:59 | Link

Bentley

Tompa fájdalom uralta a lány egész testét. A fejére mért ütés teljesen elzsibbasztotta, de remélhetőleg csak a vágást szerezte, és komolyabb zavart nem. Mikor a tóhoz ért, még nem is vette észre, hogy lábszára is megsérült, valószínűleg az esés közben. Farmerja felszakadt, a bőre pedig egy hosszú csíkban felhorzsolódott.
Menni fog ez - mondogatta magában míg elérkezett a stég végéhez. Nem akart ő mást, csak lemosni a vért magáról, és a sebéről, de nem hagyták. Erős kéz tartotta a karját. Őszintén szólva hálás volt az idegennek, amiért megtartotta, és nem esett be a sellőkhöz.
A papírzsebkendő érintésére felszisszent, de elnyugodva, kissé remegve pillantott az idegenre. Zöldjei egyenesen a fiú szemeibe meredtek, pislogás nélkül próbálta kitalálni, miért segít rajta.
Megnyalta szája szélét, és a vére vasas ízét érezte. Szabad kezével a tó vizébe nyúlt, és letörölte vele arcát, majd ezt megismételte még kétszer. A fájdalom nem múlt, és cssk arra tudott gondolni, hogy ezzel most aztán el kell mennie a gyengélkedőre, és el kell magyaráznia, hogy prefektus létére mi a jó francot keres tiltott helyeken. Ó és hogy még ott is lakik...egyenes út az igazgatóhoz.
- Nyílt? - csak ennyit kérdezett a sráctól, aki jobban látta a sérülést, mint a lány. Odébb csúszott, és ahogy szédült, muszáj volt elkapnia a kezef, amivel tartották. Most nem érdekelte, hogy testi kontaktudba lépett egy olyan emberrel akit még az életben nem látott.
- El fogok ájulni - mondta egyenesen a srác mellkasára nézve. Valószínűleg egy nagy bestia egy jókora bottal akkora ütéssel intézte el, hogy nem csak felületi sérülést szerzett. A szédüléstől hányingere lett, homloka lüktetett.
Lassacskán elszakadt a fiútól, és a lábai mellett fekvő pózba küzdötte magát, lábait felhúzva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2014. július 28. 14:29 | Link

Annelie

Jobban szemügyre vettem a fiatal lányt, úgy nézett ki, mint akit jól megvertek, és nem úgy, mint aki elesett. Már pár perce egy ponton tartottam a felkarját, lejjebb csúsztattam a kezem pár centivel, hogy nehogy elszorítsam neki, ugyanis egyre erősebben kellett fognom, alig tudta már tartani magát. A nagy zöld szemeivel belenézett a szemembe, talán így láttam a legjobban, hogy milyen fiatal még. Ötletem sem volt, hogy ki bánthatott így, egy ilyen ártatlannak tűnő teremtést – teszem hozzá, egy nagy íjjal a kezében. Zavaros volt a kép. Kivettem a kezéből az íjat, és letettem a csomagom mellé. A nem túl kedves intésem ellenére is ragaszkodott a tóvizes arcmosáshoz, hagytam neki, had csinálja, utána úgyis letörlöm neki a tiszta zsebkendővel. A vére egy csíkban folyt a jobb almácskáján, a hüvelyk ujjammal letöröltem, aztán már két kézzel tartottam a lányt. Kérdezett tőlem valamit, amit először nem is értettem, túl sokáig beszéltem angolul az apámmal, néhány magyar szó kiment a fejemből. A kérdésre válaszolva először jobban szemügyre vettem a sebét, aztán egy alig görbe nyugtató mosollyal az arcomon válaszoltam neki.
-    Nem, nem az.
Újra megszólalt, és a tekintete egyre lejjebb esett. Eddig úgy éreztem uralom a helyzetet, de most már kezdtem én is megijedni. Összecsuklottak a lábai, és túl rövid volt a reakcióidőm, hogy elkaphassam, nagyot csapódott a földön.
-    Basszus. – mondtam halkan, de ingerülten, majd a hátára fordítottam, és nem tudom milyen okból kifolyólag, de megnéztem, hogy lélegzik-e. Csak egy ütés volt a fején, meg itt-ott néhány horzsolás a testén, de olyan sápadt volt, hogy megrémített.
-    Ahj, nem igaz. – motyogtam magamban, aztán óvatosan megfogtam az állát, és jobbra-balra mozgattam az arcát, hátra reagál rá. Úgy néztem ki, mint aki nem látott még fehér embert.
-    Hallod, amit mondok? Hahó…?
Felkaptam a hátizsákom, ami a vállam tetejétől egészen a combom közepéig ért, és benne volt az összes holmim, majd az íját is, egy utolsó vizes zsebkendőt a fejéhez nyomtam, majd felkaptam és elindultam vele az iskola felé, ami legalább 15 percnyi sétára volt.
-    Nem hiszlek el. – motyogtam még utoljára a fülébe halkan, de határozottan.
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 29. 19:17 | Link

Állia

Ez a lány nem semmi. Úgy úszik, mint egy sellő, úgy fut, mint egy gazella.
Te jó ég! Még itthagy a végén.
Ahogy partot értem szinte kifulladva inaltam utána. Szinte elértem a kezemmel, de mindig kislisszolt előlem. De az utolsó pillanaban kezem a csuklójára fonódott.
- Megvagy!
Magamhoz vontam és a szemeibe néztem mélyen.
-Tetszel nekem.- mondtam esetlenül neki.
-A szemed megígézett. -mondtam elbájolva.
Majd mélyen a szemeibe néztem és félve megkérdeztem.
-Megkapom amit kívántam, vagy ne is álmodjak róla?- kérdem cinkosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2014. július 30. 18:36 | Link

Adam cicc Cool
Anehézválasztáseredménye

Egyszer esik, egyszer süt, egyszer fúj, egyszer lengedez. Van gyűlöletesebb annál, mikor az időjárás nem tudja eldönteni, hogy mit akar? Határozottan nincs. Michelle reggel eldöntötte, hogy hétvége van, szabadnap van, nagyon jó lesz, de borús az idő, szóval melegen öltözik. Amúgy is hideg szél fúj. Mire kiért a levegőre elkezdett melegedni. Akkor átöltözés. Lenge sort, vállpántos, saru, összefogott haj. Erre elkezdett szakadni az eső. Szőkeségünkben forrtak az indulatok, arról nem beszélve, hogy az egész napja el van kaszálva az összevissza öltözködéssel. Sosem volt divatmaki típus, aki kétszer ugyanazt a ruhát nem veszi fel – mert van, akinél ez alapelv -, de azt viszont szerette, ha a hőmérsékletnek és természeti viszonyoknak megfelelően viseli a gönceit (egy esetleges katrina hurrikán esetén mondjuk valószínűleg inkább kimenekülne az országból, de az speciális eset). Addig turkált, míg egy tűrhető megoldást nem talált. Fehér, ujjatlan blúz; farmer; bakancs. Innentől eshetett, süthetett, fújhatott, Michelle tojt rá – és ez a szebbik megfogalmazása annak, amit magában elmormolt.
Egész nap szabadtéri programot csinált magának, végül este úgy döntött, hogy a faluban éjszakázik. Ez azért nem lett volna nehéz, tekintve, hogy új házuk van Misivel, de most valami extrémebb kellett. A csillagos ég alatt bambulni ki a fejéből és tűrni az időjárási viszontagságokat, hogy reggel halál csapzottan térhessen haza és hulla fáradtan. Már este tíz is elmúlhatott, mikor ledobta magát a stégen és átment csillagvizsgálóba. Túl sok minden jött össze túl rövid idő alatt. Benji, aztán Noel, aztán a jelenet, most pedig majd jön a randi. Sosem volt jó az ilyesmiben. Ahhoz, hogy valaki előtt megnyíljon, egyértelműen szikére van szükség, esetleg fűrészre, a lényeg, hogy szúró és/vagy vágóeszköz legyen. Egy hatalmas sóhaj után felült és a hátsó zsebéből előhúzta mini ceruzáját – elhasználva és rágva -, meg egy összehajtogatott papírt és rajzolni kezdett. Kár, hogy fogalma sem volt, mit csinál, hála a sötétnek.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. július 30. 18:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8154
Michelle
Írta: 2014. július 30. 19:44
| Link

A napközbeni szeszélyes időjárás az én halhatatlan életemből teljesen kimaradt, hiszen végigaludtam az egészet. Igaz, nem túl jól, és a megszokottnál is mogorvábban ébredtem. Még az az egy pohárka vér sem sokat segített a kedélyállapotomon, éppen csak rendbe hozott annyira, hogy letörlődjön az a végtelenül fásult, mélabús kifejezés az arcomról. Most egyszerűen csak kelletlen és unott az ábrázatom. Ilyen képpel lépek ki házamból, miután magamra dobtam néhány ruhát.
Lemondóakat fújok egész végig, ahogy az erdei ösvényen haladok kifelé a fák közül.  Mi a frászt kezdjek magammal? Ilyenkor egyáltalán semmi kedvem nincs semmihez. Pár hetente így ébredek, ilyen mély világfájdalommal és tökéletesen érdektelenül mindenre. Még az sincs ínyemre, hogy nekifogjak valami új kísérletnek, zenét komponáljak, filmet nézzek vagy elugorjak valahová, messze a falutól. Semmi nem izgat fel. Egy kicsit sem. Úgy veszem hosszú lépteimet, ahogy mások egy fárasztó nap után kullognak haza a munkából.
Megyek, amerre a lábam visz. A tó környékén kötök ki, út közben nem sokakkal találkozom. Viszont ahogy elnézek a stég felé, meglátok egy ücsörgő szőkeséget ott. Remek, pedig ki akartam sétálni arra. Mondjuk ettől még megtehetem. Bár társaságnak nem vagyok most a legjobb, így remélem, Ő kivételesen nem szól hozzám, mint a legtöbben. Nem értem, miért váltom ki ezt az emberekből. Vagyis értem, csak nem mindig rajongok érte. Jó, ez sem igaz annyira. Általában jól esik a társaság, még ha én magam nem is keresem olyan bőszen, illetve nem sok tanújelét adom annak, hogy élvezném. Minden esetre úgy döntök, kimegyek a stégre, ha már arra indultam. Sápadt kezem a dzsekim zsebébe dugva, könnyedén veszem jelentős, mégis suhanó, bakancsos lépteimet a fadeszkákon, körbenézve olykor sötét hajam alól a környéken, haladva az ismeretlen szöszi felé árnyszerű, nyurga alakommal. Vagyis hát mellé.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Adam cicc
Írta: 2014. július 30. 22:06
| Link

Ha elég mélyen elgondolkodom, találok rosszabb elfoglaltságot annál, minthogy a sötétben firkálok egy papírlapra. Michelle persze nem zavartatja magát, ha csak egy pontot is lát abból, amit csinál, már meg lesz elégedve. Az eredményt persze nem most fogja megtekinteni, pálcafénynél, mikor végez. Mint mindig, most is nyakig merül a munkába, elképesztő határozottsággal maszatol, satíroz, kontúroz, annak ellenére is, hogy csak a gyakorlat viszi a kezét. Egyszer oldalra billenti a fejét, egyszer közelebb hajol, aztán leteszi a ceruzáját. Neki nem tűnt fel, hogy közben társasága is akadt, de ez rendeltetésszerű, ha róla és a művészetekről van szó. Hunyorogva pillant fel a sötét alakra, aki valószínűleg valami rossz jelmezbálból szabadult. Mindenesetre Michelle ezt nem tervezte közkinccsé tenni, félő, hogy nem sokáig maradna olyan szép és életteli, inkább lenne halott és akarattalan. Megszólalni lusta lett volna… De milyen snassz már, hogy nem teszi?
- Üdv az életuntak klubjában, foglalj helyet – mutat le maga mellé, majd tovább fixírozza a kezében lévő papírlapot. Mit is rajzolt az előbb? Már ő sem emlékszik. Forgatja kezében, de fény híján esélytelen, hogy lecsekkolja munkája gyümölcsét. Sóhajt egy hatalmasat, majd rászánja magát a lehető legkülönösebb dologra, ami tőle telik. A jelenet nagyjából úgy néz ki, hogy összeszűkíti szemeit, szájával csücsörít, majd mikor meghányta-vetette a dolgot, a papírt az ismeretlen felé nyújtja.
- Nyilván te sem látsz többet belőle, mint én, de ha van kedved, véleményezd – hogy őszinte legyek, a szőkeség rajzán egy fekete hajú srác áll, illetve egy szőke hajú srác, közöttük pedig egy  - ki gondolta volna – szőke Michelle. Ha majd reggel megvizsgálja a lány, rájön, hogy az aktuális dilemmáját sikerült rajzba öntenie. Ettől függetlenül a mély, kék íriszek még nem vetültek rá az érkezőre, továbbra is a vizet pásztázzák, miközben a bal kézben a rajz lóg, hogy ha az érkező akarja megnézze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8154
Michelle
Írta: 2014. július 30. 23:59
| Link

A szőke leányzó láthatóan nagyon elmerült valamiben. Ezt már messziről megállapítom, hát még amikor mellé érek, és lenézek rá. Rajzol valamit. Emberalakokat. Méghozzá teljesen belefeledkezve. De miért ilyen koromsötétben? Van esetleg valami képessége, amivel ilyen minimális fényviszonyok közt is lát? Összevont szemöldökkel, tanulmányozón figyelem Őt, zsebre tett kézzel magasodva mellette, és pár hosszabb pillanat múlva ráébredek, vakon alkot. Semmit nem lát a művéből, csak dolgozik rajta szorgosan.
- Üdv! - viszonzom a különös köszöntést röviden, noha most meglepően stílszerű ez az üdvözlet. Jó, nem mintha ne volnék alapvetően egy depresszív, melankolikus alkat, ez a mai este viszont a különösen fásultak közé tartozik. A kínált hellyel azonban egyelőre nem élek még, csak egészen a stég szélére lépek, és eltekintek messze a fekete hullámokon.
Ahogy a leányzó felém nyújtja megtekintésre a rajzát, csupán végigmérem kicsit, majd kiveszem sápadt kezeimet a dzsekim zsebéből, odahúzódom hozzá, és lenyúlok a papírért. Téved a szöszi, kiválóan látom az alkotását. Hunyorognom sem kell hozzá. Ő van rajta meg két srác. Nem kell nagy tudomány, hogy rájöjjek, mit jelenthet ez.
- Édes hármas vagy döntésképtelenség? - kérdezek rá a helyzetre ilyen lényegre törően, egyenletes, rekedtes hangomon, miközben visszaadom a lapot. Arról persze fogalmam sincs, hogy a lány nem tudja pontosan, mit rajzolt. Ami viszont az igazán érdekes, az az, hogy feltettem egy kérdést. Engem szoktak kérdezni, én magam meglehetősen ritkán kérdezek. Ha teszem, akkor is általában fontos dolgokról érdeklődöm. Olyanokról, amik meghatározzák az elkövetkezendőeket. Ez a kérdés azonban, lássuk be, nem éppen létfontosságú. De ez most egy ilyen este. Fura dolgokat hoz ki belőlem.
Mostmár leülök a lány mellé, hosszú lábaim szétvetve, bakancsom sarka letámasztva, térdeim felhúzva, karjaim rájuk nyugtatva, fehér kezeim hanyagul lelógatva. Várom a kis művész válaszát arra, a két fószer a rajzán a két pasija-e, vagy pedig két pasi, akik közül választania kell külső vagy akár belső kényszerből. Egyiken sem volnék meglepődve, tekintve, milyen veszélyesen szemrevaló a mellettem üldögélő hölgyemény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. augusztus 4. 14:30 | Link

Ron


Hagyom Ronnak, hogy meg közelítsen, de mindig egy kicsit gyorsabb vagyok nála így nem tud elkapni. Ezen én elég jót mulatok Ron viszont nem igazán élvezi egyre gyorsabb, látszik rajta, hogy nagyon elszeretne kapni. A stégtől fél úton elkapja a csuklom és győzedelmi kiáltással magához von.  
Kiszabadítom a csuklom és a mellkasára helyezem mindkét tenyerem, aztán helyeslően bólintok.
-Sikerült elkapnod.
Aztán csak csöndben nézünk egy más szemébe. Végül Ron töri meg a csendet. Érzem a tenyerem alatt, hogy fel gyorsul a szíve, aztán pedig azt, hogy az enyém is fel gyorsul. Le sütöm a szemem és inkább elkezdem kezeimet nézni, de még így is érzem, hogy egy kicsit elpirultam. Ron viszont választ nem várva folytatja. Én pedig elgondolkozva újra elkezdem az azúrkék íriszeit nézni. A kérdésére egy óvatos mosoly jelenik meg az arcomon, de mást nem teszek. Egy kicsit még nézem így Ront, aztán hátra lépek és le ejtem magam mellé a kezem. Érzem, hogy egyre gyorsabban ver a szívem, de válaszolni még nem igazán akarok. Veszek egy nagy levegőt és elfordulok Rontól. Le sétálok a tó széléig és leülök. Nézem a vizet és benne az arcom, egy kicsit még Ront is látom a víz tükörben, de erre meg próbálok nem figyelni. Nézem az arcomon a tétova mosolyt és meg próbalom kicsit össze szedni magam. Mélyet sóhajtok aztán válaszolok Ronnak.
-Meg kapod.
Sértett arcot vágok, ami a vízben nézve számomra elég vicces, de csak magamban mosolygok és inkább így durcás arccal folytatom.
-Bár nem voltál valami romantikus, Rómeó.
Színpadiasan sóhajjal elfekszem a füvön.
-Úgy látszik sikerült bele szeretnem egy fantázia mentes Eridonosba.
Várom Ron reakcióját, közben pedig becsukom a szemem és élvezem a napsütést.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. augusztus 12. 14:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Adam cicc
Írta: 2014. augusztus 5. 12:41
| Link

Az idegen érkezése után pár perccel elkészül a rajz, a ceruzát pedig egy lendületes mozdulattal beletűzi hajába, ezzel formázva kontyot magának. A köszönésen, meg egyéb formáságon már túl is estek, most épp a rajzát ajánlgatja, hogy megtekinthető, ha Adamnek van kedve hozzá. Nem mutogatós fajta, de ha egyszer olyan kedvében van, az elég jót jelent. Várja az ítéletet és mikor megérkezik csak megejt egy fintor. Ízlelgetnie kell ezt a dolgot, így addig az ismeretlent fürkészi.
A hellyel kínált tag bár vonakodik eleinte, végül csak leül mellé, Michelle pedig addig nem is válaszol a feltett kérdésre. Nehéz lenne megmondani, hogy mi is ez. Mert nem döntésképtelenég, de nem is édes hármas, sokkal inkább valami egészen más. Szabadság, élvezet? Vagy talán korlátok, szenvedés? Benji csak a szórakozást, az életet nyújtja neki, azt a hajszolt vágyat, amit kötöttségek nélkül magáévá tehet. Noel viszont a mázsás kőszívével rohangál fel s alá, ez pedig némiképp megsavanyítja a Benjaminnal töltött időt. Félreértés ne essék, nagyon jól érzi magát Bennel, imádja a fiút, de a kapcsolatuk inkább csak barátság extrákkal. Míg a másik rellonos… Ajj, de utál ezen gondolkodni. Inkább nem is teszi, csak az immáron mellette ülőre emeli kékjeit.
- Nincs harmadik opció? Ez a kettő elég tré, csak azért kérdezem… - mosolyodik el kínosan, majd ujjait kezdi el csavargatni, húzogatni, meg amit épp. Sosem volt lelkizős fajta, sőt, néha még Mihaelnek is képtelen elmondani, mit érez. Szóval nem most fog nyílt lapokkal játszani. Akkor sem, ha az idegen akár a sírba is magával vinné minden szavát, minden érzését. Jobban megnézve a férfit elég sápatag. És sötét. Na mármint nem abban az értelemben, mint amikor közli valamelyik hülyével, hogy sötét… Hanem olyan furcsa. Fekete cucc, fekete hosszú haj, viszont a szemei beszédesek. Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha mindketten kiraknák a kis látógolyókat egymással szemben, ők lemeccselnék a lelkieket, aztán visszaszerelnék őket és kész is lenne a dolog. Pazar megoldás.
- Valójában halványlila, ibolyán túli sugárzásom sincs arról, hogy ez mi akar lenni. Cöh… - fújtat egyet, majd hátradől a fadeszkákra. A papírost szorongatja, ceruzája picit nyomja a fejét, de ez van. Még mindig jobb, mintha a szívét nyomná. Az valószínűleg halálos kimenetelű dolog lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8154
Michelle
Írta: 2014. augusztus 5. 14:12
| Link

Amíg a lány kiötli azt a választ, néha Őt szemlélem, néha pedig körbetekintek az éjszakai vidéken, a tó sötét hullámzásán. Mikor aztán felelet helyett kérdés érkezik, meg egy magyarázat a kérdésre, letekintek rá hajam alól. Nem szólok még, csak tanulmányozón fürkészem a vonzó, különleges vonásokat, és azt a végtelen bizonytalanságot, amit mutatnak. Végül a szőkeség lemondó szavak és egy fújás közepette dől hátra a stégen. Éppen csak végigtekintek rajta, aztán a csillagos égbolt aljára függesztem kék szemeimet.
- Számtalan opció van még. - adom meg csöndes válaszom.
- Már meglehetősen régen leszoktam arról, hogy megbélyegezzem a kapcsolataimat. - árulom el réveteg hangon, arról persze nem szólva, hogy ez a meglehetősen régen annyit tesz, hogy pár száz éve.
- Csak úgy vettem észre, a legtöbb ember szereti ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat, ami egy részről persze praktikus, másfelől viszont Őket magukat is ugyanolyan egyszerűvé teszi. - fejtem ki álláspontomat, közben felfedve, miért ezt a két lehetőséget vetettem oda a lánynak. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem probléma hát, ha nem tud válaszolni.
- Minden esetre az nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben a mostani felállással sem a számodra, sem az Ő számukra, különben nem volnál ilyen elgyötört. - állapítom meg nyugodt, mély hangon. Elgyötörtség alatt természetesen a szöszi kedélyére célzok. A fintorgásokra, a fújásokra. Ha minden rendben volna, nem érezném azt, hogy terhes számára ezekről a kapcsolatokról nyilatkozni, ahelyett, hogy egyszerűen felvillanyoznák.
- De nem kell erről beszélgetnünk. - szögezem le, egy fejrázással, továbbra is a messzeségre pislogva. Ő láthatóan kelletlenül beszél erről, engem meg annyira nem izgat a téma. Csak annyira, mint bármi más. Különben meg nem muszáj ám egyáltalán semmiről sem társalognunk. Ülhetünk itt némán egymás mellett a stégen. Vagy a lány felsóhajthatna, és közölhetné, hogy mennyire jól esne neki, ha szívnék belőle egy kis vért... Lehunyom a szemem, ahogy a gondolataim így elkalandoznak, és mély levegőt veszek, amit lassan fújok ki. Igen, nyilván javítana a világvége hangulatomon, ha megmárthatnám a szőkében a fogaimat, de ez nem így működik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Adam cicc
Írta: 2014. augusztus 5. 15:55
| Link

Csak fújtat, terel, valahogy nem akarnak jönni azok a fránya szavak. Illetve, dehogynem, úgy tudná önteni őket, mintha egy slagot nyitottak volna meg, de mégsem zúdíthat mindent újdonsült ismerőse nyakába. Legalább valami bemutatkozás kéne előtte, hogy miután összeszedte magát, megkereshesse, hogy felejtse el, amit itt hallott. Viszont bátraké a vakszerencse, így miután meghallgatja az ismeretlent, maga is eltöpreng. Valami zúzós, tömör beszámolót kéne tartania, amolyan zanzásított, öt másodpercben összefoglalt öt órás film. Ha már így a hasonlatoknál járunk… Nagyot sóhajt és megadja magát.
- Bízom a diszkréciódban – jelenti ki kezdésnek, majd felkönyököl és valamerre nagyon messzire néz el, semmiképp sem a férfira. – Az egyik se veled, se nélküled, a másik a paradicsom újratöltve, némi kötetlenséggel és poligámiával fűszerezve. Ha ez nem lenne elég, ultimátumokat osztogatnak nekem, amit elég nehezen viselek, nem tudom, ez mennyire látszik – egy apró félmosoly jelenik meg arcán az utolsó mondat után, majd megcsóválja fejét. Mibe keveredett? Miért tárgyalja a szerelmi életét az éjszaka közepén a stégen ülve egy idegennel? Akiről nem tud semmit. Talán pont ezért. Aki már jól ismeri, úgysem mond újat, vagy fél, hogy utána alulról szagolná az ibolyát. – Az érzéseim meg… Sz… Sze… - elfintorodik, ahogy megpróbálja kimondani azt a bizonyos nyolc betűs szót. – Szóval elképzelhető, hogy szerelem, a másik meg barátság extrákkal. De igazából mindkettő jó és ez így iszonyatos – összegzi végül, majd kifújja a levegőt. Hogy mondhatta ki az sz betűs szót? Úristen, öregszik, ebből is látszik. Aztán úgy dönt, elég volt belőle ennyi egy estére, ezért pillantását a mellette ülőre fordítja.
- Te sem tűnsz épp pillangókat kergetően vidámnak. Minden rendben? – és ezennel megnyitottuk a lelki sérültek éjszakai klubját, mely csak bizonyos napokon, bizonyos időpontokban üzemel. Ha bárkinek, aki nem ismeri a többieket segítségre van szüksége, látogasson el a stégre, az egyetlen olyan terápiás helyszínre, ahol Saint-Venantok is találhatóak és voálá. Teljes figyelmét a másiknak szenteli, hátha tud segíteni, bár lássuk be, erre csekélyke az esély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8154
Michelle
Írta: 2014. augusztus 5. 17:03
| Link

A diszkréciómban egészen nyugodtan bízhat. Eleve nem vagyok az a szószátyár fajta, és mégis kinek fecsegném el a most megismert szőke titkait, belső vívódásait? Még ha volna is, aki -valami rejtélyes oknál fogva- erről kíváncsiskodna tőlem, egyszerűen hallgatnék. Szoktam ilyet. Ha valamire nem szándékozom felelni, még annyit se bökök ki, hogy nem szándékozok felelni.
- Maga a helyzet jól hangzik. Az ultimátumok már kevésbé. - véleményezem az elhangzottakat, és kissé hátrafelé nézek le a lányra vállam fölött, végigtekintve heverő alakján. Korok jönnek-mennek, de a fő téma mindig ugyanaz: a szerelmek és a románcok. Amióta csak rájöttek, hogy nem feltétlen szaporodás végett lehet csak együtt lenni egy másik lénnyel, egyre kuszábbak és egyben egyre élvezetesebbek ezek az ügyek.
- Az élet majd megoldja magát. - vonok vállat, kiosztva nagy bölcsességemet. De komolyan. Ennél okosabbat nem lehet mondani egy ilyen helyzetben. Végtelen hülyeség volna bármilyen tanácsot adnom, hiszen a lány elmondásából még koránt sem ismerem a felállást, és ezer meg egy a tényező, amivel számolni kéne. Az viszont örök igazság, hogy mindig lesz valahogy. Olyan soha nincsen, hogy ne legyen sehogy. Minden a helyére kerül idővel. A lényeg, hogy hűek maradjunk magunkhoz. Viszont ezt így már nem közlöm a szőkével, mert az rém tudálékosan és közhelyesen hangzana. Persze, mint minden közhely, ez is a nagy igazságok egyike. Ha nem a legnagyobb igazság. "Mindenek fölött: légy hű magadhoz."
- Nem igazán. De majd elmúlik. Mindig elmúlik, aztán visszajön. - felelem az orrom alatt mormogva a lánynak azzal kapcsolatban, hogy nem tűnök valami jó kedélyűnek. Pillangókat kergetően vidám? Olyan soha nem voltam. Boldog talán igen. Vannak jó pillanataim. Összességében azonban mindig ilyen búvalba... öm... búvalbélelt vagyok. Legalábbis depresszív jelenség. Ami számomra különben nem gond, csak a környezetem akad fenn rajta mindig. Én már megszoktam, és békében élek magammal meg a borongós természetemmel. Emiatt is mondom, amit mondok. Vannak ilyen és olyan időszakaim. Egyiket sem veszem túl komolyan, hiszen már számtalanszor tapasztaltam, miként váltogatják egymást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Adam cicc
Írta: 2014. augusztus 5. 18:57
| Link

Ritkán találni jó hallgatóságot, bár általánosságban elmondható a férfiakról, hogy nem szeretnek ilyen ügyekbe bonyolódni. Mihael is kicsit... Nehezen viseli a hasonló kaliberű problémakört, de Michelle mégis legalább vigaszra szokott találni nála. Ez is valami. A rövid vélemény nagyjából magába is foglalja azt, amit a lány érez, vagy gondol, a helyzeten mégsem változtat sokat, így ismét felsóhajt. Igen, ezek a tipikus Michelle-féle gondterhelt sóhajok, amiknek se füle, se farka és amiről jobb nem tudni.
- Az a baj, hogy sosem elég. Mindig mindenki többet akar. Na ezt mondom én két fiúval, de most egészen máshogy értem... - jobb kezével finoman gesztikulál hozzá, nem azzal a "kicsapom a szemed, hö" fajtával. Valamivel úgy rézi, meg kell adnia a jelentőségét a mondandójának, mert kivételesen nem egy olyan ember társaságában ült, aki nem tud összerakni két összetett mondatot, vagy nincsenek értelmes gondolatai. Épp ellenkezőleg, bár ez ránézésre azért életkorából adódó dolog lehet. Ha tippelnie kéne 25-30-at mondana, de a fejét nem tenné rá és talán jobb is, mert a valóság ismeretében csak pár száz évet tévedne. Kíííínos.
Az életbölcsességre visszanyel egy nevetést. Valahol igaza van, de közben meg elgondolkozik azon, hogy miért pont ezzel jött? Nyilvánvaló, hogy ha akarjuk, ha nem, ha teszünk érte, ha nem, a dolgok rendeltetésszerűen - vagy épp nem - változnak, függetlenül tőlünk is akár. Mindig lesz mindennek végkimenetele, így ezekkel a dolgokkal sosem tudott mit kezdeni. Amolyan nesze semmi, fogd meg jól. Viszont ahhoz, hogy valódi véleményt tudjon mondani, az ismeretlennek tudnia kéne minden apró részletet a kezdetektől, Michelle-nek viszont semmi hangulata egy kis múltbéli túrához. Inkább csöndben marad és nem mond semmit, így járnak a legjobban mindketten.
- Bár biztos vagyok benne, hogy a válaszod nem lesz, megkérdezem. Tudok segíteni? - mondandója elejét nem kötekedőnek, inkább ténymegállapításnak szánja. Nem túl valószínű, hogy az öt perces ismerőse az ő segítségére fog szorulni, az életét a kezébe adja, meg a többi járulékos blabla, amit ilyenkor fel szokás sorolni. Viszont, amennyiben mégis szükség volna rá, a kérdés komolyságából kicseng, hogy megteszi, amit tud. Jótékonyság, Michelle. Michelle, jótékonyság. Nagyon szép páros vagytok, de ront a Saint-Venant néven, úgyhogy jobb, ha a prefekta lány mihamarabb leszokik erről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8154
Michelle
Írta: 2014. augusztus 15. 22:51
| Link

Érzem a lányon, hogy már-már röhejesnek hatnak a számára az elmélkedésem sablonosabbnak ható elemei, de nem nagyon érdekel. Megszoktam már, hogy ilyenek a halandók. Attól még én közlöm velük azt, amit a legérdemesebbnek tartok erre, az meg már az Ő dolguk, mit kezdenek vele. Ahogyan az Ő gondjuk az, ha lekicsinylik az alapigazságokat. Nem nagy baj, idővel rájönnek. Vagy nem.
Ahogy a stég deszkáin heverő szőkeség felteszi figyelmes kérdését, letekintek rá magam mellé, alaposan végigjáratva rajta különleges fényű szemeimet. Tudna segíteni. De még mennyire, hogy tudna. Vagyis... igazából csak feledtetné kissé a szokásos depressziómat, javítana valamelyest ezen a mostani, kiváltképp feszült, kellemetlen hangulaton, ami éppen rám telepedett. Úgy döntök, ha már így rákérdezett, tudtára adom mindezt.
- Igen. - közlök először csak ennyit egy nyugodt bólintással, eloszlatva szilárd feltevését a válaszomról. Kék szemem nyaka szép, hívogató, lüktető ütőerét rejtő íve felé téved, majd ismét arcára tekintek.
- Ihatnék belőled egy keveset? - kérdezem meg egyszerűen, mégis ízesen ejtve lágy, rekedtes hangú szavaimat, sötét szemöldökömet finoman emelve meg hozzá. Érdeklődésemet követően ismét nyakára kúszik pillantásom, így egyértelműsítem számára, honnan szeretnék kóstolót. Valószínűsítem, hogy eddig nem tudatosult benne, kivel van dolga, ám reményeim szerint kérdésem, figyelmem iránya és ismertetőjegyeim összessége tisztává teszi a képet számára. Reményeim szerint felméri a helyzetet, és a benne fejét felütő egészséges félelem mellett azért ráébred, nem kell tőlem annyira tartania, lévén, hogy az engedélyét kérem ahhoz, hogy a vérét vehessem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Adam cicc
Írta: 2014. augusztus 15. 23:22
| Link

Michelle és a megérzései kéz a kézben, győztesen és diadalittasan kóvályognak, de ezúttal a szőkeség számításai nem jönnek be. Az esetek túlnyomó többségében, ha jótékony akar lenni és nagylelkűen felajánlja a segítségét, általában elutasítják, így tőle ez már csak gesztus jobb napjain. Az, hogy valaki él a helyzet kínálta lehetőséggel kissé meglepi a lányt. Segítség, Michelle. Michelle, segítség. Gratulálunk, Önök új ismerősök a fészbúkon. Szóval a határozott válasz, miszerint elkélne némi helpdesk a stégen – végül is mindkettő fa, hahaha -, csak pislant egyet. Ez valami olyasmi, hogy bökd ki, meglátjuk, mit tehetek.
A gyanús méregetés nem igazán bizalomgerjesztő, hát még akkor, ha utána közlik, hogy az embert uzsonnának nézik. Michelle, bár nem egy hülyegyerek, kell némi idő, míg leesik a tantusz. Hirtelen összeáll a kép, az éjszaka, a sápadt bőr, a sötét ruhák, a kóstoló… Így már egészen világos, hogy vámpírral van dolga, ilyen pedig még nem igen fordult elő vele. Mondana valamit, mondjuk ahhoz hasonlót, hogy „ezt még át kell gondolnom”, esetleg azt, hogy „erről muszáj beszélnünk”, de valójában totál sokkos állapotban ül. Beletelik jó pár másodpercbe, míg magához tér, de most se jut eszébe semmi humoros, vagy szarkasztikus. Semmi igazán Michelle-es. Pech.
- Szeretsz te engem? – bukik ki a száján, aztán rájön mit kérdezett és megrázza a fejét, hogy helyesbítsen. – Akarom mondani a vérem. Mármint jó ez neked? – hülye kérdés, hiszen a vér, bárhogy nevezzük is, éppoly tápláló, mint a szőkeség számára a paradicsom, vagy paprika. Zöldség-zöldség. Vér-vér.
- Hát, tulajdonképpen ihatsz, de valami gyorstalpalót tarthatnál. A vacsora szakmában kezdő vagyok – feltámaszkodik a két könyökére és abszolút nem tudja, minek kérdez ilyen baromságokat. Valószínűleg azt szeretné tudni, hogy milyen lesz, következmények micsodák, meg amúgy is. Azért az már valami, ha egy Saint-Venantot zavarba tud hozni valaki, Adamnak pedig lehengerlő kérésével mindez sikerült. Mindenesetre a lényegen nem változtat. Jó étvágyat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8154
Michelle
Írta: 2014. augusztus 15. 23:46
| Link

Az első pillanattól kezdve világos volt a számomra a lánnyal kapcsolatban, hogy nem egy naív, elveszett lélekkel állok szemben. Túlontúl, már-már marón talpra esett, és nyilván egyszerre közimádat és közutálat tárgya. Egyszerűen ez a fajta. Afelől viszont kétségem sincs, hogy nagy jótékonyságára adott reakcióm kissé kizökkenti magabiztosságából. Végül valóban így is történik.
- A legjobb. - felelek ismét tömören a feltett kérdésre, lélekbehatóan fürkészve a szőkeséget, aki láthatóan felismerte immáron a helyzetet. A holdfénytől megvilágított stégen heverészik egy vámpírral, egyes egyedül. Nem látom rajta, hogy nagyon megrémülne ettől, dehát a nyilvánvaló körülmények ellenére ez valóban szükségtelen.
- Belemerítem a szemfogaimat a nyakadba, és iszom belőled. Embere válogatja, de nem igazán fájdalmas érzés, inkább csak furcsa talán. A sérülésed utána azonnal begyógyul, és csak egy kevés émelygés tör majd rád a nem túl számottevő vérveszteség miatt. - tárom elé a folyamatot olyan részletesen, amennyire szükségét érzem, kiemelve azokat a momentumokat, amelyek szerintem fontosak lehetnek egy halandó számára.
Ezek után merőn figyelem Őt régi fényű szemeimmel, és ahogy hagyom magam az erek lüktetésének, a lány illatának bűvöletébe vonni, agyaraim előtűnnek, látni engedve magukat résnyire eltárt ajkaim közt. Csöndben fürkészem éjjeli társaságom, várva szavát vagy jelét, átengedi-e magát nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Adam cicc
Írta: 2014. augusztus 16. 00:09
| Link

A biztonságos talajt egyértelműen kirántotta alóla Adam, abban az értelemben, hogy nem igazán érzi azt a fölényt, amit másokkal szemben szokott. Egy lépéssel a delikvens előtt járni számára természetes dolog, de így, hogy legalább kettővel le van maradva, össze kell kapirgálnia magát. Bár a sokk érdekesen hat rá, az olyan klisés kérdéseket kihagyja, minthogy a férfi vámpír-e. A válasz egyértelműen nem, mert házimanó. Szóval a lényeg, hogy a szükségesnél jobban nem építi le magát, elsőnek feltett kérdése így is érdekesre sikerül.
A válasz túl biztosan érkezik, de hisz Adamnek, aki csak jobban tudja, mi kell neki, mint Michelle. Figyelmesen hallgatja a tudnivalókat, és valahol mélyen belül elbizonytalanodik. Megtehetné, hogy nemet mond, de ő egy Saint-Venant. Ráadásul rellonos is. Alap, hogy ha valamit eldöntött, az úgy is lesz, ráadásul az elmondottak alapján nem is lesz vészes. Amíg mindez végigfut agyán, megjelennek az agyarak. Ha csak kissé is, de szőkeségünk megborzong. Nem fél, csak furcsa.
- Jó étvágyat - ez volna a jel, miszerint mehet a menet. Azért az nem elhanyagolandó tény, hogy erről Misinek egy szót sem fog szólni, mert ikre képes volna - függetlenül attól, hogy Michelle döntött így - nekimenni Adamnek. Megkíméli mindhármójukat egy-egy kellemetlen pillanattól. Azt nem mondom, hogy ez a prefekta életének legkiemelkedőbb elhatározása, de ha a vámpír az életére akarna törni, valószínűleg nem lenne ilyen udvarias. Ez voltaképpen megnyugtató.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8154
Michelle
Írta: 2014. augusztus 16. 13:13
| Link

Érzem, hogy a stégen heverésző társaságomban kétségek merülnek fel azt illetően, biztosan jó ötlet-e engedni nekem, hogy igyak belőle, ám felülkerekedik rajta a büszkeség és nem enged elhatározásából. Ha nem volnék ennyire fásult hangulatomban, valószínűleg nem élnék a felajánlással az előbbiek fényében. Nem használnám ki a lány fejjel-a-falnak természetét, de most egyszerűen baromi nehezemre esik, hogy visszautasítsam. Ráadásul tényleg nem lesz semmi baja ettől, nem túl nagy a tét. Egy szó, mint száz: nem látom akadályát, hogy belé kóstoljak.
Ahogy a szőkeség jó étvágyat kíván nekem, végigpillantok formás alakján, majd kimérten körbetekintek a vidéken. Fejlett érzékeimnek köszönhetően nem pusztán a közvetlen környezetünket, de a vidék jelentős hányadát fel vagyok képes térképezni. Állatok neszei az erdőből, a mulatóhelyek és az otthonok zajai, és néhány kósza járókelő a falu utcáin, tőlünk távol. Tiszta hát a levegő. Örülök. Nem szeretem, ha megzavarnak a desszert közben, és én sem szeretnék zavarni vele senkit.
Kemény fényű szemeimet a lány tekintetébe fúrom, majd közelebb húzódom, nyakára vonom pillantásomat, és szépen, komótosan hajolok be fölé, miközben Ő hanyatt pihenget, könyökein támasztva háta mögött.
Légzésem ólmossá lesz, ahogy fehér, hűs kezemet tarkójára simítom, míg a másikkal tartom magam dereka mellett a fadeszkán. Sötét alakom árnyként fedi el az enyémnél jóval kisebb, törékenyebb testet. Szemfogaim kivillannak, a lány nyakára hajolok, és egy nedves kis kattanással belé vájom agyaraimat. Halkan morogva hümmögök, miközben lágyan kezdem szívogatni meleg vérét. Ha bárki erre járna, úgy hihetné, két gátlástalan szeretőt kapott rajta az éjjeli tó partján. Ám szerencsére nem háborgat minket senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. augusztus 16. 20:56 | Link

[Kinsey]
– Hogyan kezdjek neki? – motyogom magamban, miközben félelemmel bámulok le a stégre. Nehéz ügy ez a hidrofóbia, már közel öt perce állok egy helyben, még mindig nem voltam képes rálépni arra a fránya hajóhídra. Pedig azért nem olyan óriási feladat, meg amúgy is, mit árthat nekem a víz? Mondjuk megfulladhatok, ha beleesek, nem tudhatom, sekély-e eléggé a víz ahhoz, hogy leérjen a lábam, úszni meg ugyebár nem tudok... Egy csomó undorító és veszélyes lény élhet odalent, a mélyben, velük sem lenne jó ötlet packázni, a számtalan baktériumról és vírusról nem is beszélve, ami a tó vízében hemzseghet. Azaz hemzseg. A tó tele van baktériumokkal, akik mind meg akarnak gyilkolni. Biztos vagyok benne.
Megrázom magam, ahogy belegondolok abba, milyen szánalmasan festhetek, ki kell találnom valamit, meg kell emberelnem magam! Nem lehet igaz, hogy a víz így kifog rajtam. Mivel valószínű, hogy a stégen is olyan kórokozók vannak, mint a vízben, úgy döntök, hogy letisztítom kicsit, mielőtt rálépnék, jobb félni, mint megijedni... Előveszem a varázspálcám, és a pallóra célzok vele.
Suvickus! - mondom ki egész határozottan a varázsigét, ami óriási fejlődés az általános kicsit határozottanhoz képest, a viszonylag gyakori teljesen határozatlanullal összehasonlítva pedig végképp. Úgy néz ki, hogy tudok, ha akarok. Vagy ha úgy érzem, hogy halálosan fenyegetnek a bacilusok. Most, hogy a stég megtisztult egy kicsit – bár jól látható változást nem értem el, tudom, hogy a rajta található baktériumok száma nagy valószínűséggel csökkent – a tó felé merészkedek pár lépést. Nem is olyan rossz, nem szokásom a természetben gyönyörködni, de a naplemente egész szép itt... Persze nem csodálhatom sokáig a tájat. Jellemző.
A kellemes, békés nyári estét átszelő, vérfagyasztó sikoly, kitágult orrlyukak, dülledt szemek. A férfi egy üldözött vad tökéletes mintapéldányát láthatja most bennem. Vagy egy ijedt srácot, aki sikítozik, mikor hozzászól valaki. Reflexszerűen megfordulok egy viszonylag nagy körben, hogy láthassam potenciális rosszakarómat. Pillanatokon belül azon kapom magam, hogy a hapsi karja felé nyúlok, és meg is fogom azt, pár tizedmásodperc alatt realizálódik bennem, hogy miért. Elfogyott alólam a talaj, azaz a stég, az oldalán támaszkodom a lábammal, magyarán nem vagyok éppen stabilis helyzetben. A meglepetés következtében megszakadt sikolyom megint kitör a torkomból, nem eshetek be a vízbe!
– Segíts, segíts, kérlek, segíts, ez nem pozitív élmény! - olyan erősen próbálom magam húzni, amennyire csak tudom, hogy ne kelljen beleesnem a tóba, ennél rosszabb dolgot nagyon nehezen tudnék most elképelni. Ráadásul az idegen lehet, hogy igazat mond, és tényleg tele van sellőkkel a víz, akkor bizony nagyon megszívtam, attól tartok, hogy meg fognak enni vacsorára. Ha a sellők egyáltalán esznek embert... lehet, hogy a Legendás Lények Gondozása anyagot is át kéne még néznem párszor a vizsgák előtt.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2014. augusztus 16. 20:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Adam cicc
Írta: 2014. augusztus 16. 22:17
| Link

Nem, erre még nem volt felkészülve. Mármint, erre fel lehet egyáltalán? Azzal, hogy beleegyezését adta, nem volt visszaút. Igazából nem igaz az, hogy félt volna attól a kis vérszívástól. A végére kicsit challenge feelingje lett a dolognak, amit nem is bánt. A jelet megadva elszáll minden kétsége. Mintha újra a saját két lábán állna. Nem, nem azért, mert olyan szexik azok az agyarak – bár tudjátok mit? azok… -, hanem mert megint a kezében érzi az irányítást.
Az egyetlen rizikófaktornak az látszik, hogy valaki rájuk ront. Az valószínűleg érdekes lenne, mert míg távolról nem mondja meg az ember, hogy mi történik, közelről igen csak egyértelmű a dolog. Bár, ahogy Adamet elnézi, gyakorlott már ebben. Ahogy közelebb hajol Michelle-hez a férfi, tőle teljesen szokatlan módon, zavarba jön. Már csak azért, mert Adam már nem először méri fel őt tetőtől talpig, ami ugyan nem szokatlan, de mégis.
Mire újra gondolataiba merülhetne, megérzi a fogakat, amik bőrébe, majd húsába mélyednek. Előtte még fejét kicsit megdöntötte a hozzáférhetőség kedvéért ugyan, de hát akkor is. Nem mondhatná, hogy fáj, hiszen ilyesmiről nincs szó, inkább csak különös. Nemrég kellett nem kevés vért adakoznia, de annak már lassan másfél hete. El is felejti kis túlzással hamarosan, milyen a vérveszteség. Furcsa, hogy a férfi keze ennyire hideg, de hát vámpír. Lehunyt szemmel és mozdulatlanul várja, hogy Adam végezzen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8154
Michelle
Írta: 2014. augusztus 16. 23:09
| Link

Jóízűen iszom a lány vérét, megadva a módját, egészen komótosan, apró kortyokban, mígnem kihúzom belőle fogaimat, ám ajkaimat ott hagyom még, megnyalva őket és egyúttal a szőkeség bőrét is, hiszen nyálamtól gyógyul be a két kis seb a nyakán. Meg persze azt a néhány csepp kiserkent vért sem hagynám ott, a világ minden kincséért sem. Ahogy tehát egy pár apró, visszafogott nyalintással végzek, sóhajtva, szememet lehunyva emelem fel fejemet adományozómtól. Élvezem a vére nyújtotta mámort, hűs kezemet rajta tartva még. Mélyeket, jelentőseket lélegzek. Feltárom bódultan csillogó, megfoghatatlan tekintetemet, egyenesen szemébe nézve, és lenyalom még vérétől vöröslő számat, szemfogaimat.
Lesimítom aztán fehér kezemet a szösziről, és mellé ülök, nem távolodva el. Tőle messzebb eső térdemet hanyag könnyedséggel felhúzom, és ráejtem karomat, balommal továbbra is támasztva magam mellett. Masszívan szuszogva, homályosan csillogó szemekkel fürkészem a lányt, hagyva eluralkodni magamon ezt a csodás kábulatot, amelyet szomjam oltása eredményez minden áldott alkalommal.
Máris jobb minden. Nyaka felajánlása valóban segített a közérzetemen, és ez nem csak addig tart majd, amíg a vére okozta mámor. Jelentőségteljesen bólintok hát egyet hálám jeléül, továbbra sem véve le erős fényű szemeimet a lányról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa