36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. június 16. 10:43 | Link

Aniella Sellő

Épp egy programom végén indulok vissza a kastélyba, mikor észreveszem, hogy a stégen ül egy illető, csupán a kontúrját látom, hosszú a haja, ebből azt sejtem, hogy lány lehet. Óvatosan közelebb osonok hozzá, kíváncsi vagyok ki lehet az. Majd a bujdosó helyzetem feladva, óvatosan kiléptem és elindultam felé, majd megszólaltam.

-Szia! Nem baj, ha ideülök melléd?

Mivel jól nevelt vagyok, megvárom mit válaszol, ha megengedi, leülök de lehet, hogy elküld, akkor sem haragszom, hisz már eléggé kezdett késő felé járni az óra és ha rajtakapnak, akkor bizony büntetőmunkára leszek ítélve, amihez nem sok kedvem van. Visszaemlékezek, mikor Hankának segítettem, aki büntetőmunkán volt, aztán én is kaptam belőle. Nem túl jó szórakozás az ilyen.

-Kilt Zoltán vagyok! Téged még nem láttalak, melyik házba vagy beosztva?

Mutatkozok be, majd rákérdezek, hogy egy ilyen tünemény lánnyal miért nem futottam még össze az iskolában. Olyan kellemes társaságnak vélem. Pont ennek az időnek megfelelő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
2014. 06. 18.
Írta: 2014. június 16. 13:52
| Link

Brandon Norrey
ruha - kabát nélkül



A fiú teljesen fellelkesülve beszélt és beszélt és a változatosság kedvéért: beszélt. Bevallom, kicsit elgondolkoztam, hogy vajon hogyan került a Levitába, hiszen ilyen sok társalgás után én régen a pirosakhoz soroltam volna. Persze nem én döntök és ítélkezni sem szeretnék, de... na jó, egy picit ítélkezek. Mindenkinek vannak véleményei, ahogy nekem is, amiket nagyrészt nem hozok nyilvánosságra, bennem még attól ott vannak és nem tudok másra gondolni. Na jó, de tudok, de ez most nem lényeges.
Elárulta, hogy Norrey a vezetékneve és megerősítette, amit én fejben már kigondoltam: Brandon a teljes neve. Brandon Norrey... ízlelgettem magamban a nevét, aztán újra meglóbáltam a lábacskáimat, majd hallgattam az élménybeszámolóját. Amikor valami vöröses srácról beszélt, rögtön Márk jutott az eszembe, de őt már idén se láttam, szóval nem lehetett. Akkor még is ki....? Aztán észbe kaptam, hogy volt ez a test-izé csere, hiszen Dasha is "átalakult", ahogy még sokan mások is. Emlékszem, teljesen sokkot kaptam, amikor megláttam egy srácot a szobánkban. Fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda valójában ő és majdnem le is ütöttem... mivel is? Ja igen, egy könyvvel. Szóval, majdnem leütöttem egy könyvvel, amikor felkiáltott, hogy ő Dasha... mondanom sem kellett, tényleg nem ismertem fel, de akkor rózsaszín haja volt és nem narancssárga.
- Nem, nem ismerem - válaszoltam a Hyunos kérdésre. Tényleg fogalmam sem volt róla, hogy ki ő. Amikor viszont megemlítette azt, hogy elsős, már tudtam, hogy csak Dasha lehet. - Vagyis... még is ismerem, szobatársam. Csak ő igazából lány.
Többet nem árultam el erről, majd kérdez, ha érdekli, vagy nem ért valamit. Többet között megemlítettem azt is, hogy másodéves vagyok, mire felcsillant a fiú szeme. De lehet, hogy csak a nap csillogott, mindegy. Rögtön a vizsgákról kérdezősködött és megint egy rakat kérdést rám zúdított. Ez egyrészt jó volt, hiszen megismeri az iskolát, viszont kellett egy kis idő, amíg újra összeszedtem magam.
- Hogy érted azt, hogy hogy mennek? - Érdeklődtem vissza. - Vannak ugye az órák hétköznapokon, azokra bejársz, ott lediktálják az anyagot és év végén összeállítanak egy tetszőlegesen hosszú vizsgalapot. Ha figyelsz az órákon és leírod, illetve megtanulod az anyagot, akkor nem lesz baj.
Úgy éreztem, hogy kellett egy kis önbizalmat öntenem belé, vagy nem is tudom. A macskája eközben belemászott az ölébe, aztán már ugrott is volna át az enyémbe, de a levegőben elkaptam és visszaraktam a gazdája ölébe.
- Ne haragudj, de nekem kutyám van - itt Vattára pillantottam - , aki nem igen szereti a macskákat. A szobatársam macskáját még csak-csak elviseli, de ha rajtam érzi a szagukat, hát akkor kitör a balhé.
A collie lassan felemelkedett a stégről és elindult felénk. Nyugton maradtam és figyeltem, hogy a juhászkutya a fiú mellé ért, aztán a macskára meredt. Egy apró kézmozdulattal magamhoz hívtam, ő pedig engedelmesen lefeküdt a jobb oldalamra - mert a fiú a bal oldalalom ült -, és a fejét az ölembe hajtotta. A kezemet a fejére tettem és lassan simogatni kezdtem a fejét.
- Ő tehát Vatta - mutattam be a kutyát, aki a neve hallatára felemelte a fejét, de aztán visszaejtette az ölembe és élvezte, ahogy simogatom. A fiúra mosolyogtam, aztán a vizet kezdtem el kémlelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 14:26 | Link

Iza


- E-egy lány? Jaj, istenem, én meg hagytam, hogy cipelje a labdás ládát. És amiket mondtam. Ez nem volt úriemberhez méltó… - a gyomrom görcsbe rándult, mikor eszembe jutott a magántanárom arca, mikor az etikettet tanultuk. Sok időbe tellett neki, míg megtanított rá, de végül sikerült. Eddig nem foglalkoztam ezzel az emlékkel az iskolában, arra gondolván, nincs itt, nem tudja meg. De rájöttem, azok nem csak üres, felesleges butaságok voltak, hanem tényleg ezt kell csinálni. Visszatérek a tanításaihoz. Részben. – Bocsánat, ha eddig olyan illetlen voltam. Főleg, hogy megzavartalak, és nem csókoltam kezet neked. – a kezéért nyúltam, hogy megejtsem a kötelező mozdulatot. – Nekem eddig nem voltak vizsgáim, a szüleim magántanárt fogadtak mellém, hogy megtanítson mindenre, amit tudnom kell. – Amikor Ser Karom át akart ugrani, elkapta, majd visszatette. Válasza érthető volt, és azt is megtudtam, hogy övé az az imádnivaló collie. – Örvendek Vatta, szép név. – amikor szemügyre vette Karmot, arrébb húztam, majd aggódó pillantásokat vetettem gazdájára. – Biztos minden rendben lesz így?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 16. 14:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 16. 16:02 | Link

Kutyuli



Sosem volt a vízben szégyellős. Miért is lett volna? Ezért bújik hozzá teljesen meztelenül a sráchoz, akiről lerí, hogy mennyire zavarban van, alig bír egy értelmes szót kinyögni, ám Aniella vagy nem foglalkozik vele, vagy szinte észre sem veszi. Persze, inkább azon gondolkodik el, mi lett volna, ha fiú nem segít neki. Abba a tóba pusztult volna bele, ahol mindig biztonságba érezte magát... Vicces, nem igaz?
Teljesen a fiúra simul, s ad neki egy hatalmas ölelést, szinte minden egyes porcikája hozzáér a srác testéhez. Lassacskán azonban enyhül a szorítása és kicsit arrább csúszik, ám a fiú kezét nem ereszti el, az egy kis biztonságot ad neki.
 - Óh, valóban? Azt bizony megköszönném. -
Nála kedvesebb halandóval még nem volt dolga... Még úszni is megtanítaná?! Hát levette a lábáról a leányzót. Haját megigazítja és nagy szemekkel néz a srácra.
 - Egyébként Aniellának hívnak. És téged? - kérdezi kedves hangon. Remélhetőleg nem fog görcs állni a lábába, és sikerül neki a felszínen maradni. Továbbra is mosolyogva figyeli az aranyos fiút és várja, hogy megtudja a nevét. Egy ilyen kedves teremtménnyel szívesen összefut.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
2014. 06. 18.
Írta: 2014. június 17. 20:07
| Link

Brandon Norrey
ruha - kabát nélkül



Brandon kicsit kiakadt, amikor megemlítettem, hogy Dasha valójában lány, holott ő azt hitte, hogy fiú. Hát igen, először én is azt hittem, hogy fiú, és... és ugye majdnem le is ütöttem, de! csak majdnem. A fiú utána pedig rögtön szabadkozni kezdett, és elmesélte, hogy hagyta vele cipeltetni a labdás ládát, meg egyéb ilyen dolgok. Nyugodtan hallgattam végig, hiszen tudtam, hogy Dasha fiúként és lányként is milyen erős, szóval szerintem nem esett nehezére a dolog. Ezt pedig nem bántásból, vagy ilyesmi célból mondom, de ismerem már annyira a szobatársam, hogy tudjam: elég erős ahhoz, hogy elbírja a ládát. Én még ugyan sosem próbáltam - na jó, egyszer -, de biztos vagyok benne, hogy nekem is sikerülni egyedül felemelnem.
Amikor a háztársam kicsit lenyugodott és abbahagyta a beszédet, én csukott szemmel élveztem azt a kicsike csendet, ami akkor közénk telepedett. Mi tagadás, igen is élveztem és mindig is élvezni fogom azt, ha egyikünk sem beszél, hanem hallgatunk. Én elüldögélnék itt síri csendben napestig is, de lehet, hogy neki ez egy idő után kínossá válna. Amint ezt végiggondoltam, a srác már nyitotta is a száját és sűrű bocsánatkérések közepette a kezem felé nyúlt, de én kedvesen elhárítottam.
- Biztos jó ötlet ez? Nem szeretnélek megsérteni, de egész eddig a kutyát simogattam. Nem azért mondom, mert hát tiszta állat, meg rendesen fürdetem, meg minden, csak hát... mások úgy gondolják, hogy nem egy tiszta állat.... - elharaptam a mondat végét és újra az állatot kezdtem el dögönyözni.
Brandon a vizsgákról érdeklődött, én pedig egy szép és hosszú válaszban fejtettem ki mindazt, amit tudnia kellene arról. Először nagyon megijedhetett, legalábbis én ezt vettem észre rajta, de amikor már én is válaszoltam a kérdéseire, akkor kicsit higgadtabbra vette a figurát. Elárulta azt is, hogy magántanára volt... pont, mint Vivinek ~ gondoltam.
- Értem - válaszoltam tömören, aztán a csillogó vízfelszínre emeltem kékjeimet. Nagyon szép volt a víz ebben az időben... tényleg, hány óra is van? Azt azért jó lenne tudni, hiszen nemsokára be kell mennem, hogy a cuccaimat lerakva újra kihozzam Vattát futni.
Brandon megdicsérte a collie nevét, de amikor a juhászkutya a macskára emelte gesztenyebarna szemeit, a fiú aggódóan közelebb húzta magához a macskáját. Kérdőn pillantottam rá, aztán amikor feltett egy kérdést, már értettem, hogy miért aggódott.
- Ezt hogy érted? - Kérdeztem vissza. Persze tudtam, hogy miért tette fel ezt a kérdést, de azért kíváncsi voltam, hogy erre mit felel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 17. 20:37 | Link

Iza


 Mikor kezet akartam csókolni a kezét, gyorsan elvette a kacsóját, és magyarázkodni kezdett, hogy éppen a kutyáját simogatta vele, ami… aki nem valami higénikus.  Paradicsom vörös fejjel oldalra fordultam, majd mesém végén csönd telepedett kettőnkre. Rájöttem, hogy a folyamatos szóáradat után, ezt egy nagy lélegzetnek is lehet érteni. A nádak között fújdogáló szél meg-megzavarta ezt a földöntúli élményt. Mintha az állatok is megérezték volna, és ők is csendben maradtak.  A lábam körül fodrozódott a íz, az általam keltett apró hullámokon megcsillant a napfény. aztán a Kutya becsaholt a képve, és telelihegte a pillanatot.
- Hát, az, hogy… A kutyád nagyon… szóval féltem tőle Ser karmot, lehet, hogy ő a legbátrabb macska a világon, de akkor csak pár hetes. Ha szeretnéd, elmegyünk most. – Aztán eszembe jutott, hogy ez így milyen kínos. – Meséltem már, hogy milyen hangszereken játszok? A szüleim nagyon nagy hangsúlyt fektettek erre, mivel ők is ezt csinálják, vagyis, ezt csinálták. – elgondolkoztam. – Kezdetnek a zongora, a hegedű, és a furulya, majd amikor megvolt ennek a háromnak az ismerete, könnyebb volt megtanulni a többit is, olyan, mint a nyelvtanulás, persze kellett hozzá sok tehetség, és ösztönzés, de az utóbbit bőven kaptam a szüleimtől. Ide sajnos nem tudtam elhozni a Zongorát, és a többi hangszert, de már hiányzik a dolog, szóval valahogy meg kell oldanom. Van ötleted?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 17. 20:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
2014. 06. 18.
Írta: 2014. június 18. 14:24
| Link

Brandon Norrey
ruha - kabát nélkül



Nagyon bíztam benne, hogy a fiú nem haragszik meg rám azért, mert nem engedtem neki kezet csókolni. Amikor elmagyaráztam, hogy miért nem, ő elvörösödött, aztán maga elé nézett. Nem akartam megbántani ezzel, de hát vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy az állatok csak rühes dögök, akik nem jók semmire, csak arra, hogy házat őrizzenek, egeret fogjanak, vagy tudom is én, csak, hogy jó legyen a húsuk. Én totál nem értek velük egyet és már annak a határán állok, hogy vegetáriánus leszek. Az embereknek viszont teljesen mindegy, hiszen nekik ugyanolyan haszontalanok maradnak az állatok, bármit is teszek.
A valóságba Brandon rántott vissza, amikor is elkezdte magyarázni, hogy "mi lesz így rendben". Egész szépen kifejtette azt, amit én már a válasza előtt tudtam, így csak mosolyogtam és bólogattam. Amikor viszont felajánlotta, hogy elmennek, hevesen megráztam a fejem. Mármint nemlegesen. Ekkor viszont Brandon újra mesélésbe kezdett, én pedig megadóan hallgattam amit mond, hiszen még szerettem volna válaszolni a fejtegetős kérdésére. Az újabb kérdésre megint csak megráztam a fejem, aztán elmesélte, hogy mennyi hangszeren játszik. Figyelmesen hallgattam, hiszen tudtam, hogy úgy sem tudnék közbeszólni. Elregélte a hangszereken való tanulásának a történetét, de én már a zongoránál lemaradtam. Zongorázik?! De hisz ez fantasztikus! A bajára már nem is figyeltem, hiszen teljesen felpörögtem és egy kis mozgolódás után felé fordultam. A szemeim csillogtak az izgatottságtól, és alig bírtam leplezni a boldogságom.
- Szóval tudsz zongorázni? - A hangom kissé irritálóan magas volt, de hát nem tudok mit tenni ez ellen. - Hisz ez fantasztikus! Képzeld, én is zongorázok!
Tisztára fellelkesültem és már a határán voltam annak, hogy izegni-mozogni ne kezdjek. Hát igen, erről sem tehetek, ilyen vagyok és kész.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. június 18. 14:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Sellőlány
Írta: 2014. június 22. 12:48
| Link

Mivel a lány lassan elkezd hátrálni, és én is megteszek mindent, hogy szabaduljak a kínos szituációból, egyre több vér kerül az agyamba, ami a gondolkodást is megkönnyíti. Nem először csodálkozom el rajta, hogy mit is kereshet itt egy lány, egy szál semmiben éjnek évadján, de lassan eljutok odáig, hogy rá is kérdezzek. Előtte azonban még a nevét is megtudom. Aniella. Nagyon különleges, sőt felettébb furcsa név, bár elég sok különleges nevezettel találkoztam már itt a suliban. Több itt a külföldi diák, mint az osztrák magánsuliban, ahova jártam.
- Krisztián vagyok. - Reflexből nyújtanám is a kezem, de még időben rájövök, hogy az itt most felesleges, ráadásul a lány éppen a karjaimba kapaszkodik, nem kéne elvenni tőle a támaszát.
- Lehet, hogy kicsit indiszkrét lesz a kérdés, de te mit is keresel itt tulajdonképpen? Mármint azon kívül, hogy úszni jöttél. Tudod a legtöbben inkább nappal próbálnák meg az ilyesmit, akkor többet látni is, na, meg valószínűbb, hogy van valaki a parton, aki kihúzza az embert, ha épp fuldokolni kezdene.
Nem akarom kioktatni, de azért próbálom éreztetni vele, hogy számomra kicsit sem egyértelmű, hogy miért pont ezt az időpontot választotta az úszkálásra. Az, hogy én is hasonlóan tettem, nem jelenti azt, hogy ez már alapot nyújt a megértésre is. Én eléggé különleges, vagy inkább sajátságos eset vagyok. Tudomásom szerint az első, aki igénybe vette a javító és az iskola közötti megállapodást. A múltamat tekintve pedig kicsit sem lehet csodálni való, hogy a szabadság iránti vágyam, és a korlátozások iránt érzett ellenszenvem érdekes és meggondolatlan tettekre sarkall. Aniella azonban nem úgy néz ki, mint, aki a hosszas bezártság alatt felgyülemlett felesleges energiáit szeretné levezetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 25. 02:23 | Link

Kutyuli



Lassacskán eltávolodik a sráctól, azért látszik rajta, hogy zavarban van, még ha Aniella nem is veszi figyelembe. Azonban kezét megragadja, úgy mégiscsak biztonságban érzi magát. Talán inkább ki kéne menniük és leülni beszélgetni... Bár a leányzónak előbb meg kéne keresni ruháit és akkor a srác a szemével körbe járhatná a pucér testét. Elveti az ötletet, pedig Krisztián - pár perce szerzett tudomást a nevéről -  testéhez már hozzá dörgölőzött, tehát nincs mit ezen szégyellni... Viszont ő teljesen más tésztaként kezeli ezt a dolgot. Szerinte vízben teljesen mindegy, hogy ruhában van, vagy nem, mert a srác nem láthatja fedetlen testrészeit, viszont a parton igen. Ezért marad itt.
Túl sokat mond egyszerre Krisztián. Mivel még ott tart, hogy majdnem megfulladt, csak később fogja fel miről is hadovált a srác. Szemöldökét összevonja, szóra nyitja a száját, ám szinte azonnal össze is zárja azt. Jól meg kell fontolnia mit mond. Még mindig gyűlöli a hazugságot, szóval valami olyasmit kéne mondania, aminek köze van az igazsághoz, legalább egy parányit.
 - Erm... Igazából egyszerűen úszni támadt kedvem, ahogy itt sétálgattam tó körül és ennyi. Nincs nagyon mit mondanom erről. Kicsit fejleszteni akartam ezt a tudásomat, ugyanis elég gyér és hát... ennyi. - böki ki nagy nehezen. Eléggé megviseli a füllentés, nem is mer a srác szemébe nézni. Egy kis ideig csend következik, legalábbis Aniella nem szólal meg kb. 3 percen keresztül. Csak a vizet bámulja szomorú arccal. Ő nem akart hazudni... ezt... ezt nem szabad soha. Bár néha meg kell tennünk a saját, esetleg a másik érdekében, ám lehetőleg ezt mindig meg kell próbálnunk elkerülni. Ugyanis a világon ez a legrandább dolog. Egyáltalán kitől ered ez a nagyon csúnya szokás? Őt meg kéne büntetni!
 - És... és... Erm... Mesélj... Mesélj valamit magadról - hatalmas nehézségek árán ugyan, de kinyögi mit akar, ezzel törve meg a csendet. Két gyönyörű tiszta kék íriszeit még mindig képtelen ráemelni a srácra, borzasztóan érzi magát. Bárcsak ne kellett volna füllentenie. Számára ő az egyik legaranyosabb halandó itt a Bagolykőn. Pedig alig ismeri. De tette alapján nem lehet rossz ember...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 27. 12:53 | Link

Iza

- Na, van kedved megtanulni játszani, a világ legszebb hangzserén? – keltett fel apám, nagyon sok éve. gyorsan körül nézett, majd cinkosan rám mosolygott. – Úgy érzem, elég idős vagy már, hogy elkezdd tanulni. – a kertünkben vörös, és sárga rózsák nőttek, illatuk tavasszal és nyáron, megtöltötték az egész iskola levegőjét, és apám asztalán is mindig volt egy szál, a régi, üvegvázában. Besétáltunk a bejárattól balra lévő első terembe, ezért szép kilátás nyílt az Újpesti piacra, és az egy éve felújított térre, ahol egy hatalmas bronz ember nyújtotta segítő kezét a város felé, és nézett magasztosan a sárga városházára. Mellette táncoló szökőkutak voltak, ahogy az óvodás kisgyerekek nyáron fürdeni jártak. A modern stílusú fapadok mindenre jók voltak, csak ülésre nem, és a piacon lehetett a világ legjobb fokhagymás-tejfölös lángosát kapni. Ha nem zavart,hogy közvetlenül a mosópor mellett árulják, vehettél szinte ingyen húsokat, vagy csak figyelhetted, ahogy a helyért harcolnak hajnali ötkor az árusok. A terem egyik falát csak szekrények alkották, amikben a csellókat tárolták, mindenféle méretben. A másik oldalon egy régi zongora volt, tőle balra, a felkelő nap narancsos sugarai vetettek por oszlopokat a padlóra, és a levegőbe. Leültünk a zongorával szembe, és elkezdte a tanítást. – Hajtsd fel azt ott, igen. Ott vannak a billentyűk, és egy kottatartó…
- Az nem kifejezés, hogy tudok zongorázni, a legjobbtól tanultam. Bocsánat, hogy engem annyira nem villanyoz fel, de a zeneiskolában szinte mindenki tudott zongorázni, és azon kívül nem nagyon ismerkedtem. – fordultam oda a lányhoz. Szép szeme volt, nem vitás. – Nem tudod, hol találhatnék hangszereket? Egy zongorával is beérném, később ideküldeném a többit is, például a Bandurámat… - Az az ukrán népi hangszer kevésbé köztudott, bár nagyon szép hangokat lehet belőle előcsalni. Mondhatjuk, hogy világot láttam. A szüleim már nem nagyon akartak mindenfelé menni, viszont én, hála a zenekarnak, nem hagytam porosodni az útlevelem. A Brüsszeli gofrizás, amikor olyan édes, és tömény csokiszószt kaptunk, hogy utána hónapokig rá sem tudtunk nézni a cukorra, vagy Párizsban, amikor kiraboltak minket a Louvre előtt. Az Eiffel torony, mikor felkapcsolták a fény városának arany lámpásait, látni, ahogy a hely ereiben az autók vénye lüktet. Apa szülővárosa, London, a London eye magasából. Na, de ne nosztalgiázzunk, éljünk a mában, ne a múltban. – Mennyire tudsz zongorázni? Esetleg később egy duettet is játszhatnánk. A múltkor hallottam csellószót a Levita héz területén. Talán meg kéne keresnem. Ki tudja, még valami kis együttes is alakulhat, alkalom adtára. Szerinted, ha kiírom a Levita hirdetőtáblájára, akkor lehetséges, hogy a klubhelységbe beszerzünk egy zongorát? Biztos feldobná a hangulatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 27. 23:14 | Link

Bálint *-*

Délután van. És forróság. Bah. Meg. Fogok. Pusztulni. Ez pedig a Napocskának köszönhető. Hiába fürdök legalább háromszor, borzalmasan melegem van és ez ellen semmit nem tudok tenni. Vagyis maradhatok egész álló nap a szobámban, mert ott hűvös van. De a manóba már! Nem tudok megmaradni a popsimon. Nekem mindig mennem kell valamerre, olyan nem fordulhat elő, hogy én csak otthon csücsülök! Az bizony nem rám vallana! Mellesleg Lexi már visszaköltözött, azóta nem is feszegetem azt a bizonyos témát.
Miután bejelentem Viktornak, hogy én eltűztem a tavacskához, nyomok a szőrös arcára egy hatalmas cuppanóst, aztán még visszavonulok a szobámba. Az alsómat fürdőgatyóra váltom... Arról nem kell tudnia, hogy én pancsolni akarok a tóban... Mellesleg rám erőlteti azt a hülye baseball sapkát, amit nem is akarok felvenni. De muszáj szót fogadni, különben kikapok. És azt nem akarok. Amúgy egy rövidnadrágot, meg inget vettem fel. Viktor szerint nem néz ki jól ez a párosítás, de nem érdekel. Már majdnem nagyfiú leszek, el tudom dönteni mit veszek fel! Az inget ki is gombolom, jó, néhányat úgy hagyok, de még akkor is borzasztóan melegem van. Szóval még belebújok a papucsomba, aztán integetek Viktornak és már lépkedek is a tavacska felé. Természetesen tök vidáman. Mert nagyon boldog vagyok. Mint mindiiig. Út közben még ugrándozom is. Amikor pedig megpillantok egy pillangót azt kezdem követni, el akarom kapni! Természetesen nem sikerül megkaparintanom, ezért kicsikét el is szontyolodom. Amúgy pont a tavacskánál vesztettem szem elől. Beletörődök, és egy mély sóhajjal le is rendezem az egészet. A stég végéig sétálok. Ott leveszem magamról az ingem, meg a gatyóm, s így már csak fürdőnadrágban feszítek. Elvigyorodok. Csakúgy. Nagyon nézem a vizet, még nem vagyok benne biztos, hogy egyedül bele kéne merészkednem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 3. 11:47 | Link

Brandon Norrey


A tény, hogy Brandon tud zongorázni, egészen fellelkesített. Emlékszem, hogy én hogy kaptam meg az első zongorámat. Tavasz volt, egészen pontosan március 12-e. Pont a születésnapom. Nagyon boldogan keltem fel aznap, hiszen mindig valami fantasztikus ajándékot kaptam: egyedül felmehettem a hegyekbe – persze csak addig, amíg a birtokunk tartott -, vagy kedvem szerint hajkurászhattam a birkákat – amit általában minden nap megcsináltam, amikor anyáék nem figyeltek -, vagy elmentünk családostul fagyizni, de minden születésnapom más volt. Egyben hasonlítottak: mindegyik fantasztikus volt és csodás ajándékokat kaptam. Az ötödik születésnapomra kaptam meg a lovamat, a nyolcadikra enyém lehetett az aznap született kisbárány, aki persze az anyukájával élt, de nagyrészt én is gondoztam. Azonban a tizedik szülinapom volt a legjobb mindközül. Jó jó, az ötödik volt a legeslegjobb, és ez csak utána következett, de ez most nem lényeges. Amikor reggel felkeltem, még sejtelmem sem volt, hogy mit kapok, hiszen az utóbbi időben anyáék nagyon sok mindent összevásároltak és nem voltam benne biztos, hogy mi lesz az ajándékom. Amint beléptem a nappaliba, egy gyönyörű, ébenfekete zongora fogadott. Teljesen ledöbbentem, amikor megláttam. Körülbelül öt percig álldogálhattam ott, amikor belépett Vivien és rám nézett. Őt követte anya és apa, mindhárman mosolyogva fogadtak, a hangszerhez invitáltak és leültettek. Mivel már másfél éve tanultam játszani rajta, rutinosan felhajtottam és ujjaimat a billentyűkre helyeztem és „ösztönösen” játszani kezdtem. Családtagjaim a háttérbe szorulva figyelték a játékom, én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Körülbelül fél óra múlva álltam fel a székből és rohantam oda anyámékhoz, akik még mindig ott ácsorogtak mögöttem. Szorosan magamhoz öleltem mindhármukat, aztán elmentem reggelizni, ezzel elrontva az illúziót.
Jó volt visszaemlékezni ezekre a dolgokra, ám Brandon közben újra beszélni kezdett, így muszáj volt figyelnem rá, hiszen illetlenség lett volna az, ha nem figyelek rá. Elmesélte, hogy a legjobbtól tanult zongorázni, és hogy különösebben nem volt nagy dolog az, hogy tudott játszani ezen a hangszeren. Nem értettem pontosan, hogy mire akart célozni ezzel, de amikor megemlítette, hogy a zeneiskolájában mindenki más is tudta használni a zongorát bólintottam, aztán amikor belenézett a szemeimbe kicsit elpirultam. Kérdésére csak megráztam a fejem.
- Nem tudom. Én személy szerint a szobámban tartok egy kisebb zongorát de… az akváriumban is van egy zongora a víz alatt, egyszer játszottam ott. Tompán szól ugyan, de szépen – meséltem az élményeimet a Nerellával töltött fél-napon. Brandon egy kis csend után újra megszólalt és újabb kérdésáramlatot zúdított rám. Ezekre viszont már sokkal felszabadultabban válaszoltam, mint az előbbiekre. Úgy látszik kellett egy kis idő, amíg összeszedtem magam, hogy újra emberi válaszokat adhassak.
- Hat és fél éve tudok zongorázni, azonban első saját zongorát csak öt éve kaptam. Én még nem hallottam senkit sem csellózni, szóval ez újdonság számomra – mosolyogtam, aztán folytattam. – Ne haragudj, de én nem vagyok még annyira „tehetséges”, hogy zenekarban is zongorázzak. Inkább megmaradnék magamnak. Nem tudom, ezt a házvezetővel beszéld meg, de ha sokan beleegyeznek, akkor több a valószínűsége a dolognak – folytattam. Nem voltam benne biztos, hogy a többiek örülnének annak, hogyha egy hatalmas zongora állna a klubhelyiségben, de hát ki tudja. Az én hangszerem még csak-csak elviselik a lányok, bár nem mondtak semmi olyat, hogy zavarja őket, vagy valami, de bízom benne, hogy majd szólnak, ha esetleg problémájuk van vele.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. július 3. 14:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. július 3. 15:23 | Link

- Az akvárium? Van olyan hely... Nem okozott egy kis problémát az, hogy nincs ott levegő? Amúgy nekem is kéne egy szoba, mert jelenleg a gólyalakban húzom meg magam. Olyan szobám lehet, amilyet csak akarok, ügye? - otthon nem állt sok mindenből, a számítógép, ágy, lámpa. A többi dolog a zeneiskolában volt. Mivel a napom egészét a hangszerek foglaltál el, nem volt szükségem másra.
Barátokra sem.
Megráztam fejem, elűzve, ezt a fel-feltűnő sötét gondolatot.
- Hat és fél év, mi? nem rossz. Lehet hogy nincs tehetséged, hogy zenekarban játssz, de ahhoz nem kell tehetség, hogy egy hotel, vagy egy bár várójából vagy sarkából szolgáltasd a muzsikát. Az egyik feladatom ez volt. A zongoratanárom furcsa vizsgafeladatokat adott nekem. Bár én nem nagyon akartam bemenni egy kétes eredetű szórakozóhelyre, ezért... nos, egy elég neves hotelben zenéltem Budán. Érdekes volt, az egyszer biztos, és megfizetődő. De ez egy hosszú történet.
Nagyot nyeltem a házvetező hallatán. Mivel magántanárom volt, nem tudtam elképzelni, milyen egy igazgató, csak apámra tudtam gondolni, velem kedves volt, de nagyon komoly és tisztelet parancsoló ha a vezetésről volt szó. És mivel nem vagyok a hv fia... jaj.
- Nem biztos, hogy van merszem beszélni vele. Ami meg a zavarást illeti. Hallottál már a Mozart-hatásról? Mozart-hatást először Alfred A. Tomatis  határozta meg, aki Mozart zenéjét használta hallgatási stimulációnak munkájában, ahol megpróbált különböző rendellenességeket kezelni.Bizonyos kutatási eredményeket, melyek azt bizonyítják, hogy Mozart zenéjének hallgatása rövid távon fejlődést eredményez bizonyos típusú értelmi, térbeli-logikai feladatoknál. A népszerűsített verziója a teóriának, mely szerint Mozart zenéjétől okosabb leszel, azaz a korai gyermekkori találkozás a komoly zenével pozitív hatással van az értelmi fejlődésre, de gondolom nem olyan sok a terhes nő a Levitában, továbbá egyes kutatások állítása szerint jóval messzemenőbb hatások tulajdoníthatók a Mozart-effektusnak, mint a tér-idő érzékelés, vagy az intelligencia növelése. - nagyon sóhajtottam. Ezt mind be kellett magon szolfézsen.
Szolfézs.
Mágra gondolataimban is, szinte köptem ezt a szót. mindig a legrégibb teremben volt, aminek a fa borításár szétrágták a rovarok, és az ott használt citromos illatosítótól már hányingerem támadt, mikor beléptem... vagy csak a tanárnőtől?
Szerencsére négy év után, mikor letettem az alapvizsgát belőle, úgy, hogy négy év alatt, még mindig nem tanultam meg violin kulcsban olvasni, nem tudom miért, talán lázadásból. Ennek ellenére valahogy sikerült érzésből megcsinálni négyesre. Utána a zenetörténelmet választottam, ahol egész órán operákat néztünk, és a tanár kinyomtatta nekünk az anyagot. Rengeteg óra azzal ment el, hogy elmesélte, hogy lány létére hány fiút vert meg.
Fura volt. Na, mindegy.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. július 3. 15:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 3. 16:06 | Link

Brandon


Amint megemlítettem, hogy az akváriumban is van egy zongora, Brandon rögtön rákapott és kérdezgetni kezdett mindenfélét. Olyan gyorsan beszélt, hogy felét meg sem értettem és csak pislogtam, mint borjú az új kapura. Egy darabig még néztem magam elé aztán megráztam a fejem és ránéztem. Próbáltam összeszedni, hogy miket is kérdezett, de nem igazán ment. A végén már csak csendben hallgattam, aztán amikor úgy látszott, hogy kicsit szünetet tart megköszörültem a torkom, ezzel jelezve, hogy én is mondanék valamit.
- Hát... bevallom az elején elvesztettem a fonalat olyan sok kérdést tettél fel, így csak arra válaszolok, amelyiket megjegyeztem. Először is, ne félj a házvezetőtől, nagyon kedves és megértő, de mondom, meg kell kérdezni pár embert, hiszen nem csak egyedül te laksz a Levitában - és ezzel gyakorlatilag le is rendeztem az összes kérdésre a választ, hiszen Brandon már bele is kezdett Mozart életébe. Nem igazán szerettem azt a férfit, olyan furcsa neve volt, de a muglik még egy édességet is elneveztek róla.
Az utóbbi időben nagyon átszoktam a varázsvilági "nyelvre", vagy hogy is mondjam. Kezdtem egyre közömbösebb lenni a muglik iránt és ez egy kicsit rosszul esett, hiszen az egyik unokatestvérem is mugli - igazából félvér -, sőt a nagybátyám is az. Nem értettem tehát, hogy miért viselkedtem így, de mindegy is volt.
Brandonra néztem, hátha mond még valamit, de nem. Vatta felemelte a fejét az ölemből, lassan feltápászkodott és elindult a stégen visszafelé a faluba. Kérdő tekintettel néztem utána, de nem tudtam, hogy hova akar menni. Végül megállt a stég szélénél, én pedig még pár percig néztem, nehogy elmenjen, aztán újra a háztársam felé fordultam.
- Hogy tetszik a Levita? - Tettem fel a kérdést, hiszen azon kívül, hogy bevették a csapatba még semmi olyat nem mesélt, ami a házra utalt volna, ez pedig egy jó alkalom lett volna, hogy meséljen róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. július 5. 00:23 | Link

Iza

- Bocsi, néha tényleg elkap a hév - szabadkoztam az előbbi szózuhatag miatt. - hajt az olasz vérem! - poénkodtam, miközben felnéztem a hajamra... Nos, legalább is próbáltam felnézni. A stég jobb napokat is látott már, a tartóoszlopokat a víz könyörtelenül állandó hullámzása ostromolta, de úgy látszott, bírja még. A közelben egy fűz táncolt a tó felől érkező fürge széllel, majd lehajtotta vékoly ágait, és várt a következő felkérésre.
Szép ez a hely.
- Jó, egy próbát megérhet. - mondtam a zongorás dologgal kapcsolatban. Az életemet végigkísért a zene. Otthon mindegy játszott valaki, vagy a zeneiskolából szűrődtek át hangok, vagy a fülhallgatómból szólt. Amikor semmi sem volt, akkor is nehéz volt elaludni, néha fél óráig küszködtem, hogy a gondolataimból egyre feltörő dallamokat megszüntessem, hogy nyugovóra térhessek.
- Látom, nem nagyon értetted, amit mondtam. - eresztettem egy barátságos mosolyt a lány felé. Szemem megint elidőzött rajta, de csak egy pillanatra, nem akartam , hogy kínos legyen a pillanat. A kutyája közben összevissza mászkált, míg Ser Karom hűségesen dorombolva tűrte folyamatos simogatásom, amit már-már robotikusan,csináltam, ugyanazt a mozdulatot csináltam egy más után.
- A Levita. - sóhajtottam. - Nem akarlak megbántani, de... nagyon hiányzik minden, ami otthon volt, és ez a pontos ellentéte, annak, ami itt történik. Néha arra gondolok, hogy miért kell nekem varázslónak lenni? Volt egy dolog, amiben különleges voltam, és most jött a mágia, amiben még azt sem tudom, mit kell csinálni. Ha most hazamennék, és elfelejteném ezt az egészet, visszamehetnék a zenekarba, világot látnék, talán még hírek is lennék. Itt meg... Jó ha egy átlag ember leszek, mivel az itteni iskola mellett nem tudok úgy gyakorolni, mint régen. - szegényre rázúdítottam az összes problémámat. Ez az egész csak a lelkemben elterülő óceán teteje volt, folyamatosan fecseg, játszi, dühös, vidám, de mélyen, az alján semmi nem mozdult meg. Akármennyire aggódtam, ha a gondolataim legmélyére néztem, mindig az az elharapott mondat állta utam, hogy... Minden rendben lesz. Az érzelmeim, a testem nem így gondoltam, ám amikor már nincs értelme ezen gondolkodni, érek a teljes csend szintjére, amikor csak a történést várom, és nem arra gondolok, mi lesz, ha... Volt, amikor haragudtam magamra, mert nem tudtam eldönteni mit érzek, de akkor csak egy dolog segített.
Egy vers
Pontosabban egy részlet belőle. : Fecseg a felszín, hallgat a mély.
Akkor értettem meg, hogy nem vagy én vagyok így ezzel, és azóra csöndes tűrésben élek eme gondolattal.
- Vélemény? - Jaj, én, és a kibírhatatlan szószátyárságom! Karom összegömbölyödött, élvezte, ahogy a szénfekete bundáján megcsillan a nyári nap, és körbeöleli. Lassan, egyenletessé vált a légzése, de a dorombolás nem maradt abba. Rámosolyogtam, majd eszembe jutott, mit csinálnék, ha ez az egész meg sem történt volna. Semmi pálca, semmi kviddics... semmi...semmi Ser Karom.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. július 5. 12:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 5. 14:11 | Link

Brandon ~ zárás


Megértettem, hogy őt is néha elkapja a hév, és hadarni kezd. Tavaly még én is ilyen voltam. Mondhatni ingadoztam az antiszociálisság és a társasági lét között. Na jó, ez most értelmetlen volt, igaz? Mindegy is, mindenki másmilyen és ha Brandon ennyire szeret beszélni, akkor ez van.
Nem válaszoltam.
Miután már másodszorra is meséltem el neki azt, hogy a zongorás ügyben nem egyedül ő dönt, végül beleegyezett, hogy majd rákérdez a Hv-nál. Ennek örültem, hiszen ha rákérdez, az már egy jó dolog, így alkalma lesz a háznak "összeülni" és megbeszélni, hogy ki van benne és ki nincs.
Brandon mosolyogva jelentette ki, hogy nem figyeltem én pedig egy vigyor kíséretében fogatni kezdtem a szemeimet, de amolyan barátságosan. Brandon macskája a folyamatos simogatás miatt halkan dorombolni kezdett, én pedig csillogó szemekkel figyeltem a gombolyag méretű kiscicát.
Még mindig nem válaszoltam.
Amikor Brandon a házas kérdésemre válaszolt, őszintén meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy így képes beszélni a házról. Megértettem, hogy furcsa ez neki, mert hát nekem is furcsa volt először, mikor idekerültem.
Amikor valami véleményről kérdezett, csak megráztam a fejem és összepakoltam a cuccaimat.
- Ne haragudj, de nekem lassan mennem kell - amint összeszedtem a dolgaimat felálltam és ránéztem a fiúra. Nem szerettem volna itt hagyni, de hát nem tehettem mást. Úgy éreztem, hogy magányra lenne szüksége, én pedig akár tetszik neki akár nem, elmegyek. - Majd még biztos találkozunk egyszer! Szia!
Ezzel el is köszöntem tőle és felkapva a stégen felejtett könyvem elindultam a kastély felé, közben pedig magamhoz hívtam a nádas szélén bóklászó kutyát.  
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. július 5. 14:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. július 8. 19:25 | Link

[Kinsey]
Rájöttem, hogy az idők során egy erős ellenérzés alakult ki bennem a mugli orvosokkal szemben. Pontosabban a mugli orvosokkal és a bájitalokkal szemben. Pontosabban ennek a két dolognak az összekeverésével szemben, ha jobban belegondolok. Felagund tanár úr legutóbbi törekvései arra, hogy áttoljon a bájitaltan vizsgán elég rosszul sültek el. Persze az egész "amit megfőztél, azt meg is iszod" taktikának az a lényege, hogy megszívjam, és tanuljak a hibáimból, de most azt hiszem, hogy csak megszívtam, mert még mindig nem tudom megkülönböztetni a varangydudvát a szárított denevérszemtől. Egyszerűen nem megy. Nem csoda, hogy harmadszorra ismétlem az első évet, persze csak amiatt a fránya bájitaltan miatt. Össze kéne kapnom magam, mert ha megint megbukom, könnyen lehet, hogy kitesznek a Bagolykőből.
A faluban sétálok, sajnos ez most nem a szokásos semmittevős, céltalan séta, nagyon is konkrét indíttatással eredtem útnak. Le kell küzdenem a félig nemlétező fóbiám! Tudtam, hogy nem szabadott volna meginnom azt a löttyöt pénteken... Mikor szóltam a professzornak, hogy valami nincs rendben, egyszerűen legyintett, és azt mondta, hogy ne féljek, egy-két napon belül elmúlik. Már hétfő van, de még egyáltalán nem múlt el. Hétvégén hazautaztam, a szüleim természetesen rögtön kiszúrták, hogy valami nincs rendben, ezért elvittek a kerületi rendelőbe, többórás ücsörgés és egyik orvostól a másikhoz menetelés után egy pszichiáter felállította a végleges diagnózist: "Gyerekkori traumából fakadó aquafóbia". Víziszonyom van, aminek - annak ellenére, hogy születéskor alakul ki, és elméletileg a betegeket egész életükben végigkíséri - nálam csak most jöttek elő a tünetei. Tök logikus. Mugli orvostudomány–Bence 1 - 0.
A hidrofóbia lehetséges kezelési módjainak mindegyike hasonló alapkoncepcióval bír: a vízhez társuló negatív élményeket a vízhez társuló pozitív élményekkel kell felülírni. Mivel nem úgy néz ki, hogy magától egyhamar elmúlna ez a csodás állapot, amiben találtam magam, úgy döntöttem, hogy megpróbálom a mugli módszerrel orvosolni a problémámat, hátha beválik. Pár percen belül el is érem Bogolyfalva egyetlen tavát. Nem jó látvány. Kicsit sem. Mégis, muszáj kényszerítenem magam arra, hogy leküzdjem a félelmeimet, így odasétálok a kicsit túlságosan is korhadozónak tűnő stéghez, amely bőven benyúlik a tó fölé. Szerencsére senki nincs rajta, így nem fogják látni a bénázásomat, bár egyelőre még csak nem is bénázok, a stéget bámulom pár lépésnyi távolságból, miközben azon gondolkodom, hogyan fogok itt a vízzel kapcsolatos pozitív élményeket szerezni, miközben képtelen vagyok arra, hogy a tó közelébe menjek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. július 9. 19:54 | Link

Bence

Három nap. Ennyi idő telt el azóta, amióta Kinsey visszatért Magyarországra, azon belül is Bogolyfalvára. Aki egy kicsit is ismeri a férfit, az tudja, hogy világéletében nagyvárosokban lakott, és nem rajongója az olyan csendes településeknek, mint a tanoda közelében elhelyezkedő varázslófalu. Csak ő tudhatja hát, miért választotta átmeneti lakhelyéül a folyamatosan félhomályban úszó csárdát, és miért töltötte az elmúlt két napot megfelelő vidéki albérlet keresésével. Nem voltak különösebben nagy elvárásai, értett a tértágító bűbáj használatához, úgyhogy fő (és szinte egyetlen) szempontja a választásban az ár lett. Munkanélküli árvaként, aki nemrég hagyta félbe az iskolát, nem volt lehetősége a válogatásra. Eladta tudományos felszerelésének nagy részét, reménykedve, hogy nemsokára állást talál és visszavásárolhatja, de egyelőre ez nem volt elég. Kedvetlenül hagyta el a Macskabagoly utcza 3-at, egy idős hölgy lakását, akivel nem sikerült megegyeznie a bérleti díjban. Céltalanul bolyongani kezdett a faluban, átvágott a Boglyas téren, amelynek nyitott ajtajú boltjaiból gyerekzsivaj és párbeszédfoszlányok áradtak ki. Kinsey arra következtetett belőlük, hogy valószínűleg újból szabad hétvége lehet a faluban, és egy pillanatra megtorpant. Körülnézett, és bár tudta, kicsi az esélye annak, hogy Axel éppen akkor járjon arra, amerre ő, mégis megkönnyebbült, mikor nem látott ismerős arcot maga körül. Nagyon szeretett volna találkozni a fiatal rellonossal, de nem így, nem gyűrött utazóköpenyes csavargóként.  Lehajtotta a fejét, és ment, időnként meggyorsítva lépteit, menekülve a diákseregek zajától. Nem figyelte a beszélgetéseiket, sem a mozdulataikat, csak ment, amíg ki nem került a színes cégérek és frissen ültetett fák rengetegéből. Hamarosan a falu határán találta magát, és felnézhetett a Bagolykő csúcsán álló iskolára, amelynek nemrégen még ő is diákja volt. Halkan sóhajtott egyet, és ahogy levette a pillantását az épületről, észrevette, hogy látszólag itt sem sikerült megtalálnia a kívánt magányt.
Úgy húsz méterre tőle egy kisebb tó helyezkedett el, szélén egy stéggel. Ezen a stégen lépkedett egy meglehetősen határozatlannak tűnő fiú. Az ismeretlen mozdulatai felkeltették Kinsey érdeklődését, és hangtalan léptekkel közeledni kezdett a neki háttal álló fiúhoz.
Diák, látszólag Levitás vagy Navinés. Betegesen sápadt bőr, lehetne akár természetes is... Nem, nem, bájital vagy rontás hatására ilyen. Valószínű, hogy gyógyulni jött ki a természetbe, de akkor meg miért habozik annyira közeledni a tóhoz? Határozottan olyan, mintha rettegne a víztől.
Az exlevitás halkan motyogta magának a következtetéseit, és az utolsó mondatánál már nagyjából a fiú hallótávolságába ért. Ha az viszont nem hallotta volna a férfi suttogó beszédét, Kinsey fennhangon is megszólította:
- Azt mondják, valódi sellők élnek benne, a vérszomjas fajtából. Bár fene tudja, igaz-e, az emberi képzelet nem ismer határokat. Személy szerint én még sem láttam egyet benne, pedig állítólag eléggé feltűnő teremtmények.
A volt mestertanonc megállt a stég kezdeténél, úgy kétlépésnyire az idegentől, és két kezét a köpenye zsebeibe süllyesztette. Jobb kezével érezte a diófa pálca finom érintését, de egyelőre nem volt semmi oka rá, hogy hosszú, fehér ujjait köré csavarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 10. 21:12 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Őrületes meleg van, ami már lassan átcsap az elviselhetetlen kategóriába. Az egész csak lenge ruhában, jéggel, árnyékban, a ház hűs helyein, vagy sötétedés körül a tó partján lesz elviselhető. Nem mellesleg nem a meleg az egyetlen dolog, ami mondhatni kikergette az otthonából a rellonost. Manda kezd becsavarodni attól, hogy az órákra bejárást felváltotta lassan az itthon ülés, a mászkálást a pihenés, a számára fontos emberek közelségét meg a magánya. Igen, azt sem bírja, ha rajta lógnak, de a másik halála ez az üresség, ami körülveszi. Nem is a terhességtől inkább ettől kezd teljesen begolyózni. Mikor kisebb kitérőket tesz, vagy Lexivel fut össze a játszótér környékén. Ami a maga részéről még mindig elég abszurd és teljesen képtelen elképzelni, hogy nem sok időn belül azok táborát fogja erősíteni, akik oda járkálnak a saját gyermekükkel.
Egy mély levegőt véve lép ki aztán a házból, a gondolatait félretéve, mostanában gyakran söpri a gondokat a szőnyeg alá, és elindul a stég felé. A lányok még nem értek haza, szóval csak egy cetlit hagyott, hogy majd jön. Kiva nem lesz boldog, ebben teljesen biztos. Olyan, mintha ő lenne a szülő a háznál, akinek ott van a három neveletlen lánya, mindegyik más egyéni kis „gonddal”. Már amelyik kicsi… Túlaggódja magát, szimplán, amiből rendszeresen összedörrenések lesznek.
Miközben az utca vége felé ér, kezeit a zsebébe csúsztatva figyeli, ahogy kezd tényleg sötétbe borulni a táj, de még közel sem abba a komor feketeségbe, amibe kellene. Bár út közben látott pár visszafelé igyekvőt, akik jól megnézve összesúgtak egymás között, nem törődött vele különösebben… ó a pletykák, abból, mióta ekkora hassal ki mer mozdulni kapott bőven, már isten tudja hány apát jósoltak neki a gyermeke mellé, ráadásul a kedvencei között van, mikor azt sem tudják eldönteni, melyik Philips lányról is van szó.
Szépen, lassan, komótosan ér ki a stégre, aminek kisétál a legvégéig, közben furcsa érzése is van, mintha figyelnék. Nem az a paranoiás egyed, így csak szétnéz egy pillanatig, de csak egy-két távolodó alakot lát, így a korlátig baktatva megy, majd megtámaszkodva azon nézi a tiszta víztükröt, amiben a kihunyó napfény utolsó sugarait még távolról látta, ám közelről ennek már nyoma sincs. Igazán tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy még ebben a nyugodtságban is feszengjen valaki, és azért ehhez Manda nagyon ért. Lehajtja a fejét és csak mormog magának, hogy most már fél lábon is kibírja a hátralévő kis időt, aztán kezdhet aggódni mit kezd a dologgal…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 10. 21:40 | Link

Manda
július 10., este

Nehezen viselte a meleget, még a többi embernél is nehezebben. Így napközben szinte egyáltalán nem lehetett látni, kényelmes volt neki az alagsor, ahová nem szökött be az égető nap és kellemes hűvös volt. Nem tartott igényt senki társaságára, akire pedig szüksége volt, az elérhető közelségben volt, kivéve persze Zorát. Hozzá éjszakánként szökött le a Navine berkeibe. Már egész biztonsággal szelte át a klubhelyiséget, egyszerű dolga volt. Hiszen már távolról képes volt meghallani a közeledő léptek zaját és a szívdobbanásokat. Most azonban még túl korai volt felzavarni a szerelmét, megvolt mindennek a rendje és ez tökéletes is volt így. A délelőttöt Olivérrel tengette el, aki szintén nem volt rajongója a tűző napnak. De így legalább beszélgethettek egy kicsit, anélkül, hogy bárki is megzavarná őket. Bár ő maga nem volt az a beszédes fajta, legalábbis idegenek társaságában, de azon kevesek, akik közel álltak hozzá, tudták, hogy egyáltalán nem szófukar gyerek, éppen csak olyan témáról kell vele beszélgetni, ami őt is érdekli. Téma pedig az utóbbi időben akadt bőven, bár nem pont olyan, ami őt annyira érdekelné, de mivel Olivérről volt szó, így hajlandó volt egy kicsivel több érdeklődést tanúsítani. Ugyanis ő volt a negyedik ember, aki tudott arról, hogy a dilis Navines lány történetesen Olivér gyerekével volt terhes. Meglepte a dolog és továbbra is szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy hosszan tartó lesz a barátja rajongása a dologgal kapcsolatban, de ezt inkább nem reklámozta, ugyanis szerette volna, ha nem lesz igaza. Tény, hogy Olivér sok időt töltött lent a faluban, vagy csak úgy szimplán a szöszivel, ennek pedig meg is lett az eredménye amit mindenki olvashatott az iskola nívós újságjában. Ő maga csak nevetett rajta, pontosan tudta, hogy a haverja soha nem volt szerelmes és nem most fogja elkezdeni.
Szóval, mivel még korán volt csajozni, úgy döntött, tesz egy kört a faluban, csak úgy, a miheztartás végett. Messziről elkerülte a népes helyeket, inkább szeretett volna a vízpart közelében lenni, így határozott léptekkel indult el a stég felé, nem akart kimenni oda, csak épp elmenni mellette, ugyanis nem tervezett sokáig maradni, ha pedig megpillantja a víz tükrében a Holdat, képes lesz órákig bámulni, ezt pedig szerette volna elkerülni. Néhány hosszú lépés és már ott is volt a tó partján, amikor szívdobbanásokra lett figyelmes, nem egyre, hanem rögtön kettőre, a második sokkal gyorsabb volt, mint az első és mintha jóval távolabbról érkezett volna, de valamiért mégis úgy érezte, hogy összetartoznak. Az első gondolata az volt, hogy Lexine megint éjszakai kitérőt tett, de ekkor a gyönge szél ismerős illatot fújt felé. Széles vigyorral a képén lépett rá a Stégre és indult meg Amanda felé. Régen nem látta a lányt és szeretett volna már találkozni vele, de nem tartotta illőnek, hogy csak úgy odarendelje valahová, ráadásul ahogy hallotta, mostanában elég sok dolga lesz. Miközben felé lépdel, igyekszik minél nagyobb zajt csapni, mert esze ágában sincs megijeszteni egy kismamát.
 - Csinosabb vagy, mint valaha.
Igyekszik nem gúnyos mosollyal köszönteni őt, bár, arra, hogy nem sikerült úgy, nem merne fogadni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 10. 22:40 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Elkezdett a levegő is mozogni, apró szellők formájában, ami nagyon kellemes volt, ahogy az ember arcát hűsítette. Manda a csuklóján lévő hajgumira tekintett, de egyelőre még nem fogta össze a haját vele. szerette kiengedve hordani, volt hatása is ennek persze, amikor az összefogott volt praktikus, mint meccseken, vagy edzéseken, akkor nyilván odafigyelt, amúgy kerülte a dolgot. Nem mintha így, vagy úgy rosszabbul nézett volna ki vele. Ezt a gondolatsort meg is kell mosolyogja, ami azzal a fehér hajgumival elindult benne.
Ekkor emelte fel a tekintetét ismét a tó horizontjára, majd eresztette el a korlátot hallva, hogy valaki a közelben trappol. Felhúzott szemöldökkel figyel maga elé, de nem fordult még a hang irányába. Valahogy szerette is volna, ha az első gondolata igaz, meg nem is. Picit bujkált benne a remény, hogy felé tart valaki, de lehetőleg ne akárki. Sokat akar, igaz? De hát ezen nála nem kell meglepődni. Továbbra sem nagyon tűr meg bizonyos embereket maga körül, eléggé leszűkült az ingerküszöbe ezen a téren az évek alatt, és akár mennyire védtelennek tűnik várandósan, azért ha úgy hozza a helyzet, pillantással is ölni tudna…
Amikor meghallotta a léptek mellé a hangot, már az agya gyorsabban párosította dolgokat, mint ő fordult volna arra, és késztette mosolygásra őt Kornél jelenléte. Elengedve a korlátot fordított félig hátat az eddigi látványnak, hogy az egyik számára nagyon is fontos személyre tekintsen. Az arcán látszott azért, hogy némi viszont öröm van ebben a bókban. Határozottan annak könyvelte el, miközben pár lépéssel ő is közelebb araszolt csökkentve a távot kettejük között.
- Örülök, hogy te észrevettél a felfújható gumilabda mögött.
Forgatta meg a szemeit, de azért a mosolyt nem szüntette be, meglepő módon tényleg kifejezetten felvidult. Különös volt egyébként az egész dolog, hiszen még a legelején nagyon tartott pár embernél attól, mi lesz a reakció erre a helyzetre, ami momentán Manda körül kialakult. Kornél volt az egyik, de nagyon megkönnyebbült attól, ahogy viselte. Igazából körbenézve a faluban a várandósok elég elterjedt lett, lehet ideje se volt meglepődni. Ott volt Lexine is, de valamelyik tanerőről is hallotta… Abban biztos volt, hogy itt gyorsabban terjednek a hírek, mint a nátha.
- Meg akartalak párszor keresni, de gondoltam megvannak a saját gondjaid is, így végül csak elmaradt.
Közben a már mellé érkezett Reviczkyre emelte tekintetét, majd nyaka köré vonva kezeit húzta magához egy rövid ölelésre, amire most nagy szüksége volt. Alapvetően egyiküknek se erőssége az ilyesmi kimutatása, az ölelés sem akart sokáig tartani, ami Manda részét illeti (meg gyakorlatilag ebben hárman is összeölelkeztek), egyszerűen, Kornélra teljesen más szemmel nézett, mint a kastélyban összeszedett bármilyen kapcsolatára. Barátok, nagyon jó barátok már régóta. Mikor elváltak egymástól, hátát a korlátnak döntötte, majd kezeit a hasára csúsztatta. Nagyon virgonc volt mostanában a pici, és a legváratlanabb pillanatokban kívánta lerugdosni az édesanyja veséjét is.
- Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e neki a dolog, vagy ellenezni próbálja…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 10. 23:02 | Link

Manda
július 10., este

Manda azon kevés emberek közé tartozott, akivel Kornél valóban szerette eltölteni az idejét. Akivel nem érezte azt, hogy elpocsékolt idő együtt lenni. Gondolta, hogy a lány azonnal megismeri, már a hangjából is, így ahogy közelebb lépdel már automatikusan kitárja a karjait, hogy odaérve egy óvatos öleléssel köszöntse a lányt. Bár nem volt még terhes nőkkel dolga, de azért tudta, hogy még a szokásosnál is jobban kell vigyáznia a mozdulataira. Az egész nem tart tovább három másodpercnél, de úgy érezte, így ildomos üdvözölni egy közeli barátot, akinek a sorsával törődik az ember, még akkor is, ha szóbeszédek alapján tájékozódik a sorsáról. Tudtam, hogy Amanda terhes, bár fogalma sem volt, hogy ki az apuka, de hallotta a pletykát, miszerint ő és Olivér is a lehetséges apajelöltek között van. Ezt pedig felettébb humorosnak találta, ő ugyanis soha nem lenne ilyen felelőtlen, tekintve a mostani életét, egy pici baba nem fért volna bele, ami pedig Olivért illeti...
- Nem lehet nem észrevenni.
Még egy kacsintással is megtoldja, biztos ami biztos. Úgy tűnik, a kisasszony igencsak harapós hangulatban van, bár úgy tűnik a haragja nem Kornél felé irányul, ennek pedig roppantul örül, mert biztos benne, hogy Manda még így terhesen is megtudná izzasztani.
- Felejtsd el, nekem kellett volna.
Feltartja a kezeit, erről a témáról inkább nem is szeretne hallani. Még hogy egy nő keresse fel őt? Igaz, ha egy hétköznapi jön és megy lányról lenne szó, akkor ezt várná el, jelent esetben viszont nem. Így számára az előtte álló nem tartozik magyarázattal, mentségeket sem kell keresnie.
- Mármint a babának?
Ne igazán értett a a terhességgel kapcsolatos dolgokhoz, bár élt a gyanúval, hogy hamarosan a szakértője lesz a témának, de szerencsére még efféle problémákkal nem találkozott, hiszen ha minden igaz, az előtte lévő lény nemsokára szül. Érdeklődve pillant le a pocakra, miközben próbál összpontosítani, most már hangosabban hallja a szívverést mint korábban de még így is elég távoli, bár nem meglepő, mert ami azt illeti egészen "mélyen" van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 11. 00:35 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Mostanában ő sem érti magát, mikor túlságosan sokszor felmerülnek benne ezek az… érzelmes dolgok. Jó, a düh, a hiszti meg az idegesség nem idegen tőle, bár túl gyakori lett, de az olyanok, mint kedvesség, meg _szeretethiány eddig közel sem voltak terítéken, igaz sosem szenvedett figyelem hiányban sem. Mondjuk nem is bujkált senki elől ennyire látványosan. Szépen lassan kezdi belátni, amiről a kedves nővére és Kiva is papol neki, hogy úgy sincs kontrollja a dolgok fölött, azaz, ha sírni tudna, fog is, ha örülni, akkor azt, és nem is fognak rá ezért haragudni, jó biztos lesz, aki furának tartja majd. A másik dolog pedig a titkolózásai, egyikük se nézi jó szemmel, bár elfogadják és ráhagyják, ami mindenkinek a békésebb megoldás jelenleg.
Nyilván jól esik, az amúgy jelen állapotban minimálisan lecsökkenni látszó hiúságának minden dicsérő szó, de az önképe kissé zavaros, ami miatt azért szokta húznia a száját. Bár persze, pont ő mért ne mutatna jól így is, attól, hogy várandós nem hagyta el magát, és szerencsés alkat is, ott kerekedett ki, ahol ilyenkor kell, nem sok a plusz, annyira. Még akkor is, ha ő máshogy tekint erre. Kivételesen azonban ezt félretette, nem akar itt tombolni, nem lenne min és miért, meg amúgy is, azért egy kis felderülést okozott neki ez a találkozás. Nyilván nem az „egy kismama legfőbb problémái” című előadás fogja foglalkoztatni Kornélt sem mellette. Őt sem érdekeli, ennyi.
- Mondjuk, most, hogy mondod… De biztosan akadt valaki aki lefoglalt, na mesélj, mi a helyzet?
Mosolyodott el azzal a kacér és érdeklődő tekintetével, amit a másik már nagyon jól ismer. Érzi, hogy lenne mit kiszednie a rellonosból, de nem erőszakos, inkább csak határozott szokott ilyenkor lenni. Tisztában van vele, hogy nem mindig a legbeszédesebb, de a jó pillanatokban, könnyebb kihúzni belőle a fontos dolgokat. Tudja nagyon jól, hogy vannak lányok, de egyik se kap nála akkora teret, ha csak ok nincs rá. Innen a gyanú, hogy le van maradva pár lépéssel. Miután érezni kezdte az erőteljes mocorgást és rugdalózást, majd szóvá tette, a visszakérdésen nevetnie kellett, aztán Kornél keze után nyúlt.
- Igen, Ő. – Mosolyodott el, aztán a pocakjához húzta Kornél kezét és rátette arra a pontra, ahol ő már érezte a mozgást pár pillanat óta. – Érzed?
Ez egy elég fura és bugyuta kérdésnek tűnhetett, mégis ez volt a lényege. Látszott, hogy nincs otthon a dologban, nem mintha Manda vérprofi lenne, sőt, mostanában jön csak rá ő is sok mindenre, ettől függetlenül biztos volt benne, hogy a hatása azért nem csekély egy ilyennek. Ilyenkor azért néha felrémlik benne, hogy mennyire fél és tart ettől az egésztől, ami pillanatok alatt viszi a kedvét a béka feneke alá, most is lefagy a mosoly az arcáról, de azért nem olyan látványosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 11. 10:28 | Link

Manda
július 10., este

- Attól nem szabadna kifogásnak lennie.
Ő mindig az a fajta ember volt, aki úgy tartotta, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szán. Az utóbbi időben azonban bebizonyosodni látszott, hogy a teória megfog dőlni. Nem tudta utolérni magát, már ami a fontosabb dolgokat illeti, de szabadideje mindig akadt. Talán a kedvével volt a hiba és így örömmel fogta rá a melegre.
- Nem igazán tudok mit mesélni, te biztos sokkal érdekesebb mesével tudsz szolgálni.
Felvonja a szemöldökét, miközben a fejével a hasa felé bök. Tudta, hogy Manda terhes, de először szimplán csak nem hitte el. Az ő életétől távol álltak az ilyen dolgok és furcsa volt belátni, hogy igenis történhetnek baleset. Ráadásul rögtön kettő is a közvetlen környezetében. Lassan mindenki akit a barátjának tart szülővé érik. Ő maga is eljátszott már a gondolattal, de olyankor mindig sokkal idősebbnek  képzelte magát, nem volt elég felelősségteljes ahhoz, hogy felneveljen egy gyerek, ráadásul az élete sem volt épp alkalmas a családalapításhoz. Ráadásul szerette volna a papírforma szerint csinálni, először házasság, közös élet, majd utána a gyerek. Bár nagyon tűnt, hogy ez az utóbbi időben egyáltalán nem volt divat. De ő ebből a szempontból régimódi volt.
Kérdő tekintettel ugyan, de hagyja, hogy a lány a kezét a hasára húzza. Nem volt még hasonló élményben része és őszintén nem is igazán vágyott rá. Lepillant Mandára, majd néhány másodperc türelmes várakozás után, határozottan éri, hogy a lány pocakja megmozdult a keze alatt. Ösztönösen vigyorog rá a lányra, hiszen azért ez mégiscsak egy élet és ő mindig becsben tartotta másokét, legalábbis amikor nem volt farkas.
- Érzem. Nagyon gyorsan, de szabályosan ver a szíve, biztosan egészséges lesz.
Bólint tétován, mert fogalma sincs, mit kell ilyenkor mondani. Lassan elhúzza a kezét és a tó sötét tükre felé pillant.
- És az apja?
Lassan nekitámaszkodik rátámaszkodik a korlátra, arccal a tó felé, de a tekintete inkább Mandát vizslatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 11. 16:11 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Sosem róná fel a barátjának, sőt, meg sem fordult benne, hogy haragudjon rá. Nyilván azért hiányolta, de ennyi. Korábban hosszabb időre is lépett már le a térképről, akkor is visszatért, azóta nem aggódik ilyeneken annyira vele kapcsolatban. Bár azért lehet, hogy ha rosszabb passzban futnak össze, akkor azért megdolgozza az idegeit, de ez most nem így történt.
Meg sem lepi úgy igazából, csak jót mosolyog a reakcióján. Nehéz volt mindig is bármi mélyebb vagy komolyabb dolgot kiszedni Kornélból, persze volt, mikor komolyabban rászánta magát, akkor kénytelen –kelletlen-, de beszélgetnie kellett magáról is. A visszakérdésre számított is azért, meg próbálta elkerülni is az elkerülhetetlent. Egy kisebb sóhaj hagyja el ajkait, miközben a korlátra támaszkodik a közelebbi kezével. Sosem mentek neki a mesék és valahogy a normálistól eltérően kötött ki mindig ott ahol. Szerelem, kapcsolat, házasság, gyerek… Valahogy ilyen sorrendet képzelne el az ember az életében, de még csak a kapcsolatai se így indultak soha.
- Valahogy úgy. Mit mondhatnék? Hogy hibáztam, vagy volt egy talán felelőtlen lépésem? Amit még csak nem is bánok így utólag… Ez normális? A tanév eleje volt a pánik, azóta csak a félelem maradt…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány… aki túl közel maradt a sárkányhoz. Igen, ezt már csak magában teszi hozzá, miközben Kornélra néz. Ő is tudja, hogy nem ezt várta, de egyszerűen nem viszi rá a lélek elsőre, bármit is komolyabban meséljen, meg eleve mit? Az is nagydolog, hogy kimondta, hogy fél, nem szokott gyenge lenni, egyébként sem mutatkozik annak, ennek tudata is csak erősebbé teszi, de azért mégis ott van a kisördög, hogy mi lesz ha…?
Nyilván tisztán rá van írva, hogy nem azt tervezte, hogy az első mestertanonci évében borítva mindent egyedülálló (legalábbis jelenleg) anyukaként nekiessen az élet keményebbik oldalának, önmagát pofon vágva. Tekintete hasán és a rajta lévő kézen pihen közben, pár pillanat után azonban elengedi Kornélét. A szavait megmosolyogja, örül neki, ennek az egésznek tulajdonképpen. Talán az elmúlt időszakban mintha elkezdett volna Manda.rar-hoz kötődni. Valószínűleg ez teljesen normális, bár Manda számára nem egészen van ez így.
A következő kérdésre tekintete Kornéléban ragad, majd ő is a vizet kezdi nézni elsőre. Igen, ez az, amiről nem volt hajlandó beszélni senkinek, a testvére ha nem tér ki rá minden alkalommal, akkor egyszer sem, Kiva nem kérdez, de érzi, rajta, hogy megtenné. Magában teszi csak fel a visszakérdést „Melyik?” Kornél? Vagy Olivér? Esetleg Yarista, vagy Gregor, netán Mihael? Ahogy hallotta mindenki egyszerre többet tud a magánéleti ügyeiről, mint ő maga.
- Éli az életét a nagyvilágban, gondolom. Nem tudom… nem tud róla még.
Az elején azért eléggé belőtte már kik jöhetnek szóba körülötte, de eddig ez a legtöbb, amit kimondott, és nem is nagyon szándékozik többet. Sarkalatos pont, motoszkál benne a tény, hogy ez nem egy olyan dolog, amit nem kell elmondania pont a másik szülőnek, de eddig se esélye, se alkalma nem volt, nem is kereste, amúgy sem tartja se magát, se az apukát túl alkalmasnak szülőnek, de ne legyen igaza.
- Hozzászoktam, hogy többnyire egyedül kell küzdenem, ez sem másabb…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 11. 20:30 | Link

Manda
július 10., este

Valóban, soha nem szeretett magáról mesélni, a legtöbb ilyen jellegű kérdést hárította, ha pedig nem volt rá lehetősége, akkor válaszadás közben igyekezett úgy viselkedni mintha a fogát húznák, vagy bunkó volt, ezzel véve rá a kérdezőt, hogy álljon el attól a szándékától, hogy vájkáljon az életében. Persze, Manda más tészta volt, de akkor sem történt semmi fontos vele, amiről beszámolhatna. Az utóbbi időben minden rendeződni látszott körülötte és nem akarta ezt olyannak a szemébe mondani, akinek az élete most borul fel. Igazságtalan lenne?
- Tudod, ismerek valakit, aki hasonló cipőben jár mint te. Egyáltalán nem baj az, ha nem bánod, felesleges lenne visszakoznod, hazudni meg pláne. Azzal sincs különösebb probléma, hogy szeretnéd a gyereket, ez természetes, volt időd kötődni hozzá.
Tény, hogy nem a szavak embere, soha nem volt az. Így meg még nehezebb, hogy az üggyel kapcsolatban nem lehet egészen őszinte a lánnyal, de a körülményekhez képest igyekszik nyugtatólag hatni rá.
- A félelem meg természetes. De hidd el, ha ott leszel, tudni fogod mit csinálj, ösztönösen.
Hallotta már ugyanezt másnak a szájából, így örömmel adta át a klisés szösszenetet, remélve, hogy kellően komoly képet vág hozzá, akkor Manda valamennyire el fogja hinni. A komolyságból pedig nem volt hiány, mélyen a szemébe nézett még mosolygott is kicsit, de azon kívül tökéletesen volt. Arról pedig, hogy ez igaz-e vagy sem, fogalma sem volt. Soha nem szült még gyereket és nem is tervezi a jövőben.
- Nem tud róla? Mi az, hogy nem tud róla? Elfogod neki mondani?
Kissé érdekesen hat ez az egész. Amint láthatóvá vált, az egész környéken futótűzként terjedt el a hír, az ilyeneket amúgy sem lehet sokáig titokban tartani, hihetetlennek tűnt, hogy a delikvens nem tud róla, hacsak tényleg nagyon messze.
- Nem ismerem az arcot de én igencsak kiakadnék ha már akkor tudnám meg, amikor megvan a gyerek. Joga van tudni. Mond el neki, hátha nem kell majd egyedül küzdened. Lehet, hogy sokat csalódtál a pasikban, de hidd el, a "terhes vagyok" szókapcsolat csodákra képes. Ez biztos.
Bizony bizony, személyes tapasztalat.

Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2014. július 11. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. július 13. 16:50 | Link

Krisztián *-*

Nagyon meleg van! Ilyenkor strandra szoktam menni, csakhogy az teljesen más dolog muglik közt, mint varázslók közt. Egyetlen egyszer követtem el azt a hibát, hogy varázslók közt öltöztem, de nem teszem soha többet, mert nem bírom, ha megbámulják a műtéti hegeimet, meg kérdezgetnek aztán közlik, hogy el lehetne tüntetni, vagy ami rosszabb a mugli orvosláson háborognak. Persze, tisztában vagyok vele, hogy meg lehetett volna oldani másképp is a betegségemet, ha előbb tudjuk, hogy létezik a mágusvilág, és azt is tudom, hogy a szüleim akkor sem hagytak volna valami "sarlatán" kezei között. Szóval mindegy is. Egyébként engem nem zavar az a néhány vonal, sőt kifejezetten szeretem, hogy emlékeztetnek azokra az időkre. De ezt ebben a világban kevesen értik, így nem mutogatom, ha nem szükséges. Szóval a strandolás nehéz dolog. Párszor azért elmentem, de szigorúan csak pólóban fürödtem arra hivatkozva, hogy érzékeny a bőröm. Ez általában bevált bár mindenki ajánlgatta a szuper jó naptejét. Na mindegy.
Szóval a meleg miatt, vagy annak ellenére?, kimerészkedem a kastélyból. Krém színű rövidnadrág, kék-fehér kockás, rövid ujjú ing, baseball sapka - a kedvenc csapatom a Samsung Lions logójával -, papucs és napszemüveg. A zsebembe bedobtam a pálcám is, illetve a nadrágom övén most is ott van a kis fekete tokom, amiben a végszükség esetére tartogatott két szem cukor foglal helyet. Nem rég ettem, így jó néhány óráig nyugodt lehetek. Magamhoz vettem még egy üveg vizet is, és azt lóbálva haladok a falu határa felé, mert ott van egy kis tó, és ha jól sejtem, a stégről talán be tudom lógatni a lábaimat a vízbe.
Épp csak rálépek a stégre, meg is látok egy apró fiúcskát, ahogy vetkőzik. Mosolyra húzom a szám, nem sok kis srácot ismerek errefelé, de Krisztiánt nyomban felismerem. Óvatosan, lehetőleg hangtalanul lépkedek felé, bízva benne, hogy meglephetem. Ha sikerül akkor a vállaira teszem a kezem, miközben azt mondom, hogy:
- Hú! - persze fogom rendesen, nehogy ijedtében a vízbe essen, aztán ha észrevesz és megnyugszik, akkor mosolyogva folytatom - Szia! Pancsolni jöttél? Ugye bekented magad?
Nézek szét a stégen, de csak a ruháit látom, gyanús hogy nem. Igaz én sem, és krémet sem hoztam. Hmm... Le fogunk égni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2014. július 17. 15:51 | Link

Leónia

Szörnyen unatkozva lógattam bele a lábamat a vízbe. A stég szélébe kapaszkodva tisztán látszott a tavacska fenekén a sok apró kavics és zöld moszat, no meg némi szemét, amit az előttem itt ülők hajigáltak bele. Valószínűleg a meleg miatt ilyen sekély a tó vízszintje, ami alapjáratban sem mondható valami nagynak.
Pedig milyen lenne már, ha lenne rajta egy csónak, vagy egy kishajó, aminek a segítésével akár a közepére is bemehetnénk? Működhetne akár étteremként is... Csak nagyobbnak kell varázsolni a tavat, ami itt egy tapasztalt és hozzáértő varázslónak gyerekjáték lenne. Petíciót erről!
Az erdőhöz közelebbi részen mászkált valaki, akit nem nagyon bírok, ezért "menekültem" a nádas takarta stéghez. Előre-hátra himbáltam lábaim az állóvízben, minden irányba szétterjedő fodros hullámocskákat képezve a tükrén. Még most is bennem van a nagy, hegyes fogú haltól való félelem, ami egyszer csak előbukkan az iszapból és bekapja a nagylábujjam. Azt hiszem a csuka tud ilyet. Na meg milyen guszta, hogy egy tök békés helynek tűnik ez a tó, aztán a tévében mégis akkora dögöket húznak ki ilyenekből, mint két ember egymáson. Az azért már nem vicces...
Hátradőltem a fadeszkákon, amin ha a Balatonról jól ismert madárürülék nem is, azért pókhálók, szöszök és öreg horgászok mocska úgy ahogy szépen tarkították. Természetesen a fejem körül bűbájjal megtisztítottam leendő támaszomat, annyira azért nem vagyok már varázslásképtelen.
Csendben, rezzenéstelen arccal néztem a kék ég felé. Már nem volt olyan magasan a nap, hogy hunyorognom kellett volna, de a napszemüvegem még azért rajtam volt. Zuhanyzáskor jó látni, hogy a lábam bizonyos szakaszain és egyéb testrészeim kivételével már egész jó bőrszínem van. Ez nagy eredmény, a bőröm ugyanis könnyen leéghet, ha nem vigyázok.
A tarkóm alatt átkulcsolt kezeimmel támasztottam a fejem, hogy szükség esetén rápillanthassak a tavacska túloldalára, és azzal szórakoztam, hogy a többieket néztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. július 18. 01:53 | Link

Gászton

A víz olyan vonzó közeg ebben a szépséges időben. Szép? Kinek hogy. A jeti biztosan sírva borotválná le az összes szőrét, ha erre kéne sétálnia. Márpedig megszámlálhatatlanul sok errefelé a szerelmes pár. Éppen csak egy aprócska Lencsilány pancsikol magányosan a tóban. Pont, mint Ariel, mielőtt a herceg eladta volna egy sushi bárnak.
Kék fürdőruháján halacskák úszkálnak körbe-körbe, mert hisz abban, hogy így majd beleolvadhat környezetébe, és nem zavarja meg a tó természetes élővilágát. Tán még be is fogadják maguk közé víz alatti világukba, s lehetne akár sellő is. Bár tény és való, ezek a sellőcskék leginkább úgy néznek ki, mintha romlott pacalt ettek volna, s azóta is menne a hasuk. Leonie sokkal inkább kedveli varázstalan nagyszüleinek tévéjében látott egyéb elképzeléseket. A muglik néha olyan viccesen  tudnak ábrázolni egy-egy lényt…
Na, de kedves barátaim, térjünk csak vissza oda, ahol a sztori kezdődik.
Kis törpénk boldogan fürdőzik a langymeleg vízben, s éppen azt játssza, hogy két nyúl beszélget a víz alatt. Ujjaival V-t formáz, ami egyenlő a nyuszik füleivel, majd félig elmerülve, bugyborékolva szinkronizálja új házi állatkáit. Hogy ennek van-e bármi köze ahhoz, hogy gombapörköltet evett reggelire…
Éppen nagyot ugrik a nyúl, mikor a háttérben megpillant egy alakot. Tekintete vagy fél percig időzik a stégen sütkérező diákon, mire egy nagy vigyor közepette elmerül a vízben, s elkezd felé úszni. Esélytelen lenne, hogy Gászton ne vegye észre, de a srác pont kiterült, mint egy megfáradt béka az úttesten, úgyhogy csak oson és oson… pontosabban úszik, s haja külön lényként követi őt, míg el nem éri a stéget. Ott aztán vigyorogva kiemeli fejét a vízből, s nevetését alig visszafojtva megrántja Gászton lábát. Természetesen ahhoz nincs elég ereje, hogy így simán berántsa őt a vízbe, meg aztán ledarálná a fél gyerkőcöt a stég fája, ha végighúzná rajta. De talán sikerült frászt hoznia egyik szeretett pajtására. Nem mellesleg még nem jött rá, hogy kit molesztál éppen valami egészen felismerhetetlen artikulálatlan üvöltés közepette. Merthogy úgy hatásosabb, nemde? Már csak az volna kellemetlen, ha a srác egy egyszerű mozdulattal lerúgná a fejét…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2014. július 18. 10:59 | Link

Leónia

Ráérősen bámészkodtam a lehető legnagyobb flegmasággal és felségérzettel. Mintha minden az enyém lett volna körülöttem, az embereknek pedig egyenesen tiltott dolog volt az én jelenlétemben a stégre lépni.
Valószínűleg csak nem akartak zavarni, mert tök ciki csak úgy, minden ok nélkül odasétálni egy magányosan pihenő alak közelébe.
Épp egy nagyobbacska felhő úszott az égen felém, amikor elugorhatott mellettem egy béka. Kár, pedig szívesen elálmodoztam volna még arról a felhőről, mert az alakja is egy maciéhoz volt hasonló. Ehelyett felvont szemöldökkel emeltem meg egy kicsit a fejem, hogy újból előrenézzek, de senkit sem láttam magam előtt. Pedig ha tudtam volna, hogy mi vár rám...
- Ááá! - ordítottam el magam mindenféle szégyenérzet nélkül torkom szakadtából, amikor valami vizes és nyálkás kéz elragadta a lábam. Mindkét karommal a stég szélét szorítva próbáltam megszabadulni a szörny karmai közül. Erre nem sok esélyt láttam, hogy sikerülhet, de az egyik lábam sikerült felhúzni magam mellé, így pedig teljes erőmmel rugdaltam, kalimpáltam a titokzatos támadóm ellen, ám mindez olyan gyors pillanatok alatt történt, azaz annyira ösztönösen jött cselekvésmozdulat volt, hogy nem is gondolkodtam reálisan.
Mert ha még egy kiálló valamihez értem volna mondjuk hozzá, vagy ha víziállat nézi eledelnek a lábujjaimat, akkor is megugrottam volna a deszkán. De ez egy erőteljes rántás volt, s nem akart engedni.
A peremen kapaszkodva azonban már ülve tartózkodtam, így pedig egyből kiszúrtam valamit. Vörös haj... Vörös haj és szerencsétlenség. Ez Leóniaaa!
- Basszus már! Leonieee?! Te normális vagy? - dőltem vissza levegő után kapkodva egy nagy koppanással, mert bevertem a fejem.
- Komolyan mondom... Egyszer még te viszel a sírba. Mit keresel te itt? Mássz fel ide és mesélj! - nyújtottam ki neki a kezem a tó felé dőlve, hogy szükség esetén segíthessek feljutni a vöröskének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa