~Jamie~


Mit tenne egy normális ember, ha új terepen akarná... újrakezdeni(?), visszakezdeni(?) az életét?! Bizonyára munkát keresne, ezért hát Buborlány is felkerekedett, hogy megtegye, alig hogy kitette a lábát a vasútállomásról. Már csak az óriási transzparensek hiányoznak, hogy WE WANT YOU! meg a mutogató kezek rá, de ahogy elkezdi kapkodni a lábait, jobbra-balra nézegetve, nem igazán lát egyet sem. Fura... és egyébként is, hol van a fogadóbizottság? Talán azért nincsenek itt, mert nem szólt senkinek jöttéről? Legközelebb lehetne alaposabb, ezt megfogadja a témában.
Egyik utcáról a másikra szépen el is jut a Fő utczára, ahol ismét zsenialitását igazoló megállapítást tesz: azért nem rohanták még le a jobbnál jobb ajánlatokkal, mert szinte minden zárva van. Persze, hiszen korán van, normális ember ilyenkor még alszik, és itt paradoxon is képződik a fejében, miszerint: normális ember alszik, vagy munkát keres?
Az első nyitva lévő helyre benyit szépen, és körbenézve próbálja felmérni, mi lehet ez a hely. Megvonja a vállait amolyan Faithisen, és a pulthoz sétál, amikor összeállt fejében egy verzió. Nagyon koszosnak tűnik, és pénz sincs nála, szóval a pult mögül elcsór egy darab törlőrongyot, és a tenyerét fölé tartva letörli alatta a részt, pont akkorát, hogy odaférjen, majd visszateszi a rongyot, és rácsap a pultra.
-Ki a Mádám ebben a kupiban?!-
Kérdezi fennhangon, és várja, hogy valaki előkerüljön, de semmi életjel, talán részletezni kellene a lényeget.
-Tudok rúdon pörögni!-
Közli, bár hozzáteszi fejben, hogy nem fog. Ő majd a Mádám énekes pacsirtája lesz, akinek azért fizetnek... bizony ám. Nem a huncutkodásért, hanem a szép hangjáért. Vagy ha ez nem jön be, akkor az asszisztense lesz. Biztos sok asszisztálni való van egy kupiban a Mádámnál.
-Ügyféllel vagyok!-
Kiabálja még, hátha a pénz szaga majd idevonzza a bizonyos hajlott korú kiélt hölgyikét, aztán az ihlettől vezérelve még hozzáteszi mély, öblösre változtatott hangon.
-Ütve Fúró nem szeret várni!-
Cseppet sem fura számára ez a név, hiszen simán el tudja képzelni, hogy egy nagydarab, kopasz, hurkástarkójú... bácsi, ne szeressen várni. Sóhajtva ismét körülnéz, és akkor feltűnik neki a vacancy tábla, amin egészen más munkakör van megjelölve. A hátsó részről is mozgolódást hall, ezért gyorsan leugrik a székről, az ajtóhoz siet halk léptekkel, majd kinyitja, és becsukja, és kinyitja, és becsukja, és elindul vissza a pulthoz, mintha csak most érkezett volna. Igyekszik elővenni legmézesmázosabb hangját a megjelenő férfi felé, ezzel próbálva két legyet ütni egy csapásra: ne ismerje fel, hogy az előbb ő kupizta le a helyet, és biztos az 'állásinterjún' is jól jön.
-Szia! Ezek nem vicceltek ám, már ránézésre!-
Közli, mert hát ő látta, hogy az imént távozó vendégek igen elégedetlenek voltak. Szépen odasétálva a pulthoz helyet foglal egy széken.
-Faith vagyok, és a hirdetésre szeretnék jelentkezni.-
Remélem mindenki várja már, mikor bújik elő belőle az, aki az előbb "az ajtón távozott" mert tudhatjuk, hogy hosszú időn keresztül képtelen megjátszani magát.