42. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bertram Bailey összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Le
Bertram Bailey
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2026. április 15. 09:19 Ugrás a poszthoz

Audrey kisasszony
Szettem, nem a fejem

A kis Lovassy Rozinak ma van a hatodik születésnapja, az utolsó éve az oviban, mielőtt iskolás lenne. Szeretett volna egy zsúrt, azonban a szülei nem állnak úgy anyagilag, hogy ezt megadhassák neki. Milyen jó azonban, hogy Farkasházy Polett nem hagyta csak úgy annyiban a dolgot, kifaggatta Rozit, hogy milyen partit szeretne, majd szólt az apukájának, hogy oldja meg a problémát. És megtette. Az apukája szólt Julcsinak, Julcsi a tanáriban, és mi, akik ezt most összehoztuk neki, természetesen jelen vagyunk, hogy koordináljuk az egész folyamatot. Az előkészítő tornatermét megkaptuk a helyszínnek, azzal a feltétellel, hogy kitakarítunk magunk után.
Ovónénik és tanító nénik és bácsik szaladgálnak, díszítenek, pakolásznak, szülők és gyerekeik érkeznek, süteményekkel és üdítőkkel. Színes lufik szállnak lustán a fejünk felett és gyerekmagasságban is, amiket kerülgetünk az utolsó simításoknál. Rozi ugyanis csupa színes születésnapot szeretett volna. Színes ételekkel, színekbe öltözött emberekkel, akik az arcukon és a hajukon is színeket viselnek. Voltak, akik választottak színt, míg mások kihúzták és ahhoz igazodva készítették össze a szettet, amibe ma voltak. Én a sárgát húztam és rábíztam magam az öcsémre, hogy öltöztessen fel. Soha életemben nem viseltem még sárgát és nem is mondom, hogy ez lesz az, amit innentől hetente egyszer felhúzok majd, de egészen jól nézek ki benne, jó a szett, még a nyakkendő is nagyon bejön. Kicsit hímringyós ugyan, de jó lesz mára.
- Férjeecskééém! - a lelkes, vékony hang a hátam mögül kiált fel, én pedig gyorsan, vigyorogva fordulok hátra, hogy megtaláljam Abigélt, aki lelkesen integet nekem és kitárja a karjait. Vigyorogva szaladok oda a csupa pirosba öltözetett lánykához, hogy felkapjam és megpörgessem a levegőben, mielőtt a karomra ültetve az anyja felé fordulnék. Három hónapja vagyunk házasok, ugyanis a kiszámolós játékban pont akkor léptem oda, amikor ő számolt ki magának párt és éppen rajtam állt meg az ujja. Annyira tetszett neki a dolog, hogy megkérdezte, az apukája mellett persze, én is feleségül veszem-e, ha nagyobb lesz, én pedig természetesen igent mondtam. Lehetek én egy kislány másfeledik szerelme nem? Kaptunk egymástól gyűrűt is, mert a játékban az is van, így most is a gyöngyökből fűzött gyűrű a gyűrűs ujjamon pihen, amivel tartom őt, míg feltűzi a virágot, amit magával hozott a ruhámra. Biztos néztek otthon, hogy ha ő csupa piros, miért kell sárga virágot is hoznia, de így egyértelmű, azt hiszem. - Nagyon jól áll a piros, szép a sminked is, igazi harcos hercegnős. - dicsérem meg, mielőtt az anyjához fordulnék.- Szia Min... óóó ... te nem Mina vagy. - döbbenek meg a tűzszerűre festett hajú, tetovált nőn, akivel a kislány érkezett. - Bertram vagyok, Abigél férje, civilben magyartanár. - nyújtom felé a kezem, hogy üdvözöljem.
Bertram Bailey
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2026. április 15. 12:04 Ugrás a poszthoz

Audrey kisasszony

Úgy is, hogy teljesen Abigéllel foglalkozom, meghallom a káromkodást, és alig várom, hogy megtaláljam a tulajdonosát, mert ha az egyik gyerek az, aki nagyon menő akar lenni, én esküszöm, hogy kimosom a száját. Egy időben nagyon menő volt így beszélni, de azt gondoltam, hogy egy ponton túl ez már egészen kikopott a köztudatból. Nagyon úgy néz ki, hogy erről egyáltalán nincs szó.
Megállva megállapítom, hogy nem gyerek és nem is szülő. Ez a nő kizárt, hogy szülő legyen. Az első pillantást pislogások sora követi és kezdem azt hinni, hogy túl sokszor hangoztattam az utóbbi időben, hogy nekem mágia köti a szívem és sosem leszek szerelmes. Mert előttem áll egy ötből hármas nő, és nem a minősítése ez, hanem konkrétan az öt kitételből, amit a tökéletes nő jelent, rögtön hármat teljesíti is. A tekintetem nagyon nehezen állja meg, hogy ne menjen lejjebb, mégiscsak egy Bailey vagyok Merlin szerelmére, azért kaptam a szemeimet, hogy lássam az embereket, és ennek a nőnek a teste olyan, ami instant összeomlasztott. A nyelvem mintha megdagadna épp és csomót is kötöttek volna rá az imént, hirtelen nem is tudok mit mondani. Abigélt magabiztosan tartom, mint egy férfi, aki óvón véd egy gyereket, de belül érzem, hogy tizenöt éves vagyok, és hirtelen a Kellékfeleségből - nem röhög, ez a film üldözi a családomat - én lennék Ariel, aki csak annyit tud mondani, hogy “szép, szőke, cicis”, attól még, hogy a nő jelen pillanatban pirosas hajjal áll előttem, látom,  hogy a szőke az, ami kibukkan a festék alól. Oké, nem lángol a haja mindig, csak most éppen nagyon. Hát ez tényleg határozottan shit és nagyon is fuck, de magyartanár ilyen szavakat nem használ semmilyen nyelven.
- Áh igen, értem, értem. Nem kell részletezni. - emelem fel a szabad kezem védekezőn, mert vizuális típus vagyok és nyilván tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy kistesó legyen, vagy csak úgy nem kistesósan együtt legyenek az emberek. Nem is értem, hogy miért éppen gyerekgyártás jutott rögtön az eszembe, nem olyan világban élünk, ahol csak ezért vannak az együttlétek. Abigél mocorog a karomon, leteszem és hagyom, hogy a többi gyerekhez fusson, nem kell, hogy ennek most részese legyen.
- Üdv Abigél keresztanyukája - érintem a kezét egy kicsit hosszabban, pedig még szó szerint meg is ráz, szikra pattan, nagyon vicces. Mit is csinál ma az öcsém? Talán nem forgat. Ami nagyon jó lenne, mert az biztos, hogy szükségem lesz ma rá. Reggel felöltöztetett, még arra is rávett, hogy arany szerencsealsót vegyek, ami egy gyerekzsúrra tök hülyeség, de úgy néz ki a sors nagyon humoránál van. Elengedem a kezét, és a tekintetem lejjebb téved, majd amikor már kínosan sokáig bámulom a testét, feljebb kapom a tekintetem. - Szép tetoválások. Mindegyiknek van története is? - mondd, hogy nincs, csak úgy tetszettek és ezért lettek, akkor ötből kettes lehetnél te nő.
Bertram Bailey
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2026. április 18. 16:10 Ugrás a poszthoz

Audrey kisasszony

- Lehet, hogy gyorsan le kéne kapni ezt a ruhát akkor. Mármint nem itt, majd otthon, mert azért mégiscsak korhatáros rendezvényen vagyunk. - jegyzem meg zavartan magyarázkodva, kicsit gyorsabban is beszélve, amitől picit a nyelvem is majdnem összeakad. Folyékonyan beszélek magyarul, de ennek ellenére fordítógyűrűt is viselek a kisujjamon, egy sima bronzszínűt, ami megy mindenhez. Zavarban vagyok, menekülnék, maradnék, szükségem van Hunterre, de nem akarom mégsem, hogy így lásson. Talán csak túl korán kezdtem el aggódni, talán nem is teljesül minden és nincs gond. Hiszen nem is vörös, ez csak festék, a hétköznapokban szőke, ami lehet, hogy festett, de akkor sem vörös. A hétköznapokban nem lángol a haja, szóval nem kéne már most aggódnom. De azért eléggé aggódom és zavarban is vagyok, gyönyörű nő, érzem, hogy többen megbámulják, ahogy elhaladnak mellettünk. Pír ül még mindig az arcomon, érzem, hogy éget, de próbálok nem tudomást venni róla. - Színházban? Itt a fő utcán? - kérdezem, intve a fejemmel az utca irányába, amit innen a tornacsarnokból lehet, hogy totálisan rosszul lövök be.
- Óóó, hogy ott is vannak? Nagyon izgalmas a bőröd, művész szemmel persze. - teljesen és totálisan béna vagyok csajozás tekintetében, igazából nem is áll szándékomban, főleg nem egy gyerekzsúron, ahol én, mint tanárbácsi vagyok jelen. - Ha nem félnék attól, hogy perverznek nézel, még időt is töltenék a megszemlélésükkel, mint érdeklődő, de most erősen koncentrálok, hogy a szemednél maradjak. - jelentem ki büszkén, hogy összeszedetten tudjak átadni neki mindent és megindokoljam, hogy miért tévedt el a szemem és miért történik meg, ha esetleg újra eltévedne. Ez  csak a művészet iránti rajongás, nem gyönyörködés férfi módra a dús idomokban és nem is a rettegés, hogy mindent felfedezek benne, amit korábban kijelentettem a nem létező életem szerelmével kapcsolatban. A kezem a telefonomra téved a zsebemben, írjak-e Hunternek, vagy ne? Aztán eszembe jut, hogy ez milyen hülyén mutat, és inkább csak zavartan összefonom magam előtt a kezeimet.
Ez az, remek döntés, mutassuk csak a nőnek, hogy milyen izmokat építettünk! Óóó, de ha most meg leeresztem őket, még bénábbnak tűnök, szóval, most feszíthetek. Legfeljebb rájön, hogy egy barom vagyok és nem hagyja majd, hogy térden csússzak utána.
Ez lenne a legjobb verzió, mert én nem lehetek szerelmes. Sóhajtok egy aprót, teljes megsemmisülés öt percen belül, új rekord, már most szólok.
- Nos igen kedves keresztanyu, az vagyok. Abszolút hűséges. Őszintén szólva, olyannyira, hogy megvárom, míg a kisasszony kiházasítható lesz, hogy első és egyetlen hosszútávú kapcsolatom a házasságunk legyen. Ő üde tizennyolc éves lesz én meg vén ötvenes, kiváló alapok egy stabil házassághoz. Ha szerencséje van húsz éven belül elkezdhet pereskedni a gyerekeimmel a Bailey vagyon rám eső részén. - felelem könnyedén, jelezve, hogy még mindig nem mondta meg, hogy mi a neve. Úgy vélem erőteljes, domináns névvel látták el, ami rövid, de határozott, sok mássalhangóval, mint egy Kriszta, vagy ilyesmi. - Szóval színház. A jelmezest tippeltem volna, de őt ismerem, szóval mit csinálsz? Rendezel? - színésznőnek nem gondolnám, de olyat képzelek el, aki… életre kelti a papír hősöket.
Bertram Bailey
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2026. április 24. 10:26 Ugrás a poszthoz

Audrey kisasszony

- Mert az nem az én stílusom. Főleg nem gyerekzsúron. A gyerekek szentek. - ezért is vagyok itt és kérdés nélkül vállalkoztam, hogy nem csak anyagilag, de fizikailag is hozzájárulok ahhoz, hogy a mai nap igazi örömet okozzunk egy kislánynak, akinek nem tudják biztosítani ezt. Könnyeden vállalom fel magam, még ha kinézetileg teljesen mást is gondol rólam, mint ami az igazság. A valóság az, hogy bár olyannak nézek ki, aki bárkit, bárhol, ez csak egy álarc, ami jól takarja azt a kisfiút, akit a múltban egy szerelemtől elvakult barát búcsúja az élettől összetört. Minden, ami utána jött és mindaz, aki ma vagyok, azt mutatja, hogy ez mélyenés teljesen belém ült és onnan talán sosem tudja majd senki sem kivágni.  
- Majdnem. - vakarom meg a tarkóm bénázásom csúcsán. Hihetetlen, hogy mennyire dekoncentrált leszek tőle. Senki, soha nem volt még ekkora hatással rám. Talán a szerelmi kötéssel épp magamnak kerestem a bajt? Vagy most jött el az ideje annak, hogy belássam, nincs értelme tiltakozni, ha a világ úgy határozott, akkor a társam meg fog születni, fel fog nőni és talán egy szikrázó kézfogással fogja jelezni, hogy eljött az idő, amikor újra szerethetek. Nem, még mindig vannak opciók rá, hogy ez a szerencsétlen pára megmeneküljön tőlem.
- Nem, az nem illendő, amúgy is, ha ezt tenném, az olyan lenne, mintha egy könyv végére lapoznék, hogy meglássam, hogyan végződik. Mi van akkor, ha a fedett részek nélkül más történetet szűrök le? Nem veszem észre a bonyodalmat vagy a csattanót? - muszáj úriemberként viselkednem, mert úgy érzem, ha nem teszem, egy nagyon rossz képet fog rólam alkotni. Nyilván szeretném nézni a testét, elmerülni benne, beteget jelenteni és ki se kelni mellőle napokon át, míg fel nem fedezek minden kis részletet, minden apró történetet. - Fura? Fura, mint nem füttyögök, irányítom a figyelmedet a csípőm alá és mert nem csorgatom a nyálam a melleidet bámulva fura vagy máshogy fura? - a furának is van jó és rossz jelentése és azt érzem, hogy én az egészen rossz irányba haladok éppenséggel. Főleg a horkantás után, ami valószínű a nevemnek, de legfőképp az öcsémnek szól. Mélyet sóhajtok, és sejtem, hogy ő is végignézhette azt a jelenetet, ahol Hunter ki volt téve megannyi ítélkezésnek.
- A bátyja. - fejezem be a mondatot, mert tudom, hogy ezt várja el, hogy tudja, mennyire vagyok rokona Hunternek. Maximálisan és még annál is jobban. Az öcsém számomra szent és sérthetetlen, minden hibájával. - A szüleim helyett is szeretnék elnézést kérni, mert a túl szigorú nevelésük eredményeként jobban élvezzük az életet, mint mások. De amúgy nem kóbor ám, abszolút rendesen elmondja, hogy merre jár, és ha jól tudom, igen sokszor a barátnőd a végcél. - ennyit arról, hogy gyerekprogramon semmi vulgaritás. Mondjuk csak finom utalás volt, viszont arra, hogy ki ő bólogatok, mert kell egy pár pillanat, hogy összerakjam. És sajnos Mardzs kisasszony számára egy újabb lehetőséget kihúzzak a meneküléshez. Hiszen pont azt csinálja, amit nem kellene. Megjegyzem, ha rendező lenne, akkor se lenne jobb a helyzet, vagy ha színész. A feltételeknek akkor is megfelelne. - Akivel találkoznom kellett volna a színházban. Én voltam az, aki irodalomóra címszóval megkerestem a színházat, de rossz napot mondtak, aznap nem voltál bent délelőtt, így találkoztam Millával. Először csak azt hittem, hogy rossz a név, amit mondtak, mert M és M, de aztán kiderült, hogy rosszul igazoltak vissza. - mondjuk nem jártunk rosszul, és kicsit annak is örülök, hogy nem a diákjaim előtt omlottam össze a látványától és a létezésétől, de azért bánom is, hogy nem ismertem meg már előbb. - Mardzs. Becenév vagy amerikai vagy? - kérdezem, remélve, hogy hátha legalább egy ponton elbukik ez a dolog és működött a szerelmi varázs. Ha nem, akkor az biztos, hogy én ma leiszom magam, pedig vagy húsz éve absztinens vagyok, de ez a nő kikészít.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bertram Bailey összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Fel