Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Nem, miért lennének? - kérdek vissza, mint akit teljesen hidegen hagy Boróka érdeklődése a szilveszteri terveim létezéséről, miközben az ő poggyászát is leemelem fentről. Fel sem ajánlom, hogy vinném helyette; mostanság kezdem kinőni a folytonos kényszert, hogy bebizonyítsam vagyok olyan erős és férfias, mint Gergőék. Ami azért valószínűleg senkit sem lep meg, hogy nincs így, de egy darabig jó volt hinni benne. Borcsi amúgy is nagyot sértődött otthon is, mikor apuék megpróbálták kitépni kezéből a csomagjait. Gondolom a jövő aurorjaként muszáj neki megmutatni, hogy ő igenis fitt és önálló. Ha én nem csak egy hátizsákkal tértem volna haza, valószínű én is így jártam volna, csak az én esetemben bátyjaim cukkolásaként és nem úgynevezett illedelmességből.
- Egyszerűen nem tartom nagy számnak az újévet - nem mintha otthon nagy bulizások lennének. Éjfélig fennmaradunk aztán anyum valószínűleg elpratálna aludni a kicsikkel egy fél (fél!) pohár pezsgő után. Azt hinné az ember, ha az apjának van egy kocsmája, biztos megengedőbbek a szülei az alkohol-fronton. – Vacsizok majd egyet a nagyteremben aztán kihasználom, hogy nincsenek szobatársaim és lehet olvasni nyugiban.
Dupla lábbal dobbantva érek földet, nem használva a két lépcsőfokot, mint minden normális ember mikor leszáll egy vonatról. Két ünnep között kimondottan kihaltnak tűnik a vonat után az állomás is. Gondolatban elmormolok pár imát, remélve, hogy az épületen belül lévő büfék nyitva vannak, bár eléggé szívtelen abban reménykedni, hogy valaki még most is dolgozik és nem otthon piheni ki ezt a kegyetlen hosszú évet.
- Te átszállásod mikor jön? – fordulok hátra, még mielőtt fejvesztve rohanok bármivel teletömni magamat, hisz lehet, hogy előtte még egy nagy búcsúzkodás esedékes. Amennyiben van még idő, széles vigyorral és egy sokatmondó fejlendítéssel az épület felé jelzem, hogy talán, esetleg, édes drága egyetlen nővérem meghívhatna egy szendóra, annyival is később fogy majd el az én zsebpénzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hetykén vonom meg vállaimat a naiv feltételezésre, hogy mégiscsak voltak terveim. A terv szótári definíciója a jövőre való elgondolás, no én nem tudom, hogy számít-e elgondolásnak, ha a mondatom elején még azt sem tudtam, hogy mi lesz a vége, de feltételezem, hogy nem. Én csak körbe írtam egy átlagos estét szobatársak nélkül. Most, így belegondolva, talán több, mint egy estét fogok így tölteni a téli szünet végéig, ami most kimondottan felvillanyoz. Na ezek már tervek. Talán.
Anyu is kifaggatott otthon rendesen, hogy márpedig biztosan van valami szilveszteri buli amire az otthon töltött időt cserélem. Őszintén szólva, tutira veszem, hogy nem hitt nekem, vagy csak nagyon erősen reménykedik, hogy valójában a pici fia nem egyedül tölti az újévet, hanem mondjuk barátokkal. Barátokkal. Aha. Most, ha a nyolc gyerekből egy nem egy társasági partyarc lény, nem tudom miért akkora nagy katasztrófa. Félreértés ne essék, teljesen kedvelem az embereket, kis mennyiségben. A hangos zene, egymást való túlkiabálás, és a könnyed társalgás a mit tudom én miről, egyáltalán nincsenek ínyemre. De igyekszem, és nekem ennyi elég.
A jó hírre verbálisan nem, csak egy hüvelykújjal és egy buta, félresikerült kacsintással reagálok ahogy 180 fokban megpördülök és nővérem mellett elindulok befele.
- Mondanám, hogy csatlakozhatsz és ezáltal egy rögtönzött könyvklubot alapíthatnánk, de feltételezem, ha nem lenne valami programod, nem szálltál volna vonatra velem, már ma. – piszkálódok picit kíváncsian, hisz nem sokat tudok Borka életéről mióta az akadémiára jár. Nem erősségem a small talk na, mondom. Abban félig-meddig biztos vagyok, hogy nincs barátja, különben biztos nem sikerült volna elkerülnöm ilyen fontos információt a vacsoraasztalnál, akármennyire is igyekeztem volna. Habár egy nyolc gyermekes családnál nem fognak a szülők minden egyes gyerekre rászállni, hogy mikor házasodik már meg, de valami azt súgja, hogy nővérem esetében őt kérdezni se kéne, ha lenne kiről beszélni.
Észre se vettem, hogy a vonat után mennyire hűvös volt kint a szél, csak már mikor megcsapta az arcom a vonatállomás kényeztető melege. Viszont iménti vigyoromnak már nyoma sem maradt az arcomon, amit már a döbbenet és a csalódottság mimikái vettek uralmuk alá.
- Oh mann! – A villany sorra le van kapcsolva az összes büfénél, az egyetlen helyiség, ami még most is, ünnepek között is üzemel az egy kis mindenes-bolt. Ha mindenes, akkor viszont kell lennie valami rágcsának. Van még remény!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ha lehetne, zsebpénzem teljes egészét felraknám egy fogadóirodában arra, hogy Ricsiről még fogunk hallani, függően attól, hogy Borka mennyire tagadná, akár meg is lehetne triplázni vagyonomat, de több eszem van annál, mintsem, hogy tovább faggatózzak. Ha többet akar majd valamikor mondani, fog is, nem kell átmenjek apámba. Így hát egy elfojtott, suta mosollyal, amiből ha csak nem figyel az ember, nem sokat lehet észrevenni; valamint elismerő bólogatással könyvelem el, hogy nővéremnek talán jobb tervei "nincsenek", mint nekem. Egy csendes, kirakózós, filmezős este még nekem is az ínyemre válna.
Ha ló nincs, a szamár is jó, vagy ha jónak nem jó, legalább megteszi. Természetesen a szamár ezúttal egy kedvenc szelet, aminek a csomagolópapírról a kibontáskor egy leszakadt részét szokásomhoz híven továbbadok a mostmár a sorszékeken tőlem balra ülő nővéremnek. Régen próbálta elhitetni, hogy nem zavarja ilyes fajta, ok nélküli kötekedésem, de hamar belátta, hogy nem unom meg a butaságaimat akkor sem, ha megpróbálják ignorálni. Jobb helyen van a szemét másnál, mint nálam.
- Ha éhen nem is halnánk... - ...azért jobb így várakozni; fejezném be a mondatot, de Borcsi amúgy is érti mire gondolok. Egy kockányit letörök a szeletből, bele sem gondolva, hogy talán nem engem kéne, hogy illessen a fő kóstoló. - Popcorn! - vágom egyből rá, amint izlelőbimbóim aktivizálják magukat és felismerem az első harapás különleges, egyedi ízét. Egyből nyújtom felé is a tábla csokit, hogy törhessen magának, folytatva a különböző ízek felsorolását, amit gyerekként annyira szerettünk ebben a csokiban.
- És mizu rendőr akadémián, mennyi van még hátra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szórakozottan ignorálom Borcsi reakcióját. Leginkább anyut szokta irritálni, mikor varázsszakmákat leegyszerűsítek a mugli megfelelőire, ami ironikus, tekintve, hogy egyik szülőm foglalkozásának sincs külön varázs-elnevezése. Ebből a sznobságból adódóan talán mostanság sokkal gyakrabban rukkolok elő hasonlókkal, a saját magam szórakoztatására, polgárpukkasztás gyanánt. Így megesik, hogy kicsúszik egy ilyen önkéntelenül is akár. De aki sértődős ne menjen rendőrnek. Vagy aurornak, vagy mi.
- Áá, most jönnek a párbajozós dolgok? Piff paff minden bűnözőnek - szórakozok a lég-varázspálcámmal különböző, abszolút nem létező átkokat szórva, hasonlóan nem létező ellenségekre. Néha igazán lejjebb tekerhetném a cinizmust, ha nem szeretném, hogy azt higgyék az emberek, hogy nem veszem őket komolyan. Igazán érdekelnének Borcsi tapasztalatai a Sárkányölőből, még ha nem is jön ez át. Észbe kapva, és feltételezve, hogy gyerekes hozzáállásommal elvehettem minden kedvét a témától, eleresztek egy - Bocs-it. Közben török még egy kockányit a csokiból, ennek ezúttal mentás íze van, de ezt már megtartom magamnak, nem akarván félbeszakítani nővéremet.
- Fogalmam sincs - teszek nagyobb hangsúlyt a szó közepére, mintha két G betű lenne ott. - Felvettem egy rakás fakultatív tantárgyat a kötelezők mellé, de nem valami érdekesek. - Sosem voltak problémáim a tanulással, még ha nem is vagyok valami szorgalmas. Órák alatt sok minden rám ragad és általában ennyi tudással könnyen elevickélek vizsgaidőszakokban. Kitűnő viszont tényleg csak azokból a tárgyakból vagyok valaha amik érdekelnek is. De azok ritkák, s nem állandóak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Ha bárkit megkérnének, hogy nevezzen meg egy igazán sorsfordító eseményt, ami történt mióta a Bagolykőbe jár, valószínű nem sokan hoznák fel azt, mikor múlt évben a Bogolyfalvi Művelődési Ház belezsúfolt egy hétvégi filmvetítést a heti programjába. Számomra viszont kész megváltás volt. Teljesen átformálódtak a szabadhétvégéim, amikben eddig maximum annyi örömömet leltem, hogy picit üresebbé vált a kastély és a klubhelyiség. Sosem volt ínyemre a faluba való lelátogatás, a diákokkal zsúfolt üzletek, éttermek és terek. Viszont, a műv. ház, sajnos, nem sajnos, nem örült akkora hírnévnek, mint egyes édességes boltok, legalább is a fiatalabb generációnál biztosan nem.
Természetesen akadt egy kevés kivétel, a diákok normálisabb kisebbségéből, de ők sem voltak állandó látogatók. Ezek közé tartozik Stormie is, aki talán eleinte csupán unaloműzésből csatlakozott, de néha-néha továbbra is eljön velem, ha van kedve. Szeretek Stormieval mozizni. Mivel érdekli a fényképészet, elég jó szeme van, és tudja értékelni a jó cinematográfiát is, valamint, és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, képes kussban végig nézni egy filmet, kérdések, apró erőltetett poénok és csámcsogás nélkül. Nem egy lehengerlő kvalitás, de számomra ez az otthoni körülmények után luxus. De még mekkora.
- Na? – Mintha valakire megemlékeznénk, egy perc néma csönd előzi meg kérdésemet, ahogy a lány tekintetét fürkészem. Nem is tudom, milyen reakcióra számíthatok, ha számíthatok bármilyenre is egyáltalán. Fura lenne egy ilyen filmet egy tízes skálán pontozni, de ha először látnám, valószínű szavakat se nagyon tudnék formálni, nem, hogy véleményt alkotni. A kastélyból lefele vezető úton, a Tizenkét dühös emberhez hasonlítottam Az ötödik pecsétet, hogy tudja, mire számítson. Habár túlzás lenne ezt a filmet az amerikai magyar megfelelőjének titulálni, de hellyel-közzel hasonló morális dilemma elé állítja a két film a nézőit.
Ahogy visszatérnek a terembe a fények, úgy kapom össze én is magam, és a két órán keresztült zsibbadt lábaimba igyekszem visszatéríteni a vérkeringést, mielőtt felállnék és törném az utat a kijárat felé. Ha egyedül lennék, biztos, hogy egyhelyben maradnék, de úgy gondolom, társaságomnak nem kell feltétlen tudnia, vagyok akkora kocka, hogy még a film utáni kibeszélőkön is részt vegyek. Stormie valószínű amúgy is szívesebben beszélne róla kettesben, sem mint egy csoport ismeretlen előtt, így hát lassú léptekkel elindulok mellette a folyosó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy félmosoly, nem több jelenik meg az arcomon. Csúnya dolog lenne kinevetni szegényt, mert egy jó filmen felbátorodva mer hinni benne, hogy minőségieket gyártunk itthon.
- Van pár jó, de a többség... - szar. Nevezzük a nevén. - Nem sok nemzetközileg elismert filmünk van, azok amik meg vannak szerintem senki sem érti őket, csak a sok fennhéjazó okoskodó szereti játszani a művelt embert és isteníti őket. - Azon kapom magam, hogy már-már suttogok, a tudatalattim biztosan tart tőle, hogy körülöttünk bárki is meghallja, ahogy anonim módon szidom Tarr Béla egész karrierjét. Nem a mai nap lesz az, mikor valaki megmagyarázza, hogy miért nem kidobott idő a napom egy harmadát a Sátántangóval tölteni.
- Érdekes mód, a legtöbb jó magyar film vagy a második világháború utóhatásairól szól, vagy a kommunizmusról. Itthon ezek a témák a nyerők. -Kimondottan örültem, hogy Stormie pont egy hazai filmre jött el, így legalább láthatott valamit, amit Észak-Dakotában nem valószínű, hogy valaha is vetítenének.
Egy ideig csak csendben, bólogatva haladok mellette, fontolgatva az ő meglátását. Már csak akkor szólalok meg, mikor ketten maradtunk. - Te ki lennél? - Ő utána én is besétálok a sötét terembe, magam mögött bezárva az ajtót. Próbálva nem túlgondolni, hogy Stormietól milyen messze, vagy éppen milyen közel foglalok helyet, végül vele szemben, tettetett lazasággal ülök, majd fekszek a hátamra, a végtelen feketeségbe meredve fölöttünk. - Gyugyu vagy Tomóceusz Katatiki? - Fejemet oldalra fordítva keresem a lány tekintetét, kinek pálcája fénye a sötét haján és nagy, mély szemein nem jut lejjebb, hagyván, hogy azok árnyékként olvadjanak bele a komor szobába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azzal a szüleimnek tett ígérettel kezdtem az idei tanévet, hogy végre kitalálom mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, nem mintha nem lenne még vagy két évem rá. Hiába, Robi és Gergő már kamaszkorukban tudták, hogy a kviddics és a sárkányok a szenvedélyeik. Ennek tudatában sikerült az órarendemen minden rést kitölteni szabadon választható tárgyakkal, s ha a kviddicsre és en bloc a repülésre az égyegyadta világon semmivel nem lehet engem rávenni, a sárkányoknak adtam egy esélyt.
Sajnálatos módon pár óra alatt rájöttem, hogy nem Gergővel volt a probléma. Brightmore tanár úr szájából ugyanolyan dögunalmasan jön elő minden a témáról, s habár látszatra ezzel csakhogy nem egyedül vagyok, azért merem feltételezni, hogy más ok is van a lányok irányába mutató számbeli nemi egyenlőtlenségre az osztályban.
Pocsék zajszűrő képességeimnek köszönhetően kedvtelenül konstatálom, hogy az ismeretlen okokból a mai nap távolmaradó Brightmore úr hiánya nem csappant a mögöttem egy padba verődött négy nyáladzó lány kiábrándító lelkesedéséből. Szerintük Vince is, idézem, "csak annyira dögös". Tőlem jobbra egy másik lány a múlt heti kviddics meccsek eredményeinek kapcsán nem hagyja szóhoz a mellette ülőt, így számomra kész megváltásként jön el végre az óra vége.
Mióta Vince kiosztotta, azóta a padomon érintetlenül hever a múlt heti röpdolgozat a sárkányszervek kereskedelmi legalitásáról. Csak most felkapva könyvelek el egy újabb Elégségest, majd a tanári megjegyzéseket el nem olvasva duplán kettétűröm, és amint könyvjelző gyanánt beszúrtam az ütött-kopott detektívregényem két lapja közé, csendesen indulok meg a kijárat felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Csak nagyokat bólintok Stormie véleményére. A probléma ott kezdődik, hogy ha valakinek nem tetszik egy adott mű, az egyenlő azzal, hogy nem érti, és ha nem érti akkor biztos buta is, ha buta akkor pedig kit érdekel, hogy nem tetszik neki, hisz nem ért hozzá. Természetesen, normális, épkézláb érv amellett, hogy miért zseniális egy függönyt bámulni hét percen keresztül, miközben egy nő távoli sikolyaira élvezkednek füleink nincs. Csak el kell fogadni, hogy az, ha pedig te nem így látod, buta vagy.
- Kell is élvezni, a műfaj nem határozza meg valami minőségét, találsz mindenből jót meg rosszat is. - Sokan szeretnek megbélyegezni és általánosítani különböző műfajokat. Mivel én teljesen magamban fedeztem fel még gyerekként a mozi világát, teljesen elkerült ez engem. Míg Borcsi és a bátyáim előszeretettel bandáztak apu kocsmája körül, én napi szinten jártam a mozikat, és ha úgy adta, beültem ide-oda, független attól, hogy mit vetítettek. Hamar megtanultam a történetmesélést értékelni egy filmben mindenekfelett.
Csendben hallgatom a lányt a földön fekve, elmosolyodva mikor megkérdőjelezi Gyugyu ártatlanságát. Soha nem gondoltam erre még így, az én fejemben ő volt az áldozat, aki kínok közt is a pozitívumot kereste, egy fekete-fehér világban ő az egyértelmű jó. - Nem tudom, vagyis, nem hiszem. Talán sose hitte, hogy módjában állna ellenszegülni. - A mellkasomon landolt édességeket felkapva a fénybe tartom fel, s mikor meglátom mik azok, kénytelen vagyok elmosolyodni. Oldalra fordítva a fejemet már sajnos nem tudom jól kivenni Stormie arckifejezését. Ha picivel több fény lenne a teremben, ő biztosan le tudna olvasni egy "mi a fenének van nálad szaloncukor"-t. Annyira random, főleg tőle. Úgy néz ki nem a pálinka az egyetlen hungarikum amivel megbarátkozott. - A gonosz győzelméhez elég, ha a jók nem tesznek semmit alapon, Gyugyu tétlensége önmagában lehet bűn gondolom, de azért durva lenne az ő nyakába varrni családja balsorsát. - Mondatom második felét már picit szórakozottan fejezem be, egy szem szaloncukrot kibontva és a számba helyezve tovább meredek a sötét plafonra. Rövid csend után próbálok összegezni. - Gondolod Gyugyu következő élete se lenne olyan fényes, mint ahogy ő hiszi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mióta egyik szobatársam kicsapott egy valóságos hisztit, hogy a szobánkban esténként folyton kajaszag van, kénytelenek vagyok máshova vinni vacsorámat a zajos, forgalmas nagyteremből. Összességében talán nem is bánom már; az utóbbi időben megállapodtam a társalgón, ami rövid sétára van, és habár csendesnek abszolút nem mondható, a konstans duruzsolás lényegében csak aláfestésként hat a szoba legtávolabbi zugából.
Most is egyenest oda tartok, kezemben pár gombóccal megpakolt papírdobozon fekszik egy, a könyvtárból újonnan kölcsönzött könyv, minek a hátoldalát természetesen az asztalok között szlalomozva próbálom végigolvasni. Természetesen a többfeladatos művelet nem megy sikeresen, agyam szinte semmit sem fog fel a szövegből, de legalább a tény, hogy valaki már ott kuporog a szokásos helyemen teljes mértékben elkerüli figyelmemet. Így ez teljesen váratlanul ér, amikor hirtelen megtorpanok a lány előtt. Ha a lány felkapja tekintetét az ő könyvéből, már valószínűleg csak a hátamat látja, amint lenyűgöző gyorsasággal hátraarcba csapom magam. Csalódottan és kimondottan kétségbeesettem veszem tudomásul, hogy a többi ablakpárkány is foglalt, egyedül enni egy nagy asztalnál meg talán ugyanannyira kínos, mintha a nagyteremben maradtam volna. A helyzet kínosságában már csak abban reménykedhetek, hogy elsüllyedek itt helyben, de akkor valószínű megint csak az imént említett, alattunk elhelyezkedő nagyteremben kötnék ki, aminél még ez is jobb, ebből felbátorodva fordulok vissza a lány felé. Ha eddig nem is, mostanra már biztos felkeltettem a figyelmét a piruettezésemmel.
- Bocs.. izé.. általában én szoktam itt ülni. - Gyorsan feljut, hogy mennyire bunkón és gyerekesen hangozhattam, de kénytelen mentegetőzésem csak fejben folyik le, valójában semmi sem hagyja el ajkaimat, csak állok, mint egy sóbálvány. Érezve, hogy elpirulok, megadom magam. - Leülhetek? - Amennyiben a lány engedi, helyet foglalok vele szemben, és a dobozt teli gombócokkal kettőnk közé helyezem békesítésképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A tanulással folyatott örök gyötrelmem forrása általában a tantárgyak iránti való érdektelenségem. Aztán vannak azok a tárgyak, ahol egyszerűen a tanár iránti szimpátia nincs meg, valamint előfordulnak azok is ahol kötelező csoportosmunkára vagy ítélve. Na de mit kapunk, ha ötvözzük mind ezt a három faktort? A varázsvilág alapjait. Nem szokott problémám lenni a dolgozatokkal, órán való kvízekkel, sőt még ha egy esszé keretein belül kérik számon a tananyagról való tudásomat, azt is gond nélkül megírom. De amikor az egész osztály előtt kell valamit prezentálni, ott kezdek feszült lenni. Ezt tetézi, hogy párba állítanak Georginával, akivel talán a Zengőbarlang iránti közömbösségünk az egyetlen, ami összeköt minket.
Kedvtelen ábrándozásomból pont ő hoz vissza a jelenbe, ahogy egy rakás könyvvel teszteli a tanulószoba akusztikáját.  Megrezzenek, majd picit összekapva magamat előre dőlök, hogy az egyik kötetet a kezembe véve nekilássak eme hosszúnak ígérkező folyamatnak. Csak szeretnék minél hamarabb végezni, anélkül, hogy magamra haragítanám társamat lustaságommal. Ha egyedül kéne ezt csinálnom, valószínű az utolsó pillanatig halogattam volna, de így igyekszem mást nem lehúzni magammal együtt, még ha nem is örülök a közös munkának.
A lány ötletelésére csak húzom a vállamat, nekem aztán teljesen mindegy a struktúra, csak minél kevesebb energiát és időt kelljen rá fordítani. A kviddics hallatán nagy, elkerekedett szemekkel és széles mosollyal csettintek felé, amit még akár vehetne szarkazmus helyett őszinte érdeklődésnek is, ha mindezt nem előzte volna meg szűk szóváltásunk a mai órán, hol többszörösen aláhúztam, hogy nem, nem szokott érdekelni ahogy 14 hosszútaláros, izzadt ember órákon keresztül élet-halál harcot vív pár labda meg egy arany golyó között repkedve.
- Nagyszerű ötlet. Megnézhetnénk, hogy hányan lettek doppingolásért bezárva már, vagy, vaaagy mennyi intelligens és nemes sportember lett elitélve meccsek utáni nagy balhékért. – Bólogatok, mint aki jól végezte dolgát s dőlök újra hátra, bele sem gondolva, hogy mennyire ellenszenvesnek tűnhetek most. Fellapozom az első fejezetet, remélve, hogy még a nyitó oldalon találok pár fontos dátumot az alapításról és miértjéről.
- Mi a cél? Kitűnő? – pillantok fel rá. Mostanság elterjedt, hogy azon szülők, kik sportolót próbálnak nevelni gyerekükből, arra sarkalják őket, hogy tanulóként is kitűnőek legyenek. Amilyen szerencsém van, ő is ez az eset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nem mondok semmit, csak nagyokat mosolygok magam elé Stormie bókját követően, már, ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni. Ő is jól tudja, hogy örülök társaságának, s ha eleinte nem is akartam magamnak beismerni, sokkal jobban telnek vele ezek a hétvégi napok, mint magamban.
A váratlanul érkező bökésre csak nagyon későn és sikertelenül próbálok meg reagálni, mire a kezét lökném el, addigra ő már azt vissza is húzta ezért csak csendesen nevetek. Fenyegetőzhet amennyit csak akar, rendkívül úgy hangzott, mintha Gyugyut legalább annyira tartaná bűnösnek, mint az urát.
- Pontosan, s nagyon remélem, hogy egy palacsintázó családi vállalkozásba születsz majd bele. – fordulok Stormie felé, nevetve, abszolút megragadva a lényeget mondandójában. – Viccet félretéve, családja így is, úgy is bűnhődött volna, vele együtt. Ha megpróbál tenni ellene, valószínű sokkal többet, mint amúgy. Akkor meg azért haragudnál rá, mert nem tudott megülni a helyén.
Hátamon fekve, csendben, grimaszolva hallgatom, ahogy további okfejtése egy váratlan sötét fordulatot vesz. Mire a végére ér, hallva mocorgását és érezvén tekintetét rajtam, oldalra billentem a fejemet és felnézve találkoznak szemeink. Folyamat gyorsuló szívverésem dobogása képtelenség lenne, hogy elkerülje füleinket, ha csak az üres szaloncukros papírom nem recsegne ujjaim közt, ahogy egy galacsinba gyúrva öntudatomon kívül, szórakozottan babrálok vele.
- Nem… - hangom kétségkívül megtörni látszott, így inkább egy nagyobb levegőt véve, torkomat megköszörülve vágok bele újra. – Nem tudom, személy szerint sose törekednék egy tökéletes életre, ha tudnám, hogy utána annyi és nem születhetek újra. Meg gondolj bele szegény szülők helyébe. Sovány vígasz lehet számukra, hogy halott csecsemőjük egy kibaszott jó ember lehetett előző életében. – Kissé kényelmetlenül nevetem el magam. Idegen számból a káromkodás, s ez talán kívülről is észrevehető. Utóbbi időben figyeltem meg magamon, hogy akarva-akaratlanul veszem át Stormie stílusát a jelenlétében, mintha megfelelni próbálnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ha arcom nem a pokol legmélyebb bugyrainak a színpalettájáról tartana éppen bemutatót, valószínűnek tartom, hogy elő tudtam volna rukkolni valami frappánsabb válasszal, vagy akármivel, de így marad a tátogás, s egy rendkívül halk köszi. A lány segít felocsúdni kényelmetlenségemből, ahogy a gombócok felé pillant.
- Dim valami a neve. Talán zöldségekkel van töltve, csak fél füllel hallottam valakit áradozni róla a nagyteremben, nem volt kedvem válogatni. - Szétnyitom a doboz tetejét és aprót tolok rajta ő felé, jelezve nyugodtan vegyen, ha szeretne. Leginkább azért szedtem ezekből, mert pároltnak tűnnek, így nem fogom összeolajozni a kezeim vele és nyugodtan tudok olvasni evés közben.
Magam alá helyezve lábaimat, törökülésben helyezkedek el, s újra nekilátok könyvem hátoldalának egy gombóc kíséretében. Ezúttal kíváncsiságom ami véget nem tudok oda figyelni rá, hisz szemeim akarva-akaratlanul fel fel tévednek a szorgalmasan jegyzetelő lányra. Arca többről árulkodik, mint egy unalmas vizsgára készülődés, így kutakodóan próbálom könyve címét kifürkészni, sikertelenül. - Mit tanulsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szinte minden szó amit Vince az osztály felé intéz elkerüli figyelmemet, ahogy szórakozottan próbálom magam átnavigálni a kisebb tömegen a folyosó felé. Végül saját nevem az ami megállít, s fordít sarkon. Kérdően nézek helyettesítő tanáromra, és lépek vissza, ki a szembeforgalomból. Értékelem, hogy vár amíg évfolyamtársaim egytől egyig elhagyják a termet. Akármiről is legyen szó, nem szívesen beszélek tömeg előtt.
- A mivel? - Szemeim elkerekednek az órai feladatok hallatán, majd a tanári asztalra kapom őket, ahol rendszertelen kupacban állnak a mások által kitöltött, számomra idegen, soha nem látott kérdéssorok. Hirtelen a táskámba nyúlok, könyvemet nem, csak abból a rögtönzött könyvjelzőmet húzom elő, s gyorsan szét hajtva konstatálom, hogy valóban ott van az én példányom is a múlt heti dolgozat alatt. - Nem tudtam, nem figyeltem - rebegem el felpillantva Vincére. Nem hazudok, ha tudtam volna, még óra elején aláfirkantottam volna a válaszokat azon kérdéseknek amikről volt bármi fogalmam, legyenek azok helyesek vagy nem, de miután láttam, hogy nem Brightmore úr tartja az órát, feltételeztem, hogy szabadfoglalkozás címszó alatt azt csinálunk amit akarunk. Ez egyeseknek jelenti a Vincére való nyálcsorgatás, számomra az olvasás. Ha én is inkább a felügyelőtanárral lettem volna elfoglalva talán most már fél úton lennék bájitaltanra.
- Kövi órára megírom - ajánlom fel, majd félve, hogy nem mutatok elég bűnbánást alkudozni kezdek, mintha piacon lennénk. - Vagy még délután bevihetem a tanáriba, ha az jobb. - Ha sok megíratlan házim vagy órai munkám összegyűlik, annak általában megvan az eredménye. A rossz jegyek nem szoktak zavarni, egészen addig, míg át nem mennek negatívba, akkor már tudom, hogy betelik a pohár otthon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

A lánynak különös érzéke van a bókoláshoz, ezt már megfigyeltem máskor is. Itt-ott szavakkal, máshol testbeszéddel, máskor pedig rendkívül elegáns arckifejezéssel tudja kifejezni szeretetét. Piszkosul szerencsésnek tartom magam, hogy nekem mind a háromban lehet részem. Egyszerre. A terem félhomályában aligha látszik meg ezt követő cinkos kacsintásom, ami talán az első ösztönből jött cselekedetem az utolsó öt percben, amit nem gondolok túl.
Nagy elégtétellel veszem, hogy végre eljutottunk a válaszadáshoz, még akkor is ha meglep választása. – Nem lennél Gyugyu – kontrázok rá. Nem hiszem, hogy hazudna nekem, önmagának annál inkább. Karma ide vagy oda, meggyőződésem, hogy mindenki, aki Gyugyut választja csak szeretne hinni abban, hogy akkor is így döntene, ha a lehetőség adott lenne. – Úgy, ahogy én sem lennék – újra felfelé meredve adom meg neki az én válaszomat is. Habár fáj belegondolni, de biztos vagyok benne, hogy ha élhetnék egy könyörtelen, igazságtalan, de bűntudat nélküli fejedelemként, tízből tízszer választanám azt a sorsot, mint sem a szolgáét, kinek kegyelem lenne a halál. Természetesen nyitott vagyok arra, hogy a lány meggyőzzön önzetlenségéről, de aligha látok rá esélyt.
Érzem, ahogy arcom elpirul, hálát adva a látásviszonyoknak, amik segítenek álcázni mindezt. S bár tudom, hogy becézésem mögött nem bujkál semmilyen szándék, nem tudok mit tenni akaratlan suta mosolyom ellen. – Szoktam. – Nem. De erről valószínűleg rekedtes hangom és a szemeim is tanúbizonyságot tesznek, utóbbiak a szoba egyik részéről a másikra táncolnak, csak a lány szemein nem állapodnak meg. A folytatáson majdhogynem elröhögöm magamat, és csak pár másodperc nevetgélés után tudok reagálni. – Merész állítás, hogy a legjobb barátom lennél. – Az. – Valószínű én voltam a Télapó rénszarvas idomára, és a baleseted után halálra ítéltek, az én nyakamba varrva Rudolf agresszivitását. – Újból oldalra fordulok, hátam még mindig a földön, szemeim a Stormie szemei között ugrálnak, ahogy a pálcájának fénye játékosan rezegve verődik vissza bennük. – Szóval köszi, hogy tönkretetted a karrieremet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Ha Tomóceusz Katatiki bűnöző lett volna, talán még akkor is az ő mocskos életét választanám, feltéve, hogy sosem kapják el. Gyáva meglátás ez, nem is vagyok büszke rá, úgyhogy ezt nem firtatván, csak csendesen bólintok egyet, mintsem, hogy vezetésemmel belemerüljünk ennek a további kivesézésébe. – Cserébe egy az alattvalói által közkedvelt és igazságosnak tartott uralkodó volt – zárom le végül.
Valahogy a legkevésbé sem üt szíven a nem létező baráti köröm említése. Ez inkább tény, mint sértés. Még ha neheztelnék is rá érte, a nevetésével valószínű nagyon könnyen elfeledtette volna velem, hogy éppen haragudnom kellene rá.
Stormie közelítésére reflexszerűen húzom kissé hátrébb a fejemet, nyitott tenyeremmel pedig viccesen tolom el magamtól az övét, végig mosollyal az arcomon. Mindez remek kifogás arra, hogy közben pozíciót váltsak és felüljek törökülésben a lány felé fordulva.
- Először is, csak mert ugyanaz volt a górénk, nem jelenti azt, hogy barátok is voltunk. Biztos nehezteltem rád, mert a Télapó téged jobban kedvelt, mint engem. – Ez adott, tekintettel arra, hogy az ő halála véget lettem elítélve. Nagyban bólogatok, és örömmel konstatálom, hogy közel sem érzem magam annyira sebezhetőnek és bizonytalannak, mint a földön fekve.
- Másodszor pedig, nem tudhatod, ebben az életemben lehet, hogy egy kiváló vérfarkas idomár vagyok, és itt már a csikizés nem lesz elég – tárom szét a karjaim egy széles mosollyal, folytatva az immáron már nem annyira mély, inkább nonszensz diskurzusunkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Szóval inkább Hercule Poirot babérjaira törsz? - kérdem szórakozottan, a popkultúra leghíresebb detektívjének nevét olyan színpadiasan és rendíthetetlenül ocsmány akcentussal kiejtve, hogy annak a pár francia cserediákunknak a fülei tuti bevéreznének rajta. - Elég, ha hátradőlsz a székedben és gondolkodsz. - idézem Agatha Christie-t kissé átformálva. Remélem azért a jövőben Borkának lesz szabad beszélnie a munkájáról, szívesen hallgatnék pár valódi, exklúzív bűnügyi sztorit. Kimondottan nagy előrelépés lenne a sárkányok meg a kviddics után, az ünnepi vacsorák alkalmaival.
Már dünnyögném, hogy ezt ne nekem mondd, de hagyván nővéremet, hogy befejezze mondandóját egyből rájövök, hogy teljesen tisztában van az otthoni körülményekkel. Először csak meghúzom a vállamat, majd hosszasan elgondolkodom, hogy legutóbb milyen potenciális karrierlehetőség volt számomra a terítéken. Ujjaimat egyesével kinyújtva számolok, s habár azért olyan sok valójában nem volt említve otthon, a vicc kedvéért felhasználom mind a tíz ujjamat, majd újra kezdem a számolást, a kétjegyű számok birodalmába lépve. - Pfú, nem tudom, szerintem még mindig hisz benne, hogy egy jogász jó lenne a családban. - Tudom, hogy ez volt a Borka számára is megálmodott jövő egy darabig. - De szerintem úgy gondolja, hogy hülye vagyok, vagy nem elég szorgalmas hozzá. - Vagy mindkettő. - Majd rátukmálja Bendegúzra gondolom. - Ő a következő a sorban, jövőre már ő is kezd Bagolykőn, alig várom, hogy legyen még egy testvér a kastélyban akihez tudnak majd hasonlítgatni.
- Apu meg Robi most arra vannak rákattanva, hogy biztos jó fogó lennék. - Szerintük nem több tárgyat kellett volna felvennem, hanem inkább órák utáni szakköröket, vagy természetesen a sportot. - Az persze nem számít nekik, hogy ahhoz talán a pocséknál valamennyivel jobb szem-kéz koordináció kéne. Meg ugye kedv. - Az elengedhetetlen ugyebár. De nekem abszolút nem áll szándékomban hetente kétszer vagy mit tudom én hányszor edz a Navine, hót izzadtan beesni a szobámba. Fúj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Ha egyszer akasztófára kerültem, akkor biztos különböző listán szerepelt a nevünk. - Ezt diktálja a logika. Így neheztelésem oka továbbra is adott, nem lehet valakit minden életben kedvelni. - Sőt, a Télapóra is haragszom mostmár - fejezem be a hülyéskedést nagyokat bólogatva, keresztbe tett karokkal.
Őszintén szólva mióta itt vagyunk minden járt a fejemben, csak az idő múlása nem, így azon sem lennék meglepődve, ha már tényleg bezárt volna a hely. Megvonom vállam, majd kezét elfogadva állok én is talpra. Hagyom Stormiet, hogy vezessen a teremből ki. Egy pillanatra elsötétül minden, majd az ajtó nyílásakor egy nagy fényáramlat bevilágítja az egész szobát újra. A félhomályból való átmenet a világosságba ásításra készteti szervezetemet, amit karom hajlatával igyekszek palástolni. Mielőtt zárnám az ajtót egy utolsó pillantást vetek a teremre, majd újra elnyeli azt a sötétség.
- Én köszönöm a társaságot, örülök, hogy eljöttél. - A kérdésére egy pillanatra elgondolkozom, bár nem azért mert bármi más programom lenne a kastélyban, de már így is úgy érzem, hogy a társasági aksim már most merülőben van, s talán Stormie mellett még elvagyok, a lakótársa valószínű, hogy otthon van. - Megleszek ne fáradj. Kimerült vagyok egy kicsit, úgyhogy talán legközelebb - felelem végül.
Kilépve a művházból megcsap a hideg téli szél, kegyetlen lenne elvárni a lánytól, hogy ok nélkül sétáljon még fel a kastélyig, majd vissza. Én még felajánlhattam volna, hogy hazáig elkísérjem, de már nem tudom hogyan ajánljam fel, hogy ne legyen fura.
- Hát akkor köszi mégegyszer és további szép estét - mosolygok rá. Itt jön az a pillanat, ahol sosem tudom eldönteni, hogy kell-e kezdeményezni ölelést, és ha igen akkor hogy. Így, ha ő nem teszi meg, csak béna módon felemelem bal kezem egy integetésre, ahogy útjaink ketté válnak. Még párszor hátranézek a vállam fölött, míg a következő sarkon be nem fordulok, s elindulok vissza a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

INT. BORÓKA - DAY

Kár, hogy így elutasítja nővérem Poirot megszemélyesítését, pedig már-már elképzelem őt az ikonikus bajusszal. Ijesztő. Orrom alatt pimaszul el is mosolyodom a látványra. Lehet mostantól új alakot ölt majd a mumusom. Szórakozott álmélkodásomban el is megy minden a fülem mellett, majd mikor észbe kapok, csak bólintok egy nagyot. Ez a természetesen végighallgattalak és teljes mértékben egyetértek veled univerzális jele.
- Bendéhez minden illik, a srác egy fehér vászon - utalok öcsém jellemére. Mint egy mágnes, tapad mindenre ami új, hobbik, foglalkozások, konkrétan bármi. Biztos vagyok benne, hogy el tudja jelenleg képzelni a jövőjét száz különböző módon. - Anyu imádni fogja őt terrorizálni, csak adj neki egy-két évet. - Aztán ki tudja, lehet ő lesz a jackpot és ezáltal anyuci új kedvence.
Csak megrázom a fejemet, jelezve, nem is terveztem rájuk hallgatni. Biztosan hiányzik pár fogaskereke annak, aki seprűt tenne a kezembe. Vagy csak szeret szenvedni látni. Mindenesetre ezen emberek egyike sem érdemel figyelmet.
- Az nem valami sok...? - A mondatot non-verbálisan, az ujjaim dörzsölésével fejezem be, a pénzre utalva. Azt tudom, hogy ötödikben majd lesz erre lehetőség ingyen is, de anyum szerint nem kéne addig várni ilyen döntésekkel. Csak tudnám hova az a nagy sietség. - Mehetnék én is aurornak - villantom meg a fogsoromat, tudom, otthon kiakadnának rajta, de Borka is tudja, hogy abszolút nem gondolom komolyan. Túl sok az elméleti ott, és akkor még meg sem említem a fizikai elvárásokat. - Vagy lehetnék akár bűnöző, adnám neked a munkát. - Nem mondhatja drága nővérem, hogy nem én vagyok a legönzetlenebb testvére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Milyen kár - dünnyögöm csendesen. Amilyen rossz véleménnyel vagyok a sportról, annál jobban gyűlölöm azokat, akik még meg is próbálnak csalni benne. Az egy dolog, hogy vannak emberek, akik hajlandóak a tanulmányaikat, magánéletüket, és kis túlzással mindennemű szabadidejüket feláldozni annak érdekében, hogy sikeresek legyenek. Ez még elfogadható. Hülyeségnek tartom, de ha valakit ez tesz boldoggá, rendben. De amikor valaki nem is hajlandó meghozni a kellő áldozatokat, és így próbál kanyarokat levágni, az elfogadhatatlan. S bár nem vagyok annyira benne a témában, Robi bátyám feltételezései szerint igenis sok élmezőnyben játszó játékos van, akik használnak és egyelőre büntetlenül megússzák.
Védekezését elengedem a fülem mellett. Igaza van, nincs semmilyen ötletem, nem, hogy jobb. Bár ha nem szeretnék belehalni az unalomba, gyorsan meg kéne nyitnom az ötleteldét, még mielőtt az egész délután a szurkolói kultúráról való kioktatással megy el. Egyelőre csak forgatom a szemeimet, nem akarok tényleg bunkónak tűnni.
- Őszintén szólva én csak összegyűjteném a tényeket, dátumokat, felsorolnám mindet ami számít és... - mintha egy láthatatlan mikrofont engednék ki kezeim közül, jelzem, hogy az én részemről ennyi lenne a bemutató. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem ideális, a várakozáson felülihez pedig közel sem elég.
- Nem tudom igazából, sosem érdekelt annyira, hogy kitűnő legyek belőle - vonok vállat a tantárgy létezésének miértjére és, hogy mennyire lenne szigorú Holló. Annyira azért talán nem, ha nulla tanulással könnyedén megadja az elégségest minden évben. Ha a lány ragaszkodik, egye fene, hajlandó vagyok megtörni ezt a hosszú sorozatot, csak divatot ne csináljunk belőle.
- Mi lenne ha... - mondat közben veszem csak észre, hogy abszolút nem volt ötletem, és nem tudom mivel befejezni. Próbálok visszaemlékezni bármilyen filmre, ami börtönökről szól, és abból ihletet meríteni. Eszembe jut a Szupercella franchise, és vele együtt meggyullad a fejem fölött nem lebegő villanykörte. - Haa... ránéznénk, hogy hányan szabadultak a Zengőből eddig és összevetnénk a biztonságát más, híres mugli börtönékével? Ki tudja, lehet valaki gurkóval ütött lyukat a falon és seprűháton menekült meg. - Csettintgetek a lány felé, próbálva megszerettetni vele az ötletet, még ha picit szarkasztikusan is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Teli szájjal csak bólintani tudok, de örömmel látom, hogy a lány csak illedelmességből kérdi és nem kéreti magát. Úgy néz ki a vacsorám megosztása tökéletes kellék bármilyen kellemetlenség feloldására. Ezt máskor is fogom alkalmazni. Nem mintha gyakran szólítanék meg idegen diákokat, pláne nem ülök le melléjük csevegni. Ironikus módon valószínű csevegésbe se kezdtem volna bele, ha ő nem olvasott volna. Természetesen nem mások megzavarása a hobbim, csupán érdekelni szokott ki, mit olvas.
Ez az érdekeltség nagyon hamar elszállni látszik, amint a jog és az állatok egy mondatban kapnak szerepet. Megrázom és vissza is térek a könyvborítómhoz, csak, hogy pillanatok múlva újra felpillantsak a kuncogó lányra. Kérdően elmosolyodom, nem értve mit talál viccesnek, először csak feltételezve, hogy én csinálhattam valamit, mintsem, hogy a jegyzőkönyvek váltsanak ki ilyen reakciót bárkiből is.
Az ő ügyetlenkedése pillanatok alatt zajlik le és én egyből a leeső tárgy felé kapok. Hamar leesik, hogy sanszos, ez a fehér notesz állt mind a könyve, mind szórakozottsága mögött. Türelmesen megvárom, míg a töltelékektől megszabadítja kezeit, majd magamtól lefele hajtva nyújtom felé vissza, igyekezve nem beletrappolni a privát szférájába azzal, hogy véletlenül beleolvasnék.
- Naplót írsz? - Érdekelni nyilván érdekel, de megadom neki a lehetőségét, hogy ha nem szeretne beavatni, nyugodtan tudja le egy hazugsággal is akár. Ha véletlenül mégis beletrafálnék, az sem lenne nagy csalódás, gyerekként kimondottan szerettem nővérem példányait bújni. Már talán érettebb vagyok egy fokkal, ettől újdonsült vacsoratársamnak biztosan nem kell tartania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Amennyi időt töltöttem eddig életem során egyedül a szobámban, bátran feltételezhetné bárki, hogy elsajátíthattam bármiféle kreatív kézügyességet. Természetesen tévedne, rajzoláskor ha tehetném még vonalakat is vonalzóval húznék meg, helyette viszont nagyon jó barátom lett a radír. A szakkörre csak Stormie miatt kezdtem el járni, aki eddig kimondottan sok örömét leli hétről-hétre történő szenvedéseimben.
- Mutasd mégegyszer a másikat. Így - bökök rá az első opcióra, miközben jómagam a saját képeslapommal vesződök. A terembe belépve elhatároztam, hogy ma előidézem a mindenkiben megbúvó öt éves óvodást, és a létező összes díszítőelemet felhasználom valamilyen formában. Ennek oka leginkább a lány remélhető reakciója, mikor megkapja egy az egyben ezt a csicsás förtelmet. Éppen egy mini-girland fűzért próbálok felragasztani sajátomra, olyan formában, hogy egy szívet ábrázoljon, mostmár a harmadik alkalommal, mivel az első kettő jobban hasonlított egy almára. Ennek eredményeként kezeim kissé ragasztósak, a karton papír is enyhén nyűtt már, és a csillámpor amivel a végén szerettem volna jócskán meghinteni mesterművemet immáron mindenütt.
- Merre? - kérdem, de a válasz az ujja formájában már jön is. Ajkaimat felfelé görbítve fújtatok egyet, nem igazán tudom mit remélve. Göndör fürtjeim amik eddig a szemeimbe lógtak arrébb lettek fújva ugyan, de az arcomon lévő csillám mostmár oda is eljutott. Felnevetve, alkarommal igyekszem szemeimet tisztán tartani, ügyelve rá, hogy ragacsos ujjaim ne érjenek semmihez.
- Kiábrándító, hogy a tiéd még viszonylag jól is néz ki - jegyzem meg rápislogva művére. Igen, talán ő nem az én nem tetszésemet próbálja elnyerni vele. Valakinek érettnek is kell lennie ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Aprót bólintok, nem érzem elég nagy tettnek, hogy megköszönni kelljen, de azért jól esik. Fiatalabbik énem egy futó pillantást biztos vetett volna a noteszre. Valószínüleg még csak nem is egy kifinomult mozdulattal, hogy azt nehogy észrevegye a másik, de mit érdekelt anno ez engem. Ha bármi feleannyira érdekes volt, mint Boróka naplója, már jól szórakoztam.
Védekezve emelem fel üres kezemet, jelezve, hogy természetesen nem kell megosztania titkait egy idegennel, nem muszáj ám beleütnöm az orromat.
- Csongor - felelem a kezemet nyújtva rövid kihagyás után. Fel sem tűnt, hogy be sem mutatkoztam mióta leültem. Nem az asztalom ez az ismerkedős történet. - Emté vagy? - kérdem igazából csak a kényelmetlen csend elkerülése véget, mintsem azért mert jóval idősebbnek tűnne a lány nálam.
- Mi a téma a jegyzőkönyvvel? Csak elterelésképp használod, hogy úgy tűnj tanulsz és ne zavarjanak, vagy mágusjogot tanulsz? - bökök a könyv felé, miközben egy újabb gombócot veszek el a dobozból. Ha az előbbi, akkor lássuk be, nem járt sikerrel, ugyanis itt volnék és zavarom. Az utóbbi viszont csak érdekelne miért ostorozza magát bárki is hasonlóval. Természetesen belátom, hogy az én nézeteimet nem kell mindenkinek osztania, de amikor otthon ennyire próbálnak valamit rád nyomni, nagyon könnyű bizony megutálni azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Shh - pisszegem le és karommal valamelyest próbálom is takarni mesterművemet. Annyira nem nagy titok, eddig ha szerette volna láthatta min ügyködöm, szóval feltételezem tisztában van Valentin napi ajándékának förtelmével.
Pár pillanattal később mint az övék, az én szemöldökeim is felszaladnak, de azok ott is maradnak, társítva elkerekedő szemeimmel. - Azt mondod? - nézek kérdőn a közös zuhany hallatán, ami habár nem lett kimondva, de erősen lehet rá következtetni szavai alapján. Ragasztótól még mindig nem teljesen megszabadult kezem lendül az övé után, s még mielőtt az elérné a kéztörlőt, megragadom, hogy előredőlve a másik kezével együtt a hajamba dörzsöljem. - Na, ajánlat elfogadva. - Cinkos mosollyal veszem tudomásul, hogy mennyire humoros vagyok ám. Ha nem lennék rendkívül tudatában, hogy mindenki látná, akkor most még egy puszit is nyomnék az arcára, de így csak beérem annyival, hogy valószínűleg hülyének néz éppen.
- Nem hiszel bennem? - szúrok vissza sértődött hangon. Nincs rá oka persze, de azért elvárnék egy cseppnyi bizalmat művészlelkemben. Oldalra nézve konstatálom, hogy ő elkészülni látszik a sajátjával, azaz az enyémmel, míg én még bőven szeretnék matricázni is. És még a nagy gyöngyökre, amiket szintúgy ragasztóval kéne valahogy majd rárakni a képeslapra, még nem is gondoltam. Lehet, hogy humorosan kezdődött ez az egész, de amennyi szenvedéssel jár egy eltúlzott, rusnya lapot megcsinálni, elég hamar vált az unalmassá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Rövid időn belül fordul meg csillám az arcomon, szemhéjamon és most már a hajamban is. Abba bele sem gondolok, hogyan nézhetek éppen ki, vagy hogy így kell majd a kastélyon keresztül és aztán Bogolyfalvába le végigsétálnom. Szemeimet lehunyva teszek egy minimális meghajolást bókját megköszönve.
- Óó, várjál, pillanat, pillanat. - Egy tollat megragadva, gyorsan firkantok egy Szeretleket a lap belsejébe. Nincs időm túlgondolni. A képeslap szélét két újjal megfogva ragadom meg és nyújtom felé, elcserélve azt az övére. - Boldog Valentin napot! - Alaposan szemügyre veszem alkotását, látszik, hogy ő tényleg jó az ilyenekben. Ha komolyan vettem volna se lett volna az enyém fele ilyen jó. Elszélesedik a mosolyom, mikor rövid üzenetét is elolvasom belsejében, de húzni nem szeretném az időt, szóval gyorsan be is zárom azt és neki kezdek a magam után való elpakolásnak.
- Mehetünk - felelem, mikor végeztem. Vetek még egy futó pillantást lapomra a kezében. Valóban nem ragadt meg, és apró, szív formájú girlandom már félig-meddig lefele lóg a kartonpapírról. Sebaj. A zuhany majd kárpótol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

EXT. STORMIE - MORNING

Mióta együtt vagyunk Viharral, kézzelfoghatóan nőtt az önbizalmam napról napra. Mondhatni teljesen komfortosan érzem magam a lány körül, mégis, csak úgy, mint első találkozásunkkor, rendre zavarba tud hozni váratlan ötleteivel, mondataival, sőt néha akár csak tekintetével is.
Ez a zavar lehet talán az oka, hogy olykor túl könnyen egyezek be dolgokba, amiket alig hallok meg egyáltalán, és ez fokozottan érvényes az ágyban lihegve kimondott ötletekre. Bevallom, én még bőven az elmúlt, hát nem is tudom, sok perc eseményeit tekertem vissza fejemben, mikor kiböktem az okét eddigi legváratlanabb hülyeségére. Úgyhogy másnap reggel, azaz ma, futni mentünk.
Szerinte könnyűre vesszük a dolgot, ha először csak a stégig megyünk, meg vissza, bár engem az is meglepett, hogy ebből adódóan ő többször is tervez mindkettőnket kínozni egyszerre. Indítványozása valóban meglepő, miértjére tegnap még nem volt kapacitásom rákérdezni, ma meg még panaszkodáson kívül más nem érkezett elhagyni a számat.
Idefele úton már háromszor megálltunk kis pihenőkre. Férfiasan bevallom, mind a három alkalommal én kértem ezeket, de csak is azért, mert jól láttam, szüksége van rá. Én amúgy bírtam volna. Az utolsó pihenő óta már eltelt, hogy is mondjam, sok perc, de már cikinek éreztem volna, ha nem jutunk el a stégig negyedik szünet nélkül.
Megváltásnak éltem meg, mikor végre célt értünk, csak büszkeségem miatt nem toltam egy öröm táncot. Na meg persze oxigénhiányom miatt, amit most térdemre támaszkodva próbálok nagyokat lihegve visszanyerni. - Visszafele nem hoppanálhatnánk inkább? - A tegnap esti kardióval szemben, ebben egyelőre nem találok semmi élvezeteset.