Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nincsen hideg ősz idén. A nap süt, a hőmérséklet meg valahol húsz fok körül táncol,mégis a fiú határozottan fázik. A mexikóban melegebb időhöz szokott szervezete szinte visít egy vastagabb pulóver után, így a fürdőnadrág felett meghagyja a kötött pulóvert, legalább addig, amíg nem mászik be a magyarok egyik híres meleg vizes medencéjébe. Merthogy már hétfő óta tervezi, hogy hétvégére lejön hévízre. Adél mondta, hogy szép hely, meg amúgy is körbe akarja járni a termálfürdőket magyarországon, ha már erről híres ez az ország.
Reggel körbejárta picit a várost, csinált pár képet, de úgy érzi, hogy a fürdőn belül készülő képei lesznek csak igazán érdekesek a szüleinek, mert ilyet még biztosan nem láttak. Nyakába lógatott megbűvölt smena-jával indul útnak tehát felfedezni a helyet, még mielőtt belemerülne a vízbe, hogy megszabaduljon ettől a hűvös, szőrmeresztő hidegtől. Kattogtat párat, mielőtt kiszúrna egy ismerős arcot. Vagy legalábbis nagyjából ismerőset. Egy ház, egy évfolyam, néhány, igaz nem túl sok közös óra, de azért még így is úgy érzi, hogy illik odaköszönni neki.
- Heló! - int, elővéve egyik kedvesebb, lágyabb vigyorát. - Bogi ugye? - szinte biztos benne, de azért jobbnak látja rákérdezni. Picit hasonlóak itt magyarországon az arcok. Nehogy esetleg a fejében összekeverjen valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Óriásit tüsszent, majd még hangosabb trombitálással fújja ki az orrát. Elvileg ez a folyosó a harsogó portrék folyosója, de úgy érzi itt ő az a személy aki jelenleg aktívan harsog. Éjszaka van, a legtöbb alak a képeken már szunyókál, egyedül a tüsszentések után alakul valami halk suttogó alapzaj, aminek témája a fiú zajgásának nemtetszése körül forog.
- Jóvanmá, megyek el innen... - dünnyögi inkább magának mint a festményeknek. Hát nem tehet ő róla, hogy a konyhához itt kell átsétálnia. Lassan, csoszogva közlekedik, egyik hóna alatt egy doboz zsebkendő, másik hóna alatt egy majdnem párnanagyságú batyut szorít, vállára az eridon címerével díszített iskolai takaró van terítve, markában pedig a fényt biztosító pálcája csücsül.
Az, hogy beteg nem túl nagy újdonság, őszi-téli időszakban havonta egyszer általában ágynak szokott dőlni. Issza ő ezeket az immunrendszert erősítő bájitalokat, rágcsálja a gyömbért, borsot kever a kurkumás reggeli shot-jába, de hiába minden fáradozás, újból megtalálta őt a nátha. Még szerencse, hogy gyógyító tanoncként a kúráló bájitalokat és teákat maga is gond nélkül el tudja készíteni, persze csak ha adott egy konyha, aminek a pultján nem nyalakszik két eridonos hajnali féltizenkettőkor. De talán a nagykonyhában nem fog zavarni senkit sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Mivel leginkább arra koncentrál, hogy megakadályozza, hogy taknya-nyála egybefolyjon kisebb nagyobb sikerrel, így nagyon nincs felkészülve arra, hogy valaki nagyon közelről és nagyon hátulról megszólaljon mellette, ráadásul még fényekkel is jól megvilágítsa, így amikor ez megtörténik akkor egy hatalmas kiabálás közepette ugrik egyet, gondosan a földhöz vágva a pálcáját.
- Jaj. - ezt már semleges hangon mondja, miközben próbálja kivenni a másik alakot a túlzott és túl kevés fényben hunyorogva.
- Ahha...vagyis nem, de azért talán megmaradok - ahogy felfogja, hogy mi történik és valamennyire megnézi magának a prefektus jelvényt viselő alakot, már azért képes egy erőtlen de annál barátságosabb mosolyt villantani rá, mielőtt elkezdené a földet fürkészni, hogy megkeresse a csodálatosan elrepült pálcáját.
- Hát ha a pálcámat megkeresnéd nekem azt nem utasítanám vissza. A csapódáskor kialudt a fénye - beletúr a hajába, majd a hóna alatt az ijedségben összenyomott zsebkendős dobozt kezdi el igazítani, hogy nézzen ki valahogy.
- Ezek a vékony kartonok nem sokat érnek, vagy csak én vagyok túl izmos - vigyorodik el, tovább nyomogatva a dobozt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szerencséjére és óriási örömére nem neki kell lehajolnia a pálcájáért hanem megteszik helyette, ezzel megelőzve egy nyögdécselős, motyogós pucsítást amiben a hóna alól minden is kiesik, majd rá a takaró a fejére és végül talán úgy dönt maga is inkább a padlón marad. Így viszont csodás módon csak átveszi a pálcáját, majd beledugja a zsebkendősdoboz lyukába, mert minek világítsanak ketten.
- Oh nem, most egyáltalán nincs erőm rosszban sántikálni se nekem, se a lelkiismeretemnek, köszi a pálcát! - rázza meg a fejét kuncogva, az most neki túl macerás lenne.
A zsebkendős válaszra fel is nevet gyengén, érdekes figurával futott össze az biztos.
- oh igen, a jó öreg szappanoperák, hát igen, én is határozottan drámaibban élem meg a megfázásomat mióta a dobozos zsebkendőt használom - bólogat mint aki tényleg komolyan is gondolja amit éppen kiejt a száján. Csak a vigyor árulja el, hogy kamuzik a fiú. Ezután mintha csak az ég akarná így a másik bemutatkozik ő pedig a szappanopera után nem tudja megállni, hogy ne az egész nevét sorolja fel.
- Mateo Emilio Miguel Ángel Montoya De La Cruz, eridon mt., nem cserediák, de eléggé külföldi - a végére már fülig ér a vigyora, aztán rábámul a kézre, ám úgy dönt, ha már felkínálták hát miért ne. Azért előtte gondosan megtörli a kezét a takarója oldalában utána megszorítja a Kornél mancsát.
- A konyhába drága barátom, csinálok egy bomba erős teát megfázás ellen - paskolja meg kezével a másik hóna alatt tartott batyut - éés mivel kezet fogtunk azt hiszem csinálok neked is egyet a biztonság kedvéért - teszi még hozzá kis gondolkodás után. Sohasem lehet tudni, ezek a mexikói pacik eléggé drámaiak tudnak lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A válasza kicsit meglepi Mateot, mert ha nincsenek lázálmai akkor biztos benne, hogy a másik hordja a prefektusjelvényt, de végül csak megvonja a vállát. Legalább nem szivat meg senkit, nem rossz dolog az.
A zsebkendős terv hallatán úgy dönt, hogy a sajátját a lehető legtávolabb teszi a másiktól, egy egyszerű mozdulattal még a takarót is ráhajtja, nehogy a látványa megkísértse Kornélt.
- Na na, erre még hidd el szükségem van a dobozban - mint valami anyamaci védelmezi a dobozát. Aztán tüsszent egy óriásit, mintha a szervezete is rá akarna kontrázni arra, hogy a zsebkendőre még igény van.
Elégedetten vigyorog amikor valami hasonló reakciót lát, amit várt is, majd a visszakérdésre egyszerűen csak megvonja a vállát.
- Mateo jó. Amúgy meg a nővéremé még ennél is hosszabb név - teszi hozzá, mintha csak valami fenyegetésnek szánná, hogy ha Kornél rosszalkodna esetleg akkor majd azt is felsorolja neki, úgy kell annak.
- "hosszú nevű mt-s barátom " ez már majdnem ugyanolyan hosszú mint a nevem - ugratja, mielőtt lenézne a kezére, ami nem fogja a másikét szóval csak értetlenül hümmög. Lehet ez valami magyar szleng.
Az izmos megjegyzésre elvigyorodik, hiába azért tényleg kiépített az évek során egy testtömeget, amivel elégedett, habár az eredeti célt nem szolgálja, hiába az egészséges izomzat, csak kicsikét kevésbé fogékony a sok pacira mint amikor még gizda gyermek volt.
- Nem tudom, mond meg te! - pillant rá  Kornélra visszapasszolva a labdát. Azért neki is van mit a tejbe aprítania. Majd mélyet sóhajt a viccet kicsit félretéve.
- Amúgy egész sok nyavalyám van izmos test ide vagy oda. Tényleg ad valamennyi támogatást a felépüléskor de a varázslöttyök többet szoktak segíteni - azért nem akarja elhanyagolni a testedzést a jövőben sem, legalább esztétikailag nem rossz tulajdonság.
- Mióta elkezdődtek az órák egész sokat vágok ki kicsoda, de követésekről nem tudok beszámolni, most sincs senki a folyosón rajtunk kívül - nevetgél, bár egy pillanatra azért eszébe jut Adél és, hogy ott inkább ő az aki követné a lányt, nem pedig fordítva. De talán ebben is van Adél bája, hogy annyira elérhetetlen.
- Fuh merre is kéne fordulni a konyhához? Jobbra nem? - egy pillanatra elbizonytalanodik így megtorpan és megvárja még Kornél mutat utat. Úgy a biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bár vigyorog a nevetésen a felkérdezésre igyekszik komoly képet vágni.
- Sanyarú időkben komoly döntéseket kell meghoznia az embernek - jegyzi meg jelezve a másiknak, hogy ha kell saját -beteg és gyenge- testével védelmezi a doboznyi zsebkendőjét. Ezt egy újabb tüsszentés követ, Kornél mozdulatára pedig kihúz egy zsepit a dobozból és felé nyújtja. Ő teljesen elhiszi, hogy akár le is tudta tüsszenteni.
- Nem, ő Mexikóban maradt - rázza meg a fejét. Sokszor hiányszik neki, de sokat beszélnek viberen, szinte minden nap egy-két órát.
- Két éve? Azta de irigyellek... - sóhajt fel - Nekem ebben a nyálkás, hűvös időben havonta van valami bajom - rántja meg a vállát. Megszokta. Szeretné ha másképp lenne, de ebbe jobban bele tud törődni, mint élete más pontjainak bökkenőibe.
- Hidd el, van néhány lötty ami ezt a szentháromságot is meg tudja törni, bár soknak ezek az alapjai amúgy is. Most is van nálam gyömbér, kurkuma, citrom is, de ezek mellett kereklevelű harmatfű, Kakukkfű, pipacs, verbena meg még egy csomó minden - nem ez a fő kutatási területe, de mellékesen mivel tényleg nagyon sokszor kellett már megfőznie magának folyamatosan igyekszik kikísérletezni egy erősebb, hatásosabb főzetet. És ha még ebből a kiselőadásból nem esett volna le Kornélnak a fiú büszke vigyorral fordul felé, hogy elmondja.
- Gyógyítónak tanulok. Az egyik legjobbnak - mert milyen már egy átlagos gyógyítónak lenni. Béna.
- Te tudod már mi szeretnél lenni? - nem tudja eldönteni a másik mellette milyen idős, de nem látta még a mestertanoncok között, így arra következtet, hogy valószínűleg még általános diák.
- Nagyon ütőset - sejtelmesen vigyorog jobbra fordulva, olyan biztos léptekkel mint aki mindvégig tudta, merre tart.
- Castelobruxoban tanultam, vágod azt a helyet? - néhányan tudják, mások nem, így addig nem akar mesélni róla, amíg nem tudja Kornél mennyire jártas ebben.
Közben megérkeznek a konyha ajtajához amit Mateo könnyedén belök az oldalával.
- Na kotyvasszunk! - vigyorog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ahogy elérik a konyhát a beszélgetés fonala elkezd a gyógyítás körülre koncentrálódni. Az első beszólásra, miszerint korral jár a nyavalya csak álsértetten felmordul, nem igazán akarja firtatni a dolgokat.
- Legrosszabbnak talán nem, de sokan megelégednek a középszerű tudással - vonja meg a vállát egyszerűen. Nem mindenki választ szívből hivatást, néhányan egyszerűen csak a felsoroltakból választanak egyet.
Szerencsére a konyha üres és sötét, senki sem akarta benyúlni ma estére, így aztán Mateo megteheti, hogy ő foglalja el. A pálcájával int, hogy néhány gyertya a pult közelében meggyulladjon, így a teljes sötétség helyett egy sejtelmes, az őszi lányok szavával élve hangulatos derengést idéz elő. Számára nem kell több fény, meg a sötét folyosók után amúgy is csak bántaná a szemet a teljes világosság.
- Olyan tízéves lehettem - nem emlékszik pontosan, de soha sem gondolt más szakmára se előtte, se utána. Közben odacsoszog a pulthoz és leteszi a batyuját és a zsebkendős dobozt is. - De jaa, egyáltalán nem vagy elkésve még vele te sem. Majd úgyis megérzed, melyik utat kell választanod - vonja meg a vállát lazán. Az ő esete kivételes és egyáltalán nem pozitív értelemben.
- Castelobruxo az amazonasi esőerdő közepén található, Brazíliában. Mit ne mondjak, azért kicsit menőbb volt a kastély körüli természet mint itt - vigyorodik el. Amikor először Castelobruxoba érkezett azt hitte szívatja a szeme és azóta sem, öt év elteltével sem érzi úgy, hogy betelt volna azzal a látvánnyal. Egy életen át el tudta volna nézni.
- Felraksz egy kis vizet forrni? - ez az egyik legnehezebb feladat ebben a kotyvasztásban. A kis batyujából előhúz egy kisebb lábast, amit Somlay felé nyújt jelezve, hogy ebbe kellene rakni a vizet.
- A legtöbb alkotóelem már elő van készítve hála egy egészségesebb Mateonak a múltban, mert tudtam ám, hogy betegen semmi kedvem nem lesz végigzongorázni néhány hosszadalmasabb lépésen... - közben újra elkezd a batyujában turkálni. Most egy nagyobb teáskancsót húz elő, megviselt, kicsit csorba darab, a kerámiára régen ráfestett virágok zöme már lekopott néhány kifakult szirom maradt csak, ami jelzi egykor milyen csodásan nézhetett ki a kancsó. Ezután újabb turkálás eredményeképpen kihúz majd tíz üvegcsét különböző állagú és színű löttyökkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kicsit felszökik a szemöldöke a másik válaszán. Általában pedig szokták ismerni az iskolát, pláne, hogy imádnak europába cserediákokat küldözgetni.
- Leginkább a Herbológia és a Magizoologia amiben kiemelkedő az iskola. Nincsenek is házak, hanem inkább ezek alapján válnak ketté a diákok. De inkább csak papíron, nincs különböző szín, meg jelszavas portrék házakhoz... - persze ennek is megvan a varázsa, de Mateo valahogy jobban szerette, amikor szabad volt házakba skatulyázás alól.
- Hát az ideális a 100 fok lenne... - megfordul a pultnál magában egy szórakozott értetlen vigyort enged meg magának. Még sohasem kérdezték meg tőle, milyen forróra tegyék fel forrni a vizet. De lehet a fordító medál fordított valamit félre.
Miután az összes számára fontos üvegcsét kipakolja ujjaival megérintve tetejüket hümmög. Legtöbbször nincs egy konkrét receptje, hanem a tünetek alapján pakolja össze az épp ideálisnak vélt koktélt.
- Ha betegségről van szó határozottan igen! - bólint hátrapillantva a fiúra.
- Kár, hogy nem találkoztunk - sohasem tudna nemet mondani ha egy hasonló lelkületű emberről van szó. Közben megfordul teljesen, csípőjét nekitámasztva  a pultnak, hogy a tűzhelynél legyeskedő fiúra tudjon nézni, már amennyit lát belőle a gyér gyertyafény és a gázrózsák varázslatos lángjai által megvilágítva.
- Hobbi? Hm nem is tudom, szeretek kotyvasztani, betegségekkel és vérfarkasokkal kapcsolatos könyveket olvasni - nem egészen van olyan hobbija, ami túlságosan messze vinné élete fő csapásvonalától.
- Neked? Amúgy van valami hatás, amit el szeretnél érni a teával? Energiát adó a hosszú járőrőzéshez mondjuk? Vagy ha van valami izomlázad ilyesmi... - zavart vigyorral beletúr a hajába. Lehet egyszerűen csak finomra kellene megcsinálnia a másiknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A kérdésre csak megvonja a vállát
- Kicsit igen, és én jobban szerettem a gyógynövényeket dajkálni. Persze semmi bajom az állatokkal sem, csak a legtöbb szőrére baromire allergiás vagyok...szóval nem szerencsés túl sok időt töltenem velük...
Miután megbeszélték a víz hőmérsékeltét amin Mateo csak vigyorog újabb kérdést kap amin picit elgondolkodik mielőtt felelne.
- szeretem a spontaenitást amíg vanak terveim a megoldására - feleli végül. -Te? Közben ahogy a hobbikról beszélgetnek a figyelme átterelődik a készíteni szánt teára, így a legtöbb válasza csak hümmögés lesz. Az, hogy a fiú rábízza a tea kiválasztását izgalommal tölti el. Szereti az ilyen kis kihívásokat.  Végigméri a fiút, majd bólint.
- bízd csak ide - Mivel csak egy kancsó van, ezért az alap mint a kettejüknek ugyanaz lesz, ami egy jó erős gyógyító és immunerősítő tea. Hamar elkezdi beleöntözgetni a különbző üvegcsék tartalmait, közben félvállról válaszol a következő kérdésre.
- Hm...nem is tudom - de tudja, de nem fogja hangosan kimondani- jelen pillanatban azt hiszem megelégednék az egészséggel... édeszszájú vagy vagy inkább a fanyarút szereted? - közben az utolsó kancsóba szánt üvegcse kis, vöröses porát is beleönti a kancsóba, majd hátranéz várva a vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Igyekszik jó alaposan beletörölni izzadt tenyerét farmerjébe, mielőtt belépne az ispotály ajtaján. Kicsit izgul, ez az első napja és igazán nem akar rossz benyomást kelteni. Szép mosollyal köszön a pultnál a recepciósnak.
Úgy nagyjából tízönt perccel később már a folyosón sétál, a sürgősségi felé, ahova beosztották. Átöltözve, munkára készen veszi be az utolsó kanyart, hogy aztán a sürgősségi osztály hangos, kavalkádjával találja magát szembe. Az biztos, hogy mély vízbe dobták be, de nem bánja különösebben. Szereti a kihívásokat és nyomás alatt nő a pálma amúgy is.
Az első gyógyító kinézetű emberhez lép, aki épp nincs lefoglalva beteggel.
- Hello, Mateo Montoya vagyok, gyógyító mestertanonc, ide osztottak be gyakorlatra, tudok valamiben segíteni? - lehet kicsit udvariatlan, hogy valaki csak úgy letámad, mégis kevésbé kellemetlen talán mint az ajtóban ácsorogni és várni, hogy leszólítsák. A betegek számából tekintve amúgy se most történne meg, így gyorsan át akar esni a formalitásokon és munkába állni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül