Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Te régebb óta benne vagy... Meg lehet ezt szokni valaha? - tenyeremmel a számra markolok, mielőtt telibe ásítanám az asztal túloldalán ülő Ricsit. A korán keléssel nem lenne akkora bajom, mint az éjszakázással. De a legzavaróbb a rendszertelenség. Van, amikor egész éjszaka fent kell lennem, máskor meg fényes nappal rendelnek be. Úgy pakolják a műszakomat, mintha nem az egészségemmel játszanának. Még fiatal vagyok, de lehet, hogy ha öreg csont leszek, idő előtt be kell dobjam emiatt a törölközőt.
- Gondolom nem hiányzik annyira, hogy visszatérj mentősnek - abszolút megértem, amiért néhány hónappal azután, hogy kezdtem, átment az ispotályba. Érdekes srácnak tűnt, örültem, hogy fiatal, korombeli. Tudom, hogy páran piszkálták, de szerintem jó csapat volt az, akikkel kezdtem, végül is nem véletlenül látjuk még egymást néhány csapatépítőn viszont a többi veteránnal.
Vágok egy villányit a tojásrántottámból, és belekortyolok a teámba. Reggel van, de eszemben sincs kávézni. Amint hazaérek, bevágódom majd az ágyba, és kialszom magam. De előtte túlesek ezen az étkezésen, amit legalább egy régi kollégával tölthetek, akit a jelek szerint jó ötlet volt munka után elhívni. Mert most ilyen kedvem volt... Alapból nem mindig vágyom társaságra egy nehéz nap után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Együttérzően nézek rá, az emberhiány minden egészségügyben dolgozót sújt, amit mi, kisemberek szívunk meg a legjobban. Több feladat, nagyobb felelősség, rosszabb és sűrűbb beosztások, a fizetésnek meg persze még így is lehetne hová fejlődnie. Szerintem fel se hozom neki ezt inkább, nem akarom kollektíven szidni a rendszert, igazából értelmetlen amúgy is, meg a közös reggelink hangulatát is sajnálnám vele elrontani.
- Én is így vagyok vele - válaszolom mosollyal az arcomon. - De már csak ilyenek a megszállottak - megemelem a vállaimat. Elnézem a tányérom tartalmát, amit ha nem is vagyok nagyon kajás, de szeretnék bevágni anélkül, hogy megülné majd a gyomromat az alvásnál, vagy amit sikerül összehozni. Mi másért dolgozna ebben, ha nem azért, mert imádja a pörgést és az izgalmakat. Káros szenvedély ez, néha még az alkoholnál vagy a cigarettánál is rosszabb, de a miénk.
- Amúgy remélem nem gáz, ha megkérdezem, de neked kellett szedned bájitalt az alvásproblémákra? - teszem fel egészen bátran a kérdést, mert gondolom ő is szenved vele, és sokan csak így bírják megoldani, hogy ne essen szét az alvásritmusuk. Gondolkodtam rajta én is, de még vacillálok, viszont emiatt csomószor csak szundizni tudok nagyjából, nem érzem magam kipihentnek egy délutáni ébredéskor.
- Áh, értem... Azért jó, hogy még tartod a kapcsolatot a régiek nagy részével. Az új csapat is normális emberileg? - érdekel, milyenek, alapvetően egyik sem cseveg a másikkal, mert semmi időnk rá, és a végén még azt hinnék, nyíltan át akarok menni hozzájuk. Belekortyolok a teámba, majd eszek egy kis salátát a rántotta mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Örülök, hogy egyetért. Nem vagyunk teljesen normálisak, de valakinek ezt is kell csinálnia. És ha nem is nyalják fényesre a seggem a betegek, én úgy hajtom le a fejem a párnámra esténkét, vagy amikor a műszakom engedi, hogy megtettem minden tőlem telhetőt. Vagy kapok érte hálát, vagy nem, de hiszek abban, sőt tudom, hogy jót teszek. Ez ad erőt. Valamit tenni másokért.
Fogalmam sincs, mit gondolok, hogy így rákérdezek, nyíltan, szemtől szemben. Lehet, hogy már csak a fáradtság beszél belőlem. Úgy hathat rám, mint másra az alkohol. Nem biztos, hogy teljesen józanul gondolkodom már, inkább az agyam átkapcsolt valami félálom-üzemmódba, és azért vagyok ilyen tapintatlan. Mert hát ugye erről ritkán beszél az ember, és nem vagyunk mi olyan jóban, hogy csak úgy megossza velem. De úgy tűnik, mázlim van. Így, ennyiből is büszke vagyok rá, amiért mert beszélni róla. Nyilván kettőnk között marad.
- Persze, ez egyáltalán nem gáz - erősítem meg szóban is. - Kéne, de még nem mertem bevenni. Nem szeretnék rászokni... Szóval szívesen meghallgatok taktikákat, hogy mivel lehetne kiváltani - azt hiszem, nem kell megindokolnom a szavaimat. Nyelek a teámból, majd bekapok egy újabb villányi rántottát. Jó ez a hely. Ricsi pedig vagy a felkelő Nap fényét élvezi, vagy annyira álmos már, hogy leragadnak a szemei. Mosolyomat megtöri egy újabb ásítás. A Holdnak most valahogy jobban örülnék.
- Szerintem irigyek, vagy félnek tőled... Nem tudnak hova tenni, mert különleges vagy. De az jó, hogy nem szívod mellre. Ez a helyes hozzáállás. Innen nehezebben tudlak bevédeni, de gondolom mások is támogatnak - mosolygok, mert emlékszem, hogy az igazságérzetem nem hagyta a munkahelyi balhét, viszonylag újként kerültem oda, de nem akartam konfliktust, ezért kiálltam, akiért kellett. Olykor Ricsiért is. - Elvagyok egyelőre mentősként, de ha nem bírnám, vagy egyszer megunnám, gondolom sokan megyünk az ispotályba innen, vagy valami rendelőbe - jön ki belőlem, nem is kérdésként, hanem mintegy elmesélve a saját hozzáállásom, mintha nyugtatni akarnám magamat és a külvilágot ezzel a válasszal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kíváncsian hallgatom végig a módszereit. Huh, van egy pár azért. Tényleg nem akarok ráfüggeni semmire, ha nem muszáj, úgyhogy hasznosak. Még bírják az idegeim, bár néha megijedek, hogy egy-egy durva baleset után rémálmaim lesznek, vagy valami.
- Kösz az ötleteket. Persze, az borzasztó kínos lenne, ha a kollégáimat szívatnám a rosszullétemmel - mosolygok vissza rá. Erős akarok maradni. Testileg és lelkileg. Edzenem kellene jobban, és a meditálás is jól hangzik.  
- Nem nagyon értek hozzá, szóval bocs, hogy hülye kérdés, de mennyit illik gyakorolni a képességed, hogy formában maradj? Meg hova tudnál még fejlődni? - felfigyelek az elemis félmondatára, és ha már van lehetőségem egy képességbirtokossal reggelizni, élek a kérdésfeltevéssel. Azt, hogy illik, persze képletesen értem. Arra gondolok, ami a saját érdekében szükséges. Azt hittem, ez már a vérében van, és olyan, mint a biciklizés. De biztosan kell hozzá jó kondi is. Az is érdekel még, hogy mire képes pontosan, ami a gyógyításon túl van.
Örülök, hogy jól látja a helyzetét. Ricsi szerintem erős ahhoz, hogy meg tudja védeni magát. Láttam, hogy ki tudott állni a többiekkel szemben az igazáért, amiben amennyire tudtam, én is ott voltam neki valamennyire.
- Ja - veszek mély levegőt. Tudom, hogy nem szabad szarban hagynom a fiúkat, de csak miattuk nem maradhatok ott, ha később nem érezném már jól magam. Pedig a szívem azt diktálja, hogy tegyek meg értük mindent, erőn felül. Jó hallani Ricsitől, hogy szerinte is vannak más lehetőségeim a jövőben. Tanulni mondjuk szerintem nem akarok, csak valami mentős-specializációt, ha van valami, vagy szintén adrenalinban gazdag képzést néznék ki, ahol nem annyira monoton a munkavégzés.
- Mindegy, majd meglátom. Egyelőre próbálok megszabadulni a régebbi múltamtól. Vagy legalábbis helyén kezelni. Olyan, mintha üldözne egy régen fontos személy. Sorsszerűen. Ez jelent valamit szerinted? - váltok témát, közben meg befalom a tányér maradék tartalmát is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A környezetemben senki nem tudja, hogy itt vagyok. Nem is kell nekik tudniuk. A falnak mennének egy újabb olyan sztoritól, amiben felbukkan az ex, de úgy látszik, hogy néha ilyen bonyolult az élet. Fogalmam sincs, mit keresek ebben pontosan. Amikor meg akartam magamnak magyarázni, inkább menekülőre fogtam. Elvagyok. Néha. Még mindig kereshetnék másik albérletet. Valószínűleg drágábban találnék, és a költözés is kész tortúra lenne, így viszont, hogy Flóra szemben lakik, megvan az a kényelmi faktor, hogy nem kell messzire menjek, ha egy kis meghittségre vágyok. Nem tudom, meddig feszíthetem azt a bizonyos húrt. Valamiféle bűntudat motoszkál bennem, egyre gyakrabban. De tudom, hogy előbb-utóbb megüthetem a bokám, és akkor minden bombaként fog robbanni, mert összetörném a szívét.
Némi csörte után beleegyeztem abba, hogy eljövök. Eredetileg nem akartam. Az a bizonyos nyár emléke kísért, de azt hittem, jobban fogok izgulni. Nem sok minden változott azóta. Egy nyaralóban mondjuk nem is szokott, még otthonokban sem gyakran. Hát, mindegy. Azért van, ami már más. Az érzések, a hangulat, valahogy hamiskás, keserédes. Igazából szinte rögtön megbántam, hogy igent mondtam, de már nincs mit tenni. Itt a Balaton, majd elmegyek sokszor sétálni, fejet szellőztetni, meg fürdeni. Vagy bekamuzom, hogy behívtak ügyelni. Ha valamelyik közös ismerősünk nem árulja el véletlenül, akkor nem buknék le. Majd legfeljebb önként jelentkezem, mert egészségügyisből mindig van hiány.
Szóval, gondolom saját szobám sincs, mert miért is lenne... Unottan pislogva fogom fel, hogy a jól megszokott privát szférámnak búcsút inthetek egy ideig. Majd lesz valahogy mégis.
- Van valami nasi? - kérdezem Flórától közömbösen. Amit akartam, már megkaptam tőle nemrég, s hogy legközelebb mikor szeretnék vele összebújni, még nem tudom. A vágyak elmúlásával viszont inkább börtönnek tűnik a hely, mint kéjlaknak.