Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy hosszú, csaknem földig érő szoknya van rajta, egy egyszerű toppal és tornacipővel. Hosszú hajából néhány tincs fonatokban omlik a vállára, és egy tarka kendővel kötötte hátra loboncát, hogy ne lógjon az egész az arcába. Lépteit halk csörgés kíséri, ugyanis jó szokásához híven úgy néz ki, mintha kirabolt volna egy teljes ékszer boltot. Egy általa festett színes vászontáska lóg le válláról, amiben többek között a naplója is van. Azt tervezi már egy ideje, hogy felszámol a magában motyogással, és a gondolataid inkább papírra veti. Most is annyira koncentrált, hogy ne beszéljen hangosan, hogy amikor egy váratlan ütközés hatására a földre huppan, szinte meglepődni is elfelejt. Egy barátságos mosollyal köszöni meg a másik felé nyújtott kezét és felpattan, leporolja magát.
- Szia, épp felfedezőútra indultam – nagyon igyekszik, hogy pozitív első benyomást tegyen mindenkire, így próbál nem túl sok mindent közölni egyszerre – ahogy általában szokta. – Na és te mit csinálsz? – Most veszi szemügyre, hogy mi van a másik kezében.
- De, én vagyok, viszont a Sacit jobban szeretem – illedelmesen kezet nyújt, tulajdonképpen meglepi, hogy a másik tudja, hogy ki ő, hiszen ő eddig csak látásból ismerte Nonót. – Elsős vagyok és Eridonos – Még mindig sikerült magát visszafognia, de amikor a lány megkérdezi, hogy lesznek-e barátok, nem sok kell hozzá, hogy örömében körbeugrálja. – Persze, a titkos barátok menők! – Őt továbbra sem érdekli, hogy ha furának tartják, lelkesen megöleli, és csak remélni meri, hogy az újdonsült barátnője nem fullad meg a virágillattól, ami általában körülöleli őt. Lassan elhúzódik tőle, hirtelen ezernyi kérdése támadt, de nem akarja rögtön rázúdítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

– Örülnék neki ha körbevetnél - egyelőre elengedte, hogy kíváncsiskodjon, hogy a másik mit csinált épp, fejében terveket szövöget, hogy hogyan lehetne titkolni a barátságukat.
~ Mondjuk ha valamelyikünk láthatatlan lenne, vagy bemásznék az ablakon, vagy… – a gondolataiból a lány szakítja ki.
– Oké, menjünk – egy darabig tétlenül nézi, ahogy a másik összepakolja a cuccait, fogalma sincs, hogy hogy tudna neki segíteni. Ahogy kéri megfogja a táskát, de az valahogy távolról sokkal könnyebbnek látszott, mint valójában, azonban ezt nem meri szóvá tenni. – Persze, bírom – próbálja magával is elhitetni, hogy így van. Igyekszik felvenni a másik tempóját és nem nézelődni, ahogy általában szokott. Amikor Nonó felé fordult, nem érti egy pillanatra, hogy mit akar a pálcával, de leteszi a táskát, és kicsit is meg is könnyebbül, mert nagyon nehéznek találta.
– Nem, még nem tanultuk, de szeretném megpróbálni – izgatottan veszi elő a pálcáját, és mondja el a varázsigét a kisebb táskára koncentrálva - Vingardium levioooosza – Talán túlságosan is megnyomja, így elsőre elég rosszul sikerül neki, csak pár centire tudja felemelni a földtől, majd a csomag egy kisebb huppanással leesik. – Bocsi, ezt nem így terveztem… – Zavartan behúzza a nyakát, kérdőn néz Nonóra, hogy megpróbálja-e újra, vagy inkább hanyagolják a dolgot .

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Életében egyetlen egyszer járt cirkuszban, és akkor valahogy nem állt össze a fejében semmilyen kép arról, hogy milyen lehet az élet a cirkuszban. Csak később, pár éve olvasott róla egy könyvet, de valószínűleg még így is távol áll a valóságtól az, ami megszületett az élénk fantáziájában. A hatalmas sátor, a mutatványosok kicsit sem mindennapi élete, a közönség...
~ Nagyon menő lehetett egy cirkuszban felnőni. Állandó nyüzsgés, nincsenek túlaggódó szülők... Vagy hát szülők vannak, csak hagynak... Élni ~ a gondolatmenetével egyidejűleg figyelmesen hallgatja a történetét. Amikor a másik könnyezni kezd, bénán felé nyújt egy papírzsepit. Mire Nonó a végére ér kezd bepánikolni kicsit, hogy mit is mondhatna, amivel tökéletesen tudja tudatni vele a támogatását.
– Sajnálom, hogy nem támogattak maximálisan. De most már jobb azért, nem? ~ Legalábbis azt hiszem ezt kell mondanom, hogy ne legyen fura, ugye?~ – Tudod, rám is haragudtak kicsit miután megkaptam a levelet. Apukám és a szülei évekig nem beszéltek egymással, mert anyukám mugli, és nem örültek neki, hogy összejöttek. Kisebb koromban néha találkozott még a Bagolyköves barátaival, de aztán – ~ ahogy kórházba kerültem ~ – idővel, szép lassan velük, és az egész varázsvilággal megszakadt a kapcsolatunk. Úgy döntött, hogy most, hogy teljesen új emberekkel van körülvéve, nem kell mindenkinek beszélnie a betegségéről. Bár bízott Nonóban, úgy gondolta, hogy ezt ráér később is tudatni vele. Vagy inkább soha. Nem akarja szükségtelenül tovább viselni a "rákos lány" címkét. Meggyógyult és kész.
– Nekem nem volt semmilyen jelentősebb pillanatom, amikor kiderült volna, hogy van varázserőm – tulajdonképpen erre kicsit irigykedik is. – Csak megkaptam a levelet és ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ezen a csodálatos napsütéses délutánon nem bírta ki, hogy a szobájában maradjon, és mivel annyira nem érezné magát komfortosan bikiniben egy halom ismeretlen között, ezért szobatársát, Rashmit is elrángatta ide. Tulajdonképpen a két lány között még nincs nagyon szoros barátság, de Saci kétségkívül kedveli őt - ezért is rá esett a választása az eridonosok közül, akikkel az elmúlt pár napban szóba elegyedett.
Évek óta csak az udvarukon felállított kis gyerekmedencében volt, úgyhogy láthatóan izgul az újabb, medencékkel való találkozás miatt. Mióta vége lett az utolsó órájuknak gyakorlatilag fel-alá pattogott a kastélyban, mint egy kislabda, és a készülődéssel legalább annyi időt töltött, mintha bálba jött volna. Végül a választása egy rózsaszín dínómintás bikinire esett, amihez felkapott még egy lenge nyári ruhát, hogy ne csak egy szál füdőruhában legyen, sötétbarna göndör fürtjeit pedig szimplán kiengedte csak, hogy elfedjék vállait.
– Te is izgulsz? – kérdezi rögtön Rashmitól, ahogy a rétre érnek és körülpillant az itt lévő néhány emberen. Magában megjegyzi, hogy örül neki, hogy nincsenek többen, hiszen így sokkal kényelmesebb a szituáció számára.
Szemeivel körülkémleli a terepet, nem tudja, hogy ez a rengeteg lehetőség közül merre induljanak el először. Legszívesebben elrohanna, és a legközelebbi medencébe vetné magát, de ennyi felfedeznivaló hirtelen soknak bizonyul számára. Kérdőn társára pillant, hátha ő határozottabb lesz ebben az ügyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Borzalmasan parázik, mert nem igazán volt számára világos a legutóbbi téma asztrológiából, és fél, hogy doga lesz. Persze ez egyeltalán nem biztos, de régen nem volt már számonkérés. Nem is aludt valami jól, úgyhogy elég gyűrötten néz ki, pedig próbálta összeszedni magát.
– Sziaaaa – valójában örül a háztársának, mégsem látszik ez most rajta annyira, fáradtan elmosolyodik, tör még a kakaóscsigájából és megeszi a kis darabot, mielőtt válaszolhatna.
– Még nem biztos, de valószínűleg asztrológiából – valósággal kirázza a hideg ahogy rágondol, egy ideje nagyon nem szereti, mert egyeltalán nem megy neki, mindig elkalandozik a figyelme az órákon és csak akkor veszi ezt észre amikor már egy valóságos képregényt firkantott a pergamenjeire. – De ezen kívül minden okés azt hiszem – ahogy mindig mindenkinél, most is alaposan szemügyre veszi, hogy mit eszik a másik, magában megjegyzi, hogy az általa választott kombó finomnak tűnik, úgyhogy majd valamikor feltétlenül ki fogja próbálni.
– Na és feléd mi újság? – bár kívülről kicsit úgy tűnik mintha ezt csak azért kérdezné, hogy udvariasnak tűnjön, tényleg érdekli a másik. ~ Nem máskor szoktál reggelizni? Vagy csak én szoktam máskor kelni?~ végül gondolatait nem mondja ki hangosan, nem akarja jobban stresszelni magát a lehetséges késése esélyeiről.