Sűrű, sötét este van. Egy bagoly repül el a kapu felett, s aki őt nézte, észre sem vette, amint csendesen, puha léptekkel osont be Rilla az iskola területére.
~ Nahát! Azt hittem, sosem érek ide... - Így gondolkodik, mikor lassan elindul az óriási kastély felé. Majdnem derékig érő hosszú, haja lobogna utána a hűvös szellőben, de olyan óvatosan és elesetten lépked, mint egy másfél órás zsiráf bébi. Nem tudja, hol van, nem tudja, kit keressen, nem tudja, merre induljon. Persze nem olyan elveszett ő, mint amilyennek mutatja magát. Egyszerűen csak nem szereti kiteregetni a lapjait. Hirtelen felerősödik a szél egy pillanatra, karjait maga köré fonja és felnéz az egyik toronyra. Fény világlik. Talán ott fog ma éjjel aludni.
- Hát azért tényleg kijöhetne valaki az ember elé. - Fakad ki hangosan, aztán összerezzen. Valaki, vagy valami mozog a bokorban.
~ Ugye....ez egy biztonságos hely? - Hirtelen egy macska ugrik ki a növényzetből, ettől a lány úgy megijed, hogy felsikít és előre szalad pár métert. Hevesen dobogó szívvel, térdeire támaszkodva fújja ki magát, háttal az épületnek.