Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Február van. Ráadásul késő este. Ezért egészen valószínű, hogy már az első napon ott fog éktelenkedni egy szép nagy megrovás abban a bizonyos füzetkében. Nem tehetek róla. Most tényleg nem. Magyarország és a vasúthálózat nagyon régóta nem barátok. Mindenki tudja, hogy mindennapos a késés; ha mágusvasút, ha muglivasút. Nem válogat, biztosan el van átkozva az egész rendszer. Mindegy is. Ezen zsértölődni már régen kár.
- Miaú - mondom már régen kár, Sziluett. Csóválom az előzőeket gondolva, ahogyan a mellettem haladó fekete gyönyörűségre tekintek. Ő nem más mint Sziluett; az én ébenfekete barátom, aki mindenhová elkísér engem. Különleges kapcsolat van kettőnk között. De ezt majd úgyis érzékelni fogjátok, egyelőre nem mennék a mélységeibe. Tehát, érkezem a kastély felé, ami már most fenyegetően magaslik előttem. Akaratlanul nyelek egy nagyot, ahogyan összetalálkoznak őzike szemeim társam sárgán világító szempárjával.
- Ebből nagy baj lesz - mondom vékonyka hangomon, s újra a kastélyra tekintek. Nincsen mit tenni; menni kell a Levita irányába, majd ott eldöntik a feljebb valók, hogy mi legyen a sorsom. Belépek hát a kastélyba, fekete csuklyámat lehajtva szőke tincseimről, és görcsösen szorongatva súlyos bőröndömet.
- Gyere - szólok cicusomnak, és eltűnünk a folyosón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

M E R S E - „ismerlek valahonnan”
gif

Dühösen csapom ki magam előtt a bájitaltan terem ajtaját, elsőként. Eszem ágában sincsen hátra nézni, hogy tudjam ki is van a nyomomban. A tanárral sikerült jól össze veszni, és már az első tanítási napomon le is vontak a házamtól egy pár pontot szemtelenség miatt. Pedig nem voltam szemtelen. Én nem tehetek róla, hogyha a többieknek fogalma nincsen róla, hogy milyen rendezvényen vannak. Hosszú, kékszín taláron a márványpadlót veri, kezemben a tankönyvemet idegesen szorongatva szedem aprócska lábaimat magam előtt. Lábaim mellé hamarosan Sziluett szegődik, aki minden tanórámat türelmesen végig várja – vagy közben elmegy egerészni, nem tudni –, aztán amikor végzek, ő már kinn vár, és jön velem. Most nem is figyelek rá. Ő is érzi, hogy valami baj van, így egy nyervogás nélkül szedi kis tappancsait mellettem egészen a konyha folyosójáig, ahol egy pillanatra megtorpanok, és elfelejtem, hogy mennyire felbosszantottak. Egy bohóc kinézetű térdel egy manó mellett. A manó eszméletlen. Gyorsabban kezdem szedni fehér harisnyás kis lábamat, majd a fiú mellett termek Sziluett kíséretében.

- Merlinre, mi történt? Életben van? – állok a fiú és a manó felett.