malacos Lily

- Merlinre! - visítottam fel, ahogy a rózsaszín alapon fekete foltos malacodafutott hozzám. - Ez mégis, hogy a fenébe sikerült? - Rándultam össze és ösztönösen hátrálni kezdtem. Na, nem mintha az állattól féltem volna, csupán megijedtem, ahogy a vaskos, bőrborítójú kötet életre kelt és látszólag nagyon meg akarta dézsmálni az átváltoztatás tan esszémet. - Na, nem Durotan, ezt már két órája írom!- dobtam, de a papírköteget a táskámba. Előre hajoltam és két oldalán megfogtam a disznót. Vagy könyvet. Ahogy nézzük. Amint hozzáértem, olyan őrült visításba kezdett, hogy azt hittem megőrülök.  Kezeimet füleimre tapasztottam és gyorsan elengedtem. - Lily, azt mondtam, hogy mutasd meg a pálcamozdulatot, nem azt, hogy változtasd át a könyvedet egy nagy sertéssé! - bosszankodtam a kelleténél talán egy fokkal magasabb hangerőn.

Malacos Lily

Felnevettem majd hirtelen eszembe jutott valami. Tegnap reggeliről elcsórtam egy kis szendvicset. Elővettem a mostanra szörnyen összepasszírozódott ételt a sötétkék oldaltáskámból és meglóbáltam a levegőben.
- Szerinted a könyvmalacok szoktak enni?- Vontam fel a szemöldökömet és kivettem egy uborka szeletet a szendvicsből. Majd felsikkantottam, a malac nekiment a lábamnak és visítani kezdett. - Ezt igennek veszem. - horkantam fel, nem túl nőiesen  és odaadtam neki az ételt, amit aztán gyorsan, maszatosan el is tűntetett. Végigsimítottam rózsaszín és fekete bundáján majd odaadtam neki még egy szelet uborkát.

Malacos Lily

- Őő…- haboztam egy kicsit majd felnevettem a helyzet szörnyű komikusságán. Tehát a Levitás Lily, akivel összefutottam az erkélyen átváltoztatott egy könyvet malaccá és most azt etetem reggel óta összepasszírozódott uborkás szendvicsemmel. Teljesen normális. Bár nem
- Szerintem van nálam valami könyv, amiben bent van. - kezdtem el kutakodni a táskámban. Micsoda mázli, hogy pont valami ilyesmiről kellett gyűjtőmunkát írnom. Fellapoztam a könyvtárból kikölcsönzött könyvet, amiből sajnos számtalan lap ki volt tépkedve és össze volt firkálva.
- Állattá transzformálás… bingo! - kiáltottam fel, talán a kelleténél egy kicsit hangosabban is, hiszen Durotan egy kicsit megugrott majd újra olyan szörnyen hangos visításba kezdett.

Malacos Lily

Egy nagy lélegzetvétel után látványosan kifújtam a már kellemes hőmérsékletű tavaszi levegőt. Egy pillanatra azt hittem, hogy egy könyvből átváltoztatott malacot kell majd rejtegetnünk az iskolában, persze tényleg csak pár kósza másodpercre.
- Ez… elég érdekes volt. - nevettem fel halkan és felpattantam a helyemről, ezzel persze magammal rántva egy csomó könyvet, amiket egy sóhajtás közepette "ezt is csak én tudom" szemforgatással fűszerezve gyorsan felkapkodtam és bedobtam a táskám legmélyebb szegletébe.
- Hát akkor, szia Lily! - köszöntem el gyorsan a fekete hajú lánytól és meg sem várva az elköszönését kirohantam az ajtón.