Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Mint a délutánok nagy részében, most is a faházikóban üldögélt, a természet csendjével körülvéve.
Valahogy megnyugtatta az állatok halk nesze, a madarak csicsergése, és most kihasználván az utolsó lágy sugarakat, talán valamivel több időt is itt töltött. Szerette a nyarat, bár ha őszinték akarunk lenni, nem a meleg volt az, ami a szívét lángra lobbantotta. Jobban kedvelte a felpezsdült világot, a diákok seregét, vagy épp az ilyen nyugodalmas órákat, melyben mindig hallott valami érdekeset. Minap egy fakopáncsot, vagy épp egy sün családot a kicsinyekkel. Szinte már fájó szívvel gondolt arra, hogy még egy hónap, és mindez köddé válik, elmúlik, neki pedig csak emlékei lesznek ezekről a percekről, a madarak énekéről, a zöldben pompálló lombokról.
Na igen...
Emlékek...
Emlékek, melyeket még mindig hiába keresett. Az elmúlt hónapok során szinte minden említésre méltó emberrel felvette a kapcsolatot, már akikről a szülei tudtak. De hát felnőtt férfi volt, nem tett beszámolót mindenről otthon, így tehát a szóba jöhető emberek száma eléggé kevésnek bizonyult. A bagolyváltásokat követően pedig még inkább elkeseredett. Az állítólagos barátainak nagy részével évek óta nem találkozott, felnőtt lett, mindenkit máshová sodort az élet, így tehát nem csoda, hogy szinte senki semmit nem tudott a jelenlegi helyzetről. Néhány érdekességet megtudott ugyan, de ez egyáltalán nem volt elegendő arra, hogy esetlegesen bármilyen érdemleges információt jelentsen.
Csalódott volt, mert az oly nagyon dédelgetett álmai szappanbuborékhoz hasonlóan pukkantak szét, és váltak az enyészetté, ez pedig újabb kérdések sorát eredményezte.
Mi történt vele az elmúlt évek alatt?
És hiába törte minden nap a fejét ezen a kérdésen, a válasz – bár benne lapult – egyszerűen nem akart a felszínre bukkanni.
Lelkének megnyugtatójának pedig legújabb barátja vált, akit nem olyan régen ismert meg.
Hellával pont egy mindennél melegebb nyári éjjelen hozta össze a sors. A lány egyáltalán nem beszélt, viszont pont ebből kiindulva remek hallgatóságnak bizonyult. Tristam szinte úgy tekintett rá, mint a világ összes titkának hordozójára, és bár tudta, hogy újdonsült ismerőse másokkal sem kommunikál, azért reménykedik, hogy talán egyszer szót értenek, és a lány hozzá hasonlatosan szintén a bizalmába fogadja. Valahogy mindig is úgy érezte, hogy a hatalmas lélektükrök mélységesen mély titkokat rejtenek, melyeket a külvilág elképzelni sem tud.
Most pedig egy hatalmas tál csokoládéval, és egy nagy zacskó chipssel üldögélt a kerek ablak előtt, és várta a nesztelenül érkező vendéget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem olyan régen fejezte be az erdőben tett szokásos sétáját, és most enyhén szólva is bosszankodva rótta az iskola folyosóit. Az éjjel ugyanis nem sikerült túl sokat aludnia, hála hajnali látogatójának. Mondjuk az elmúlt pár hónapban volt már fültanuja mindenféle érdekességnek, annak azonban még nem, hogy egy totálisan részeg iskolatársa szerenádot adjon az ablaka alatt. A legszebb persze az volt az egészben, hogy hiába hajolt ki, és küldte el a hős szerelmest, az az alkohol hatása miatt egyáltalán nem fogta fel, hogy nem szívének szerelme áll az ablakban, hanem a rémálmoktól szabdalt arcú fiú, aki kérdő tekintettel nézte, és szörnyülködve hallgatta az ódát.
Igaz, haja nem volt szőke, se akkor mikor kidugta fejét az ablakon, se korábban, de ez az énekest nem igazán érdekelte. Persze próbált jófej lenni, egy ideig hallgatta, aztán szóvá tette lágy baritonján, hogy az ének rossz helyen szól, a srác csak pár órával később immár rekedten tudta abbahagyni ezt a dallamot, Tristam pedig addigra jó pár ősz hajszállal gazdagodott.
Szíve szerint melegebb éghajlatra küldte volna el a kéretlen szerelmest, azonban mégsem tudott erőszakot tenni magán. Helyette inkább lement, útba igazította, és elfogadta a címzés nélküli levelet, és megígérte, hogy igen, a leányzó kezébe juttatja. Igen, annak a lánynak fogja adni, aki szőke, kék szemű, szép... és illik rá az összes létező sztereotípia.
Így tehát, mikor meglátta a kidőlt, kanapén unottan ücsörgő lányt, egyszerűen képtelen volt másra gondolni, csak a tegnapi borzalmas éjjelére. Célzottan indult tehát a kanapé felé, majd állt meg a lány előtt és csípőre tett kézzel intézte hozzá szavait.
- Kérlek máskor, ha lehet a szerelmi ügyeid próbáld okosan intézni, mert hála neked és a barátodnak, szereztetek nekem egy kellemetlen éjszakát. Én nem tudom, hogy min vesztetek össze, vagy hogy mit csináltál vele, hogy kényszert érzett arra, hogy éjjel kettőkor ossza meg a világgal hogy mennyire szeret téged, de ez máskor ha lehet inkább csendben és kettőtök között kerüljön már lejátszásra! Ja és ezt neked küldte! - mondta, majd sietősen a lány kezébe nyomta a fehér, itt ott bor foltos borítékot, melyen se címzés nem volt található se semmi. Arra már nem is akart gondolni, hogy vajon a szerelem mellett még milyen gondolatokat szülhetett az alkoholmámoros éjjel a fiatal fiú agyában...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem vár túlzottan sokáig. Már megtanulta hogy Hella mindig a nap lenyugvásakor toppan az életébe, és ezt a szokást nem is igazán akarja leküzdeni. Néha úgy érzi, hogy a lányt megnyugtatja a lemenő nap sárgás színe, az arany árnyalatok, melyek nem csak őt, hanem az egész kis faházat bereagyogják. És ha őszinte akarna lenni, kifejezetten kedveli a nap ezen időszakát. Így tehát mosolyogva fogadja a csendesen érkező lányt. Szeme felvillan, és próbálja egyetlen szikrával tudatni, hogy örül a találkozásuknak. Hiszen végül is az ember csak azzal tölti leginkább a napjait, vagy épp óráit, akiket kedvel. És Tristam kedveli a csendes tündért.
Mikor halkan felpattan a táska szíja, és előkerül belőle az aprócska rajz, meg a papírlap, azon lerajzolva kettejük, egyszerűen nem tud nem elmosolyodni. Mindig is imádta az ilyen jellegű meglepetéseket, inkább a gesztusok és apróságok híve, nem pedig a felhajtásé. Így tehát a rajz pont ugyanolyan örömmel tölti el, mintha épp a lottó főnyereményt nyerte volna meg.
- Ez én vagyok és te? - kérdezi egy vigyorral az arcán, majd a kezébe veszi hogy közelebbről is szemügyre vehesse, már persze ha Hella engedi.
- Megnézhetem közelebbről? - kérdezi, majd ha igen és bólogatás a válasz maga elé veszi azt. Persze nem ért ő a művészetekhez, és lehet hogy Hella sem kifejezetten a legtehetségesebb művész. Lehet hogy nem egy Picasso, és nem realisztikus a rajz, viszont abban biztos, hogy ilyen szépen színeket használni még senkit sem látott. Kedveli azt, ahogy a lány az árnyalatokkal játszik, ahogy bátran kifejezi magát – legalább így – és hisz abban, hogy ez is egy út, mely egyszer majd vezet valahová.
- Nagyon szép lett! Mondták már hogy szépen rajzolsz? - kérdezi, majd a lányra néz, és visszaadja a kezébe a papírt.
- Hoztam neked egy kis csokit, meg chipset, már persze ha szereted. Manapság a lányokon nem lehet kiigazodni hogy ki mit szeret, és hogy eszik e ilyen kaját. Tudod a fogyókúra... Bár szerintem mozogsz te eleget, nincs szükséged arra, hogy megvond a táplálékot! - vigyorodik el ismételten, majd előhalássza a táskája mélyéről ő is a szerzeményeit, na meg egy szép nagy jegyzetfüzetet.
- Mit szólnál hozzá, ha ma leírnád a válaszaidat, és nem kéne próbálkoznom azok kitalálásával egyetlen pillantásból?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Mikor a lány meglöki a vállát játékosan, szája apró mosolyra húzódik. Érti ő, mit akar mondani, mindig is értette. Valahogy Hella soha nem volt az a túlontúl bonyolult személyiség. Talán épp a beszéd hiánya miatt volt minden  vele kapcsolatos dolog túlontúl egyszerű. Mert itt nem kellett agyalni kimondott szavakon, hogy kivel hogy épít kapcsolatot, hogy mások hogy formálják véleményét teljesen mássá, és adják azt tovább olyanoknak, akiknek amúgy semmi közük a mondandójához. Így mikor a lány elpirul a dicséret miatt, Trist csak kedvesen ráteszi a kezét a lány fejére, és egy amolyan idősebb testvér módon összekuszálja szeretetteljesen a lány göndör tincseit.
- Ugyan már, hiszen tudod, hogy minden szavam igaz. Tetszenek a színeid, szerintem te is pontosan ilyen színes egyéniség vagy, csak sokszor valahová mélyre elsüllyeszted. De ha belegondolok, valahogy mindig is olyannak láttalak, vagy látlak, mint az őszi avar színe, mint a lenyugvó nap narancsos, aranyló sárgája. Hülyén hangzik mi? Hogy színekről beszélek neked, meg hogy mit látok veled kapcsolatban, mint valami drogos?! - vigyorodik el zavarodottan, majd kezd el a táskájával foglalatoskodni, hogy ezzel is kissé elterelje a figyelmét. Kutató ujjai lassan megtalálják a hozott chipset, és italt, na meg a cigarettáját is, melyet már jó pár órája hanyagol. Játékosan eljátszadozik a dobozzal, meg az öngyújtóval, majd kipakolja maga mellé. Tudja nagyon jól, hogy a lány nem igazán kedveli a dohányfüstöt, viszont ez az egyetlen rossz szokása van, néha jólesik kicsit ezzel a szabályokat megszegnie. Arról nem beszélve, hogy nem láncdohányos, ő tényleg a dohány íze miatt szipákolja a nikotinszálat.
Hella ölelése meglepi.
Egy pillanatra ledermed, és nem is tud a helyzettel mit kezdeni. Nem emlékszik mikor ölelték meg utoljára, és arra sem, hogy miért vált ki belőle ez a szituáció ilyen furcsa érzéseket. Orrába ismeretlen illat tolul, azonban ez nem az a jóleső frissesség, amit mindig a lányon érez, ez valami egészen más.
Parfüm, és fenyő illat...
A meghitt pillanat nem tart túl sokáig, azonban arra épp elegendő, hogy a zavarodottság most nála verjen tanyát. Arcára pír ül ki, egy pillanatig nem is igazán tudja mihez kezdjen, így csak egyik keze a tarkójára siklik, és amolyan kényszeredett mozdulattal kezdi el simogatni a haját le és fel, hátha ez majd kissé megnyugtatja. A papírlap olvasása után pedig ennél a tevékenységnél valami erősebbre vágyik, így a cigije után kap, majd rágyújt egy szálra.
Csak az első slukk után jut eszébe, hogy valójában nem is akart a lány előtt dohányozni, hiszen az nem szereti, de úgy van vele, hogy most már mindegy. Elmosolyodik hát, majd Hella szemébe néz.
- Én is kedvellek. Úgy ahogy vagy. És ne haragudj a cigi miatt, ösztönös cselekedet volt a zavarom leküzdésére. Tudod nem szoktak nagyon ölelgetni. Vegyél chipset! - mondja a lánynak, majd az ajtóhoz sétál, leül a kisház szélére, lába a mélybe lóg, és a madarak esti énekét hallgatva mélyet szív a kesernyés aromából.
Szájából karikák szállnak, apró léghajók... vajon ő is képes lenne valami bűbájjal olyan formákat fújni, mint Gandalf a Gyűrűk Urában?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Soha nem volt jó tanár.
Dohányozni pedig soha senkit sem akart megtanítani. Hitt abban, hogy ez egy rossz szokás, melyet ha nem muszáj, inkább mások ne kövessenek, még akkor se, ha ezzel saját magára is követ dobott.
A helyzet kissé vicces volt, már csak Hella bátorsága miatt is, azonban valahogy mégsem sikerült nevetnie a gyermeteg próbálkozáson. Sőt mi több, egyszerűen halálra vált attól, hogy épp pont mellette fog elpatkolni a diáklány, aki mindig is a természet gyermeke volt. Morbid lenne valakit így halni látni, és erre a gondolatra akaratlanul is elhúzta a száját, majd természetesen a lányt a mellkasára. Keze kissé megütögette Hella hátát, ujjai maguktól kúsztak a barna hajzuhatagba, és mint egy apa a gyermekét, oly óvón simogatta a másik buksiját, és reménykedett abban, hogy ez egy jó lecke volt arra, hogy inkább ne ugorjunk rögvest fejest valamiba, amiről nincs tudomásunk.
Persze ez egy újabb fejcsóválással is együtt járt, na meg egy eléggé látványos pirulással. Hiszen sosem engedett még közel magához ennyire senkit, és most, ebben a furcsa pózban, ahogy testük összeért, jóleső borzongás indult útjára az ereiben és állapodott meg először valahol a gyomra, majd kicsit később az öle tájékán.
Ez pedig több volt mint kínos...
Az arcára kiült pír egy másodperc alatt mélyült el, majd pont akkor igyekezett a lányt eltolni magától, mint amikor az is szabadulni akart. Hála hosszú pulóverének a problémák takarva maradtak, azonban így sem tudott napirendre térni afelett, hogy hogyan is reagálhatott egy ilyen helyzetre... ilyen vulgárisan.
Hatalmas sóhajt hallatva próbálta magát újból elfogadható emberi módba kapcsolni, és határozottan úgy érezte, hogy muszáj valamivel elterelnie a figyelmét. Hella öröme és mosolya pedig pont kapóra jött.
Egyébként is mindig érdekelte a lány, mert vonzónak találta a némaságot, ami körülvette, és ami annyi titkot sejtetett. Most pedig szinte itta szavait, amit a papírra vetett, és próbálta elképzelni, ahogy a lány egy szikláról figyeli a lenyugvó nap aranysárga, és narancs árnyalatait.
- Ó! Igazán szép lehetett! És mondd csak, hogy kerültél a farkasokhoz? Kissé tudatlan vagyok, nem csak a saját, hanem a te múltaddal kapcsolatban is... sajnos...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő