Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály
Kellemetlenül sütött a nap, nem csak ímmel-ámmal, hanem kifejezetten erősen: a fehér bőrű, életét legtöbbször sarokban gubbasztással töltő Kamill nehezen bírta a fényt, világoskék íriszeit bántottak az éles, mindent áttörő sugarak; legtöbbször a kastélyban maradt ilyenkor. Nem bírta a nyarat sem, a viháncoló, idegesítő kisgyerekeket a strandon, hatalmas adag vattacukrokkal rohangálva; miközben ő csendben – de még milyen csendben! –, néma-búskomor hangulatban üldögélt magában, kerülve a tömeget, s a rajta élcelődő, malíciával telített megjegyzéseket is.
A Rellon toronyban sem ismert sok embert, s bár nem volt rosszban velük, alig-alig akadt olyan, akinek őszintén megnyílt volna – ennek ellenére nehezen hagyta el a sárkányok klubhelyiségét, a kastély ódon, hatalmas terei, díszes falfelületei inkább riasztották; s félelmetesek voltak, semmint hívogatóak. Ma mégis az Átrium elhagyatott, de patinás folyosóin sétált végig szótlanul és csendesen, léptei szinte semmilyen visszhangot nem vertek, úgy járt-kelt fel-alá, mint egy kísértet – hófehér bőrű, néma alak, mely semmilyen zajt nem kelt. Léptei természetellenesen csendesek voltak, a lapos márvány- és kőfelületek, melyeken máskor csak úgy csattogott a sok cipőtalp, nem szóltak semmit Kamill léptei alatt; mintha érezték volna, hogy a rajtuk járó alak is néma, mint az éjjeli erdő.
Gyakran járt a Tanulmányi Osztályon, most is oda tartott – egy iskolalátogatási igazolásra volt szüksége, mert az állam által kapott segélyhez hitelesítenie kellett, hogy a Bagolykő Mágustanoda hallgatója, ha speciális szükségletű diák is – mindezt meg is írta Hajnalkának bagolyban, leírt mindent, nehogy félreértés essék, s most is szorongatott a kezében egy pergament, a levél másolatát. Csak a kommunikáció megkönnyítése végett.
Félszegen lépett be a Tanulmányi Osztály irodájába, a nagy üvegfelületeken csak úgy zúdult be a fény, nem besütött, bezúdult; Kamillnak hunyorítania kellett. Hajnalka üdvözölte is őt, bár úgy látszik, a nevét nem sikerült megjegyeznie – Kamill meg sem lepődött ezen, de azért megrázta a fejét. Fogta a pergament, és az asztalra tette – ebben benne volt minden, a neve is. Balját a szeme magasságába emelte, hogy megvédje legalább az arcát a Nap fényes, meleg sugaraitól; nem bírta a tűző napfényt, émelygett tőle.
A Rellon toronyban sem ismert sok embert, s bár nem volt rosszban velük, alig-alig akadt olyan, akinek őszintén megnyílt volna – ennek ellenére nehezen hagyta el a sárkányok klubhelyiségét, a kastély ódon, hatalmas terei, díszes falfelületei inkább riasztották; s félelmetesek voltak, semmint hívogatóak. Ma mégis az Átrium elhagyatott, de patinás folyosóin sétált végig szótlanul és csendesen, léptei szinte semmilyen visszhangot nem vertek, úgy járt-kelt fel-alá, mint egy kísértet – hófehér bőrű, néma alak, mely semmilyen zajt nem kelt. Léptei természetellenesen csendesek voltak, a lapos márvány- és kőfelületek, melyeken máskor csak úgy csattogott a sok cipőtalp, nem szóltak semmit Kamill léptei alatt; mintha érezték volna, hogy a rajtuk járó alak is néma, mint az éjjeli erdő.
Gyakran járt a Tanulmányi Osztályon, most is oda tartott – egy iskolalátogatási igazolásra volt szüksége, mert az állam által kapott segélyhez hitelesítenie kellett, hogy a Bagolykő Mágustanoda hallgatója, ha speciális szükségletű diák is – mindezt meg is írta Hajnalkának bagolyban, leírt mindent, nehogy félreértés essék, s most is szorongatott a kezében egy pergament, a levél másolatát. Csak a kommunikáció megkönnyítése végett.
Félszegen lépett be a Tanulmányi Osztály irodájába, a nagy üvegfelületeken csak úgy zúdult be a fény, nem besütött, bezúdult; Kamillnak hunyorítania kellett. Hajnalka üdvözölte is őt, bár úgy látszik, a nevét nem sikerült megjegyeznie – Kamill meg sem lepődött ezen, de azért megrázta a fejét. Fogta a pergament, és az asztalra tette – ebben benne volt minden, a neve is. Balját a szeme magasságába emelte, hogy megvédje legalább az arcát a Nap fényes, meleg sugaraitól; nem bírta a tűző napfényt, émelygett tőle.