Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A többi tanárral ellentétben a mai nap folyamán érkezett meg a kastélyba. Már napok óta bepakolhatott volna, de legyünk őszinték: végtelenül lustának érezte ehhez magát. Nem volt sem kedve, sem ideje mindenkire mosolyogni és megismerkedni, így is óriási csúszásban volt. Az Akadémián összeállított tananyagot szinte teljes egészében át kellene írnia, amiből eddig annyi sült ki, hogy elkészült egy évfolyam óráival. És a maradék öttel mi lesz? Szinte hasogat a feje, ha rágondol, mert bármennyire is lételeme, hogy szakmáját űzze, mindezt "lebutítva" a gyerkőcöknek előadni... Szóval el tud képzelni jobb elfoglaltságot is. Erre nem gondolt az elején.
Maga mögött lebegtetve iratait és jegyzeteit lépked a folyosón végig, hogy a tanári szoba ajtaja előtt álljon meg. Azt se tudja, hová kéne ülnie, ráadásul amilyen szerencséje van, már rég véget ért az asztalfoglaló, úgyhogy ülhet oda, ahol van hely. Ő választotta, szava sem lehet, biztos ebből is ki tud hozni valami jót. Kopogás nélkül nyit be, végtére is itt fog dolgozni és elsőre észre sem veszi, hogy valaki tartózkodik a helyiségben, csak az azonnal kiszúrt nem is olyan kicsi hely kezdett szeme előtt lebegni. Az ott az övé. Pálcájával int, hogy a holmik szépen kerüljenek a tiszta felületre, s csak ezután pillantja meg az ismerős férfialakot. Nem kell sokáig kutakodnia emlékeiben, hogy felidézze újdonsült kollégája arcát. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy fülig érő mosollyal baktat oda hozzá, de egy kellemes görbe ott csücsül az arcán. Végtére is egy kedves ismerőssel hozta össze a sors, ez pedig igen kellemes meglepetés.
- Szervusz Barnabás! Örülök, hogy látlak, de nem mondom, hogy nem lepsz meg - ahogy mindig, most is kezét nyújtja a másik felé, noha a tárgyalóteremben megszokott merevségétől eltérően most viszonylag laza a tartása. Végre nem úgy néz ki, mint egy kiképzőtiszt, sokkal inkább mint egy ember. Egy normális ember. Üdítő változás ám ez, higgyétek el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Számára a Barnabás sokkal magyarosabb és kézenfekvőbb, ezért is választja tán pont azt. Nincs problémája sem az idegen nevekkel, sem az idegen nyelvekkel, de igazán örül, ha valakit ilyen magyarosan hívhat.
- Hát akkor Ruben - egy kedves, ám nem túl széles mosoly ül arcán, míg kezet ráznak, aztán az illemnek megfelelően - meg mert minek szorongassa - elengedi a másik férfit. Meglepően kicsinek tartja ezt az amúgy hatalmas világot, hogy pont egyazon oktatási intézményben fussanak össze elsőéves tanárként. Hihetetlen. A kérdésre egy kicsit kiszélesedik az arcán ülő görbe és apró fejrázással kezdi a reagálást.
- Harmadévben kezdem az oktatást és, ami azt illeti, mire végeznek ötödévben, nem árt, ha tisztában vannak bizonyos dolgokkal - a tőle abszolút szokványos módon támaszkodik meg az egyik asztalnál, vigyázva, hogy ne lökjön le róla semmit. - Sokan nem mennek már mesterképzésre, a munka világában pedig elég sok dolgot kamatoztathatnak majd, amit tőlem kapnak - merthogy a tananyagban a végzésig sorra kerül a családjog és a munkajog is, természetesen. Viszont ami számára meglepőbb, hogy a másik itt tanít. A bíróságon viselkedéselemzőként szoktak találkozni, de nem hitte volna, hogy majd kicsiknek is tart órát. Már, ha tart.
- No és te hogyhogy itt? Nem szokványos tárgy a viselkedéselemzés sem - talán magának is nehéz bevallania, de jó kedélyűnek érzi magát. Nem számított Rubenhez hasonló kellemes meglepetésre. Tudniillik Levente az értelmes, intelligens embereket kedveli, a férfit pedig abszolút annak tartja. Mondhatjuk úgy is, hogy tapasztalatból beszél.
- Ezt nem is sajnálom. A mostani ügy eléggé kacifántos, nem szívesen látnék újoncot munkálkodni rajta, bár gyakorlat teszi a mestert, mint tudjuk - ezt egyébként vallja és tartja is, mégsem véli úgy, hogy rögtön ennyire mély vízbe kéne dobni pályakezdőket. A minisztériumi szintű korrupció csak akkor kezelhető hanyag módon, ha el kívánják tussolni, ez pedig jelen esetben szóba sem jöhet. Főleg úgy, hogy nem pusztán csalásról, de valószínűleg más emberek eltüntetéséről is szól az egész, finoman fogalmazva. Ki tudja, milyen mélyre nyúlik majd ez, Levente nem is szívesen gondol rá, ha teheti.