Találkozás Lucyvel

Siettem ahogy csak tudtam. A hónom alatt ott volt a rajztábla, a papír s a ceruza. Pontosan tudtam, mit fogok rajzolni, vázlat is van róla már. Régen találkoztam már Lucy-vel, igaz nem igazi unokatesóm, de nagyon szeretek vele lenni, akár arra a kevésre időre is, ami nekünk adatott. Ez sokszor havonta egyszer sikerül csak, én azonban nem bánom. Ez is több, mint a semmi.

       Találkozás Lucyvel

-Szia-Intett felém,hogy üljek le.-Milyen napod volt?-kérdezte vidáman. Igaz,egy kicsit nyúzottnak tűnt, eláraztottam a heti élményeimmel. Közben lassan szétszedtem a motyómat. Szeretek itt találkozni bárkivel. Ez a hely egyszerűen tele van ihlettel,zajjal és szépségekkel. Egy kis vörösbegy szállt az egyik bokor tüskés ágára. Gyorsan lefényképeztem (szerencsére mindig van nálam fényképező) és azonnal elkezdtem lemásolni. Igaz,volt egy másik vázlatom,amit lassan egy hete halogatok,ráadásul megrendelésre készül,de mégis,valami megfogott a kismadárban.
-Ugye lassan befejeződnek a viták otthon?-veszem elő a pasztelemet.
Ő csak vállat von és rajzol tovább.