Mezősi Nyeste Veronika

Madagaszkáron nem volt semmi érdekes, viszont itt Bagolykőn elég sok dolog van. Például vegyük akár magát az iskolát. Rengeteg diák, és mind-mind egy különböző egyéniség. Nem épp erre számítottam. Arra, hogy jól látható klikkesedés lesz, a mugliivadékokat kicsúfolják és megszégyenítik meg ilyenekre. De itt teljesen más a helyzet. Ha az apja tudna erről, már rég kivette volna az iskolából.
Most épp a faluban vagyok, a legnagyobb húgomnak kell szülinapi ajándék. Nem épp egy olcsó meló, inkább 2-300 galleonos, de azért megéri mert akkor béké hagyja az embert. Vagy ha nem akkor ez van. Pearl nagyon-nagyon el van kényeztetve. De nem érdekel, ha boldog lesz akkor megéri. Amúgy is, apa hetente ad annyi zsebpénzt mint amennyi egy aurornak az évi keresete.
Miközben sétáltam az utcákon, megláttam egy cukrászda feliratát: Czukorvarázs Cukrászda. Bementem, érdekelt, hogy mi van ott. Mikor körbe néztem, megláttam egy kétszemélyes asztalt, ahol egy lány ült. A haja vörös, a szeme kék. Döntöttem. Oda sétáltam hozzá, majd megszólítottam.
- Szia! A nevem Maxmillian Healson, szabad ez a hely? - Kérdezem mosolyogva.

Mezősi Nyeste Veronika


A fejével bólint, hogy szabad. Félénk, ez az első dolog ami eszembe jut róla. Félénk, és bátortalan. Elkezdem olvasni az étlapot amit a pincér hozott. Rengeteg olyan étel van, amit rögtön megszeretnék kóstolni.
A lány hirtelen lecsapja az étlapot és elő vesz egy jegyzetfüzetet. Valamit ír rá. Mikor megmutatja, a következő áll rajta: Mezősi Nyeste Veronika. Szép név, egy szép lányhoz. Egy fél percig még nézem az étlapot, majg megszólalok.
- Szép a neved, Veronika. Ha nem akarsz beszélni, bőven elég ha bólitasz, vagy rázod a fejed - kedvesen rá mosolygok. Attól, hogy valaki nem beszél, attól még remek beszélgető partner lehet. Mint például a kisebbik húgom, Annabeth. Ő is keveset, szinte alig beszélt.
- Meg van már, hogy mit kérsz? Mert nekem még nem. Van testvéred? Mert nekem van két húgom, Pearl és Annabeth, továbbá egy öcsém, Richard - elvigyorodok. Lehet, hogy ilyen, de attól még jó fej.

Csendben van. Még nem választott, bár én azt fogom tenni, hogy ecc-pecc-kimetsszelek fogom eldönteni. Az, hogy nem beszél engem egyáltalán nem zavar. És aztán? Mi van attól, hogy valaki ilyen? Az ég világon semmi. Semmi azaz semmi. Nothing, rien, nichts, nada. Vagyis semmi.
Visszatérek a menühöz, de félszemmel őt figyelem. A rengeteg fagyit olvasom, közben pedig már a jövőmön gondolkodok. Ha minden jól megy, elvégzem az auror szakot és aztán pedig a fél családfám a börtönben fog ülni. De, azért nem kellene ennyire előre sietni. Még csak elsős vagyok, nem pedig ötödikes.
Ránézek Nyestére, aki bal kézzel írt egy dolgot. Azt, hogy neki csak apja van. Viszont oda rajzol mellé egy mosolyt, hogy jelezze, így is jó neki. Van egy olyan érzésem, hogyha egy napot kellene eltölteni a testvéreimmel, két féle dolog lenne. A : beszédes lenne és boldog. B: nagyon megijedne. Inkább a B.
- Szerintem én így találomra fogok mondani egyet. Hidd el, ha találkoznál a tesóimmal, amikor nem fegyelmezik magukat akkor biztos, hogy nem irigyelnél. Van kedvenc színed? Nekem a kék és a fekete.
Bátorítóan rámosolygok. Nem kell megmondania, elég ha bólint.

Veronika

Bólint a kérdésemre. Ő is találomra választott ezek szerint. A pincér hölgy az asztalunkhoz sétál, mi meg megmondjuk, vagy megmutatjuk, hogy mit kérünk. A fagyi, amit választottam több ízű. Van benne citrom, alma, lime, csoki, meggy, pisztácia. Remélem, nem fogom elrontani a gyomrom. Jó, ez hülyeség. Hogyan tudnám elrontani a gyomrom, ha csak fagyit eszek? Sehogy.
Ha valaki megkérdezi, hogy mit csináltam ma, akkor azt válaszolom, hogy fagyiztam. Végül is, fagyizok, nem de bár? Vagy legalábbis várok a fagyira. Pearl már biztos nyavalyogna, hogy nem jön a fagylaltja. Én meg rá szólnék.
Nyeste eközben ír a papírra. Igaza van azzal kapcsolatban, hogy a fekete nem szín. Azt tudom. Szóval a piros a kedvenc színe. Az nekem a harmadik.
Inkább a hideg színekért vagyok oda, nem a melegekért. Mármint a meleg színekért.
- Tudom,  hogy nem szín a fekete. A piros nekem csak a harmadik kedvencem.
Rávigyorgok  lányra,  majd elkezdek az ujjaimmal ütemet dobolni. Ti-tá-ti, ti-ti tá. Ti-ri-ri ti-ri-ri ti-ti-tá. Végül befejezem. Megint ír valamit a papírra. Miután elolvasom, válaszolok neki.
- Levitás vagyok, elsős. Leginkább a képregények érdekelnek. Téged érdekel valami?

Boldog éjfélt!

Jó éjt minden éjjeli bagolynak!