31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Erdődi D. Jonatán összes hozzászólása (10 darab)

Oldalak: [1] Le
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 6. 16:18 Ugrás a poszthoz

Szira

A menni akarás, a tenni akarás hajt, na meg unom az ágyon fekvést, amit egészen reggel óta űzök.
Felegyenesedem az ágyamon, amin ott az alakom, ez is bizonyítja, hogy ideje lenne kikecmeregnem egy kicsit innen. Meg a bezártságból, egy szóval, a kastélyból.
Gyorsan felkerekedem, és már el is hagytam a körletet, majd lassan az alagsort is, az előcsarnokot is, na meg a bejáratot, az iskola területét, és a faluba vezető utat is...
Bőven volt időm még, hogy visszaérjek, így nem siettem el a látogatásom, amely egy olyan helyen ért véget, ahol valaki épp akkor esett hanyatt...
Megcsóváltam a fejem, és szépen lassan kezdtem odasétálni, hogy felsegítsem, elvégre az illemet ismerem, de amikor láttam, hogy nekiáll keze-lába mozogni, akkor még lassabbra fogtam a tempót.
Amikor odaértem, a fejénél álltam meg és néztem le gyönyörű szép, kék szemébe, majd elrántottam róla a tekintetem, mert én is kipirultam. Helyette inkább valahova máshova tekintgetek, épp a kis kacsójára, ami már vörös. Talán a hidegtől?
Leveszem a kesztyűm, és a szabad kezem nyújtom felé.
- Gyere, segítek felkelni!
Ajánlkozom a feladatra, és ha felkel, ha nem, a kesztyűmet odatolom az orra elé, hogy bújtassa be megtépázott ujjacskáit, mert a végén még letörik.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 7. 11:54
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 6. 17:40 Ugrás a poszthoz

Büszke vagyok magamra, egészen addig, míg végül én kerülök a földre, seggel megérkezve. A kezemet hátratéve fogom fel az ütődést, de aztán gyorsan fel is állok, leporolgatva a kabátom, és a nadrágom hátulját, amennyire bírom.
- Én meg a seggem...
Felelem neki kissé mogorván, megvonom a vállam és a kesztyűmet visszahúzom a kezemre. Ha nem kell neki, hát nem kell neki, nem erőszak a disznótoros.
- Azért majd nézesd meg magad, ha visszaérünk, nehogy komolyabb bajod legyen belőle.
Felelem neki kicsit oldottabban, majd megint leveszem a kesztyűmet, elkapom a kezét, és valami hatvanas évekbe illő jelenettel egy kézcsókot kap tőlem. Mert én így szoktam.
- Én Jonatán vagyok. Erdődi Jonatán.
Vigyorgok rá, mint a tejbetök, és immáron teljesen el is múlt a morcosságom. Leengedem a kezeinket, vagyis az enyémet mindenképp, majd, mint úriember nyújtom felé a jobbomat, mert a bal a kardé és kutyáké, hogy biztos ne essen el a jövőben.
- És ha megengeded, akkor sétálni invitállak, mert hidegben a havon ülni nem jó, de a szeles időben még állni sem kellemes. Megígérem, nem löklek bele a tóba.
Kínálkozom fel, mint kísérő, majd ha elfogadja azt, akkor a tavacska körül kezdek sétálni, néha kicsit távolabb merészkedve attól, néha szinte a partját érintve. A beszédet viszont hanyagolom, amíg meg nem szólal, elvégre egy fiatal hölgyikével töltöm az időmet, akit alig ismerek. Vagyis nem is ismerek, csak a nevét tudom.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 7. 11:54
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 6. 19:03 Ugrás a poszthoz

Nem bírok magammal. Tegnap is kint voltam, de ma is muszáj mennem. Talán a túl sok bezártság eredménye, nem tudom, de azt igen, hogy a lábamnak mozgáshiánya van...
A fekete kabátom, a meleg bakancsom, és a sálam ugyanúgy kellék, nem beszélve megbűvölt, meleg kesztyűmről, aminek lehet, hogy nem veszem túl sok hasznát, mert sokkal melegebb van, mint tegnap volt.
nem baj, a zsebemben elfér, és mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egészen a bejáratig ott pihen. Ott aztán magamra veszem, összehúzom kabátom, sálam, majd kilépek a tényleg enyhébb időbe.
Kimenni a faluba nincs kedvem, így megmaradok a kastély körüli területen. Csak sétálok, néha sikeresen felrúgok egy-egy fűcsomót, persze nem direkt, néha pedig megroppantok egy ágat a bakancsom alatt.
Mindez nem zavar, amíg fel nem nézek a lábam előtti részről, mígnem még egy fekvő emberre leszek figyelmes, csakúgy, mint tegnap, a faluban.
Már automatikusan veszem le a kesztyűm, amit egyébként is visszatennék pihenő helyére, majd mire odaérek, már nyújtom is szegény pára felé a kezem, nem túl kedves szavak kíséretében.
- Ha te is ellaffantál, komolyan, nyitni fogok nektek egy noteszt.
Ő persze tökre nem értheti, miről hablatyolok, de ha igen, leveszem előtte a nem létező kalapom...
Az arckifejezésem kissé unott és mérges, mert nem hiszem el, hogy ezek az itteni nőnemű egyedek ennyire szerencsétlenek.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 7. 12:00
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 6. 20:16 Ugrás a poszthoz

Mintha valami csodabogár lennék. Pedig éppen annyira vagyok furcsa, mint ő.
- Hmmm... Ezek szerint akkor elfelejtetted az elmúlt jó pár percet?
Kérdem tőle meglepődve, hiszen éppen most mutatkoztam be, de még mindig nem ismer ilyen nevű egyént. Még a szemöldököm is felhúzom a csodálkozástól, de aztán a karom nyújtom felé, hogy sétálhassunk. Nem is törpülök el mellette, ami jó érzéssel tölt el, nem tartom az egész helyzetet cikinek.
A következő felvetés viszont...
- Te tényleg nagyon beverted a fejed, ha most fürdeni akarsz, hóban, fagyban. Bár az megnyugtató, hogy a betegséget már számba veszed.
Sóhajtok egy nagyot, mert hirtelen az az érzésem támad, hogy most rögtön vigyem fel ezt a lányt a gyengélkedőre, mert iszonyú nagy baj van...
Ezen viszont túllendülök, és a felém szegezett kérdésére is válaszolok.
- Szeretek fürdeni. De jelenleg nem tudnám másképp elképzelni a vízzel való érintkezést, minthogy veszek egy forró fürdőt vagy zuhanyt a fürdőszobában vagy megiszom egy viszonylag hideg, de nem jeges pohár vizet. A többire gondolni sem tudnék.
Bő válasz, tőlem mindenképp. Ki is ráz a hideg, amitől beleborzongok a gondolatba, hogy tényleg fürdőgatyára kéne ilyenkor vetkőzni és megmártózni a jégpáncél alatti vízben. Brr...
A lépéseimben is érezhető ez a dolog, mert amikor gondolataim a rossz részekhez érnek, kénytelen-kelletlen megállok, de minimum lelassítok, ami talán még jól is jön Asztridnak, hogy el ne feküdjön megint.
- Mondjuk. Újnak számít, ha még egy napja sem vagyok itt?
Kérdem tőle teljes mértékig komolyan, hogy komolyabban már nem is lehetne, de azért ott bujkál néhány másodperc múlva a vigyor is, amit még nem engedek kitörni. És pont jókor fogom magam vissza, mert ha ellágyultam volna, most mindketten a jeges vízben lennénk...
- Te figyelj! Tudom, hogy strandolni akarsz, de azért ezt nem most kéne. Komolyan...
Megállok, és erősen megtartom a lányt, legalábbis a kezét, mert úgy csúszkál, mintha síléc lenne a lábán. Ami, bár tél van, és teljesen korrekt lenne, nem biztos, hogy eszköz nélkül hasznos és célszerű is. Viszont...
- Ha már ennyire csúszkálsz, nem akarsz valamikor elmenni síelni? Ahogy nézem tökéletesen menne.
Vigyorodom most már el tényleg, mert ennyi volt az önuralmam. A mondatom egyszerre hangzik viccesen, komolyan, és ironikusan, az pedig, hogy mit hámoz belőle ki a kék szemű, csak rajta áll...
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 7. 11:54
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 8. 10:32 Ugrás a poszthoz

Egyre jobban elcsodálkozom azon, hogy léteznek ilyen emberek, akik mínuszokban képesek kint fürdőzni. Oké, nem is a szabad levegővel van a gond, hanem azzal, hogy nem egy fűtött térben mászik bele abba a vízbe.
A hideg is kiráz ettől, amit valószínűleg ő is észrevehet, de hogy ne szóljon hozzá, vagyis ne hozza mindezt tudomásomra, inkább felelek.
- A fürdős cuccaim otthon pihennek a szobámban lévő egyik szekrényben, innen úgy kb....
Elgondolkodom egy picit, de nem tudok kitalálni semmi, még csak közelítő távolságot sem, hogy milyen messze lakom.
- Milyen messze is van innen a főváros?
Merengek el, de éppen csak egy pillanatra, mert aztán azon gondolkodhatok, hogy vajon mikortól mondhatom magam megszokott diáknak. Hát úgy tűnik, hogy ennek még nem jött el az ideje, pedig utálok cserebogár vagy csodabogár lenni, tök mindegy.
- Nem olyan friss. Több, mint 14 éves hús-bőr-izom-egyébbelsőségek kupac vagyok, szóval egyáltalán nem mondanám magam frissnek.
Rázom meg a fejem egy kicsit, és kis kedvtelenséggel, szomorkásan vágok bele a következő mondatomba.
- A rellonosok közé. De nem jó ott. Olyan hűvösek, és keresztbetevők. Csak tegnap minimum hat olyan esettel találkoztam, fél óra alatt, amikor valaki valakit kiátkozott a klubhelyiségből, vagy a magyarázata szerint, hobbiból felrúgta a másikat, vagy éppen más éppen csapdát állított. Emiatt pedig ez a kb. hatodik hely, ahol vagyok, a nagytermen, hálókörleten, klubhelyiségen, vasútállomáson és a falu fő utcáján kívül.
Csak csacsog és csacsogok, meg sétálunk, megbillenünk, aminek végén majdnem a vízben landolunk. Csak biccentek a hálálkodásra, mert ez egyrészt azért is volt természetes, mert nem akarom, hogy a lehetséges agyrázkódáson kívül más baja is legyen, na meg én sem szeretnék csurom vizesen felbattyogni a szobámig...
A gondolataimba merülve, mint ahogy azt már megszokhatta eme rövid ismeretség után, ismét a csúszkálás a téma, de most a jobbik fele. Én pedig szakadatlanul vigyorgok és vigyorgok és vigyorgok, talán mert nincs jobb dolgom?!...
- Ki mondta, hogy veled megyek?
Eresztem el ezután a kijelentésem után a karját, hiszen úgyis már messzebb vagyunk a tavacskától, majd helyette szembefordulok a lánnyal, és 1-2 lépést hátrálok, nehogy bajom essen, miközben teljes szívemből nevethetnékem támad.
- Pont azért kérdeztem...
Guggolok le a földre ördögi tervem megvalósítása első fázisaként...
- ... mert a csúszkálási...
... markolok fel egy adag havat a kezembe...
- ... stílusod már megvan...
... elkezdem összegyúrni a fehér havat szép kis golyócskává...
- ... és kb. a síelők is így csinálhatják.
... fejezem be a mondatom közben a golyó meggyúrását, majd félig teljes erőből hozzávágom Asztridhoz, egészen pontosan a mellkasához, hogy a fejét véletlenül se találjam el, majd még kettőt vagy hármat vagy többet hátralépek a bosszújától tartva.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 8. 10:32
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 8. 13:53 Ugrás a poszthoz

Csak szimplán felelőtlen. Szuper...
Szemeimet forgatva segítem fel a földről, mindenféle egyéb kommentár nélkül, mert látom rajta, hogy csupa zöld. Velük pedig... Hááát, nem a legjobbak a tapasztalataim.
Ezért is lep meg, mikor megköszöni a segítségemet, amire csak pislogni tudok, és kissé meghökkenten, de kedvesen felelek.
- Ugyan már. Igazán nincs mit. Már kezdek belejönni.
Vonok vállat, és kissé szórakozottabb hangnemre, testtartásra váltok. Azt hiszem, ő is pont olyan kivétel, mint én. Nem durva, sőt, szinte udvarias, cseppet sem... hát... olyan zöld.
A gondoltaim közt őt pásztázom, jól végigmérve, ami kicsit hülyén is nézhet ki, de hátsó szándékom nincs. Viszont így meg annyira elrepül az idő, hogy már csak arra eszmélek fel, hogy bemutatkozik. Hát mondom én, hogy szórakozott vagyok...
- Én pedig Jonatán. És nagy kedvem lenne járkálni, különben idefagyok.
Hogy mindezt bizonyítsam, kissé összehúzom magam, majd toporzékolni kezdek, végül csak biccentek az egyik irányba, hogy induljunk el arra. Ha pedig még ez sem teljesen világos felkérés, akkor egye fene, a számat is kinyitom.
- Van kedved kicsit sétálni? Mintha azt mondtad volna, hogy már régen voltál itt és hiányzik a...
Körülnézek gyorsan, de fogalmam sincs, hogy hol is vagyok, csak annyit látok, hogy mindenhol fű, és sehol egy fa egy pár tíz méteren belül.
- ... hely.
Úszik fel a vízpára fehéren gőzölögve a számtól, valahova a fellegek közé, amit egészen addig csodálok, míg le nem hűl, és bele nem olvad a levegő többi részecskéje közé. Hmm... Kezd hűlni a levegő.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 8. 13:53
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 8. 20:14 Ugrás a poszthoz

Furcsa, hogy van, aki nem ismeri a rellonos mivolt lényegét. Előszörre nem igazán értem, hogy mi ez a meglepődöttség, bár hozzáteszem, hogy másodjára sem. Harmadjára viszont elkerekedik a szemem, mert szegény teljes mértékben félreértett.
- Jahh, hát nem velem. Egymással. Én elvagyok, tanulok, vagy olvasok, mert zenét hallgatni itt lehetetlenség. Szóval engem békén hagynak, ha meg nem, akkor magam lépek tovább és megyek, ahol nyugtom van. Bár erre nem volt szükség az elmúlt alig egy napban. Összességében egész nyugis volt.
Vonok vállat, hogy a síelésre terelődjön a szó. A sportok pedig mindig feldobnak, főleg, hogyha van kivel megosztani az élményt, na meg magát a cselekvést. És, mivel most nincs lécem, se olyan dombok, hogy gyakorolhassam a lesiklást, hógolyócsatába kezdek. Csak mint jó önmagam...
Az első kettő talál, a harmadik azonban nem. És a vigyorom megint lelohad, helyét átveszi a félelem, ahogy Asztrid emeli a pálcáját, és máris kiáltja a varázsigét.
Gyorsan hátraarcot csinálok, és a fejemet védve várom meg az eredményt, ami a hátamon talál el, hogy egy isteneset essek arccal a hóba.
Oké, ezt megérdemeltem...
Török ki nevetésben, de eszembe nem jut megfordulni, hisz az arcom még mindig védve van, csak rázkódok a vihogástól, mintha valaki egy csiklandozó ártással talált volna el. Vagy átokkal? Vagy rontással? Mindegy, a lényeg ugyanaz...
Viszont ezzel együtt jár az, hogy csupa vizek leszünk, és mivel Asztrid már eddig sem volt száraz, felajánlom neki, hogy menjünk vissza a kastélyba. A kezem nyújtom felé megint, ha kell, akkor felsegítem, ha nem, akkor pedig visszavezetem a suliba. Ha meg nem jön, hát....
Én akkor is elindulok vissza, szóval elköszönök tőle, hogy aztán visszatérhessek a meleg szobámba, a meleg takaróm alá.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 28. 16:50
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 11. 09:37 Ugrás a poszthoz

A friss levegő...
Gondolataimban elmerülve kezdünk neki a sétának, körbe-körbe a fák mentén, majd a kastély tövéig, majd megint vissza, és így tovább...
Dehlya csak beszél és beszél, ami igazából nem is baj. Mikor szinte egy szuszra elmeséli a fél életét, megvárom, míg tutira nincs több mondanivalója, majd én is, sokkal lassabban és kimértebben kezdek bele a szóáradatba.
- A családomról nem szívesen mesélek, szóval ez nem téma. Én is rellonos vagyok, és már láttalak párszor flangálni a klubhelyiségben, bár én általában megmaradok egy saroknál, csak az a fontos, hogy egy kényelmes fotelem legyen, mellette esetleg egy kis asztalkával. Az időm nagy részét is az elme fényezése tölti ki, de nem bánom, szeretek tanulni. Így röviden ennyi.
Legalábbis a publikus része, a többiről pedig szinte még a nevelő szüleim sem tudnak, nemhogy egy idegen. Csak rójuk a köröket, mikor eszembe jut valami tegnapról, amivel egyben válaszolhatok is az egyik kérdésére.
- Tegnap összefutottam Asztriddal, és ő is épp a földön feküdt, de ő elcsúszott a havon. Ma veled futok össze, aki szintén a földön feküdtél. Az elmúlt két napban pedig, amióta itt vagyok, csak veletek beszélgetek kicsit hosszabb időre, szóval eddig kettőből kettő a bajban lévő, elesett, földön fekvő lányok száma.
Miután elhallgatok, kicsit lelassulnak a lépteim, mert valószínűleg eddig rohantam, vagyis gyorsan sétáltam...
- Miért szereted ennyire a kinti, friss levegőt?
Fordulok felé, de csak fejjel, kezemet a hátam mögött összefűzve, hangulatilag pedig feloldódva. Talán a már említett természetes levegő teszi. Hiába, a natúr, tiszta oxigén a legjobb oxigén...
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 11. 09:38
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 14. 14:15 Ugrás a poszthoz

Hihetetlen, hogy egyesek milyen könnyen beszélnek. És beszélnek.... és beszélnek... és beszélnek...
Én nem tudok ennyire bőven társalogni, nagyon ritka, amikor valamit nem két mondatban fejezek ki, de ez is általában akkor fordul elő, ha több kérdést kapok egyszerre, vagy többre válaszolok egy levegőre.
Elmosolyodom, mikor szegény szinte hisztériás hangszínnel nevet fel, ami kiderül, hogy nem hiszti, csak ujjongás. De az már szinte rajongás méretű, ettől pedig megijedek. Sosem voltam senki bálványa, de még csak a kedvenc csevejpartnere sem, és abszolút nem terveztem, hogy ezen változtatni fogok.
- Igen. Igazából még egy ismerősöm sincs házon belül, csak köszönőviszony. De sokaknál még az sem.
Vonok vállat, mert nem mintha annyira érdekelne a más. Jelenleg az a fontos, hogy így, a tanév vége felé bepótoljam mindazt, amit kell, vagy még előbbre is haladjak, hogy ne nulla tudással kezdjek bele a következő félévbe...
A könyv felett görnyedés viszont meghozza a gyümölcsét, nem egyszer kellett már feltápászkodnom, hogy kinyújtóztassam magam, és a levegőre vonuljak. És ha már itt tartunk, friss levegő...
Sejtettem, hogy valami közös program van a háttérben, de arra nem, hogy így reagál rá Dehlya. Nem így mutatkozott be az eddigi mondataiban, bár be kell látnom, hogy egy rellonos mindig tartogat meglepetéseket, és ő, itt és most jelenleg a legjobb példa minderre.
A lány túlságosan lelkes, így még mindig dőlnek belőle a szavak, amik az egyéb teendőkre, hobbikra terelődnek. És rólam is szólnak. Vagyis csak rólam, amit muszáj átrágnom, mert nem szeretem a túlzott megnyílást, főleg akkor nem, ha valakit előszörre látok.
Éppen ezért (vagy annak ellenére?) inkább utóbbi kérdését válaszolom meg először.
- Szeretek kint sétálni, de csak akkor, hogyha már nem bírok bent lenni. Most is ezért jöttem ki, na meg tegnap is ezért sétáltam egy kicsit. Az ablakon beáramló oxigén mégsem olyan, mintha valaki kilép a négy fal közül.
Gyors, rövid és tömör, kissé nyers, de őszinte hangszínnel keverve. Ilyen a feleletem, mert már a következő pár mondatomon gondolkodom, még akkor is, amikor már beszélek.
- Nem zenélek, csak hallgatom azt. Nem igen sportolok, csak néha megyek el futni, esetleg úszni. Alapjában véve pedig olvasni sem igen szeretek, csak ami ínyemre való. Mindent, amiből tanulni lehet, de nem csöpög. Én inkább az a típus vagyok, aki lefoglalja magát, és ehhez nincs szüksége semmi másra, csak a létezésre.
Vonok vállat, még mindig kissé vontatott hangulatban, mert én nem igen jutok szóhoz. Az elmúlt jó pár percre legalábbis ez volt a jellemző...
A séta, az ugyanolyan körökben egyre unalmasabbá kezd válni, így keresztül-kasul kezdem szelni a füves területet, és mellé remélem, hogy a lány is követni fog. Nem akarok ordibálni.
- És te mit szoktál szabadidődben csinálni? Mivel szeretsz beszélni, így gyanítom, hogy nem csak a négy falat nézed.
Mosolyodom picit el, és kezdek felengedni, ami remélem, hogy Dehlya-nak is segít, hisz olyan, mint én. Nem igazán tipikus rellonos forma, annál jóval játékosabb és kedvesebb. Talán ő lesz az egyetlen, akivel a klubhelyiségen belül is el tudok majd beszélgetni. Ki tudja...
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 15. 15:24 Ugrás a poszthoz

Hajjaj, kezd sok lenni az információ, aminek felét úgysem fogom megjegyezni, mert túl sok az infó. Erről persze nem mondok semmit, legalábbis többször, így megint hallgatok. Ének, tánc, zongora, hegedű, korcsolya, színjátszás. Beleszédülök ebbe a rengeteg hobbiba, elfoglaltságba...
- Ugyan, mondd nyugodtan. Engem nem zavar. Nekem addig sem kell beszélnem.
Vonok vállat kegyetlen őszinteségem mellet, majd ismét hallgatásba kezdek. Csak figyelem a környezetem, és észreveszem, hogy szegény lány valószínűleg fázik. Nem is kicsit, mivel beleremeg a szél hideg fuvallataiba, amik a bőrét nyaldossák valahol, ahol nem kéne.
- Elhiszem, hogy szeretsz kint lenni, de lassan be kéne menni, mert a végén lebetegszel. Tényleg hideg van, szóval ez nem gond. De tényleg.
Próbálok valami megnyugtatót mondani, hogy ha esetleg be szeretne menni, de időm sincs rá, mert tovább faggat. A fentiekre tekintettel viszont megpróbálok röviden és tömören válaszolni, hogy ne húzzam az időt.
- Nem ismertem egészen addig, míg ide nem jöttem, de őszintén megmondom, nem hozott lázba.
Darálom, szinte már kellemetlenül gyorsan és hidegen, majd visszatérek a hidegre. Én sem szeretnék megfázni, és a kezeim már a kesztyűben is hidegek. Így pedig nem hiányzik hozzá sok, hogy fázni kezdjenek, ami nem jó dolog.
- Kezd lenyugodni a nap, szóval az ajánlatom tényleg kezd nagyon aktuális lenni. Nincs kedved bemenni, és ott mesélni tovább? Már az én kezeim is kezdenek fázni, onnan pedig már csak percek kérdése, hogy mindenem fázzon.
Megállok a füves terület szélén, a kastély felőli részén, és szembefordulok Dehlyaval. A szemeim szinte könyörgőek, mert, bár alig pár perce kezdtek fázni a kezeim, az áthűlés sebessége túl gyors...
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 15. 15:24
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Erdődi D. Jonatán összes hozzászólása (10 darab)

Oldalak: [1] Fel