Megérkezés, Kiva
"Gareth, Gareth, mibe keverted magad" - gondolta volna, ha szokása lett volna megbánni, amit tett, de őszintén szólva, az emberek többnyire azt se hitték el róla, hogy szokása egyáltalán gondolkodni. Meglehetősen vidáman baktatott felfelé a faluból, mint aki otthon van, kényelmes tempóban galoppozva végig az úton. Külső szemlélő azt hihette, már unalomig ismeri a kastélyig kígyózó kitaposott ösvényt, pedig életében nem járt még Magyarországon se, nemhogy Bogolyfalván vagy környékén. Volt persze ebben egy adag dac, de dühe pillanatnyilag cigiszünetet tartott - Londontól idáig volt ideje lehűteni magát és le is foglalta a rengeteg látnivaló. Mindenesetre, elég szerencsétlen ahhoz, hogy egy teremtett lélekkel se találkozzon a birtokon, se a kapunál, se a bejárati csarnokban, ő pedig sosem tartozott azon türelmes, jótét lelkekhez, akik szépen leülnek a hátsójukra és megvárják, hogy értük jöjjenek. Miután négy-öt percet álldogállt, a híres-neves brit eleganciával földhöz csapta csomagjait és elindult, hogy felfedezze a helyet. Egyik kezében a pálcáját forgatta, amit sosem hagyott el, amióta megkaparintotta, a másikban egy mágikus filctollat egyensúlyozott. Egyszerű kis tréfacsináló volt - bármit is rajzolt az ember, csak tizenöt perccel később vált láthatóvá, így biztosítva elég időt az eltűnésre. Haladtában próbaképp megbökdöste a páncélok egyikét-másikát, ám azok meg sem moccantak, úgyhogy hamar elvesztette az irántuk táplált érdeklődését, s inkább a képek kezdték foglalkoztatni. Az első adag portré túlságosan élénk és hangos volt, így a földszintről felsétált az emeletre, továbbiak után kutatva. Bele is botlott egy folyosóba, ami tele volt keretekkel, melyeknek többségében csak a háttér ásított. Azonnal érezte, hogy ez az ideális alkalom, amit vétek lenne elszalasztani - az üres rámákkal kezdte, ezekbe rajzolt ezt-azt, hogy meglepetéssel "kedveskedjen" visszatévedő lakójának. Akadt itt karácsonyivá dekorált díszlet, de olyan is, amit disznóóllá alakított át, sőt, az egyik helyre katlant rajzolt, ami alatt vígan ropogott a tűz - a kép tulaja alighanem ebben fog fortyogni, ha felfedezi. Miután már négy-öt vásznat megtöltött mindenféle furcsasággal, kipécézett magának egy békésen alvó hölgyet. Egészen óvatosan lopózott hozzá, majd leheletkönnyen kezelve a tollat, pehelyző bajusszal és szakállal ajándékozta meg, valamint egy csíptetős monoklival, egy pár UFO-csáppal, pici tündérszárnyakkal, hárpiakarmokkal is ellátta, majd a háttérbe még kanyarított neki halfarkat is. Hátralépve elégedetten szemlélte művét, azon gondolkodva, mivel tehetné még tökéletesebbé, vagy esetleg nézzen-e új áldozat után.