Mathias

Sietősen indultam Desszert keresésére. Desszert az én élénk zöld színű törpegolymókom. Utoljára az Északi torony közelében láttam, amikor "ide-oda" gurulósat" játszott. Sajnálatos módon nem figyeltem oda rá, mivel a holnapi Sötét Varázslatok Kivédése vizsgámra gyakoroltam a folyosón ami vissza felé vezetett az Eridon klubb helyiségébe, majd a hálókörletembe így megfeledkeztem róla. Mikor észbe kaptam , elindultam visszafelé azon az út vonalon amin jöttem, hogy megkeressem Desszertet. sehol sem találtam , pedig mindenhol kerestem. Az Északi toronyba érve a Lélek szobája elé érve úgy gondoltam hátha ide bent bújt el az én bolondos törpegolymókom,hát bemegyek és megnézem. Belépve a falak színei lilás-vörösesről sárgára változtak, hiszen a sárga érzelmi jelentése aggodalmat sugároz. A szobában észreveszek egy fiút aki a kanapén ülve egy Edictumot olvas, az asztalon az ő jobberknollával. A madárra nézve hirtelen felmerül bennem egy furcsa kérdés, hogy valony ez a madár fogyaszt-e táplálékul törpegolymókokat, és ha igen akkor csak reménykedni tudok benne , hogy a madár éppen nem volt éhes és nem ette meg az én házi kedvencemet, és hogy valahol itt van a szobában és csak el bújt. Ebben a pillanatban a falak színei zöldre változtak, hogy tükrözzék reményteli érzéseimet. Mély levegőt veszek és ráköszönök az Eridonos fiúra.
- Szia. Ne haragudj, hogy megzavarlak az olvasásban , de nem láttál egy élénk zöld színű törpegolmyókot?

Mathias



-Nem sokan ismerik őket. Egészen kicsi  voltam amikor a nagypapámtól meg kaptam. A törpegolymók , a puffskeinek apró, gömb alakú szőrös mása,  és a szivárvány összes színében pompáznak nem utolsó sorban remek háziállatok. Anya szerint a törpegolymók vonzza a kurblikat. -Nagy lelkesedéssel mesél,hiszen még sosem kérdezte senki őt az ő törpegolymókjáról, ha igen a válaszát sosem várták meg, mert elég furcsa megnevezése ez egy varázs házi állatnak.  A fiú viszon türelmesen végighallgattja, már csak az volt krédéses számára hogy csak azért mert ennyire tisztelettudó, vagy tényleg érdekli az amiről éppen hall.
-Nagyon szép és különleges madarad van. Úgy hallottam ezek az állatok nagyon csöndesesek és csak halálukkor szólalnak meg. -Idézem fel a legendás lények gondozása ismereteimet amit a házikednvencek résznél tanultam a jobberknollokról.
-Egyébként a nevem Dzsenifer. -Mosolygok rá a még számomra ismeretlen fiúra , akit 5 perce ismerek, várva hogy ő is pozitívan áll hozzá a kialakuló barátságunkhoz. -Ha nem nagy kérés akkor esetleg abban tudnál nekem segíteni, hogy ha van időd eljöhetnél velem megkeresni Desszertet, vagy szólhatnál ha esetleg összefutsz vele. -Abban a pillanatban hogy kiejtem a szavakat a kanapé mögül egy élénk zöld színű pomponra hasonlító valami kidugja a fejét. Rögtön odaszaladok és a kezembe veszem, majd visszamegyek Mathiashoz.
-Ő itt Desszert.

Mathias



-Igen-igen azt sejtettem. -elnézve a fiú és  a madár közötti szemmel látható kapcsolatot, szívszorító élmény lenne ha ez megszakadna, még annak is aki az ilyen féle kapcsolatokat csak feltételezheti hogy létezik.  Desszert és köztem is kialakult egy fajta kapcsolat, de közel sem olyan mint az övéké. Az otthoni kutyámról mondható el egy szoros, kötelék közöttünk, mintha ő lenne a másik felem, így tudhatom , hogy milyen lehet az ő kapcsolatuk.
-Próbálkozom, de igen csak bohókás teremtés, és a szótfogadás nem éppen az erőssége, inkább a játékosságot szereti. De igazad lehet, és tényleg ráférne egy kis nevelés, így megfogadom a tanácsod és megpróbálom trükkökre nevelni ezt a kis rosszcsontot. Köszönöm a tanácsot. - Rámosolygok a fiúra, hogy ezzel is nyomatékosítsam, hogy  megfogadom és megköszönöm a tanácsát.
-Ez remekül hangzik. - mosolygok ismét, hogy tényleg szívesen megyek vele egy kis kiruccanásra. Már éppen rám fér, hogy a vizsgák felét valahol kipihenhessem. -Már csak be kellene gyűjtenem  -a torkomban  akad a szó, mert abban a pillanatban Desszert már nem csak kukucskál, hanem felmászik a tenyerembe. Hmm. Mosolygok. Végül azért befejezem a mondatot. - Desszertet.
-Lenne esetleg ötleted, hogy merre is mehetnénk?

Évnyító - Oliver

Az Eridon színeinek megfelelően öltöztem erre a számomra nagyszerű eseményre, ami ugyanis Bagolyköves tanulmányaim  második évének kezdete. A ruházatom egy divatos de mégis laza v kivágású felső, fekete tunika övvel, fekete cicanadrággal, fekete balerina cipővel, ami fölé felvettem a nyári szünet alatt  nem használt taláromat, ami számomra igen csak hosszú időnek tűnt hiszen alig vártam az iskola kezdetét, az esetlegesen új tantárgyakat, az izgalmasabbnál izgalmasabb és érdekesebb új tananyagokat és talán még a szorgalmi feladatokat is. Igazából mindent ami a varázsvilághoz kapcsolódik. Elindultam a nagyterem felé, hogy újra láthassam legjobb barátomat Olivert. A nagyterem előtt várakoztam rá és egyszer csak felbukkant az én Navinés barátom.
-Légy üdvözölve a másodévesek között. Jó újra látni. Felkészültél az idei évre? Szerintem nehezebb lesz mint az előző. - Teli izgalommal és kíváncsisággal megfűszerezve, na meg persze örömmel ejtettem ki a számon a következő mondatokat, hisz új tanév elé nézünk Oliverrel. Alig várom már az új varázslatokat, az órákat, a kihívásokat mindent ami az iskolához kapcsolódik. -Szerintem menjünk be, hamarosan kezdődik a ceremónia.
Elindultunk a nagyterem ajtaján át, ki-ki  a saját asztala felé. Helyet foglaltam és vártam hogy kezdetét vegye az elsősők beosztása, a házkupa átadása, a bőséges étel amit kapunk majd. Nem volt nehéz kitalálni ki nyerte a házkupát, hiszen mindehol kék és bronz színű díszítések voltak felfedezhetők. Az igazgató úr elkezdi a beszédét és elmondja ki-ki hányadik helyen végez  a pontversenyen, majd attól függöen a házak asztalánál édesség csomagok jellennek meg.  Az Eridon sajnálatos módon csak az utolsó előtti helyet szerezte meg magának, így a Rellonénál kicsivel nagyobb édesség csomagokat kap.  A Navine ház  pontszámait és helyezését mondja éppen az igazgató úr, én így megkeresem a szememmel  a  Navine asztalánál ülő barátomat, rámosolygok és integetek neki, majd miután az igazgató úr befejezte a mondokáját, hevesen tapsolni kezdek Oliver házának jó eredményéért. Ki hirdetik a házkupát, majd átadják én pedig édességeket majszolva tovább várok a ceremónia folytatására.