Bíborka

~Hihetetlen~ morgolódtam magamban. Még csak most kerültem az iskolába, de már legalább huszadszorra sikerült eltévednem. Idegesen fordultam körbe, fogalmam sem volt hol vagyok. Mérges voltam magamra, sosem tudtam jól tájékozódni. Behunytam a szemem próbáltam gondolkozni, elindultam visszafelé, azonban fogalmam sem volt melyik lépcsőn jöttem le. Túlságosan lekötött a kíváncsiságom hogy mi hova vezet, vajon melyik ajtó mögött mi rejtőzik, melyik lépcsőn hova lehet jutni. Beletúrtam a hajamba. Végül visszaindultam a folyosóra mielőtt még jobban eltévednék. Reméltem hogy más is arra téved, így kérhetek egy kis útbaigazítást. De hiába reménykedtem senki nem mászkált arra. Nekidőltem a falnak. ~Képtelenség hogy mások eligazodnak itt~ lassan lecsúsztam a földre. Elő vettem a varázspálcámat, de mivel még nem igazán tudtam használni csak forgattam a kezemben.

Bíborka

Felkaptam a fejem. Hirtelen azt hittem valamelyik portré szólt hozzám, akik eddig csak nevettek rajtam. Oldalra pillantottam, de nem egy ember állt előttem. Egy házimanó volt.Felálltam és zsebre tettem a pálcám.
-Szia-motyogtam bizonytalanul-én...én eltévedtem
Nem voltam benne biztos, hogy elsőre hallotta a sok hangoskodó festményektől, így megismételtem egy kicsit hangosabban, de még mindig bizonytalanul. Hiába sosem volt túl sok önbizalmam. Pár másodpercig csak néztem az aprócska házimanót. Még soha nem találkoztam házimanóval. Hirtelen elkaptam a tekintetem, ugyanis átfutott az agyamon, hogy mit gondolhat rólam ahogy ott bámultam. Kisimítottam egy gyűrődést a blúzomból. Elmosolyodtam majd ismét a rá pillantottam.
-Te itt dolgozol?