31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Michonne Elizabeth Greengrass összes RPG hozzászólása (10 darab)

Oldalak: [1] Le
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2014. augusztus 17. 00:00 Ugrás a poszthoz

Csaksimán Rainsworth

Mindig is nyugodt típus volt. Most is szépen összefogta hosszú szőke haját, felvette az egyetlen fekete összeállítását, a sportcipellőjét, és még így is úgy nézett ki mint egy kisangyal aki próbál vagánynak tűnni. Hát ez nem az ő világa volt, hozzászokott már, hogy mindenki körülbelül olyan 12 évesnek nézi, azzal a szöveggel, hogy ő milyen kis édes. Hócipője teli volt ezzel az egésszel. Fontolgatta, hogy befesti a haját, nevet változtat, és elmegy másik iskolába. A másik iskola sikerült is, hiszen íme itt áll a Bagolykő Mágustanoda udvarán, immár mint idejáró diák. Mostanra eltelt annyi idő, hogy elnyomja magában a bántalmazások emlékét, de a sebek amik felszakították a lelkét soha nem fognak elmúlni. Kicsit meg volt törve, alig beszélt, inkább csak mosolygott. Felvett egy maszkot, amit mindig elő tudott kapni, ha valaki felé kedvesnek akart látszani. Nem mintha nem szeretne mosolyogni, de baromi nehéz, ha nem gondolja komolyan.
Nem tudta merre menjen, így hát elindult a kviddicspálya felé. Soha nem kviddicsezett még. Életében egyetlen egyszer ült seprűn. Hiszen félvér volt, és inkább hétköznapi dolgokkal foglalkozott, vagyis mugli dolgokkal. Sokat teniszezett és lovagolt. Az egyetlen dolog ami különleges volt, az az, hogy megtanult bánni a fegyverekkel. Kedvenc légpuskája most otthon porosodott a fegyveres szekrényben, de úgy gondolta kiéli magát és másodszor életében seprűre pattan. Nagy örömére szabadon bemehetett a pályára, de sajnos nem volt egyedül.Elnyomott magában egy káromkodást és továbbosont a pálya szélén a seprűtárolókig. Nem érdekelte, ha észreveszik. Maximum majd kedvesen mosolyog és felveszi az angyalka álarcot. Ezen még senki nem látott át. Óvatosan kivette a seprűt, hallgatva, hogy a háttérben még mindig hallja-e a folytonos ütések hangját. Csak reménykedhetett abban, hogy észrevétlen marad, ám az a remény elszállt mikor beleakadt a lába egy kiálló seprűnyélbe, és így felborította a mellette álló húszat is. Próbálta megállítani őket, de nem tehetett semmit, így hát fogta magát és mint aki jól végezte dolgát, becsukta a seprűtároló ajtaját. Úgy csinált mint aki éppen egy fontos edzést kezd el. Felpattant a seprűre és elrugaszkodott. Orrát peckesen felemelte, hogy leplezze zavarát. Próbált gyorsítani és profinak látszani, bár azt sem tudta, hogy hogyan kell megfogni egy ilyet, sajnos túl közel került az ütlegelő idegenhez, és kis híján nekiment.
-Normális vagy? Menj már onnan!! - kiabált a fiúnak, mintha csak ő lenne a hibás amiért Michonne bénázott,és majdnem nekiment.
Utoljára módosította:Michonne Elizabeth Greengrass, 2014. augusztus 17. 00:00
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 24. 19:31 Ugrás a poszthoz

Annuli

Elképesztően bosszantóak az emberek mostanság. Ideges lépésekkel az iskola bejárati ajtajához haladok. Egy nehéz ajtóról van szó ezért meg kell küzdenem a kijutásért. Valami olyan hely kell ahol végre egyedül lehetek és senki nem idegesít fel. Azt hiszem erre a legjobb hely már meg is van. Az új célom a kísértetház lett. A heves topogástól az edző cipőm alja elkezdett leválni. Na tessék még ez is, ez nem az én napom. Na jó nem vagyok ideges fő a nyugalom. Meg amúgy is kit érdekelnek a vizsgák, csak túl stresszelem magam és ezért veszekszek mindenkivel, de azért tényleg túlzás volt hogy valami csoda folytán eltűnt a nutellám a hűtőből. Lehet nem kéne ezen rágódnom.
Itt is van a kísértetház. Nem is értem miért félnek tőle a diákok. Már jártam itt többször is. A legjobb hely a gondolkodásra. Még, hogy a falu szégyen foltja ez a csodás hely. Beléptem az ajtón majd a legközelebbi szobába bementem. Porcicák mindenhol, de ez persze engem nem taszít vissza.
A földre leterítem a kötött pulcsimat és ráülök. Ha végig gondolom értelmetlen érzelem a düh. Mondjuk a cipő jogos volt. Minek is gondolkodok én ezen?
Most csak lefekszem a padlóra és hagyom, hogy a szőke hajam teli menjen porral. Végül is úgy neveltek, hogy ne akadjak fenn semmi ilyesmin.
A kedvenc dalomat kezdem énekelni, ami az érzelmek elrejtéséről szól. Hát igen magányos farkas vagyok és ez a farkas most az egyetlen barátom ez nem fog változni.
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 24. 22:16 Ugrás a poszthoz

Annamárszel

Lépteket hallok. Egyre közelebb ér. Lehet tényleg vannak itt szellemek? A táskámból előveszek egy csúzlit, amit azért hordok magamnál mert a légpuskámat otthon hagytam. Mivel elég sötét hely ez  a ház révén hogy lámpák nincsenek, csak egy árnyat láttam. Mikor a titokzatos árny hozzám szólt már repült a kis kavics és a rejtélyes idegent hasba találtam.
-Uramatyám. Ez csak önvédelem volt!- Védekeztem. Ez gyakran előfordult otthon csak épp macskákkal akik rosszkor járkáltak a sörös dobozaim mellett amik a célpontok voltak. Közelebb léptem az idegenhez és láttam hogy egy lány az. Leguggoltam mellé.
-Mégis miért ugrottál a kavicsom útjába?- kérdezem felháborodva. Mégis mit keres itt ez a lány. Olyan kis sérthetőnek tűnik. Valószínűleg az is.
-Bajba akarsz keverni igaz? Ismerem a fajtádat.-Azt hiszem azért meg kéne kérdezni hogy épségben van- e.
-Mondd csak jól vagy?- Ez nem igazán érdekel mondjuk, de jó modorra neveltek. Lehet, hogy szerzett valami komoly sérülést. Kezd zsibbadni a lábam a guggolástól, törökülésbe ülök. Kezdem unni, hogy mások miatt történik a baleset és én kerülök bajba. Hihetetlen. Egy ilyen kislány egyáltalán miért járkál egy ilyen romos helyen? Nem hagyhatom, hogy ez a kis baleset napvilágra kerüljön. Most vagy eljátszom, hogy érdekel mi van vele és kedves leszek vagy megfenyegetem, ami az esetek többségében beválik ilyen kis mimóza lelkű kislányoknál. Jobb lesz ha ezt végig gondolom mielőtt még nagyobb hülyeséget csinálnék. A táskámhoz nyúlok és egy üveg emotiont veszek ki ami már egy ideje ott van a ahonnan kivettem és a lánynak nyújtom.
-Kérsz?- Szintén csak udvariasság és nem mellesleg én úgysem innám már azt meg.
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 25. 16:20 Ugrás a poszthoz

BénANNA(Haha)


A veszekedés után csend ül a szobára és jó kifogásokon töröm a fejem, hogy mégis mit keresek itt. Végül is logikus a kérdés, bár én még sem tartom annak. Nem leszek ellenszenves. Ebben a helyzetben nem is szabad annak lennem. Talán végre viselkedhetnék normális ember módjára. Egyáltalán miért sír ez a lány. Hagyja már abba.
-Én csak...tesztelni akartam, hogy a szőke hajamon, hogy mutatnak a porcicák.-nevetek fel.
-Na és ilyen pici lány mit keres ilyen helyen?- Ez különösen érdekel. Meg az is, hogy miért sír még mindig. Valahogy el kell hallgattatnom.
Ismét megfogtam a csúzlimat, de most nem a lány felé szegeztem. Levettem az edzőcipőmet és meglőttem a lábamat majd a földre rogytam.
-Aucss!-Na jó ez rossz ötlet volt. Arrébb kúsztam a földön és a hátamat a falnak támasztottam. Most legalább ha van olyan aranyos a csaj nem csak magával fog foglalkozni és végre abbahagyja a szipogást. Nekem csak a szemem könnyezett be egy picit. Látszólag szándékos volt. Kíváncsi vagyok mit talál ki a lány, hogy mégis miért csináltam ezt a butaságot. Csodálkozom, hogy csak mi vagyunk itt. Most páran a környéken tuti azt hiszik, hogy kísértetet láttunk azért a sok sikítozás.
-Most boldog vagy? Nem csak neked fáj.-Levettem a másik cipőmet, hogy azért mégse nézzek ki úgy mint egy csöves. A porba cicákat kezdtem rajzolni, mivel már unatkoztam. Társaságban nem szoktam énekelni. Még egy ideig itt leszünk, mert nem szeretnék végigbicegni a falun.
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 29. 22:59 Ugrás a poszthoz

Anibani

Az ijesztő házat betöltötte Anna kacarászása. Ami dobott egy kicsit a hely hangulatán. Ennyi idő kellett, hogy kinyögje a nevét? Azért nem kérdeztem, mert akár "Pufifejnek" is hívhatnám.
Illene bemutatkoznom, ha már ő is elárulta a nevét. Ha tudja a nevem akkor már meg is tud találni, ami azt jelenti, hogy meg is fog. Ez aggaszt.
-Az én nevem Michonne. Nem igazán szeretem ha becéznek, de tekintve, hogy a kavicsom a hasadba fúródott..úgy hívsz ahogy szeretnél.- Mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon ami nem túl gyakori tőlem.
Régen ezerszer nyíltabb voltam. Megviseltek az utóbbi évek. Hirtelen minden olyan könnyen elérhetővé válik. Talán levetkőzhetem ezt a kemény személyiséget és a falakat amelyeket magam köré építettem, hogy többet ne tudjanak megbántani.
Úgy néz ki, hogy az újdonsült áldozatom egy idős velem, csak kevésbé karót nyelt mint én.
Kezd sötétedni, akár milyen félelmet nem ismerőnek tudom magam, azért mégis csak arról beszélünk, hogy sétáljunk végig bagolyfalván úgy, hogy az orromig sem látok.
Mivel a cipőm szétment ezért nem sok esélyt adok arra, hogy így sétáljak. Néhányan az iskolában furán néznek rám, hogy általában egyedül vagyok és  nem nagyon vannak barátaim. Talán Anna elég balhé tűrő ahhoz, hogy ezt a szerepet betöltse.
-Ennyiből már kitalálhatod, hogy melyik házhoz tartozom. Attól függetlenül, hogy ilyen babapofid van mégis úgy tűnik egy idősek vagyunk.- Jó érzés néha kedvesnek is lenni.
- Úristen! hallottad ezt? Az emeletről jön.- Kaparászást és lépteket hallottam. Óvatosan kihúztam a táskámból a csúzlimat meg pár követ, majd Annára néztem és a fejemet a rozoga lépcső felé döntögettem, jelezvén, hogy induljon előre. Addig fedezem hátulról.
Végre akad egy kis izgalom a silány életemben.

Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 30. 15:27 Ugrás a poszthoz

"Első Pote"


Edzésben kell maradnom. Anno az apámmal mindig a harmattól nedves reggeli gyepen edzettünk, különböző házilag elkészített súlyzóval a kezünkben. Akármilyen fárasztó is volt, ezekből a reggelekből születtek a legjobb emlékek az édesapámmal. Ezeket soha nem felejtem el. A nevelőapám rengetegszer nézett bolondnak azért, hogy csak amiatt kelek fel ilyen korán, hogy egy teli töltött vizes palackkal szaladgáljak az udvaron. Ennek köszönhetően olyan jól tartom a légpuskát a kezemben, mint egy férfi.
Most hála az erőnlét teremnek nem palackokkal fogok futni és guggolni, hanem  igazi súlyzóval. Mivel a pisztoly helyett most csak egy csúzlim van, sokkal többet kell edzenem.
Felvettem egy rövid nadrágot és egy egyszerű, nálam két számmal nagyobb felsőt. Cipő ügyben még mindig el voltam akadva. A tornacipőm teljesen szétment, azt hiszem, a futócipőmhöz kell nyúlnom. Lehajoltam és egy lófarokba fogtam a hajamat egészen közel a fejem búbjához.
Elindultam hát a szobámból le az erőnlét terembe. Benyitottam és azonnal megcsapott az izzadtság szag és az edzőgépek hangja. A terem végébe vonultam és elkezdtem bemelegíteni.
Máris eszembe jutottak az apámmal töltött reggelek. Amíg mi izmosodtunk édesapámmal, az anyám a teraszon a hintaágyon teát kortyolgatott és minket figyelt. Mesébe illő volt.
Apu halála után eltűntek ezek az idilli reggelek. Majd jött a nevelőapám. Akit akkor is utáltam, amikor próbált a barátom lenni. Mindig úgy éreztem, hogy átakarja venni édesapám szerepét. Ami lehetetlen.
Készen voltam a bemelegítéssel és a futógépekhez sétáltam, egy másik lány mellé. Aki sokkal idősebbnek tűnt nálam. Vicces volt nézni, ahogy bénázik és nem tudja használni a gépet. Egy ideig jót szórakoztam rajta, aztán egyre jobban zavart.
Otthon híres voltam a csínyeimről mikor szétakartam választani az anyámat a mostohámtól. Persze, ez sosem sikerült, aztán végül beláttam, hogy anya boldog. Mindenki másképp gyászol és aztán másképp felejti el a szomorúságot ami a boldog családi hangulat elvesztése miatt volt. Nekem a csínyek segítettek továbblépni, most is ezek segítenek.
Az egyik kezem elindult a lány gépének irányítója felé, míg a másik kezemmel kapaszkodtam.
A mutatóujjammal gyorsabbra állítottam a futógépet és magamban már hasaltam a nevetéstől.
Remélem, nem haragszik meg nagyon, de szükségem volt egy kis nevetésre. Ugyanis a vizsgaidőszak picit mindenkinek elvette az életkedvét.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. szeptember 6. 22:29
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 30. 16:47 Ugrás a poszthoz

NemcicózunkNedrával

Ilyen sem volt még. Általában a vicceim végén mindig sérült vagy minimum sírt valaki. Ez a lány könnyen kicselezett.
Mivel jó az erőnlétem és minden reggel futok nem sok esélyt látok rá, hogy ez a tejeskávészínű hajú lány legyőz.
Már az is, hogy kihív engem nevetésre késztet. A lábaim a legizmosabbak szintén attól, hogy mióta az eszemet tudom a reggeli torna az életem része.
Ezt a csajt már láttam egyszer az egyik Levita meccsen. Következtetésképpen elég okos lehet. Annyira mégsem intelligens, hogy  ne hívjon ki egy ilyen muszklival rendelkező boszorkányt egy versenyre minta milyen én vagyok.
Mivel Kviddicsezik valószínűleg egész jó erőben van. Nem tagadok meg senkitől egy vereséget, túl jó szívű vagyok én ahhoz.
-Biztosan csak valaki elvarázsolta.- Vágtam rá nevetve.
Nem játszhatom a sznobot. Inkább higgye azt, hogy béna vagyok és akkor ő is visszább vesz.
Lehet, hogy repülésben jó de ahhoz nem kellenek lábak és ahogy azon az edzőgépen futott valószínűleg ki fogja gáncsolni saját magát és én szépen átkocogok a célmezőn.
-Ahogy szeretnéd, de szerintem melegíts be. Még a végén baja esik a pici lábadnak.-Mondtam kissé gúnyos hangon.
Régen részt vettem egy ilyen versenyben az akkori sulimban. Hosszú köröket róttunk pár velem egy idős futóval. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy bénának hittek és azonnal az első körnél sprinteltek. Már a második körben lefulladtak mint egy régi mugli Trabant. Átvettem tőlük a vezetést és mire újra elkezdtek futni akkorra én már leköröztem őket és a képükbe nevettem.
Egyedül a sportokban tudtam legyőzni a velem egykorúakat akkoriban. Lelkileg még akkor is leamortizálták a kis tíz éves szöszi kapafogú énemet.
A start mezőhöz álltam és a bokakörzést végeztem, hogy még véletlenül se legyen izomlázam ettől a kis versenytől
-Na és, hogy hívnak? Csak, hogy később észben tudjam tartani ki volt olyan bátor, hogy versenyezni hívott.- Még sem birok a sznobságommal. Azért remélem nem bántom meg a cuki kis rózsaszín lelki világát.
Mellettem mindenki ilyen kis pátyolgatni valónak tűnik. Még ha ez a lány idősebbnek is tűnik, még akkor is így látom.
-Na készen állsz?-Kérdeztem miközben a "hahamárisgyőztem" mosolyom ült ki az arcomra.
Utoljára módosította:Michonne Elizabeth Greengrass, 2015. augusztus 30. 16:53
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 30. 17:36 Ugrás a poszthoz

Albert a tükörbácsi


Ez a nap is ugyan azzal a monotonitással kezdődött mint az összes többi. Végül úgy döntöttem bolyongok egyet a kastélyban.
Sok érdekes hely van ahol még soha nem jártam. Az utam mégis a szertár felé vitt. Unalmasnak hangzik, de az egyik Eridonos azt mesélte, hogy jó hely ha nincs elég cuccod.
Azon a napon a vizsgák miatt aggódtam és biztos voltam, hogy van ott egy pár hasznos jegyzet. Hihetetlen, hogy ez az időszak mennyire megviseli a diákokat. Mindenki aki mellett elhaladtam szorgalmasan gyakorolt. Elég sok megvető nézést kaptam amiért én nem így tettem, de természetemtől függően még lenézőbben tekintettem vissza.
A szertár elég messze van a szobámtól. Úgy éreztem, hogy már hatszor körbe sétáltam az egész kastélyt mire megtaláltam. Igaz egyszer el is tévedtem mind eközben, de a cél lebegett a szemem előtt.
Mikor megérkeztem volt egy pár ember bent, de nem vettem róluk különösebben tudomást. Nem vagyok egy lelkiismeretes tanuló, de nem volt kedvem ismételten megbukni.
Volt pár doboz a szoba végében teletömve lapokkal. Odasétáltam.
Különböző feliratok voltak a lapokon és a dobozokon egyaránt. A hozzám legközelebbit kinyitottam. Természetesen semmi számomra hasznos nem volt benne.
Mikor már az összeset átnéztem rájöttem, hogy egyáltalán miért is szánom erre az egész napomat.
Kifelé indultam azonban valami nagy nehéz dolog rám esett, de sajnos nem láttam mi volt az.
Amint föleszméltem már nem a szertárban voltam és valami mozgott alattam pedig úgy rémlett, hogy rám esett valami és nem én estem rá egy mozgó szőrös izére.
A fejemet felemeltem és akkor láttam, hogy ez egy ló. Egy lovon ültem. Pacigoltam. A mellettem vágtató szőke fiúra néztem.
-Mégis hol vagyok? Te meg ki vagy?- Semmit nem értettem. Hogy történhetett ez velem? Lehet elaludtam és ez csak egy álom.
A hátamon nyilak voltak. Lehet, hogy meg kell majd védenem magam. Kezdek félni.
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2019. június 18. 16:33 Ugrás a poszthoz

Zsombi


  Ismét dühödten járom a folyosókat. Nem hiszem el, hogy már megint belementem egy ilyen kisded játékba. Ha most szembe jönne velem egy prefi, biztos hazudnék neki arról, hogy mégis mit keresek az éjjeli órában a déli szárnyban.
Inkább higgyék azt, hogy lázadó vagyok mint azt, hogy totálisan  fogyatékos.
  Legtöbbször nem reagálok az engem ért provokációra, de azért ha az embert félős nyuszinak titulálják holott ő maga vadászik félős nyuszikra, na az már vicc. Mivel én nem vagyok vicceskedő típus, ezért nem hagyhattam szó nélkül a kedves évfolyam társaim megjegyzéseit. Megkérdeztem hát, hogy mivel bizonyíthatnám merészségemet. A feladat helyszíne a titkos könyvtár volt.
   Így kerültem hát ide. Na igen tudom, hogy nem kéne reagálnom az ilyesfajta dolgokra, de hát mit csináljon az ember lánya ha nincs élete és barátai.
  Otthon jóformán katonai neveltetést kaptam így a settenkedést még szórakoztatónak is találtam. Odaértem az utolsó sarokhoz amely elválasztott a célomtól, mikor hangokat hallottam, így kilestem a fal mögül.Ekkor megláttam, hogy valaki már áll a titkos könyvtár bejárata előtt. Végig mértem az illetőt és mivel nem igazán bujkált, arra gondoltam, hogy szinte biztosra vehetem, hogy prefektus. Viszont eléggé vékonykának és fiatalnak tűnt ahhoz, hogy az legyen. Mivel az utamban állt, el kellett valahogyan ijesztenem. Kockáztattam, mondhatni. Kiléptem a fal rejtekéből.
-Hé Te ott!- Szóltam erélyesen a fiúra. Közelebb léptem hozzá és kihúzott háttal rámeredtem.
-Mint Prefektus!-Nyomtam meg a szót élesen, hogy ő is értse kivel van dolga, még ha hazugság is az állítás.-Szeretném megtudni ki vagy és mit keresel ilyen későn erre felé. Az ilyen kis prücsköknek már legalább három órája fellőtték a pizsit.- Valójában már nekem is fellőtték a pizsit, de ezt nem kell tudnia. Alapjáraton nem szeretek hazudni, de azt hallottam a cél szentesíti az eszközt.

 

Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2019. június 18. 17:36 Ugrás a poszthoz

Zsombor


   Sokszor akadt már dolgom nagyszájú gyerekekkel, de általában jól kezelem az ilyen atrocitásokat. Ott volt például a hat éves unokahúgom, aki állandóan mindenért beköpött az anyjának vagy az én anyámnak. Megtanulta, hogy hol a helye, amikor is bezártam egy szekrénybe. Ugyan ez volt a helyzet mikor a bátyjaim szórakoztak a cukkolásommal. Jó őket nyilván nem tudtam egy szekrénybe zárni, de a bosszú állás még így is ment. Azóta sem tudja senki, hogy hova tűnt a fiatalabbik bátyám gitára vagy az idősebbik kedvenc pisztolytokja. Ahogy régen most se hagyom magam.
- Igen Eridonos vagyok, ha ne lenne egyértelmű a piros mintás talárból, Te Einstein szomorító.-Szóltam vissza a megszokott lenéző hangsúllyal.(Vajon miért nincsenek barátaim?)- Tudod, mi prefik sokszor járőrözünk jelvény nélkül, hogy ne keltsünk feltűnést az olyan lázadozó kisfiúkban, mint Te. Mióta ezt a módszert alkalmazzuk sokkal jobb a statisztikánk.- Mondtam olyan arckifejezéssel amit csak akkor veszek elő ha pókerezek. Az egésszel csak az volt a probléma ha sokáig állunk a folyosó közepén, akkor tényleg szembetaláljuk magunkat egy valódi prefivel.
Egy igazi prefektusnak csak nem adhatom be a statisztika növelő forradalmi ötletem a jelvény elrejtésről.
-Na jó! Állj kérlek arrébb amíg kinyitom ezt a fránya ajtót.-Rivalltam rá.-Aztán gyere be velem, mert a könyvtár is az én szektoromhoz tartozik, amit át kell vizsgálnom.-Hazudtam neki.-De ne örülj neki, mert amint végzek a dolgommal viszlek is a felügyelő tanárhoz.- Közöltem vele, továbbra is rezzenéstelen arccal.
   
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Michonne Elizabeth Greengrass összes RPG hozzászólása (10 darab)

Oldalak: [1] Fel