Emma
Lucy, miután pár levitás lánnyal, sétára indult. Gondolkodni szeretett volna, elmélkedni arról, mi is történt azóta, hogy idejött. Elég gyorsan beilleszkedett, amin egy kicsit meglepődött. Eddig nem volt az a túl barátkozós lány. De örült neki, mivel legalább nem érezte magát egyedül. Honvágya sem volt, bár nagy valószínűséggel azért, mert nem volt rá ideje. Most sem akart az otthoniakra gondolni, így elhessegette maga elől a képet. Inkább társaira gondolt. Kedvesek, és az idősebbek sem nézték le tapasztalatlansága miatt. Közben észre sem vette, hogy már a falu határán jár. A kis tavacska mellett sétált el, ahol lelassított. Ahogy ránézett a befagyott tóra, elkezdte érezni a hideget. Eddig észre sem vette. Hirtelen valami hideget érzett a nyakán.
- Jaj, de hideg - állapította meg hangosan, és hátranyúlt, hogy lesöpörje magáról a havat. Felpillantott, mert biztos volt benne, hogy valahonnan a fa körül érkezett a hűs fürdő. Ekkor egy lány hangját hallotta, aki szabadkozva ment oda hozzá. De Lucy csak legyintett, és felnevetett.
- Semmi gond! - majd mikor látta a másik lány kétségbeesését, megerősítette - Tényleg nem gond, legalább felébredtem egy kicsit.