Hát itt vagyok. Megérkeztem a híres Bagolykőbe, bár egy éves késéssel, de sikerült. És a Rellonba kerültem. Foggalmam sincs, hogy ez jó vagy rossz. Anyáék sose beszéltek arról, hogy melyik házba szeretnék, hogy bejussak,csak azt mesélték, hogy milyen suli.
  Három napja jöttem, de Anyától már négy levél volt, amiből megállapítottam, hogy neki nehezebb ez az egész elvállás mizéria mint nekem. Csak nehogy ide költözzenek, hogy állandó felügyelet legyek.. megint.
  Három napja kuksolok a szobámba, és pakolásztam. Mindent elraktam, a könyveimet, a ruháimat, berendeztem az éjjeli szekrényemet, aztán a ruháimat, na meg a cipőimet s aztán újra a ruhákat. Kicsit sok van belőlük.
  Estére viszont kicsit eluntam magam. Elterveztem, hogy vacsora után egyet sétálok és felfedezem a kastélyt. Még időben elmentem zuhanyozni. aztán meg keresgélni a szekrényembe ruhák után. Nem mintha nem lenne elég, de sose tudom gyorsan eldönteni igazán mit akarok. Hosszas tanakodás után egy drapp csőnadrág és egy fehér csipkés hosszúujjú mellett döntöttem, és belebújtam egy fehér magassarkúba. Egyből jól éreztem magam, ahogy láttam magamat a tükörben megnőni. Mindig is utáltam a 155 cm.-et. Rakoncátlan vörös fürtjeimet szabadon hagytam majd magamra kaptam egy dzsekit, és indulhattam is.
  Az ebédlőbe vezető útat már ismertem, oda könnyen letaláltam. Elhelyezkedtem a Rellon asztalánál, és jól megtömtem a hasam. Mindig imádtam enni, és sose volt problémám a kilogramokkal, ehettem amennyit akartam.
  Jól lakottan, és elégedetten álltam fel az asztaltól és indultam el a betervezett esti sétámra. Addig bolyongtam a folyosókon le s fel, jobbra s balra míg azt se tudtam hol vagyok. Csak ez kellett nekem, hogy eltévedjek. Hirtelen benyitottam egy ajtón és egy teraszon találtam magam, már ott volt egy lány és..olvasott.
  Hát akkor köszönjünk..
   -Szia.-nyögtem ki.