36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Fodor Benjámin összes hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Le
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 14:40 Ugrás a poszthoz

Medárda

Már régóta tervezgetem, hogy lenézek Bogyolyfalvára. És pont a mai, kicsit borús napra esett a választásom. Igyekszem minél rétegesebben öltözködni, mert még megfázás lesz a vége. Egy pici, összecsukható esernyőt is bedobok a táskámba, nehogy váratlanul érjen a hirtelen lezúduló eső.
Az út lefelé kimondottan lassú volt. Ez az esős idő kicsit elvette a kedvemet a Bogolyfalvi látogatástól. De már félúton járhatok, innen már nem fordulok vissza. legalább lesz alkalmam egy gyors körülnézéshez, és régi tervemet is beteljesíthetem... Andalgásom közben megint rám jött egy kicsit a vizsgaidőszak stressze. Megint a ma leadott vizsgám miatt izgulok.
~Vajon átmentem?-elmélkedik~Olyan szuper lenne. Utána már csak 3 vizsgám van és haza is látogathatok már végre!
Megkönnyebbülve látom a Bogolyfalvát jelző táblát az út szélén, melyet majdnem nem is vettem észre és már elhagytam. De hátrapillantva nagyon megörültem neki.
~Mostantól kezdődik a nézelődés-gondoltam izgatottan.
Sok érdekes és hívogató bolt mellett haladtam el. Ilyen volt a cukrászda is. Mikor megálltam előtte, megcsapott a meleg, finom péksütiktől illatozó levegő és be akartam térni beharapni valamit. De szerencsére még kint észrevettem, hogy nincs rá pénzem és így nem kerültem kínos helyzetbe. Ám nagyon sajnáltam, hogy minden zsetonomat a klubbhelyiségben felejtettem.
Lassan már a játszótérhez érek, már pár méterről láttam egy kiguruló labdát. Gyorsan odaszaladtam a színes labdához, és a közeledő kisfiúnak adom.-Tessék!- A pici boldogan visszamosolyog rám és elszalad.
Csak már belépve a játszótérre veszem észre, hogy az előbbi kisfiú magában játszik. Utána szaladok, mintha el akarnám kapni. Hamar utolértem a kor és a méretkülönbség miatt. Felemelem, szaladgálok vele. Először félelmet vettem észre az arcán, de aztán élvezni kezdte a játékot. Amint letettem, megint mosolygott, aztán kiszaladt a játszótérről. utána néztem, de már nem láttam a nyomát.
Körbe-körbe sétálok a játszótéren és elmerengek a gondolataimban... Beleülök egy szabad hintába, és elgondolkozok azon, hogy vajon mit gondolhat a kisfiú...
Utoljára módosította:Fodor Benjámin, 2013. augusztus 28. 14:48
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 26. 16:17 Ugrás a poszthoz

Medárda
~Sokszor gondolok arra, hogy milyen kisgyereknek lenni újra. Mivel nem nagyon emlékszem semmire. Vagy mit gondolhat egy féléves csecsemő? Vagy mitől növünk meg olyan hamar? A dolgok csak jönnek-mennek, hol ide, hol oda. Aztán az ember csak azon kapja magát, hogy tizennégy éves. Aztán majd nő tovább, és tovább, felnőtté válik és neki kellesz a saját életéről, és gyerekeiről gondoskodnia.
Én jóba voltam a szüleimmel mindig. Ők voltak a legfontosabbak számomra: ők támogattak, és ezért az összes mezemen a 75-ös szám szerepelt (a szüleim szerencse száma mindig is a 75 volt, nem tudni milyen okból). A legrosszabb helyzetekben is mellém álltak, és mindig velem tartottak, bárhova is mentem.
-Szia-egy hang ébresztett fel álmodozásomból. Fel nézek: sehol senki, de hamar rájöttem, hogy a köszönés mellőlem jött egy lánytól. Megdöbbenve látom, hogy egy szintén Bagolyköves diákkal találkoztam. A lány szép volt, és minden jel arra mutatott, hogy Levitás volt. Nem hittem volna, hogy még ezen a napon egy iskolatársammal, sőt egy évfolyamtársammal találkozok. Csodálkozva néztem, majd siettem visszaköszönni:
-Szia! Hát te? Mit keresel itt?-épp, hogy mikor kimondtam az utolsó szavamat, nagyot dörrent az ég. Ekkor úgy gondoltam kiskoromban, hogy az olümposzi istenek összebalhéztak valamin, és Zeusz a villámaival akar békességet tenni köztük.
Hamarosan egy gyereket láttam egy másik gyerekkel veszekedni egy labdáért. Körülbelül 5 évesek lehettek. Elmosolyodtam, hiszen rám emlékeztettek. Én is annak idején sokat veszekedtem a szomszéd kisfiúval, hogy melyikünké legyen a labda. Ekkor mindig a felnőttek avatkoztak közbe, hogy ne magunkba játszunk, hanem együtt.
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 16:05 Ugrás a poszthoz

Ronald


Még mindig csak a gólyalakban lakom, másodikos létemre is. Bár ez engem nem zavar, mert szabadon mozgolódhatok ott, és azt csinálok, amit akarok. De már gondolkodok azon, hogy át kellene költözni, hogy ne legyek magamban.
Ma reggel is korán felkeltem, megittam napi adag kalciumomat, majd az ágy alól előgurítottam a focilabdámat. Szokásom, hogy ha bárhova is utazok, magammal viszem a focilabdát is. Végül is, a focilabda a barátom. Nem hagyhatom ki őt se a kalandokból. Így hát elhoztam a Bagolykőre is.
Előkajtattam a táskámból a Fradi mezemet és magamra öltöttem. A táskámból nem szoktam előre kipakolni, csak azt, amit éppen használtam/felvettem egy kis időre azt berakom a szekrénybe, mert lusta vagyok visszagyömöszölni a táskámba. Egy hosszú nadrágot viszont már a szekrényből vettem elő. Felvettem, és a lábamra húztam egy sportcipőt. Kivettem a szekrényből egy hálót és egy kulacsot. A hálót beleraktam a hátitáskámba, a kulacsot pedig megtöltöttem vízzel, úgy raktam a háló mellé. Aztán nekivágtam a folyosóknak.
Egy kis rövid sétálás után elértem az úti célomat: a rétet. Ott szoktam edzeni. Kapura rúgok, csavarok, vagy éppen a visszapattanó labdákat veszem le. Most is, mint mindig, megtaláltam azt a két fát, amelyek a legközelebb vannak egymáshoz. Azok szokták képezni a kaput. Odaszaladtam, és hozzájuk kötöttem a hálót.
Először húsz, azután harminc méterről csavartam a hálóba a labdát. Majd szintén húsz méterről a fára rúgtam a drága, kedves jó barátomat. Az persze megállás nélkül rácsapódott, elrugaszkodott, és visszapattant hozzám. Én a levegőbe emelkedve megpróbáltam a kapuba ollózni a labdát. Persze nem sikerült. Először mellé ment, aztán el se találtam.
Az ollózás egy egy igen nehéz művelet. A labdát eltalálni nagy teljesítmény, nem még gólt is rúgni! Nem vagyok én Wayne Ronnie, ezzel tisztában vagyok, de azért továbbra is kísérletezek.
Hamar elfáradtam, így dekázgatni kezdtem. Néztem, ahogy föl-le pattan a labda, és eszembe jutottak a régi, szép idők, amikor még a Liverpoolban játszottam.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. október 18. 19:16
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 17. 16:31 Ugrás a poszthoz

Ronald

Egyre jobban, erősebben rúgom a labdákat, és ezt nem csak a hangjukon, hanem az embereken is észreveszem. Már sok ember járt erre, és értetlenkedve néztek mindannyian. Most például egy Eridonos, nálam egy évvel idősebb gyerek meg is szólított. Tán kötekedni akart, vagy nem tudom, de a szavaiból azt vettem ki, hogy jobbnak tartja magát nálam.
Felnéztem, és csak akkor vettem észre Eridonos társamat. Egy pillantást vetettem rá, és máris tudtam, hogy ki ő. A klub teremben ki van írva a neve, és ki van rakva a képe. Ő a tavalyi évben szorgalmasan/rendszeresen hozzájárult az Eridon pontjaihoz. Rajta is egy sportcipő, sportnadrág és egy póló volt. A különbség, hogy neki hosszú ujjú volt nekem pedig rövid ujjú mez. Tisztában voltam a nevével, és tisztában voltam azzal is, hogy tapadnak rá a csajok. az ő neve Ronald, és Londonból jött.
~Azt kérdezte, hogy tudok-e cselezni? Majd én megmutatom!-gondoltam
Egy pillanat, s nem több, már azon kapom magam, hogy előtte állok és a két lábammal átcsavarom fölötte a labdát. Megkerülöm, és épp hogy a labda leérkezik, pattan egyet, máris kapura rúgom a lasztit. A gömbölyű játékszer, csak úgy suhant el Ronald feje mellet, mintha egy 200 km/h-val száguldó autó ment volna el mellette.
-Ssssss-hallom, ahogy a labda forgolódik a hálóba. Nem volt gyenge lövés, de irányított se. Csak a labdát néztem, s nem pillantottam fel, hogy hova rúgom a labdát. Csak utána.
Megelégedve néztem a fiú arcát, és gúnyosan, csipkelődve hozzászóltam:
-Na ehhez mit szólsz? Cselezés és rárúgás egyben. Melyik volt a jobb? Most te mutass valamit!
Kíváncsian vártam az Angol mutatványát, hiszen sokat gondoltam arra az életben, hogy felérek-e egy Angol játékossal. Na vajon?
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. október 18. 20:26
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 19. 14:56 Ugrás a poszthoz

Ronald

Úgy tűnik tetszett neki a lövésem. Sőt láttam, hogy egy kicsit elmosolyodik. Az arcából azt vettem le, hogy nem is akar ő velem nagyon kötekedni, csak játszani a labdával. aztán megmutatta, hogy ő mit tud. Nagyon vártam már a zsonglőrködését. A mutatványából hamar leszűrtem, hogy nem most kezdett el focizgatni. Valamikor biztos járt focira, sőt az is lehet, hogy valamelyik híres csapat ifi csapatába tartozott. Elég szépen ollózta a hálóba a labdát. A labda elvileg a fáról pattant be a hálóba, úgyhogy ez egy rendes focimeccsen kapufás gólnak, vagy speciális szavakkal csontos gólnak neveznék.
-Szép olló. Bár ez még csak az alap. Ezt én is meg tudom csinálni. Mostanában a gyorsan pattanó, vagy magas passzokból érkező labdákat akarom beollózni.
Kicsit elgondolkoztam a mutatványon, aztán már csak arra ébredtem, hogy a kapuba áll, és várja a lövéseket.
~Vajon ő kapuba állt?-elmélkedtem-,bár akkor honnan tud ennyi mindent? Na mindegy. Egy dolog biztos: ez az edzés érdekes lesz.
Csöndesen álltam a labda mögött, és azt néztem, hogy hol tudnám könnyedén belőni. Majd egy gondolatom támadt, s barátságosan, lassan odapasszoltam a labdát. Elővettem a táskámból a kulacsomat, és ittam két kortyot. Majd lassú léptekkel odaléptem hozzá.
- Szia! Ben vagyok. Honnan tudsz ennyi mindent a labdával? Valamikor focira jártál? Mit keresel most itt?
Gyorsan rendeztem a fiúhoz a kérdéseket, szinte alig vettem levegőt. Ez mind nagyon érdekelt, és magam nem tudtam eldönteni, hiszen nem tudok róla olyan sokat. Aztán barátságosan odanyújtom a kezemet.
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 22. 15:00 Ugrás a poszthoz

Ronald

Amikor hallottam válaszát, nem hittem a fülemnek. Egy hajszál választott el attól, hogy még az iskola előtt megismerjük egymást. A West Ham ificsapatában játszott. Tudni illik, a West Ham a Liverpoolba érkezésem előtt esett át az ifibajnokság másodosztályába. Kétszer játszottunk ellenük, de egyszer nem voltam a pályán, úgyhogy nem láthattam Ronaldot, másodszor pedig szerintem ő nem volt a pályán, mivel én akkor végigjátszottam a meccset. 3-1-re nyertünk ellenük. Így hát csodálkozva tettem fel neki a kérdést:
- A West Ham-ba? Én tíz éves koromtól a Liverpool-ba játszottam. Sajnos akkor nem találkoztunk. Amúgy a Manchester United nem rossz csapat. Sokszor játszottunk ellenük, csak nekem a játékstílusuk nem tetszik, de te tudod.
Nem akartam újdonsült barátomat megbántani azzal, hogy becsmérlem a kedvenc csapatát, így próbáltam enyhén kifejezni gondolataimat, és hagytam, hogy maga döntsön erről. Hiszen az ő érzelmei, nem szólhatok bele. Én csak elmondtam a véleményem. Aztán a Fradiról érdeklődött, hogy Fradi drukker vagyok, vagy ott játszok? Siettem a válasszal:
-Először is gyermek korom óta szeretem a Fradit. Aztán hét éves koromba felmentem Budapestre, s ott egészen tíz éves koromig játszottam a zöld-fehéreknél.
Hirtelen megütötte a fülemet egy kérdés, amit az előbb figyelmen kívül hagytam. A foci edzéseim az iskola körül.
-Hát, amikor már elsős voltam már akkor kezdtem ide járni, bár még akkor nem volt hálóm, így állandóan szaladgáltam a labda után. És te mit keresel itt?
Hirtelen eszembe jutott, hogy már elkezdődött a reggeli a nagyteremben, s kiszámoltam, hogy akkor mennyi időm van még itt lenni, hogy betartsam a saját napirendemet, és még reggelizni is tudjak. Kereken egy órám volt erre.
Utoljára módosította:Fodor Benjámin, 2013. október 30. 13:53
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 30. 14:02 Ugrás a poszthoz

Még nem a Halloween
Ronald


Ja! Szóval, hogy kapuba állt, és még a haja is más volt. Így már más. Akkor lehet, hogy neki rúgtam azt a kegyetlen gólt. Nem tudom, hogy ő volt-e vagy más, de ha ő volt, akkor sajnálom, hiszen véletlenül a gyomrát találtam el, és a labda a kapussal együtt szállt be a kapuba. Ráadásul még a fejét is beverte a vasba. Siettem a válasszal, és a bocsánatkéréssel egyaránt:
-Jajj, te voltál a második meccsen is a kapus? Ha igen, akkor bocsi, mert eléggé csúnyán eltaláltalak.
Közben arra a bizonyos meccsre emlékeztem. Szép meccs volt, sok ember a lelátókon, és hamar el is ment az idő, gyors meccse, gyors labdákkal, de azt hiszem mi kicsit jobban játszottunk.
Aztán eszembe jutott a jelenlegi célom: kijutnia a Rio De Janeiro-i ifi világbajnokságra, és azt megnyerni. Belegondoltam abba, hogy milyen jó lenne Ronald-dal egy csapatban játszani, de hamar feljutott az agyamig, hogy ő angol, úgyhogy maximum az angol válogatottban védhet. De aztán arra is rátereltem a gondolataimat, hogy jelenlegi lakhelye Magyarországon van. Így hát az is lehet, hogy van magyar állampolgársága. Gyorsan meg is kérdeztem:
-Amúgy neked van Magyar Állampolgárságod? Mert ha van, akkor el tudnám intézni, hogy védjél a Brazíliai Ifjúsági Világbajnokságon. Tök jó lenne egy csapatban játszani, de ugyanakkor ellenfeleknek is lenni, gondolj bele milyen buli lenne egy Magyarország-Anglia döntő.
Aztán tényleg belegondoltam én is. Lehet, hogy rólunk szólna az egész meccs. A magyar csatár és az angol kapus. Csodálatos lövések, és pazar védések. De először még be kell jutni a válogatottba, aztán a válogatottnak kell bejutni a világbajnokságra, és aztán még egy csomó ország válogatottja ellen ki kell állni a győzelemhez.
Most ez az én célom. Az első selejtező Románia ellen lesz november végén: 21-én.
Utoljára módosította:Fodor Benjámin, 2013. október 30. 14:31
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 14. 15:56 Ugrás a poszthoz

Ronald

Sajnáltam, hogy tényleg őt találtam, el, de annak a labdának be kellett mennie. Amúgy se néztem fel, nem céloztam, és még nem is válogattam meg az erősséget. Végül is a foci, az foci, és csak a csapattársainknak tehetünk jót a pályán. Ő akkor nem volt csapattárs, hanem ellenfél. Na de mindegy. Hagyjuk abba a nosztalgiázást, és éljünk a jelennek, a mának.
Annak viszont nagyon megörültem, hogy van Magyar állampolgársága, így mehetünk a VB-re. Jaj de jó lenne. Mondjuk nekem és neki is sikerülne bejutni a válogatottba, csak az a baj, hogy neki ahhoz, hogy benne legyen az állandó kezdő tizenegybe, le kell győznie a jelenlegi "magyar szuper kapust", Szabó Ákost. Igen ám, de arra a helyre pályázik Kurucsai Roland is, bár ő könnyű ellenfél. Ezen az apróságon nem nagyon rágódtam, hiszen ő nagy játékos szerintem, meg hát ha nem is, egyes meccseken azért védhetne. Efféle örömömet kifejeztem szóban is:
-Az jó ha megvan, mert akkor együtt fogunk játszani, abban biztos vagyok. Akkor majd holnap jössz le megint ide?
Utolsó mondatomat már csak megkésve mondta, mert ő jelentette be a először a távozási óhaját. A kérdést is már csak csendesebben mondtam, így nem biztos, hogy meghallotta. Örültem a találkozásunknak, és annak, hogy rendesen meg tudtunk ismerkedni.
Én még kicsit maradtam, olyan öt percet, amelyben kapura rúgtam, aztán fogtam a labdát, hálót és elindultam fel a kastélyba egy ismerős dallamot dudorászva.
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 30. 21:33 Ugrás a poszthoz

Állia

Már rég csak a szobámban tartózkodásról szól az életem. A hálóterem négy fala közt gubbasztok minden nap. Egyre csak arra gondolok, mit fogok kezdeni? Hiszen a leteendő vizsgák közül csak kettőt írtam meg, és abból egy már ki is van javítva.
Hát... hogy ne is dicsekedjek, nem éppen a legjobb érdemjegyet értem el, sőt megbuktam. Uram bocsá', de Legendás Lények Gondozásából megbukni nagy művészet. Ilyenkor ne olyanokra kell gondolni, mint Leonardo Da Vinci, esetleg valami híres előadó, nem! Ilyenkor olyanokra kell gondolni, mint Fodor Benjámin.
Külön hirdetmény: aki meg akar bukni LLG-ből, az csak forduljon hozzám, hisz ebbe én vagyok a mester.
Állandóan azon rágódok, vajon milyen lesz újra átélni a második évfolyamot. Én eddig eléggé tartózkodtam ettől a gondolattól, sőt ha fel is vetődött bennem, gyorsan el is vetettem.
De most felébredve ezen álmodozásomból visszatérek arra, hogy most én szorgalmasan akarok tanulni, és kitűnő leszek mindenből.
Ennek érdekébe felállok az ágyamról, és utamat a könyvtár felé veszem. Vajon milyen könyveket találhatok ott, amik tudnak segíteni.
De ne gondoljatok olyanra, hogy én annyira szeretek tanulni! Sőt! Annál jobban utálok. Ha valaki arra akar venni, hogy tanuljak, egyből elátkozom.
Tehát nem is tudom, hogy mi értelme lemennem, és tanulnom. Mégis úgy érzem, hogy muszáj, mert kell, és nem tudom miért. Egyszerűen nem is tudom mi az az érzés, ami engem felállított az ágyamról, és leküldött a hosszú lépcsőkön át a "tudástárba".
De ami a lényeg, hogy már a könyvtár ajtajánál állok, és kinyitom az ajtót. Bemegyek, de már megint az az érzésem van, hogy megzakkantam.
-Szuper, még egy ilyen hülye ötlet, és öngyilkos leszek-dünnyögöm az orrom alatt.
De már nincs mit tenni, ezért elmegyek egy tetszőleges polchoz, és keresek valami könyvet, ami a címe alapján valamennyire is érdekesnek tűnik.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Fodor Benjámin összes hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Fel