Nem gondolom, hogy komolyan kellene vennem, amit Panni mondott. Vagyis értem én, de olyan nehéz...nehéz várni, főleg, amikor már belekóstoltál a jóba, és épp el tudnád képzelni a még jobbat. Persze, hogy ilyenkor kell visszavonulnod, de persze úgy, hogy a szálakat így is mozgathasd egy kicsit. Mintha pengeélen táncolnék. Ilyenkor szoktam felmenni egy nagy domb tetejére, a karjaimat széttárni, és hagyom, hogy a szél megpróbáljon elfújni. Ezután elkezdek pörögni, még szédülten nem rogyok a Földre. Kinyitom a szemem, és várom, hogy történjen valami. de persze sosem történik semmi, ami előrébb vinne. Csak sodródom az élettel, és próbálok helyes dönteni, reagálni az adott eseményekre. Ha le kellene írnom, azt mondanám, hogy egy folyóban lévő kavicsokon ugrálok, de sosem tudom, mikor bukkan elő egy kavics. Csak ácsorgom az éppen alattam lévőn, aztán amikor egy előbukkan, vagy kettő, akkor valamelyikre ráugrom. Kiszámíthatatlan a sors, és aki ennek az ellenkezőjét mondja, az nem lát tisztán.
Nehéz hetem volt, vagy inkább lassan hónapom. Elég volt, ki szeretnék már szállni az érzelmi hullámvasútból. Itt a December, a Karácsony, és még mindig megvan a hiányérzetem. Annak érdekében, hogy ezt palástoljam, illetve hogy eltereljem a figyelmem a rosszról, a Teaházba igyekszem, mert "egy jó tea sose rossz". Unokabátyáméknál ittam a minap olyan gyümölcsteát, hogy a füleim majd kettéálltak tőle. Gyakran jövök ide, mert egy jó tea, és a megfelelő hangulat egyenlő egy lelki fürdéssel. Egyesek erre azt mondják, hogy a pizza és egy jó film,de nem hiszem, hogy a léleknek a pizza kell. Attól csak kidőlsz. Fura dolog ez az Endorfin. Ahogy megérkezem a szokásos kis asztalomhoz, feltűnik, hogy valaki már helyet foglalt nála.
- Csak nem neked is tetszik az asztal? Az illatok miatt van. Itt lehet a legerősebben érezni. Szeretnél egyedül lenni, vagy ideülhetek?
Nem szívesen mondanék le az asztalomról, de persze szívesen ülök máshova is. A kellő hangulatot bárhol megteremtem magamnak, főleg ha ez egy teázóban van.
Nehéz hetem volt, vagy inkább lassan hónapom. Elég volt, ki szeretnék már szállni az érzelmi hullámvasútból. Itt a December, a Karácsony, és még mindig megvan a hiányérzetem. Annak érdekében, hogy ezt palástoljam, illetve hogy eltereljem a figyelmem a rosszról, a Teaházba igyekszem, mert "egy jó tea sose rossz". Unokabátyáméknál ittam a minap olyan gyümölcsteát, hogy a füleim majd kettéálltak tőle. Gyakran jövök ide, mert egy jó tea, és a megfelelő hangulat egyenlő egy lelki fürdéssel. Egyesek erre azt mondják, hogy a pizza és egy jó film,de nem hiszem, hogy a léleknek a pizza kell. Attól csak kidőlsz. Fura dolog ez az Endorfin. Ahogy megérkezem a szokásos kis asztalomhoz, feltűnik, hogy valaki már helyet foglalt nála.
- Csak nem neked is tetszik az asztal? Az illatok miatt van. Itt lehet a legerősebben érezni. Szeretnél egyedül lenni, vagy ideülhetek?
Nem szívesen mondanék le az asztalomról, de persze szívesen ülök máshova is. A kellő hangulatot bárhol megteremtem magamnak, főleg ha ez egy teázóban van.