*Ezer éve nem jártam erre, na jó, azért olyan régen nem, elvégre nap mint nap elmegyek a helyiség ajtaja előtt, hiszen nem egyszer kell járőröznöm meg ilyesmik, de valahogy mostanság sohasem jöttem be, maximum takarodó után benéztem, hogy van-e idebent valaki. Általában nem találtam itt senkit, persze volt egy-két alkalom, hogy szabályszegőkre akadtam. Nem büntettem meg őket, elég büntetés volt, hogy elkísértem őket a hálókörletükig. Hogy most mit csinálok itt? A kandalló elé kuporodva, teásbögrét szorongatva melegszem és bámulok a tűzbe. Nincs valami meleg odakint, s nekem ki kellett szaladnom egy pár percre, ami azt jelenti, hogy sikeresen átfagytam. Ezért ülök most a kandalló előtt. Idehoztam magamnak egy párnát is, csak hogy puhább legyen a talaj, na nem mintha olyan nagyon kemény lenne. Jó itt. Senki nincs rajtam kívül, így csak a tűz pattogását lehet hallani a szobában.*
~Nem szeretem a rossz időt.~*Vajon van olyan, aki szereti? Az esővel semmi bajom, addig, amíg egy kellemes nyári zápor keretein belül esik, elvégre felfrissíti a levegőt, és olyankor az illatát is szeretem. A hóval is ki vagyok békülve, mert olyankor annyira szép a táj, viszont az ilyen nyálkás,hűvös, szeles, szeszélyes környezet nagyon el tud nyomni. Ez egyszerűen borzasztó. Persze a kedvem azért még jó, most is dúdolászva ücsörgök itt, az élet szép dolgain elgondolkozva. Ruházatom az évszakhoz egyezik, olyan szinten, hogy már hosszú ujjú felső és  hosszú nadrág van rajtam. Muszáj, mert nem szeretnék máris beteg lenni.*
~Merre lehet mindenki...~*Pár diákot láttam odakint, a Nap sugaraiban fürdőzni, de már volt egy kis szél is, így egy vastagabb pulcsiban, vagy egy vékonyabb kabátban ajánlatos kimenni. Rajtam ugye egyik sem volt, ezért is siettem annyira vissza. Néha belekortyolok a vegyes gyümölcsös, mézes teámba, ami már langyosra hűlt, de még így is melegít picit.*


Összeállítás

*Fogalmam sincs merre járhatnak az Eridonos ismerőseim, így az élet nagy dolgain gondolkodva melegszem a kandalló előtt. Néha belekortyolok a teámba, s van amikor hátra pillantok egy-egy hangosabb szónál. Nem valami vidám társaság van itt, pedig általában kacagásoktól és szavaktól hangos a társalgó.*
~Biztosan az idő teszi.~*Minden bizonnyal az én hangulatom is ezért ilyen semmilyen. Persze érdekes is lenne ha itt nevetgélnék magamban Prefektus létemre. Egészen biztos, hogy őrültnek nyilvánítanának érte. Így hát nincs más választásom, mint a tűzbe bámulva merengeni. Szerencsére olyan negyed óra telik el így, mélabúsan, mert társaságot kapok. Egy fiú hang szólal meg mellettem, s én kissé bizonytalanul, de felpillantok.*
~Egész biztos, hogy nem hozzám jött, elvégre nem ismerős a hangja.~*Ám amikor felpillantok meglepve tapasztalom, hogy de bizony, én kaptam társaságot, méghozzá egy eridonos személyében. Látásból ismerem a srácot, azt is tudom, hogy Nicholasnak hívják, elvégre nekem úgymond ismernem kell szinte mindenkit házon belül. Még jó, hogy jó a memóriám. A srác bemutatkozás helyett valami ismerkedős szöveget nyom le arról, hogy ő milyen is önmeglátása szerint. Szimpatikus. Mosolyogva nyitom hát szólásra ajkaimat, s lágy, kedves hangon szólalok meg.*
- Nem zavarsz, nyugodtan foglalj helyet*Jól megnézem őt és a hangszerét is. Imádom a gitárokat, úgyhogy még egy plusz pont Nichnek.*
- Loise vagyok, téged hogy szólíthatlak?*Nem mondom neki, hogy tudom hogy hívják, elvégre lehet, hogy valami mániákusnak nézne, akinek az a heppje, hogy mindenkit megjegyez magának.*
- Mióta gitározol?*Nyilván nem azért hurcolja magával, mert most akar megtanulni, hiszen akkor nem társasággal teli helyre ment volna, legalábbis én a kezdetekben vagy a szüleimmel, vagy valahova elvonulva gyakorolgattam. Nem most volt már, az egészen biztos.*
- Játszol nekem valamit?*Lehet, hogy korai megkérnem ilyesmire, de nem bírom ki. Imádom a hangszer hangját és kíváncsi vagyok arra is mennyire megy neki a pengetés. Remélem énekelni is fog hozzá, persze ahhoz is gyakorlás kell, nem is kevés, elvégre nehéz hangszer mellé énekelni, pláne úgy, ha te játszol rajta közben. Tudom magamról, hogy nehéz volt megtanulni, hiába ment az éneklés már előtte...*

*Ez már nagyon hiányzott nekem. Végre valaki, aki mosollyal az arcán jön oda hozzám, ráadásul még egy gitár is van nála. Nagyon szimpatikus a srác, és már most úgy érzem, hogy kellemes lesz az elkövetkezendő egy-két órám. Kár, hogy nem Chuckkal futottam össze itt, de hát ahhoz vagy szerencse kell, vagy egy előre megbeszélt időpont és hely, mert különben sikeresen elkerüljük egymást.*
- Maradok a Nicknél*Jegyzem meg csak úgy, tisztázásképpen. Nekem a Niko olyan lányosnak tűnik, sőt egyik ismerősömet is így hívtuk és ő bizony lány volt. Ezt persze nem kötöm a fiú orrára, aki fogja magát és letelepszik mellém.*
- Ez csak becenév, a Héloise-ből jön, de köszönöm*A mosoly folyamatosan az arcomon van, elvégre miért is szomorkodnék, ha már társaságot kaptam?!*
- Szintén gitározom, azon kívül zongorázom és az éneklést is ide sorolnám*Azt inkább nem mesélem el, hogy mióta pengetek, mert lehet elbátortalanodna. Az ének pedig a hangszálak játéka, ami szerintem szintén tekinthető hangszernek. Lehet, hogy másoknak ez furcsa, de én ezt így gondolom.*
- Ugyan már, ha szívvel-lélekkel csinálod, akkor nem lehet baj*Ó, dehogyis nem lehet. Hány olyan lányt és fiút láttam már, akik mindenképpen énekelni szeretettek volna és olyan bot fülük és borzalmas hangjuk volt, hogy inkább egy barlang mélyén énekelhettek volna, jól elbújva mások elől, hogy ne sértsék azok hallószerveit.*
- Okés*Még bólintok is mellé, megerősítve ezzel azt, hogy ha ismerem a dalt, akkor mindenképpen fogok segíteni az éneklésben.*
~Vajon mit fog játszani?~*Amikor Nick elkezdi a dalt pengetni máris felcsillan a szemem. Ismerem, sőt nagyon is szeretem, csak eddig gitárral még sohasem játszottam el, hanem csak zongorával. Figyelem is rendesen a srác kezét, s próbálom nagyjából memorizálni az akkordokat, hogy majd el tudjam én is pengetni később, a szobámban. Magamtól is ki tudnám silabizálni, de így még könnyebb lesz. Amikor bejön az éneklős rész, lágy, kellemes, tiszta hangon csatlakozok a fiúhoz az énekben. Természetesen halkabban dalolok, hiszen nem szeretném elnyomni az ő hangját. Azt hiszem egész jó duettet nyomunk le így ketten.*
- Ez jól esett a lelkecskémnek, köszönöm*Azóta nem játszottam ezt a dalt még zongorán sem, amióta a nagymamám meghalt. Vele tanultam meg elzongorázni és énekelni ezt a számot és valahogy nem mertem azóta elővenni, de azt hiszem ezután már menni fog. Arcomon még mindig a kedves mosoly van, de tekintetemben megcsillan a szomorúság. Még mindig fáj, hogy itt hagyott minket.*

*Úgy tűnik, hogy Nick eléggé társaságkedvelő srác, elvégre önszántából odamegy egy úgymond idegenhez és cseverészni kezd vele. Szimpatikus benne ez, hiszen én is képes vagyok ilyesmire vetemedni, sőt viszonylag sokszor csinálok ilyesmit.*
- Plusz pont? Én csak piros és fekete pontról hallottam eddig*Mondom kuncogva. Persze tudom mire érti és én is szoktam használni ezt a szóösszetételt, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy valaki azt mondja, hogy egy illető mínusz pontot kapott nála. Azt valahogy nem használjuk, de akkor a plusz pontot miért használjuk? Érdekes ez a magyar nyelv az egészen biztos, még jó, hogy nekem egyből elkezdték ezt is tanítani, mert különben igen nagy bajban lennék. Mondjuk akkor több mint valószínű, hogy nem is ide járnék és nem is a szüleim lennének a szüleim. Na jó, ezt inkább hagyjuk, nem nekem való a filozofálás.*
~El sem hiszem hogy pasitól ilyet hallok.~*Hajlamosak néha elferdíteni a valóságot. Nem, nem mondom, hogy hazudnak, mert akkor még a végén valaki megsértődne, pedig akinek nem inge ugyebár az nem veszi magára. Nekem semmi bajom velük, nem arról van szó, sőt teljesen jól kijövök velük, jobban mint a velem egyneműekkel, de valahogy azt vettem észre, hogy nagy részük füllent csak azért, hogy magát jobb színben tüntesse fel és ezt még szépen fogalmaztam, mert ugye vannak a notórius hazudozók is meg a nagyképűek és flegmák, de inkább hagyjuk is, mert csak felmérgesítem magam. A lényeg, hogy Nick szerint az őszinteség fontos, persze lehet, hogy ő is csak füllent, de szerintem nem áll érdekében ilyesmi. Miért vagyok én most ilyen pesszimista?!*
- Azt azért ne*Nevetve pislogok a srácra az előbbi mondanivalója miatt.
~Én? Hercegnő?! Na meg még az övé is?! Jó vicc!~*Ilyesmi gondolatok kavarognak a fejemben, s vigyorgok, mint a vadalma, amikor is elkezdi játszani a választott dalt. A dalt, ami olyan sok emléket idéz elő bennem, s amit tiszta szívvel és hanggal éneklek.*
- Köszönöm szépen. Azért te sem panaszkodhatsz és szerintem a játékod is jó volt, bár én még csak zongorával kísértem eddig ezt a dalt, de ez így is szép*Tényleg tetszett, egész biztos, hogy ki fogom próbálni. A következő kérdés kicsit meglep, nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő a fájdalmam. Bár egy jó emberismerőnek nem nehéz kitalálni, de az is lehet, hogy Nick csak ráérzett.*
- Nincs baj, csak...*Itt veszek egy mély levegőt, majd elmondom egy szuszra a lényeget.*
- Csak tavaly elvesztettem valakit, akivel nagyon sokszor énekeltem és játszottam ezt a dalt és azóta meg sem hallgattam*Itt tartok egy szusszanásnyi szünetet, majd még hozzáteszek valamit.*
- De tényleg jól esett újra hallani, olyan volt, mintha ő is itt lenne*Már lassan egy éve elhunyt mama, mégis fáj a mai napig. Nehéz feldolgozni az biztos.*

- Hát igen, annak ellenére, hogy kicsi korom óta tanulom a nyelvet, magyarul ez is anyanyelvem az angol mellett, azért néha meglátszik, hogy csak felnőttekkel beszélgettem magyarul, de azért mindent megértek*Na jó, volt már olyan akinek nem igazán értettem a mondandóját, de mint utólag kiderült majdnem minden szava szleng volt és ott sok olyan szót használnak, amit alapból teljesen máshogy értelmezünk. Ilyen még csak egyszer fordult elő és akkor is Pesten voltam, szóval meg sem lepődtem.*
- Mertem remélni, bár nem bánnám, ha a középkorban lennénk és hercegnő lehetnék, ezért is szeretem a bálokat, mert ott annak érezhetem magam*Miket nem fecsegek itt ki magamról, olyan mintha ezer éve ismernénk egymást. Persze mindenki tudja, hogy könnyen megnyílok és meg is bízom az emberekben, aztán utána koppanok. Sajnos nem tudok ezen változtatni, naiv vagyok, ez van.*
- Én?*Nagyokat pislogva, ártatlanul nézek Nickre, aki már nyújtja is nekem a gitárját. Na nem mintha félnék játszani vagy ilyesmi, csak meglepett, hogy odaadja egy "idegennek" a hangszerét, úgy hogy nem tudja hogy játszik a másik. Mi van, ha elszaggatja a húrokat vagy ilyesmi? Szerencséjére én nem ilyen vagyok, mások profinak mondanak és csodálkoznak azon, hogy még nincs egy zenekarom, vagy hogy nem csaptam fel énekesnőnek. Lehet, hogy lenne karrierem, de én először a tanulásra koncentrálok, s majd ha a sulinak vége lesz, akkor lehet megpróbálok betörni a zenészek világába. Milyen jó is lenne.*
- Dehogy haragszom, nem tudhattad*Annak ellenére, hogy egyáltalán nem vártam bocsánatkérést, nagyon jól esik a dolog. Ebből is látszik, hogy jó emberrel hozott össze a sors.*
- Örülök neki, hogy elénekeltük*Tényleg örülök, most már fogom énekelni otthon, karácsonykor. Megtanulom gitárral és eljátszom a szüleimnek, biztosan örülni fognak neki.*
- Hát akkor jöjjön a dal*Már el is kezdem pengetni a húrokat, először finoman, majd a dalnak megfelelően erősebben. Aztán jön az éneklős rész, amit ismét tiszta, kedves, lágy hangon adok elő, ahogyan az igazi énekesnők. Nagyon szeretem ezt a dalt, saját szerzemény.*

Szám: http://www.youtube.com/watch?v=NG2zyeVRcbs

*Amikor Nick bejelenti, hogy ő is két nyelvet tanult már kicsi korától, egyáltalán nem lepődöm meg, hiszen a neve angolosan hangzik, mi pedig magyarul beszélgetünk. Persze vannak olyanok, akik annak ellenére, hogy angol nevük van nem beszélnek angolul, de azért jó páran vannak itt olyanok, akik ebből a szempontból olyanok, mint mi.*
- Én kint laktam Londonban a suli előtt és ott szinte csak a családtagjaimmal beszélgettem magyarul, már aki tudott. A barátaim egyáltalán nem ismerték a nyelvet, úgyhogy főleg angolul kellett beszélnem*Az is csoda, hogy ilyen szépen megtanultam a magyart, legalábbis értem a "fiatalok nyelvét" is. A következő kérdésnél picit kikerekednek a szemeim, de aztán hamar visszaállnak alapállásba.*
- Ugyanabba amibe te*Válaszolok egy angyali mosollyal. Úgy tűnik még a Prefijelvénnyel sem vagyok feltűnő jelenség, hiszen akkor emlékezne rám Nick. Igaz most sincsen rajtam a kis kitűző, de azért délelőtt mindig rajtam van, meg délután és este is, ha járőrözöm. Én többször is láttam a srácot, nem értem hogy nem emlékezhet rám. Ez kicsit talán sértő is számomra, elvégre csak négy Prefektus van az Eridonban és abból én vagyok az egyik, ráadásul a hajam is elég szőke és göndör, de hát úgy tűnik így is elveszem a tömegben.*
- Eléggé az vagyok, bár nem nagyon van kivel kiélni magam. A herceg egyelőre még várat magára*Van most egy kapcsolatom kialakulóban, vagy valami olyasmi, de még nem igazán tudom mi lesz belőle. Tetszem Chucknak, ez egészen biztos, ő is szimpatikus nekem, de eléggé furcsa páros lennénk, legalábbis ránézésre. Persze szerelemben sohasem érdekelt mások véleménye, de ez még nem szerelem. Szóval valami alakulgat, de még én sem tudom mi lesz, ezért is nem terjesztem az igét.*
- Volt már rá példa*Megvonom a vállam, majd mosolyogva elveszem a hangszert. Nem túl nehéz, a húrjai egész finomak. Jól kidolgozottnak tűnik. Tetszik. Miután eljátszom a dalt boci szemekkel pislogok Nickre.*
- Őszintén szólva te vagy az első, köszönöm szépen*Már megint egy újabb meglepetés. Nagyon örülök, hogy ezt mondja, tényleg. Itt még senki nem dicsért meg ennyire.*
- És a tudást keresem itt, mert nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnék élni a hangomból, bár ki tudja*Félre húzom a számat, de persze ezt is mosolyogva. Most jó kedvem van, nagyon is.*
- Azon lepődtem volna meg, ha ismernéd. Saját szám és a szüleimen kívül még nem hallotta senki, legalábbis öt perccel ezelőttig. Te írsz dalokat?*Majdnem mindenki szokott írni dalokat, aki hangszeren játszik, maximum nem vallják be, mert félnek a csalódottságtól. Kíváncsi vagyok Nick mit válaszol. Még beszélgetünk kicsit, majd mindenki megy a saját útjára...*