36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Első emelet - Sharlotte Johanson összes hozzászólása (2 darab)

Oldalak: [1] Le
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 5. 15:37 Ugrás a poszthoz

Loise

Nem mindig a faluban sétálgatás ad neki lelki biztonságot. Lehet, hogy ott is ugyanúgy lehet gondolkodni, de mégis a kastélyba jár minden egyes nap, barátaival egyetemben. Így hát az is sokat számít neki, és amint ideje agy kedve akad, fel is látogat, egyre növekvő sűrűséggel, órákon kívül is. Ez akkor is így volt. Végre akadt ideje, mert valahogy a kedvével sosem jött össze a dolog. Valamely összetevő mindig hiányzott, de kihasználta az alkalmat, mikor megtalálta őket. El is indult hát, és a faluból viszonylag gyorsan felért, mert egyáltalán nem volt messze. Tekintete a köveken vándorolt egészen  a kapuig, onnan felemelt fejjel, a kastély tornyait figyelve sétálgatott. Bent, az épületben már nem volt ötlete merre menjen, így elindult az egyik irányba, és csak ment. Addig, amíg egy folyosóra nem érkezett, aminek falát egy egybefüggő freskó borította. Egészen jól mulattak rajta a szereplők, és a látványtól egy félmosoly is felcsúszott szájára. Tovább lépdelt, de csak a falat nézte, azt nem, hogy hova teszi a lábát. Eléggé elbambult, így csak kis fáziskéséssel vette észre, hogy nincs egyedül. Minden gondolkodás és tétovázás nélkül közelebb sétált hát, és a pad másik oldalára leült.
-Szia.-köszönt, mint mindig.-Zavarok?-kérdezte végül meg illedelmesen, mert nem akarta bármiben is megzavarni a lányt. Nem tudta megállapítani arckifejezéséből, hogy milyen kedve van, így ez a kérdés létfontosságú volt számára. Kabátját még nem vetette le, csupán szétnyitotta, mert ott már melege volt.

Ruha
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 12:16
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 15. 13:36 Ugrás a poszthoz

Loise

Igazán nem is tudta miért szeret ennyire sétálni. Talán mert egyedül, gondolataiban elmélyülve bolyonghat, vagy ennek ellenkezője, a valahogy mindig megtalált társaság miatt. Néha el szokott rajta gondolkodni, de választ nem kap, azért későbbre halasztja a további ötletelést. Ettől függetlenül sosem hagyja abba szenvedélyét, sokszor még a teljes kimerülés határán is csak ezt tenné. Amikor viszont szabad ideje akad, akkor már biztosan tudja, mit fog tenni. Akkor végre el tudott egy kicsit szakadni teendőitől és újra egy kisebb körútra indult, de nem a faluban, hanem inkább a - viszonylag ilyen célra kevesebbet látogatott - kastélyban. Nem tartott sokáig találni egy megfelelő helyet, ráadásul még társasága is akadt, amit az első pillanatokban nem igazán tudott örömmel fogadni, de ezen nézete hamar megdőlt. Szerencsére a lány megnyugtatta, hogy nem zavarja, amit egy tipikus Lottés mosollyal vett tudomásul.
- Otthon, Londonban. Fehérben biztosan, de szerintem türkizkék is volt. Sok színben megvásárolható, annyi biztos - fordult felé, és próbált visszaemlékezni, hogy milyen darabokat látott. Elég nehéz volt, mivel a vásárlásról eszébe jutott, aminek nem örült, de ezzel jár. Nagyon sok dolog kötötte anyjához, és még akkorra sem dolgozta fel maradéktalanul a tragédiát.
- Én Lotte vagyok - mutatkozott be ő is, ismét elmosolyodva a kis hibáján, mivel ős is elfelejtette. Mondhatta volna a teljes nevét is, de kevesen használják, és egyszerűbb is kimondani így. Ismerős volt neki a másik, de azt véletlenül sem tudta volna megmondani, hogy honnan, vagy miért. Csak valahonnan rémlett neki az arca.
- Melyik ház tagja vagy? - próbált valami beszélgetést kezdeményezni, ha már ott volt. Nem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy egy új embert ismerhessen meg, bővíthesse barátainak listáját. Meg ugye kíváncsi is volt, természetéből adódóan, ezért érdeklődik mindenki iránt.
Első emelet - Sharlotte Johanson összes hozzászólása (2 darab)

Oldalak: [1] Fel