36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Első emelet - összes hozzászólása (653 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 22 » Le
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. április 18. 18:55 Ugrás a poszthoz

Rebeka

Megkapta az instrukciót, Rebeka nevet lehetőleg kerülje nagy ívben. Azért ugyanis harapott a lány, kivéve, ha a tanárok szólították így. Zoli pedig jól tudta, hogy messze volt a tanártól. Megnyugtatta Teb, hogy nem esett baja. Kicsit aggódott is emiatt, hisz az ütközés következtében a lányban keletkezhetett volna bármilyen sérülés.
- Örülök hogy nincs bajod Teb - "ízlelgette" az utolsó szót magában. Furán hatott a hangjával, bár meg volt győződve, hogy ezzel hibát nem követett el. - Egy vidéki kis faluból jöttem. Hiába mondanám a nevét, nem hallottál róla és a térképen még említést se találsz. Egyke vagyok, ami azzal az előnnyel jár, hogy a szobám csak az enyém, így ha akarok magam maradhatok ott. Kedvenc tárgyam a jóslástan. Hobbijaim, főleg az olvasás és a titkos könyvtárat látogatni - ez utóbbi szavaknál kissé visszavette a hangját suttogásra, nehogy valaki meghallja és baja származzék belőle. - És rólad mit érdemes ugyanezen kérdések fényében tudni? - kérdezte kíváncsiságát nem leplezve.
Miközben ezen szavai elhangzottak, akaratlanul is többször megcsúszott támasztott keze a fal tapétáján. Ezt csak azért tette, hogy kissé lazának tűnjön, bár nem sok sikerrel járt. Inkább nézett úgy ki, mint aki bénázott, nemhogy laza lett volna.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. április 18. 22:52 Ugrás a poszthoz

Rebeka és Zoltán

A tenni akarás túlbuzog benne. Megint. Minden alkalommal, amikor megfordul a fejében, hogy túlzásba viszi, lenéz a talárjának sötétzöld szegélyére, és akaratlanul is kihúzza magát. Nem, olyan nincs, hogy túlzásba viszi. Csak olyan van, hogy minél precízebben és precízebben végzi el a feladatot!
Tessék, itt van a folyosón ez a két diák is, kénytelen lesz felírni őket: ekkor és ekkor ketten tartózkodtak itt. Ki tudja, lehet, hogy majd történik valami, amihez pont ez az információ hiányzik. Serceg a penna a jegyzetfüzet mögött, aztán már csak szapora lépéseinek távolodó zaját hallani.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 19. 16:04 Ugrás a poszthoz

Zoli

-Teb?- néz kissé furcsán a fiúra. De végülis, miért ne.
-Veszprémben lakom az anyukámmal, a nevelőapukámmal és a bátyámmal. Szintén idejár, és szintén Eridonos a féltestvérem, Lanetta. Nincs kedvenc tantárgyam, de mégis választani kéne, akkor vagy Elemi mágia, vagy Bűbájtan. Szeretek olvasni, gitározni és a barátaimmal lenni - sorolja saját kérdéseire a válaszokat. Reménykedik, hogy a fiú nem kérdez rá a szüleit és Lalát érintő sztorira, ugyanis nem szívesen meséli el, az egész sztorit. - Ki a kedvenc tanárod? Kedvenc szín? Kedvenc állat? Kedvenc író? Kedvenc könyv? Kedvenc étel? Kedvenc sport? - sorolja újabb kérdéseit. Kíváncsi természeténél fogva, minden érdekli. Reméli, hogy beszélgetőpartnerének, nem lesz elege a kérdésekből. Ekkor elhalad mellettük egy ismeretlen ember, akiről Rebi csak feltételezi, hogy egy felügyelő, és feljegyez valamit. Kérdőn bámul utána, majd mikor léptei elhallnak szólal csak meg - Valami rosszat csináltunk?
Utoljára módosította:Vitéz Rebeka , 2016. április 19. 16:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. április 19. 16:50 Ugrás a poszthoz

Rebeka

Kissé elámult az információkon, hiszen ennyit ilyen röpke idő alatt nehéz volt feldolgozni. Megpróbálta a lehetetlent, majd mikor a lány újabb kérdéseket zúdított a nyakára, erősen behunyta a szemét. Csupán annyi időre, míg feldolgozta a kapott válaszokat. Kinyitotta szürkéskékjeit, majd a lány válla fölött az éppen megjelent ismeretlent méregette, mikor megszólalt.
- A kedvenc tanárom ... - kezdte kissé elgondolkozva mondta, mert az idegent figyelte. - ... már rég nem láttam. Carl Tendernek hívják, jó fej volt. A kedvenc színem a piros, állatból pedig sok van. Kezdhetném a kolibrival, a denevéren keresztül a kacsacsőrű emlősön át egészen a méhekig - ismét az illetőre esett a szeme, amik összeszűkültek, de mivel nem történt semmi gyanus, nem foglalkozott vele különösebben. Szürkéskékjeit mindenesetre, Teb és a másik közé összpontosítani. - Író elsősorban sir Arthur Conan Dolye, így Sherlock Holmes könyvek a kedvencek. Étellel kapcsolatban nem vagyok válogatós, azt esetleg könnyebb felsorolni, mi az, amit nem csípek. Húsleves és bableves. De ha más nincs, ezeket is megeszem. Kedvenc sport, úszás és a kerékpározás, ha ez utóbbi annak tekinthető - megtörölte izzadt homlokát amit a rejtélyes ismeretlen váltott ki. - Ugyanez vissza - mondta mosolyogva, ezzel is a figyelésre fordítva az energiát. Mikor megpillantotta hogy a papírra valamit felírt a vendég, majd távozott, utána fordította a fejét, majd a lány felé fordulva válaszolt a tán nem is neki szánt kérdésre. - Én úgy vélem nem követtünk el semmit.
Ezzel próbálta a lányt is és magát is megnyugtatni. Remélte, hogy a lányt jobban sikerült, mint önmagát. Ismételten megtörölte enyhén izzadt homlokát, tenyerét pedig a talárjába törölte. Sajnos ha ideges volt Zoli mindig izzadt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 21. 20:19 Ugrás a poszthoz

Zoli

Látja, hogy az ismeretlen fiú kissé lesokkolt a kérdés -és válasz özön hallatán.-Bocsi, nem az volt a célom, hogy lesokkoljalak- szabadkozik kissé pironkodva. Tényleg nem szándékosan csinálta, de ilyen a természete. Kíváncsi és cserfes, mint egy vérbeli óvodás. - Igazaból, nincs kedvenc tanárom. Kedvenc színem hm... Talán a szürke, a barna és a fekete. A kedvenc állatom bármelyik amelik  emlős és meg lehet simogatni. Kedvenc íróm, egy írónő, Sarah J. Maas, aki pedig a kedvenc könyvem az Üvegtrón szerzője. Nállam is könnyebb azt felsorolni, hogy mit nem szeretek, ugyanis a sóskán kívűl mindent megeszek. Kedvenc sportom a kviddics, és tagja is vagyok a piros csapatnak, mint hajtó. - sorolja saját válaszait. Igyekezett kicsit lassabban mondani,hogy ne kerüljenek abba a helyzetbe, mimt az elöbb.
-Akkor megnyugodtam - jelenti ki derűsen. Habár kissé meglepődött, hogy felírták őket, de ez nem törhette meg a jókedvét.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. április 24. 16:52 Ugrás a poszthoz

Rebeka

 Meglepődött a lány mondatán. Ezek szerint kiült az arcára a zavartság. Ezek után igyekezett az ilyen érzelmei kimutatásával. megvakarta az állát és így válaszolt.
- Semmi baj, csak tudod váratlanul jöttek. Ezért kicsit macerás volt a válaszokat összeszednem - nevette el magát, amiben érezhető volt, hogy kicsit kínban volt. - Biztos ügyes játékos vagy - tette hozzá, miközben Teb a mondandója végére ért. - Örülök, mert így én is megnyugodtam - mondta széles mosollyal, majd kíváncsiságból feltett egy kérdést a lányhoz. - Ezek után, hogyan tovább?
 Kíváncsian pillantott körbe, hátha akadt még egy ismeretlen aki szintén egy pergamennel a kezében őket figyelte és ő is lejegyzett volna bármit. Szerencsére nem vett észre ilyen illetőt, sőt szinte mintha csak magukra maradtak volna. Egy fél pillanatra elfogta a félelem, hisz úgy hatott mint egy zombis horrorfilm. Szerencséje volt, hogy a félelem nem ült ki az arcára, de Teb észrevehette, hogy a zsebei után kapott. Pechére a pálca megint nem nála volt. Tudta jól, hogy az éjjeli szekrényre rakta. Hát persze, hisz az este még olvasott és a pálcája fényénél látta a könyvet. Rossz szokás, ideje lett volna már rég leszokni róla.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 24. 18:27 Ugrás a poszthoz

Zoli

-Mégegyszer bocs - mosolyog, mint mindig. -Elég kezdő vagyok, és ez az első idényem, szóval...- Hagyja a mondat második felét a levegőben lebegni,mert igazából ő maga sem tudja, hogy hogyan fejezhetné be. Szélesen visszamosolyog a fiúra majd megválaszolja a kérdést- Őszintén? Fogalmam sincs- nevet fel.
Kérdőn felvonja a szemöldökét, amikor a srác a zsebéhez kap.-Mit keresel?- kívámcsikodik. Megrázza a fejét, mimt mindig amikor rájön, jogy kissé túl kíváncsi,majd felül az első ablakpárkányra amit meglátott. Lábait keresztbe fonja, majd végre kürülnéz a folyosón, ahol beszélgetnek. Eddig nem igazán nézett szét, de rá kellett jönnie, hogy csak egy átlagos folyosó. Hátát az üvegnek dönti, és arcát oldara fordítja. Kinéz az ablakon, és az udvaron lézengő diákokat figyeli.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. május 22. 18:16 Ugrás a poszthoz

Rebeka
(bocs, a késésért)

- Nincs semmi baj - ismételte meg újra. - Megesik, én is kezdő voltam a magam idejében. Aztán beláttam, hogy nálam vannak jobb sportolók is. Ezért inkább felhagytam vele. Valahogy nem az én világom.
Mikor a keresés felől érdeklődött a lány, hirtelen elgondolkozott mit is keresett. - Csak ellenőriztem, hogy a pálcám hol van. De a szokásos helyén, a hálókörletben - Nevette el magát.
Aztán végigfuttatta a szemeit a folyosón. Keresett valamit, amivel feldobhatta volna a beszélgetést. Eredménytelenül pislantott egyet, majd egy mélyet lélegzett.
- Nem tartalak fel? Csak mert rosszul esne, ha igen - mondta, komolysággal a hangjában. - Bocsi érte, ha mégis feltartalak. Ha úgy véled nyugodtan mehetsz - ejtette ki, mosollyal az arcán.
Ekkor ő is kinézett az ablakon, homlokát az üvegnek döntve, behunyt szemmel ismét mélyet lélegzett. Az üveg nem volt azért túl meleg, de annyira hideg sem, így kicsit hűtötte a fejét.
- Mit csináljunk? Elvégre a te hangulatod kéne feltornázni - továbbra is behunyt szemmel közölte a lánnyal.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Norbikedves
Írta: 2016. június 6. 18:16
Ugrás a poszthoz

A szokásos edzés után, a monoton lépcsőkön kaptatva, zsebre tett kézzel próbáltam végiggondolni, hogy az iskola mely területén nem jártam még. Mert biztos voltam benne, hogy mindent még nem láttam, márpedig a kíváncsiságom olthatatlan. A pincében talán van még ajtó, amit nem vettem észre a sötétben, a tornyokat rendre összekeverem, szóval előfordulhat, hogy valamelyikben még nem is voltam a több, mint négy év alatt. Elővettem a pálcát a zsebemből. Már rég vissza kellett volna adnom a tulajdonosának. Már hónapok óta nem vettem új pálcát a törött helyett, mert amikor gyakorlati órám volt, csak kölcsönkértem egy levitástól, akinek épp nem volt szüksége rá. Eleinte ez a módszer elég gyatra volt, mert nem tudtam, ki adja nekem a pálcáját kölcsönbe egy órára. Azóta kitapasztaltam persze. Kis naivak, nem tudják, hogy a híres pálcatördelőnek adták saját tulajdonukat.
 Gondolataimba merülve értem fel a portré folyosójára. Láttam a szfinx előtt egy srácot, aki csöppet mérgesnek tűnt. Amíg odaértem, sikerült felismernem benne Norbit, az eridonos kviddicsest. Épp a pálcájáért nyúlt, mertem feltételezni, hogy a bejutás volt a célja vele. De édes.
 - Hahó - bokszoltam vállon, hátha attól észbe kap és elrakja a bejutása - általa feltételezett - kulcsát. - Azt a módszert próbáltad, hogy kérdezel, aztán gondolkodsz? - kérdeztem tőle vigyorogva. Nem az a fajta vigyor volt, amit szívesen befejezésre késztet az ember egy ököllel, inkább az a megértő, kicsit szánakozó fajta. Amit azért még mindig jól esne megütni.
 - Hahó neked is, macsek. Mid van mára? - fordultam ősi ellenségem felé kihívóan. Ne ma adj megoldhatatlan feladványt, kérlek. Nem akarok beégni.
Utoljára módosította:Wolgast Bellafonte, 2016. június 6. 18:17
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. június 6. 18:38 Ugrás a poszthoz

Wolgikedves

Beszélnie kell Izabellával. Mert igazából tök dühös rá, meg minden, ott vannak benne az elfojtott indulatok, jól az arcába akarja mondani - abba a gyönyörűséges arcba -, hogy legalább annyira fájt neki ez a szíven döfés, mintha (sütő)tökön rúgta volna. De az legalább pár nap elteltével nem fáj annyira.
Így hát ördögi tervet eszel ki: betör a Levitába, csak azért is és jól leszúrja a szőkét, aztán meg... Hát ezt még nem tudja. De be fog jutni. Nagy lelkesen, indulattal telten érkezik meg a szfinx portréjához, ami már eleve nem tetszik neki, mert kinek tetszene egy szfinx? De persze nem akar udvariatlan lenni, nem mondja ám így meg neki, hogy rusnya. Helyette először szépen kéri, hogy engedje be, de persze ez a rühes macska nem hajlandó, folyton azt mondogatja, hogy válaszoljon a kérdéseire. Kinek van erre ideje? Ekkor jön a második ötlete, hogy esetleg lefizeti. Előhalássza a galleonjait zsebéből, csörgeti, pöngeti, kész cigány táncot lejt, hátha ez majd segít. Az meg sem fordul a fejében, hogy egy festménynek optimális esetben semmi szüksége sincs pénzre. Hát de ki tudja, fordíthatná plasztikai sebészre, értitek.
És ekkor jön el a végső, megismételhetetlen, letarolhatatlan ötlet. Először fenyegetni kezdi, hogy majd jól átkot szór rá, de semmi hatás, ekkor pedig elérkezik a történelmi pillanat. Innentől nemcsak az orra lesz törött, gondolja a fiam.
- Te akartad... - és már mondaná is a varázsigét, mikor... Mikor megzavarják. Egészen konkrétan halálra ijesztik és még vállon is öklözik. Milyen világban élünk, ha már a levitások is őrjöngő vadállatok? Hát már épp felháborodna, hogy ezt azért mégse kéne, mikor hunyorogva felismerni véli Wolgastot. Mit véli, megállapítja, hogy ő az. - Na szeva zsiri. Ajánlotta ez a... Portré, hogy ő majd feltesz nekem kérdést, de nincs erre időm, sietek - vállat von és lazán zsebébe csúsztatja a fadarabot. Mit képzel, hogy csak így beszól neki a levitás? Esze megáll Norbertnek, nem mintha eddig nem nyomott volna satuféket mondjuk születése óta...
Csak figyeli, ahogy a fiú magabiztosan odalép ez elé a... Festmény elé és így diskurál. Mondjuk érdekli is az eridonost, csak vigye be a colos, aztán onnantól mehet Merlin hírével. Alig bírja megállni, hogy dobolni kezdjen a lábával, hangot adva türelmetlenségének. - Remélem, hogy tudod az ilyen hülyeségekre a választ, különben itt csövelhetünk életünk végéig. Vagy amíg nem jön valami okos levitás - merem remélni, hogy Norbert ezzel nem arra utalt, hogy Wolgi buta. Mert nyilván nem az. Igaz fijam? Igaz? Áh, mindegy, ne válaszolj.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Drága Norbert
Írta: 2016. június 6. 18:55
Ugrás a poszthoz

Tipikus eridonos hozzáállás. Semmi gáz. Ne vigyorogj a viselkedésén feltűnően.
 - Meglesz a megoldás, ne félj. A biztonság kedvéért azért te is gondolkodj, ahány agy, annyi gondolkodásmód. Megleszünk ezzel hamar.
 A macska a szokásos önelégült félmosolyával mondja a rejtvényt. "Akárhogy próbálom két egyenlő részre szedni, mindig három lesz belőle. Mi ez?" Egy pillanatra eltöprengek rajta, hogy most ez valami vallásos dolog-e és a szentháromságról talált ki valamit, de aztán leesik. És koppan. Elégedetten mosolygok, mielőtt viszont megmondanám a megoldást, megkérdezem drága Norbert barátomat, mégis mi a jó fenét szeretne csinálni a levitában.
 - Egyébként mégis mi a jó fenét szeretnél csinálni a levitában? - dőlök a falnak vidáman a portré mellett. Nem mintha ettől függne, hogy beengedem-e, egyszerűen kíváncsi vagyok és húzni akarom az agyát, ha már siet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. június 6. 19:06 Ugrás a poszthoz

Drága Wolgast

Imádja, ha gúnyolódnak vele, mondtam már? Főleg azt imádja, ha feltartják. Wolgast barátom, te most baromira útban vagy. De látod, a fijam ezt is elnézi neked, mert te jelented bejutása zálogát. Más esetben tök haveri stílusban megveregetné a vállad, talán még egy brofistet is kapnál, meg minden, de így... Nem lesztek jóban.
- A gondolkodás még megy, kösz - lerázza magáról a dolgot, de érzi, hogy agyvize hevesen tart a forráspont felé. Hol van Izabella? Miért nem jön ki? Veszekedni akar vele, rá akarja borítani ezt a rusnya portrét, mi van már?
Ja igen, rejtvény. "Akárhogy próbálom két egyenlő részre szedni, mindig három lesz belőle." Hogy tessék? Norbert pislogás nélkül mered a szfinxre, aki mellesleg nemcsak ronda, de önelégült is. Lehetne ennél is pocsékabb párosítás? Erősen kétlem. Töprengőn néz maga elé, miközben sorolja a "lehetséges" megoldásokat: sajt. Ementáli sajt. Sajttorta. De miért sajt? Mert sajt. Akkor izé, legyen háromszög. De abból nem lesz három. A kis lábujja körme. Mi a lóhere a megoldás? Még csak halvány lila ibolyán túli sugárzása sincs. Tulajdonképpen agya totálisan blokkol és csak az jár a fejében, hogy sajt. De nem sajt!
- Hogy mi? Ja - kizökken a sajtisztikus gondolatokból és gyorsan összeszedi a magyarázat racionálisabb és elfogadhatóbb részét. - Bent van a majdnem nőm és nagyon rosszul esik, hogy megcsalta velem a volt barátját, mert nem tudtam, hogy volt barátja. És nem mondtam meg neki, de most meg akarom, de nem tudok bejutni, mert ez a dög nem enged be - ingerülten mutat a szfinxre, aztán keresztbe fonja maga előtt a kezeit, mint egy durcás kisgyerek. Tipikus Norbert. Meg sem lep.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Édes Norbertem
Írta: 2016. június 6. 19:26
Ugrás a poszthoz

Látom, hogy komoly a téma, okosabb nem húzni tovább a dolgot. Ha eddig sikerült többnyire ellenségmentes életmódot folytatni, tartanám magam hozzá.
 - Ejha, becsület és büszkeség forog itt kockán, ilyen esetben készségesen segítek bejutni.
 Egy hosszú pillantást még vetek a srácra, hogy felmérjem, mennyire van kész agyilag. Mármint az alapállapothoz képest. Sokat nem barátkoztunk korábban, de ennyi azért lejött a sráccal kapcsolatban. Tulajdonképpen kifejezetten szimpatikus a bolondsága, de szeretem, ha az ember tud komoly is lenni. Ilyet eddig Norbin nem tapasztaltam. Jobb nem felbosszantani... túlságosan.
 A portré felé fordulok. Az felvont szemöldökkel néz rám, tudja ő is, hogy tudom a megfejtést. Ismerjük mi egymást, mint cipőtalp a rágógumit. És pont annyira kívánjuk egymást társaságát.
- A megoldás hat. A hatot ha két egyenlő részre szeded, hármat kapsz - magyarázom igazából Norbinak, csak hogy kicsit felvágjak, és hogy ő is okosabb legyen. Bár van egy tippem, mennyire érdekli a megoldás. Biztosan nem is figyelt és megint feleslegesen menőzöm.
- Nos fordulok Norbihoz -, csak ön után.
 Kéjes mosollyal engedek neki utat, hogy beronthasson.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. június 6. 20:04 Ugrás a poszthoz

Édes Wolgastom

Biccent egyet, hogy így van. Nem akarja kijavítani, hogy inkább lelki béke, sokkal jobban hangzik Wolgast verziója.
Egyébként azt hadd tegyem hozzá a történtekhez, hogy Norbert tud nagyon komoly lenni. És alapjáraton nem hülye, sőt. Körbeutazta a világot, majdnem minden kultúrát megismert, amit egy év alatt megismerhetett, két szakot végez egyszerre nem is rossz eredménnyel - csupa várakozáson felüli -, de számára az ilyen dolgok nem fontosak. Úgy értem, ki akarna normálisnak tűnni? Dög unalom. Szóval hiába az agy, az ész, eridonosunk inkább lesz szeleburdi és bolond, mint komoly és okos. Majd lesz alkalma megmutatni, hogy mit tud...
- Honnan szedi ezeket a kérdéseket? Valami rejtvények nagykönyve különkiadást rejteget maga mögött? - cseppet sem szarkasztikus a hangja, olyannyira nem, hogy még a szemét is megforgatja. Értitek. Ez azt jelenti, hogy csöpög belőle a maró gúny. Végre valahára szezámmag kitárul, ő meg érzi, hogy megint forrni kezd az agyának a vize. Igen, megvan benne az erő, hogy jól elküldje a lányt a sunyiba.
- Barátom - ekkor Wolgi vállára helyezi jobbját, másik kezét önnön szívére és tök aranyosan pislog a fiúra. - Hálás köszönetem, mindenért. Jövök neked eggyel - halál komolyan biccent, majd egy szempillantás alatt berodeózik a körletbe, hogy megkeresse Izabellát. Meg fogja találni és olyan balhé lesz itt pillanatokon belül, hogy csak úgy zeng majd a Levita torgya. Ó igen. Csak várjon.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 18:52 Ugrás a poszthoz

Werbőcy István
Előzmények

Elmereng, de én is hasonlóan teszek, így nem igazán tűnik fel. Amikor megszólal, akkor viszont hátba veregetem, s viszonzom a kacsintását is.
- Ez az! Így kell hozzáállni! Jók leszünk! - toldom még hozzá, aztán megindulok a keleti szárny felé. Majd ez után kapcsolok, hogy szegény gyerek csomaggal van.
Végig tapogatom a taláromat, de fogalmam sincs, hol a pálcám. Elsőre nem igazán érzem, keresgélni meg nincs kedvem.
- Nehéz? Viszem helyetted! - mondom végül és ellenkezést nem tűrően fel is kapom a csomagját, majd tovább indulok. Közben meg gondolkozom milyen beállítottságú vagyok.
- Hmm... Beképzelten hangzik, ha azt mondom művész? - kérdezem végül, kissé bizonytalanul, mert nem tudom pontosan, hogy szabad-e ilyet mondani. Az illemtan tanárt meg kéne kérdezni. Na majd a legközelebbi órán, feltéve, hogy beenged még. Elvégre legutóbb szemtelennek titulált, pedig nekem kettő is van! De ezt nem közöltem vele.
- Egyébként boltom van a faluban, és ha minden jól megy, ha végzek is meglesz - folytatom csevegő hangon, ahogy felfelé terelem Istvánt a lépcsőn, hiszen a levitához fel kell jutnunk a szfinx portéjához.
A kajás kérdésére megtorpanok. Egy pillanatig vacillálok, de aztán kénytelen vagyok bevallani neki az igazságot.
- Fogalmam sincs milyen a mugli menza... De az itteni kaja több mint ehető szint. A minimum, hogy a lábujjaid is megnyalod utána!
Persze... ízlések és pofonok. A zöldségek-gyümölcsök mindig jók, a tofu is, már amikor van. A húsokról meg nem tudok nyilatkozni, bár az illata annak is egészen jó szokott lenni... Főleg a hurkáé.
- Remélem jó vagy találós kérdésekben. A levitába csak akkor jutunk be, ha megválaszoljuk a szfinx találóskérdését. - Tájékoztatom Istvánt, ahogy rákanyarodunk a portré folyosójára. Engem időnként megfog a cirmos, de legtöbbször szerencsém van és nem matekos feladatot ad.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Werbőcy István
INAKTÍV



RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 16. 19:25 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong

István meghökkenve nézi, ahogy Min Jong átveszi tőle bőröndjét. A mindennapokban persze ezt nem hagyná a büszkesége, azonban most a kimerültség okán még hálás is érte.

- Köszönöm kedvességed - motyogja orra alatt, majd megindul Min Jong és a bőröndje után - Az én szememben nem nagyképűség. Szerintem elég tág fogalom a művészet és a művészi lét. Én még legalábbis nem hallottam művészetség megállapító bizottságról. Úgy gondolom ez sokkal inkább az illető életérzésétől függ, mintsem objektíven megállapítható szempontoktól.

Mire mindezt végigmondja, rájön hogy kissé elragadtatta magát, és túlságosan belemerült a rá jellemző hangos eszmefuttatások egyikébe, ami miatt kissé megint zavarban érzi magát.
A boltot meghallva azonban elkerekedik a szeme

- Tényleg? - kérdezi izgatottan - Saját boltod? Mivel kereskedsz? Ha sikerül beilleszkedni az iskola körülményei közé, és bármilyen segítségre szükséged lenne, szívesen besegítenék. A sepregetéstől sem leszek ám rosszul !

Az arcára az izgatottság miatt kiült mosoly még határozottabb lesz, ahogy közelednek a szfinx portréjához.

- Ha arról lenne szó, nekem a számtan az egyik nagy erősségem. Ketten csak összerakjuk a helyes választ! - fejezi be mondandóját, kíváncsian várva a klubhelységbe kerülést.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 20:04 Ugrás a poszthoz

Werbőcy István

- Semmiség - legyintek neki, mert hát nem is nehéz a cucca. Na meg nem megyünk olyan messzire. A terveim kapcsán viszont elég bizonytalan vagyok még mindig. Furcsa, hogy itt mennyire jól reagálnak rá, miközben a fél életem arra ment rá, hogy ezt megpróbáljam elfogadtatni a környezetemmel.
- Hmm... Ez tetszik! Legközelebb én is ezt mondom majd. Már ha nem bánod - kérdőn pislantok rá, vajon hagyja-e majd, hogy az ő szavait használjam a saját érdekemben. Ugyanis nagyon jól megfogalmazta. Nem mintha szükségem lenne a közeljövőben arra, hogy bárkinek is számot adjak, de jobb félni mint megijedni.
- Művészeti ellátó. Ha felveszed a művészetek tárgyat, minden amire szükséged lehet, nálam megtalálod - kacsintok rá, az ajánlatán meg elmosolyodom - Kedves tőled. De figyelj egyenlőre a tanulmányaidra. Jelenleg túl macerás lenne elintézni, nem tudom kapnál engedélyt, hogy csak úgy lejárj a faluba.
Célzok a felügyelőkre, bár nem tudom mennyire van tisztában a jelenleg fent álló szigorított rendszerrel. Ugyanakkor tetszik a lelkesedése.
- Ha kicsit lazítanak a rendszeren, akkor persze semmi akadálya - mondom neki mosolyogva, mert nem szeretném, ha félreértené. Egyébként is valóban jól jönne még egy-két segítő kéz. Ádi mellett nem mindig tudok dolgozni, van valami a srácban, ami eltéríti a gondolataimat. A lányok meg szerintem azért járnak le, hogy szórakozzanak. Igaz engem nem zavar, de néha szeretnék csak pihenni. Azt pedig napközben tudok a legjobban.
A szfinx miatt meg azt hiszem nem kell aggódnom, már ha hihetek Istvánnak.
- Szuper, akkor ma már biztos nem maradunk a folyosón! - nevetek rá, bár nem mondom neki, hogy azért, mert én meg ahhoz vagyok sík hülye.
Leteszem a táskáját a földre és a szfinx portréjára mutatok, miközben körbe pislogok, nincs-e más a közelben, de szabad a terep.
- Itt volnánk - mondom újdonsült háztársamnak, majd a Szfinxhez fordulok. - Helló! Szeretnénk bemenni, szóval ne kímélj!
A nő morcosan néz rám, mintha valami fontosban zavartam volna meg, majd némi mérlegelés után megszólal:
-  Amikor a király alszik, minden, amit igaznak hisz, hamis. Más szóval, minden, amit a király alvás közben hisz, az hamis. Amit viszont ébren hisz, az mind igaz. Nos, múlt éjszaka, a király azt hitte, hogy ő is, és a királynő is alszik. Aludt ekkor a királynő, vagy sem?
Istvánra pillantok. Azt hiszem ez nem olyan nehéz feladat. Valahol szerintem még olvastam is erről és talán a megoldást is tudom, de mégiscsak úgy az igazi, ha ma a társamnak hagyom a rejtvény fejtést.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Werbőcy István
INAKTÍV



RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 17. 04:07 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong

- Hogyha úgy érzed hogy ezzel tudod leginkább kifejezni magad, akkor nyugodtan - mondja mosolyogva, hisz egyrészt elismerték amit mondott, másrészt ezt sosem akarta magának goblin módra megtartani - ha bárki ezzel vitába szeretne szállni, küldd csak hozzám nyugodtan, egy korsó ásványvíz - itt kissé elgondolkozik - vagy nem tudom a mágusvilágban mit szoktak fogyasztani, de bármikor kész vagyok, lehet előrébb jutunk mint előtte egyedülállóként voltunk.

A bolttal kapcsolatos engedélyeket meghallva, kissé elül a lelkesedése, bár ez inkább tudható be a realitás egyik pofonjának - melytől István hajlamos elrugaszkodni - mint személyes sértődésnek.

- Megértem egyébként, többnyire a gyakornoki munkákat a mágia el tudja intézni - mondja jól érthetően, bár kissé csalódottan - Csak tudod mindig érdekelt a máguspszichológia! Hogy mi mozgatja meg a mai modern varázslót! És úgy gondoltam hogy egyesített erőinkkel még jobban ki tudjuk elégíteni a vásárlóid igényeit. De igazad van, elsőévesként még inkább a mágia rejtelmeinek elsajátítására összpontosítsak.

Ahogy a hatalmas festmény elé érnek, és Min Jong indítványozza bejutásukat, kíváncsian várja a már beharangozott rejtvényt.
Mikor az a festmény szájából elhangzik - ami számára, mint muglivilágból jött újoncnak még mindig meglepetést jelent - talárjának egyik zsebéből előkap egy láthatóan sokat használt jegyzetfüzetet, és a hozzá tartozó hasonlóképpen kinéző pennát, majd egy gyors skiccet felrajzolva magabiztosan mondja a választ a kérdésre.

- A király felesége NYILVÁN nem alszik! - jelenti ki végül büszkén, prefektusára bizakodóan tekintve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 13:17 Ugrás a poszthoz

Werbőcy István

- Kösz - nézek rá hálásan mosolyogva, mert hát igen, ez így tényleg nagyon egyszerűen megfogalmazta a lényeget. A varázsvilág italin pedig elgondolkozom kicsit...
- Vajsört? Mondanám, hogy lángnyelv whiskey-t de ahhoz még fiatal vagy szerintem - Én meg nem bírom, de ez megint más kérdés. Ez a kettő a leghíresebb, persze van sok más is, de a vajsört tuti mindenki ismeri és azt korsóból is lehet inni.
A bolt kapcsán, látom, hogy kicsit lelombozódik. Nem ez volt a célom, de hát na. A jelenlegi szigorított szabályzat mellett, nem olyan egyszerű ez, mint gondolná.
- A túl sok mágia használata egy helyiségben nem kifizetődő. A probléma a jelenleg fentálló szigorított eljárás. Felügyelők vannak a kastélyban és ahhoz, hogy kiléphess, külön engedély kell. Rengeteg tök felesleges papírmunka, kísérő tanárok meg mindenféle ilyesmi. Egyébként sosem utasítanék vissza egy segítő kezet - főleg nem egy számtanban jártast, amilyennek István vallja magát. Mert lássuk be, könnyen megtörténhet, hogy cserben hagy a mágia, vagy bekrepál a pénztárgépem és akkor bizony nem tudom, hogyan fizettetem ki az árukat a vevőkkel.
A pszichológia szóra megborzongok. Nem szeretem a mágiaág űzőit, bár szerintem a mugli változatok sem tetszenének.
- Feltételezed, hogy nem tudom mire van szükségük? - pillantok rá kissé talán sértődötten. Persze ő nem tudja, hogy 4 éves korom óta ezzel foglalkozom, s hogy mennyire jó érzékem van hozzá, de azért valahol mégis bánt a dolog. Ha nem lenne bonyolult kiszámolni, hogy az akkor most hány év tapasztalat, bizony az orra alá is dörgölném. Így viszont nem bonyolódom bele. Egyébként is megérkezünk a portréhoz, s a szfinx ha elsőre morcos is, végül csak ad nekünk egy feladványt.
Nekem a szerencsém az, hogy olvastam egy könyvet, amiben benne van ez a fejtörő, így kapásból rá tudnám vágni a választ, különösebb gondolkozás nélkül. Azonban nem ezt teszem, hanem Istvánt figyelem, mellé lépek, próbálom elolvasni, kisilabizálni, hogyan gondolkozik. Azonban nincs elég időm minderre, mert viszonylag hamar rávágja a választ.
- Ügyes vagy! - veregetem hátba, s a szfinx arca is megenyhül, majd tesz róla, hogy bejuthassunk a Levita klubhelyiségébe. Ahogy feltárul a bejárat, intek Istvánnak, hogy menjen előre. Felkapom a csomagját és egy pillanattal később én is követem őt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. augusztus 23. 11:32 Ugrás a poszthoz

D-day

Nem tudtam és nem is akartam tovább magamban tartani azt az információt, amiről Daisukének is tudnia kellett. Csanád sokat segített és bátorított, talán ezért voltam képes elküldeni nemrég egy baglyot Dainak, amiben az állt, hogy két óra múlva, tehát nagyjából most jöjjön a Levita elé. Valamiért nem kételkedtem benne, tudtam, hogy el fog jönni és nem fog átverni, ha nem ért volna rá, akkor már küldött volna egy választ és jelezte volna.
Idegesen léptem ki a kékek ajtaján, majd az becsukódott mögöttem. Összefont karokkal álltam és lestem hol a márványpadlót, hol a lépcsőket, amik a Rellonból vezetnek errefelé. Nem tudtam eldönteni, hogy mit éreztem. Nem kifejezetten féltem, inkább csak aggódtam Dai válaszától és reakciójától. Már egy ideje forgattam nyelvemmel a szavakat, fel voltam készülve rá, hogy hogyan fogom elmondani neki azt, hogy testvérek vagyunk, mégis jobban izgultam, mint a vizsgák előtt.
Mikor feltűnt a lépcső tetején a rellonos, pár lépést tettem felé. Meg sem próbáltam takarni az érzelmeimet, ebben az esetben lehetetlen volt, pedig általában teljesen rejtély marad mások elől. Még mielőtt megállt volna előttem keserűen sóhajtottam egyet. Most ugrik a majom a vízbe, már nincs menekvés. Még néhány percig voltunk haverok, utána megváltozik minden.
- Szia! - köszöntem neki és ebből is érezhette, hogy ez nem olyan egyszerű beszélgetés lesz, mint amiket általában szoktunk folytatni. Többnyire csával, esetleg hellóval köszöntem neki, most mégis a visszafogottabb verziót választottam. Arcom komoly volt és kissé szomorú is, noha én sem tudtam, hogy miért volt ellenemre a dolog. Hiszen a testvérek közelebbről ismerik egymást, nekem mégis hiányzott a régi kapcsolatunk már most. Hamarosan el fogok veszíteni egy havert és nem feltétlenül azért, mert mérges lesz rám, vagy kiakad. Utóbbitól egyébként nagyon tartottam, az elmúlt napokban nehezen tudtam aludni.
- Hogy vagy? - Azért nem akartam egyből tudatni vele a hírt, amit talán már ő is tudott, előbb tudnom kellett, hogy milyen állapotban volt. Bíztam benne, hogy nem volt ideges.
Utoljára módosította:Lepsényi Zalán, 2016. augusztus 23. 11:33
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. augusztus 23. 12:10 Ugrás a poszthoz



Fáradtan sétálok a kékek háza felé és egyedül is. Furcsálltam, sőt még most is furcsállom, hogy a lányok nem akartak velem jönni, de ezen nem akadtam fent. Az egyetlen bajom ezzel a nappal, hogy lépni alig tudok a tegnap éjszakai meló után, Zalánnak meg pont most kell találkoznia. Nem tudom, mi lehet olyan sürgős, ezért is jövök el. A kíváncsiság nagyúr nálam is, aminek sikerült legyőznie a fáradtságot, főleg, ha a barátaimról van szó, mindazonáltal nem sietem el a dolgokat. Késni nem fogok, de a lehető leglassabb tempóval megyek a Levita felé, simán mondhatnák rám, hogy lajhár vagyok.
Mikor megérkezem, feltűnik a nyúzott arca, valamint az idegessége is, amit nem tudok hová tenni. Így még nem láttam a srácot, általában unott képpel szokott lézengeni a folyosón. Valami nincs rendben vele és érdekelt mi az, de nem most, jelen pillanatban az ágyammal szerettem volna találkozni és aludni. Ez az érzés kezdett csökkenni a köszönését hallva. Egy pillanatra felvontam a szemöldököm, hogy mi ütött belé, mert nem így szokott fogadni, de mindegy.
- Helló – én maradok a megszokott köszönési formánál. Aztán jött a kérdés, amire ismét nem tudtam mit kellett volna, reagáljak. Nem az én gondjaimról kéne beszélgessünk, inkább az övéiről, ha már idehívott. Kezd furcsa lenni ez a találkozás, nem értem mit szeretne kihozni belőle. Valami gondja van, amit nem fog szívesen megosztani velem, mert hasonló személyiség, mint én, azonban magamat ismerve, ha már idehívott nem ússza meg egy semmivel. Ha kell, megverem a prefektust, persze nem keményen, nem akarom kirúgatni magam, csak annyira, hogy kinyögje a problémáit. Meglehet, nem lenne elég erőm hozzá, de egy próbát megérne.
- Az én helyzetemet hagyjuk, inkább mond mi a te gondod – az enyémek most nem fontosak, azokat meg tudom oldani egyedül is, esetleg Szof segít majd, de ő is inkább Sorának nyújtja a vállát, tekintve, hogy mind a ketten nők, viszont mellettem is mindig ott van. Érdeklődve és kíváncsian nézek rá, nem akarom harapófogóval kiszedni belőle a szavakat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. augusztus 23. 12:47 Ugrás a poszthoz

D-day

Idegesen vártam, de nem késett szerencsére, így nekem sem kellett sokat várnom abban az őrjítő állapotban, amiben voltam már napok óta. Hamar mellém ért, én pedig köszöntem neki nem éppen a tőlem megszokott módon, de akkor nem érdekelt, hogy mit szoktam tenni és mit nem. Bizonyára Dainak is feltűnt, hogy más voltam mint általában, meg sem próbáltam rejtegetni és álarc alá bújtatni, miért is tettem volna, hiszen ez nem semmi beszélgetés lesz és pár perc múlva Dai is meg fogja tudni. Az ő köszönése azonban mindennapi volt, ebből sejtettem, hogy ő nem járt utána az apja furcsaságának. Megkérdeztem tőle, hogy van, mert érdekelt az állapota, mire egy közömbös választ adott és egyben vissza is dobta a kérdést. Végül is mindegy, már elmondom neki a hírt, még ha megver is.
- Nem csak az én gondom, ezért hívtalak ide. – Várható volt, hogy ha csak a saját bajomról lenne szó, nem hívtam volna ide Dait, hanem megoldottam volna egymagam. Nem szoktam segítséget kérni, most viszont szóltam a rellonosnak és megvolt annak az oka. Butaság lett volna tovább húzni az időt és az idegeket, azért jött és én is azért álltam ott ahol, hogy tudassak vele valamit.
- Apád legutóbb furán viselkedett, emlékszel? – kezdtem el meglepően határozottan. – Azért, mert te és én testvérek vagyunk. Pontosabban féltestvérek. – Kész, kimondtam. Lehet hideg zuhanyként érte Dait, de utána csendben maradtam és vártam, hogy megeméssze, vagy lereagálja a hallottakat. Továbbra is komoly voltam, valamint előtte sem tűntem úgy, mintha hatalmas viccet készültem volna kinyögni. Ismert már, tudta, hogy ilyenekkel nem viccelnék, illetve azzal is tisztában volt, mennyire rossz kapcsolat állt fent a nevelőapám és köztem. Ha van benne egy kis ész, rájön, hogy ez az igazság, de fel voltam készülve az ellenkező esetre is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. augusztus 23. 13:06 Ugrás a poszthoz



Furcsán keződött ez az egész beszélgetés Zalán feléről. A viselkedése és a köszöne is erősítette bennem ezt az érzést, amit még nem akartam szóvá tenni, majd később biztos elmondja, ha már iderángatott.  A mondatomra egy igen érdekes választ adott, ami engem is érdekel, úgy tűnik, van vele és valakivel valami. Ez a valaki, csak én lehetek, tekintve, hogy nem más áll előtte, vagy velem akarja megbeszélni a gondjait, azonban ezt rögtön kizártam, Zalán nem olyan. Erre nem válaszoltam semmit, inkább hagytam, hogy tovább beszéljen, nagyon kíváncsi vagyok mit fog mondani. A kérdésére bólintottam egyet, teljesen él bennem az a pillanat és nem hiszem, hogy hamar el fogom felejteni. A következő magyarázata teljes mértékben lehetetlen. Mi az, hogy mi testvérek vagyunk? Soráról tudok, ő az egyetlen vérszerintem, mostoharokonom nincs, ahogy féltestvérem se. Ez nem lehet így.
- Biztos Szofi tett valamit a piámba és most hülyeségeket álmodok – hangomból kiveheti, hogy kell, még idő mire megszokom a helyzetet, de kinek ne lenne? Komolyan, most van egy féltestvérem? Ez megmagyarázná apám veslkedését az utóbbi időben, viszont anya erről tud egyáltalán? És mit szólt hozzá? Arcomra is kiül a képtelenség de, hogy mit érzek belül? Hát az kifejezhetetlen. Hirtelenjében magam mellé kapok egy srácot, aki eddig a haverom volt, most meg közli, hogy a testvérem. Valaki ébresszen fel.
- De te nem koreai felmenőkkel rendelkezel? – kérdezem értetlen arccal. Megpróbálok nyugodt maradni, vagy valami ahhoz hasonló, de nem megy az olyan könnyen, ez teljesen váratlanul ért. Sora tud már róla, vagy mondta már valakinek? Már megértem az ideges viselkedést és a köszönést, de még nem vagyok képes megemészteni. Zalán és én testvérek vagyunk. WTF?!

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. augusztus 23. 20:44 Ugrás a poszthoz

D-day

Sokat gondolkoztam azon, hogyan mondjam el Dainak azt, hogy testvérek vagyunk. Szavalhattam volna félórás bevezető versikét is, de azt úgyis elfelejtettem volna az adott pillanatban, ráadásul nem akartam húzni a saját idegeimet és Dait sem akartam megvárakoztatni. Minden szempontból feleslegesnek véltem a dadogást és a hosszas rávezetést, ezért úgy döntöttem, nem vacakolok, hanem egyből kimondom a lényeget. Így legalább én is hamar túl voltam rajta, aztán csak magyarázkodnom kell, de ez várható volt. Mihelyst kimondtam, kissé megnyugodtam, hogy túlestem az első nagy gondon, a java persze még csak hátra volt. Ahogy azt sejtettem, Dai nem is hitt nekem elsőnek, vagy tán lehet tudta, nem hazudtam neki, de mégis nehéz feldolgozni, ezzel én teljes mértékben tisztában voltam és nem is vártam el tőle. Hagytam, hogy eméssze a szavaimat, az első válaszára pedig lágy mosolyra húztam számat.
- Az lehet, de sajnos, vagy nem sajnos most nem álmodsz – mondtam neki és zsebre dugtam a kezeimet. Bárcsak álom lenne, de az élet megtréfált minket. Az persze könnyen lehet, hogy Szofi rakott valamit az italába, de az már nem az én gondom volt, ahhoz már nem volt közöm. Kinéztem volna a lányból, mégis sejtettem, hogy ezúttal teljesen józan és egészséges Dai. Kérdése meglepett, vagyis ezen pont nem gondolkoztam. Úgy nőttem fel, hogy azt hittem koreai szülőm van, ezek szerint mégsem. Bár szerintem Dai apja sem volt tiszta japán, innen származhat a kissé koreai beütésem, de ennyire nem vizsgáltam meg magam. Pont nem érdekelt, hogy milyen nemzetiségűek az őseim, én magyar vagyok és ez számít.
- Eddig úgy tudtam, de már azt sem tudom, hogy ki vagyok. Kételkedek a saját adataimban is, megkérdőjeleztem az apámat és sajnos a sejtésem beigazolódott. Elhiszed mennyire lesújtott? Egész életemben eltitkolták előlem az igazi apámat. Soha nem láthattam és ő sem keresett. De legalább felismert akkor – öntöttem a szavakat kissé idegesen, de több volt hangomban a szomorúság. Az utolsó szóra el is halkultam, így azt csak akkor hallhatta, ha figyelt rám, márpedig miért ne tett volna így. Most kifakadtam, de reméltem, ezúttal és most az egyszer megérti és elnézi nekem. Valóban válságos állapotban voltam, egy ilyen felfedezést nem könnyű feldolgoznom, de az sokat segítene, ha Dai megértő lenne és hinne nekem, valamint együtt vinnénk tovább ezt a szálat és közösen keresnénk fel az apánkat. Ha nem áll ki mellettem, fogalmam sem volt mit fogok tenni, valószínűleg akkor is találkoznék az igazi apámmal, csak sokkal nehezebben és depressziósabban.
- Be tudom bizonyítani – tettem hozzá néhány levegővétel után, kicsivel hallhabban, mint a legutóbbi monológomnál. Már-már suttogtam és csak reménykedtem, hogy hajlandó lesz velem tartani. Megértettem, hogy sok ez neki, valamint hogy soha nem látott még ennyire megtörtnek, elvégre eddig csak magabiztosnak és erősnek láthatott. Ezelőtt nem mutatkoztam előtte és mások előtt sem kétségbeesetten, riadtan és ennyire szomorúan, de most megláthatta, hogy tudtam ilyen is lenni a színfalak mögött, én pedig most nem titkoltam el a lehetetlent.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. augusztus 23. 23:17 Ugrás a poszthoz



Benne volt a zsigereimben, hogy ez nem egy egyszerű találkozó lesz és megéri elmenni, bármennyire is álmos vagyok és nincs kedvem hozzá. A jó szívem és a kedvességem megint határtalan, mert nem teljesen a kíváncsiságom csalt ide, hanem, hogy a haverom írt és a barátaim mindig számíthatnak rám. A szavai is ezt bizonyították, mikor kiejtette, hogy testvérek vagyunk. Egy percig szólni sem tudtam, mi a franc, mi testvérek? Ez nem lehet, otthon biztos elárulták volna nekünk, vagy nekem biztosan. Nem értem anya miért nem szólt róla, tudja, hogy velem bármit megbeszélhet. És mikor történt ez az egész? Alig van köztünk három év, de akkor is. Ilyen idős koromban igazán megtudhattam volna ezt. Magam is furcsállom, hogy így elfogadom a tényeket, de több okom is van rá. Az első, hogy miért hazudna nekem, meg nem is szokott olyat csinálni, és értelme sem lenne, a második meg így átgondolva azóta a találkozás óta, édesapám nagyon furcsa. Akkor a lehető legijesztőbb, legidegesebb és legmeglepődöttebb tekintettel méregette Zalánt, utána pedig hetekig hozzám se szólt, baglyot sem küldött még az aurorsággal sem kínzott annyit, mint azelőtt. Édesanyám tudott a dolgokról, olyanokat mondott, hogy nehéz a munkája, és mostanában többet kell bent tartózkodnia, de eddig nem volt ezzel baja, örömmel maradt túlórázni. Az első mondatom azt mutathatta, hogy nem hiszek neki, és Szofit is belekeverem a dologba, mert kinézem belőle az ilyesmit, nem egyszer történt meg, de jelen pillanatban, nem gondolom komolyan.
- Van egy öcsém is - nem feltétlenül hozzá intéztem szavaim, inkább magamban gondolkoztam, meglehet nem is hallotta azokat, bár ezt kétlem. Rengeteg idő kell, hogy ezt fel tudjam dolgozni, neki is szüksége van erre, mégis ekörül forog most az agyam. A szavak beágyazták magukat az elmémbe, de ennél többet most nem tudok vele kezdeni.
A következő kérdést is én intéztem felé, ekkora már teljesen tudatosultak bennem a szavai, ezért kérdeztem a koreai vérvonalára. A nyugodt és halk válasz helyett egy ideges és rémült érkezett, amit ebben a helyzetben, elfogadtam, nem mintha mást tehettem volna ellene. Én is hasonlóképpen reagáltam volna rá, ebben biztos vagyok, még rosszabb is lennék a helyében. Ha rosszul érint valami, akár törni, zúzni is tudok, azonban ez ritka alkalom.
- Küldök egy baglyot apámnak, hogy jöjjön ide, mert ezt személyesen kell megbeszélni, ha nem, akkor megoldjuk, hogy odajussunk. Aztán, szerintem beszélned kell anyukáddal is, nekem meg szépen közölni kell a húgommal, ha még nem tud róla - még nem szoktam hozzá, hogy közös az apánk és a húgunk is, ezért említem őket enyémekként. Idő kell ezekhez a dolgokhoz, nem megy egyik pillanatról a másikra, ezt ő is megértheti. Aztán jött egy olyan lehetőség, hogy bebizonyítsa nekem az igazát, mire én bólintok egyet, ezzel jelezve, hogy okés. Nem akadály számomra, így teljes képet kapok, és megbizonyosodom, hogy nem egy kandi kamera forgatásán vagyunk.
- Tud még erről valaki? - remélem nem említette ezt sok embernek, főleg nem azoknak, akikkel közelebbi viszonyban állok, nekik én szeretném elmondani.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. augusztus 24. 08:56 Ugrás a poszthoz

D-day

Kinéztem volna Szofiból, hogy kevert valamit az italába, vagyis nem durva anyagot, de valami kis bolondbogyó tényleg vicces lett volna, de látszólag ez nem történt meg, hiszen Dai teljesen jól volt, továbbá feltételeztem nem volt igazságalapja a szavainak, hanem csak a meglepettség és a zavar beszélt belőle. Számítottam rá, hogy egy darabig eltart majd neki megemészteni a gondolatot, nekem is sok napba telt és még mindig furcsállom. A következő mondatát először félreértettem, hirtelen szívrohamot kaptam, hogy rajtam kívül van még egy öccse, de aztán a tekintetéből rájöttem, hogy valószínűleg csak rólam beszélt és még mindig a hírt próbálta felvésni az agyába. Leszegett szemekkel bólintottam rá egyet, amolyan bűnbánóan, hiszen én nem akartam ezt, nem szerettem volna felfordítani az életét, se az enyémet, de utánajártam az apjának és emiatt indult el az életemet megváltoztató hullám. Talán jobb lett volna, ha elengedem ezt a témát és élek tovább tudatlanul. Én azonban nem bántam meg semmit és örültem, hogy kiderült az igazi apám, bármennyire is fáj még kezdetekben.
Szomorúan és nyugtalanul fakadtam ki Dainak. Még sosem viselkedtem így ezelőtt, de ez most tényleg nem csak egy egyszerű eset, nyomós indokom volt rá. Az sem érdekelt, hogy Dai felismerte, hogy tán mégsem voltam annyira erős és magabiztos srác, mint milyennek mutatkoztam eddig mindenki előtt. Persze nem játszottam meg magam, de jobb nem kimutatni, hogy nincs is annyira minden rendben, mint aminek látszik, úgysem tudtak volna segíteni a bajomon, ezért nem is akartam, hogy aggódjanak miattam. Az pont nem érdekelt, hogy ezek szerint nem teljesen korai az arcom, én magyar nemzetiségű voltam és ezen semelyik apám nem tud változtatni, valamint úgy nőttem fel, hogy egyik anyanyelvemként használtam a korait, ezután sem lesz másként és már nem fogom soha alapnyelvként beszélni a japánt, szóval ez az egész gondolatmenet teljesen felesleges és értelmetlen. Inkább aggódok amiatt, hogy Dai vajon elhiszi-e nekem, amiket mondtam, vagy hülyének néz és kiröhög. Úgy tűnt, szerencsére az előbbi. A válasza megnyugtató volt – hiszen nem cseszett le, amiért azt állítottam, hogy testvérek vagyunk –, ám egyben fokozta is a szívverésem. Mihelyst meghallottam, hogy küld egy baglyot az apjának, az adrenalinszintem megnőtt, aztán a többitől is. Igaza van és bár én is úgy terveztem, hogy szólunk mindenkinek, ezt hallani kicsit nehezebb volt. Tényleg meg kellett tennem, innentől fel fognak gyorsulni az események, nekem pedig kevesebb időm lesz mindent feldolgozni.
- Anyámmal beszélek, viszont a húgoddal még várj egy kicsit. Nem tudom, hogyan fog viselkedni apád, amikor megbeszéljük vele ezt. Félek, lehet nem fog elfogadni fiaként és akkor felesleges lenne Sorának tudnia rólam. Ha eddig nem keresett apa, biztos van oka, amin tán az sem fog segíteni, hogy már tudom az igazságot. – Lehet nem fog továbbra sem fiaként kezelni. Borzasztóan fáj ez az egész, de próbáltam magam visszafogni. Mikor kimondtam Dai előtt az apa szót, egy pillanatra megálltam. Ez volt az első alkalom, hogy az apa mindkettőnk számára ugyanazt a személyt jelentette és ebbe belegondolni is fura, főleg, hogy nem direkt mondtam ki, hisz az előző mondatban még teljesen Daihoz kapcsoltam a férfit. Eddig mikor panaszkodtam a nevelőapámról neki, még teljesen más értelmezése volt a szónak. Most már viszont apa, azaz apánk. Mondtam neki, hogy ha szeretné, akkor bebizonyítom neki az igazam, mire bólintott úgyhogy egy gyors és halk szfinxnek adott válasz után beléptünk a Levitába. Befelé menet válaszoltam a kérdésére halkan, mivel nem akartam, hogy felfigyeljenek ránk.
- Csak az egyik haverom, de senki téged közvetlen érintő személynek nem mondtam eddig el. Még Gwen sem tud róla, de neki hagy mondjam el én. Ha tőled tudná meg és nem tőlem, lehet kiakadna rám. - Még sosem csináltam ekkora szabályszegést, főleg nem prefektusként, de ilyen lelki állapotok közepette nem érdekelt, kész voltam vállalni a büntetőmunkát, ha lebuknánk és reméltem nagyobb baj nem származna belőle. Dai még sosem volt itt, most azonban nem vezettem körbe illedelmesen, egyből a könyvtárhoz vittem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lucy Moonlight
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 19. 21:00 Ugrás a poszthoz

Lea

Éppen, hogy felébredtem, megállapítottam, hogy lekésem a reggelit. Nem mintha nem tudnám, hogy hol a konyha, csak nem akarok már az első hetekben kihágással pontlevonást szerezni. Bár, vizsgaidőszak volt, és nem volt valószinű, hogy ezekben az órákban szeretnék a házamat néhány ponttal csonkítani, de nem ártott, ha gyorsan ott termek.
Azonban, ahogy kiértem a klubbhelységünkat rejtő portrén, belebotlottam egy lányba. Nagyjából tíz centivel volt nálam magasabb, de, most, hogy egy magasított sarkú cipő volt rajtak, ez nem tűnt olyan vészesnek. Hosszú, barnás haja volt, és ügyesen megállapítottam, hogy még nem láttam errefelé.
~ Valószínűleg más házból való.- gondoltam magamban, majd képzeletben megtapsoltam magam.
- Szia! Én Lucy vagyok, de nyugodtan becézhetsz, úgy, ahogy akarsz- mutatokoztam be, majd tisztáztam vele, hogy hogyan szólíthat.
Utoljára módosította:Lucy Moonlight, 2016. november 16. 17:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Írta: 2016. szeptember 19. 21:16 Ugrás a poszthoz

Ma érdekes módon korán kelletem. Persze mikor muszáj akkor mindig elkések. Reggeli után pedig elindultam kicsit sétálni a kastélyban. Azon gondolkoztam hogy már egy fél éve ( mivel félévkor jöttem) itt vagyok és mindig mindig alig ismerem a kastélyt. Te jó ég boszorkányként milyen máshogy más tempóban telnek az évek. Hiszen már másodikos leszek é nem rég tudtam meg hogy varázsló vagyok. Gondolkozásomat egy nálam kisebb lány zavarta meg akinek neki mentem. És hátra estem pont a fájós könyökömre. Hallattam egy halk au-t, de a lány nem hallotta meg mert rögtön bemutatkozott. Bár nem tetszett ez a ,,tolakodás" de szerettem barátkozni.
- Szia. Én Leona vagyok. Bocs hogy feldöntöttelek, elbambultam.- szabadkottam majd eszembe jutott egy furcsaság - Te most tényleg a portré mögül másztál ki vagy csak ide hopponáltál. Mivan a portré mögött tán titkos alagú? - kérdeztem mosolyogva mert viccnek szántam.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2016. október 9. 16:19
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lucy Moonlight
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 19. 21:36 Ugrás a poszthoz

Lea

Szerencsére a lány nem vette tolakodásnak, hogy csak úgy bemutatkoztam, amiután összeütköztünk.
- Semmi baj!- vágtam rá lazán, ami nekem elsőre egy kicsit furcsa volt így a saját számból hallani. Megkérdezte, hogy mi van a portré mögött.
- Öhm, hát, izé...- próbáltam kibúvót találni, de sehogy sem sikerült.
- Azt nem mondhatom el. Szívesen elmondanám, de nem tehetem- mondtam szemlesütve, mert hát így kezdeni egy "barátságot"... sőt, egyeltalán nem voltam benne biztos, hogy még mindig akar velem barátkozni.
- Te melyik házba tartozol?- tettem fel kérdésem.
Utoljára módosította:Lucy Moonlight, 2016. november 16. 17:08
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Lucy
Írta: 2016. szeptember 20. 20:52
Ugrás a poszthoz

Nem mondja meg de vajon miért nem ? Gondolkoztam miközben feltett egy újabb kérdést.
-Én az eridonba. És te?
Választ várva tovább gondolkoztam. Elég kíváncsi vagyok ezért valahogy nem hagyott nyugodni a kérdés.
-De miért nem mondhatod el, ha már úgy is kiváncsivá tettél?- mondtam.igyekeztem kérlelőn mondani de mégse túlzottan. Nem jó ha az ember azonnal akaratosnak mutatja magát, főleg ha nem is az.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Első emelet - összes hozzászólása (653 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 22 » Fel