Kiképzés I., Tanoncom

Az erdős eset után Amira lába nehezen gyógyult. Igaz, hogy a csontjai a helyükre kerültek, és tud járni, de még mindig fáj neki, kissé bicegve is sétál. A magassarkút erre a felépülési időre elfelejtheti -kivéve ha nem akar elesni-.
Ennek ellenére megbeszélt időpontja volt a legidősebb tanoncával, Yannickkal. Na nem randi vagy elbújás, kemény edzés várt a fiúra. Mira rögtönözni akart, viszont az indulás előtti pillanatokban beledobta az oldaltáskájába az ágya rejtett zugából előszedett flaskát és a kis dobozt.
Fürdőszobai teendői ezen alkalommal lecsökkentek. Smink gyanánt csak egy kis szempillaspirált és szájfényt használt, a haját pedig copfba kötötte. A feketét neonrózsaszínnel kombinálta, cipője is kényelmes tornacipő volt. Magára vett egy pulcsit is, hogy amíg odaér, ne fázzon meg.
Kissé furcsán, de elsétált az Erőnlét terméhez. Mindössze annyiszor volt itt, hogy derengjen neki a hatalmas terem képe, különben ő nem az a nagy sportember. Csak néha szokott elmenni futni, talán havonta, és akkor is a faluba inkább.
Ahogy benyitott, be is vágta maga mögött az ajtót. Körbepillantva felfedezte, hogy Yan már ott volt, és ez jó pont. Kifejezéstelen arccal intett neki oda, majd közelebb sétált.
-Kényelmes a sátrad? -kérdezte egyből, kicsit gúnyosan elmosolyodva. Pont kapóra jött, hogy megbüntethette, hiszen így már az edzést is elkezdhették. Az egy hónapból még három hét volt hátra, és ahogy az idő viselkedik, nem valószínű, hogy tökéletes éjszakái lehetnek.
Ledobta a táskáját a földre, és ő maga is lehuppant. A táskájából a térdmerevítőt vette elő, ami egy pár pillanat alatt fel is került a kényes testrészre.
-Eltörött. Az erdőben -közölte a lába felé bökve, mielőtt még a srác rákérdezett volna, hogy mitől sántít és minek a szorító. Legalább egy örök élmény marad -a nyakán futkározó skorpió nem volt elég-.
-Na kezdjük el, oké? Ülj le -fejével a földre bökött, hogy üljön le vele szembe. Teljesen kinyújtotta a lábait, habár kissé fájt neki a balesetes. -Ez az első alkalom, egyre fokozatosabban fogunk haladni. Nem vagyok egy személyi edző, de te olyan girnyó vagy, hogy ezen muszáj segíteni. Ma nem pofázunk, csak edzeni fogunk. Igen, beszállok én is valamennyire -hangja egész normális volt, de szeméből sütött, hogy ha egyetlen hibát lát vagy nyavalygást hall, nem erőlködik semmivel tovább.
-Nyújts egy kicsit -kiadta az első utasítást, majd ő is nekiállt. Futás előtt mindig megtornáztatja a nyakát is, tehát ezzel kezdte.
Maga a futásra való bemelegítés nem tartott tovább egy percnél, nem is erőltette meg magát a lány.
-Most pedig futás -tapsolt egyet, és a kezével mutatva elhessegette a srácot a futópályára. Persze ő is követte, de jóval lassabban, óvatosabban állt neki.
Eltelt legalább öt perc, mire Mira odasétált a táskájához, hogy kifújja magát. Nem szólt egy szót sem a tanoncának, csak leült, és folytatta a nyújtást. Úgy negyed óra elteltével szólt oda a -valószínűleg már durván lihegő- srácnak.

Ruha