36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A kastély - Keleti szárny - Lorelai K. Riviera összes hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Le
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. október 13. 22:24 Ugrás a poszthoz

Elemi Mágia óra 1.

Mi a fenéért dugják el ennyire a tantermeket ebben a hülye kastélyban? Legalábbis nekem az elemi mágia teraszára kellett volna kijutnom, de fél órát szenvedtem, amíg megtaláltam azt a nyomorult kis eldugott lépcsőt, amit eddig észre sem vettem, pedig valószínűleg többször elmentem mellette, mint gondoltam volna.
Éppen a bosszankodásom közepén jártam, amikor kiértem a teraszra és egy pillanatra elállt a szavam - és a gondolataim is elhallgattak. Egy kis ideig csak álltam és bámultam a nagy üveg kupolára. El sem hittem, hogy milyen dolgok találhatók benne, mármint egy iskolában, egy intézményen belül ilyen helyek... na jó, tudom, hogy varázsvilágban élünk és az öt év alatt már alaposan megszoktam, hogy vannak hihetetlen dolgok. De eddig úgy volt, hogy a kastélyon belül tényleg belső körülmények voltak, a kastély hatalmas, robusztus épületén kívül pedig a csodás természet meg minden. Tudjátok, bent és kint. Vagy ez csak nekem ilyen fura?
Na mindegy, gyorsan összeszedtem magam és tovább ballagtam a folyosó felé. Ott szépen előrepillantottam, hátha valami varázslatossal kell még találkoznom, ne okozzon meglepetést. Végighaladva a folyosón bejutottam a varázslatos "tanterembe", ami nem teljesen hasonlított tanteremhez, de végül is megvan a saját varázsa. Körbepillantottam, megnéztem a festményeket meg az oszlopokat, a gömböket, aztán a tanárnő után kutattam. Még nem találkoztam vele tulajdonképpen csak baglyot váltottunk párat, pedig itt dolgozik az iskolában, ahol én lakok. Kicsit furcsálltam ezt, de most végre találkozhatok vele és bele is csaphatunk a tanulásba.
- Jó napot!
Nem tudtam, hogy merre van, lehet, hogy az egyik ajtó mögött, a hangom kicsit bizonytalan volt és nem túl hangos, szóval úgy döntöttem, megpróbálom még egyszer, kicsit normálisabban. Valószínűleg azt is elvisíthattam volna, hogy Lorelai Riviera vagyok, de nem biztos, hogy nem zavartam volna meg vele valami gyakorlatozást, egy kezdő elemi mágust vagy... valami mást.
- Jó napot, a gyakorlati órámra jöttem!
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. október 16. 14:14 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 1.

Hamar meg is ismerem a leendő tanárnőmet, pontosabban már nem is leendő, hanem jelenlegi. Kicsit bizarr ember, mármint mind a négy elemmel képes bánni és eljön egy ilyen iskolába tanítani. Én tuti szuperhőst játszanék egész nap, vagy valami más érdekes, izgalmasat csinálnék. Mondjuk segíthetném az aurorok munkáját vagy önerőből vadászhatnám a sötét mágusokat. Egy önkényes igazságosztó, akit szinte mindenki elítél és nem ért meg... igen, azt hiszem ez a szerep testhezálló nekem. Még a jók is üldöznének. Na jó, befejeztem az ábrándozást, én nem vagyok komplett Avatár, nem uralhatom mind a négy elemet (legjobb tudomásom szerint).
- Hát, oké.
Nem túl sok lehetőségem volt valamit mondani, tulajdonképpen meg is kaptam az első feladatom én pedig bólintottam és alaposan szemügyre vettem a kaput, mielőtt szépen átsétáltam volna rajta. Ahogy Julianna mondta, csak némi kellemes bizsergést éreztem. Nem mintha tartottam volna attól a kaputól, azt hiszem túl kevés félelemmel áldottak meg. De így megy ez manapság az emberek között, a racionalisták vakmerőségnek hívják, én csak bátorságnak. Általában előny, mondjuk amikor összefutottam egy kedves kis vámpírral nem volt túl jó ötlet leállni vele beszélni, ahelyett, hogy futottam volna előle azonnal. Na de mindegy is, ez most nem tartozik ide. Túlságosan elkalandozok, mi van ma velem?
- És most?
Ez volt az első kérdésem, amikor odaértem az asztalhoz, ahol ő várt. Volt némi fogalmam arról, hogy mit kell majd tennem, de jobb szerettem volna, ha elmagyarázza. Pont, mint a hipnózistan. Azt hittem, hogy jól csinálom, mert tudom az elméletet, de a gyakorlatban hááát, semmi nem volt az igazi valójában. Még mindig emlékszem a Caius-szal töltött "kellemes" percekre. Amik csak neki voltak kellemesek, mert Goldman az én próbálkozásaimon keresztül magyarázta el az egészet. Tényleg, azt hiszem meg is fogadtam, hogy ezért még meg fog fizetni, talán majd betartom az ígéretemet.
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. október 16. 14:52 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 1.

- Egyszerűnek hangzik.
Ez volt a legkézenfekvőbb válasz, amint elmagyarázta a feladatot. Valóban nem ismer még, de azt hiszem hamar rá fog jönni, hogy nem az az ember vagyok, aki feladja. Igazából volt, amikor sokkal könnyebb volt feladni és hátat fordítani, mintsem teljes vállszélességgel kiállni. Volt, amikor folyton magam ellen dolgoztam és küzdöttem az ellen, ami vagyok, de ebből a távlatból elég időpocsékolásnak tűnik.
Kicsit megköszörültem a torkom és odaálltam az első tálhoz, a levegőhöz. Először lehunytam a szemem. Nem tudom, mit vártam, amikor kinyújtottam felé a szemem, talán valamit... valamit, ami teljesen más. Valamit, ami egyértelmű jel arra, hogy ez az én elemem. És csak vártam, de nem volt semmi. Eléggé jó érzékekkel áldottak meg, megérzem a veszélyt, ha valami nincs rendben, ha figyelnek, ha nem vagyok egyedül. Arra számítottam, hogy most is valami egyértelművel fogok találkozni.
De nem történt semmi. Kinyitottam a szemem és leeresztettem a kezem. Annyi dolog miatt voltam már szomorú és elkeseredett. Mert magányos voltam, mert mások akartak irányítani, mert akik a legfontosabbak voltak számomra, elhagytak, becsaptak, hátat fordítottak nekem. Nem találtam a helyem, nem tudtam kitörni a mindennapokból, elégedetlen voltam az életemmel, magammal, a világgal, mindennel. Ezek voltak azok, amik megerősítettek és nem ez az aprócska kudarc lesz az, ami meg fog törni engem.
Nyeltem egyet és szó nélkül odaléptem a következőhöz, a vízhez. Elég volt felé mozdítanom a kezem, a víz mozdult velem. És éreztem azt, amit akartam az elején. Hogy ez más, mint a többi, hogy ez igazán közel áll hozzám. Ki is nyitottam  a szemem és halvány mosoly jelent meg az arcomon.
- Muszáj a többit is megnéznem?
Meg kellett kérdeznem, mert egyszerűen tudtam, hogy megtaláltam a saját elemem. Ha Julianna azt mondja, akkor megpróbálkozok a földdel és a tűzzel is, de nem találok semmi alkalmasabbat.
Pont, ahogy éreztem. A víz.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2012. október 16. 14:52
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. október 16. 18:58 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 1.

Kicsit furának tűnt elsőnek, hogy pont a vízhez van érzékem, de jobban belegondolva, épp elég viharos életem volt és épp elég jéghidegnek érzem magam - pont testhezálló, hogy a vizet kaptam. Kaptam? Nem hiszem, hogy ez a jó kifejezés, inkább ő tűr meg maga mellett. A tűzre sosem tippeltem volna, a hevesség túlságosan is távol áll tőlem. A többi elem pedig nem volt olyan egyértelmű, úgy néz ki csak nekem, mert a tálak egyértelműen megmutatták, hogy melyik elemhez tartozom. Azt hiszem inkább én tartozom hozzá, mint ő hozzám, végül is víz már akkor is volt, amikor az élet még a legkezdetlegesebb, legprimitívebb formában volt jelen a Földön. Ja és azóta rohamosan fogy és koszolódik, amióta az ember "civilizált".
Nemsokára megtudom azt is, mit kell még tennem, mielőtt még tanulhatok, de valójában erre nem számítottam. Elhúztam a számat.
- Bah, ne már.
Mosolyogva forgattam meg a szemeimet. Remélhetőleg elég egyértelmű volt, hogy csak megjátszottan vagyok csalódott amiért ilyesmit alá kell írnom. Nem mintha nem írtam volna alá még ennél keményebbet is azért, hogy végre tanulhassak.
- Ez az önvédelemre is vonatkozik?
Igazából nem volt ennyire nagy gond, de mégis, jó tudni. Nagyon keménynek tűnhetek. Mármint, valami vérengző vadállatnak, pedig nem vagyok az. Nagyon is jó vagyok a higgadt gondolkodásban, amikor az érzelmeim nem ellenem dolgoznak... mikor dolgoztak a javamra? Na mindegy, szóval tényleg nem azt terveztem, hogy az elemi mágiát majd rosszra használom. Csak jobb tudni, hogy mit tehetek meg és mit nem, mielőtt még találgatásokba fognék és rossz eredményre jutnék.
Persze ennek ellenére elvettem a pergament és a pennával odafirkantottam a nevem és egy félmosoly kíséretében visszaadtam a tanárnőnek, majd követtem őt a megfelelő terembe - a víz birodalmába.
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. október 25. 18:09 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 1.

- Áh, értem.
Csak ennyit mondtam az aláírással kapcsolatos magyarázatra. Nem zavart annyira, mint amennyire látszott rajtam, egyszerűen néha nem bírom ki, hogy az ilyen magas labdákat ne csapjam le. A tanárnő hamar kényelembe helyezte magát, én viszont továbbra is állva maradtam és egy kicsit felmértem a környezetet. Hogy lehetnek ilyen dolgok elrejtve ebben a kastélyban? Na jó, nem mondhatom, hogy nincs meg minden lehetőségem tanulni. Ebből a szempontból azt hiszem a Bagolykő kiemelkedő, a lehetőségek tárháza. És mit értem el én ezekből? Prefektus lettem, DÖK tag vagyok, kviddicsezek és most már elemi mágus is leszek... hm, elméletileg. Azt hiszem egészen jól kihasználtam, amit elém tett az élet és ritka alkalom: kicsit büszkének érzem magam. Tudjuk be az újdonság varázsának és a pozitív hangulatnak.
- Igazán jól hangzik, bele is vághatnánk.
Nem szerettem volna sürgetni a tanárnőt, nem úgy toporzékoltam előtte, hogy na, mikor fogunk már vizet bűvölni, egyszerűen csak érdekelt. Volt egy olyan érzésem, hogy nagyon sok új érzéssel fogok megismerkedni és nagyon sok munkámba fog kerülni, mire megtanulom valamennyire a vizet irányítani. De pontosan tudom, hogy ez mennyire meg fog változtatni engem, mint minden nagy lépcső az életemben. És talán nem is az erőt várom, hanem a munka gyümölcsét és... az új ént. Azt hiszem. Kicsit hülyén hangzik. Na mindegy is.
- Nem tudom még, mi lesz. - Válaszoltam egyik kezemet a másik karomra simítva. - De nem szívesen hagynám itt az iskolát.
Meglepően őszinte és egyszerű válasz, ala Lori. Nem szokásom ilyeneket adni, nem vagyok az a szószátyár, de az ilyen esetekben, amikor én sem vagyok teljesen biztos a dolgomban általában azt szoktam mondani, hogy nem tudom. Most viszont a legpozitívabb képzelgéseimet osztottam meg vele, némi bizalmat szavaztam neki. Elvégre, ha itt maradok négy évet húzunk le egymással, az igazán szép. Mellesleg ő sem úgy állt hozzám, hogy én csúnyán viselkedjek vele. Pedig tudok - tudnék.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2012. október 25. 18:09
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. október 26. 15:51 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 1.

Amikor Julianna jelzett nekem, egyszerűen lecsüccsentem mellé a fűbe. Nem voltam olyan lányos, aki nem szereti összekoszolni magát, egyszerűen csak nem olyan ember voltam soha, aki hamar elengedi magát, leül, cseveg. Néha még mindig gátlásokba ütközök, amiket valójában én építettem magamnak. Kicsit hülyén hangzik, de ha nem fogom vissza magam, akkor senki nem kedvelne, mert összeférhetetlen lennék. Én lennék maga a káosz, ami uralja néha az életemet. Ehelyett mi vagyok? A legtöbbször tudatos, ösztönöket eldobó, racionalizmusra törekvő. Azt hiszem, mostanában különösen sokat változtam, kicsit érettebb lettem, kicsit erősebb.
Nemsokára meg is kapom az első feladatomat. A gömböt figyelem, miközben a tanárnő magyarázza nekem, hogy mit is kell tennem. Ahogy mondta, elég egyszerűnek tűnik, de mégis meg kell fontolnom, mi az, amit egy kis gömbnyi vízzel kezdhetek és komolyan venni mindent. Egy pillanatig csak gondolkodok, hogyan is csinálhatnám. Mivel nem kaptam semmi különös instrukciót, valószínűleg azt szeretné felmérni, hogy mennyire vagyok erős, illetve, hogy mennyire kreatív... vagy nem is tudom. Most nem Julianna a fontos, hanem a feladat.
Azt a megoldást választottam, ami elsőre eszembe jutott a vízzel kapcsolatban, ami a legszimpatikusabb volt nekem. Szépen próbáltam egyre lejjebb vinni a hőmérsékletét, egészen addig, hogy megfagyjon, legalábbis jeges legyen. Nem tudtam mennyire fog sikerülni. Amikor a gömb helyett Juliannára pillantottam, némi bizonytalanság futott végig rajtam, csökkent a koncentrációm és majdnem elejtettem a gömböt. Visszaösszpontosítottam a vizecskémre és újra nekiálltam fagyasztgatni, annyira, amennyire tudom. Közben pedig kizártam a fejemből a "mi van, ha" lehetőségeket. Igazából nem számított, csak a tény, hogy sikerül befolyásolnom, bár nem teljesen tudom, hogyan csinálom, valami megmagyarázhatatlan érzés, amikor te is egyre hidegebbnek érzed magad és keményebbnek, pont mint a víz, amit a kezeid között tartasz.
Az egész olyan... varázslatos.
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. november 26. 17:47 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 2

Nem sokkal az előző órai bevezető gyakorlás után egy újabb időpontot beszéltünk meg a tanárnővel. Nagyon nagy ajándék az, hogy elemi mágus vagyok, kevesen vagyunk, akiknek egy megadatik. Egyre különlegesebbnek érzem magam - pótolhatatlannak. Néha nem éreztem ezt, még akkor sem, amikor volt sok barátom, amikor sokat találkoztam velük, amikor sokkal jobban szerettem az életet, szerettem élni. De egyszer mindenkinek eljön az a pont, ahonnan nincs visszaút, visszafordíthatatlanul szüksége lesz ezekre. Megerősítésre, hogy igenis fontos, ér valamit. Így működnek az emberek, még azok is, akik magabiztosnak tűnnek, talán ők rettegnek a legtöbbet, hogyha eltűnnek senkinek nem hiányoznának.
Vagy talán csak én vagyok szuper-hiper-érzékeny vagy valami. Túl sokat elmélkedek a komoly dolgokon, tény. Túl keveset beszélek (róluk), tény. De attól még nem tartom magam olyan rossznak sem, mondjuk jónak sem lehet nevezni. Minden esetre az elemi mágia némi támpontot ad nekem. Valami kézzel fogható dolgot, ami mindig van nekem. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de amióta rájöttem, hogy elemi mágus vagyok, jó érzés víz közelében lenni. Megnyugtató, kellemes érzés, mintha máris barátok lennénk. Én a vizet valahogy képtelen vagyok nem egy alakként elképzelni. Vízből van a teste, mégis egy női alakhoz tudnám hasonlítani, valahogy ha lehunyom a szemem mindig ő jelenik meg előttem. A vizualizáció mindig segített nekem, a tanulásban és a kviddicsben egyaránt... és az élet sok más oldalán is. Remélem, hogy majd az elemi mágiában is segíteni fog.
Már sokkal könnyebben találtam meg az elemi mágia teraszát, ahol a kupolában is otthonosabban mozogtam. Jobbra-balra tekintettem, majd némi kopogás után benyitottam a víz termébe, ahol legutóbb is gyakoroltunk. Becsuktam magam mögött és egy apró mosolyt csalt a szám szélére, amikor megláttam a tájat. Ahogy mondtam, a kellemes, jóleső érzés. Még akkor is, ha csak nézem a vízesést. De nem elég, ha azt nézegetem. Körbetekintettem, szemeimmel a tanárnőt kerestem, miközben kicsit beljebb lépdeltem.
- Jó napot. - Köszöntem az átlagnál kicsit hangosabban, hogy meghallja, ha itt van, csak én még nem vettem észre.
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. december 1. 12:22 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 2.

Egy ideig várnom kellett a tanárnőre, nem számítottam rá, hogy nem találom a teremben. A gondolataim mellett lassan sétálgattam a víz mellett, apró, megfontolt lépésekkel. Nem voltam ideges, amiért késik. Amikor ilyen közel volt hozzám a vízesés és ilyen nyugodt környezetben vagyok... nem is tudom elképzelni, min idegeskedhetnék. A jövő miatt? Nem tudom mit akarok? Vizsgák? Tanulás? Ugyan már. Egy pillanatra leguggoltam a víz mellé és magamat néztem a tükrében. Vagy a vizet néztem? Fogalmam sincs, valahogy a kettő nehezen volt elkülöníthető. Az egyik ujjbegyemmel éppen lassan hozzáértem a víz felszínéhez. Egy ilyen pici mozdulat is kis gyűrűket rajzolt a felszínére. Kicsit rám emlékeztetett. Olyan kis dolgok fel tudnak néha bolygatni. Egy icipici ránccal indul a felszínen, aztán egyre nagyobb és nagyobb lesz, amíg el nem tűnik teljesen és nyoma sem marad.
Elfeledkeztem magamról, a gondolataim lefoglaltak. Megszeppenve pattantam fel, amikor a tanárnő hangját hallottam magam mögött. Hátrafordultam és láttam, hogy ő sem a legösszeszedettebb. Ez egy halvány félmosolyt csalt a szám sarkába. Egy ideig csak néztem rá, miután közelebb mentem hozzá. Pont oda ült le, ahova múltkor. Én pedig bizonytalanul a gömbre majd a vízre pillantottam.
- Mi lenne, ha megpróbálnék onnan venni némi vizet? -
Csábító lehetőség volt. Jobban esett volna a lelkemnek. Amúgy sem voltam teljesen magabiztos, valahogy ez a tanítási módszer nem tűnt a legjobbnak első ránézésre. Valójában elindította a kreativitásomat. Megvártam, amíg Julianna válaszol, és ha igent mond az akcióra, akkor némi várakozás után felteszem neki a kérdést:
- Pontosan hogyan kéne csinálnom? -
Nem, nem vágunk bele a közepébe úgy, mint múltkor. Csak újabb csalódás lesz az eredménye.
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. december 12. 12:47 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 2.

Amikor először láttam a tanárnő arcát, ahogy a kérdésemet meghallottam, kissé elbizonytalanodtam, de ez nem igazán látszott rajtam. Inkább csak diszkréten nyeltem egyet és kicsit megköszörültem a torkom, mielőtt válaszoltam volna. Közben pedig levettem róla a tekintetemet, inkább a vizet néztem.
- Igen, szerintem meg tudok birkózni vele.
A hangom nyugodt volt, annak ellenére, hogy én nem éreztem magam ilyen felhőtlenül. De amikor láttam Juliannán, mennyire lelkes attól, amit csinálni akarok és milyen kedvesen várja, hogy mit tudok. Mennyire lelkes attól, hogy szeretnék önálló lenni. Végül is, nem lesz mindig itt, hogy fogja a kezem, hogyha használni szeretném az elemi mágiát. Egyedül kell majd boldogulnom vele, az a legjobb, hogyha a saját hibáimon át tanulom meg, hogyan is működik az egész. Ha most nem sikerül, véletlen visszaejtem vagy valamit rosszul csinálok, a tanárnő majd úgyis felhívja rá a figyelmemet, segít nekem. De legalább a csalódás is megmarad bennem és tudom, mit ne csináljak legközelebb.
Odamentem a víz partjára, leguggoltam mellé. Egy picit csak figyeltem a vizet, megérintettem és megjelent előttem a női alak újra. Nem szeretek vizuális típus lenni általában, de most különösen jó volt, talán ez is segített az elemi mágiában. Egy mozdulattal pedig megpróbáltam kiemelni egy gömbnyi vizet a többi közül. Sikerült. Elsőre sikerült és én csináltam, egyedül. Óvatosan tartottam, nehogy felállás vagy járás közben ejtsem le és mosollyal az arcomon sétáltam vissza a tanárnőhöz.
- A múltkori... nem túl sikeres gyakorlatunk a fagyasztás volt. Azt gyakoroltam.
A gömbre koncentráltam, elfelejtettem mosolyogni. Vettem egy nagy levegőt és a múltkori instrukciókat követve egy laza csuklómozdulattal végighúztam a kezem a gömb felett és igyekeztem minél jegesebbre varázsolni a gömböcskét. Elég sokat próbálkoztam vele, majd meglátjuk, most hogy sikerül. Lehunytam a szemem és a víznő csak mosolygott rám. Ez jó jel? Nem is mertem kinyitni a szemem egy ideig, hogy megnézzem, sikerült-e.
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2013. április 4. 21:12 Ugrás a poszthoz

2013. Tavasz
Első Elemi mágia óra


A megbeszélt időpontban újra felkészültem arra, hogy az elemi mágiával foglalkozzak. Az elmúlt időben sajnos nem sikerült sokat gyakorolnom és ezért eléggé szégyelltem magam. De hiszen olyan vagyok, mint az elemem, folyton csak változok. Most éppen félek magamtól, bizonytalan vagyok, mégis biztos álcát tartok fent, ameddig csak tudok. Csak ki kell húznom magam, széles vállal, egyenes gerinccel, felszegett fejjel kell odaállnom minden elé, hátha abból merítek elég erőt a felszínen maradáshoz. Igyekszem kiegyensúlyozott lenni, normális életet élni. Mindenki azt mondja, hogy én olyan ember vagyok, aki szeret elsüllyedni a depresszióban, a mély érzésekben. De nem tudják, hogy bennem van valami felismerhetetlen, még én sem ismerem ki jól magamat, én más vagyok, mint a többiek.
Nem most kéne ezen gondolkodnom. Szerettem mindig is az elemi mágiát, és bár legutóbb azt mondtam, hogy még nem tudom, hogyan tovább, szerettem volna itt maradni és mestertanoncként folytatni ezt a csodálatos dolgot. Mert egyszerűen még a varázsvilágban is találhatunk különlegességeket, és ha tényleg léteznek, akkor ez az. Az elemi mágia, ahogy parancsolunk az elemeknek, megszelídítjük őket, uralmunk alá vonjuk a természet ősi erejét, mindezt egy néma, kimondatlan szerződéssel... ez több, mint bámulatos. Ahogy a víz hatalmat ad nekem, én pedig tiszteletet és alázatosságot fogadok vele szemben örök életre, mint egy íratlan szerződés, úgy fonódik össze a sorsunk. Nem érzem, hogy ez olyan múló dolog, mint az érzéseim vagy a szeszélyeim, ez olyan más. Örökre szól, visszamondhatatlan, felbonthatatlan, megszeghetetlen. Összegezve: hihetetlenül komoly dolog. Nem olyasmi, amivel játszani mernék.
- Jó napot. - Köszöntem halkan, de legkevésbé sem bátortalanul a tanárnőnek, amikor megláttam. A jól megszokott terem, a varázslatos elemi mágia teraszán még mindig olyan lenyűgöző, friss, élettel teli, amilyen mindig is volt. Ez a kimaradt kis idő, amíg nem voltam itt... furán hiányoltam. Olyan békés ez a hely, olyan kellemes kis oázis a szürke kastélyban, hogy az egyik kedvencemmé vált. És előny, hogy csakis én léphetek be ide, legalábbis nem tudok más hydromágusról az iskolában.
- Hogy telt a vizsgaidőszak? - Kérdeztem halványan mosolyogva, nem túl feltűnően körbepillantva a teremben. - Mivel kezdjünk? - Sosem voltam az, aki kerülgette a forró kását. Egyenesen bele a közepébe mindennek.
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2013. április 8. 17:47 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 1.

- Hát, igyekszik az ember. - Vontam meg a vállamat még mindig kissé félszegen mosolyogva a tanárnőre. Nem tartottam túlságosan említésre méltónak, nem azért vagyunk itt, hogy lógassuk a lábunkat. Ó, nem, sokkal inkább azért, hogy végre megtanulhassuk, hogyan legyünk képzett varázslók - illetve, hogyan fejlesszük magunkat. Ami azt illeti, én már csak mestertanonc vagyok, kinőttem a kis diákokat. Emlékszem még, amikor a sóbálványátokkal szenvedtem, vagy amikor a Finite bűbáj nem ment harmadszorra sem. Amikor még kicsi voltam, kezdő, félős, nem tudtam aludni, egyedül voltam... na jó, térjünk vissza a földre és az órára.
 - És végül is azt is sikerült eldönteni, mivel szeretnék majd foglalkozni. - Mondtam mellesleg, hiszen a múltkor is érdekelte és ami azt illeti, biztos vagyok benne, hogy az elemi mágiának hasznát fogom venni, ha tényleg sikerül és gyógyító leszek. Nem kell majd szaladgálni vízért, így sokkal viccesebb. Amikor a tanárnő megjegyezte, hogy semmit nem változtam, csak megvontam az egyik vállam és felemeltem a kezem. Hiába, az ambíció és a "csináljuk és legyünk túl rajta minél hamarabb" néha eléggé könnyen összekeverhető, még én sem tudom, melyik mozgat engem. Majd egyszer kiderül.
Amikor meghallottam a feladatot, csak bólintottam. Igazából gyakoroltam, csak nem annyit, mint kellett volna, talán. De nem is olyan biztos, hogy minden a gyakorláson múlik itt. Szóval odamentem az ismerős tavacskához, két kezemet előre raktam. Nagy levegő, koncentráció. A női alak lebegett a szemem előtt, mindig is vizuális típus voltam. Könnyen kezet fogtam vele, majd két oldalra toltam a két kezemet és kettéválasztottam a tavacska vizét, ez nem volt nehéz feladat. Nem hagytam nagy rést a két rész között, de nem is az volt a feladat, hanem, hogy fenntartsam ezt a választóvonalat.
Miután ezzel megvoltam, az egyik felére koncentráltam. A nagyobb víztömegek megmozgatása volt az egyik feladatom, amit kitűztem magam elé. Szóval helyes, lágy kézmozdulatokat használtam, mert a tanárnő mindig emlékeztetett arra, hogy ez egy kulcsfontosságú dolog az elemi mágiában. Itt nem pálcával hadakozunk, hanem a kezünkkel játszunk táncot az elemekkel. Mindent beleadtam, amit csak tudtam, hogy minél nagyobb mennyiségű vizet tudjak megemelni és megtartani.
A víz másik felén pedig a nagyobb méretű fagyasztást gyakoroltam. Ismét vettem egy nagy levegőt és a második gyakorlatomra koncentrálva igyekeztem minél nagyobb területen, minél vastagabb jégréteget létrehozni. Nem feledkeztem meg a kézmozdulatokról sem, remélhetőleg most is úgy fog menni, mint ahogy gyakoroltam. Elsőre bonyolultabbnak tűnt ez a két gyakorlat a tó két felén, de nem érzem, hogy meghaladná a képességeimet. Vagy tévedek?
A kastély - Keleti szárny - Lorelai K. Riviera összes hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Fel