Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer pont én fogok ebben, vagy egy ehhez hasonló hatalommal járó székben ülni, sőt, mikor a drága családom közölte, hogy politikai pályára szánnak, enyhe lenne azt mondani, hogy ellenkeztem. Az elmúlt néhány évben szinte minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy érzékeltessem velük a merőben más szándékomat, iskolás éveim alatt különösen. A sors fanyar humora, hogy mégis idejutottam, mégpedig önszántamból, semmi kényszer sem volt benne. Úgy hiszem, az elmúlt napok, hetek alatt egészen belejöttem a dologba. Hozzászoktam már, hogy reggelente mindenki egy hamis mosollyal mondja nekem, hogy "Jó reggelt, Polgármester Úr!" vagy "Szép napunk van, nemde?". Kezdem megérteni, hogy pontosan mennyi hatalommal jár ebben a székben ülni, és lassan ráébredek, hogy mennyi mindent változtathatok a falu életében, hogy esetleg egy kicsit színesebbé tegyük. Nagyjából már össze is állt a közvetlen segítő csapat, néhány ötlete is megfordult már a fejemben. Csak a megvalósításba kellene energiát fektetni.
   Magamhoz képest meglehetősen pontosan értem be reggel. Bár konkrét munkaidőm nincs, eredetileg kilenc óra körül kellene bent lennem az irodában, hogy megtalálhassanak a lakosok, és a dolgozók minden problémájukkal. Sosem szerettem a jópofizást, azonban mondhatjuk, hogy most rá vagyok kényszerülve. Hiába küldenék el minden akadékoskodó embert melegebb éghajlatra a problémáikkal, elvállaltam, hogy segítek nekik, és igyekeztem így is tenni. Akármilyen régen is itt vagyok, még mindig vár rám néhány átnézendő és aláírandó dokumentum, amiket a nap végéig le kell adni, szóval valószínűleg még egy pár órát itt fogok tölteni.
   Éppen tartok egy kis szünetet, hozatok az egyes számú titkárnővel egy kis ételt vacsorára. Még reggel szóltam Nicolnak, hogy későn megyek haza, ne is számítson rám. Mostanában sajnos nagyon kevés időm jut csak rájuk, de igyekszem azzal nyugtatni magamat, hogy ez csak a kezdetekben lesz így, később majd visszatérünk a 24/23 órás együttléthez.
   - Igen? -
   Szólok ki fáradtan, mikor kopogást hallok odakintről. Elég későre jár már az idő, nem tudom, hogy ilyenkor mit akarhat bárki is. A minisztériumi dolgozók nagy része már hazament a családjához, csak én vagyok ilyen megszállott, meg persze az alkalmazottaim. Fehér ingemben, zakómban, nyakkendőmben hátradőlök az antik székben, és magam elől eltolva a vacsorám maradványait várom, hogy benyisson az ajtó túloldalán álló egyén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

   Ismételten egy csodálatos napra ébredtünk, amit ennek az épületnek a falai között kell eltöltenem. Régen nem volt ilyen, hogy kell, nem foglalkoztam volna senkivel, aki korlátozni akart valamilyen értelemben, megmondta, hogy mikor kell ott lennem, hol van az az ott, mit kell tennem, mára azonban megváltoztak a dolgok. Politika... Éljen! Tudom, tudom, én akartam az egészet, meg akartam mutatni, hogy igen is viszem valamire a segítségük nélkül, és lám, vittem. Mégsem teszi ez a szikrányi elégedettség jobbá a dolgot, és nem is kárpótol a családtól elvett időért egyáltalán.
   Nem mondom, hogy nem szeretem csinálni, amit csinálok, egészen élvezem a dolgot, különösen a hatalommal járó kiváltságokat. Volt idő még iskolás koromban is, amikor én álltam a reflektorfény közepén, így nem volt újdonság, hogy ennyi ember figyel rám, és ennyien függnek tőlem. Bevallom, a hatalmi pozíció határozottan élvezetes. Csak ne járna annyi papírmunkával. Ez a szükséges rossz a munkában, vannak napok, amikor reggeltől estig a papírokat bújom, aminek természetesen meg is van a böjtje otthon.
   Ma a változatosság varázsaként érintett egy ügy, aminek tárgyalásához úgy gondolták a kedves kollégák, hogy az én jelenlétem is feltétlenül szükséges. Nem panaszkodok, határozottan jobb, mint az irományokat, kérvényeket bújni naphosszat. Nem túl régen érkeztem ebbe az irodába, amiben idáig csak néhányszor jártam. Diákként egyáltalán nem - az aranyvérűek minden gondolkodás nélkül megengedik még a kiskorú gyerekeiknek is a bűbájgyakorlást, muglik közé meg nem igazán téved az ember -, de mióta megválasztottak, és beleülhettem a székbe, akadt dolgom errefelé. A kiskorúak bűbájgyakorlása egy olyan ügy, amit talán a legfeleslegesebb tárgyalni. Sosem hittem benne, hogy egy diák is jól járna, ha eltiltanák a mágia tanulásától, ennek ellenére valahogy érzékeltetni kell a hatalmat.
   Megérkezésem után a kisasszony egy pár pillanattal esett be az ajtón. Rápillantok, nyugtázom, hogy ruházata éles kontrasztot képez az én sötétszürke öltöny, fehér ing, fekete nyakkendő szettemmel, és már kezdem érteni, miért is van most rám szükség. Lázadó... éljen. Van néhány ilyen errefelé.
   - Jó napot kisasszony. -
   Köszönök neki. Nem kéne meglennie a hangomban annak a fölénynek, ami a velem szemben álló férfiéban, elvégre csupán néhány év van közöttünk, mégis megvan. Hogy miért? Én vagyok a polgármester. Ez jelent valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

   Vállam fölött rápillantok a lányra, és az egész arckifejezésében feltűnik a hasonlóság. Igazából valamilyen szinten olyan, mint én voltam anno, a békés diákéveim alatt. Akkor még minden mindegy volt, megvolt a barátnőm, a családdal nem foglalkoztam, más dolgom sem volt, csak az ellenkezés a szüleimmel meg úgy egyben a világgal. Meg volt a fontossági sorrend, aminek a szintjeit könnyű volt különválasztani egymástól, nem úgy, mint most, ahol folyamatosan keverednek a szálak annak ellenére, hogy próbálnék mindent a saját helyén tartani. Régen nem is foglalkoztam vele, amikor a kedves rokonok azt mondták, hogy élvezzem ki a fiatalságot, amíg lehet, mert később nem lesz olyan egyszerű az élet. Persze annak ellenére, hogy lázadtam mindenben ellenük, kiélveztem az életet, bár nem az általuk elképzelt békéset, amikor követem minden szabályukat, sokkal inkább azt, amiben semmit sem csináltam az elképzelésük szerint. Oh, azok a régi szép idők!
   Mostanra a család meg a munka bár élesen szétválik, nincs meg az összhang, hogy el tudnám dönteni, mikor is melyikkel foglalkozok. Az elődeim lemaradását még mindig nem hoztam be, rengeteg munkám van, és emellett ott van egy még nem egészen egy éves gyerek egy feleséggel, akik elvárnák a törődést, hozzáteszem teljesen jogosan. Van is éppen elég balhé.
   Mikor a lány letegez ahelyett, hogy lehordanám egy neveletlen kis csitrinek, csak vigyorgok. Lázad, és azt hiszi, hogy övé a világ... ismerős. Ez a rellon kórság, ahol senki sem üti le a másikat a magas lóról, meghagyja ebben a hitben. Hiányzik az alagsori élet.
   - Megválasztattam magam polgármesternek. -
   Végül is elkövettem a dolgot, így utólag belegondolva lehet, hogy nem kellett volna. De akkor hol maradna az örökség Christopher számára? Így én is beírtam magamat a történelembe.
   - Nathaniel Loughlin vagyok. -
   Mutatkozok be. Ismerős az arca, lehet, hogy még a boldog békeidőkben láttam valahol a kastélyban. Van egy pár ilyen ember, elvégre a négy ház akkor is tele volt diákokkal.
   - Magyarázza meg kérem a kedvemért, hogy jutott arra, hogy bölcs dolog muglik előtt varázsolni? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

   Ahogy a nyíló ajtó mögött meglátom Gergő arcát, valamilyen szinten fellélegzek. Megnyugtató, hogy nem újabb iratok tömkelegével akarnak terhelni, hanem egy olyan ember látogat meg, akinek a társaságában kissé elvonatkoztathatok a munkától. Bevallom, nem számítottam ekkora mennyiségű papírmunkára. Persze tisztában voltam vele mindig is, hogy a diplomata, vagyis fehér galléros munkákkal együtt jár a haladás dokumentálása, de sosem fordult meg a fejemben, hogy ilyen szinten számon kell tartani minden egyes lépést. Azt hinné az ember, hogy ha már a varázslókról beszélünk, kitaláltak valami okos kis varázslatot, ami megkönnyíti a dolgozók életét. Persze, lehet, hogy van ilyen, és csak én vagyok ennyire tudatlan, rutintalan, de még nem hallottam olyan mágiáról, ami csak az ésszerű kérelmeket írja alá. Ésszerűtlenből pedig, mint tudjuk, legalább ugyanannyi van.
   Figyelmemet tehát az érkezőre összpontosítom. Mindig is kedveltem a gyereket, bár néha az én ízlésemhez túl közlékenynek bizonyult, de ezt a navinésség számlájára írtam. Nem tudtam volna őt elképzelni másik házban, abból viszont, amit mostanában hallottam, néhány tette alapján sokkal inkább illett volna a sárkányok közé. Szerintem egymaga annyi büntetőmunkát szedett össze, mint a háztársai összesen a tanév alatt, ami még talán dicséretre méltó is, legyen csak meg a kölyöknek a saját stílusa. A dolog másik fele viszont már nem annyira szép, olyan pletykák is eljutottak hozzám az iskolából, hogy a büntetéseit nem teljesítette, ami miatt a háza pontokat veszített. Nem olyan régen még én is iskolás voltam, és bár nem vesztettem pontokat - nem hagytam, hogy lebuktassanak -, tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor a többiek hogy viszonyulnak a diáktársukhoz.
   - Szia Gergő, foglalj helyet! -
   Kínálom hellyel, az íróasztalom előtt álló fotelek felé mutatok, és felfedezem a kezében a doboz sütit, amit minden bizonnyal Janey készített. Ahogy lerakja az asztalhoz, már nyúlok is az elsőért, elvégre egy fárasztó nap után jól esik egy kis édesség.
   - Köszönöm, már egészen hozzászoktam. Mi járatban vagy a minisztériumban? Vincentnél voltál? -