Büntetés
Ezt érdemli ő? Hát ezt? Hiszen megmentett két ártatlan életet! Még ha az ártatlan nem is éppen a legmegfelelőbb jelző. De akkor is, inkább kitüntetést érdemelne a ruhájára, nem egy adag bagolytrutyit! Azért persze elég könnyen meg tudta emészteni, hogy ismét elkapták, ráadásul ott is hagyta Zsolti fiút, ami igazán nem volt szép a részéről. Bűntudata is van miatta, de bepánikolt attól az őrült viselkedéstől, nem tehet róla, most meg még össze is lesz zárva a Bagolyházban vele, milyen kínos.
Kivételesen melegítőben (zöld, rajta piros hangyák) jelenik meg, és még a mamuszát is dorkóra cserélte, ha netán valami őrült feladatot kapnának Amirától. Mondjuk, hogy tartsanak gurulóversenyt a körlépcsőn. Kár lenne azokért a szép kis mamuszkákért. De ó, az a bájos kis prefektus! Már éppen kezdte azt hinni, hogy rosszul induló kapcsolatuk után nem is lesz lehetősége máskor beszélni a lánnyal. És íme, itt a következő büntetés, megint találkozhat vele, hátha jobb kedve lesz most a rellonosnak.
-Sziaaa! – Robban be kissé megkésve a találkozóról, de ez nem szegheti kedvét hölgyünknek. – Húú, sokat késtem? Rohantam ám idáig! El is estem vagy háromszor a lépcsőkön! – Pattog oda Amira elé, és belenyomja arcába a tenyereit bizonyítékként, hogy azok bizony pirosak ám a remek tompítások miatt.
-Azta! De jó, hogy idejöttünk! Még sosem voltam itt fent. Tudod, mindig anyáék baglyával szoktam küldeni a leveleket otthonra, de már látom, hogy ez nagy hiba! – Most még persze lelkes, aztán ki tudja, később mennyire lesz az, ha már egyszer megtudja, mi a teendőjük.
-Milyen aranyosaaak! Szerinted meg lehet őket simogatni? – Kérdezi a prefektustól, mintha legalábbis valami délutáni teázgatáson vennének részt, mint két barátnő. Apropó kettő! Hirtelen témát vált.
-A többiek hol vannak? Vagy csak én kapok büntetést? Nem mintha baj lenne, nem azért mondom! – Derűsen megvonogatja a vállát. Ideje volna lelőni a hölgyeményt, mert megint túlpörgött.