Büntetés
Lotte, Zsolt, Leonie

Előző este történt az a kis incidens a réten, aminek köszönhetően Amira ismét előszedhette a büntetésinek listáját. Az egyik fele a büntetésnek tutira tetszeni fog a vörös leányzónak, de a másik kettőnek valószínűleg egyáltalán nem. Pont ez a lényeg.
Amira pontban délután ötkor ért oda a bagolyházba, ahová rendelte a kihágókat. Mostanában ő jóval pontosabb, mint szokott lenni, de mivel a másik három nem érkezett időben -kellemes meglepetés lett volna Mirának arra odamenni, hogy nem kell várnia-, semmi jóra nem számíthatnak.
Fekete kabátja elég érzékeny volt a bagolypiszokra, ezért kissé undorodva mászkált a madarak között. Egyikük olyan kis barátságos volt, hogy odadugta a fejét a lány kezéhez. Persze megsimogatta, az állatok iránti szeretete csak a piszokra nem érvényes.
Zöld rágó volt a szájában, amivel nagy lufikat fújt unaloműzés céljával. Csizmája már nem csak a lépései miatt kopogott a kövön, hanem amiatt is, hogy topogott. Karján szokatlan módon méregdrága óra díszelgett, azt nézte halk sóhajtás kíséretében. Két perccel múlt öt óra. Ideje lenne megérkezni...

Büntetés
a három jómadár

Jobb dolga is akadt volna, mint azt lesni, hogy mikor érnek oda a halálos ítéletükre váró fiatalok. Bár azok az arcok mindent megérnek, amikor majd meghallják, hogy ki kell ganajozniuk az egész bagolyházat. A prefilány általában élvezettel nézi ahogy áldozatai viselik a tettük következményét. Kegyetlennek hiszik, de nem az, szimplán élvezi ha mást lát szenvedni és kínlódni. Megérdemlik, ők csinálták maguknak. Nézzenek legközelebb az orruk elé, és akkor ne fognak beleesni semmiféle gödörbe...
Lassan de biztosan ugrált a percmutató a csuklóján elhelyezkedő órán. Késnek, késnek, késnek. Hogy lehet elkésni a büntetésről? Még rosszabb a kilátásuk. Azon elmélkedett éppenséggel a leányzó, hogy végül is mivel sújtson még rájuk, amikor betoppant Leonie. Szokás szerint jó kedve volt, bár ahogy a feketeség meglátta, elhúzta a száját. Csodálatosan volt felöltözve.
-Ú, ne -fejét hátrahúzta amikor a vöröske a koszos tenyereit az arcához dugta. Hátrált is egy lépést, hogy még véletlenül se lehessen koszos sem ő, sem a ruhája. Semmi esély nincs arra, hogy valamikor is ez a lény legyen az, akivel majd sárcsatázni fog, vagy valami, ami mocsokkal jár. Hogyne.
-Meg, de azért óvatosan, nem futok veled a gyengélkedőre ha szétszedi az ujjad -sokkal bővebben beszélt hozzá, mint előző alkalommal. Szintén nem volt jókedvében, Mirás stílusban beszélt, de kivételesen valami olyan csengett a hangjában, amiről arra lehetett következtetni, hogy aggódna a lányért. Persze a valóságban ez nem teljesen így van... Ahogy említette, semmi kedve a gyenguszra futkározni egy vérző ujjacskával.
Pont ahogy feltett egy újabb kérdést (vagyis rázúdította a kérdések hadát) megérkezett a DÖK-lányka is. Biccentett neki, és már majdhogynem belekezdett a büntetés elmondásába, mikor a harmadik is megérkezett.
-Jól van, megvagytok. Tehát a büntetésetek, hogy ki kell takarítanotok az egész bagolyházat miközben a Hupikék törpikék Captain törp dalát éneklitek. Seprűt meg minden egyebet találtok valahol itt a környéken. Hangosan énekeljetek, én addig kimegyek ide az ajtó elé. Halljam a hangotokat -félmosollyal odalépett az ajtóhoz, majd visszanézett a lányokra és a fiúcskára. Felnevetett az arcukra pillantva, de ki is lépett a bagolyház ajtaja elé, hogy ne a büdösben felügyelje majd a csapatot.

Bünti vége

A kellemest a hasznossal dolog végül bejött, Mira elbüszkélkedhetett órákkal később vele, hogy kitakarították a jómadarai a bagolypiszokkal teli helyet. Mira egyébként élvezte a helyzetet, kint állt, és gondolkozott, na meg...na mindegy, miközben hallgatta a bentről kifelé harsogó törpéneket.
Büntetést osztani sokkal jobb érzés, int kapni. Mikor Mira elsős volt, sűrűn lógott ki éjszaka, amit most már szabadon csinálhat anélkül, hogy bárki szólna érte. Nem sűrűn kapták el régen, volt ideje mindig felfedezni olyan termeket és dolgokat, amik azóta is megmaradtak a kis fejében.
Gondolta, hogy már lassan végeznek a büntetőfeladattal a bentiek, úgyhogy még utoljára körbenézett, és visszafordult a bejárathoz. Belépett a bagolyházba, ami láthatóan már jóval szebb volt, mint amikor elkezdték takarítani.
Leonie feltehetőleg még mindig nem unta meg az éneklést, a másik kettő viszont az órák telésével valószínű, hogy beleuntak a monoton Captain törpbe.
-Oké, látom kész vagytok. Felnyalni azért nem kell...majd legközelebb. Ajánlom, hogy többet ne forduljon ez elő -körbehordozta rajtuk a tekintetét, majd rezzenéstelen arccal, köszönés nélkül fordított nekik hátat, és elhagyta a büntetés helyszínét. Kristófhoz indult, remélte, hogy talán egy kis időt párjával tud tölteni.