Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Őszintén hálás vagyok amiért Miko és a családja befogadtak nyárra, hiszen pár hónapja úgy voltam, hogy nagy valószínűséggel Üstösd valamelyik elhagyatott gyárépületében vagy Budapest valamelyik sikátorában fogom a hőség hónapjait tölteni. Egyik ötlet sem töltött el boldogsággal, de még mindig jobbnak tűnt, mint hazamenni és könyörögni azért, hogy egyáltalán beengedjenek. Vagy, hogy engem használjanak arra, hogy "megtérésemmel" címlapra kerüljenek. Na, nem, azt soha. Mehettem volna a börtöndokihoz is - valójában pszichológusnő, de hát valahogy becézni kellett odabent -, de ő a nyarat a pasijával külföldön tölti, én meg nem vagyok olyan pofátlan, hogy ezt tudva a nyakába varrom magam.
Szóval egyértelműen kijelenthetem, hogy Miko megmentett, így hát egészen kicsinységnek tűnik számomra, hogy ezt viszonozzam ahogy tudom. Még korábban megígértem neki, hogy megmutatom milyen a hőhűtő hét. Valójában még én sem voltam ott soha, hiszen, amikor elkezdték, én már a javítóban csücsültem, de hallottam róla, és jó mókának tűnt, ráadásul ebben a hihetetlen melegben igazi mennyország egy olyan hely, ahol mindenhonnan folyik a hűsítő víz.
Reggel Mikoval közösen indulunk el Szalamantonba a mágikus vasút segítségével. A terv szerint a többiekkel majd a város főterén találkozunk, addig viszont előttünk még egy rövid utazás, amin megkóstolhatom kedvenc pattogatott kukoricám legújabb változatát. Ezt a fajta rágcsát zacskókban árulják és mindegyikben mindig kétfajta ízű popcorn található. Illetve hát ez így nem teljesen igaz, mert mindegyik szem más ízű, de az egyik zacskóban például csak sós és keserű egy másikban pedig csak édes és savanyú ízek találhatók. A legújabb változat a sós és savanyú keverék, ezt raktam be korábban a hátizsákomba, most pedig kibontom és megkínálom vele Mikót is.
- Remélem, felkészültél vizes varázslatokból, mert, ha nem, nagyon nyerni fogok - vigyorgok rá kicsit önelégülten, amire valójában semmi okom, elvégre ügyesen sikerült megbuknom év végén. Bár áztató igékből az utóbbi napokban elég sokat bemagoltam, talán valamelyiknek hasznát is veszem majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Judit szerint az egyik legostobább ötletem volt, hogy ott hagytam a sulit. Talán igaza van. De tudom, hogy a múltam miatt, és amiatt, ami vagyok, akkor sem lenne több esélyem elhelyezkedni, ha széttanultam volna az agyam, és iskolalesőként végzek. Abban is igaza van, hogy meg sem próbáltam. Amennyit lógtam, csoda, hogy nem ők rúgtak ki, hanem én jöttem el.
Persze, ha nem derül ki, hogy vérfarkas vagyok, még mindig ott lennék. Azt hiszem szereztem néhány barátot, ott volt Gwen... A múltidő nem véletlen. Nem hiszem, hogy bármelyikük is szívesen maradna a közelemben a továbbiakban. Tudom, hogy Gwen megértő, de szerintem sokszor túlságosan is a szíve után megy az esze helyett. Ha alaposabban átgondoljuk, egyértelmű, hogy semmi keresnivalója egy ilyen alak mellett, mint én.
Aki nem átallotta meglopni a saját szüleit. Na, mondjuk szerintem ez az én tulajdonom is, de hát, na, a nővérem tutira tolvajnak bélyegezne, ha tudna róla. Vastag, bőrkötéses, rúnázott könyv. Fémes csatokkal, díszekkel telerakva. A lapjai vékonyak, átlátszóak szinte, betűi vérvörösek, és csak remélem, hogy nem azzal van írva, amire gondolok. Egyértelműen sokat ér, én pedig pont ezért nyúltam le, mikor utoljára abban a házban volt, lassan már több, mint két éve. Azt gondoltam, hogy jól fog még jönni a rosszabb napokon. Igazam lett. Most például nagyon is hasznosnak tűnik, amikor a minisztérium küldöttjét várom, hogy eladhassam neki. Ebből a könyvből egy ideig megélek, főleg így, hogy Judit megengedi, hogy nála hédereljek. Nagyon rendes nő, szerintem a nővéremnek képzeli magát. Sosem fogom tudni visszafizetni mindazt, amit tőle kaptam és kapok. De talán majd egyszer meghálálhatom valahogy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mikor a minisztériumból jött levél egy emberüket jelölte meg átvevőként, nem gondoltam, hogy ismerem őt. Nem nagyon vannak kapcsolataim... nos, hát sehol, de a minisztériumban pláne nincsenek. De ahogy közeledik felém a kékeszöld ruhás lány, tudom, hogy már láttam valahol. Mire odaér hozzám, már azt is tudom, hol: az iskolában.
Nem sok embert jegyeztem meg, de a tanárok rokonai általában hatalommal rendelkeznek, és még a javítóban ragadt rám, hogy kiderítsem, kik azok akikkel valamiért nem érdemes kikezdeni, vagy éppen az útjukat keresztezni. Ez a lány a listámon volt. Na, nem azért, mert annyira ijesztő lett volna, de sem a rellonos pasijával, sem a tetramágus nevelőapjával nem szándékoztam közelebbről is megismerkedni, mert esetleg véletlenül meglöktem a lányt.
- Nem téved...sz, és, ha én sem, akkor téged... önt Katie Runa Blackwoodnak hívják.
Na, kinek rossz a memóriája? Persze, ha nem gondoltam volna még régebben létfontosságú infónak ezt, meg sem tanultam volna. Kicsit mindig későn jut eszembe, hogy talán nem kéne rögtön letegeznem, de hát egy volt iskolatársam, nem olyan természetes a magázás számomra.
- Persze - bólintok megkönnyebbülten a tegezés ötletére, majd kérésére átadom a könyvet. Remélem, hogy jó kis summát kaphatok érte, de azért nem is akarok nagyon mohónak tűnni. Szükségem van a pénzre, de azért nem is kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Judit napjának nagy részét általában a javítóban tölti a problémásabbnál problémásabb kölykökkel. Szereti ezt a munkát. Ő ott a gyógyító, és egyben a pszichológus is. Szereti meghallgatni őket, kicsalogatni a gyerekeket a maguk építette falaik mögül. A javító legtöbb lakója kedveli a nőt, amolyan pótanyjukká fogadták. De nem sokan vannak, akik a börtön után is meglátogatják még. Nem sokan, de azért akadnak.
Krisz három napja tűnt fel a küszöbén, nem mondott semmit, de Judit értette. Azóta a fiú nála lakik. A nő segített neki munkát találni, és bár próbálta rábeszélni Krisztiánt, hogy menjen vissza, és fejezze be az iskolát, tudta, hogy felesleges minden szó. Ismeri a srácot, tudja, hogy ha ő eldönt valamit, azon többé nem változtat.
Judit most éppen hazafelé tart a munka utáni bevásárlásból. Kezeit lehúzzák a nehéz szatyrok, ő mégis gyalog jött végig a mágusfalu utcáin. Ha csak teheti sétál mindenhova, ritkán hoppanál. Éppen a pálcáját kezdené keresni, amikor meglátja a lányt az ajtó előtt.
Korábban már járt nála, így tudja, ki ő. Krisz megkérte, hogy tagadja le őt, de Judit sosem szeretett hazudni. De problémát sem akar okozni a fiúnak. Tanácstalanul megtorpan, aztán sóhajtva mégis folytatja útját az ajtó felé.
- Szia! Ha segítesz becipekedni, akkor persze - mosolyog a lányra, majd átadja az egyik szatyrot, elmondja a zárnyitó bűbájt, és kinyitja az ajtót. Miután beengedi maga előtt a lányt, maga is átlépi a küszöböt.
- A konyhában tedd le, kérlek! - mondja, majd gyorsan körülnéz árulkodó nyomok után. Sehol egy ledobott zokni, egy póló vagy éppen egy alsónadrág - még szerencse, hogy Krisz a rendesebbik fiúk közé tartozik. Megnyugodva követi a lányt, majd kivesz az egyik konyhaszekrényből két poharat.
- Kérsz valamit inni? Minek köszönhetem a látogatásod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Köszönöm, nem kell, azt majd Kr... én megcsinálom - mosolyog ártatlanul, mintha nem is épp az előbb szólta volna el magát majdnem. Reménykedik benne, hogy inkább torokköszörülésnek hallotta a lány, és nem egy névkezdeménynek.
- Oh, szóval Kriszt - néz fel a plafonra, mintha gondolkodna. - Sajnálom, mostanában nem láttam - rázza meg a fejét, majd hátradől a konyhapultnak, kezeit összefonva maga előtt. Gyűlöl hazudni, úgyhogy, ha a fiú hazaér, biztosan fenéken billenti ezért.
Kissé zavarta végigsimít rövid haján, majd sajnálkozón a lányra néz:
- Fogalmam sincs. Vannak barátai, még a javítóból, talán valamelyiküknél húzza meg magát - von vállat, majd lassan elköszönne, és kifelé terelgetné Gwent, amikor hallja, hogy valaki lenyomja a kilincset, nyikordul az ajtó. ~Krisz!~ Mielőtt bármit mondhatna vagy tehetne felhangzik az ismerős morgós hangszín:
- Megjöttem!
Hangjába fáradtság vegyül, és amikor belép a konyhába döbbenete mellett is tisztán látszik az arcán a kialvatlanság. Judit neheztelőn pillant végig rajta, végül mégsem mond semmit. A fiú ruhája piszkos, testtartása, ha csak árnyalatnyit is, de görnyedt. A nő inkább elhagyja a konyhát, hogy a fiúra bízza a problémát, amit a lány jelenthet.
Krisz először nem szól semmit, majd fásultan elmosolyodik, és megvakarja az arcát.
- Úgy látszik, nem sikerült elég jól elrejtőznöm - sóhajt, majd kérdőn a lányra tekint. Sejti, miért jött, de egyszerűen fogalma sincs, mit mondjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nemrég kezdtem melózni, és bár sejtettem, hogy nem egyszerű az élet, ha az embernek nagyrészt el kell tartania saját magát, de nem is gondoltam volna, hogy pár nap után ennyire lestrapáltnak fogom érezni magam. Bár szereztem már gyakorlatot önfenntartásból, elvégre zsebpénzt a szüleimtől már régen nem kapok, azért az mégsem ugyanilyen volt. Ha Judit nem fogadott volna be...
Persze, ha az ember három különböző helyen dolgozik, hogy ne csak a rezsibe és az egyéb felmerülő dolgokba tudjon beszállni, de még félre is tudjon tenni, akkor ne csodálkozzon, ha nem olyan üdítően friss a közérzete.
Mondjuk, én nem is csodálkozom. Az sokkal jobban meglep, hogy Judit konyhájában Gwent találom. Persze gondolhattam volna, hogy megkeres, de hát még ott az iskola, azt gondoltam, erre a találkozásra majd később kerül sor. Legalább hónapokkal, de ha közben sikerült volna albérletet szereznem, akkor akár évekkel később.
Nem mintha nem hiányzott volna a lány, de az a búcsúm ott és akkor véglegesnek tűnt, ezért úgy érzem most nincs már mit mondanom.
- Valóban ismersz - bólintok, hogy tápláljam még kicsit a beszélgetés parazsát, mielőtt elküldöm Gwent. Mert hát mit kezdhetnénk egymással? Hogyan lehetne ezt még folytatni?
- Miért jöttél? - sóhajtom, és elsétálok a konyhapultig, hogy a nehéz bútor kettőnk között legyen. Az talán megakadályoz benne, hogy hozzálépjek és magamhoz öleljem exbarátnőm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ez is igaz - bólintok újfent. Még mindig nem tudom, hova fogunk kilyukadni, mert bár sejtem, miért jött, nem tudom, mit akar elérni ezzel. Nem fogok visszamenni. Ezzel neki is tisztában kell lennie. Ha ilyen könnyen megingatható lennék, már az iskola kapujában sikerült volna lebeszélnie a távozásról. Ha nem vissza akar vinni, akkor vajon mit szeretne?
Következő mondata hallatán elfordulok, és inkább a konyhaablakon túli utcai nyüzsgést veszem szemügyre. Legalábbis úgy tűnhet, valójában nem látok túl az átlátszó felületen, mert gondolataim körbezárnak.
Én is szeretem, de ezt most elmondani... Teljesen értelmetlen. Miért akaszkodnék rá, amikor tudom, hogy nálam jobb pasija is lehet. A szerelem nem tart örökké. Majd egyszer bizonyára elfelejtjük egymást, még, ha ez nem is holnap lesz.
De hazudni sem fogok neki. Nem mondhatom azt, hogy szeretem, de az ellenkezőjét sem tehetem. Hallgatok hát az érzéseimről, és átugrom a témát.
- Hamarosan mennem kell vissza dolgozni - jegyzem meg, hátha megérzi, hogy jobb lenne, ha elmenne. Neki biztosan jobb lenne. Én meg majd kiheverem. Nem ő az első ember, akit elveszítek, bár ő állt hozzám az egyik legközelebb.
- Kérsz valamit enni, vagy inni? - fordítok neki hátat, hogy a szekrényekhez léphessek, és ne kelljen még véletlenül sem a szemébe néznem. Érzem, hogy szemét vagyok. Gwen ennél jobbat érdemel. De talán, ha dühös lesz rám, könnyebben elenged, és inkább haragos legyen, mint szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Reménykedem benne, hogy ha eléggé udvariatlan vagyok vele, és a legkisebb jelét sem mutatom annak, mennyire hiányzott, és hogy mennyire jól esne, ha a karjaimban tarthatnám, akkor elmegy. Mert rájön, hogy ez így nem fog működni, vagy azt gondolja, hogy már nem szeretem. Mindegy, csak ne legyen itt. Mert minél tovább marad, annál inkább megingatja azt az elképzelésemet, hogy jobb neki nélkülem.
Mivel nem kér semmit, és nem is mond semmit, kénytelen vagyok újra felé fordulni. Örülök, hogy nem sír, mert nem tudnék mit kezdeni a könnyeivel. A szomorúságát, tanácstalanságát is nehéz elviselni úgy, hogy nem vigasztalhatom meg, nem segíthetek neki.
A szemébe nézek, látom, hogy mondani szeretne valamit, de nem vagyok benne biztos, hogy hallani is akarom. Nekikezdek elpakolni a vett dolgokat a polcokra. Legalább addig sem kell ránéznem, amíg krumplikat rakom be a konyhapult alsó részébe. Szeretném, ha már nem lenne ott, mire végzek, mert mindkettőnknek jobb lenne, ha egyszerűen csak nem látnánk egymást soha többé. Mind a ketten élnénk tovább az életünket mintha mi sem történt volna.
Na, persze... Valószínűleg sosem felejtenénk el, de eleve nem egy világba tartozunk, még, ha születésem jogán és neveltetésemet tekintve egy aranyvérű, gazdag és nagymúltú család leszármazottja is vagyok, ez ma már vajmi keveset jelent. Egy hátrányos helyzetű bűnöző vagyok, és a mi történetünk nem egy romantikus vígjáték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az embernek muszáj dolgoznia, ha nem akar éhen halni, főleg akkor, ha nincs senki, aki eltartsa őt. Általában meg-megfordul a fejemben, mi lett volna, ha ott maradok a suliban. Most éppen vizsgaidőszak lenne... tanulás... vizsgák... Kell a fenének! Főleg, hogy most eddigi életem egyik legjobb munkáját végezhetem.
Bár csak egy haveromat helyettesítem, sokkal jobb, mint a gyomlálás az üvegházakban vagy a játékok összeszerelése. Egy kocsmában lehetek pultos. Nem az egyetlen, de így legalább nem egyedül kell helytállnom az olyan zsúfolt estéken, mint a mai.
Sajnálom is, hogy csak jövő hétig él ez a lehetőség, de addigra Tamás felgyógyul, és visszakéri a munkáját. Pedig már egészen beletanultam a dolgokba. Ezért is lehet, hogy amikor meghallom a kiáltást, reflexből nyúlok az üvegért, és mire ránézek az illetőre, már csúsztatom is elé a poharakat.
És csak ekkor jövök rá, hogy én ismerem őt. Sajnos az ő agyában is meggyullad a szikra, még szerencse, hogy az ezekhez hasonló helyeken ritkán van néma csend. Az egymásnak kiabáló, az egymással beszélgető, feleselő hangok, a háttérben a zene és a bútorok padlón való csúsztatásának hangja, az üvegek koccanása, az ital loccsanása, mind-mind segítenek abban, hogy elfedjék a szőkeség megjegyzését. Nem is hiába reménykedem abban, hogy nem fordul felénk a fél kocsma, egyedül a nő melletti vörös hajú férfi néz felénk értetlenül, de ő annyira részegnek tűnik, hogy valószínűleg akkor sem fogná fel, hogy miről van szó, ha egyenesen az arcába mondanám a kész tényeket.
- Kettőt találhatsz - tárom szét a karjaimat a kérdésre. - És még azt mondják, hogy a szőke nős vicceknek semmi alapjuk nincs - rázom meg a fejem, majd rávigyorgok a rellonosra.
- Bút felejteni jöttél, szórakozni vagy kikészültél a vizsgáktól? - kérdezem, és úgy döntök, egy időre felfüggesztem a többiek kívánságaira való figyelést. Vagyunk elegen, majd valaki más teljesíti az óhajokat. Elvégre mindenki láthatja, hogy az én vendégem különleges. Gyönyörű, szőke és nő. Senki nem fog kérdőre vonni mulasztás miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egy pillanatig sem hittem, hogy nem fog eljönni. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Gwenben nincs életösztön. Mintha direkt keresné azokat a helyzeteket, amik veszélyesek, amikben megsérülhet, amikben akár meg is halhat. Persze nem vagyok pszichológus - az nem számít, hogy együtt élek eggyel, a tudás nem ragad csak úgy az emberre, nem lehet bacilus módjára felszippantani -, úgyhogy ebbe sosem gondoltam bele komolyabban.
A kopogtatást hallva az ajtóhoz sietek. Meztelen talpamat csiklandozzák a szőnyeg hosszú szálai, karomon feláll a szőr a hidegtől. Bőröm alatt az idegvégződések különösen érzékenyek, minden apróságra reagál a testem. Még meggondolhatnám magam. Egyszerűen nem nyitok ajtót. Tahóság persze, de még mindig jobb, mint amire készülök. Még akkor is marhaság, ha Judit úgy gondolja, jót fog tenni mindkettőnknek az igazsággal való szembesülés. Csak ő tud ilyen furcsán fogalmazni.
Mégis lenyomom a kilincset és félreállok a szőke útjából. Halkan morgok valamit, ami talán köszönés is lehetne, de jobban leköt az, hogy láthatom, és, hogy...
- Ebben a ruhában akarsz lejönni a pincébe? - Hangom szemrehányó, némiképp atyáskodó. Becsukom az ajtót mögötte, majd sietve elindulok befelé. A nappaliban fekvő kanapéról felkapom a kapucnis pulcsimat, azt dobom oda neki:
- Legalább ezt kapd fel! Enélkül le se engedlek - mondom komor arccal, bár már várom, hogy vissza fog szólni, elvégre rajtam is csak egy szakadt rövidnadrág, meg egy szétvásott ujjatlan felső feszül.
Megvárom, míg felveszi a pulcsimat, és csak utána vezetem le a hideg helyiségbe. A szürke betonfalakat egy halványan hunyorgó varázslámpa sárgás fénye világítja be. A távolabbi falnál vasketrec fémje tükrözi vissza a homályos ragyogást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A csaj beszólására csak forgatom a szemem. Komolyan, ennél eredetibbre nem futotta? A kutyás poénok már a könyökömön jönnek ki. Valószínűleg nincs is olyan, amit még nem hallottam. De tény, hogy ennyit megérdemeltem a szőke nős dologért, úgyhogy pláne ráhagyom. A vendégek inzultálása nincs a munkaköri leírásomban, a bólogatás és mosolygás viszont igen, bár ezekkel kellőképpen fukarkodom.
- Egy ismerősömnél dekkolok, plusz ez az egyik legforgalmasabb mágustelepülés Magyarországon. Sok a munkalehetőség, még a magamfajták is találhatnak ezt-azt, mint látszik - magyarázom az egyértelműt, bár, ha jól rémlik, a csaj nem magyar, így talán neki nem is annyira kézenfekvő.
- Ennyire csak nem rossz a helyzet - mormolom az érthetőség határain belül. Valahogy furcsának találom, amikor valaki nekem panaszkodik. Ritkán találkozom olyan emberekkel, akiknek a problémáit nagyobbnak látom, mint a sajátjaimat. Pedig annyira talán nem is vagyok önző és énközpontú.
Közben elé tolok még két poharat tele folyadékkal, de közben remélem, hogy nem fogja annyira kiütni magát, hogy a végén nekem kelljen hazacipelni.
- Nagy port kavarni... Az a szakterületem - húzom el a szám. - Mit mesélhetnék? Úgy mentem, ahogy érkeztem. Még, ha közben nem is nagyon csináltam semmit. Dögunalom az életem. Melózom reggeltől estig. Biztos vagyok benne, hogy te sokkal több érdekességgel tudnál szolgálni. Ráadásul az a rendes felosztás is, nem? Az beszél, aki iszik. A csapos hallgatni szokott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A pincébe leérve rögtön a "zárka" felé veszem az utam. Az ember azt gondolná, hogy egy volt javítósnak már bőven elege van a rácsokból és a bezárásból, de igazság szerint az a fémketrec számomra a biztonságot jelenti. Nem a sajátomat, hanem mindenki másét tőlem. Eszem ágában sincs továbbadni ezt az átkot valakinek, vagy éppen halálosan megsebesíteni valakit. Nem, ezeknél sokkal jobb lehetőség a zár és a rácsok.
Amint belépek a fémrudak közé, azok közelebb csúsznak egymáshoz. Mikor megállnak már a csuklóm sem férne át közöttük. A zárka csak kívülről nyitható, és csupán egy ember van, aki ki tudja nyitni. Judit. Ha vele történik valami, amíg én itt vagyok bent, valószínűleg csontvázzá asznék, mire megtalálnának. De ezt a kockázatot vállaltuk. Amíg nem árthatok másoknak, addig ezt el kell fogadnom. Kis kockázat, szinte elhanyagolható.
- És most várunk - sóhajtok, majd hátamat a hideg falnak vetem, és lecsúszok mellette. Lábaimat felhúzom, átkarolom, így nézek fel a lányra, akit szeretek, és akinek pont ezért nem lenne szabad itt lennie. Egy részem szeretné, ha végig itt maradna, egy másik örülne, ha már most elmenekülne.
- Ha van kérdésed, még most tedd fel! Később bár nem leszek túl beszédes kedvemben - húzom el a szám, majd a hangjára várva egy repedést kezdek el piszkálgatni szétvásott nadrágomon. Ha nem szól, akkor némán fogjuk kivárni a percet, mikor a hold végre megmutatja arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egy újabb munkától túlzsúfolt nap. Éppen futárkodom, néhány csomagot viszek a gyártól az egyik árusító helyre. Nem a legizgalmasabb meló, de viszonylag jól fizet, és a felvételnél keveset kérdeztek, elég volt, hogy látták, megvan a fizikumom és az állóképességem hozzá.
Ha nem időre szállítok ki, megtehetem, hogy a hosszabb utat választom. Kifejezetten szeretem Szalamantont, de főként azt, hogy ennyire közel épült a városka a Balatonhoz. A part menti sétányon a legjobb végigsétálni, ha tehetem, mindig erre jövök.
Mióta ott hagytam a sulit, ritkán találkozom ismerős arcokkal, ha mégis, kerülöm velük a kontaktust. De most, mikor megpillantom a Levita volt házvezetőjét, elfelejtek eltakart arccal sietősen arrébb vonulni. Mindig csodálkoztam rajta, hogy hogyan nézhet ki ennyire "gyereknek". Bár talán a viselkedése okozza, hogy annak tűnik.
Ahogy elszalad mellettem, fehér ruhájába belekap a szél, hosszú fekete haja úszik utána a levegőben. A tünemény szó jut eszembe róla. Nem az édes és cuki értelemben, hanem a tünékeny látomás jelentés szerint. Egy pillanatig még elgondolkodva nézek utána, aztán feljebb dobom táskámat a vállamon, és folytatom utamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

~Ez egy borzasztó ötlet. Szörnyen nagy ostobaság.~ Nyugtalan gondolataim lassan szétrepesztik a fejem, de lehet, hogy csak az éj közelít túl gyorsan. Kezem megremeg, kérdésére csak egy vállvonással felelek. Fogalmam sincs, mi lesz reggel, azt sem tudom, hogy fogom átvészelni a következő tíz percet.
Most már egészen biztos vagyok viszont abban, hogy nem akarom, hogy itt legyen. Nem akarom, hogy lásson, hogy megismerje azt az alakom. Egyszerűen erre nem állok készen. El kell küldenem, amíg még tudom.
- Nem tudom - válaszolom őszintén. - Lehet, hogy soha többé nem akarnálak látni. Lehet, hogy félnék tőled. De az is lehet, hogy nem számítana. De nem sok értelmük van a "mi lenne ha" kérdéseknek. Senki nem tudja megmondani, hogy mi történne, hogyan reagálna egy olyan helyzetben, ami számára addig ismeretlen volt.
Még épp befejezem a mondatot, mikor érzem, hogy az izmaim megfeszülnek. Lassan itt az idő... A felismerés erőt ad ahhoz, hogy megváltoztassam a döntésem. Sejtem, hogy ezzel mindennek véget fogok vetni, de talán már régen elrontottam az egészet.
- Menj el, kérlek! - pattanok fel, és lépek a rácshoz. Tudom, hogy az arcom könyörgő, és gyűlölöm magam a gyengeségem miatt, de muszáj rávennem, hogy elmenjen. Én hívtam, de akkor dühös voltam és meggondolatlan, most egyszerűen csak rettegek. Nem akarom, hogy úgy lásson.
- Menj el! - üvöltök rá, ha még nem mozdult, ha még látom rajta a tétovázást. Aztán elfordulok, hátamat a rácsnak vetem, ujjaimmal megszorítom a hideg fémet. Szemhéjaim szorosan csukva. Ha tehetném, a füleimet is befognám, hogy biztosan ne jusson el hozzám semmi. De nem tehetem. Ha mondani akar valamit, még meghallgatom. De remélem, a búcsú szavai lesznek azok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Annyira nem akart jönni. Végül is ő végzett ezekkel az emberekkel már évekkel ezelőtt. Amikor vérfarkas lett, kitagadták, de valójában már az előtt sem érdeklődtek iránta. A bátyja volt mindig az etalon, és Zoltán azóta Üstösd polgármestere lett. Így most már tényleg szabadon kiutálhatnak bárkit a városból. A húga meg a kastélyban kezdte meg terjeszteni az aranyvérűek eszméit. Amennyit hallott Eszter klubjáról, abból könnyűszerrel megállapíthatta, hogy nem más, mint teadélután unatkozó, gazdag és "jóvérű" lányoknak, akik ezen gyülekezet keretein belül együtt utálhatnak és nézhetnek le mindenkit, aki nem tartozik közéjük, és a többiek háta mögött egymást is.
Mély sóhajjal lép be az ajtón, és nem hagyja, hogy a kabátját elvegye a manó. Egyrészt, mert nincs szüksége ilyesfajta kiszolgálásra, ő nem érzi ettől nagyobb embernek magát, másrészt nem is tervez sokáig maradni.
Anyját meglátva keserű mosolyra húzódik a szája: semmit nem változott. Az undor és a szégyen kerülgeti szülei reakciójától, a helytől, az egész helyzettől. Valószínűleg belehaltak volna abba, hogy rendesen köszöntsék a fiukat, bár Krisz már nem is várja tőlük, hogy szülőkként viselkedjenek. Régen elfogadta már, hogy neki nem jutott szülői szeretet, neki enélkül az alap nélkül kell boldogulnia a világban.
Átvéve szülei stílusát, ő sem köszön, némán követi őket a nappaliba, ahol megáll zsebre tett kézzel. Tudja, hogy bosszantja őket a lezserség, éppen ezért tisztában van vele, hogy vastag béléses bőrkabátja, kopott farmerje és szakadozott edzőcipője sem kelt bennük jó benyomást. Bár már nem gyerek, valahogy megmaradt benne az, az erős dac, hogy csak azért is borsot törjön a szülei orra alá. Ha csak ennyivel is, megmutatja nekik, hogy ő nem tartozik közéjük, neki nem parancsolhatnak. És, ha hellyel kínálják - ha egyáltalán... -, ő akkor sem fog leülni. Nem, hiszen nem marad sokáig. Éppen csak benézett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Látja rajtuk, mennyire kényelmetlen ez nekik, de ő sem szándékozik megkönnyíteni semmit. Az undor, amit érez, viszonzásra talál, ez teljesen egyértelmű a számára. Már azon is csodálkozik, hogy egy hozzá hasonló veszélyes fenevadat beengedtek a házukba. Csak azért van itt, hogy megtudja, mit akarnak valójában. Mert, hogy nem a családi kötelékeiket akarják szorosabbra fűzni, abban holtbiztos.
- Én legalább érteni fogok valamihez - vonja meg a vállát a szidalmakat hallgatva. - A jövőmhöz pedig hál'isten semmi közöd. Valld csak be nyugodtan, hogy te is ezt gondolod! Nagyjából hat éve tagadtatok ki. Azt hittem, szorult beléd annyi értelem, hogy felfogd, a kitagadás azt jelenti, hogy már nincs semmi közünk egymáshoz.
Szavait apjához intézi, hiszen ő tudja, hogy anyja a legtöbb esetben csak kellék. Jól mutat a bálokon szép ruhákban, és ügyesen csavarja a szót, de ennyi. A fontos döntéseket a család feje egyedül hozza meg. És gyűlöli, ha éreztetik vele, hogy lenézik. Nagyon ritkán fordul elő, de Krisz élvezettel mutatja ki felé, hogy ő nem érzi nagy embernek őt, sőt.
- Zoltán szerintem a nevemre sem emlékszik, és valószínűleg nem is rólam pletykálnak a polgármesteri hivatalban. Eszter meg elég jól építi a maga kis karrierjét, és most, hogy már nem vagyok a suliban, a tetteim nem vetnek árnyékot rá. Szerintem inkább örüljetek, hogy megszabadultatok tőlem. Az újságok már rég nem is cikkeznek rólam. Felejtsetek el!
Ezzel a kijelentéssel szeretné elhagyni a házat, de a közben megjelenő manó, és anyja gesztusa megállítja. Laura úgy tartja a poharat, hogy azon látszik, nagyon nem örülne neki, ha fia hozzáérne. Kriszben működik a jól bevált régi reflex, az azonnali ellenkezés. Kikapja kezéből a poharat, lehajtja az italt, aztán elengedi az üveget, hadd essen a padlóra. A széttörő pohár zaja kíséri lépteit hangját, ahogy az ajtó felé igyekszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Apja provokációjára már nem válaszol. Nem kíváncsi rá, hogyan vélekedik a fafaragásról ez a felfújt hólyag. ~Életében nem kellett valóban dolgoznia, a saját két kezével teremtenie valamit. A vagyont, a gyárat, a házat készen kapta, szinte a feleségét is. A gyerekcsinálás meg nem nagy dolog. A nevelés! Na, az kemény meló lett volna, ha megpróbálja, de ilyesmire nem fecsérelte az idejét. Így aztán igazából apának sem nevezhető.~
Krisz előveszi legneviczkysebb nézését, és azzal vág vissza Gábornak. Tekintetéből süt az arrogancia, a lenézés, ugyanakkor dermesztő fagyosságot árasztanak kék szemei. Csak akkor tekintik neviczkynek, ha az éppen nekik hasznukra van, de Krisz eleget látott, eleget hallott, amíg ebben a házban élt. Tudja, mivel tudna nagy kárt okozni nekik, és éppen ezért, meg is akarja mutatni nekik fölényét.
Semmi kedve unalmas kis csatákba bonyolódni szüleivel, de, ha nem hagyják, hogy úgy élje az életét, ahogy neki jó, hát akkor megmutatja, mit tanult Neviczkyként. Csakhogy abban nem lesz köszönet, mert Krisz úgy gondolja, jelenleg nincs semmije, nincs olyan, aminek elvesztéséért bánkódna, és ez igazán veszélyessé tesz egy embert.
Utolsó mozdulataiként kiissza az anyja által már-már féltve őrzöttnek tűnő italt, és nagy léptekkel elhagyja a házat. Csak odakint tűnik fel neki, hogy kissé szédül, de nem áll meg addig, míg a következő utcára nem ér. Ott nekitámasztja oldalát a falnak, és kifújja magát. Nem volt egyszerű számára visszatérni erre a helyre, és egészen megerőltető volt a csevej is a szüleivel. Rosszullétét is erre fogja, és inkább elindul vissza Budapestre, hiszen később még lesznek órái, amikre mindenképpen oda kell érnie.