Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Kicsit képmutató ez a macska-egér játék, amit Lenkével éppen nyomunk a többi kölyök tudta nélkül. Tisztában vagyok azzal, hogy a legegyszerűbb az lenne, hogyha megbüntetem még párszor, amiért beszélt, esetleg év végéig kihúzom ezt a fajta büntetést, mert mekkora poén, de tudom, hogy semmit nem érek vele a kislánynál. Makacs és szeret nyerni, tipikusan az, aki mindig eléri, amit akar. A baj az, hogy én már tudom, hogy nincs esélye, de a lehetőséget szeretném megadni, hogy meglepjen, hátha tud olyat mondani vagy mutatni, ami arra késztet, hogy visszakozzak az egészből. Arra emlékeztet, mikor Ombozi jelent meg nálam minden nap ugyanabban az órában az elemije miatt. Az elején tudtam, hogy csalt, mégsem tettem szóvá, mindössze közöltem, hogy hibázik, amit ő szó nélkül hagyott. Annyira egyértelmű volt, szívem szakad belé, ha csak rágondolok. Szívjuk egymás vérét, és ez valahol elégedettséggel tölt el, mert nem unatkozom, amíg foglalkoznom kell vele, de attól még idegesít. Lenkével is így vagyok. Nem olyan mértékben, mint az Ombozival, de ha így haladunk, lehet eléri azt a szintet. A lényeg annyi, hogy tudom, semmit nem érek azzal, ha agyba-főbe büntetgetem. Ez csendes háború!
Mosolyogva figyelem a kölyköket, akik körbe ugrálják Cortezt. Egyelőre csendesen tűri, szeret a figyelem középpontjában lenni, és nem is hibáztatom érte. Régen kapott ekkora figyelmet, főleg ennyi simogatással. Oldalvást sandítok Lenkére, halkan nevetek fel, ahogy előre fordulok, lejjebb csúszva a széken döntöm fejemet a szék háttámlájának, kékjeim a plafont fürkészik. Karjaimat keresztbe fonom magam előtt, utolsó pillantást vetek diákomra, majd hunyom le szemeimet. Ajkaimon halvány mosoly pihen. Komolyan mondtam a legilimenciát, bár kételkedem abban, hogy ez legális-e, de ha csak az alapokat adom át elméletben, akkor nem lehet belőle gond, nem? Lehet megérne egy kérdést Sárközitől. Vagy többet is. Tököm, hiányzik az öreg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Lenke mindig is imádta a figyelmet. A figyelmet, ami csak az övé. Késői gyerek volt, így mind testvéreitől, mind szüleitől kapott bőven figyelmet. Most pedig Belián is csak rá figyelt, Lenke pedig ragyogott a figyelemben. Ilyenkor jutottak eszébe a legfogósabb kérdések, amikkel zavarba tudta hozni beszélgetőpartnereit. Láthatóan azonban Beliánt nem volt könnyű dolog zavarba hozni, még akkor sem, ha egy olyan estéről kérdezték, aminek eseményei nem a lányka fülének valók. A férfi megoldotta azonban a dolgot, kivágta magét, Lenke pedig viszonylag megelégedett a válasszal. Viszonylag.
- Ú, tudod milyen zene lesz? - csillant fel a szeme, és picit jobban Belián felé fordult. Őszinte a kérdés, őszinte a kíváncsiság is. Ha zenéről van szó, Lenkét minden érdekli. A versek is, bár azok kevésbé. Ha tudná, hogy köztük van Alekszej költeménye is! Az egy külön történet volna. Lenke asztala azonban inkább a zene, azt jobban szereti, ahogy a táncot is. Következő kérdése is ezért született hát: - Fogtok táncolni is? - persze eszébe sem jutott, hogy a két férfi esetleg együtt táncolna, nem arra akar utalni. Féltékeny volna, ha tudná, hogy ez is egy opció Aleksz és Belián között. Amíg csak barát a férfi, minden rendben van. De nem viselné jól, ha felmerülne, hogy a bátyus valakinek több figyelmet szentelhet, mint neki.
- Persze, hogy nem - neveti el magát. Hiszen az első naptól tudta, mióta Beliánt megismerte, hogy a farkas szelíd, mint a bárány. Sosem félt tőle, sőt! Lenke fejében másképpen élt a tanári tekintély fogalma.
Szemei az ajtó fölé siklottak, az órára, és nyugtázta, hogy jól sejtette, bizony, nem ér már oda ebédre. Elfogadta hát a fél szendvicset, miután gondosan megnézte, mi van benne. No nem azért, mert válogatós lenne. Csak figyel az étrendjére. Meg kell tartania a megfelelő alakját a baletthez.
- Ugyan! Én nem vagyok már annyira gyerek! - Olyan nincs, hogy valaki ne szeresse Lenkét. Hogy Lenke nem szeret valakit? Na, az egy sokkal valószínűbb forgatókönyv. Az meg egy másik kérdés, hogy az "annyira gyerek" kifejezés mit jelentett a lány fejében.
- Honnan jöttél? - kérdezett rögtön. Attól nem kell félni, hogy magadtól kell majd beszélned Lenke mellett. - Miért lettél tanár? - Ez az a kérdés, amire nagyon rég szeretné megtudni a választ Aleksztől. Merthogy nem tudja megérteni, miért lesz valaki tanár. Miért akarna valaki gyerekekkel foglalkozni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Hitetlenkedve kapkodta vörös fejét a letört rügy és Lenke között a lányka. Hát ő aztán nem azért tanít meg másokat fára mászni, hogy aztán visszaélve hatalmukkal tiporják el ezeket az élőlényeket. Az más kérdés, ha csak véletlen volt, megbocsátható a bűn. Csakhogy Lenke nem is tűnt olyannak, mint aki egyáltalán észrevette volna, mit csinált. Gertie-nek kötelessége volt rászólni. Jóhiszeműen el is hitte, hogy erre a szőke lány majd bólintva meg is teszi, amit kért. Pedig milyen távol volt ez az igazságtól…
- Igün! - replikázott a lány azonnal. Nem olyan ördögtől való dolog, hogy a másik ne legyen képes rá. - Te müg csak egy pilisznyák - fonta karba idegesen Gertie a karját. Mi az, hogy csak egy fa? Hiszen a fa miatt élnek egyáltalán. Ha nem lenne, akkor aztán lélegezhetnék a szén-dioxidot. Lefelé nézett a szőkére, mondhatni nyeregben is érezte magát.
- Felmásztam, de nüm törtem el! - hitetlenkedett a vörös. Még a feltételezés is sértette, hogy egy kategóriába sorolta Lenke magával. Minden osztálytársa a belső terek megszállottja, imádják azt a sok kütyüt meg mű tárgyat. Ő bezzeg az összes idejét a szabadban töltötte. Hát hogy lenne akkor már ugyanaz a két kategória? - Te hügy érüznéd magad, ha letürnék a karod? - csücsörített idegesen a kislány. Igazi pukkancs volt, ha a természetet kellett megvédenie. Nem ismerte se saját határait, se másokét. Hiszen még csak szocializálódni se nagyon tudott. - Tudod mi mindünt ad neked egy fa? Fogadok fogalmad süncs - nagyképűsködött a kis vörös.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Térdén egy hatalmas horzsolás folt mesélt a néhány perccel ezelőtti történésekről. Apró csíkban folyt le a lábán a vére, de mintha a vöröske nem is érezte volna vágta ki az udvarra vezető ajtót. Poros volt szinte minden fellelhető méteren, és a haja is a szélmalom minden irányába állt. Ledobta magáról a kelletlen lábbeliket, végre érezni akarta talpa alatt a föld morajlását. Az életeket, amelyeket védelmezett még akkor is, ha csúfolták érte. Arca sötét piros színt öltött a kétségtelen fájdalom és méreg kereszteződésétől. Apró lábaival szaladni kezdett a hátsó részhez, hogy kedvenc fái rejtekében végre elbujhasson a többi ember elől. Miközben szedte tappancsait, könnyei is elhagyták szomorúságtól csillogó szemeit, és egy csíkban megtisztították orcáját.
Szipogva fogott rá az alsó ágakra, és ügyesen, mintha csak a vérében lenne akaszkodott fel a lombkoronába. Maszatos kezét végighúzta szeme alatt, csak még inkább koszossá varázsolva fehér bőrét. - Egyszür majd jól megkonnyasztom őket - motyogta sajátságos átkait a kislány. Talán ha ismerne egyetlen átkot is, már nem is mertek volna vele kezdeni. Igazán kár volt, hogy saját mágiáján kívül még másikat nem tapasztalt.
Feljebb mászott, gondosan vigyázva minden kis ágacskájának a fának. Máris sokkal élőbbnek érezte magát így. Lehobbant az egyik ágra, és felhúzta a lábát, hogy megnézze a sebet rajta. Idegesítő szoknyája, amelyhez nagynénje ragaszkodott felgöngyölödött és látszott az alatta megbúvó rövidnadrág. Hirtelen valami megmoccant mellette. Az előtte húzódó faághoz kapott, hogy ijedtében le ne essen, és odakapva a fejét megpillantott valami fehéret. Elmosolyodott, és nadrágja zsebébe nyújva pár magocskát húzott elő. Az uzsonnára adott sérkéről szedte le őket, hogy elültesse, de így talán még jobb volt. Kinyújtotta az állat felé a tenyerét. Lassan mozgott, és megint érezte, hogy a mágia végigfut az ereiben. - Ne félj tőlem. Nem foglak bántani - biztosította hanggal is Gertie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Néha, mikor Flóriért jön és egy kicsivel hamarabb sikerül elszabadulnia, mint egyébként, akkor szeret végig sétálni az előkészítő folyosóján. Egyrészről, csomó diákot tanított tavaly, a gyakorlata során, és jó ilyenkor találkozni az ismerős arcokkal, akik rendszerint büszkélkednek szeretett ex-tanáruknak azzal, hogy mi mindenben jeleskednek, ügyeskednek mostanában. Szerették a gyerekek, ehhez kétség sem fér, és ő is kifejezetten szerette így hát érthető, hogy szívesen jár vissza közéjük, még ha nem is kimondottan bennük találta meg a hivatását.
Másrészről itt mindig olyan kellemes a hangulat, és erről nem csak a gyerekek gondolkodnak, hanem a régi kollégák is. A legtöbbjükkel nagyon jó kapcsolatot ápol a mai napig. Van, akikkel együtt dolgozik a tanodában is, másokkal a játszótéren szokott összefutni, míg vannak, akikkel csak úgy az utcán, vagy kávézás közben sodorja össze az élet. Egy valami közös, mindig nagyon jókat beszélgetnek az ilyen találkozások alkalmával.
Most is épp a folyosókon halad végig, a tanáriból próbál meg az udvarra eljutni, mikor nagy zsibongásra lesz figyelmes. Ez önmagában nem lenne feltűnő, de megtanulta észrevenni a különbséget az átlagos ordítozás és a baj között. Megszaporázza hát lépteit, bekanyarodik a folyosón, és már látja is, amint egy kislány és néhány fiúcska próbálta meg erőszakkal elrendezni vitás ügyét, problémáját.
- Hát itt meg mi folyik? – dörren rájuk, szemrevételezve az erőviszonyokat. Azt hamar észleli, hogy a kis vörös van egyedül a világ ellen, és hogy valószínűleg ő a sértett fél is ebben az ügyben, így hát mellette áll meg. Ez elég hatásosnak bizonyul, hogy a fiúk odébb kotródjanak, ő pedig leguggol a kislányhoz. – Mi a baj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Komolyan elgondolkodtat a kérdése. Eddig azt hiszem sosem agyaltam ezen, mert a tudat, hogy mennyire szeretem a gyerekeket mindig ott volt a fejemben, nem kellett rá soha magyarázatot keresnem, hogy miért vagy hogyan. Valószínű, azért alakult ez ki bennem, mert mindhárom kistesómat én pátyolgattam, nevelgettem szeretgettem. Na nem azért, hogy a szüleim szar szülők lennének, csak na, mégis, mint bátyó kötelességemnek éreztem mindig is, és érzem most is, hogy megvédjem és megóvjam őket legjobb tudásom szerint.
- A gyerekek őszinték. Őszintén szeretnek, őszintén rácsodálkoznak a világra, őszintén képesek érdeklődni, örömöt és bánatot kifejezni. Mondjuk tudod és nem óvóbácsi leszek, hanem tanárbácsi, olyasmi korú gyerekeket fogok tanítani, mint te most. – Csak akkor mondjuk remélhetőleg te már nem jársz majd ide. Ezt mondjuk nem mondom ki hangosan, épp csak a gondolataim közt suhan át halkan. Mert hát én is tudom, hogy nem igaz, mert jövőre mikor a rendes gyakorlatom végzem még bőven idejár, és ha felvesznek, akkor is még két évig a nyakamra járhat. Mondjuk abban bízom, hogy addigra felnő kicsit és felelősségteljesebb lesz, vagy elkezd kamaszodni és ezzel együtt szarni fog a fejemre. Na félreértések ne essenek, nem arra várok, hogy ugyanolyan elbaszott ember legyen belőle, mint belőlem lett, csak hogy kicsit leváljon rólam, mert sajnos kezd egészségtelen irányt venni ez az egész.
- Csalódott? Miért? – Ezt nem egészen értem. Mármint na, azt megérteném, ha dühös lenne vagy féltékeny, vagy tudom is én, de hogy csalódott? Hát ez a kiscsaj állandóan képes meglepetéseket okozni de komolyan mondom. Sosem csinál semmi olyat, amit várnék tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A hintán ülve tornáztatta lábait, miközben megpróbálta kizáni a visongást. Általában nem zavarták a zajok, de most nagyon rossz hangulatban volt. Elrontotta a kedvét, hogy még mindig nem sikerült normálisan megcsinálnia azt a pirouette-et, amivel olyan régen próbálkozik. Az egész koreográfia összeesik, mikor beleakad abba az egy elembe, és mikor sokadjára sem sikerül, általában ő maga is összeesik. Testileg a fáradságtól, lelkileg pedig a dühtől. Addig tudta tartani magát, amíg ki nem értek a táncstúdióból. Ott aztán kitört belőle a hiszti, amiből az apja kapott is rendesen. Rosszul is aludt az éjjel, mindig rosszul alszik, amikor ilyen feszülten és kimerülten fekszik le. Ha pedig nem alszik jól, fáradtan fog felkelni, és a hangulata is rosszabb lesz.
Most is rossz volt, arcán is látszott. Most nem csintalan mosolya ült arcocskáján, helyette durcás kifejezés, amit látszólag semmivel sem lehetett levakarni. Fel is szisszent, de nem dühében, hanem mert sikerült megrántania a bokáját, ahogy megmozgatta. Bosszús arccal húzta magához a lábát, ám kecses mozdulattal, hajlékonyságát fitogtatva az esetlegesen őt nézőknek. Gyakorlott mozdulatokkal masszírozta ki a görcsöt bokájából, hogy aztán ismét kecsesen, lassan engedje vissza lábát a földre. A hatás kedvéért először csak lábujjaival érintette a földet, s csak lassan ereszkedett spiccből ismét telitalpra. Nem tudta, bárki látta-e mozdulatait, most nem is nézett körbe, csak lassan kezdte hajtani magát a hintán. Minden lendüléssel erősebbet hajtott magán, és egyre magasabbra szállt. Ha elszakadhatott volna a tartórudaktól már el is repült volna. Arra emlékeztette, amikor testvérei megtanították neki a seprűlovaglás alapjait. Alig várta már, hogy a Bagolykőbe kerülve saját seprűt kapjon. Már régen ki akarta próbálni a seprűakrobatikát is, de eddig nem volt rá alkalma. Pedig biztosan imádná, talán jobban tetszene neki a balettnél is. Sokat olvasott már a sportról, a versenyekről szóló híreket is követte egy darabig, magazinokban meg ahol éppen tudta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Brightmore szemeibe bámulva ült egy darabig, és nem csinált semmit. Kezdte nagyon unni a dolgot, és kezdte úgy érezni, hogy számára semmi előnyös nem származik már a helyzetből. Ha megszólal azonban, elveszíti a küzdelmet, és még rosszabb helyzetbe kerül. Azt pedig semmiképpen sem akarta. Félt ugyan a tanártól, hiszen megvolt benne a hierarchia tudata, ezt semmivel nem mutatta ki azonban, és nem is kezelte másképp a tanárt, mint bárkit, akivel versenybe szállt. Ez a verseny azonban mindennél keményebbnek bizonyult a lány számára, szembe találta magát méltó ellenfelével. Ráadásul túl sok mindent akart egyszerre: győztesen kikerülni a néma háborúból, kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, megsimogatni Cortezt, de legfőképpen, a csata ezen pontján, csak felállni és kisétálni a szobából. Szívesen tanult volna még legilimenciát is, de azt az eshetőséget már elengedte, feladta. Csak bámult Denis szemeibe, sajátjait kicsire összehúzva.
A többi gyerek semmit sem vett észre a kis csatájukból, nem siethettek Lenke segítségére. Bár a lány úgyis egyedül szerette megoldani a problémáit. Az viszont sokkal jobban zavarta, hogy ő nem mehet el, nem simogathatja meg a kis állatkát. A valódi büntetés számára az volt, hogy nem mehetett el, és, hogy nem tudott nyerni. Úgy néz ki, mindenek végén Brightmore mégiscsak sikerrel járt a büntetéssel. Csak éppen máshogy, mint ami az eredeti szándék volt. A hatást elérte, mert Lenke igazán kezdte megbánni, hogy beszélt órán, és, hogy ezért most itt kell ücsörögnie. Sőt, igen kezdte megunni az ücsörgést. Egészen addig, amíg be nem látta, hogy nincsen a székhez kötözve. Még mindig ő maga irányítja tagjait, és felállhat, amikor csak akar.
Egy pillanatra se vette le szemeit Denisről, ám kékje pimaszul felcsillantak, ahogy lassan, nyikorogva hátra tolta a széket és felállt. Két kezével az asztalra támaszkodott, kicsit előre dőlt a tanár felé. Első gondolata az volt, hogy kinyújtja rá a nyelvét, de ráharapott, még mielőtt megtehette volna. Ezt még a Podlovics lány is soknak érezte. Helyette ismét felegyenesedett, és lassan a többiekhez sétált, hogy ő is megsimogathassa Cortezt. Arcán továbbra is harag ült, belül azonban úgy érezte: győzött!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az édesanyja nagyon türelmes ember volt és Boldizsár nagyon is hasonlítani szeretne rá, így az odúba bevackalódva, a karmaival kapaszkodva hajtotta apró fejét a fának. Orra folyamatosan mozgott, az új szagokat befogadva, elemezve őket. Végül, alig talán negyed órával később mozgásra lett figyelmes. A fa halkan susogott a lány pöttöm súlya alatt, Boldizsár apró hermelintestén pedig izgatott borzongás futott végig. Kicsit kintebb dugta a fejét, nyakát nyújtogatta lefelé, hogy lássa a lányka útját felfelé. Valami megmagyarázhatatlan vonzotta felé, ám Boldizsár épp türelmet gyakorolt, így várt. Nézte a közeledő alakot, a gubancos vörös tincseket és a maszatos bőrt. Ha tudott volna, mosoly jelent volna meg apró pofáján, ahogy saját húga jutott eszébe. A lányka alig egy-két évvel lehet csak idősebb Artemisnél.
Ahogy elhelyezkedett az ágon, Boldizsár visszahúzta fejecskéjét az odúba, ám karma megcsúszott, így hangosabban végigkaristolta a fát. Halkan makogott, majd a lányka hangjára lassan ismét kikukucskált búvóhelyéről. Beleszimatolt a levegőbe, orrát egyből megcsapta a magvak illata. Óvatoskodva, kissé púpozott háttal kimászott az odújából és gombszemét a lénykén tartva közeledett hozzá. Orrával megbökte az ujjbegyeit, majd a tenyerét és enni kezdett. Hermelin alakban amúgy is szereti az emberek közelségét, szereti a mosolyt az arcukon, a kedves bókokat, amivel illetik őt, a játékos simogatásaikat. A lánynak azonban semmi ilyesmire nem volt szüksége, hogy minden bizalmát tálcán kínálja neki. Édesanyja biztosan büszke lenne most rá, hogy hallgat az ösztöneire.
Pár falat után közelebb ugrál a lánykához. Makogva szagolgatja, böködi az orrával, majd huppan a lányka ölébe, befészkelve magát oda. Gombszemeit az arcára vezeti, oldalra biccentett fejjel nézi a foltokat, majd szaglászva kúszik a vérző térdéhez. Tudja, hogy le kéne fertőtleníteni, letörölni a száradt vért és bekötni a sebet, az édesanyja megmutatta, hogyan kell. De mégis mit tehetne így, aprócska hermelinként? Jobb híján panaszos makogásba kezd, hátha észreveszi a lányka a saját sebét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Hümmögve helyesel a nő felvetésére, miszerint minden gyerek szereti a mozgást. A szemében általában voltak a jó kondiban lévő, örökmozgók, mint amilyen ő is volt gyerekként, meg azok, akik olyan kis esetlenek., akikről messziről lesüt, hogy rosszak testnevelésből. De igaza lehet, biztosan lehet valamilyen mozgásformát találni nekik is, amit élveznek.
- Olyat kell keresni, amiben sikerük van. Itt elég kicsi osztályok vannak, ha helyesek az ismereteim. – Kérdőn pillant Zorkára, noha a hangsúlya korábban inkább kijelentő volt. Már egy gondolattal előrébb jár, mint amiről beszél.
- Szóval lehet mód külön figyelmet fordítani az ifjúságra. – Mondja az öreg 22 éves fejével, mint aki sok mindent megélt már. Sok szerelmet, bulit és szétszabdalt kezet egy-egy elrontott barkácsoláskor. De ez is valamiféle élettapasztalat, nem?
A bölcsessége hamarosan átül zavart vigyorba, amikor megerősítik abban a félelmében, miszerint a kicsikkel nehéz lesz. Így cukinak tűnnek, de nagyon sok kezelhetetlen gyerekről hallott. Az biztos, hogy ha itt helytáll, akkor nagyon sok, stresszel járó akadály már nem is lesz akkora gond az élete későbbi szakaszában. De akkor sem akarta, hogy korban olyan közelállókat tanítson, elvégre azokkal szemben mi tisztelete van, akikkel egy körletben lakik és minden nap látják?
Semmi.
- Ez nem hangzik túl biztatóan… De megbirkózom vele. Azt hiszem. Kaphatok pár túlélési tippet? – Kérdi ezúttal már a megfelelő hangsúllyal, hiszen most pont ezen zakatolnak a gondolatai. Látva ezt a gyerektömeget, hallva ezt a zsivajt pontos elképzelése van már, hogy mi vár rá, még akkor is, ha ez egy kötetlen program és itt az a dolguk, hogy gyerekek legyenek. És abban nagyon jók, még akkor is, ha zavarba ejtő a tőle pár méterre álló kisfiú, aki épp a saját bányászott produktumát fogyasztja el. Száját kissé elhúzza, de végül is nem szól rá, majd megtanulja, hogy nem finom. Nem akarja, hogy kötekedős tanár bácsiként ismerjék meg – helyette Zorkának hála jó hangosan mindenki megtudta, hogy kicsoda ő és mit fog itt csinálni. Lehet, hogy más ilyenkor kihúzta volna magát, azonban Arti inkább kicsit összébb zsugorodott, mintha csak azt akarta volna, hogy kisebb felületen lássák a kíváncsi szemek. Aztán végül összeszedi a bátorságot és megszólal.
- Jó napot, sziasztok! Köszönöm a bejelentést, tanárnő. Igen, ez így lesz. Remélem nagyon jóban leszünk és… élvezni fogjátok a közös munkát. Én nagyon várom. – Böki ki kissé határozatlan hangon. Nagyon váratlanul érte, legszívesebben minden szó közé beszúrta volna, hogy izé meg minden félmondat végére, hogy ’meg ilyenek’. De helyt állt, már csak a gyakorlatok diktálásánál kell teljesítenie egész éven.
- Milyen eszközök vannak a sorversenyhez? Mit szólnál hozzá, ha a fűre felrajzolnánk azokkal egy menci ugróiskolát? – Kérdi a megbűvölt aszfaltkrétákra sandítva. Nem biztos benne, hogy alkalmasak erre a felületre is, de hátha valami unverzális-csodatechnológiás akármik. Ha nem, akkor marad a hagyományos verseny.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Lábaival és kezeivel is szorosan fogja az ágat, kapaszkodik, arcára azonban jól láthatóan ül ki a düh. Utálja, ha megmondják neki, mit tegyen, kortársaitól meg még annyira sem fogadja el a parancsokat. Pláne nem olyan hülyeséget, mint, hogy kérjen bocsánatot egy növénytől. Nem érti, miért kell akkora ügyet csinálni egy kis rügyből. Hiszen van még egy csomó a fán! Zavarodottság keveredik tekintetébe a dühe mellett, ahogy a puffogó vörösre néz. Nem tudja felfogni, miért olyan nagy ügy ez. Meg azt sem, Gertie miért kér bocsánatot a néma növénytől, akit valószínűleg fele annyira sem érdekel az az egy kis ág, mint osztálytársát.
Talán ha Getie nem kéri ilyen hevesen, Lenke valóban bocsánatot kérne, és mehetnének tovább. De láthatóan mindkét lány igen makacs, és már egyikük sem fog engedni a másiknak. Haragszanak egymásra. Lenke pusztán azért, ahogy beszélt vele a másik. Most már azért sem fog engedni, azért sem fog bocsánatot kérni. Megmakacsolta magács, amit a mellkasa előtt összefont karjai is jeleznek. Orrát dühösen az ég felé szegi, nem néz Gertrúdra, már azért sem. Erős lábait szorosan fonja a vastag faág köré, próbál nem lenézni, nehogy elveszítse az egyensúlyát. Már nem biztos benne, hogy a másik utána kapna, elkapná, ha esne.
- Hogy micsoda? - nevet föl idegesen. Eddig nem zavarta a lányka akcentusa, nem törődött vele, de most be kell látnia, hogy néha igen viccesen hangzik, ahogy Gertie beszél. - Ilyen szó nem is létezik! - gyanusítja meg a vöröst. Közben kénytelen megtámasztani magát két kezével, nehogy kibillenjen az egyensúlyából.
- Ugyan! Ez nem olyan, mintha letörném a karját! Csak egy apró hajtás volt! Van belőle még vagy ezer neki! - Kicsit Gertie felé dől, ösztönös fenyegető mozdulattal. - Mond el te, ha te annyival többet tudsz! - csattan fel most Lenke. Nem szereti, ha butának hiszik, ha ő az, aki keveset tud. Mindig neki kell az okosabbnak lennie! Most azonban valóban kíváncsi, hogy milyen válasszal rukkol elő a vörös.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A lányka sosem értette, bátyja miért szereti annyira a gyerekeket, és nem biztos, hogy örülne, ha rájönne, részben ő az oka a dolognak. Annak persze örült, hogy a bátyja védelmezi őt, és tudta, ha egyszer Aleksz el is költözik, bármikor ott lesz, ha neki szüksége van rá. Ez fordítva is igaz azonban. S bár Lenke még nem tud sokat visszaadni a fiúnak, mindenki biztos lehet benne, hogy egyszer meg fogja hálálni mindazt a szeretetet és törődést, amit a bátyjától kapott és kap is még.
Ez az idő azonban nem most jött el, helyette egy sértett arcocskát kapott az idősebbik Podlovics. Szemében azonban őszinte kíváncsiság csillant, ezt Aleksz is észrevehette, ha nem szokott még hozzá Lenke ezen igen gyakori vonásához. Figyelt is a lány a válaszra, lassan bólogatott közben, bár azt nem mondanám, hogy átérezte, sőt egyet sem értett vele. Merthogy ő maga is tudta, hogy sokszor előfordult, nem mondott igazat. Magát nem tartotta őszinte embernek, és néha bármennyire szégyellte is ezt a vonását, nem mindig tudta magát fékezni.
- Tudom - legyintett aztán az utolsó mondatra. - Csak sértésként mondtam - vallja be, s mintha szája szélében apró, csintalan mosoly jelent meg. Az nem jutott eszébe, hogy így előfordulhat, Alekszej neki fog egyszer órát tartani. Talán ha eszébe jutott volna, akkor se tudta volna eldönteni, örülne-e ennek a felállásnak.
Ha a lányka tudta volna, mi suhant át testvére gondolatai között, talán rögtön ott is hagyja a fiút. Így azonban sértettsége csak enyhült, nem fokozódott. Azt sem látta, mennyire egészségtelenül tud bátyjára akaszkodni. Ő csak azt látta, hogy az idő előrehaladtával Aleksz egyre több térre lett szüksége, és ő egyre kevesebbet fért bele az idejébe.
- Mert nem szóltál korábban. - Úgy érezte, igen jó indokot talált, sőt, magának is megindokolta, miért is csalódott. Már nem is érezte kifogásnak, hogy ezzel az érzelemmel hozakodott elő. Valóban zavarta, hogy Alekszej eddig rejtegette előle a hírt. - A többiek tudták? - kérdezte aztán, durcás hangon. A többiek alatt természetesen Dashát és Natit érti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elektra
Kissé nehéz napja van, mondhatnánk. A IV/A-ban vagy valaki viszketőrontással próbálkozott, vagy felütötte fejét mindenki kedvenc fejtetvessége, Flórián délelőttje hát azzal telt, hogy gumikesztyűben simogatta végig a gyermekfejeket, elvégre órája pont nem volt, ketten pedig gyorsabban haladtak Virginiával. Majd amikor ezzel végeztek, küldhette el a jelentést, amit ilyenkor kötelező - a papír beragadt a nyomtatóba, a bűbáj ami arra lett volna hivatott, hogy megjavítsa, csak rontott a helyzeten, a tintapatron kifogyott, a laptopot meg elfelejtette töltőre tenni a bácsi, így az írás is elszállt. De gond egy szál se, világi nyugalommal ismételte meg a teljes procedúrát miután hazaloholt (ez egy elég kifejező szó ám arra ami történt) a töltőkábelért, és mikor minden sikerült, átmasírozhatott a többi osztályba is, meghallgatni itt-ott hányan észlelik még a kellemetlen tüneteket.
De Flóriánnak ez sem kottyant meg. Megtartott még egy varázslástani alapismereteket a harmadik bében, majd az első bében, felügyelte az ebédszünetben egymást borsópürével dobáló rosszcsontokat, elküldte a havi tanszerrendelést, megbeszélte a nyomtatószerelőkkel, hogy mikor jönnek ki megjavítani rajta a rúnát, és... És most hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjen magával. Ül székében, asztalán még hever egy csomó papír, szülői igazolások, kérvények, kollégái jelentései, saját óravázlatai... Hah, feláll inkább, hogy lefőzzön egy erős kávét (még ha tudja is, hogy Rita ezért biztosan zabos lenne rá), és kinyissa pár percre az ablakot, beengedve ezzel a csípős téli levegőt.
- Tessék - fordul hátra a kopogásra, majd mivel ismét eszébe jut, hogy az újonnan szigetelt ajtón kiszólni mit sem ér, gyorsan visszacsattintja helyére az ablakot, és alig pár öles lépéssel átszeli a szobát, hogy a kilincset lenyomva szembe találhassa magát a nővel. - Jó napot, fáradjon beljebb, miben segíthetek? - Lép túl az első meglepettségén, és az ajtót szélesebbre tárva, oldalra lépve invitálja beljebb az érkezőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elnézte volna a napot? Pedig időpontot is kért és emlékeztetőt is írt magának, hogy el ne felejtse sok dolga közt ezt a találkozót. A kopogás utáni pillanatok ennek a gondolatkörnek a szellemében telnek, míg végül felárul előtte az ajtó és ő ott áll az Igazgatóval szemben. - Jó napot kívánok! - köszön illendően, szavai mellé lágy mosolyt mellékelve - Köszönöm - lép el az iskola vezetője mellett, hogy azután nem messze tőle megálljon és bevárja - Rothstein Elektra vagyok, és a lányom Imola ügyében jöttem, akit ősztől szeretnék beíratni az Előkészítőbe - mutatkozik be és foglalja össze lényegre törően jöttének célját, immár a küszöbön belül. Amennyiben pedig azt a férfi viszonozza, úgy röviden kezet is fog vele, amikor mellé érkezik az ajtó becsukásából. - Nagyon szép az épületük és a kis park körülötte - mondja ki nyílt őszinteséggel véleményét, majd folytatja - A lányomnak is biztosan tetszeni fog majd. Viszont mielőtt bármivel is kecsegtetném, előbb szerettem volna Önnel beszélni. Imola ugyanis, némiképp speciális nevelési igényűnek tekinthető - fűzi szavait szépen ívelő láncba, majd ősöreg marhabőr táskájából előveszi a dossziét, amiben a csemete egészségügyi iratai vannak. Köztük egy a kezelőorvosa által kiállított alkalmassági igazolás. Az áll benne, hogy: "Nevezett Rothstein V. Imola Elena, született XXXX. január. 21.-én, Budanekeresden, a mellékelt orvosi iratok tanúsága szerint a beiskolázásra alkalmas. Jelenlegi állapota stabil, kompenzált. Emiatt fokozott odafigyelést, állandó orvosi felügyeletet nem igényel. Torna és egyéb sportok alól, ide értve a táncot is, felmentése indikált." Ezt fogja majd átadni a férfinak, amikor beszélgetésük odáig jut, hogy részletezze az aprónép státuszát. Reméli, hogy nem fogja megtagadni a felvételét az intézményvezető. Nem tűnik olyannak, bár most hősnőnk nem élesítette radarjait arcelemzésre, csupán az előtte álló kisugárzásából vonta le bizakodó következtetését. Nincs szándékában a zsurnaliszta szemével nézni. Itt ő most csupán egy átlagos, hétköznapi anya, aki gyermeke érdekében cselekszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ha nagyobb és erősebb lett volna már rég a földre taszította volna a fiúkat, de így szinte esélye se volt ellenük. A műanyag üveget meg úgy passzolgatták maguk között, mintha abban nem egy élőlény bújt volna meg. Talán az is volt a fiúk célja, hogy megöljék azt a szerencsétlen lényt. Bár őszintén nem tudta elképzelni, hogy miért akarna valaki ilyen szörnyűséget tenni. Az csak nem lehetett az indok, hogy őt szekálják.
Ahogy a felnőtt megjelent, úgy fújtak riadót a fiúk. A terem másik sarkába vonultak, és Gertie már épp ment volna utánuk, hogy kikérje magának, hogy az üveg még az ő kezükben van, amikor a nagy férfi leguggolt hozzá.
- Az évegben ott egy gazsó. Meg füg fulladni - magyarázta a kis vörös, és szemét nem mozdította el a magasabb szőkéről, akinél utoljára látta az üvegcsét. - El küll engüdnünk - magyarázta hápogva, és eddig volt képes várni. Máris ment, hogy saját kezébe vegye az irányítást. Három termetes lépéssel osztálytársai előtt termett, és karba font kézzel szuggerálta a bandát. Komolyan a nézésével szinte megölte őket, de ők csak nevettek rajta.
- Adjátok át az éveget! Küvetelem a gazsó elengedését müst! - jelentette ki éles, egy ekkora kislányhoz képest egészen mély hangon. Sose kellett még követelőznie, ez az új élet újabb kihívásokat szentelt neki. Az ő anyukája megtanította neki, hogy rendesen értékelje a természetet, és vele együtt az összes élőlényt. Ezek a bogolyfalviak meg úgy viselkednek mintha ők lennének a világ urai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Elmosolyodott, ahogy megpillantotta az aranyos kis állatot teljes valójában. Elképzelni sem tudta, hogy mégis hogy került oda az előkészítő udvarára a hermelin, de az egyszer biztos, hogy felvillanyozta a kedvét. Mindig akkor volt a legjobb, ha a természet és annak megannyi csodája is körbevette. Mint épp most.
Ahogy közelebb kúszott hozzá a fehérke, egyre kevésbé érezte a fájdalmat, amit addig majdnem minden porcikájában érzett. - Én a barátüd vagyük ne félj! Azuk ott bünt nüm azok - fordult morcosan az épület felé. Utálta az egészet. Távol lenni Erdélytől, az erdőtől, mindentől amit ismert. De még inkább utált az előkészítőbe járni a többi gyerekkel. Egy oroszlán barlangjában is biztonságosabban érezte volna magát, mint itt egy tanórán.
Megsimogatta óvatosan az állat bundáját, és ő is ránézett a térdeire. Elhúzta a száját. - Erik mindüg bánt. Erdőelvén az ilyüt csak csurimurinak hívjuk - magyarázta bólogatva, mintha a szavait megértené a kis állat. De az igazság csak annyi volt, hogy tetszett neki, hogy végre kibeszélheti magából. Kolozsváriék aranyosnak tűntek, de ők is mindig csak leszólták ha rossz helyre rakta a cókmókját. Akkor mégis hogy mondhatna el nekik ilyesmit?
- Tüdod müst épp elpitiszkált mert ellüntmondtam nüki - vont vállat, de látszott rajta, hogy még mindig bosszús miatta. Közben a simogatást nem hagyta abba, ámbár a varázslata egyre kevésbé érte a kis hermelint. Mintha már az állat is nyugodtan bírta volna mellette.
- Hasünlítasz egy küs lényre, amüt Villő mütatott. Úgy hívjük, hügy Pán. Tütszik? - kérdezte meg a kis állatot, és komolyan várta is, hogy válaszoljon. Vagy legalábbis hagyott időt a másiknak, hogy adjon valami jelzésfélét neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Talán mindketten a legjobban járnánk akkor, ha Lenke valóban fogná magát, felkelne és elhagyná a termet. A legnagyobb bökkenő ebben, hogy mint tanára, ezt nem engedhetem meg, ugyanis kiskorúként nem hagyhatja el az intézményt, amíg én azt nem mondtam, vagy a kötelező foglalkozások nem teltek le. Márpedig ő még kötelező foglalkozáson ül, bármennyire is nem szeretné. Én sem szeretném, basszameg, de hát a kötelezettségek meg a többi felelősségteljes szöveg helye, ráadásul… engem otthon egy Payne vár, és ember legyen a talpán, aki azt a litániát egy ilyen hosszú nap után még meghallgatná nyugodtan és türelmesen.
Tartom a szemkontaktust, amit minduntalan a kislány kezdeményez, azonban mikor tekintetében valami más csillan meg, ajkam akaratlan rezdül, hogy visszafojtsam a mosolyt. A szék nyikordul, és mire pisloghatnék egyet, Lenke már az előtt áll. Egy szót sem szólok, mindössze én is előrébb dőlök egy szemtelen vigyorral arcomon, mikor ő, és halkan felnevetek: nem cselekszi meg azt, amit szeretett volna. Okos kislány, bár értékeltem volna a bátorságát. Követem mozgását, a vigyorból lesz mosoly, azonban a szemtelenség még mindig ajkaimon csücsül. Türelmesen várom meg, hogy Cortezhez érjen, majd támaszkodom térdeimre és állok fel. Az állat azonnal mozdul, egy könyvről elrugaszkodva ugrik a vállamra, majd helyezkedik nyakamba. Automatikusan felnyúlok, megcirógatom álla alatt, majd hátra sem pillantva indulok a tanári asztal felé.
- Aki befejezte, elmehet - fordítok hátat az asztalnak és döntöm annak csípőmet. Karjaimat fonom keresztbe magam előtt. Kékjeim a mozgolódó diákokon zizegnek ide-oda, köszönök mindenkinek, segítek az utolsó utáni kérdésben, majd halkat szusszanok. Fejemet döntöm hátra, szemeimet lehunyom. - Te is mehetsz, Podlovics - biccen előre fejem, arcomon halvány, de őszinte mosoly játszik. - Öröm volt veled tölteni a délutánt - biccentek aprót, majd nyúlok a papírhalom felé, amit kezembe fogok, majd lépek ki a kislány után a folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Szerencsére könnyű mindent olyan köntösbe burkolni, amit bárki hallhat. Nem bolond, nem most akarja eltiporni a gyermeki ártatlanság gondolatait, ki sem tudná mondani a dolgokat, még ha tényleg olyasmik történtek volna, amikről aztán még egy felnőtt is pirulni tudna. Ebben már nagyon jó, mint a káromkodások elharapásában vagy épp ki sem mondásában. Még pár év és olyan virágnyelven tud majd beszélni, hogy csak na, miközben fejében bizony ki kell sípolni mindent szót. Lenkével szerencsére nincs most gondban, a szerinte kényes dolgokat ki is kerülték, ámbár  a kislány kérdez, bizonyára szereti a kérdéseket és az arra kapott válaszokat. Megmosolyogja a dolgot, majd végül elgondolkodik. Nem emlékszik, hogy volt zene, vagy ha igen, akkor az mi és melyik. Tényleg ennyire leitta volna magát?
- Sajnos nem tudom. Majd csak ott. Gondolom alternatív magyar bandák – nincs azzal semmi baj, bár lehet Lenke nem tudja, mikről is van szó. Nem lényeg, hiszen ez is csak egy erős tipp, semmi több. Lehet amúgy semmi sem lesz, csak versek, vagy épp fordítva, ha egyáltalán elmennek ismét. -  Ó, én nem tudok jól táncolni és nem is nagyon szeretek. Jó lesz nekem ücsörögni – aztán ezt is majd a helyzet adja, hogy mi alakul. Múltkor nem volt rá ingere, elücsörgött, csak a lába járt a ritmusra, semmi több. Nem olyan táncolós helynek nézte.
- Ennek örülök – nem hangoztatja a kicsik között, azonban nem is titok, így aki akarja, az tudja. Azonban itt kevésbé tapasztalta volna, hogy ijedelem lenne. Vagy nem is értik még annyira, nem mintha gondja lenne a felállással. Örül, hogy Lenke is nevet rajta, majd végül még a szendvicsből is vesz. Tessék, sosem lesz képes a szigorra, nem is akar. Egyszerűen csak tanítani, nem köteles mindenki akkora seggfejnek lenni, mint a ház. Aztán majd kialakul, mennyire maradhat ilyen.
- Én kérek elnézést. Lassan még kész nő leszel és a bátyádnak kell majd egy toronyba zárni a sok troll elől, hogy jöhessen majd a herceged – mert lehet az azt mondta volna, puskát kell venni, azt annyira nem érti. Ez meg olyan kislányos felállás, így jól hangzik, bár lehet, hogy csak a saját fejében volt így. Harap egy nagyot a szendvicsből, majd azon rágódva pillant le rá.
- Budapesten éltem jó pár évig, előtte meg Kanizsán – válaszol, miután lenyelte a falatot. Nem élt sok helyen, Oroszlányra nem is emlékszik, csak később, amikor csak elmentek oda rokonlátogatni.
- Nos, ez egy remek kérdés – nevet fel, mert ezt magának is feltette már, a társadalom is sokszor felteszi a kérdést, miért lesz valaki. - Azt mondják, hogy: aki tud valamit, csinálja, aki nem, az tanítja. Igazából ez nem így van, csak egy vicces mondás – iszik pár kortyol, mielőtt folytatja. - Nem tudom. Nem volt sok jó tanárom, talán ezt akarom fejben javítani. Mostanság inkább meg az, hogy jó itt lenni és átadni, amit tudok. Karban tartjátok a jókedvem – igazából azt nem veszi ide egyedül, hogy saját gyerekről rég lemondott és azt a kicsi érzetet, aki szeretne egyszer, itt eteti, élteti. Ezt egyelőre mélyen el is ássa magában. - És te mi szeretnél lenni? - már érdesebb téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ritka alkalmak egyike, mikor lehetősége van ellátogatni bárhová – úgymint a Shanes-be. Az edzések, interjúk, fotózások, no meg a tanulás jószerével lefoglalják idejét, nem beszélve jelen pillanatban haldokló párkapcsolatáról. Ami azt illeti, ez kissé lelombozza, de nem enged teret a sötét gondolatoknak, mert megbeszélte Matyi bácsival, hogy ma meglepi a gyerekeket és ő fog rájuk vigyázni. Tudniillik, ha egyszer már túl idős lesz a sporthoz, edző szeretne lenni, ez pedig megköveteli a lurkókkal való gyakorlatozást. Noha maga is gyermek még, szívesen igyekszik magára ölteni az érett felnőtt szerepét. De nem ezen a napon! Megérkezve azok a gyerekek, akikkel már találkozott vagy ismerték valahonnan, rögtön megrohamozzák, ő pedig hatalmas, széles mosollyal ölelgeti meg mindahányat. Alig jutott be az épületbe, de úgy tűnik sohasem ér ki az udvarra, hogy a mára kiosztott csoportjával töltse az időt. Nagy nehezen átverekszi magát a sokaságon, kiérve pedig elégedetten veszi tudomásul, hogy mindenki szépen játszik és elfoglalja magát.
Csípőre vágja kezeit, hogy jobban szemügyre vegye a kicsiket, mikor megakad tekintete egy, a hintánál gyakorló kislányon. A pirouette, amivel próbálkozik, korántsem tökéletes, s Layla figyelmét a megfájduló boka sem kerüli el, mégis igyekszik beleolvadni környezetébe, nehogy a kislány észrevegye, ahogy figyeli. Kecsessége magával ragadó, megszólalni sem kell, hogy leríjon róla, táncol vagy legalábbis közel áll hozzá ez a művészeti ág. Amikor hajtani kezdi magát, a navinés úgy dönt, odamegy hozzá, elvégre most rá nem nagyon van szükség, mindenki szépen játszik.
- Szia! – kedvesen mosolyog, mikor közelebb ér, viszont nem akar egyből a közepébe vágni annak, amit mondani akar. Bár miért is ne? Megvárja, míg a hinta lassul valamelyest, csak aztán kezd bele mondandójába. – Láttam, amikor gyakoroltál. Az a baj, hogy túlságosan görcsös vagy. A vállaid szorosan működjenek együtt a hátaddal és gerinceddel, lefelé kell szorítanod őket, de közben nyitnod kell a mellkasod. A kezeidet későn húzod be, ezért túl hamar nyitod ki és elveszíted az egyensúlyod – oldalra billentett fejjel pásztázza a kislány arcát, megfeledkezve arról, hogy ő maga Layla Robillard. Mert mégis, kicsoda ő? Csak egy lány, aki imádja a seprűakrobatikát, néha versenyekre jár, általában megnyeri őket és kész. De ugyanolyan volt, mint Lenke, egy fikarcnyival se másabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Győzelem. Mert, ahogy a kislány odakap, tudom, hogy ő is tudja, amit én is, hogy nem csak, hogy nem mondott igazat, de még le is bukott. Lenke, Lenke. Pedig annyival egyszerűbb lett volna, ha simán csak azt mondod, hogy szeretnél elmenni fagyizni. Arra, hogy nem akar bejönni, megemelem a szemöldökeimet, ám a felhúzott orrocska egyből elfeledteti velem, hogy az előbb nagyon tiszteletlenül viselkedett, hiszen az, hogy ő nem akar bejönni, hidegen kellene, hogy hagyjon, és abban a pillanatban, hogy megláttam őt kint, be kellett volna tessékelnem. De, a nagy helyzet az, hogy túlzott vajszívűség jellemez, ami együtt jár azzal, hogy vannak olyan döntések, amiket nem hozok meg helyesen. Ilyen az is, amikor kilépve a kapun, leguggolok elé, hogy egymagasan legyen az arcunk. Tekintetemmel a kislány tekintetét keresem, és aprót szusszanok.
- Van kedved eljönni velem a cukrászdába? Út közben szeretnék beszélgetni veled erről a helyzetről, arról, hogy miért érezted úgy, hogy ez szükséges. Utána eszünk egy nagy szelet sütit, vagy egy fagylaltkelyhet, és az majd meggyógyít minket itt bent.
Szeretném, ha érzékelné, hogy a jelenet, az, hogy csőbe húztam, nem csak neki esett rosszul, hanem nekem is, hiszen meg kellett tennem, pedig nagyon nem szerettem volna. Biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb dolog húzódik a háttérben, de nem akarom kényszeríteni semmire.
Felegyenesedve becsukom a kaput, úgy, hogy mint a ketten kint legyünk, ezzel is jelezve, hogy komolyan gondoltam azt, hogy elmehetnénk együtt. A kezem nyújtom felé, és reménykedek benne, hogy elfogadja. Istenem, ha egyszer nekem gyerekem lesz, az biztos, hogy olyan férfitól kell lennie, aki képes tartani a határokat, mert én magam alkalmatlan vagyok a rossz zsaru szerepére. De persze ez nem most lesz, szóval lehet, hogy még pár ilyen húzás, és a végén ott tartunk, hogy simán megy majd a fenyítés. Nem, azért nagyon remélem, hogy nem. Nem illik hozzám, és vállalom, hogy igen gyenge tudok lenni ezen a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Visszafogom a nevetésem, mikor azt mondja, sértésnek szánta. Úgy imádom, olyan gyermekien őszinte még, amilyen sosem lesz akkor, mikor felnő. Vagyis, kis szerencsével megőriz valami ebből az állapotból, és akkor nem lesz olyan sivár és unalmas az élete, mint az átlagos, szürke, begyöpösödött idiótáké. De na, nem szabad nevetni vagy vigyorogni, még a végén nyeregben érezné magát. Elő kell venni kérem a komoly tanárbácsi arcot, ami kicsit kedves, kicsit szigorú, de leginkább mindenféle érzelmektől mentes. Ebben már eskü profi vagyok, a csajokon szoktam gyakorolni, mert mindig megkajálják. Azt mondják, ilyenkor olyan cukin nézek, mint egy kaját kunyeráló kiskutya. Nem tudom, ebből mi az igaz, de ha így van, az csak jó. Legalább majd a kiscsajokat is leveszem a lábukról, és teljesen szerelemesek lesznek Aleksz bácsiba. Legalább ehhez nem kell majd hozzászoknom, hogy milyen ha a nők körülrajongják az embert – még ha ezen a nőszemélyek átlagéletkora öt év is.
- Csak nem rég derült ki. – Aprócska füllentés, de annyi baj legyen. Úgysem veszi észre, elvégre mikor az igazságot hazudom, akkor az sem veszi észre, aki profi ebben. Hát még Lenke, aki jelenleg annyira el van foglalva a saját kis durcájával, hogy az orránál sem lát tovább. Ismerem már, pontosan és nagyon jól tudom, hogy milyen. Engem nem vezet félre. – Igen, a többiek tudták. – Nem kérdezték, de elmondtam nekik, ez már csak így meg mifelénk. – De ez nem jelenti azt, hogy téged kevésbé szeretnélek, vagy ilyesmi. Csak velük többet találkozom, ennyi. – Na hát akkor mentsük ami menhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Alig érti, hogy mit akar a kislány. Sok mindent hallott már, sok mindenre rááll a füle, de a kis vörös valami olyan módon formálja a szavakat, hogy rendesen küzd, hogy kihámozza a pontos történetet. Igazából cselekedni sem nagyon van ideje, mert Gertie előbb indul meg, minthogy megérthetné a problémát valóban, így hát nincs más választása, mint utána eredni az osztály belseje felé. Nem tetszik neki ez a helyzet, hogy ennyien vannak szegény kislány ellen, aki ráadásul tényleg csak egy kislány. Ilyenkor annyira tudja utálni a gyerekeket, amiért ilyenek egymással, de aztán rájön, hogy valójában a hozzá hasonló szülők felelnek ezért, hogy ezt teszik egymással az iskolában. Ő mondjuk nagyon odafigyel arra, hogy mit lát tőle Flóri, és hogy milyen gondolatokat nevel belé, de tudja, hogy sokan csak dísznek tartják otthon a gyereket, mint egy társadalmi elvárást kipipálva, aztán hagyják, hogy csak nőjön, mint a dudva.
- Hallottátok a hölgyet, ide az üveget. – Most, hogy ténylegesen látja is a problémát, cselekedni is tud. Előveszi legszigorúbb nézését és legszigorúbb, leghatározottabb hangját, ami úgy tűnik, végre elég, hogy megtörjenek a fiúk is. Egy felnőttnek azért mégsem mernek nemet mondani, tudják, hogy vele nem szemtelenkedhetnek, és tudják, hogyha ő hívja az osztályfőnököt akkor abból baj lesz. Az üveg hát Milánhoz kerül, aki előbb odébb terelgeti Gertiet, és csak utána adja vissza neki. – Tessék, most már a tiéd. Mentsd meg. – Elvégre eddig is ezt szerette volna, nem? Hát most itt a lehetőség rá. Addig is legalább benézhet a tanáriba, és számon kérheti a kedves kollégákat, hogy miért nem figyelnek a porontyokra. Na jó, ez nyilván nem fog megtörténni, addig legalábbis nem, amíg nem látja, hogy mind Gertie, mind az üvegben fickándozó kis lény is biztonságba kerültek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ha egyszer elkaplak, hátrakötöm a sarkad!
Imádom a magyar fenyegetéseket. Mondatok, amikkel a nagymamám kiabált utánam, természetesen magyarul, és amiknek az értelmét megismerve, mármint a szavak együttes használatának jelentését értve, fellobbant bennem az ifjú tudós-felfedező-kísérletező. Emlékszem, még nem voltam hat éves, amikor megpróbáltam hátrakötni a saját sarkam, csak, hogy tudjam, hogy milyen az, és, hogy a nagymamám ne kaphasson el. Anya frászt kapott, amikor meglátott a barna zsineggel összekötözve a padlón vonaglani, nagyi meg olyan mélyen aludt, hogy nem kelt fel anya kiabálására, ahogy a nagypapi se. Persze, mivel aludtak, ezért ebédet készítettem magamnak, így a konyha, természetesen úgy nézett ki, mintha valóban betörtek volna. De sikerült, hátra tudtam kötni a sarkam, amire persze a nagypapa nevetett, és az ölébe húzva csak annyit kérdezett, hogy mégis, hogyan lehet hátrakötni valamit, ami eleve hátul van?
Hiába nem lehet hátrakötni a sarkat, imádom ezt a fenyegetést, és olyan tökéletes magyarsággal tudom az apró gyermekember után kiabálni, mintha sosem éltem volna máshol. Imádom, mert vidámságot hoz, nem csúnya fenyegetés, és nem is igazán fenyegetés. Csak egy picit, annyi meg belefér. Az üldözésem a jobb oldali szárnyból indult, áthaladt a bejárati részen, és most a balban folytatódva csúcsosodik ki. Nem mondom, hogy erre készültem ma, de a komisz kiskölyök tett róla, hogy változatosabb napom legyen, mint hittem, hogy lesz.
- Te kis huligán!
Nevet, meg én is, bár hozzá kell tennem, hogy a futással életidegen, és bármennyi energia is van bennem, azt hiszem, erre a hétre így elég is volt a testmozgás. Nem ám, alig egy óra múlva simán körtáncot fogok ropni a srácokkal, csak előbb vissza kell szereznem Bartot. A kis Keserű gyermek ugyanis elorozta, és ahelyett, hogy a többiekkel közösen játszott volna vele, inkább meglépett vele, és most puffskeinestől üldözöm a kacagó kölyköt, aki villámként szalad. Későn vettem észre, hogy kiosont, és jó nagy távolság volt már közöttünk, mire észrevettem. De nem, előlem most nem lépsz meg kisfiam! A kanyarban, mintha kicsit lassított volna, ami nekem csak jó, így be tudom hozni a lemaradást, sőt talán még el is kaphatom.
- Ha elkaplak, széjjel csókolgatlak Teo!
Arra mondjuk nem számítottam, hogy valóban elkapok egy Teodort, noha nem éppen azt, akit terveztem, és nem úgy, ahogy terveztem, de azért megvan, ahogy anna az esélye is, hogy itt csúnya borulás lesz. Ugyanis, ahogy a testem valaminek, ami egy másik test, nekiütközik, úgy fogok rá automatikusan a megtartásomhoz szükséges részére, mely jelen esetben, mondjuk ki, a feneke, és bár mindent elkövetek, hogy eredetileg a gyerek, gyakorlatilag a felnőtt ne sérüljön. Magától a ténytől, hogy valakibe beleütköztem, pedig úgy meglepődök, hogy valahogy még arról is elfeledkezem, hogy a kezemet mondjuk kapjam el, és erről ne beszéljünk inkább. Nem, én még markolok is. Vajon van még legalább egy százalék esélyem arra, hogy azt gondolja, normális vagyok? Nem, szerintem sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ez a nap is pontosan ugyanolyan eseménytelennek indul, mint az összes többi. A foglalkozások rendben folynak, egy-kettőre benéz maga is, mivel azonban a papírmunkát elvégezte és nem maradt feladata, inkább az előkészítő folyosóit rója. Gondolataiba mélyedbe töpreng azon, mily rég is volt már, hogy cikket publikált az Edictumban, márpedig elnézve a mai fiatalokat, leginkább a Bagolykő populációját, igencsak rájuk férne némi fejtágítás. Szétszakadt családok gyermekei ezek, akiket az élet ezer oldala traumatizált, sem egészséges mintát, sem egészséges életkörülményeket nem tudnak felmutatni és, ami még ennél is rosszabb, a tanárok is igencsak felhígultak. Nem mintha egyetlen kollégáját is minősíteni kívánná, de tény és való, hogy az erkölcsi szilárdságuk alapján megkérdőjelezhető, netalán szenvedélybetegségbe hajló, végső soron kisiklott életű felnőttek sem épp a jó utat mutatják a serdülő generáció tagjainak. Okoskodhatna, megmondhatná a frankót, a valóság azonban nem több puszta aggodalomnál. Legalább a Shanes egy biztonságos közeg, hiszen maga is felméri az itt tanítókat...
Vagy hát elvileg, hiszen trappolás zaja rezzenti fel gondolataiból. A folyosó sarka felől érkezik, először csak gyermeklábak robaja, majd a távolból még valaki érkezik. Automatikusan lassít és megfontoltabb tempóra vált, hiszen biztos abban, a kergetőzés résztvevői egyáltalán nem számítanak arra, hogy itt Teodorba botlanak. S így is van, hisz egy fiúcska éles kanyart véve szinte nekiütközik, alig fékez le a férfi cipője előtt. - Ésszel - s már folytatná is, mikor felismeri Flórián fiát és csak mosolyogva, fejcsóválva engedi útjára. - Óvatosan a fo-... - de nincs lehetősége befejezni, ugyanis folytatva útját egy másik masszívabb test ütközik övének. Szerencsére koponyájuk nem találkozik, ám a helyzet nem is lehetne ennél kellemetlenebb, főleg mivel az érkezést sok csók ígérete foglalja keretbe. De tudjátok mit? Még ez is alapvetően rendben lehetne, ha a vékony ujjak nem szorítanának rá fenekére. Fogalma sincs, hogy zavara, vagy felháborodása nagyobb-e, s le sem kell pillantania, hogy a virágillatú nőt megismerje.
- Virginia - hangja némiképp szigorúan csendül, s nem egyszerűen nem öleli át, hanem megfogva a nő csuklóit lehámozza magáról karjait. - Rossz példát mutat a gyerekeknek. Nem kellene a folyosón futkározni - nem tud a vörös szemébe nézni, mert túlságosan váratlanul érte a tény, hogy minden előjel nélkül belemarkoltak fenekébe. Az egészben persze az a legrosszabb, hogy ha eltekint minden etikai és erkölcsi aggálytól, ez még akár jó is lehetett volna, csak... Nem a Shanes folyosóján, nem a kis Teodor előtt és nem ebben a helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Legalább nem a gyerek apja, az is valami, nem? Nem mi. Én azért örülök neki, hogy, ha már fenéktapi volt, akkor legalább az egyetlen férfit fogdosom, aki megérint, és akit szeretnék, hogy megérintsen. Ehelyett…
Még a szemöldököm is feljebb szökken arra, ahogy lehámoz magáról, és persze, mondanánk, hogy ne a gyerek előtt, de hát hol van az a gyerek már? Én is él futottam volna, nem tudom hibáztatni.
- Szóval újra magázódunk? Intimitás és magázódás… felmerült már benned, vagyis önben, hogy inkább brit, semmint magyar?
Még a szemeimet is összehúzom gyanakvásomban, hogy jobban megvizsgáljam az arcberendezését. Túl azon persze, hogy lefejt magáról, nem lép hátra, és én sem teszem, szóval igazából hozzá vagyok még most is simul a egészen. De erről nem teszek neki említést, majd ha zavarja, akkor arrébb lép.
- Ha megengedi, vagy ha nem, akkor is megosztom önnel a tapasztalatomat. Kellemes élmény volt.
Azt mégsem mondhatom, hogy markoljon rá, és akkor kvittek vagyunk. Ez nem az én stílusom, másrészt meg elég nekem, hogy most éppen büntetésben vagyok, nem kell még az is, hogy kerüljön. Somolyogva pillanatok fel rá, szempilláimat rebegtetve, ujjaimat szigorúan magam mögött összefogva. Csak az a kis simulékonyság, az van ott teljesen. Rossz vagyok, de élvezem.
- Kiengesztelhetlek házi sós ropogtatnivalóval? És persze teljeskörű titoktartással. Senkinek se mondom el, hogy elkaptalak, és azt se, hogy tetszett.
Olyan szépen haladtam, most meg hirtelen elkapott a vágy, hogy a körmömet rágjam és aggodalmaskodjak. Ha minden komolyan szintlépést egyenlő távra osztunk el, 2025-ben esetleg, talán lehetne egy csókunk. Az meg mindjárt itt van, erre kezdetek most mindent elölről. Méghogy nem a megszerzése, hanem a megtartása a nehéz. Szeretnék perelni, mert ez totálisan nem igaz. Vagy nekem van tehetségem a nehéz esetekhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Mondaná, hogy megfeledkezett arról, hogy újonnan tegeződnek, de a szomorú igazság az, hogy valamiképp lepleznie kell azt a testében örvénylő diszkomfortérzést, ami kialakult az iménti szituáció nyomán. - Virginia, ez nem vicces - szűri fogai között a szavakat és láthatóan bosszús. Az persze már nem tűnik fel neki, hogy ugyan lefejtette magáról a nő karjait, eközben a kettejük között húzódó távolság fikarcnyit sem nőtt. Micsoda szemtelen egy nőszemély! Azért Teodort sem kell annyira félteni, miközben csupán félig-meddig mímeli a felháborodást, próbálja saját reakcióit is felmérni, s nem csupán a lelkit, hanem a testit is. Kerülhetne ugyanis a fogdosástól kellemetlen helyzetbe, ám jóval nagyobb fegyelemmel áldotta meg a sors annál, minthogy ennyitől extázisba kerüljön. Különben is, ez vajon már kellően kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát?
- Nem kérem még egyszer ilyen szépen. Elég volt - végre a nőre süllyeszti tekintetét, s ezúttal el is lép tőle. Láthatóan elhatárolódik az egésztől, de leginkább a ténytől, hogy zavarba ejtő bókot kapott. Nem fog óvodásként toporzékolni és kikérni magának, ellenben épp elég nagy probléma, hogy véletlenségből ilyen egyáltalán előfordulhatott az előkészítő területén, node még beszélni is róla...! Pszichoterapeuta lévén utóbbi is beleférne, csak sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy megtegyék, különben pedig nem rontana tovább az így is tragikus eseménysorozaton.
- Azzal engesztelnél ki, ha megkeresnéd Flórián fiát és visszamennél a többi gyerekhez - nem nevezi nevén a kölyköt, nem mondja, hogy Teodorhoz, még kevésbé mondható kedvesnek vagy lágynak. Kimért és parancsoló a hangja, ennek tetejében pedig alig észrevehetően tovább hátrál, hogy tisztes távolságban legyenek egymástól. Nem ilyennek ismerte meg Virginiát és jelen pillanatban nem tudja hová tenni a viselkedését, mely sokkal inkább frusztráló, mint vonzó. Mégsem akarja, még ebben a pillanatban sem megbántani, így távolságtartása ellenére is igyekszik kerülni a gorombaságot. Ha lesz ideje, rendezi magában a történteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- De...
Nem, ez nem ellenkezős de, és nagy valószínűséggel ő is érzékelheti, hogy nem az, ez inkább csak a csodálkozásé, azé, ahogy reagál, mert jó, rendben, ez egy nagyon kellemetlen helyzet volt, de pont azért, hogy ne legyen az, az emberek viccet szoktak csinálni belőle, és nevetnek, és majd húsz év múlva felidézik, hogy mennyire kellemetlen is volt. Egy kellemessé enyhülő kínos emlék. Ahogy ellép, ösztönösen vonom össze magam előtt a karjaimat, nem igazán szokásom, azt mondják, hogy ez a védekezés ez formája. Én nem szoktam mások, különösen őelőtte védekezni. Most viszont, azt hiszem, úgy érzem, hogy védenem kell magam. És ez az érzés nem jó, nagyon nem jó. Érzem, ahogy remegek, és nem szeretek ilyen lenni, én, egyszerűen nem vagyok olyan, amilyet most tőlem kér.
- Az, hogy megkeresem és visszamegyek, természetes.
Nem is mondtam, hogy most azonnal dobjunk el mindent, és akkor irány a végtelenbe lóháton lovaglás, én csak, kedves akartam lenni. Kicsit olyan, mintha nem tudnék neki jót tenni, mintha haragudna rám valami miatt. De nem emlékszem, hogy bármit is elkövettem volna ellene. Hiszen még a tegeződést se mondtam senkinek, pedig olyan büszke voltam rá. Nem értem, hogy miért ilyen most, és ez félek, hogy a tekintetemből is kiolvasható, ami viszont nem jó, mert nem szeretném, ha a mostaninál is kínosabb lenne, vagy, ha olyat feltételezne, ami nincs. A tekintetem, mely végig az övében volt, hirtelen kapom el, mert nem szeretnék most arról beszélni, ami bennem van, mert nem biztos, hogy úrilány módjára tudnám kifejezni magam. Kicsit a szint alatt érzem most a helyem, ami nagyon rosszul hangzik, és egy még ennél is rosszabb gondolat. Sosem ítélném el sem az ő, sem a más preferenciáit, még akkor sem, ha az engem is leminősít.
- Farkasházy úr.
Egy biccentéssel búcsúzom, és olyan, mintha ránéznék, de valójában nem, inkább valahova mögé. Maradjunk annyiban, hogy ez most így a legjobb. Gyors léptekkel indulok meg arra, amerre a kisfiú eltűnt. Csak szeretném megtalálni és visszavinni, lehetőleg úgy, hogy Bart egyben van, és úgy, hogy nem találkozunk össze a folyosón senkivel. Hogy mi történt az előbb? Azt hiszem, fogalmam sincs, és biztosan tudom, hogy ma éjjel nem nagyon fogok könnyen elaludni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Láttál már bontógolyót házba csapódni? Vagy Flash-t sorzatban, filmben? Ha igen, akkor pontosan elképzelheted azt a jelenetet, amiben én nulláról százra gyorsulva, egyetlen másodperc alatt vetődtem be a csoportszoba közepére és kaptam el Vargha Benit, hogy aztán ahelyett, hogy a mondatot be tudja fejezni, nevetésbe törjön ki, ezzel felsértve a könyökömet, de megmentve rengeteg ártatlan lelket. Ezen a délutánon ugyanis összevont csoport volt már, de még így is a legtöbben a kicsik voltak. Nálam sok olyan szülő van, aki most tért vissza a munkahelyére, a másik fél pedig, ha van, mert ez sem mindenhol igaz, akkor eleve sokáig dolgozik, hogy még több bevételük legyen. Lényeg a lényeg, hogy ezen a délutánon, mikor jócskán voltak még körülöttük, Vargha Beni ajkai elnyúltak, és a mondat úgy kezdődött, hogy "Szerintetek idén is Keserű bácsi lesz a..." majd nevetés.
Volt erről szó pár nappal korábban az értekezleten, hogy próbáljuk meg a gyerekkort minél jobban megőrizni, mert a Mikulás és Jézuska kérdés ebben az időszakban a legproblémásabb. Az én kicsikéimnek meg van elég bajuk azzal, hogy nem a szüleikkel vannak a nap nagy részében, szóval nem kell az extra dráma. De Beni megértette, hogy mi volt a baj, én meg a lehető leggyorsabban megelőztem a problémát, így alakult hát, hogy a Mikulásunk nem az igazgató lett, és biztonsági szempontból még csak nem is a helyettese, hanem egy külsős, aki nyilván nem ezzel a szándékkal érkezett meg a gyerekért.
- Jól áll magának ez a piros pocakos megjelenés, ha majd nagypapa lesz, akkor egészen nyugodtan ihatja a sört.
Az ad olyan szép ívet a férfiak hasának, szóval egészen nyugodtan lehet ezt művelni, na nem mintha én arra hajtanák bárkit is, hogy itt nekiálljon alkoholizálni, mert persze olyan problémát is felvetettek az értekezleten, hogy van egy-két apuka, akikre jobban oda kellene figyelni, ez remek.
- A zsákot összekészítettem, minden csomagon rajta van a kicsi neve. Esetleg az kérhetem, hogy kérdezze meg, mit kérnek karácsonyra? Ott leszek a közelében, és jegyzetelek majd, persze nem feltűnően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem is azt mondtam, hogy most, habár…
Közelebb hajolok hozzá, orrom úgy mozdul, mint ahogy a nyusziknak szokott, és beleszippantok egy mélyet az őt körüllengő levegőbe. Habár ugye. Kuncogva húzódok el, és picit, játékosan megingatom a fejem is.
- Szagra már nagypapás. Tökéletes. Télapó illata lett.
Vidáman ragyogva és elégedetten nézek végig rajta. Tökéletes. Egyszerűen a legtökéletesebb választás. Keserű igazgató úr nagyon felismerhető szokott lenni, habár hangja játékos, de a gyerekek azért gyanakodva méregetik, és volt olyan, aki már megkérdezte, hogy a Télapó év közben igazgató-e, és ezt elég nehéz kimagyarázni. Teodor pedig magas, és a tartása olyan egyenes, nehéz elhinni róla, hogy télapóból van, de hát nem is várhatja el egy olyan komoly embertől senki, hogy más legyen, még ha az nem is áll neki rosszul. Nehéz ügy ez a férfikérdés, de hát ha egyszer megtaláltam a tökéleteset, az feledteti is a korábbi évek elmegységét.
- Nem szereti? Én nagyon. A habját. Tök mókás az az érzés, amit az ember szájában hagy.
Ritkán a sört is megiszom, olykor nagyon jól esik, nyáron, hangulatos. Meg az ízesítettek. Imádom az ízesített söröket. Alkohol semmi, csak az íz, de tudom, hogy ez a fanyarság nem mindenkinek jön be, szóval nem is akarom meggyőzni az ellenkezőjéről. Véleményem szerint mindenki fogyassza azt, amit szeret. Az egyik szomszédom például minden nap három szem Dianás cukrot eszik. Korábban nem ismertem ezt a felnőtt édességet, de mivel láttam nála, megkérdeztem, ő pedig adott. Azt mondta, ezt meg kell érteni. Hát, arra még emlékszem, hogy milyen furcsa érzés volt a korcogó cukor.
- Manó vagy krampusz? Elég éles a különbség.
Hümmögve pillantok egyikre, másikra, majd vissza az egyikre, és magamhoz veszem a manójelmezt, mert eleve manósabb fejem van, és bár ez így eléggé rizikós vállalás, hiszen felismerhetnek, azért valljuk be, hogy mókás, és simán lehet, hogy előző életemben manó is voltam, többek között. Szóval a kis csilingelős-zöld jelmezhez nyúlok, és zavartalanul kezdem magamra építeni a jelmezt.
- Szóval, ez így megfelelő lesz?