36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A kastélyt körülvevő vidék - Mesélő összes hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Le
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2012. október 29. 18:48 Ugrás a poszthoz

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.
 
A TÖKSÁTOR


Ha jobbra fordul a delikvens, akkor dönt okosan, a bálozás mellett. A kedvelt kis találkozóhely nagy részét egy hatalmas, tök alakú sátor foglalja el. Az örökéj miatt elég nehéz lenne látni, így pókhálós, régi lámpások lebegik körbe, néha forognak is egyet, minden esetre annyi fényt szolgáltatnak, hogy el lehessen találni a töksátorig. Belülről az is meg van világítva, kívülről nem tűnik olyan nagynak, belül viszont tértágító bűbájjal van ellátva. A fűben a mindenféle ijesztő arcot kapott faragott tökök nyugodtan csücsülnek, egészen addig, amíg valaki jelmez nélkül a közelükbe nem megy, vagy nem bántja őket. Ilyenkor ugyanis életre kelnek és "tökfogaikat" csattogtatva kergetik meg a delikvenseket.
A bálozni vágyók az ajtónál ütköznek az első akadályba. Két ajtó közül választhatnak. Az egyikben egy hóhérszobor áll, bárdját lerakva állja el az utat. Egy tál van előtte és egy felirat: "Áldozz fel valamit, ha szeretnél áthaladni. A tolvajok a fejükkel fizetnek." A diákok bármit feláldozhatnak, legyen az megszerzett csoki, vagy egy része a jelmezüknek, ha beraknak valamit a tálba, továbbhaladhatnak. Természetesen a szobor senkire nem támad rá, a fejvesztés csak fenyegetés... de én nem próbálkoznék. Ha nem hajlandók áldozni, a másik ajtót kell választaniuk, amit örök pókháló borít, át tudnak haladni rajta, de jelmezük fél óráig levakarhatatlan pókhálóval lesz díszítve, utána már megszabadulhatnak tőle, ha szeretnének.
Odabent rengeteg, eddig ismeretlen szellem járkál, mindenfelé repkednek, és elég rosszmájúak. Szeretettel ijesztgetik az embereket, bukkannak fel hirtelen pillanatokban. Ezen kívül az emberek között olyan pletyka terjeng, hogy nem minden vámpírjelmez csupán jelmez... és nem éppen Carnage tanár úrra gondolnak. De mint minden pletykának, ennek sincs sok igazságalapja, viszont az ember biztonságérzetét alaposan elveszi. Odabent a lámpások helyett gyertyák lebegnek, és ha az ember nem vigyáz, hamar beleakadhat egy-két pókhálóba. Természetesen faragott tököket ott is lehet találni, ezen kívül denevérek repkednek a sátorban, a legváratlanabb pillanatokban képesek az ember arcába repülni, majd tovaszállni. Élő zene szól, a banda igyekszik minél nyomasztóbb, kényelmetlenebb hangulatot kelteni a buli elején, majd rendesen megtáncoltatja a népet. Természetesen a töksátor közepén van egy tánctér, észrevehetjük, hogy a sátor teteje lyukas, éppen beengedi a tánctérre a telihold fényét, hogy abban táncolhassanak a diákok. Különböző ételek-italok is találhatóak az éhes-szomjas bálozók számára, előnyben részesülnek a tökös, illetve "véres" fogások.

A feladatok:

Különböző feladatok is várják a diákokat a töksátorban. Az első a szokásos tökfaragó verseny. Az asztalnál mindenki kiválaszthatja magának a legszimpatikusabb tököt és minden eszközt, hogy kifaraghassa olyanra, amilyenre ő szeretné. Pálcát használni tilos, semmi mágia!

A másik két feladat egy helyen van. A diákok kellékeket találnak sütőtök sütéshez, a legfinomabbak szintén díjazva lesznek. Emellett egy kis asztalnál találnak pergament, tintát és tollat, ezen kívül egy mágikus dobozt egy kis lyukkal a tetején. Mindenkinek le kell írnia a legegyedibb tökös receptjét, aki nevezni szeretne és berakni a dobozba. Az este végén a doboz kilöki magából a legjobb receptet. Mindent bele!

Az utolsó feladat pedig igazán különleges, a tudást teszteli. Bájital felismerés! Ki van téve pár asztal, mindegyiken egy bájital. Egy lapon fel vannak sorolva a hozzávalók, amiből rá kell jönni, hogy melyik ez a bájital. Hangosan ki kell mondani, és ha valaki eltalálja, az asztalon egy kis tök világítani kezd, és tovább lehet menni. Van három asztal, és akinek a legtöbbet sikerült eltalálnia a legrövidebb idő alatt, az kapja a legtöbb csokit. Megéri gondolkodni, bájitaltant tanulók előnyben!
1. Bájital
2. Bájital
3. Bájital

// Ha valamelyik feladatot meg szeretnéd oldani, kérlek emeld ki a hozzászólásodban! //

A leírást írta: Lorelai K. Riviera
Utoljára módosította:Mesélő, 2012. október 29. 18:50
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2012. október 29. 18:57 Ugrás a poszthoz

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.

A SÖTÉTSÉG



Aki bátor... vagy inkább balga, az nem a töksátor felé veszi az irányt, hanem a különös, sötét rész felé, ahová már nem ér el a lámpák fénye. Hamarosan szembetalálja magát két beöltöztetett manóval, az egyik gonosz bohóc, a másik pedig inas. Mindketten meghajolnak, az egyik jobbra, a másik balra mutat. Mindegy melyiket választja a delikvens, egyikkel sem jár túl jól.

Aki a bohóc felé megy, az egy kisebb erdőben köt ki, ahol pálca nélkül kell haladniuk, vak sötétben. Bátorságpróba? Nevezhetjük annak, bár inkább vakmerőség erre mászkálni. Az összes fa kiszáradt, helyes ágaikat teleszőtték a pókok hálóval. Meglepő, ijesztő hangok hallatszanak mindenfelől, váratlan ágreccsenések, sikolyok a távolból. A manócska még indulás előtt elkéri a pálcákat és jótanácsokkal látja el a vállalkozókat: Maradjanak együtt és éljék túl. Persze senki nem fog odaveszni, de a feladat: kijutni az erdőből és megtalálni a másik oldalon lévő manót, aki egy csomó csokival várja őket ajándékként, amiért átértek. De út közben meglepő dolgokkal akadhatnak össze a diákok...

Aki az inas manót követi, egy labirintus bejáratánál találja magát. Lehetetlen látni, mekkora is valójában a sövényrengeteg, de szintén nem túl biztató. Nem túl ép elméjű, aki vállalja, hogy bemegy. Az utat néha ágak, illetve pókhálók állják el. Az ijesztő, félelmet keltő hangokat itt is lehet hallani. Az ide belépők megtarthatják a pálcájukat, de a komolyabb bűbájok blokkolva vannak, tulajdonképpen csak fényt tudnak csinálni maguknak, bár azzal sem jutnak sokkal előrébb. A manó őket is ellátja tanácsokkal: ha már nem bírják tovább és nem találnak ki a labirintusból, csak mutasson az ég felé pálcájával és villantsa fel a végén a fényt kétszer. Akkor a labirintus leereszkedik, minden ami benne van, eltűnik, a rémálomnak vége.

//Bátran keressétek a mesélőt, ha nem szeretnétek egyedül bolyongani!//

A leírást készítette: Lorelai K. Riviera
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. május 26. 12:45 Ugrás a poszthoz

Gyereknap



Június elseje évtizedek óta a gyermekekről szól. Hogy is lenne ez másképp a Mágustanoda falai között? Ennek alkalmára, a DÖK szervezésével egy meglepetés készült a diákseregnek. Aki ezen a napon a rétre téved, jócskán meglepődhet, hiszen a füves dombocskák, és pitypangok helyett egy szokatlan, de a gyermeki szívet megragadó kép fogadja. Ne szaladsz el az alkalmat!
A rétre érkezve egy, vidámparkokéhoz hasonló kapu fogad, hatalmas boltíve vidám mintázatú, lufikkal díszítve emelkedik feléd. Belépve fogad csak a kép, melynek láttán száj nem marad csukva. Jegypénztár nincs, a kaputól balra elsőként egy apró  standot pillanthatsz meg – ezen pihennek a nektek szánt sütemények – körülötte pedig folytonos a mozgás. Vele szemben egy apróbb, a kisebbek örömére felfújt hatalmas, sárkány alakú ugráló vár fogad,  de persze, egyetlen fejével kedvesen mosolyog az odatévedő apróságokra. Persze, a nagyobbakra is gondoltak, számukra is akad egy ugráló vár, trambulinok, ahol gyakorolhatják, megismerhetik a súlytalanság érzetét. Beljebb haladva a bódésorral találjuk szembe magunkat. Elengedhetetlen kellékként ácsorog a sorban a vattacukros bódé, ahonnan mennyei illatok szállnak feléd, mellette egy kisebb, popcorn-os stand foglal helyet, és, ha még nem volt elég az élvezetekből, akkor egy cukorrengeteggel ellátott stand elégítheti ki édességek iránti szereteted. A sorban vár még rád hamburgeres, palacsintázó, üdítős, limonádés stand, illetve ezen helyen leled meg a mosdót is. Amint teli töltötted pocakod, továbbsétálva alkalmad nyílhat kipróbálni az óriáskereket és a ringlispílt, a betonpályán pedig, kedvedre görkorcsolyázhatsz  egyet. A koripálya mellett közvetlenül egy, a kviddicspályához hasonló hely áll, szélénél pedig, a seprűtárolók, ahonnan kölcsönözheted a járgányod, és szabadon szállhatsz. Az alkalmi vidámpark végében kapott helyet egy hullámvasút és egy, padokkal tarkított, fákkal árnyékolt részleg, ahol piknikezhetsz, pihenhetsz, vagy beszállhatsz a játszótéri játékok egyikébe. Ne feledd, a gyermek benned él, akármekkora is vagy, akármennyi idős, ez a hely garantáltan előhozza belőled. Ne légy rest, próbálj ki mindent, látogasd meg a céllövöldét, vagy bármely standot, játékot, amelyik csak tetszik. Ne feledd, ez a Ti napotok, élvezzétek ki!


A Vidámpark álmodóilag június 8-ig elérhető!

Kérünk mindenkit, hogy 1 szálba írjátok a történetet, melynek a kezdőhsze ez a poszt!

A DÖK
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. május 26. 15:49
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 6. 12:34 Ugrás a poszthoz

Tiffany és Botond

Botond nagyon jól tette, hogy csak egy fakanállal tologászta félre a gyanúsabb dolgokat, az idők során elég sok veszélyes limlom gyűlt itt össze, amiket valóban nem tanácsos puszta kézzel megérinteni.  Azonban fakanál ide, vagy oda a szertár felbolygatása alapjában véve rossz ötlet volt. Kutakodás közben ugyanis a fiúnak sikerült felborítania egy poros fiolát. A többi kacat között észre sem vette, hiszen az üvegcse különösebb hanghatások nélkül gurult be a legközelebbi szekrény alá. Évek óta semmilyen külső hatás nem érte, nagyon jó helye volt a többi vacak között, a mostani utazás azonban gyorsan felrázta az eddig szunnyadozó tartalmát.  Annak idején cövekbűbájjal látták el, de azóta ki tudja hány év telt el, a varázslat lassan elévült az idők során.
A fiola rövid ideig rázkódott a szekrény alatt, ahogy benne a lévő plazma kavargott, majd megindult. Először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban gurult látszólag mindenféle külső erőhatás segítsége nélkül. Végül pedig a legközelebbi falnak csapódott, ahol ripityára tört. Mire a szertárban tartózkodók megtalálták a hang vélhető forrását, már csak az üvegszilánkokat pillanthatták meg. A tartalma sehol. Persze nem szublimált el, hanem csak gyorsan behúzódott egy nagyobb doboz jótékony takarásába.  Minden egyes molekulája itta magába a levegőt,  de ettől még nem erősödött meg igazán, csak arra volt elég, hogy kicsit összeszedje magát.  Változó alakú teste érzékszerveivel felmérte a helyszínt, majd akcióba lendült.  Nem volt veszteni valója. A földön heverő papírok és egyebek alatt/között mozgott, ügyesen elkerülve a Tiffany által "veszélyeztetett" területet. A szertár ajtaja hangos csattanással zárult be a következő pillanatban, a diákok pedig sem manuálisan sem varázslattal nem tudták kinyitni. Ez volt a dolog könnyebbik és feltűnés mentesebb része.  A terv második lépése véghezviteléhez a plazmának már ki kellett lépnie a takarásból. Ha Botond és Tiffany nem csak az imént becsapódott ajtóra koncentráltak, hanem körbenéztek kicsit a helyiségben, az egyik falon egy lapos, mocsárszerű foltot láthattak felfelé siklani a plafonra, majd onnan az olajmécsesre. Ezután pedig kihunyt a fény, Boti és Tiff teljes sötétségben találta magát.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 18:25 Ugrás a poszthoz

Ashley és Bálint

Cukikór


Hét ágra süt a Nap, a madarak csicseregnek, zöldellnek a fák és... nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva. Nyuszi, talán beteg vagy...? Nem, dehogy beteg, csak megpihent. Hosszú, nagyon hosszú utat tett meg, hogy Kumagoro társaságát élvezhesse, aztán eltévedt a kastélyban. Adhattak volna neki igazán egy leírást, hogy merre is találja a bizonyos rózsaszín plüssházat, de ez az információ valahogy kimaradt a csomagból.
Remélte, hogy majd a réten megtalálja a számítását, de nem igazán jött be a dolog. Mindenesetre boldog, nagyon is boldog, amiért a szabadban lehet és úgy dönt, ezt a fene nagy boldogságot meg is mutatja a nagyvilágnak.
Valahol a fák közelében, a rét végén ül és ügyködik valamit a két fiatal. Nem ért hozzá, hiszen ő csak egy nyuszi, de azért szélesen mosolyogva - hogy a két csillogó metszőfoga jól látható legyen - útközben nagy bukfenceket vetve a fűben, eléjük járul.
 - Virág!- kiált fel az utolsó bukfencből egyenesbe érve. Nagy szemeket mereszt a kis növényre, aztán a fűben ücsörgő párosra, ismét a növényre, aztán megint a párosra. Rózsaszín mancsával megvakarja hosszú, rózsaszín fülének tövét, majd végigsimít a bundáján, nehogy rendetlen legyen a megjelenése. Sokáig tartott ám azt a bundát ilyen makulátlanul babarózsaszínre festeni.
 - Ennél a virágnál már csak te vagy szebb! - ezt a lánykának célozza. Ha neki ilyen szép gazdái lehettek volna...
 - Te is így gondolod? - pislog a fiúra, majd tekintete megállapodik a lány oldalán pihenő rókán. Izé, sárkányon vagy min. Két lépést hátrál, nem igazán akar rágóka lenni.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 5. 18:26
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 6. 22:09 Ugrás a poszthoz

Szofi Wilkinson és Nemes L. Izabella

Hogy egy fóka enné meg azt a manót, aki elhagyta őt félúton! Nem is. Inkább egy fóka ölelgetné agyon, hogy aztán tudja az illetékes, nem illik a kézbesített csomagokat félúton lepakolni. Még akkor sem, ha a nagy gonddal csomagolt dobozkában valami ismeretlen eredetű meglepetés mocorog. Igen hevesen. Hiszen úgy hallotta, csodálatos helyre fog jutni; kellemes vízpartra, ahol minden tele lesz finomabbnál finomabb halacskákkal. Naná, hogy izgatottan szeretne kijutni ebből a szűkös sötétségből. Azt is mondták, hogy rengeteg kedves, cuki barát fog rá várni azon a helyen, amit ő most a pingvinmennyországgal azonosít. Igen ám, de miután nehézkesen, sután végre sikerül kikecmeregnie fogságából, hirtelen az ijesztő valóságban találja magát. Ajajj! Hol vannak a halak? Legfőképpen: hol vannak az új barátai? Itt nincsen senki! Olyan kihalt ez, mint a raktárhelyiség, ahova a megalkotása után besuvasztották.
Kis pingvinszárnyaival kétségbeesetten csapkodva indul előre, totyogva igyekszik megkeresni az új világot, amit ígérgettek neki. Csakhogy semmi mást nem lát, csak a hatalmas kastélyt maga előtt. Ó, jajj! Olyan hatalmas ez az épület, ő pedig olyan kicsi, és elveszett! Valakit hamar találnia kéne.
-Hol vagytok!? – kiállt bele a semmibe meglepően mély, plüssjátékhoz nem méltó hangon. Csőröcskéje elé kapja szárnyait, és ijedten pislog körbe műanyagból ragasztott gombszemeivel. Így nem lesz egyszerű új pajtásokat találni, pedig érzi legbelül, hogy erre teremtetett. A varázslat, amit rá bocsátottak, ott munkálkodik a vattaszívében. Csak remélni tudja, hogy a kastély felé bukdácsolásában valaki rátalál, és magához veszi. Nem is kell sok, meglát két alakot a távolban. Uccu néki, elkezd feléjük totyogni.
-Itt vagyok! Hahóó, várjatok meg! – igyekszik felvonni magára a figyelmet, amennyire egy alig harminc centi magas plüsstől telik.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 10. 22:04 Ugrás a poszthoz

Ashely és Bálint

Cukikór


 - De te csak a gyermeki szépséget látod benne - jegyezte meg a cinkosul kacsingató fiúnak. Tudta ő, érezte a levegőben, hogy ők ketten szimpatizálnak egymással, így hát rávilágított a lényegre, remélve, hogy nem fog túl nagy galibát okozni.
 - Na hát ez az. Kumagoro... - sóhajtott egy nagyot, megrázta a fejét, rózsaszín fülei csak úgy repdestek össze-vissza, aztán hirtelen megállt, csillogó szemmel nézett fel a két diákra - Ti nem tudjátok, hol a rózsaszín ház? Egész nap azt keresem.
Miután hátrébb lépett kettőt szőrös kis tappancsaival, bizalmatlan pillantásokkal méregette a sárkány vagy rókaizét. Még mindig nem tudta eldönteni a Mana névre hallgató szörnyeteg mibenlétét, így jobbnak látta megtartani a tisztes távolságot, még ha azt is mondták, hogy ártalmatlan lény. Vagyis csak meg akarta tartani a távolságot, mert a következő pillanatban két hatalmas kéz nyúlt felé és elragadta.
 - Hééé. Óvatosan! - kapálózott egy sort, majd megadta magát. Mégis jobb egy emberi ölben, mint csak úgy bukfencezni a fűben.
 - Köszi, hogy megmentettél! - szorosan hozzásimult a fiúhoz. Szívesen lett volna a plüssállata valamelyikőjüknek, de sajnos még dolga volt. Kumához jött, nem azért, hogy új gazdit találjon.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 10. 22:04
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 14. 15:20 Ugrás a poszthoz

Ashley és Bálint


Cukikór


 - Hupmh - jólesően sóhajtott a rózsaszín bundás szőrgolyó, amikor a fiú óvatos, simogató mozdulatokkal jutalmazta. Nagyon-nagyon régen volt már, hogy őt valaki is megszeretgette.
 - Most jó! Most jó! Ott vakard! Ne hagyd abba! - kis híján felsikkantott a fültővakarás okozta extázis miatt. Hálásan pislogott fel rá, aztán a mellette ülő lánykára is.
A védelmezője által tett felajánlásra nagyon megörült, fogai csak úgy csillogtak a tavaszi napsütésben. Nagyon szeretett volna már a társai körében lenni, eldiskurálni a nyuszilét nehézségeiről és örömeiről, na meg hunyt is volna már egy sort valami biztonságos helyen.
 - Várjatok egy pillanatot! - kérlelte az embergyerekeket, amikor megindultak vele a kastély felé. Egyik szőrös kis mancsát kinyújtotta Ashley felé, magához hívva őt - Szeretném megköszönni, hogy segítetek nekem. Igazán aranyosak vagytok.
A szemei ugyanúgy csillogtak, mint a fogai, amiket visszaerőltetett a szájába és ha a fiú nem húzódott el, hozzáérintette először a hideg, nedves orrát az arcához, majd egy óvatlan pillanatban végig is nyalta azt érdes nyelvével. Ahogy ezt megtette, szinte azonnal kapálózni kezdett a leányka felé is, felé is ugyanúgy meg akarta tenni ezt a szép gesztust.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 16. 20:25 Ugrás a poszthoz

Izabella és Szofi


Talán jobban járt volna, ha a dobozában marad, és megvárja, amíg rendesen kikézbesítik, vagy legalábbis ott találnak rá. Hiszen a két leányzó már az üres csomagolásnál ólálkodik, pingvinkénk pedig totyoghat szépen vissza hozzájuk, ha nem szeretne idekint maradni, és esetlegesen egy fóka áldozatává válni. Mert sosem lehet tudni, és mégis mihez kezdjen egy plüss, ha orvul megtámadják? Kár volna azért a szép kézi varrásért, amit a gyártóitól kapott.
Picinyke lábait sebesen szedegetve végre sikerül elérnie az igazán aranyosnak tűnő leányzókat, és nagy boldogságát igyekszik heves szárnycsapásaival kifejezni. Csak Szofi szavai lombozzák le kissé. Méghogy ő csak egy plüss? Csak – egy – plüss? Ha lenne szemöldöke, bizonyára most a feje búbjáig szaladna, de még a csőre is szomorúan lekókad ettől a beszédtől. No, de majd mindjárt megváltoztatja a lány hozzáállását!
-Én Horka vagyok, nem csak egy egyszerű plüss! – szegény kicsi zöld nem tudhatta, hogy kivel áll szemben, így a kis pingvinünk sem kezd el rá neheztelni, inkább visszafordul a roppant kedves hölgyikéhez, aki az imént a buksiját simizte. Ettől igazán átmelegszik a szíve. Vagyis a szíve helyén fehérlő vattacsomó.
-Elvesztettek út közben! Most pedig nem tudom, hogyan találjam meg az új barátaimat! És nem emlékszem, kit kell keresnem. Te nem tudod véletlenül, hova kéne mennem? Azt hiszem, egy nyuszi vár rám valahol. Ismertek itt egy nyuszit? – még kétségbeesésében is nagyon cuki. Közben persze elkezd Szofi felé totyogni, aki immár a földön ücsörög. Mikor odaér a lányhoz, nem teketóriázik, egyből megpróbál – igencsak esetlenül – belemászni az ölébe.
-De lehetnétek ti az első itteni barátaim. Jóóó? – kérdezi reménykedve. Máris ölelésre emeli szárnyait, s megpróbál minél közelebbi kontaktba lépni a rellonossal. Annyira aranyos, hogy ajánlata szinte visszautasíthatatlan.
-Te nem ülsz ide hozzánk? – fordul vissza Izabellához mosolyogva, már amennyire egy pingvin mosolyogni tud. – Ha már a barátaim vagytok, eláruljátok a neveteket?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 28. 18:30 Ugrás a poszthoz

Izabella és Szofi


Megmelengeti a piciny plüsslelkét, hogy Izabella ennyire törődik vele. Találhatott volna kedvesebb leánykákat ebben az iskolában? Nem, egészen biztosan nem. Ha tudna mosolyogni, és fogat villantani rájuk, most körbeérné a csőre a fejét. De nem tud. Helyette szárnyacskáival csapkod hevesen.
-Kumaaaa… Kuma – kicsit töri a vattaagyacskáját, hogy vajon ezt a nevet hallott-e készítőitől. Kínos lenne, ha valaki egészen máshoz kézbesítenék.
-Kuma! Igen, ő lesz az! – örvendezik a felismerés után, s egyből megmentője felé kezd kalimpálni. Szofi öléből megpróbál átmászni a másik lányéba, s közben, ha Izabella nem kapja el, lehuppan a földre. Még jó, hogy szépen ki van tömve, így csak puhára eshet.
-Azt tudod, őt hol találom? Vigyetek el hozzá! – kéri a hölgyeményeket reménykedve. Azzal bizony nem sokra fog menni, ha Izabella csak névről ismeri a nyuszit. Akkor soha nem fog a helyére kerülni. Viszont már az is megmelengeti a szívét, hogy ilyen kedves és szerető lánykákkal hozta össze a sors. Ráadásul a szőkeségnek milyen szép neve van!
-Izabella! – ízlelgeti derűsen új barátja nevének csodálatos hangzását, miközben felé totyog.
-Nagyon szép a neved, új barátom! - hízeleg neki, de persze Szofit sem felejti el, így miután ő is megmondta a magát, visszafordul hozzá tökéletes áhítattal.
-A tiéd is! Vajon szeretni fognak a többiek, ha én csak Horka vagyok? - kérdezi némi aggodalommal a hangjában. Egyáltalán szeretni fogják a plüssök? Lehet itt kéne maradnia ezzel a két hölggyel, hiszen ők olyan bájosak.
-Ugye megölelsz? – hadonászik Izabella felé a szárnyaival. S most csak arra az egyre tud koncentrálni, hogy minél több kedvességet gyűjtsön be, s adjon a másiknak. Érzi, hogy ennek így kell lennie. Amint elég közel kerül a lányhoz ölelés közben, hozzádörgölőzik kicsit a puha fejecskéjével, s maga sem tudja miért, de megnyalja az arcát. Szeretet a legfelsőbb szinteken.
Izabellában pedig azonnal megkezdődik a változás. Mintha egész testét kellemes melegség járná át; egészen a szívéig hatol. Innentől bizony rózsaszín cukormázban fogja látni a világot. Horka küldetése azonban nem fejeződött még be. Szofihoz fordul a másik lány karjában.
-Megkeressük Kumát? Vigyél engem, kérlek! - elkezd mocorogni, hogy a rellonoshoz jusson.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Rellon bajnoka
Írta: 2014. július 15. 14:10
Ugrás a poszthoz

3. forduló
Aréna




A gladiátorok az ókori római arénákban egymás ellen változatos fegyverzettel küzdő, harcosnak kiképzett rabszolgák voltak, akiknek bőrébe fognak ezúttal a sikeréhes rellonosok bújni. David Bennett, Eris L. Awer-Kowai, Ombozi Noel, Angelina Mary Philips, Fred Brown és Axel Sebastian Sjölander azok, akik ide jutottak, akik a címért küzdeni fognak. Ez a legvégsőbb és legsorsdöntőbb akadály, eddig csak azon dolgokat csillogtatták meg, amiket mindenki gondol a rellonosokról, de most itt a lehetőség bizonyítani határozott, elszánt és céltudatos, valamint kitartó felüket. Most nem csak a nézők puszta mulattatására  kell élethalálharcot vívniuk egymással, hanem a dicsőségért, a Rellon bajnoka címért.
Az első amfiteátrumszerű építmény létrejöttére a Bagolykő történelmében a Rétet választották, ahová bárki könnyen eljöhet és végigizgulhatja és élvezheti a megmérettetés minden mozzanatát. Lényegében egy az eredeti hasonmásához képest kisebb, de méretes elliptikus alaprajzú aréna helyezkedik el a sík felületen, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhetik a látványos összecsapásokat.
Sosem lehet tudni, mi fog odabent történni, küzdeni fognak egymással, vagy akár többen egy ellen? Lesznek-e meglepetések? Azt, hogy mi fog odabent történni, talán senki sem tudja. Az Arénában jelen van Markovits István házvezető is, ha szükséges lenne a közbenjárás, valamint felkért segítőként Emma McNeilly.
A versenyzőket beengedve ide, a küzdőtér széleiről indulnak, a pálcáik pedig középen, egy kupacon vannak elhelyezve, minden megjelölés nélkül, hogy melyik-kié lenne. Gong szóra indulhatnak el, amely pontban délután négy órakor szólal meg. Az esemény szlogenje is elég egyértelmű, hogy csak egy maradhat!


//Ez a játék szálkezdő hozzászólása, erre figyeljetek!
Az Arénában történő eldöntendő események kimeneteléről a jelenlévő tanerők vagy a Mesélő fog döntést hozni!
Álmodói időpont: július 15-től egészen július 22-ig//
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. július 15. 14:16
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. szeptember 29. 22:42 Ugrás a poszthoz

Julien

Azzal a lendülettel, amivel Julien felugrott az asztalra, és vállával megkoccolta a polcot, elindított egy folyamatot. Egy kisujjnál nem nagyobb üvegcse hangos gurulással kezdi meg lefelé vezető útját eddigi lakhelyéről, hogy egyenesen a srác kezében tartott könyvre pottyanjon. Ha az Eridonos felveszi, nem vehet rajta észre semmi különöset, kissé bizarr, zavaros kék színű lötty kavarog a fiola belsejében. Ő nem tudhatja, de valaha egy fiatalító főzet prototípusa volt ez a bájital, de ki tudja, mióta áll vajon ezen a polcon, és vajon az idő mennyit változtathatott a hatásán... Ha veszi a bátorságot, és van olyan merész, hogy belekortyoljon, akkor perceken belül kiderülhet.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. október 6. 11:33 Ugrás a poszthoz

Julien

Nagyon úgy tetszik, hogy Julien nincs igazán tisztában néhány íratlan varázslószabállyal. Például azzal, hogy cimkézetlen, ismeretlen bájitalokat nem húzunk le. Vagyis hazudunk, ha azt mondjuk cimkézetlen, mert van rajta egy sárgára fakult kis pergamendarab, de abból senki sem lesz okosabb, megrágta már a feliratot az idő vas foga.
Nem téved nagyot, ha szájvíznek titulálja az illatot, ugyanis enyhén mentolos szaga van a löttynek. Az íze viszont keserű és kellemetlen. Hát, nem biztos, hogy bele kellett volna inni.
Néhány másodpercig nem tűnhet fel neki semmi különleges, aztán egyszer csak, mintha elkezdene kitágulni a tér körülötte, megnőnek a tárgyak, a távolságok. A folyamat fél percen belül befejeződik, majd érezheti, hogy ruhái mintha kissé nagyok lennének rá. Mintha reggel egy sötétítőfüggönyt húzott volna fel. Ha lepillant magára, feltűnhet, hogy lábai megrövidültek, ahogyan karjai is, éa ha megszólal, torkából gyermeki hang tör elő. Mert gyermek lett újra.

Gratulálok, most 4-5-6 napig élvezheted a gyermekkor csodáit.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. március 18. 23:18 Ugrás a poszthoz

Leonie

Valaki számíthatott Leonie jelenlétére, noha korábban egy szó se esett köztük a mai rendezvényről. Talán azt is sejtette, hogy a lány első útja a süteményekhez vezet...Valaki meglepetésre készül! Ez a valaki már évekkel ezelőtt eltökélte, hogy ő akar lenni az, aki még szélesebbre csalja Leonie mosolyát, úgyhogy a mostani apróság is csak ennek a számlájára írható; csupa kedves, kreatív táncoló pár-alak a sütemények cukormázán, és egy muffinba szúrt zászló; It's you, it's you, it's all for you, everything I do.  Mintha meg is szólalna a zene, amint a lány a sárga zászlóért nyúl - de mire meglepetten feltekint, már ki is pukkad körülötte négy jól elhelyezett lufi, hogy arany csillámporral, színes szalagokkal, kis csengettyűkkel szórják tele a lányt, s majd csak ha megfordul, akkor látja meg a legközelebbi fa ágán lógó kis csomagot, benne pedig egy apróság, egy csodálatosan bohém gyűrű, foglalatában a kőre festve Keith egyik festményének a miniatűrjével. A doboz tetején (amit Leonie úgyis a csomag széttépése után néz meg) címke helyett is csak egy szöveg szerepel; It's better than I ever even knew, they say that the world was built for two.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. július 31. 15:22 Ugrás a poszthoz

Lanetta és Domonkos


 Mélyen az erdőben érdekes dolog zajlott. Az állatok, amelyek általában ott lézengenek élelem után kutatva a fák között, az avarban, vagy a lombok rejtekében, eltűntek. A két eridonos elsős a faházban beszélgetett és muzsikált. Mindkettejüknek feltűnt, hogy nem láttak állatokat odamenet, de látszólag nem kerítettek nagy feneket az ügynek. Miután a lány kihúzta a függönyt és levetődött az egyik sokat megélt babzsákra, egy fülemüle szállt az ablakba. Torka szakadtából csivitelni kezdett, amíg magára nem vonta a diákok figyelmét. Amikor ez megtörtént, hirtelen elhallgatott, hatásszünetet tartott, aztán balra biccentette a fejét. A távolból furcsa, morajló zaj hallatszott, mely egyre közeledett. Egyre hangosabb és hangosabb lett, de nem látszott a fák miatt, hogy mi jön. A fülemüle beröppent az ablakon és egy magas, elérhetetlen pontján a szobának elégedetten helyet foglalt. Ő meghozta a hírt, ha a fiatalok nem értik, az az ő gondjuk. Egy utolsó trillába kezdett, csattanóként, mint egy epigramma vége, de nem tudta befejezni. Ijesztően hangos suhogással száz és száz különféle madár repült el az épület mellett, fölött és alatt. Pár szerencsétlen betévedt az ablakon és tehetetlenül körözött a gyerekek feje fölött. A suhogásba becsatlakozott egy újabb hang is, mely a morajlásból származott. Egy őz tűnt fel a fák között, tőle származott az ugatásszerű hang. Mögötte fajtársai jöttek temérdeken, patájuk moraja mostanra dübörgéssé fajult. Aztán, mintegy hiányzó hangszere az állati szimfóniának, megjelentek a rágcsálók is, a fákon ugrálva és a lábak között szlalomozva. Hangjuk szinte beleveszett a hangzavarba, de mégis csilingelőbb hatást eredményezett. A káoszt az tette teljessé, amikor egy nagyobb ragadozómadár becsapódott a lány mellé, majd amint magához tért, támadásba lendült.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. július 31. 15:25
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 12. 16:42 Ugrás a poszthoz

A feltételezett tolvaj

Mimike nagyon izgatott volt, amiből pillanatok alatt lett igen rémült. Kirabolják! Megszentségtelenítették a helyét! Elorozzák legféltettebb kincseit!
A szokott kis járatán át közelítette meg a szertárat és bukkant elő a sötét saroknál elhelyezkedő szekrény legalsó polcáról. Ám pontosan ebben a pillant sikerült felegyenesednie mikor fény gyúlt az amúgy nem igazán látogatott helyiségben. Halk sipítozását elfojtva meresztette hatalmas manószemeit a jövevényre és figyelte őt. Tüzetesen vizsgálta át az ő felségterületét, nyúlt hozzá az ő dolgaihoz és rendezte át az ő rendjét! Mimi nem egy vérszomjas manó, sőt, kifejezetten szereti a levitás és a navinés diákokat például, mert mindig megjutalmazzák egy-egy kérés után, a kincseket pedig ide hozhatja és szabadon eldöntheti mit és hová tesz mert szinte sose pakolja el senki. Ő pedig látja a rendjét a káoszában persze.
- Az nem a tiéd...
Mondta végül bátortalanul, közelebb lépve a teljes sötétségből, az ekkor már körvonalazódott lánynak. Lehet megrémítette, ebbe bele se gondolt, de kérlelően nézett fel rá, miközben a csillogó muglis ragacsokkal telerakott füzetet taperolta a pakoló éppen. Lehet ha nem szólal meg, úgy elpakolta volna előle, hogy csak ne.
- És az sem. Mért bántod?
Mutat fel még pár dologra, majd gyorsan, amit elér a felkerült polcon lekapkodja őket és visszateszegeti a földre. Amíg őt meg nem győzik, ugyan nem engedi felszedni újra onnan!
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 12. 18:29 Ugrás a poszthoz

A feltételezett tolvaj zokogó lány

A manólányka nagy és kissé rondácska fülei után kapdosva próbálta feldolgozni, mi zajlik körülötte. Szomorúságba borult tekintete teljes kétségbeesést sugallt. Nem tudta mi tévő lehet ő apró valójában egy diák ellen, ha az ráförmed, ne adj isten megtámadja és bántja. Hallott a kastély manói között rémtörténeteket holmi rellonos csínytevőkről. Állítólag ők azt élvezik ha bánthatják a magafajtát. Ez nagyon rossz érzés.
- Mimi kérdezett, de nem akar rosszat.
Válaszolt, mintha komolyan kérdeznék azt ki is ő. Igazából felcsillant a remény számára, hogy talán valaki érdeklődik utána. Leszámítva, hogy néha hihetetlenül érzékeny egy manóka, és ezzel együtt az együttérzése is mély, igényli a foglalkozást és a társaságot, na meg az ajándékokat. A jókat, amik szépek és csillognak.
- Ne, ne sírj! Bántottalak?
Kétségbeesetten áll meg a pakolása közepette majd hátrál, hogy a széthulló papírtömeg be ne temesse őt. Megijedt, hogy mit tett, mikor ő csak visszarendezni akar szépen mindent, úgy, ahogy kell.
- Miért vagy itt? Mit csináljak, hogy ne lopd el a dolgaim?
Kérdezi, miközben a széthullott dolgokon átgyalogolva visszatesz pár törött üveget a polc mellé, a portól már kialakult kis helyükre, majd a lány elé áll és manó kacsóit felé nyújtja. Igazából csak meg akarta fogni a kezét hátha segít, vagy hasonló, de meggondolta magát, inkább csak a fejét dugta közelebb, mintha úgy előbb szóra bírná a másikat.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 12. 23:01 Ugrás a poszthoz

Zokogó Ajándékozó lány *.*

Figyel, nagyon, próbál rájönni tényleg, hogy mi történik itt. Manókánknak nagyon nem nyert értelmet a lány pakolhatnékja a könnyzáporral, sőt, a legrosszabbakra is gondolt már. Mi van akkor, ha valami olyat keres ilyen szomorúan itt, ami az övé volt de már Mimié. Nem tudná neki visszaadni, minden kacat a szívéhez nőtt. Vagy hát leginkább egy gyűjtögető és halmozó a lényecske, ami rossz szokását a kastély több pontján is kiéli. Haszontalan, szemétnek való cuccok vegyülnek értékesebbekkel. De egy színes zsebkendő ugyan annyit ér neki, mint egy zsebóra.
- Kapok? Én? Ajándék?
Manónyi buksijába ennyi infó fért el azon kívül, hogy füllenteni kell. Mi az a füllentés? Fogalma sem volt, de azt tudta, ha cserébe nem lesz itt baj, meg pakolás, és még kap is valamit, szívesen segít. Meg ő is jobban érezné magát, ha jobb kedve lenne a lánynak.
- Mit kell hozzá csinálni?
Kérdezi meg, miközben hátrébb lép egyet a szerzett csomagocskával, és lopva pillant az adományozóra majd a zacskó tartalmára. Fültől fülig húzódó vigyora azonban egyértelműen sugallja, hogy hajlandó bármire, ha itt minden úgy marad, ahogy van.
- Nem viszel el semmit és ott hagyod ahol van akkor?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 12. 23:58 Ugrás a poszthoz

Cinkostárs lány, aki ad valamit

Csillogó szemei és a kis zacskócska szorongatása közben csak sikerült kicsit megijedni. Szépen lassan a vidámság átcsapott meglepődésbe, majd értetlenségbe, sipítozva aztán hangot akart adni ezen zavarának, de a felemelt ujj elég volt, hogy lenyugtassa magát. Szembefordult ismét a lánnyal és próbálta összerakni amit mondott, de nem értette, hogy ha megtörténik valami, akkor miért nem változik semmi. Ez nem butaság? Vagy lehet de... ennyi logika benne már nincs, így is az okosabb manók egyike, az a nem mindegy.
- Igen, mert oda való. De mit felejtünk el? Ha nem bántod, minden ilyen szép marad...
Tárta szét a karjait elmosolyodva, ahogy az amúgy hihetetlen mód kuplerájba borult helyiséget szemlélte a félhomályban. Nem biztos, hogy ugyan azok a nézeteik a szépről és a rendről. Végül azonban meghallgatta és bólogatott, aztán koncentrálva szűkítette össze a szemeit. Közelebb hajolva kezdte mondani valahogy a magáét.
- Semmit nem láttam. Nem voltam itt, és ne nyúlj a cuccaimhoz többet, se te se más!Azoknak a földön a helye, amik ott vannak. Az üvegeknek a sarokban...
Nagyjából percekig sorolja, észrese véve, ahogy elfogy a szusz és a bemutatni való a teremben. Aztán elhallgat, megszorítja a zacskót, hátha rosszul tett valamit és el akarnák tőle venni. Aztán hallja a nagy fülecskéivel, hogy a járatában motoszkálás van, már várják, hiszen csak behozott két új dobozkát, de menne a dolgára már.
- Miminek menni kell, Victoria nem pakol semmit rossz helyre akkor? Manó becsület szó, én se mondok mást.
Megvárja, még végül valami lesz, csak azok után indul meg vissza a sötétségbe, hogy majd eltűnhessen a járatában, a finom szerzeményével.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. január 3. 10:05 Ugrás a poszthoz

Rachel és Lilla

Sokan talán egyedi ötletnek gondolhatnák az éjszakai kviddicset, csakhogy a többi csapat is ugyanúgy igyekszik minden lehetőséget kihasználni a felkészülésre, mint a rellonos lányok. Petra és Árpád is úgy döntöttek ezen az estén, hogy szeretnék megmérettetni magukat: egyikük a sárgákhoz, másikuk a pirosakhoz állna, de még nem elég felkészültek. Kiosontak hát ők is az éj leple alatt körletükből, hogy a szertárak, majd a kviddicspálya felé vegyék az irányt.
Legnagyobb megdöbbenésükre nemhogy hiányzott két seprű és egy kvaff, de még kipillantva tökéletesen jól láthatták a lányokat passzolgatni. Először Árpád szemében gyúlt tűz: elvették a lehetőségüket és ezt meg kell torolniuk. Petra, jólelkű lány lévén ugyan próbálja csitítgatni a fiút, de még csak hangyányi esélye sincs, hajthatatlannak bizonyul társa. Megragadja a dobozt, amiben a gurkókat tartják és úgy dönt, megleckézteti a tilosban kviddicsezőket. Petra már rég kereket old, mire a pirosakhoz tartozó, igen komoly harci szellemmel megáldott fiatalember már azzal bajlódik, hogyan küldje rájuk a vasat. Elcsen hát egy terelőütőt is, biztos, ami biztos.
A doboz nyílik a vas pedig lanyhán kezdené keresni első áldozatát, csakhogy nincs sok ideje rá: Árpád célzóképessége sosem volt az igazi, ahogyan látása is hagy nem kevés kívánnivalót maga után, így bár a neki háttal lévő Lillára céloz, a gurkó Rachelt veszi célba. A süvítő hang belehasít a sötétségbe, a fiú pedig megdörzsölve tenyerét, mint ki jól végezte dolgát távozik a tett színhelyéről, természetesen az ütővel együtt, minden nyomot eltüntetve. A lányok szerencséjére vagy bánatára, de lehetőségük adódik kipróbálni, milyen élesben menekülni egy közepesen gyors vasszörny elől.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. április 5. 23:07 Ugrás a poszthoz

Jared és Ruarc

Egy tömzsi, kissé dundi alak jelenik meg az iskola kapujától halkan követve Jaredet, kényelmes látótávolságon belül. Elég ügyesen rejtőzködik, bár igazából nincsen szüksége rá, számára azonban így mégis izgalmasabb. Valamivel fel kell dobni ezt a béna munkát... Gyerekeket megfigyelni, komolyan? Kezében egy penna és egy kis tábla, amelynek tetejére egy pergamen van odacsiptetve. Világoskék szegélyű talárt visel – pontosan olyat, mint amilyen Fédra kosztümének színe szokott lenni.
Nem szól egy szót sem, csak gyanakvó tekintettel méregeti a két diákot, kiváltképp Ruarcot. Miért ilyen későn érkezett? Miért késte le egyáltalán a tanévnyitót? Kicsit megcsóválja a fejét, miközben feljegyzéseket készít. Elküldeni nem küldheti el őket, meg sem büntetheti őket, ez ugyanis nincsen a hatáskörében... Ráadásul valószínűleg indokolatlan is lenne. Ő csak figyel. Figyel és mindent serényen lejegyzetel, hogy aztán az irodában nemsokára leadhassa majd a jelentését. Ha a két Eridonos látná őt, talán még egy bárgyú vigyort is felfedezhetnének az arcán... Rendkívül örül, mert ma végre sikerült találnia valami igazán érdekeset, ez pedig legalább egy kicsit feldobja majd a kastélyban töltött rém unalmas napjait. A főnökei pedig remélhetően elégedettek lesznek vele, ki tudja, talán egy-két jó szót is szólnak majd az érdekében a Minisztériumban! Ez most igazán nagy lehetőség, legalábbis számára annak érződik. Miután felírt pár dolgot, és vet még pár elítélő pillantást a két diákra, hamar el is iramodik. Kissé óvatlan is... Ha észrevették hát észrevették, ha nem, nem. Neki igazából már mindegy, a feljegyzéseit már megszerezte.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2017. március 19. 18:39 Ugrás a poszthoz

Viktor palástja

Az arcok a Házvezető-helyettes felé fordulnak, ahogy középre indul, hogy hivatalosan is bejelentse az estét és meggyújtsa az eridonos tábortüzet. Nagy, látványos kupac csupa földből, gyújtósból, ami a lassan beülő hideget hivatott elűzni a környékről.
Egy ideig minden annak rendje és módja szerint megy; Viktor vigyorgó arccal, egy könnyed pálcasuhintással útjának indítja a szikrát, ami rögtön lelkes fogadtatásra talál és fellobban a főnixek tüze. Egy apró, kósza, pattogó kis parázs és egy ügyesen helyezkedett szellő az oka, hogy amikor Viktor visszafordul az előbbi társaságához, a talárja alja olyan hirtelen kap lángot, mintha megijedt volna, hogy a HVH elmegy a közeléből és ő egyedül marad.
A ruha pillanatok alatt gyullad ki és szinte rögtön érezni az anyag erős, égő szagát; tele van a környék boszorkányokkal és varázslókkal, csináljatok valamit!
A kastélyt körülvevő vidék - Mesélő összes hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Fel