36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A kastélyt körülvevő vidék - összes RPG hozzászólása (6281 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 209 210 » Le
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 22:17 Ugrás a poszthoz

Halloween, már este, a temető után
Zawi


Amira nagyon sajnálta a kis Leo-t, amiért már csak cammogni volt kedve. Próbált kedvesen beszélni hozzá, de hiába, az oroszlánka csak fújtatott párat, és követte a gazdáját.
A sátorhoz érve már mindketten megkönnyebbültek, Amira azért, mert végre enyhíthet a szomján, Leo pedig azért, mert lepihenhet a fűben.
Sikeresen átjutottak a bejáraton, és a tömegben elvegyülve elértek az asztalig, ahol elég sokfajta ital és étel volt. Mivel a rellonos nem szereti a töklét, egy ismeretlen eredetű löttyöt ivott.
Amint letette a poharat, és megfordult, szembetalálta magát egy eléggé csúnya maszkkal, na meg az alóla megszólaló hanggal. Nem csak erről, a fiú kezéről is megtudta állapítani a leányzó, hogy kivel van dolga.
-Porzott a nyelvem már -mondta nevetve, majd elfogadta a felé nyújtott kezet. -Akár többre is -bólintott illően mosolyogva, aztán Leora nézett.
-Maradj az asztal alatt, aludj csak, majd érted jövök -elhadarta neki az utasítást, de láthatóan Leo megértette, ugyanis engedelmesen az asztal alá bújt, és lefeküdt.
-Ügyes voltál a játékban -Amira már cseppet sem haragudott barátjára, így a kedves hangnem is a kisujjából jött. A táncparkett közepéhez sétáltak, ahol egyből átfonta karjaival a srác nyakát, hogy a banda által játszott dülöngélős dalra lépkedjenek.
-Ugye tudod, hogy borzalmas volt nélküled ez a pár nap? -hiába nézett zöld szemeivel rá, nem igazán látta a fiú arcát, mivel a maszk eltakarta. Rövidet sóhajtott csak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Samu
INAKTÍV



RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2012. október 29. 22:38 Ugrás a poszthoz

Amira! Zach!

HALLOWEEN!
Ez Samu kedvenc ünnepe. A kedvence! Haha! Valaki meglepődött? Úgy érzi, ez legalább annyira az ő napja, mint az összes többi tisztességes kimúlté, és ilyenkor kétszeresen kötelességének érzi, hogy kifogástalanul (vagy éppen jó sok kifogással) teljesítsen kopogószellemi feladatkörében. A körülmények tökéletesek; ilyenkor sokkal nagyobb a tömeg, a tömeg pedig mágnesként vonzza Samut. Euforikus örömében visongva repdes a folyosókon, úton-útfélen káoszt és zűrzavart kelt; a mai napja például azzal kezdődött, hogy az este kirakott tököket rádobta a kába diákokra, akik megzavarodva császkáltak az elvarázsolt kastélyban, aztán gondos kutatómunka után elárasztotta pókkal az egyik lányvécét. Délután menetrendszerűen lement, és kiborította a leveseket, amiket a manók az ünnepi lakomára főztek, majd dolga végeztével úgy döntött, hogy a bálban is tiszteletét teszi. Egyébként is eljött volna, de most, hogy néhány szellempajtása csúnyán legorombította állítólagos szemtelenségéért, a bál már egyszerűen kihagyhatatlan eseménnyé lépett elő az életében, hiszen az említett kollégák is jelen lesznek. Majd meglátják, milyen is az, ha Samu igazán szemtelen!
Menet közben durcásan megzavart még két szerelmespárt egy sötét sarokban, és legalább négy lány, a bálra gondosan elrendezett hajkoronáját tette tönkre a töklével, amit a nagyteremből cipelt egy hatalmas bólés tálban. Aztán egyszerre kireppent a kastélyból, és a hatalmas, gonoszan vigyorgó töksátor felé vette az irányt. Még kevesen értek le a bálba; a legtöbben még a jelmezükkel bajlódnak, vagy az ünnepi vacsorát ülik örülve, hogy Samu végre továbbhaladt. No de azért akadnak játszópajtások; ilyen például az a szépséges menyasszonyruhába bújt lány, aki a jelek szerint nagyon szeretné elnyerni a bálkirálynői címet, meg a vele táncikáló úrfi.  
- HAHHÓ! Szépségem, hát ilyen rút férjecskét választottunk magunknak? Sok boldogságot az ifjú párnak! - Üvölti felettük, miközben egy nagy adag rizsszerű anyagot szór ki a zsákjából; a pici rizsszerű izék esés közben 5-6 centisre nőnek, és a diákokra érkezve életre nyomban kelnek, hogy megcsikizve őket vidáman bekússzanak a ruhájukba és a hajukba. Ezek egyébként elvarázsolt cukorkák, 5-10 perc múlva elmúlik a virgoncságuk, de utána meg egyenletes, kesernyés szagot kezdenek árasztani. Az ilyen nyalánkságok pont az olyanoknak valók, mint Samu! Nem árt, ha mielőbb eltüntetik őket, a szag nehezen múlik el.
- Táncoljatok, bolondgombák! - Visítja gonoszan nevetve a szellem, majd sietve átszáll a zenészek felé. Ma még rengeteg dolga lesz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 29. 23:01 Ugrás a poszthoz

Halloween, Mira, egy kicsit Samu

Miután belépek az iskola területére, egyenesen a rét felé veszem az irányt, hiszen ott folytatódik a halloween parti és még nincs kedvem visszamenni a Monsters-be. Szóval ezért döntöttem úgy, hogy még folytatom a bulizást. Ám most nem a Sötétségbe megyek, mert már nincs kedvem újabb próbákhoz. Inkább a töksátrat látogatom meg, ugyanis onnan lehet hallani a zenét, ami azt jelenti, hogy ott lehet táncolni. Már régóta nem táncikáltam. Ha jól emlékszem Elwood tanár úr óráján táncoltam egyet, de azóta semmit nem csináltam.
Lassan belépek a helyszínre. Mindenhol töklámpásokat látok meg, amelyek megvilágítják az utat. Már meg is érkeznék a táncparkettre, ám két ajtót pillantok meg. Az egyik előtt egy hóhér szobor áll, s az van kiírva, hogy valami tárgyat kell beletenni a tálba. Mivel nincs olyan cuccom, amit szívesen odaadnék a szobornak, a másik ajtóhoz megyek, hátha azon keresztül "ingyen" eltudok jutni a többiekhez. Ám ahogy látom, ott minden pókhálós. Ezért lehúzom a kezemről a fehér kesztyűm s beledobom a tálba. Remélem ez megfelel a szobornak. Nos úgy tűnik, hogy igen, mert beenged. Amint átlépem a küszöböt, meglátom az élőzenét, a gyertyákat, az italokat és a táncparkettet. A DÖK-ösek tényleg kitettek magukért. Körbenézek a sátorban, hátha meglátok egy ismerős arcot. Épp feladnám a keresést, ám ekkor meglátom Amira Loveguardot, aki ott volt a temetőben is. Odamegyek hozzá, s megszólítom.
 - Azt elhiszem - nevetek. A lány biztos elfáradt egy kicsit, hiszen ő vezényelte le az egész temetős dolgot. Ami azt illeti, nagyon jól végezte a munkáját. Mikor Mira megfogja a kezem, megcsókolom a kézfejét, mert ezt így szokás. Vagy tévednék? Még mielőtt felsétálnánk a parkettre, Mira megbeszéli Leoval, hogy mit csináljon.
Végre belépünk a többi táncoló diák közé. Mira a nyakam köré fonta karjait, mire én megfogtam a derekát.
 - Köszönöm - mosolygok. Szerintem is szépen játszottam. Elvégre nyertem egy-két nyalánkságot. - Te pedig nagyon szépen levezetted az egészet - dicsérem a munkáját. Furcsa, hogy pár nappal, ezelőtt még nem is akart engem látni. Meg mérgesen beszélt hozzám, most pedig kedvesen csengett Mira hangja.
 - Nagyon rosszul éreztem magam, elhiheted. Még egyszer mondom, nagyon, de nagyon sajnálom azt, amit mondtam. -
Ám mielőtt még tovább beszélhetnék, valaki megzavar minket. Egy szellem. Elmondja, hogy milyen "szép" a jelmezem, aztán pedig gratulál nekünk. Ingerült hangon megszólalok:
 - Kotródj már innen!
Erre a szellem kiszór valami rózsaszín izét a zsákjából, ami egyenesen ránk esik. Mikor belehull a ruhámba ez a cucc, csikizni kezdi a testem. Megpróbálom kirázni ezeket a valamiket, kisebb nagyobb sikerrel. Pár perc múlva megint Mira felé fordulok, s megfogom a derekát, s jobbra, balra kezdek dőlöngészni, amit én táncnak nevezek.
 - Mesélj valamit, mi újság? Tényleg régen beszéltünk már. -
Leveszem a maszkom, hogy Mira láthassa az arcom. Meg amúgy is kezdett már izzadni a fejem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 23:33 Ugrás a poszthoz

Halloween, már este, a temető után
Zawi, és Samu barátom


Zachary nagyon udvariasan kérte fel Amirát táncolni, amit egyébként a lány pár nappal korábban még nem éppen úgy fogadott volna, ahogy a bálon. Leo-t biztonságba helyezte, ugyanis nem szereti, amikor nekiállnak a diákok körülötte lebzselni. Az övé, más ne is érjen hozzá, főleg ne nyúzza, mert attól a falra mászik.
Kedvesen mosolygott, és teljesen természetesen karolta át a srác nyakát. Kezdésnek, és hangulatindítónak tökéletes volt az a zene, amit játszottak, de a tánc közben a fiatalok beszélgetni is kezdtek.
-Köszönöm szépen, élveztem is -széles mosolyra húzódott a lány szája. Tényleg nagyon élvezte a temetőben való tartózkodást, na meg a játék levezénylését is. Az volt a kedvence, amikor rá voltak mérgesek amiért nem úgy sikerült egy feladat, ahogy szerették volna. Olyankor csak nevetett, és legyintett.
Aztán felhozza a témát, ami mellett nem lehet mégsem olyan könnyen elmenni. Mégiscsak nemrég üvöltötték le egymás fejét, és kaptak össze nagyon csúnyán...utána eléggé rossz passzban voltak mindketten.
Még mielőtt bármit mondott volna az ismétlődő bocsánatkérésre, egy hirtelen meglepetés érte. Megjelent felettük egy régi ismerős, akihez kellemetlen pillanatok fűződnek.
-Ne már, Samu! Megint?! -mérges hangnemre váltott, szemöldökét ráncolva pislogott a szellemre. Sikerült már kellemetlen perceket okoznia neki, és Viktornak, amit nem fog elfelejteni. Pont a Zacharyvel való szakításuk után volt az a kis jelenet a könyvtárban. A véletlenek, ugyebár...
-Meg ne próbáld... -alig, hogy kimondta a felesleges felszólítást, már repült is a nyakukba valami cucc, ami egyenesen a ruhájának dekoltázsrészébe esett. Úgy csiklandozta, hogy alig tudta kiszedni onnan a cukorkát. Mérgesen dobta az elrepülő szellem után, aztán kirázta a hajából is a maradékot.
-Hát...kibékültünk Kristóffal. Most együtt vagyunk. Remélem sokáig, hiszen...öhm... -pontosan tudta, mit akar tenni. Csak egy kicsit szerette volna megviccelni barátját, és ez így, a lassú, és szomorú dal közben éppen kapóra jött. A nyakát karolta, majd odabújt hozzá.
-Babánk lesz -szomorúan mondta ki a kis hazugságot, és még a szemei is könnyesek lettek. Zach szemébe nézve lepottyant egy könnycseppje is, és teljes átéléssel, ajkába harapva figyelte a reakcióját.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. október 30. 00:26 Ugrás a poszthoz

Egyelőre Emcy Cheesy

Hát, eljött végre ez a nap is az évben, a Halloween napja. Őszintén szólva én nem tartom igazi ünnepnek, mert mégis mi a frászt ünnepelnek azzal, hogy egy csomó srác beöltözve szaladgál házról-házra és azt mondják, hogy csokit vagy csalunk. Na mindegy, ezt az én agyam nem tudja felérni sajnos, vagy lehet inkább szerencsére.
A szobáinkban magunkra cuccoltuk a jelmezeinket Emyvel, majd együtt szépen komótosan elindultunk lefelé a rétre, mert állítólag ott lesz valami érdemleges történés. Hát majd kiderül hogy érdemes volt e ezt a méhecske cuccot felvennem. Egyelőre kicsit viszolygok a dologtól, nem igazán szoktam magamat ennyire mutogatni, viszont van kis fullánkom, ami tökre szimpi, az nagyon bejön.
Menet közben beszélgetünk mindenféléről, főként én bombázom kérdésekkel a társnőmet, mivel ő már mestertanonc és végigmászta úgymond az osztályokat itt az iskolában, szóval van nem kevés kérdésem.
-De hogy a fenébe bírtad ki? Nem is mentél haza soha? Nem tudom, most már nekem is ildomos lenne kezdenem valamit magammal 19 évesen. Ciki hogy még mindig csak másodikos vagyok.
Megvakarom a tarkómat és kicsit felnevetek. Tényleg nagyon gáz a dolog, de megfogadtam magamnak hogy jövőre tényleg becsületesen levizsgázok.
Időközben elértük a célállomást, vagyis kiértünk a rétre. Vannak egy páran, de szerencsére fele akkora a tolongás, mint amire számítottam. Az Eridonban nagyobb partikat tartottunk anno...
-Merre tovább Emy? Sátor, vagy inkább szeretnél velem elveszni az erdőben?
Kérdezem egy méhecskéhez nem méltó ördögi vigyor kíséretében. Jó, persze, nem akarom kinyírni magunkat, de ezzel szerintem ő is tisztában van.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 30. 08:03 Ugrás a poszthoz

Halloween, Amira

Miután meglátom Amirát, odamegyek hozzá és felkérem táncolni. Igaz, hogy nem vagyok valami jó táncos, de hát úgyis mindenki csak jobbra-balra lépked. Akkor észre sem fogják venni, hogy milyen ügyetlen vagyok. Szóval fel is megyünk a táncparkettre. Ahogy felnézek, látom, hogy a sátor egy-két helyen ki van lyukasztva. Azon keresztül pedig beárad a holdfény. Nagyon hangulatos. Itt-ott egy denevért látok a sátorban repkedni, vagy egy szellemcsapatot. De szerencsére hozzánk még egy denevér, sem szellem nem jött. Miután megbeszéljük, hogy milyen volt a temetőben, megjelenik egy szellem. Amira a szellem nevét kimondja, ám Samu az nem hallgat rá, sőt, nem is foglalkozik a lánnyal. Mond valamit, aztán ránk szór rizsszerű rózsaszín izét. Ami beleesik a jelmezembe, meg igazából mindenhova, s csikizni kezdi az egész testem. Addig rázom magam, amíg ki nem jön az utolsó cukor. Miután a szellem elhúzza a csíkot, Mira válaszol arra kérdésemre, amit az előbb tettem fel.
 - Igen? Gratulálok nektek. -
Ám valójában mégsem annyira örülök Amirának meg Kristófnak. Hogy miért? Azt én magam sem tudom. Talán, mert... féltékeny vagyok? Ami azt jelentené... Nem! Már nem vagyok szerelmes a lányba. Régen túlléptem már rajta. Ám amit mond a lánya, az teljesen lesokkol.
 - Te-te-tessék? Terhes vagy? - mondom alig hallhatóan. Teljesen lefagyok, nem látok semmit. A "kép" vibrálni kezd. Lehunyom a szemem, jó erősen megfogom Mira kezét, aztán elengedem. Ugyanis érzem, hogy nem tudom megtartani magam és nem akarom, hogy Amira is elessen. Hátradőlök és elájulok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emandorie West
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2012. október 30. 14:48 Ugrás a poszthoz

Kivus - Halloween

A Halloween mindig is a kedvenc ünnepeim közé tartozott. Hogy miért? Milyen muris már, hogy a nép nagy része beöltözik valami idióta jelmezbe és a környéket járja csokit vagy csalunk-at ordítozva.
Pontosan erre készültünk mi is Kivával. Hallgattuk, ahogy jókat kuncogtak magukban a festménylakók, ahogy leszenvedtük magunkat a toronyból. Hozzátenném, hogy a sötétség, amit az egész napra kiterjesztettek, sem volt segítségünkre. Fekete barátosném méhecskének, jómagam pedig Piroskának öltözködve vágtunk neki az estének, na meg a skalpvadászatnak, csak mert miért ne alapon.
 - De, hazamentem. Egyszer. Azóta nem. Tudod, igazából nem is vágyom oda vissza… Csak a rosszat kaptam, meg szépen el is csesztem az életem azzal, hogy rohantam, amikor sikítottak értem.
Arra az egy évre nem szívesen emlékszem vissza. Mindenről lemondtam, amiről csak tudtam, azért, hogy olyanoknak segítsek, akiknek valójában nem kellett volna. Adam elment, Seren is keresztülnéz rajtam… Egyszer volt egy ilyen mese is, de véget ért, mindenkorra. Az új fejezet címe: Dorie újratöltve.
 - Még a végén beállítanak téged holmi pedofilnak, ha a másodikos fiúcskákkal mutatkozol, akár csak tanórákon is. Pedokiva. Igen, ez megfelelő – széles vigyorral a fejemen oldalba böktem, csak reménykedve, hogy nem szándékozik a farára erősített fullánkját belém mélyeszteni.
A rét nem bizonyult valami nagy durranásnak. Pár ember lézengett erre-arra, úgy tűnt, mintha nem igazán tudták volna, merre és mit is kellene keresniük. Mondjuk, nem mintha nekem valami halvány milkalila gőzöm is lett volna.
 - Szeretnék veled a sötét erdőbe keveredni, szóval lássuk a medvét – ha már Piroska, legyen erdő is. Csak farkas ne, vacsora nem szándékoztam lenni az éjszaka folyamán.
Utoljára módosította:Emandorie West, 2012. október 30. 14:49
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 30. 18:45 Ugrás a poszthoz

Zawi


Ez a lassúzás jónak indult, habár Samu, a kevésbé barátságos szellem elég rendesen megtréfálta a két rellonost. Amira kiakadt, utálja, ha megzavarják abban, amit csinál. És bár most nem volt túl nagy a beszélgetés, azért mégis szeretett volna inkább arra figyelni, mintsem a cukrokra, amik a ruhájába estek.
Aztán elővette a kis szemét énjét, meg a tökéletesre csiszolt színészi tehetségét, és miután elmondta Zacharynek, hogy Kristóffal végre tényleg egymásra találtak, jöhetett a feketeleves. Látta a srác szemében, hogy elevenem tud nagyon örülni a kapcsolatuknak, na de hát ha egyszer legjobb barátok, csak megérti.
Azonban lehet, hogy a terhesség bejelentése kicsit el lett túlozva. Teljesen más reakciót várt, várta, hogy kiabálni kezd, vagy otthagyja a fenébe, és inkább lelép, mert nincs hozzá pont halloweenkor türelme, sőt, azt is eltudta volna képzelni, hogy örülni fog a hírnek, hiszen szereti a kisgyerekeket. Na de az, hogy a hír hallatán megkapaszkodik benne, és pár másodperccel később a földön köt ki...hát álmában sem gondolta volna. Nagyra tágult szemekkel nézett le rá, nem tudta, mit kéne csinálni. Majd végül letérdelt hozzá. Ebben a menyasszonyi ruhában kissé nehézkesen ment csak, hiszen valamelyik része rá akart lógni egyfolytában vagy a srácra, vagy pedig a körülöttük futkározók lába alá akart kúszni.
-Zach! Basszuskulcs... Zach... -fogalma sem volt, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, csak annyira volt képes, hogy pofozhassa finoman, aztán felkelt a földről, és ijedten kifutott a sátorból.
A szívéhez kapta a kezét, majd eszébe jutott, hogy csak egy eldugottabb kis helyet kellene keresnie, és máris magához vehetné a ruhájába rejtett szál cigarettát.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Samu
INAKTÍV



RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2012. október 30. 20:44 Ugrás a poszthoz

Amira! Zawimawi!

Milyen csodás egyszerű, vidám szellemként lebegni a hátul, középen berendezkedett zenekar fölött s nézni, ahogyan minél több és több játszópajtás érkezik! Rengeteg szétrombolható frizura, tönkretehető jelmez, ilyen jó társaságban Samu igazán elemében érzi magát. Úgy dülöngnél előre-hátra a levegőben, mintha ő lenne a bál Királya, és tulajdonképpen az is előfordulhat, hogy ma még megkoronázza magát - mikor elér eddig a gondolatig, gyanúsan körbe is pillant a teremben, hátha meglátja a koronát. Sajnos a DÖK-ös kis bolondgombák számítottak Samu jelenlétére is, így egyelőre eldugták valahová a fejdíszeket.  
Ám ebben a nagy nézelődésben kedvenc házaspárja ismét magára vonja a figyelmét.
- Hát nem tudnak élni nélkülem! - Ordít fel vidáman, és már száguld is a táncparkett felé. Láthatóan nagyon tetszik neki Zachary kiszolgáltatott helyzete, a legkevésbé se aggódik az egészségéért.
- Nicsak! - Szól vidoran, miközben figyeli Amirát, ahogy éppen családon belüli erőszakot követ el. Sajnos mire odaér, addigra a kicsilány felpattan s már félúton jár a kijárathoz. Samu nem rohan rögtön utána, elvégre előtte segítenie kell bajba jutott honfitársán, Billyn.
- Nicsak! - Másodjára már sokkal több gúnnyal és visítással kiált fel. Nagyjából 3 másodpercébe kerül ellopnia az egyik versenyre készített bájitalt, hogy aztán azt az aggódó emberek felett egyenesen a fiú arcába borítsa. Az üst szerencsére újratölti magát, de Samu csak kétszer árasztja el a diákokat a lével. Őszintén, fogalma sincs milyen anyaggal szórakozik, de talán nem lesz belőle gond. Aztán majd meglátjuk.
- Szerelmem! - Trillázza fars hangon, elhajítva az üstöt, nehogy túl könnyű célpontjává váljon valakinek a tömegből. Nem várja meg, hogy magához tér-e a kis ficsúr, a kiáltás után rögtön Amira után rebben.

A szabadban légnemű szellemalakján a Hold különös fényben törik meg; olyan, mintha egy kicsit csillogna. Ám ha egy fa árnyékába húzódik, szinte alig látszik, és Samu már mestere az álcázásnak.
- Hopp...Bolondgomba! - Suttogja, miközben megtalálja a rikító kis menyasszonyt és könnyedén átlibben rajta. Ez bizony nála se párosul kellemesebb érzéssel, mint minden más szellemnél.
- Hát így ott hagyni a férjecskénket...Szegény Samu gondjaira. Szegény Samunak kellett ápolnia. - Mondja tettetett sajnálkozással, egészen közel a lányhoz.
- Persze Samu mindent elkövetett. - Biztosítja kincstári vigyorral, szemtelen hangon, majd elővigyázatosságból a lány felé lebeg. Ma este nem akarja békén hagyni őt.

//A hajlékonysági főzetet öntöttem Zach-re, ő dönti el, hogy a bájital belement-e a szájába, lenyelte-e, hogy egyáltalán hatásos lesz-e//
Utoljára módosította:Samu, 2012. október 30. 20:48
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. október 30. 22:43 Ugrás a poszthoz

Amira

Az őrült tudós nem áll messzire Viktor alapjellemétől és nem is kellett sok mindent csinálnia magán. Csak összeborzolta a haját, belekent egy kis zöld trutyit, hogy a hatás meglegyen, a szemüvegén is eszközölt némi változtatást így most a szódásszifon alja kismiksa ahhoz képest, amit ez az orra végére biggyesztett. A hatás kedvéért, egy véresnek tűnő, koszos orvosi köpenyt is magára húzott. Fogai is kaptak egy kis trutyit, hogy sárgásan világítsanak. Szeme pedig vörös színt kapott. Kitett magáért a fiú, de rendesen. Szóval a felismerhetőség jelenleg igen esélytelen. Még néhol ráncosnak is hat, meg a bőre is viseltesnek tűnik. Körme alatt kosznak kinéző valami éktelenkedik. Visszataszító. Pedig teljesen higiénikus és egészséges.
Nem úgy, mint a sátor melletti kis akciózása a kis vörösnek. Várjunk csak! Vörös?! Amira! Mit tettél?! A fekete jobban áll neked, az olyan démoni, de megértem a ruhaválasztást. Amira tényleg egy gyilkos feleség. Viktor mégis kiszúrja már most és egy széles vigyorral a képén felé is veszi az irányt. Ha gyorsan átugrok Amira mesélőjéhez, akkor láthatom, hogy ez bizony úgy néz ki ebből a szemszögből, mintha egy pszichopata közelítene felém, aki éppen meg akar ölni. Ijesztő. De én tudom, hogy szó sincs emberevő orvosról, vagy hasonlóról, csak erről a túlméretezett kölökről van szó.
 - Szia drága! - Szólal meg már messzebbről még mindig azzal a széles mosollyal, nézve ahogy a lány próbálkozik az öngyújtójával. A lányról a bagó szagát már megszokta érezni, ezért nem is tesz a dologra megjegyzést, bár ő maga nem cigizik. Nem is bírná a hegymását, ha másképp tenne. Az elég tüdőt próbáló egy hobbi.
A Mira felé repülő szellem pedig idegpróbáló egy valaki. Viktor ki is fújja a benne lévő levegőt miután meglátja a lebegő rémalakot, de folytatja útját a lány irányába.
Utoljára módosította:Radits Viktor Endre, 2012. október 31. 11:35
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. október 30. 23:51 Ugrás a poszthoz

Emy

Egy picit fázok, ezt egy hangos tüsszentéssel meg is erősítem. De a hang mintha nem is egy lányból szakadt volna ki, hanem inkább egy trollból. Hiába, apuféle.
-Bocsi. Van egy zsebkendőd?
Kérdezem alig érthetően Emytől, mert a kezem közben a szám és az orrom előtt van. Inkább megkímélem a környezetemet, nagyon rendes vagyok a mai napon.
-Értem. Hát, én örülök, hogy visszatértél közénk Em, nélküled üresebb lenne az iskola. Meg a kviddicscsapat is.
Mondom miközben jó hangosan nevetek. Tényleg hiányérzetem lenne, ha ez a dilis csaj nem lenne itt közöttünk. Van pár szép és kevésbé szép emlékünk együtt, talán ő az egyetlen ember, aki a régi ismerősi körömből még itt maradt. Emiatt pedig különösképpen ragaszkodok hozzá.
-Pedokiva az öreganyád Emy. Tudom, hogy nehezen vagyok képes már vegyülni, de azért nem ennyire.
Küldök egy szemforgatást is mellé, de aztán elvigyorodok, természetesen nem vettem komolyan amit mondott. Nem is igazán lehet mindig komolyan venni ezt a lányt, maximum akkor, hogyha egy véres baltával áll a kezében és közli veled, hogy megölt valakit. Na akkor lehet. Meg különben is, ez a Piroska szerkó... egy nagyra nőtt gyerek benne.
-Akkor gyere szépen, megyünk erdőt járni.
Belekarolok és elhúzom az erdő felé. Közben a háttérben valamelyik gyógyegér kopogószellem csinálja a hisztit, mindenki szalad kifelé a sátorból.
~Úgy nézem jól döntöttünk. Csak nehogy erre jöjjön. ~ A második mondatot már félve gondolom ki, mert ilyenkor szokott a gondolat életre kelni, nekem meg Hektor óta nem volt dolgom szellemekkel, amit annyira nem is bánok, hogy őszintén megmondjam.
Mikor elérünk a "sötétség széléhez", két manóval találkozunk. AZ egyik valami bohócféle lehet, a másik pedig úgy nézem valami inas. Kérdőn tekintek Dorie-ra.
-És most merre menjünk?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 10:36 Ugrás a poszthoz

Samu, Viktor

Csodálatos dolog másokra a frászt hozni, na de ennyire azért mégsem... Mármint persze, vicces mikor egy srác lazán hanyatt vágja magát a bál közepén, de nem akkor, ha a legjobb barátjáról van szó az embernek.
A magához térítést Amira nem vállalta, gondolta, biztos akad majd ott valaki, aki elvégzi helyette a piszkos munkát. Tegyük hozzá, azért meg is rémült, nem csoda, hogy keze ügyébe került a cigi, és az öngyújtó. Pedig már tényleg jó ideje nem gyújtott rá, méghozzá az eset óta, amikor totálisan maga alatt volt.
A sátor előtt állt, vagyis már ment volna arrébb, amikor megint Samu hangjára lesz figyelmes. Alig, hogy feldolgozza a hirtelen jött szellem jelenlétét, az még szimplán át is suhan rajta.
-Ó hogy az a... -a hideg szaladt végig a lányon, egyáltalán nem volt kellemes érzés. Haragosan nézett a szellemre, bár tudta, felesleges. Ellene aztán nem lehet mit tenni.
-És sikerült szájból szájba lélegeztetni? -kérdezett vissza gúnyos hangon. Cseppet sem fűlött hozzá a foga. Bármit megtett volna azért, hogy békén hagyja, és szépen nyugodtan lenyugodhasson.
-Ó, gratulálok, akkor már életmentőnek is elmehetnél, nemde? -kérdezte felvont szemöldökkel, miközben öngyújtójából a maradék kis tüzet is kicsalogatta.
Alig, hogy meggyújtotta a cigaretta végét, felpillantva egy olyan jelenségre lett figyelmes, amivel nem számolt. Meg is ijedt a felé közeledő valamitől -illetve valakitől-, hátrált pár lépést. A közeledő hangja viszont ismerősen hangzott, kíváncsian meredt rá.
-Drága ám a jó édes... Viktor! -a felismerés akkor hasított az agyába, amikor már elég közel voltak egymáshoz ahhoz, hogy rendesen kivegye az ismerős arcformákat.
Elfintorodott a jelmezre nézve, de azért örült neki, és üdvözlésképpen megölelte, majd egy puszit nyomott a szemüveges kis barátja pofijára.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 31. 12:10 Ugrás a poszthoz

Halloween egy kicsit Mira és Viktor

Mira meg én már éppen beszélgetnénk egymással, ám valaki közbeszól. Egy szellem. Szerencsére még nem volt alkalmam találkozni ezzel fiú-szellemmel, vagyis Samuval. Legalábbis Mira így szólította. Rá is nézek a lányra, hogy ő mégis honnan ismeri ezt a szellemet. Ekkor Samu ránk szór valami rózsaszín izét. A kis rizsszem szerű valamik beleesnek a ruháinkba és csiklandozni kezdi az egész testem. Gondolom Amiráét is. Miután sikerül kiráznom az összes cukrot a ruhámból, visszafordulok Amirához. Remélhetőleg most már békén hagy minket ez a lény és tudok beszélgetni a lánnyal. Meg is kérdezem tőle, hogy mi újság, mire Mira válaszol is. Azt mondja, hogy kibékült Kristóffal, aminek cseppet sem örülök. Bár próbálom azt mutatni, hogy milyen boldog vagyok-e hír hallatára, de szerintem nem sikerült. Na mindegy... De amit most mond, az teljesen lesokkol. Micsoda? Terhes? Ez meg mégis hogy lehetséges? Ilyen fiatalon? Megfogja tartani a babát? Annyi kérdést szerettem volna feltenni a lánynak, de nem tudtam. Ugyanis elkezdtem szédülni. Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Biztos tökre sápadt is vagyok. De meg kell állnom a lábamon, hisz fiú vagyok! De az a tény, hogy a legeslegjobb barátom babát vár, teljesen lesokkolt. Olyannyira, hogy még el is ájulok. Mivel senki nem fog meg, hangosan terülök el a földön. A fejem akkorát csattan, hogy csak na. Szemeim lecsukva, nem hallok és nem is látok semmit. Csak annyit érzek, hogy valaki kevésbé fájdalmas pofonokat osztogat. Aztán ő is abbahagyja.
Ám mikor valami cucc belekerül a számba, kinyitom a szemem. Mi ez a....?! Felkelek, s mielőtt még lenyelném a folyadékot, kiköpöm. Ki tudja, hogy mi ez? Lehet, hogy csak sima víz, de az is elképzelhető, hogy valami egészen más. Ránézek a köpetre és látom, hogy ez nem víz és nem is töklé, vagy gyümölcslé. Ez egészen más. Na, mindegy. Körbenézek, hátha meglátom, hogy ki öntötte bele a számba ezt a valamit. Samut látom kisuhanni a sátorból. Utálom ezt a szellemet. Szemeimmel Mirát keresem, ugyanis biztos vagyok benne, hogy hoz vizet, vagy valamit, hogy felélesszen. Vagy valakitől segítséget kár. De sehol sem látom a lányt. Felállok - pedig elméletileg még ülnöm, vagy feküdnöm kéne még pár percig, mert akkor biztos, hogy nem jön vissza az ájulás, de most nem foglalkozok ezzel hanem - felállok és kimegyek a sátorból. Határozott léptekkel megyek ki a töksátorból. Mikor kiérek, kit pillantok meg, na kit? Amira Loveguardot, aki épp valamelyik pasijával van. Ha ő ájult volna el, akkor én addig maradtam volna ott mellette, amíg ki nem nyitja a szemét. De Mira nem így csinálta. Oké. Nekem most lett elegem ebből a lányból. Pedig már épp kibékültünk volna, de Mira elrontotta. Szúrós szemekkel ránézek a két diákra.
 - Sziasztok! - mondom mérgesen, majd elfordulok és a kastély felé veszem az irányt.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 31. 12:12
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 31. 19:20 Ugrás a poszthoz

Halloween;Samu, Amira megemlítve:Piroska és a Méhecske

Halloween, halloween, halloween.
Egész héten szinte minden diák erről az ünnepről beszélt. Nem értette Rita, hogy a ezek a "gyerekek" miért beszélnek ennyit erről a napról. Ezért úgy döntött a kislány, hogy ő is utána néz ennek az egésznek. Megnézte a faliújságon, hogy mi is lesz ezen az ünnepnapon. Mikor végig olvasta az egész leírást, elvigyorodott a lány. Már akkor eldöntötte, hogy ellátogat a rétre, ahol ez az egész esemény lesz. Tudta, hogy ez lesz egyik kedvenc ünnepe, a szülinapja után.
Nos eljött a várva várt nap. Látta, hogy minden tanuló izgatottan készülődött az egész dologra. Szinte minden diák beöltözött valaminek. Rita nézte, hogy melyiket kéne megszívatni. De mivel olyan sokan voltak, nem tudta eldönteni, hogy ki legyen. Mellesleg látta, hogy szellemtársai is készültek e nagy napra, ezért arra gondolt, hogy majd becsatlakozik hozzájuk. Bár most egy kicsit fél odamenni a többiekhez. Mi van, ha elzavarják? Végül arra a döntésre jutott, hogy beszélni fog valamelyik szellemtársával.
Rita látja, ahogy az összes kis nebuló halad a rét felé. Na, eljött az idő. Inez átmegy a falakon és végül kijut a rétre. Lilth - a macskája - természetesen vele van. Szerencsére túl élte a kísértet házban történt dolgokat. Bár először haragudott a gazdájára, de aztán megbékélt vele. Igaz, hogy még csúnyább lett, mint volt, de Ritát nem zavarja különösebben. Ahogy szépen lassan halad a réten, meglát két lányt, akik az erdő felé tartanak. Gonosz vigyorra húzódik a szája. Na, ők tökéletesek lesznek. Már épp utánuk suhanna, mikor meglátja Samut, az egyik szellemtársát. Látja, ahogy egy lánnyal beszélget. Hmm... talán el kéne hívni, hiszen egyedül mégsem olyan jó ijesztgetni. Oda is suhan hozzájuk, s mikor Rita közelebb ér, meglátja a lány arcát és eszébe jut, hogy már látta őt valahol. Mégpedig a kísértetházban. Ő volt az a lány, akinek a fejére ejtettem a macskát. Újra vigyorogni kezdek és megszólalok:
 - Szia! - mondja a lány felé fordulva. - Nem ismerős ez az édes kiscica? - kérdezi tőle. Rita kíváncsi, hogy ugyan mit fog reagálni a lány. Hisz' őt nem látta  meg a kísértetházban, ugyanis még épp időben elslisszolt. Végül Samuhoz szól:
 - Gyere, hagyd békén szegény lányt. Így is eleget piszkáltad már. Most láttam két leányzót, akik az erdő felé igyekeztek. Nem kéne meglepni őket? - rákacsint Samura. Végül áthalad az ismeretlen nevű lányon, s elindul az erdő felé.
 - Na, jössz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2012. október 31. 22:24 Ugrás a poszthoz

Ádíííííka és a Halloween párti

Hellóóó, Halloween! Ma reggel így pattantam ki az ágyból vidáman, és kezdtem neki a napnak. Szerettem ezt az ünnepet, habár a magyarok nem úgy ünneplik, ahogy pl nálunk szokás, vagy éppen Amerikában, amit sokkal jobban szeretek, az iskola szeret műsort csinálni. Tudom, hiszen egyszer még nekem is kellett szervezni. A régi szép idők. Most azonban semmi ilyen dolgom nem volt, egész nap a jelmezemet pakoltam jobbra-balra, a sminkemen gondolkoztam, meg a hajamon, végül eljött a késő délután, én pedig a zuhany alatt kötöttem ki. Nem láttam Ádámot már vagy egy hete, de lehet több is, ami valljuk be, elég szokatlan, azt tekintve, hogy előtte mennyit találkoztunk. Lehet emiatt nem is tudom pontosan meghatározni, mikor láttam utoljára. Mindegy, nem akarok ezen elmélkedni nagyon, mert most eljön Halloween-ezni, és ez a lényeg, nemde? Zuhany után magamra vettem a jelmezem, ami meg kell hagyni, nem mutatott hülyén rajtam, sőt, még egészen jól is állt. Elővettem a sminkcuccaim, kikerestem a tusom, a szemceruzám, és a szempillaspirálom, és egy full fekete sminket készítettem magamnak, ami kellően nőies. Nem akartam zombinak kinézni, vagy ilyesmi. A hajam kibontva hagytam, csak egy ördögfüles hajráfot tettem bele, de úgy, hogy elül is maradjon néhány tincsem, elvégre így jobban mutat az egész. Kentem fel vörös rúzst az ajkamra, hogy még piros-feketébb legyen az egész kinézetem,majd szó szerint nyakig másztam a  szekrényembe, és kezdtem kutatni a fekete magassarkúmat a kupacokban. A tíz centiset, mert miért is kisebbet? Olyan jó húsz perc keresgélés, és néhány keresetlen szó hangoztatása után végre meglett, így boldogan bújtam bele. Magamra vettem egy hosszú fekete kabátot, ami a térdemig ért, és összegomboltam, hogy ne fagyjak szét. Stílusosan akartam késni, így nem is indultam el rögtön, bár tény, kész sem voltam időben, dehát ez van, mit csináljak. Egy olyan jó fél órás késéssel léptem át a Rét "határát" és vegyültem el a jelmezes diákok között. Mosolyogva figyeltem az iskola szellemeit, és diákjait, egészen addig, amíg Samut meg nem pillantottam. Amióta volt az a kis összetűzésünk, nem kifejezetten kedvelem, sőt mi több. De ahogy látom, még mindig nem tudott leállni mások pesztrálásával, így csak egy fintort elnyomva fordítottam neki hátat, és kezdtem körbe nézni. A DÖK megint kitett magáért. Ez azt hiszem magától értetődő.

Jelmez
Utoljára módosította:Rose V. Prescott, 2012. október 31. 22:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fodor Ádám
INAKTÍV


Sportnarrátor, Újságíró, Szóvivő
RPG hsz: 1
Összes hsz: 1
Írta: 2012. november 1. 03:06 Ugrás a poszthoz

Rose

Ritkán fordul elő, hogy volt bagolyköves diákok már az év első ünnepén visszajönnek régi iskolájukba, Ádám ellenben nemcsak, hogy megtette, de hű gyerek módjára jelmezt is kölcsönzött az alkalomra. Szó mi szó, a faluban néhányan ráordítottak és rácsapták az ajtót, mikor idefele egy kis cukrot próbált kérni a lakóktól, de néhány háznál azért megszánták és nem hagyták éhezni szegény fiút így az ünnepi lakoma előtt. Egyébiránt holnap ünnepnap, meccsek nincsenek és az újság is rég a nyomdában van, magyarán az égvilágon semmi dolga nincs. Itt viszont van ingyen kaja, ráadásul manófőzte, buli, zene, szórakozás, és rengeteg  régi ismerős, többek között ugye Rose. Miatta egyébként is lejött volna Pestről (nem mintha sok választása lenne), így annyi a változás, hogy nem a faluban, hanem a réten találkoznak - már lassan két hete, hogy nem látták egymást.
 A lakomán Ádám már nem is számít a lány jelenlétére, hiszen a kis dagijának mind a 45 kilójával "bele kell férnie a ruhájába," ám ő helyette is bőven megesz minden mozdíthatót. Cseppet sem meglepő módon még így is sikerül hamarabb odaérnie a hatalmas töksátorba kedvesénél, a várakozással töltött időt pedig a sütemények kóstolgatásával és a zenekar bámulásával tölti.
- Szia, édes! Hogy tetszem? Fogadjunk, megint alig van rajtad ruha. - Köszönti vidáman a szokásos fültől-fülig érő pajkos vigyorával, miközben Rose elé siet, hogy átkarolja és egy kissé szenvedélyesre sikerült "szia, rég láttalak" csókot nyomjon a szájára. Tulajdonképpen lehet, hogy ez a köszönés elég is lett volna, de ő azért még a fülébe súgja, hogy reméli, nem szándékoznak túl sokáig maradni. Persze az is előfordulhat, hogy Rose már a srác jelmeze miatt se szeretne órákig bálozni, főleg miután vidáman meglengették előtte a mikrofonfrizurát.
- Egyél! - Mondja komolyan, miután kigyönyörködte magát kedvesében, aztán már tolja is felé a vérpiros muffint anélkül, hogy kiengedné őt a karjaiból. Teljesen tisztában van vele, hogy Rose ma is alig evett, kétéves kapcsolatuknak már szerves része, hogy ezzel piszkálja a lányt.

Jelmez. Igen, a férfi. Mikrofonfrizurával.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2012. november 1. 13:24
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2012. november 1. 13:47 Ugrás a poszthoz

Ádíííííka és a Halloween párti

Nem számítottam arra, hogy máris Halloween lesz. Most papolhatnék arról, hogy milyen gyorsan telik az idő, na de akkor ilyen papolásról is beszélünk? Hiszen az idő csak úgy repül, hogy az ember észre sem veszi. Én is már olyannyira megöregedtem, igazából elgondolkozom, mi dolgom van nekem még itt. Már rég elvégeztem volna az iskolát, ha nem bukok meg kétszer. Azért valljuk be ez elég ciki. Mármint, hogy most vagyok tagja csak a végzős diákoknak. És úgy érzem nem csak testben, de lélekben is kinőttem egy picit a Bagolykövet. Szó ne essék róla, még mindig imádok itt lenni, de már nem igazán találom a helyem. A korombeliek már mind elmentek, vagy mestertanoncokká lettek, egy-két emberről a mostani évfolyamomból már azt sem tudom kicsoda, ami így belegondolva elég durva. Vagy két évvel később kezdett, mint én, pesztrálhattam, hogy pisis, most meg szívok, mert együtt járok vele. Na akkor ki is a béna?
Meglepődtem, mikor Ádám előttem termett, bár nem kellett volna, hisz a  jelmezével meglehetősen kilógott a többiek közül. Na persze, dehát számíthattam volna rá, hogy ilyen kirívó jelmezt fog felvenni, mint egy mikrofonfrizura. Úristen. Letagadom, esküszöm. Azért még hiányzott.
- Esélye sincs annak, hogy ismerlek téged. - mosolyogtam rá kedvesen, majd megbillentettem kicsit a fejem. - A lábamon, és a vállamon kívül minden le van fedve. - kacsintottam rá, majd vidáman csókoltam vissza. Most lehet azt mondani, hogy nyálas szerelmespár vagyunk, de meg kell hagyni, egy több mint két éves kapcsolat közel sem semmi. Sőt, talán durva, de életem eddigi leghosszabb kapcsolata. Amiből még mindig nem akarok kiszállni. Sőt. Sokáig maradás, ki tudja mi lesz még? Azért én kíváncsi vagyok a programok egy részére, imádok félni.
- Nem vagyok éhes. Mielőtt lejöttem, ettem csokit. Na, vidd innen. - jelentettem ki, kicsit húzva a számat. Ezt a mai napig nem tudtam megszokni, hogy etet. Nem szeretem, amikor valaki etetni akar, és ezt még Ádámtól sem viselem el, akármennyire is imádom. Viszont kezdett melegem lenni, úgyhogy mocorogni kezdtem, és egészen addig tekeregtem-mocorogtam, míg végül leszedtem magamról a kabátot. Érdekes, mert általában fázni szoktam, és most mégis melegem van. Hajjaj. - Tessék, íme a jelmezem. - álltam meg Ádám előtt, meghajoltam, majd hozzábújtam, fejemet elrejtve a mellkasában. - Nem fogok enni, ne is mutogasd azt a  muffint. Inkább edd meg te! - fogtam meg jobb kezemmel az ő kezét, elkezdtem tolni az ő szája felé, hogy tényleg nem kérem. Mert nekem abszulúte nem kell most kaja. Nemnem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. november 1. 18:46 Ugrás a poszthoz

Tolland

Miután összeszedem magam, ki is lépek a Monstersből. Mióta prefi vagyok, azt tervezem, hogy valamelyik este ki kéne nézni az udvarra, hátha meglátok ott egy diákot. Igaz, hogy nincs még takarodó, de azért ilyenkor is be lehet küldeni a diákokat, nem?
Szóval gyors léptekkel haladok végig a klubhelyiségen. Miután kiérek az északi szárnyból, lassabb tempóra váltok. Abban reménykedek, hátha meglátok egy olyan elsőst, vagy felsőbb évest, aki valami rosszat csinál. Tudom, hogy ez durván hangzik, de szeretnék végre valakinek büntit adni. Ha már prefektus vagyok, akkor élvezzem is. De hiába bízok abban a dologban, hogy valaki valami rosszat tesz, ugyanis egy árva lelket sem látok a folyosókon. Biztos vacsiznak, hiszen fél nyolc van. Na mindegy is, majd máskor biztos akad egy rendbontó.
Pár-perc alatt ki is érek az udvarra. Most érzem csak meg igazán, hogy milyen hideg is van itt kinn. Kezeimet a zsebeimbe mélyesztem, hogy legalább azok ne fázzanak. Az erdő felé pillantok, mert eszembe jut, hogy talán ott van egy-két diák, de oda most nincs kedvem elmenni. Ezért az iskola kapujához lépek, hátha ott találok valakit, aki épp be szeretne jönni az iskola területére, vagy elszeretné hagyni a kastélyt. De senkit nem látok. Ez meg mégis hogy lehet? Hiszen olyan sok szabályszegő fiatal van itt és most pont egy sem tesz ilyet. Talán vissza kéne menni a Monstersbe, hisz' rajtam kívül nincs is itt senki. Meg amúgy sem ehhez rétegesen vagyok felöltözve, így még meg is fázhatok.
Már épp visszaindulnék a kastélyba, mikor meghallom, hogy nyitódik a kapu. Elvigyorodom, ugyanis biztos vagyok benne, hogy egy lógós diák az, aki épp most jönne vissza. De amint megfordulok, egy fiúval találom szembe magam, akinek a kezébe egy bőrönd van. Biztos új diák.
 - Szia! Zachary Alex Williams Circle vagyok, prefektus. De a barátaim csak simán Zachnek szólítanak - mosolygok rá. Kedvesnek tűnik a srác és szegénynek biztos új ez az egész. Kivéve, ha aranyvérű.
 - Gondolom új vagy. Melyik házba kerültél? - teszem fel szépen sorjában a kérdéseim.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. november 1. 18:47
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 20:33 Ugrás a poszthoz

Czettner

Tolland boldogan sétált a rét felé. Egy igen jól sikerült napon volt túl. A java még nem jött el a tanulnivalóknak. Ez az oka a fiú gondtalanságának. Azt hallotta, a réten szoktak ismerkedni az újak. Mivel ő még nagyon friss hús volt az iskolában, úgy gondolta- ha már ideje engedi- lenéz erre a bizonyos rétre.
Sokkal inkább park ez, mint rét -gondolta magában mikor először megpillantotta. Nagyon szép része ez is az iskolának. Nem lóg ki a sorból.
Tolland először csak leült az egyik padra és nézelődött. Azon gondolkozott, milyen rossz lehet a ramórájának, hogy egész nap egy akváriumban van, és nem lehet most is itt gazdájával. Végtére is ő egy hal...
Tolland várt. Nem szeretett várni. Tele volt energiákkal, amiket szeretett volna megosztani valakivel. Ezért jött le a rétre is.
Teltek a percek és még mindig senki nem jött. Már az is megfordult a fejében, ha idő előtt senki nem téved a közelébe, felmászik az egyik fára. Legalább is megpróbál.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czettner L. Zora
INAKTÍV



RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2012. november 1. 21:31 Ugrás a poszthoz

Clotan

Eléggé bepunnyadtam az utóbbi időben. Valahogy nem volt kedvem semmihez, se a tanuláshoz, sem az emberekhez, így inkább hazautaztam egy kicsit, és meglátogattam a családot. De nem sokáig maradtam, mert beszélni akartam valakivel, méghozzá Ryannel, de azóta sem találkoztam vele. Rengeteg idő, talán már 2 hónap is eltelt, mióta utoljára beszéltünk, és ez kicsit kezdett aggasztani. Bár teljesen megértem, neki is meg van az új élete, nekem is, nem is akarom zargatni. De olyan lelkesnek tűnt, és tényleg talán azt gondolhattam, hogy szeretné megismerni. Bár lehet így van, csak kell neki egy kis idő, amíg feldolgozza ezt a rengeteg információt. Ha egy kicsit okosabb lettem volna akkor, milyen szép életem lehetne most... Milyen szép. A gyomrom abban a pillanatban görcsbe rándult,  és inkább el is hessegettem azt a gondolatot, és úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek egy kis friss levegőt szívni. Gyorsan magamra kaptam egy farmer, meg egy vastagabb pulcsit, meg a szokásos sapka-kabát-sál kombót, és már kint is voltam a szabadban. Jól esett a friss, hideg levegő. Alapjába véve nem szerettem soha a hideget, de ilyenkor elmondhatatlanul friss a levegő. El is indultam a rét irányába, hogy kicsit mozogjak, és ne fagyjak meg. Nem sok ember járt kint, volt egy tippem, hogy mindenki aludt még a tegnapi kis halloween-i móka után. Meg is értem. Én inkább kihagytam ezt a lehetőséget, és aludtam. Túl öreg vagyok én már az ilyenekhez. A réten azonban megpillantottam egy alakot, aki egyedül volt, és gondoltam talán jól jön majd egy kis társaság. Elég fiatalnak tűnt, legalábbis hozzám képest biztos, de nem zavart, így hát odamentem hozzá.
- Szép estét. Nem fagysz meg itt kint, így egyedül álldogálva? -mosolyogtam rá kedvesen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 22:05 Ugrás a poszthoz

Czettner

Tolland egészen elképedt. Már kezdett beletörődni abba, hogy egyedül marad, mikor megjelent egy lány. Nem tudta eldönteni milyen idős lehet, de úgy gondolta pár évvel biztosan idősebb nála.
-Szép estét! - válaszolt - Köszönöm a kérdésed, de nem fázom. - igyekezett a lehető legkedvesebb módon válaszolni, hiszen hozzá is kedvesen szóltak. Ez szokatlan volt Tolland számára. Nem gondolta, hogy az iskola lakói annyira szeleburdiak, mint amilyenek. Mikor mégis rájött, úgy döntött "Amilyen az adjon Isten..." alapon, ő is ridegen viselkedik majd a többi lakóval. Örült, hogy ezen elhatározásától épp eltántorították.
- Egyébként Tolland Clotannak hívnak. Elsős levitás vagyok. - mutatkozott be a fiú. Sosem tudta mit tegyen mikor nőknek kellett bemutatkoznia. Szíve szerint nőknek nem nyújtott volna kezet, de tudván, hogy többnyire mégis így tesznek az emberek. Önmagának ellentmondva kezét nyújtotta az érte aggódó lánynak.
Tolland hirtelen kellemesebben érezte magát. A benne szorongó energiák -amik a nap folyamán gyűltek fel- hirtelen elszivárogtak. Úgy érezte végre egy kellemes beszélgetés előtt áll.
Mindig nyitott volt egy jó eszmecserére.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 22:42 Ugrás a poszthoz

Zachary

Tolland örült, hogy végre találkozott valakivel. Az első emberrel a bagolyköves pályafutása során. Ezt a valakit Zachnek hívták és prefektus volt. Ugyan a fiú nem tudta felidézni mit is jelent a prefektusi szó, de tudta, hogy valamiféle rangot. Örült, hogy egy rangos személlyel találkozott. Így biztos lehetett abban, hogy jó fele irányítja majd őt, ha segítséget kér tőle.
-Igen új vagyok, és levitás.-válaszolt Zach kérdéseire.- Te melyik ház tagja vagy? -kérdezte Tolland abban bízva, hogy a fiú levitás. Talán még szoba társak is lesznek.  
Korábban sokszor megtervezte magának, milyen lesz a Bagyolykőben. Ugyan, annak látta legkevesebb esélyét, hogy akadálymentes, mégis ezen gondolkozott a legtöbbet.
Szerette volna, ha gördülékenyen mennek a dolgok. Hamar beilleszkedik.
- Nem tudod véletlen mi a teendőm most? - tette fel a következő kérdést Tolland, hiszen továbbra sem tudta mit kell tennie.
Ez volt az első alkalom mikor komolyabban szemügyre vehette a jövendő lakhelyét, és iskoláját. Bármilyen is lesz az elkövetkező években az élete, Tolland tudta, hogy ez a hely a lehetőségek tárháza lesz számára.
A szokatlanul szép birtok, a rajta trónoló büszke kastéllyal igazán kellemes látványt nyújtott. A kellemes hideg is tetszett a fiúnak, bár az igazat megvallva bőröndje rontott az összképen. Végső soron mégis jól érezte magát leendő lakhelye bejáratánál.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Aliyaah Shankar
INAKTÍV


Kékszemű
RPG hsz: 4
Összes hsz: 71
Írta: 2012. november 2. 01:04 Ugrás a poszthoz

Édes szerelmem <3

Keresztbe tett ujjakkal ugyan, de megígérte, hogy nem jön ide, hogy vár még egy kicsit, hogy vár még néhány hétig, hogy láthassa, érezhesse a férfi közelségét. Azonban melyik szerelmes nő tud nemet mondani egy jelmezes bálnak? Egyik sem. Ő sem. Akarta, hogy lássa, hogy érezze. Nem akar sokat, igyekszik nem gondot okozni azoknak, akik segítenek neki, és tudja, hogy kell még néhány hét addig, amíg az ember mindent elrendez.
Azzal azonban, hogy Veronika elkotyogta, hogy is néz ki majd kedvenc unokatesója a mai rendezvényen, egyszerűen a kezébe adott egy kulcsot, mely beleillik a zárba, ami a csodás pillanatokat rejti. Nem helyes, amit csinál, ezzel ő is tisztában van, de jelenleg nem érdekli. Egyszerűen csak csinálni akarja. Fel is öltötte azt a tavalyi sötétzöld ruhát, melyet már nem emlékszik, hogy milyen rendezvényre készítetett. A haját, melyet most már visszavarázsolhatott eredeti hosszúságra kiegyenesítve terül el a hátán, egy sötétzöld szalaggal összefogva az első tincseket, hogy ne akadályozzák. Kényelmes cipőt húzott, mely a ruhától úgyse látszik, ám színben illeszkedő saru és mielőtt kilépett volna a házból gondosan felvette maszkját, mely eltakarja az arca egy részét, mégis, ha a másik fél figyelmes, akár fel is ismerheti, hogy bizony ő az. Felérve a rétre nem gondolkodik, hanem egyből cselekszik, célirányosan indul a neki kellő alak felé, hogy se szó se beszéd, határozott és talán egyáltalán nem nőies mozdulatokkal ugyan, de behúzza a táncolók közé.
Nem maradhat sokáig, ezzel tisztában van, de egyszerűen látnia kellett a férfit, mert ha ezt most kihagyja, az biztos, hogy belehal a hiányába. A maszkon át aggódva néz fel a férfire vízkék szemeivel és láthatóan vizslatja, hogy jól van-e. Nem biztos benne, már csak maga miatt sem, hiszen tudja, hogy ő nincs teljesen jól a férfi nélkül. Most azonban, hogy itt van, mindent szeretne egyszerre. Nem érdekli, hogy idegességében néha félrelép, sem, hogy izzad a tenyere. Egyszerre könyörög azért, hogy Adroján felismerje és azért, hogy ne.
- Dorján…
Suttogja csendesen maga elé, ami nem kizárt, hogy a férfi is meghallhassa. Alacsony lányként nem tudja a férfi vállára hajtani a fejét, csak a mellkasára, de most az is több, mint a semmi. Olyan jó lenne így maradni, örökre.


Maszk: http://egyedi-fejdisz-bizsu.hupont.hu/felhasznalok_uj/1/7/177750/kepfeltoltes/zold_csillogos_maszk.jpg
Ruha: http://www.thecastlecloset.com/i/WmnsGwnsDrsses/forest_princess_back_standing_1.jpg
Utoljára módosította:Aliyaah Shankar, 2012. november 2. 01:08
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 01:42 Ugrás a poszthoz

Leonie

Baglyot küldtem Leonienek a mai nap reggelén, meg is jött Imi, a válasz bagoly, rövid időn belül. Ennyi állt rajta: " Találkozzunk a Kvidicspályánál! Ott leszek még ebéd előtt. Üdv. Leonie." Nemsokkal múlt el 11 óra, így ideje lenne, ha készülődnék. Félredobom a MitVallás könyvet, a Skandináv teremtés mítosztól már amúgy is zsongott az agyam. Nem árt kiszellőztetni, de nem azért akartam Leonie-val találkozni, hogy legyen indokom arra, hogy szellőztessem a fejem. Komolyabb dolgon agyaltam. Nem volt hirtelen elhatározás, de végül is úgy döntöttem, hogy meg kell tennem, mert ennyivel tartozom neki is és a csapatnak is. Én már úgy sem veszem hasznát és csak elkallódna az asztalfiókomban, nála viszont egészen biztosan jó helye lesz. Kihúzom a fiókot és kiveszem a kis kék, milyen lenne más, bársony dobozkát ás az egyenruhám zsebébe süllyesztem. Nincs több készülni valóm, a többit ott a pályán kell megoldanom. Még nem tudom, hogy mit fogok mondani neki, de a gondviselés ilyen esetekben szokott rajtam segíteni. Amint kilépek a szabadba, megcsap az élénk szél és a csípős hideg ereje, összébb húzom magamon a talárt és a sálat is szorosabban tekerem a nyakam köré. Elszántan a pálya felé veszem az irányt. Néha-néha megtapogatom a zsebemben megbújó értékes apróságot, remélem, hogy Leonie is így gondolja majd. Az az öt perc séta, nem megerőltető, de a hideg rátesz egy kicsit, mindenesetre a seprűn lovagolva, sőt kviddicsezve, jóval bántóbb lenne.
Megérkezem a célhoz, az Aréna kihalt. Nem sokára ebédszünet, már láttam gyülekezni a diákokat a Nagyteremnél. Lyukas órám lesz a következő, úgyhogy nem kell sietnem, valószínűleg neki sem, ha ilyen időpontot elfogadott. Leülök az eridonos lelátón és a szemem sarkából néhány könnycseppet törlök ki. Nem akarom, hogy bárki meglássa.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 2. 02:26 Ugrás a poszthoz

Niki

Ugrándozva érkezik a helyszínre. Mire idáig elért a szobájából, mondhatni, le is tudta a bemelegítést. Bizony, ahhoz képest, hogy idekint, úgy tűnik, vészesen csökken az átlaghőmérséklet, ő maga, köszöni szépen, remekül van. Kicsit sem érzi a hideget. Ennek miértjére sok lehetőség nem játszik, hiszen vagy azért, mert tömény alkohol folyik az ereiben, vagy az ugrándozás hevítette így fel hölgyünket. S bár első ránézésre az "a" választ mondaná a többség, mégis az utóbbi a helyes felvetés.
Haját egy laza fonattal a feje köré tekerte, s így ugyan kissé királylányos, de legalább nem lobog össze-vissza. Vastag harisnyában, kötött szoknyában és egy-két számmal nagyobb, szintén kötött, ultravastag pulcsiban érkezik Nikihez.
Örül neki, hogy adódik alkalma egy kis csevejre a lánnyal, miután lezajlott a csapatkapitány váltás. Eddig nem igazán feszegette a kérdést, hogy miért alakultak így a dolgok, de a kíváncsisága határtalan, nem is tudna nyugodtan aludni, ha nem első kézből hallaná az információt. Az innen-onnan hallott sztoriknak ugyanis, jól tudja, a fele sem szokott igaz lenni. Vegyük például az Edictum utolsó számát, amiben azt írták róla, hogy rákattant az igazgatóra. No, akkor aztán valóban bearanyozták a napját! Egy pillanatra sem tudta abbahagyni a nevetést. Még az is megfordult agyacskájában, hogy felkeresi a férfit, hogy a pletyka tovább alakulhasson. Igazán móka lett volna!
De nem tette, helyette éppen a pályára táncikál befelé. Egyébiránt sejtelme sincs, hogy volt kapitánya mit tervezget, hogy egyáltalán kigondolt valamit Leonie-val és egy (egyelőre) ismeretlen tárggyal kapcsolatban. Ezért nem is ezen morfondírozik, hanem jelenlegi csapatukon. Amikor elvállalta a terelői szerepet, nem is sejtette, hogy ilyen hamar a legjavában találja magát. Arról, hogy ez most a móka vagy a pác legjava, hosszasan lehetne értekezni. Mindenesetre Leonie túl szétesett egyéniség ahhoz, hogy rá sok mindent lehessen bízni egy új csapat felépítésében. Bár az tény, hogy remek lelkesítő tud lenni. Talán inkább pompon lánynak kellett volna elmennie… De félre a mellébeszéléssel! Mire felocsúdik, már rég a pálya füvét tapossa, hogy csak úgy ropognak a friss szálak a talpa alatt. Ha szarvasmarhából volna, minden bizonnyal imádná rágcsálni a hidegben chipsszé merevedett füvet. De nem az, így csak annyit tehet, hogy figyelmét Niki megtalálására fordítja. Nem nehéz kiszúrnia az egyetlen élő egyedet az eridon lelátóján. Futásnak ered, és hamar eléri a célszemélyt, aki előtt fél méterrel fékez be, de akkorát, hogy a nagy lendülettől majdnem elnyal a földön.
-Szia! – Köszön derűsen, miközben hetykén lehuppan a lány mellé, és teljes testtel felé fordul – Megjöttem! – Jééé, Niki talán rá sem jött volna, ha nem jelenti be külön.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2012. november 2. 02:38
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 03:02 Ugrás a poszthoz

Leonie

Nem kell sokáig várnom, nem is ő lett volna, ha megvárat. Kislányként ugrándozva, ez is elvárható tőle, és majdnem a földön landolva riaszt fel, magamba roskadt gondolataimból. Vagy az időjárás vagy valami más az, ami rossz hatással van a hangulatomra, de Leonie mindig fel tudott vidítani. Mosolyogva köszönök rá, pedig nincs okom rá, de hátha a mosoly meghozza hozzá a vidámságot is. Hallottam már ilyet.
-Szia! Köszi, hogy szakítottál rám időt és beszélgethetünk kicsit. De igazából adni szeretnék neked valamit, de azt majd a végén megtudod.- Kezdem kicsit rejtélyesen a bevezetőt. Számomra is értékes, ami a zsebemben lapul és egy kicsit áldozatnak is érzem. Hátha ezzel jóvá tehetek valamit és segíthetek úgy, hogy ott sem vagyok. Nem követhetem a csapat további sorsát és nem tudok semmit a nehézségekről, mégis rábízom, hogy ezt ő ossza meg velem, ha akarja, direkt nem kérdezek rá.
-Szeretnék gratulálni neked, a kinevezésedhez! Mindig mondtam, hogy alkalmas vagy rá, csak nem hitted el soha.- Próbálom nevetésre bírni az ajkaimat, valószínű kevesebb sikerrel, majd folytatom.-Kiva-t nem ismerem, de annyit tudok róla, hogy azt mondjam, biztosan jó kapitány lesz. Mondd meg kérlek a többieknek, hogy sajnálom, ami történt, de nem tehettem mást. Így alakult és jobb ez így mindenkinek. És, ha lehetek egy kicsit önző, akkor nekem is. Ezzel kapcsolatban milyen a közhangulat? Haladtok a csapatépítésben? -Kérdezem. Kíváncsi vagyok a válaszra, de megértem, ha titkokat nem fog kiadni, csak annyi információt várok tőle, amennyit jónak lát megosztani velem. Zavarban vagyok, mert régen beszéltünk és talán már előbb kellett volna ezt megejtenem, de most ért meg az idő rá, hogy megtegyem.
-Hadd kérdezzelek meg téged, hogy van-e valami, ami a döntésemmel kapcsolatban nem világos, mert szeretném, ha megértenétek, legalább te.- Leonie most az az ember, aki a legtöbbet segített nekem és még mindig a csapat tagja. És rossz volt azt érezni, hogy az a társaság, akit én hívtam életre, majdnem miattam ment szét.
-Nem akarlak sokáig feltartani, meg mindjárt ebéd idő ...és... ha segíthetek bármiben, akkor szóljatok!- Felállok és a zsebembe nyúlok a kis dobozkáért.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 3. 01:00 Ugrás a poszthoz

Niki

Valójában Leonie pont az az ember, aki mindenhonnan elkésik. Jelen felállásban is csupán a véletlen műve lehet, hogy időben érkezett. De nem, inkább legyen az ok Niki, aki miatt ennyire sietett. S bár sajnálja a lány kiválását a csapatból, az élet megy tovább, és esze ágában sincs sirdogálni a kialakult szituáción. Azt sem fogja hagyni, hogy a mellette ücsörgő lány ezen szomorkodjon. A kis vöröske képtelen elviselni maga körül a rossz kedvet, de ha arra van szükség, szívesen vigasztalgatja Nikit is. Mindenre fel van készülve a kis lelke.
-Adniii? - Erre talán mégsem volt felkészülve. Kár volt ellőni az elején ezt a kártyát. Leonie ugyanis imádja a meglepetés ajándékokat, de mihelyst tudomást szerez róla, azonnal kell neki. Ez kész kínzás! Most aztán hogyan fog figyelni volt csapatkapitánya bármely más mondandójára?
-Ömm, köszi. Igazából csak felajánlottam, hogy szívesen segítek. - Vajon mi lehet az? Egy plüssnyúl? Nem, biztosan nem. Akkor kilógna a füle Niki zsebéből...
-Jajj, Niki! Te olyan kis kedves vagy! - Nevetve megpaskolja a lány lábát. Hmm, talán csokit rejteget magánál? De akkor minek halogatná az átadását? Hiszen beszélgetés közben olyan jóleső lenne, ha ketten elfogyasztanák.
-És megint túlzol! Semmi különleges nincs bennem, ami alkalmassá tenne egy ilyen pozícióra. Mindig eszembe jut, hogy valakik tuti lefizettek pár embert, hogy túlbecsüljék a képességeim - Hatalmas vigyorral csóválja a fejét. Nem egy önbizalomhiányos ember, sőt! Rendkívüli módon ki van békülve saját magával. Az más kérdés, hogy azzal is tökéletesen tisztában van, hogy könnyelműség bármit is rábízni. Ahhoz túlzottan szétszórt és bolondos. De vajon mi lapulhat Nikinél? Képtelen túllépni ezen.
-Kiva remek csapatkapitány lesz! - Nem kell még mondani sem, hogy meséljen. A pletykálás abszolút nem, ellenben a folyamatos fecsegés lételeme.
-Egész jól haladunk! Szerintem hamar össze fogjuk kapni magunkat. Páran talán kicsit összezavarodtak a régiek közül, mert van olyan, akit alig látok mostanában. Biztos mindenkinek kell egy kis gondolkodási idő. - Tanácstalanul megvonogatja a vállát. - Én nagyon megszerettem a játékot, úgyhogy képtelen volnék hosszabb távra seprű nélkül maradni. Meg ütő nélkül! - Teszi hozzá jót derülve. - Nézd meg! Már tiszta izom vagyok! - Jelenti be büszkén, miközben befeszíti jobb karját. Mint egy kisgyerek, aki be tudta kötni a cipőfűzőjét, úgy örvend magának.
-És jöttek új tagok is! Még nem találkoztam velük, csak Kivától hallottam, de alig várom már, hogy lássam őket! - Lelkesen tapsikolva adja Niki tudtára, micsoda gyönyörűséget érez afelett, hogy új embereket ismerhet meg. Viselkedéséből hamar kiderülhet, hogy cseppet sem neheztel beszélgető partnerére. Hacsak azért nem, mert még mindig nem tudja, mit fog kapni tőle.
-Igazából fogalmam sincs, hogy miért léptél ki - Hevesen megrázza a fejét. Nem sokat kérdezősködött ezidáig. Már az elejétől kezdve az volt a terve, hogy Niki személyesen mesélje el döntésének hátterét.
-De kíváncsi lennék rá, mert nagyon ráérek, és éhes sem vagyok, mert ma már megettem két tábla csokit - Ha egyáltalán a hölgy el akarja mesélni pár szóban, mi történt. Leonie sajnos nehezen tudja megítélni, mi számít a magánéletben való turkálásnak. De azt igenis felismeri, ha valaki a zsebében turkál.
-Juujjj! - Felpattan a helyéről, és izgatottan bámul Niki kezére. Ide a cuccal! ... Mondaná, ha ez egy gengszterfilm lenne.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 3. 19:47 Ugrás a poszthoz

Leonie

Örömmel látom, hogy a kis vörös semmit nem változott, de miért is tette volna? Lassan engem is átjár az a derű, ami belőle árad, no azért olyan széles jó kedvem nem lesz rögtön, de egy halovány mosoly megjelenik az arcomon, főleg, mert látom, hogy irtózatosan izgatja, hogy mit hozhattam neki. Izgatottsága rám is átragad és már annak örülök, hogy ő hogy fog örülni annak, amit kap. Na, most már meglehetősen túlmisztifikáltam ezt a dolgot és tulajdonképpen nem tértünk még a lényegre. Leonie szempontjából ez az ajándék lesz, de nem fogja azonnal megkapni. Azt is örömmel hallom, hogy feláll romjaiból a csapat és újak is vannak, és hogy a Lencsilány is gyúrja az izmait. Meg is tapogatom őket.
-Húúú!!! Ez aztán a muszkli! Rettegjen mindenki, mert ha te ezzel megütöd azt a gurkót, hát az meg lesz ütve! -Mosolygok és bólogatok elégedetten. Nem biztos, hogy attól, mert valaki kicsi, attól még törékeny és gyenge, sőt. Lehet, hogy annál szívósabb és kitartóbb. Könnyebben eléri a célját. A  bors is kicsi, de vannak barátai.
Rendesen felpörgött a kiscsaj én is egyre jobban belelendülök  a pozitívabb életszemléletbe. Mondtam, hogy Leonie mellett sem szomorkodni, sem unatkozni nem lehet. Egyszer hallottam azt a bölcs igazságot, hogy a síró emberen nem segítesz azzal, ha vele sírsz. Most értem csak meg, hogy mennyire igaz ez. Nem segített volna, ha Leonie leül mellem és együtt sírunk. Erre a gondolatra, na, meg hogy vizuális típus vagyok és elképzeltem, hogy sírunk rívunk itt ketten, még szélesebb mosolyra húzódott a szám.
- Hogy miért mentem el? Jobban belegondolva azért, mert Markovitsnak tanár úrnak igaza volt. Tényleg túl rágörcsöltem a játékra és ebben az esetben, jobb, ha nem játszom. Titeket is belevittelek a hangulatomba, amit restellek, de nem tudok más lenni, mint amilyen vagyok, legalábbis nem egyik napról a másikra. Jót tesz egy kis szünet, meg a kviddicsnek is jót tesz, ha nem vagyok benne. Talán egy kicsit sok is volt, nem voltam elég erős, ahogy a tanár úr mondaná, kicsit ki is ábrándultam az egészből. Pihenésre van szükségem.- Mosolygok a lányra, miközben szórakozottan forgatom a kezeim között a kis kék bársony dobozt.
-Tudnod kell valamit, még mielőtt ezt odaadom.- Emelem feljebb a dobozt, és egy nagy levegőt véve belefogok, kissé hosszabb lélegzetű mondandómba.
- Van a Levitában egy szoba, amit úgy hívnak, hogy Tér-Idő szoba. Arra képes, hogy bárhová elrepítsen minket időben és térben. Így jutottunk el Jennával és a Levita házszellemével, Hannával a Kviddics Európa Bajnokságra. A lengyelek játszottak a franciák ellen és a cikesz majdnem az ölünkben landolt. De nem csak az, hanem a két fogó is. Az enyémben a francia, René Delacroix. Csak itthon vettem észre, hogy az élményen kívül, más, kézzel fogható dolog is az enyém lett.-
Kinyitom a ládikát és kiemelek belőle egy ezüst láncon függő, kicsiny, nagyon szépen kimunkált seprű medált és Leonie kezébe teszem, majd az ujjait összezárva folytatom a történetet.
-Ez a francia fogó,René Delacroix, személyes kabalája, amit tíz évig hordott magánál. Nekem már nincs rá szükségem és kié másé lehetne, mint a Tiéd. Fogadd el és hozzon legalább akkora szerencsét neked, mint neki hozott, eddig! -
Befejeztem a mondókámat. Kíváncsian fürkészem a lány arcát.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2012. november 3. 19:57
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elizabeth Marmorel
INAKTÍV


Csak Lizi
RPG hsz: 8
Összes hsz: 67
Írta: 2012. november 4. 13:58 Ugrás a poszthoz

Azariel

Hónom alá csaptam az "Átváltozások" névre hallgató könyvemet még a Gólyalakban, ezzel a kötettel közeledek egy olyan helyre, ahol reményeim szerint tudok egy kicsit olvasni. Szeretem ezt a helyet, Bagolykőt, a tanév kezdete óta már sikerült megszoknom az itteni nyüzsgését, azonban szükségem van néhány perc egyedüllétre.

Lassan, csendesen lépkedek a belső udvarban. Még sosem jártam itt, elbűvöl a szökőkút varázsa és békéje. Kezdetlegesen elhatározom, hogyha később tehetem, mindenképp ellátogatok még ide - talán ez a hely lesz az én is bázisom, ahol időm nagy részét a későbbiekben eltöltöm.

Elégedett mosollyal arcomon foglalok helyet a szökőkút peremén, majd lábamat keresztbe rakva felcsapom Ovidius művét, majd továbbfolytatom az olvasást Pygmalion történeténél.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Azariel Goldwin
INAKTÍV



RPG hsz: 2
Összes hsz: 11
Írta: 2012. november 4. 14:26 Ugrás a poszthoz

Elizabeth

A mai nap is olyan volt amilyen a megszokottak sokasága. Mivel már második éve koptatom a padokat, úgy éreztem azért már ismernem kel azt a helyet, ahová járok. Ami úgy 80%-ban már ment is.  Nagy szükségem volt azonban arra, hogy továbbra is folytassam a tőlem megszokott stílust, ezért hát nem csodálkozom rajta, nem igazán voltam jóban senkivel. A csapatból is csak olyan elfogadom, hogy ott van, de attól még nem a barátom stílus jött össze. Bár azért már megkedveltem a többieket. Mindenesetre a mai napot arra szántam, hogy kimenjek felfedezni a környék megmaradó részét, ahol nem jártam. Azonban előtte fel is kellene kapni magamra valamit. A választásom most egy fehér tigrissel mintázott hosszú ujjúra és egy csőfarmerra esett. Persze ez kevés volt így felkaptam magamra egy hozzá illő fehér pulcsit, majd egy fehér sportcipőt. Amint ezzel megvoltam megfésülködtem és elvégezve az utolsó simításokat magamon, felkaptam a kabátom. Most már úgy éreztem ki merek innen lépni úgy, hogy ne érezzem kényelmetlenül magam. Azonban amint kiléptem a folyosóra visszafordultam a szobába. Olyan érésem volt elfelejtettem valamit, de nem ugrott be, hogy mi lehet az. Vállat vonva becsuktam az ajtót, majd rögtön nekiláttam a tervem végrehajtásához. Útközben néhány kósza diákkal futottam össze, akiket maximum látásból ismertem, de semmi kedvem nem volt kivételesen leállni szekálni őket, ezért hát tovább haladtam. A kastély nagy részét már ismertem, így inkább ki vezetett az utam bentről. A folyosón haladva, kinyitva az ajtót rögtön továbbhaladtam meg sem állva egészen addig, míg el nem értem a belső udvart. Körbetekintve minden egészen szép volt még ilyenkor is. Lassan elindultam tovább amikor elértem a szökőkutat. Néhány dolgot halottam, de eddig nem volt időm megnézni a helyet. Tudtam, hogy ide maximum okosodni jó jönni ezért nem volt kedvem meglátogatni. Nem azért mert utáltam tanulni vagy ilyesmi, csak szerintem épp elég egyszer hallani valamit ahhoz, hogy megértsem. Azonban jobban megfigyelve egy diákot vettem észre, akit eddig nem volt szerencsém megismerni. Látásból sem volt ismerős, így gondoltam valami új diák lehet. Hirtelen kissé kíváncsian indultam el felé, hiszen ritkán adódik olyan helyzet amikor összefuthatsz valakivel, aki egyedül van. Főleg ebben az iskolában…na és hát a természetemtől fogva jó kis szórakozást véltem látni a dologban. Egyenlőre csupán azon voltam, hogy megnézem miként válaszol nekem, amikor megszólítom. Végül aztán odasétálok és ránézek- Látom tényleg ide járnak a könyvmolyok mostanság nem a könyvtárba- kezdem a tőlem megszokott „kedvességgel” azonban ő nem ismer, így nem tudhatja, hogy ez a stílusom.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 10. 19:30
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A kastélyt körülvevő vidék - összes RPG hozzászólása (6281 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 209 210 » Fel