36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A kastélyt körülvevő vidék - összes RPG hozzászólása (8410 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 280 281 » Le
Hűvösvölgyi Napsugár
INAKTÍV


"Felkelt a Nap!"
RPG hsz: 17
Összes hsz: 617
Írta: 2012. szeptember 14. 00:19 Ugrás a poszthoz


Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hűvösvölgyi Napsugár
INAKTÍV


"Felkelt a Nap!"
RPG hsz: 17
Összes hsz: 617
Írta: 2012. szeptember 14. 00:27 Ugrás a poszthoz


A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. augusztus 13. 15:16
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hűvösvölgyi Napsugár
INAKTÍV


"Felkelt a Nap!"
RPG hsz: 17
Összes hsz: 617
Írta: 2012. szeptember 14. 00:28 Ugrás a poszthoz


Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

 
Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2020. február 4. 23:04
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hűvösvölgyi Napsugár
INAKTÍV


"Felkelt a Nap!"
RPG hsz: 17
Összes hsz: 617
Írta: 2012. szeptember 14. 00:31 Ugrás a poszthoz



Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. augusztus 13. 15:23
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hűvösvölgyi Napsugár
INAKTÍV


"Felkelt a Nap!"
RPG hsz: 17
Összes hsz: 617
Írta: 2012. szeptember 14. 00:32 Ugrás a poszthoz



Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.
Utoljára módosította:Annelie Freya Merkovszky, 2017. június 27. 18:09
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:46 Ugrás a poszthoz

potions
warehouse


Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Pongrácz Norina Vanessa
INAKTÍV


Szeszi
RPG hsz: 4
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 6. 18:37 Ugrás a poszthoz

Amira Loveguard
~ 2012. október 4. - 22:00 körül



Átmentem az összes vizsgámon!
Amint az utolsó eredmény is megjött, akkora kő esett le a szívemről, hogy szerintem még az épp mellettem álló lányka is hallhatta a csattanást, mellyel földet ért. Vagy ha azt nem is a hatalmas mosolyt, és a megkönnyebbült fellélegzést. Attól a pillanattól kezdve a tudatos Szeszi helyét átvette az önfeledt énem, és szerintem előreláthatólag a szünet végéig nem is fogja visszafoglalni a tudatosság és előregondolkodás.
Végre teljes egészében megismertem a kastélyt, felfedeztem minden kis zugát és még olvasgatni is bőven akadt időm. Egyetlen egy dolog hiányzott az életemből, az adrenalin. Imádom a csendet, a nyugalmat, de csak ha megfelelő mennyiségben keveredik az izgalmas és talán kicsit veszélyes időtöltéssel. Így október felé szoktak lenni a Ridehouse táborok, a legnagyobb születésnapi bulik, és ez most mind- mind hiányzik az életemből, így ezt a lyukat sürgősen pótolni kellene. De valószínűleg csak a téli szünetben utazhatok haza, tehát egyelőre a témát ejthetem, mert hiába is vágyódom most az Alpok havas lankáira, nem lehet, esélytelen.
De valamit muszáj volt csináljak, mert a fölös energiáim már nagyon kezdtek elszaporodni, így a mindig bevált módot választva elkezdtem rendet rakni a szekrényemben. Már vége a vénasszonyok nyarának is, így sortnadrágok ki, őszi kiskabátok és pulóverek be! Mire mindent átválogattam, és bepakoltam a szekrényembe, már bőven takarodó után járhatott az idő, de mégsem voltam fáradt.
Friss levegő kell, egy kis testmozgás! Tekintve, hogy úgyis régen vittem le Ebit sétálni, logikusnak tűnt, hogy egyből húztam a barna bokacsizmám és útnak is indultam a Navine körletéből a kastély parkja felé.
Amint kiértem a szabadba pórázra kötöttem a kis állatot, letettem a fűre és hagytam, hogy menjen, amerre szeretne. Furcsa páros lehettünk... egy vörös hajú kócos lány, hatalmas kötött pulóverben és farmernadrágban és egy fekete pórázra kötött sündisznó, éjjel háromnegyed 10 körül a kastély parkjában. Ha most valaki meglát, akkor azt hiszem, egyből mehetek is haza, és hiába volt minden magolás. De őszintén szólva, ennek nem teljesen voltam tudatában, valahogy apró kis részletnek tűnt.
Utoljára módosította:Pongrácz Norina Vanessa, 2012. október 6. 19:06
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 6. 19:33 Ugrás a poszthoz

Norina

Az első csütörtök a kastély falai között immár harmadikosként. Mira nem tud kinőni abból, hogy néha-néha lejárjon engedély nélkül a faluba, és ez így volt ezen a nem épp csodálatos őszi estén. Eleve utálja a feketeség a hideget, és még csak október eleje van... Mi lesz vele, ha bejön a hó? A csizmákon kívül semmit nem szeret az ilyen időkben, és hiába nézik lököttnek, amiért már korán csizmába bújik, ő ezzel nem foglalkozva most is az egyik telitalpú, hosszú szárúba bújtatta a lábát, ezzel védve a harisnya nélkül hagyott lábát. Fehér ruhát, felül pedig a hideg ellen egy kék kiskabátot viselt.
Nem hiányzott mellőle a két kis drágasága, a puffskein, és az oroszlán sem. Leo a fehér bundájával szinte világított a sötétben, de már megnőtt szinte a gazdija lábszárának közepéig, és így nem veszett el annyira a már haldokló fűben, mint amikor kicsike volt. Mint egy kölyökcica, olyan volt. Megszokott már, hogy Ecset meg az oroszlán hátán ücsörögve kihasználja, hogy nem kell végigpattognia az egész tisztáson.
A Sárkányfészekből indultak, és az egész kastélyon olyan halkan sétáltak át, mintha szellemként járnának. És hogy miért? Amira ilyenkor előveszi a nem túl rejtett prefektus énjét, és végzi a munkáját. Sajnos még nem volt alkalma megbüntetni senkit, szóval már nagyon szép kis dolgokat talált ki azoknak, akikkel ilyen időszakban összetalálkozik. Tudhatnák, hogy tilos... Igaz, ő is tudta, hogy tilos kijárni későn, mégis mindig ellenszegült. Csak a legtöbbször nem lett belőle kára.
A faluba a rövidebb úton akart menni, ami egy eléggé veszélyes szakasz. Főleg éjszaka. De hát mindegy, magával szúr ki, ha nem figyel eléggé.
Na de még mielőtt a kapu egy résén kimászott volna, hangot hallott a sötétből. Valaki mászkált arra. Leo és Ecset a fűbe lapultak egy intésre, Mira pedig fejét oldalra biccentve nézte a közeledőt. Valami mozgott a fűben. És valaki azt magával vitte. Ahogy közelebb ért, a rellonos pálcája hegyén a Lumosszal kis fényt jelenített meg, és fejét csóválva elvigyorodott. Az első fogása.
-Szép estét -köszöntötte gúnyosan. -Drágaságom, mikor néztél te rá az időre utoljára? Hm?
Közben végignézett a lányon, aki eléggé ismeretlennek tűnt, és első ránézésre elég esetlen volt, talán a meglepetéstől, hogy nincs egyedül.

ruha
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 6. 19:37
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Pongrácz Norina Vanessa
INAKTÍV


Szeszi
RPG hsz: 4
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 6. 20:27 Ugrás a poszthoz

Amira Loveguard
~ 2012. október 4. - 22:00 körül


Ahogy kint sétáltam a sötétségben, mélyen a tüdőmbe szívva az éjszakai levegőt, hogy eljusson minden porcikámba a szabadság érzete. A szabadságé, amiből az utóbbi időben nem sok jutott nekem. Halkan lépkedve követtem a kis albínó sündisznócskám, és eddig össze vissza csapongó gondolataim lenyugodtak. Pedig bár ne tették volna, bár csak az adrenalint hiányolnám, nem pedig azt a személyt, aki otthon elkísért az ilyen késői sétáimra. Sosem tudtam, hogy ilyen mély jelentősége van a kis életemben, de ez a pár hónap tökéletesen jó volt arra, hogy rájöjjek, kik is azok, akik igazán hiányoznak. Viszont most, ideje az ő hiányukat is legyűrni, s új kapcsolatokat keresni, merthogy egy ideig nem tervezem a hazamenetelt. Bele kell nőnöm ebbe a világba, meg kell ismerjem, meg kell szokjam, mert hiába küzdöttem eddig ellene, boszorkány vagyok.
Egy fehér alak vet véget melankolikus gondolataimnak, ami alig 20 méternyire tűnt fel tőlem balra. Eddig nem vettem észre, hogy lenne itt még valaki rajtam kívül, sőt, valószínű, hogy csak valamilyen állat lehetett, de a kíváncsiság erőt vesz rajtam, így inkább felkapom Ebit, és pár elindulok a vélt hely felé, de a következő pillanatban majdnem szívrohamot kaptam.
A hirtelen pálcavilág, és az előttem alig karnyújtásnyira álló valaki, túl hirtelen tűnt fel ahhoz, hogy természetesnek vegyem. A szívem hirtelen megduplázta a ritmusát, és megtorpantam. Kicsit hunyorítanom kellett a hirtelen világ miatt, de amikor beazonosítottam a lányt, és konstatáltam, hogy a gúnyos hangnemén kívül sok veszéllyel nem fenyeget, ismét visszatért testem a rendes kerékvágásba.
-Jó estét! Őszintén szólva fél kettőkor, de ha az időérzékem nem csal, most 10 óra körül lehet az idő.-
Felelem könnyed mosollyal, és hangom is egyenletes, csak a "Jó" sikerült kicsit furcsára, mert fél kettő óra nemhogy az időt nem néztem meg, de nem is beszéltem semmit, és a hangszálaim kicsit ellustultak. Közben lepörgött az agyamban az összes lehetséges variáció, hogy miért is van itt rajtam kívül valaki, és két lehetséges megoldást találtam. Vagy egy lány, aki szintén tilosban jár, vagy pedig egy prefektus, és járőrözik. Az utóbbi kicsit necces, mert akár komoly ára is lehet, de a lényeg, hogy nem életveszélyes.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 7. 01:17 Ugrás a poszthoz

Kristóf

Az igazság az, hogy már éppen itt volt az ideje kilépni ebből az egész őrületből, ami engem körül vett. Vissza akartam kapni a régi életemet, csak egy egyszerű lány akartam lenni, akinek az a legnagyobb problémája, hogy áll a haja –ezzel sohasem volt gondom–, mit vesz fel –ezzel még annyira sem– és kikkel barátkozik –ezzel már több. Valamiért sohasem sikerült megtalálnom a közegemet; azokat az embereket, akik hasonlóak, mint én. Azt hittem, Yar ilyen, de őt is sikerült elveszítem, csak, mint annyi embert már előtte. Beléjük akartam látni valamit, ami nem volt ott. Jess teljesen más téma, ahogyan Lanie is. Bennük megbízom.
De egy normális pasit már igazán kifoghatnék!
Olyan, mintha két táborra szakadtak volna a hímnemű egyedek. Az egyik felük teljesen nem normális, a másik pedig még csak a létezésemet sem hajlandó észrevenni. Eddig azt hittem, ennyire nem vagyok gázos, de megeshet, hogy tévedek; sőt több, mint valószínű, hogy én képzelek sokat magamról… ez nem is lenne annyira meglepő; tekintetbe véve a jellememet. Az énképem cseppet megváltozott, mióta betettem a lábamat ebbe az iskolába. Otthon én voltam a tökéletes, mindenki úgy táncolt, ahogyan fütyültem és soha senkinek eszébe sem jutott volna kérdőre vonni semmiért. Ellenben itt rájöttem, hogy ez az egész egy hatalmas álomvilág volt. Semmi köze a valósághoz. Nem tündérmesékben élek, ez a rideg valóság.
Az utóbbi idő egyetlen pozitívuma a beszélgetésem Krisivel. Őszintén, ettől valahogy hétköznapinak érzem magam és közben egy kicsit különlegesnek is. Talán rossz ötlet volt igent mondanom, mivel eléggé szeszélyes vagyok, de már megtettem és egyébként is, szeretnék egy kicsit önmagam lenni. Se több, se kevesebb. Csak egy normális lány; már ha engem bármilyen tekintetben normálisnak lehet nevezni.
A rétet kissé bizarr helyszínnek tartottam az éjszaka közepén, de ő az alkotó, én csak a kellék vagyok, tehát nem akadtam fenn ezen az apróságon. Bár megfordult a fejemben a felakasztás gondolata, miután eszembe jutott, hogy milyen szépen egymásnak estek annak idején Daviddel –mire nem jók a portrék? Gyorsan összekaptam magam, a hajamat kibontva hagytam és a kastélyon keresztül suhogva egészen hamar megérkeztem a kapuhoz. Halkan kilöktem és egy fához sétáltam, majd a fűbe csüccsenve vártam a csapatkapitányom érkezését, miközben a Jessie-től kapott lánccal babráltam.

Ruha
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2012. október 7. 01:42
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2012. október 7. 10:06 Ugrás a poszthoz


Könnyed hangulatom, ami az előző éjszaka közepi találkozásnál ragadt rám, azóta kísért. Mindent higgadtabban oldatott meg velem, és sokkal kellemesebb volt, mint mindenen túlstresszelni magamat. Valószínűleg azért lehettem ennyire nyugodt, mert az idegrendszerem felmondta a szolgálatot. Azt hiszem teljes mértékben besokallt... az ember nem hinné, hogy idegösszeroppanást kapni igen kellemes. A felesleges érzelmeket mostanában mellőztem, és nagyon jó volt.
Ismét hűvösebb estét köszönthettünk. Alex, a baglyom az ablakpárkányon ülve figyelte, ahogy összekészítem a lapokat, a ceruzákat. Néha huhogott egyet-egyet; ilyenkor bagolycsemegét adtam neki, és elhallgatott. A Hold már magasan járt az égen, fényével beborította a szobát, megcsillant a madár tollán, és a ceruzákon. Sietnem kellett. Gondoltam, hogy Katherinenek nincs kedve várni éjfélkor a réten még a késésem miatt is. Az is csoda hogy egyáltalán beleegyezett... mondjuk ha nem tette volna, akkor sem lett volna semmi. Maximum kimaradt volna életművemből egy rajz, vagy inkább festmény. Mostanában festeni van kedvem. Lehetséges, hogy ez azért is van, mert mestertanoncként kívánom folytatni a tanulmányaim, elsődlegesen festő szakon, másodlagosan kviddicsen.
A Kastélyra csend hullott, csak a lépteim vertek némi zajt a folyosókon, ahogy távgátam rajtuk. Ha most egy prefektus meglátott volna, biztosan elcsodálkozott volna - mit akar a Földesy fiú egy hatalmas mappával a kezében az éjszaka közepén a folyosón?...
Ahogy kiléptem a természetbe, ismét megcsapott a hideg, friss levegő. Ezek az esti séták jótékony hatással vannak rám. Felnéztem a Holdra; csakúgy, mint múltkor, most is fényesen ragyogott, és a csillagok ismét kirajzolódtak, mint megannyi reflektor. Reflektor... ha ezt Kathnek mondanám, nagyon tágra nyílna a szeme... meg is pillantottam a lányt, aki egy fa tövében ül. Fehér pólója, blúza szinte kirikít a fák sötétjéből; ez a fehérség kissé visszaverődik arcán; ezt is látom, ahogy közelebb érek.
- Szia. - üdvözöltem őt egy halovány mosollyal. - Régóta vársz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 7. 13:42 Ugrás a poszthoz

Kristóf

Csak bámultam a Holdat. Minden tökéletesen békés, nyugodt és tiszta volt körülöttem, pont úgy, mint előző este, amikor arra vetemedtem, hogy előbújjak a csigaházamból. Csak egy kicsit. Megnyugtató volt tudni, hogy hétköznapi vagyok, vagy valami ahhoz egészen hasonló. Azt hiszem, nem sok embernek kell rettegnie attól, ami a következő napon rá várhat, de én ahhoz az igencsak kevéshez tartozom, akiknek minden nap áldás. Mégis itt ülök kint a csillagok fényénél. Nem menekülök. Felesleges lenne. Itt nem érhet baj. Egyszerűen csak tudom.
Emlékek ezrei jutottak hírtelen eszembe. Mikor gyermekként az udvarra tévedtem a sötétben mindig féltem egy kicsit valamitől, amit sohasem láttam, de tudtam, hogy ott van és bántani fog. A képzelő erőm határtalan volt és ezt a jó tulajdonságomat a mai napig megőriztem. A fantázia birodalma az egyetlen olyan hely, ahová menekülhet az ember, ha körülötte minden a darabjaira hullik. Velem ez megtörtént. Sokszor.
Rengetegszer szétestem és kapartam össze újra meg újra a maradványaimat, kitartóan, mintha erős lennék. Úgy tettem, mint akit nem lehet megbántani, aki mindenki felett áll, de legbelül éppen olyan törékeny voltam, mint bárki más. Csak egy egyszerű, tizennyolc éves lány, akit kicsivel többször tett próbára az élet, mint az feltétlenül szükséges lett volna.
Hallottam, hogy nyílik a kapu, de nem moccantam egészen addig, amíg Kristóf meg nem szólalt mellettem. Halvány mosollyal az ajkaimon pillantottam fel rá –ami ritka kincs. Úgy látszik kihozta belőlem a legjobbat. Mintha csak az ő nyugalma átragadt volna rám is.
-Szia! –futtattam végig rajta a tekintetemet. –Azt hiszem, olyan öt perce.
Valójában pontosan tudtam, hogy öt perce, mivel megtéveszthetetlen belső órával rendelkeztem, de ez most mellékes volt. Fel sem tűnt, mióta ücsörögtem ott magamban, de így legalább szabad utat engedhettem a gondolataimnak.
-Miket hoztál? –emelkedtem fel egy kicsit, hogy megleshessem a kezében tartott papírokat.
Szerettem volna látni a prefektusok arcát, amikor rajta kapnak minket, hogy az éjszaka kellős közepén a réten ülünk és Krisi portrét készít; rólam. Azt hiszem, az arcuk megérne egy misét.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 20:29 Ugrás a poszthoz

Norina

A falu, és a cigi. Ez a két dolog volt ami már hiányzott a feketeségnek, és éppen ezt a hiányt akarta enyhíteni, amikor elindult az iskola kapuja felé, hogy az erdőn keresztül lerövidítse az utat.
Zacharyvel volt utoljára a faluban, mindkétszer. Amikor visszajött otthonról, de akkor nem töltöttek sok időt ott, és amikor egyik nap elutazott a barátjához a szünidőben. Na az az este mindig megfog maradni a fejében, már csak a fényképalbum miatt is, amit ott kapott tőle. Na meg a tüdőgyulladást is ott szedte össze, amit szerencsére az anyukája szépen kiiktatott.
Nagyon nem szereti, amikor megzavarják valamiben, főleg nem este, főleg nem akkor, ha valaki tök ismeretlen kerül a képbe. Kivéve persze, ha ebből még jól is jön ki, hisz ilyenkor előveheti a prefijelvényt.
A lány, akivel ezen az estén összefutott, tényleg megijedt tőle. Persze nem sokan vannak, akik nem ijednek meg egy hirtelen felbukkanó idegentől a sötétben. Egyből kérdőre vonta, hogy mégis hogy képzeli, hogy takarodó után kint mászkál. Hiszen ezt csak ő teheti meg... Vagyis ő mindig is megtette, eléggé ügyesen ki is játszotta az akkori prefektusokat.
-Hm, nagyon örülök, hogy ennyire tisztában vagy vele, hogy mennyi idő lehet. És azzal mennyire vagy tisztában, hogy már takarodó volt? -felvont szemöldökkel pár lépést közeledett a lány felé, és szemügyre vette. Nem leplezte, hogy tetőtől talpig végigmérte, és bár nem hangosan, de megállapította, hogy fele annyira sem csinos, mint ő maga. Belegondolni sem szeret, hogy egyszer volt ő is olyan kis semmitmondó szürke egér, mint ez a vöröske, akivel szemben állt. Elfintorodott, de félretette ezt a felreppenő gondolatot, és inkább komolyabb irányba terelte a témát.
-Évfolyam, ház, és elsősorban név -sorolta fel azokat a pontokat, amiket tudnia kell. Még ha akarná sem tudná felidézni a csaj kilétét.
Amíg az információkat hallgatta, már azon kezdett gondolkodni, hogy milyen kellemes kis büntetést adjon neki. Bár erre még egyelőre nem kerül sor, szóval ráér még a büntetés kiosztásával. -Gyerünk.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Pongrácz Norina Vanessa
INAKTÍV


Szeszi
RPG hsz: 4
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 7. 21:01 Ugrás a poszthoz

Most sem kellett csalódnom a kis elméletemben, mert nemsokára beigazolódott, hogy tényleg egy ébenfekete hajú prefivel állok szemben. De volt benne valami, ami miatt mégsem sikerült tökéletesen elhinnem, hogy Ő egy feddhetetlen jellem. Talán pont emiatt nem is izgultam, a büntetésemet illetően. Sosem csináltam magamnak lelkiismereti problémát egy-egy kisebb stikli miatt. Nem először sétálgatok éjszaka a kastély parkjában, így furcsa, hogy pont most kaptak el először. Kora ősszel, amikor másról sem szólt a nap mint tanulásról, sokat jártam ki pálcafénynél levelet írni Dave-nek és a Húgomnak, s mégsem buktam le, de egyszer mindent ki kell próbálni!
-Köszönöm!-
Húzódik ismét mosolyra a szám a gúnyos bók hallatán. Furcsa egy szokás ez, hogy a gunyoros és ideges emberekre tudok majdnem a legszebben mosolyogni. Valakit ez őrületbe kerget, valaki pedig komplett idiótának néz, így fogalmam sincs mit fog szólni a lány, de szeretem feszegetni a húrt mindenkinél.
-Igen, azzal is tökéletesen tisztában vagyok, megnyugodhatsz, nem kell sokat magyarázni.-
A lenéző tekintet, amivel végigmért, nem túlzottan tudta befolyásolni a rejtett egoizmusom, de azért mégsem esett jól. Tudom, alig múltam 15, és sosem voltam az egyből kicsattanó személyiségemről híres, de nem kell azért ránézésre ítélni. S mégis micsoda álszentség ez az érzés, hiszen én is pont ugyan ilyen vagyok. Ugyan úgy végigmértem a lányt, és az agyamban ugyan úgy elkönyveltem a szimpatikus, unszimpatikus és közömbös kategóriák közül az egyikbe, csak ezeket szinte tudat alatt, reflexből.
-Pongrácz Norina Vanessza, Navine, 2. évfolyam!-
Mondtam még mindig tartva a kedves hangsúlyt, s közben Ebit ismét letettem a földre.
-Oké, szívesen megyek, csak mondd merre? Mert a büntetés, szerintem ráér, és a falu izgalmasabb!-
Hirtelen jött ötlet, néha beválik. Ugyan nem tudom, szemtelenségért lehet-e büntetni, de ha már lúd, legyen kövér, ha pedig mégiscsak benne lenne a csajszi a "mindketten megyünk dolgunkra, és később majd számolunk kamatostul" dologba, lesz egy jó esténk.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ikimono Galeti
INAKTÍV


énekes madárka
RPG hsz: 27
Összes hsz: 338
Írta: 2012. október 10. 19:02 Ugrás a poszthoz

Nicho

Az órák után egyből a klubhelyiségbe mentem, hogy ledobva táskámat az ágyra, előkotorjam az ágy alól a seprűmet, ami már jó ideje nem volt a kezemben. Mikor végre a kezemben tudtam, rápillantottam az ablaknál lévő kinti hőmérőre és azt hittem káprázik a szemem. 19 fokot mutatott, miközben az ég nagyjából tiszta volt. De nincs mit tenni, a szekrényemhez lépve kivettem egy pulcsit majd miután magamra húztam, felkaptam ismét a seprűmet és elindultam ki a kviddicspályára. Hála a tavalyi meccsnek, meg a pár edzésnek, amin részt vettem, már  nem tévedtem el és egyből eltaláltam a pályára. Csak a szél süvített, egyébként síri csönd honolt. Kicsit még talán ijesztő is volt, de most már nem fordulhattam vissza. Ha már kijöttem, akkor igenis gyakorolni fogok.
A pályán leraktam a seprűm és először futottam két laza bemelegítő kört, mert valljuk be, azért a seprűn nem mozog annyira a lábunk, mint például a karunk, így az jobban begörcsölhet. Legalábbis én ezen a véleményen vagyok. A körök után jött a nyújtás és egy laza bemelegítés. Nagyokat szippantottam a kicsit csípős őszi szélből, amitől az orromon lett is egy kis pír. Mikor kellemesen átmelegedtem a gyakorlatoktól, a tágító bűbájjal kezelt kis házhoz, majd kivettem a kvaffot. Hónom alá szorítottam, majd lábam közé véve a seprűt felszálltam a magasba. Így is mentem pár kört, közben egyik kezemből a másikba véve a labdát köröztem a karommal, hogy a vállaim nehogy megránduljanak. Ezzel is gyorsan végeztem. Szememben felötlöttek a képek az edzésről, a pozíciók, illetve a meccsről, hogy az ellenfél hogyan állt fel. Egyszer csak megszólalt a képzeletbeli síp és én fürgén megindultam a túlsó karikák felé. Természetesen az a jó a képzeletbeli ellenfélben, hogy majdnem olyan ügyes, mint mi, de mégis sikerül legyőzni. Ezzel a gondolattal száguldottam a karikák felé, cselezve, cik-cakkban repülve. Végül felemelkedtem, dobásra emeltem a karom, majd nagy erővel megcéloztam a jobb oldali karikát. Súrolta a karikát, de azért átment rajta. Gyorsan megdöntöttem a seprűm és a labda után száguldottam. Hamar el is kaptam, hála a bűbájnak, ami lelassította a labdát. És ezt játszottam még el jó párszor. Egyszer jobbal, majd bal kézzel rádobva a karikákra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nicholas Brown
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 10. 20:25 Ugrás a poszthoz

Kiki

Ma reggel korán keltem, mert még suli előtt el kellett intéznem valamit. Gyorsan felöltöztem és már mentem is le, hogy megkeressek egy baglyot, aki hajlandó elvinni a levelemet. Anyáéknak írtam, mert elég nagy kavarodás van most otthon, amiből persze én se maradhatok ki, mint minden hasonló alkalommal, ha gáz van. Az nem érdekel senkit, hogy hány km a távolság, engem is muszáj belekeverni. Szerencsémre pont volt egy levélszállító, aki látszólag unatkozott, így ezt is sikerült elintézni. Mire visszaértem, már csak arra volt időm, hogy fölkapjam a cuccaimat és mehettem is órára. A délelőtt gyorsan elment, ebédnél meg jót hülyéskedtünk az eridonosokkal. Eredetileg ezután el kellett volna kezdenem tanulni, de valahogy nem volt elég erőm hozzá, meg már így is tele van a fejem, úgyhogy inkább körülnézek az udvaron. Szerencsémre van rajtam egy vékonyabb pulcsi, bár így is eléggé vacognak a fogaim.
~Azt hiszem ez egy gyors kör lesz.~
Már indulnék is vissza, amikor a kviddicspálya környékén mozgást veszek észre. Csak egy pillanatra látom az alakot, de a biztonság kedvéért inkább megnézem. ~Lehet, hogy csak képzelődtem és kezdek megőrülni?!~
Gyorsítok a lépteimen, hogy ne fázzak annyira. Már csak néhány méter és megpillanthatom azt a bizonyos pályát, amiről mindig annyit álmodoztam, de soha nem volt elég akaraterőm, hogy ki is jöjjek, mármint repülés céljából. Kilépek a fűre és abban a pillanatban elvigyorodok, ugyanis egy ismerős lányka röpköd a póznák körül, különféle gyakorlatokat végezve. Pár percig nem is szólok neki, csak figyelem. Nem igazán értek hozzá, de így elsőre nagyon ügyesnek tűnik. Kicsit elgondolkozok, hogy lehet, hogy nem véletlenül van itt egyedül és talán nem kellene zavarnom, de ha tényleg magányra vágyik, akkor azt majd úgyis megmondja.
- Szép napot kisasszony! Belevágsz a tanításba? -Egy kedves mosolyt küldök felé. Igaz, hogy azt mondtuk, hogy majd előre megbeszéljük, hogy kinek mikor alkalmas, de ha már így hozta a sors, akkor miért ne kezdhetnénk el most rögtön az edzést?! Nekem semmi kifogásom ellene, úgyhogy innentől már csak Kikitől függ a dolog. Be kell vallanom, hogy nagyon örülök, hogy újra láthatom a lányt. A múltkori kicsit furcsa, de azért összességében jól sikerült találkánk alkalmával nagyon megkedveltem őt és alig vártam, hogy ismét összefussunk. Igazából nem is telt el olyan sok idő azóta, de azért kicsit hiányzott.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ikimono Galeti
INAKTÍV


énekes madárka
RPG hsz: 27
Összes hsz: 338
Írta: 2012. október 13. 13:22 Ugrás a poszthoz

Nick Cheesy

A gyakorlás közepette sok mindenen járt az eszem. Eszembe ötlött a legutolsó találkozásom, amikor a faluban találkoztam Nicholassal. Egy mosoly ült ki az arcomra az emlékek hatására. Sok közös pontot találtunk a fiúval, aminek igazán örültem. Egyedül talán a húgommal, Rinoyameval van több közös témánk. Egy kicsit komorabb lett a hangulatom, ugyanis lassan fél éve nem láttam az ikertestvérem, ami valljuk be, kicsit megviselt. Mellette szinte csak nevetésből állnak a napjaim, de mióta ő Japánba ment, azóta sokkal többet voltam komor és bezárkózott. Ez a hangulat most meg is jelent az arcomon. Folytattam az edzést, de már nem volt meg az igazi hangulatom hozzá. Most megpróbálkoztam pár nehezebb mozdulattal. Az egyik lendítésemnél feltűnt, hogy valaki figyel a pálya széléről. Meg akadt a modulatom és ledermedve meresztgettem a szemem, ki is a megfigyelő. Mikor végre felismertem egy vigyor ült ki az arcomra. Nick volt az. Nem tudtam, miért van ilyenkor idekint, de nem is nagyon érdekelt. Visszahúztam magamhoz a kvaffot, majd szépen megindultam lefelé. Nem sokkal távolabb értem tőle földet, majd futva tettem meg a maradék távot. Csak futás közben éreztem, hogy egy kicsit eltúloztam, ugyanis annyit ültem a seprűn, hogy most egy picit görcsöltek a lábaim, így a futás elég kellemetlenné vált. Vigyorogva álltam meg a fiú előtt.
- Belekezdhetünk tőlem, de csak ha nem hívsz többet kisasszonynak!
Elnevettem magam a végén, mert valamilyen oknál fogva egészen felszabadult kedvem lett a fiú mellett. Lehet, hogy a múltkori találkozás emléke miatt? Mindegy, lényegtelen. Végig mértem a fiút, aki valljuk be, elég lengén öltözött, ahhoz képest, hogy repülni akart. Odafent mindig hidegebb van. Kicsit aggódtam, mert nem akartam, hogy bárki miattam megfázzon. Mert végül is miattam fázna meg, hisz én vállaltam el, hogy eddzek majd vele. Szóvá is tettem eme problémám.
- Figyelj, nem fogsz te így fázni repülés közben? Fent elég hideg van.
Egy kedves mosolyt eresztettem felé, majd odadobtam neki a piros bőrt, és visszafutottam a seprűmért. Nem szerettem, ha nem volt a közelemben. Elindultam a pálya egy kissé szélvédettebb helyére, a lelátók felé, majd intettem Nicknek, hogy kövessen. Először talán megbeszélhetnénk az alapokat, aztán repülnénk. Legalábbis én így képzeltem el. De persze egyáltalán nem volt biztos, hogy így is fog minden alakulni. Eddig szinte semmi sem úgy alakult, ahogy elképzeltem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 13. 16:03 Ugrás a poszthoz

Norina

Amira nem túlságosan szívlelte az esti portyázót, aki miatt kicsit késni fog a megbeszélt találkájáról. És hogy kivel? Hát csak úgy az éjszakával. Leonak sem tetszett a lány, aki kint kóborolt, ezt a gazdi tudtára adta egy nem túl hangos morgással. Persze amilyen kicsi, annyira lehet csak komolyan venni. Nem árt ő még a légynek sem, de ha arról lenne szó, biztosan megvédené Amirát, meg hát Ecsetet is. A puffskein, és a rellonos feketeség a két élőlény akiket nagyon szeret, rajtuk kívül meg még Benjamin az, akihez "vonzódik" az úrfi.
-Csodálatos -jegyezte meg epésen, bár legszívesebben elküldte volna már melegebb éghajlatra a lányt. Ahhoz képest, hogy sokszor mit gondol magában, egészen aranyos tud lenni, és csak a negyedét mutatja annak, amilyen valójában. Prefektusként nem lenne szép, ha máshogy reagálna az ilyenekre.
Sejtette, hogy a sárgákhoz van köze a szeplősnek. Egész jó emberismerő a drága. Unottan hallgatta a nevét, évfolyamát, és házát. Innentől számolni fogja, hogy hány "áldozat" esik még a csapdájába.
Valószínűleg hogyha egy srácról lett volna szó, akkor nem a normális opciót választotta volna, mint amit eltervezett. Inkább vállalta volna, amit Norina mondott, hogy menjenek a faluba. Na de ő aztán nem megy sehova egy ismeretlen új libával, főleg nem olyannal, akiből annyit néz ki, hogy bátortalanul átbotorkál a pub eldugott sarkába egy pohár vízzel a kezében.
-Te már csak tudod, mi az izgalmas -halkan nevetve csóválta a fejét, eltűnődött rajta, hogy vajon ilyenkor mit gondolnak magukban az ilyen emberek. Távol volt a rellonos már ettől az időszakától, az sem tartott túl sokáig. Annával volt életében először a falubeli csárdában, az is bőven elég volt neki akkoriban. Most éli fénykorát, és egyáltalán nem érdekli, hogy kik és mit beszélnek róla.
-A faluba te csak hétvégén mehetsz, hiába akarsz nagyzolni, ne játszd magad, kérlek. És egyébként is...én nem lógok magadfajtákkal. Na indulás, vár az ágy -bunkózott, igen. De miért ne tette volna meg? Fejével a kastély felé bökött, és hiába ne akarta a lány az indulást, visszakísérte a kastélyba. Egészen a Navine bejáratához kísérte, hogy még véletlenül se induljon másik irányba, és innen a feketeség már nyugodtan mehetett a dolgára.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. október 14. 11:52 Ugrás a poszthoz

Sok időm volt még a következő órámig, ezért úgy gondoltam körbenézek a Kastély környékén. Nem vagyok egy eltévedős típus, de azt nem tudom, hogyan jutottam ide.
Ahogy átléptem a kapun, a csodálatos zöld környezet magával ragadott. Lassan, mindent alaposan megfigyelve, sűrű csodálkozások között elértem az első padig. Leültem, de továbbra is vizsgáltam a természetet.
Mikor végül sikerült kilépnem a kábulatból, elővettem a könyvemet, és egy kicsit beleolvastam az anyagba.
Az az igazság, hogy egyáltalán nem tudtam arra figyelni, amit olvasok, mivel lefoglalt az, hogy a szememmel kövessem az arra járó diákokat. Néha fel-feltűnt egy-egy ismerős, de épp olyan gyorsan el is tűntek.
Végül eltettem a könyvemet, és tovább folytattam a csodálkozást. Erre még sosem jártam. Olyan selymes és élénk zöld volt a pázsit, hogy nem tudtam megállni, hogy belefeküdjek.
Csak néztem az eget és gondolkodtam. Nem tudom már min. Hirtelen annyi minden eszembe jutott.
Az időm sok volt, én szerettem a természetet. Nem akartam onnan elmenni.
Nem tudom, az arra járók mit gondoltak rólam...Több int egy órát, szinte mozdulatlanul feküdtem a fűben. Aztán rápillantottam az órámra. Még 15 perc az óra kezdetéig.
Hirtelen átfutott az agyamon, hogy innen milyen messze van a terem. Abban a pillanatban felpattantam és mentem, ahogy tudtam.
A kapunál még megálltam és vetettem egy pillantást a rétre. De nem az utolsót.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nicholas Brown
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 17. 18:33 Ugrás a poszthoz

Kiki

A hideg már nagyon elkezdett zavarni, de egy pillanat alatt el is felejtem, amikor megpillantom a röpködő lányt. Széles vigyor ül ki az arcomra, mert már alig vártam, hogy újra láthassam. Egy ideig csak figyelem, ahogy trükközget, majd hangosan odakiáltok neki, bár addigra ő is észrevesz. Azonnal elindul lefelé, majd ügyesen landol. Nagyon aranyos, ahogy elkezd futni felém, aztán mosolyogva megtorpan. Valami ismeretlen melegség tölti el a szívem, amikor megszólal.
- Igenis kis... izé... Szóval okés! -mondom vigyorogva. Közelebb lépek hozzá, majd szorosan átölelem. Nagyon jól esik az érintés és még kevésbé fázom. Hamar el is engedem, mert még a végén tolakodónak fog tartani.
- Bocsi ezt muszáj volt... -Kedvesen nézek felé, de egy csöpp bizonytalanság is bujkál a tekintetemben. Soha nem tudom eldönteni, hogy mit szabad és mit nem, főleg Kikinél. Egyszerűen jól esik a közelsége, de néha a kevesebb több.
Amikor megemlíti, hogy valószínűleg fázni fogok, hirtelen megremegek, majd összekulcsolom a karomat a mellkasom előtt.
- Lehet, hogy igazad lesz, de most már nem megyek vissza. -felelek, majd elkapom a labdát és elindulok a lány után. Nem igazán értem, hogy miért megyünk a lelátó felé, ha kviddicsezni akarunk, de ő biztos jobban tudja. Hamar el is érünk oda és le ülünk. 
- Tudod... Hiányoztál! -mondom halkan és kedvesen elmosolyodom. Ez az igazság és miért is ne mondanám el neki?! 
- Mesélj, mi történt veled az elmúlt időben? -
Biztos vagyok benne, hogy neki sokkal eseménydúsabb napjai voltak az utolsó találkozásunk óta, mint nekem. Igazából nem is nagyon tudnék neki mit mesélni, úgyhogy remélem, hogy belekezdünk valami jó témába, mert nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha valami halál unalmas srác lennék. Ez természetesen nem így van, csak most annyira rossz időszakom van ilyen szempontból. Lehet, hogy pont Kiki lesz az, aki egy kis színt visz majd a hétköznapjaimba. Én semmi esetre nem tiltakoznék, sőt... Úgyis terveztünk egy gitározást is, de egyenlőre maradjunk a kviddicsnél. Szerintem az is jó nagy feladat lesz így elsőre. Nem baj, én akartam, akkor most már meg is csinálom!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ikimono Galeti
INAKTÍV


énekes madárka
RPG hsz: 27
Összes hsz: 338
Írta: 2012. október 20. 19:27 Ugrás a poszthoz

Nicholas, a padavanom Cheesy

Egy nagy öleléssel fogadott, amitől egy percre a lélegzetem is megakadt. De nem a meglepetéstől, hanem az erejétől. Mikor kikerültem az öleléséből egy mosolyt villantottam rá. Örültem, hogy megint látom. Majd vállat vontam a fiú döntésére, miszerint nem megy vissza a kastélyba egy vastagabb pulcsiért. ~Ha neki így jó lesz...~ Ügyesen elkapta a labdát, majd követett a lelátók felé. Gyors léptekkel haladtam, mert a fiút akartam figyelni, lehetőleg szemből. Ha még hidegebbre fordulna az idő, valószínűleg megszakítanám a kis "edzésünket" és közösen visszamennénk a suliba. Szerintem se ő, se én nem akarunk megfázni.
Hamar elértünk a lelátókhoz és helyet foglaltunk az első székeken, amik a közelünkbe voltak. Kellemes meglepetés ért, mikor a fiú azt állította, hiányoztam neki. Viccesnek tartottam, hogy két találkozás után hiányozhatunk valakinek. Mondjuk én miről beszélek? Yooji szinte az első találkozásunk után hiányzott. Ne igen, még mindig semmi hír nem volt a fiúról. De most Nickre kell figyelnem, mert ő legalább itt van és velem van. Visszamosolyogtam rá.
- Nekem is hiányoztál.
A mosolyom még tartott a következő válaszomon keresztül is, bár kicsit megfájdult tőle az arcom, mert fent amíg röpködtem, az arcom egy kicsit lefagyott. A szél pedig kicsípte. Úgy nézhettem ki, mint valami elrontott porcelán baba.
- Hát, igazság szerint nem sok minden történt. Felvettem egy új tárgyat, egy másikat leadtam. Egyáltalán nem kviddicseztem, és gitározni se gitároztam túl sokat. Viszont rengeteget rajzoltam. És veled mi történt azóta?
Annyira automatán bukott ki a kérdés belőlem, hogy még magamon is meglepődtem. Ritkán kérdezek vissza ilyen stílusban, de ha már kint van, akkor bizony kint is marad. Nem akartam unalmasnak tűnni ezzel a válasszal, de tényleg nem történt semmi érdekes ezalatt az időszak alatt. Egy nagyobb szélroham süvített végig a pályán ,ami a lelátókon keresztül is átsuhant. Beleremegtem. Hirtelen ért, ezért volt az egész. Hidegnek nem volt annyira hideg, csak váratlan. Reméltem, hogy a fiúnak valamennyivel érdekesebb volt ez a rövid idő, ami alatt nem láttuk egymást. A fiúra néztem, és elmosolyodtam. Amennyire tudtam, közel ültem hozzá, és a mellkasára dőltem.
- Remélem nem gond. Csak kiestem a gyakorlatból és mostanában jobban elfáradok.
Igaz volt amit mondtam, de azért valljuk be, jólesett Nicho közelsége.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 23. 15:30 Ugrás a poszthoz

Bátyóka

Fruzsi teljes lelki nyugalommal, halkan hagyta el a hálókörletét. Nem mintha attól tartott volna, hogy bajba kerülhet, ha a szobatársai észreveszik, hogy lelép, de azért nem akarta felébreszteni őket, ha nem muszáj. Szakadt farmer, bokacsizma, egy lenge póló és afölött mindössze egy bőrdzseki volt rajta. Igaz, hogy ilyenkor már elég hidegek voltak az esték, de úgy volt vele, hogy csak nem fog halálra fagyni, mire a célállomására ér. Ott pedig majd úgyis kimelegszik a piától meg a tánctól, így inkább bevállalta, hogy egy darabig vacognia kell, csak hogy később minél kevesebb "felesleges" holmija legyen.
A kastélyban egy árva lélekkel sem találkozott, szerencsére. Miközben a néptelen folyosókon haladt, azért megállapította magában, hogy régebben sokkal izgisebb volt a takarodó megszegése. Az utóbbi időben, már nem igazán töltötte el bizsergető érzéssel a tudat, akárhányszor csak éjjeli sétára indult, hogy ő bizony most szabályt szeg.
Mikor elhagyta az épületet, már magában elkönyvelte a sikert. Sötét szerelésében könnyedén beleolvadt az éjszakába, s egyenesen az iskola kapuja felé vette az irányt. De még több száz méterrel a vaskapu előtt irányt váltott, és bevetette magát a közeli erdősávba. Rutinosan kerülgette ki az erdei ösvényre belógó ágakat, és egyéb természet adta akadályokat. Nem először készült már kiszökni a kastélyból, és előre láthatólag nem is utoljára. Sok mindenért kapták már el, és büntették meg, de eddig a kisurranásaira nem derült fény. Általában havonta egyszer-kétszer találkoztak a falubeli haverjaival, és együtt mentek bulizni, ha szabad hétvége volt, ha nem. A különbség csak az volt, hogy ha tilos volt a lejárás Fruzsinak a faluhoz közelebb eső, rejtett kijáratot kellett igénybe vennie, és másnap hajnalra visszaérnie a körletébe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Erik
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 23. 16:01 Ugrás a poszthoz

Húgom

Azt, hogy ismét belevetettem magam az iskolai életbe, kénytelen voltam megünnepelni. Mi erre a legjobb hely, ha nem a falu?! Kora este lementem már és megittam pár sört. Önmagamhoz hűen egyedül kezdtem meg az estét, de pár fél óra után már egy csinos fekete hajú lánnyal ütöttem el az időt. Mondta a nevét is, de az kevésbé érdekelt. Sokkal inkább a formás dekoltázsa volt, ami elbűvölt. Komoly erőfeszítésekbe került, hogy ne folyamatosan azt bámuljam, hanem csak le-lepillantsak rá. Mondjuk meg is szólt, hogy a szemei nem ott vannak. De én erre csak annyit mondtam, hogy ha azt akarja, hogy a szemeit nézzék a férfiak, akkor egy kevésbé dekoltált inget vegyen fel... vagy blúz, vagy mit értek én az ilyesmihez?! Néhány sör és pár kör feles után a leányzó úgy döntött, hogy leléphetnénk. Nos ki lenne az a balek, aki erre azt mondja, hogy boccs de nem. Hát nem én, az tuti. Fizettem, felkaptam a bórdzsekimet, majd a fekete hölgyeménnyel elhagytam a kocsmát.
Pár óra után kielégült arckifejezéssel lépkedtem a suli felé. Tudtam, hogy már el vagyok késve, és ha elkapnak akkor jön a büntetés. De megérte, nem kicsit! Széles, kaján mosollyal arcomon, zsebre dugott kezekkel, szinte fütyörészve sétálok az iskola kapuja felé. Nincs kedvem - meg erőm se - falakat meg fákat mászni. Inkább vállalom a lebukást, azonban a kapu zárva. Végül is mit vártam?! Egy lemondó sóhaj hagyja el számat, majd cipzár hangja töri meg a csendet. Leveszem a dzsekimet, átdobom félig a kapun, hogy ne essen le a földre, hanem fennmaradjon. Nemsokára pedig már félig a kapun lógok. Egy nagy huppanással landolok a másik oldalon. Leveszem a kabátom a kapuról és felhúzom, de be már nem cipzározom. Nem teszek meg pár lépést és egy ismerős alak jön velem szemben. Arcom komolyra vált, szinte mogorvára.
- Hova-hova hugica? -
Egyik szemöldököm kérdően felhúzom, majd egyik lábammal 'türelmetlenül' dobolni kezdek.
- Remélem nem a falut akarod meglátogatni ilyenkor, egyedül?! -
Lehet nem most kellene előjönni a testvéri aggódásnak, hanem már régen meg kellett volna történnie, de eddig nem sok esélyem volt rá.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 23. 17:38 Ugrás a poszthoz

Az aggódó bátyus

Miközben a fák között lépdelt, Fruzsi gondolatai már előreugrottak pár órával, azon filózott, vajon egy bizonyos személy ott lesz-e a bulin. Talán nem kellett volna így elmerülnie a gondolataiban, és óvatosság nélkül, az ösvény közepén menni a kapu felé. Ahogy ugyanis már a célegyenesben sétált, távolabbról is látta, hogy valaki éppen beugrik a kapun. Nem szeretett senkivel sem összefutni ilyen alkalmakkor, főleg, hogy a srác - mert az volt az illető, a sötétben egyelőre csak ennyit tudott kivenni - valamelyest visszafogottabb mint ő, hisz épp akkor jött vissza, mikor Fruzsina még csak indulni készült. Ettől függetlenül Fruzsi nem parázott be, hanem úgy döntött, nem is fog foglalkozni a sráccal, rá sem fog nézni. Egészen addig tartotta is magát ehhez, amíg a fiú közelebb nem ért, és megszólította a rellonos leányzót. A megszólításra nem is volt szükség, Fruzsi már a srác hangjából azonnal felismerte, hogy kit sodort ide a sors.
- Téged kerestelek, már úgy aggódtam érted! - ripacskodott egy sort, majd hirtelen ötlettől vezérelve Erik nyakába is ugrott, és röviden átölelte a bátyját. S a fiúból áradó szagokból nagyjából megállapította, hogy merre járhatott. Aztán hátrébb lépett tőle egy lépést, ajkai szegletében megjelent egy rosszkislányos mosoly, és hitetlenkedve hallgatta, ahogy Erik kérdőre vonta. Egy kezén meg tudta volna számolni, hányszor történt eddig ilyesmi vele. Azt ugyanis még túlzással sem lehetett mondani, hogy ők ketten mintatestvérek lettek volna. Főleg, hogy Eriktől az sem volt szokatlan, ha néha eltűnt.
- A remény hal meg utoljára - vonta meg Fruzsi a vállát vigyorogva, és nem is szándékozott több időt szakítani Erikre. Egyáltalán nem vette komolyan a srác szavait. Nem akart lemaradni a buliról, ahova a haverjaival együtt egy zsupszkulcs repítette őket ezúttal. Tisztes távolban megkerülte a bátyját, pár lépéssel már ott is volt a kapunál. A kis táskáját átdobta a kapun, és ő maga is elkezdett átmászni, hacsak Erik meg nem állította.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 28. 22:08 Ugrás a poszthoz

Tolland Clotan
19:30

A mai napom eddig nagyon jól telt. Igaz, hogy a tanulás része nem éppen volt jó, de amúgy szuperül éreztem magam. Ugyanis tanítás után csak feküdtem az ágyamon és csokit ettem. Hmm... nagyon finom volt. Aztán megetettem a kis baglyomat, akinek még nincs is neve, pedig már rég meg van. Szóval adtam neki egy kis kaját, aztán újra visszatértem a Monstersbe, ahol rajzolni kezdtem. Már egy ideje nem ragadtam a kezembe ceruzát, s rajzolgattam. Ám most volt időm rá, így megtettem. Nagy sokára egy lóherét sikerült a lapra varázsolnom, amit az éjjeliszekrényem egyik fiókjába süllyesztettem. Hamar eljött a vacsora idő, így hát elballagtam a nagyterembe, hogy egyek egy kis vacsit. Mikor helyet foglaltam az egyik széken, szememmel Bogárkát kerestem, azt a lányt, akivel tegnap ismerkedtem meg. Nagyon kedves volt, meg vidám. Jó volt találkozni egy olyan lánnyal, mint ő. Ezért remélem, hogy máskor is összefutok vele. Miután elfogyasztottam az ételem és megittam az italom, visszabaktattam a szobámba.
Most pedig itt állok farmernadrágban, ingben és a taláromban. Lábamon egy márkás tornacipő látható. Hajam megint égnek áll, barna szemeim pedig vidáman csillognak. Hogy miért vagyok így felöltözve? Erre a kérdésre roppant egyszerű a válasz. Arra gondoltam, hogy kerülök egyet az iskola körül, hátha látok egy diákot. Igaz, még nincs tíz óra, de azért ilyenkor illendő lenne benn lenniük a tanulóknak. Szóval kinyitom az ajtót, s elhagyom a Monsterst. A taláromon a csillogó prefektusi jelvény található. Tudják meg az emberek, hogy ki vagyok én. Gyors léptekkel haladok át a klubhelyiségen, aztán pedig a folyosókon. Néhány festménynek még köszönök is. Pár perc alatt kiérek az udvarra. Az iskola kapujához igyekszem, s mikor oda is érek, nem látok egy diákot sem. Egyelőre.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 28. 22:10
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. október 28. 22:40 Ugrás a poszthoz

Zachary

Tolland céltudatosan, és viszonylag gyorsan haladt előre - már amennyire a hátán lévő hatalmas táska engedte. Közben futva azon gondolkozott, őneki miért elég az az egyetlen táska? Nincsen a birtokában kevesebb holmi mint másnak, mégis gyakran praktikusabban intézi a dolgokat mint társai.
Ahogy ezen merengett, kis híján felbotlott egy kőben. Egy pillanatra mérges lett, de nyugodt természetének köszönhetően, simán sóhajtott egyet és tovább sétált. "Hol is tartottam?" - tette fel magának a kérdést. "Ja, igen, a praktikusság..." - amint kigondolta, megpillantotta az iskola kapuját. Gyorsabbra fogta a tempó. Mikor odaért hosszasan bámult maga elé. Félre kellett tennie minden fölösleges eszmefuttatását, ahhoz, hogy felidézze mi lesz az első tennivalója mikor belép az iskolába. "Ja, igen... Jelezni a házvezető tanáromnak, hogy megérkeztem... Bár már nyilván tud róla."
Tolland előtt kitárult a kapu. Belépett rajta. Amint hátrafordult, hogy megnézze, miként csukódik be magától - bár aranyvérű családból származott, bármikor lelkesítette a mágia - azon gondolkozott, miért nem jött meg hamarabb az esze, és költözött be még szeptemberben az iskolába. Akkor nem kéne különcködnie; újként beilleszkednie, felzárkóznia, és eltévednie sem. (Miként hosszú útja során többször is megtette.)
A kapu becsukódott. Tolland számára ez egy kisebb katarzissal is felért. Mikor sikerült kihevernie, megfordult. Egy sötét alakot látott - ugyanis este volt már, és az a bizonyos alak nem is volt még akkor kellően közel.
A fáradtság nem engedett teret a félelemnek. Tolland megszólította fáradt hangon az egyre közeledő személyt, akin egyértelműen látta, hogy felsőbb éves.
-Szia! Tolland Clotan vagyok.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2012. november 18. 19:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2012. október 29. 18:48 Ugrás a poszthoz

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.
 
A TÖKSÁTOR


Ha jobbra fordul a delikvens, akkor dönt okosan, a bálozás mellett. A kedvelt kis találkozóhely nagy részét egy hatalmas, tök alakú sátor foglalja el. Az örökéj miatt elég nehéz lenne látni, így pókhálós, régi lámpások lebegik körbe, néha forognak is egyet, minden esetre annyi fényt szolgáltatnak, hogy el lehessen találni a töksátorig. Belülről az is meg van világítva, kívülről nem tűnik olyan nagynak, belül viszont tértágító bűbájjal van ellátva. A fűben a mindenféle ijesztő arcot kapott faragott tökök nyugodtan csücsülnek, egészen addig, amíg valaki jelmez nélkül a közelükbe nem megy, vagy nem bántja őket. Ilyenkor ugyanis életre kelnek és "tökfogaikat" csattogtatva kergetik meg a delikvenseket.
A bálozni vágyók az ajtónál ütköznek az első akadályba. Két ajtó közül választhatnak. Az egyikben egy hóhérszobor áll, bárdját lerakva állja el az utat. Egy tál van előtte és egy felirat: "Áldozz fel valamit, ha szeretnél áthaladni. A tolvajok a fejükkel fizetnek." A diákok bármit feláldozhatnak, legyen az megszerzett csoki, vagy egy része a jelmezüknek, ha beraknak valamit a tálba, továbbhaladhatnak. Természetesen a szobor senkire nem támad rá, a fejvesztés csak fenyegetés... de én nem próbálkoznék. Ha nem hajlandók áldozni, a másik ajtót kell választaniuk, amit örök pókháló borít, át tudnak haladni rajta, de jelmezük fél óráig levakarhatatlan pókhálóval lesz díszítve, utána már megszabadulhatnak tőle, ha szeretnének.
Odabent rengeteg, eddig ismeretlen szellem járkál, mindenfelé repkednek, és elég rosszmájúak. Szeretettel ijesztgetik az embereket, bukkannak fel hirtelen pillanatokban. Ezen kívül az emberek között olyan pletyka terjeng, hogy nem minden vámpírjelmez csupán jelmez... és nem éppen Carnage tanár úrra gondolnak. De mint minden pletykának, ennek sincs sok igazságalapja, viszont az ember biztonságérzetét alaposan elveszi. Odabent a lámpások helyett gyertyák lebegnek, és ha az ember nem vigyáz, hamar beleakadhat egy-két pókhálóba. Természetesen faragott tököket ott is lehet találni, ezen kívül denevérek repkednek a sátorban, a legváratlanabb pillanatokban képesek az ember arcába repülni, majd tovaszállni. Élő zene szól, a banda igyekszik minél nyomasztóbb, kényelmetlenebb hangulatot kelteni a buli elején, majd rendesen megtáncoltatja a népet. Természetesen a töksátor közepén van egy tánctér, észrevehetjük, hogy a sátor teteje lyukas, éppen beengedi a tánctérre a telihold fényét, hogy abban táncolhassanak a diákok. Különböző ételek-italok is találhatóak az éhes-szomjas bálozók számára, előnyben részesülnek a tökös, illetve "véres" fogások.

A feladatok:

Különböző feladatok is várják a diákokat a töksátorban. Az első a szokásos tökfaragó verseny. Az asztalnál mindenki kiválaszthatja magának a legszimpatikusabb tököt és minden eszközt, hogy kifaraghassa olyanra, amilyenre ő szeretné. Pálcát használni tilos, semmi mágia!

A másik két feladat egy helyen van. A diákok kellékeket találnak sütőtök sütéshez, a legfinomabbak szintén díjazva lesznek. Emellett egy kis asztalnál találnak pergament, tintát és tollat, ezen kívül egy mágikus dobozt egy kis lyukkal a tetején. Mindenkinek le kell írnia a legegyedibb tökös receptjét, aki nevezni szeretne és berakni a dobozba. Az este végén a doboz kilöki magából a legjobb receptet. Mindent bele!

Az utolsó feladat pedig igazán különleges, a tudást teszteli. Bájital felismerés! Ki van téve pár asztal, mindegyiken egy bájital. Egy lapon fel vannak sorolva a hozzávalók, amiből rá kell jönni, hogy melyik ez a bájital. Hangosan ki kell mondani, és ha valaki eltalálja, az asztalon egy kis tök világítani kezd, és tovább lehet menni. Van három asztal, és akinek a legtöbbet sikerült eltalálnia a legrövidebb idő alatt, az kapja a legtöbb csokit. Megéri gondolkodni, bájitaltant tanulók előnyben!
1. Bájital
2. Bájital
3. Bájital

// Ha valamelyik feladatot meg szeretnéd oldani, kérlek emeld ki a hozzászólásodban! //

A leírást írta: Lorelai K. Riviera
Utoljára módosította:Mesélő, 2012. október 29. 18:50
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2012. október 29. 18:57 Ugrás a poszthoz

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.

A SÖTÉTSÉG



Aki bátor... vagy inkább balga, az nem a töksátor felé veszi az irányt, hanem a különös, sötét rész felé, ahová már nem ér el a lámpák fénye. Hamarosan szembetalálja magát két beöltöztetett manóval, az egyik gonosz bohóc, a másik pedig inas. Mindketten meghajolnak, az egyik jobbra, a másik balra mutat. Mindegy melyiket választja a delikvens, egyikkel sem jár túl jól.

Aki a bohóc felé megy, az egy kisebb erdőben köt ki, ahol pálca nélkül kell haladniuk, vak sötétben. Bátorságpróba? Nevezhetjük annak, bár inkább vakmerőség erre mászkálni. Az összes fa kiszáradt, helyes ágaikat teleszőtték a pókok hálóval. Meglepő, ijesztő hangok hallatszanak mindenfelől, váratlan ágreccsenések, sikolyok a távolból. A manócska még indulás előtt elkéri a pálcákat és jótanácsokkal látja el a vállalkozókat: Maradjanak együtt és éljék túl. Persze senki nem fog odaveszni, de a feladat: kijutni az erdőből és megtalálni a másik oldalon lévő manót, aki egy csomó csokival várja őket ajándékként, amiért átértek. De út közben meglepő dolgokkal akadhatnak össze a diákok...

Aki az inas manót követi, egy labirintus bejáratánál találja magát. Lehetetlen látni, mekkora is valójában a sövényrengeteg, de szintén nem túl biztató. Nem túl ép elméjű, aki vállalja, hogy bemegy. Az utat néha ágak, illetve pókhálók állják el. Az ijesztő, félelmet keltő hangokat itt is lehet hallani. Az ide belépők megtarthatják a pálcájukat, de a komolyabb bűbájok blokkolva vannak, tulajdonképpen csak fényt tudnak csinálni maguknak, bár azzal sem jutnak sokkal előrébb. A manó őket is ellátja tanácsokkal: ha már nem bírják tovább és nem találnak ki a labirintusból, csak mutasson az ég felé pálcájával és villantsa fel a végén a fényt kétszer. Akkor a labirintus leereszkedik, minden ami benne van, eltűnik, a rémálomnak vége.

//Bátran keressétek a mesélőt, ha nem szeretnétek egyedül bolyongani!//

A leírást készítette: Lorelai K. Riviera
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 21:08 Ugrás a poszthoz

Halloween, már este, a temető után
Zawi


Amira nagyjából tudta, hogy mi lesz a halloween bálon, de leginkább azzal volt elfoglalva, hogy diákönkormányzatosként a lehető legjobban vezesse le a temetős játékot. Igazán élvezte, a légkör is jó volt, na meg jókat nevetett a diákok "balesetein". Önként vállalta, hogy nem csokit csal, hanem játékot vezet, ugyanis nem tartotta jó ötletnek, hogy egy csomó csokival térjen vissza a kastélyba, és megegye egy ültő helyében.
Szóval estefelé, amikor már lejárt az egész napon át tartó csokiszerző játék, a rellonos leányzó is a rét felé vette az irányt. Kíváncsi volt a bálra, és szívesen táncolt volna már egy jót azon kívül is, hogy Yaristával eltáncolgat a próbákon.
Leo lomhán ballagott mellette, ő nagyon elfáradt a gazdi mellett unalmasan eltöltött órákban. Amennyire Mira élvezte, annyira utálta a kis oroszlán a nagy hajcihőt, de legfőképpen azt, hogy nem volt játszótársa.
A helyszínre érve megpillantotta a nagy töksátrat, ami nem volt nagy meglepetés számára. Ezzel tisztában volt. Itt már csak az volt a fő szempont, hogy el is jusson odáig anélkül, hogy bármilyen szellem, vagy mumus az útjába állna. Magabiztosan lépkedett, de nem nézett le a földre, így amikor egy töklámpás a semmiből felbukkant előtte, Leoval együtt ijedten megtorpantak. Mira hangosan felnevetett, aztán a fejét csóválva haladt a bejáratok felé.
Úgy döntött, hogy annak érdekében, hogy ne legyen tiszta pókhálós a menyasszonyi ruhája. Elég rajta a sok vérfolt, na meg a vörös haj eléggé feldobja. A bejáratot őrző hóhér tálkájába beledobta a haját tartó kis hullámcsatot, így simán betudott lépni a sátorba.
Elégedetten nézett körbe, igazán jól össze lett hozva a bál helyszíne. Első körben nem nézett nagyon szét, hanem egy-két félelmetes kísértetet kikerülve az asztalhoz ment, ahol egy piros színű italt vett magához. Körülbelül öt másodperc alatt megitta a pohár tartalmát, ami után egy furcsa mentolos íz maradt a szájában.

Mira jelmeze
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 29. 22:32
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 29. 22:02 Ugrás a poszthoz

Halloween, Amira

Miután véget ér a temetőben lévő csokigyűjtés, úgy döntök, hogy visszamegyek a suliba és táncolok egyet a bálban. Kezemben csokoládék találhatóak és olyan cuccok, amelyeket a temetőben szereztem. Jó móka volt az a dolog. Ahogy láttam még Amira is élvezte.
Tehát a hosszú, lábamig érő köpenyben baktatok Bogolyfalva utcáin. Itt-ott elvétve látok egy-két diákot, bár a legtöbbjük - gondolom én - már a réten van. Álarcomat egy pillanatig sem veszem le. Nehogy megtudják, hogy mégis ki vagyok én. Még a csuklyámat is felrakom. Lassan baktatok a macskaköves utcán, hiszen nem sietek sehova. A holdfénye nagyon halványan világítja meg Bogolyfalvát. Mivel az orrom hegyéig sem látok, pálcámmal teremtek egy kis fényt. Már nem kell sokat sétálnom, hogy megérkezzek a helyszínre. Mikor odaérek, rögtön a rét felé veszem az irányt. Mikor megérkezek, a Töksátorhoz megyek, mert azt mondják, hogy ott van a bál. Ám mielőtt még beléphetnék magába a sátorba, szép kifaragott tököket pillantok meg. Aztán megérkezek az... ajtókhoz?! Azt hittem, hogy csak egy darab ajtó lesz, amelyen keresztül eljuthatok a táncparkettre. Az egyik előtt egy hóhér szobor áll, aki valami tárgyat szeretne tőlem. Inkább a másik ajtót választom. Ám mikor odamegyek az ajtóhoz, meglátok egy csomó pókhálót. Na jó, inkább odaadok valamit ennek a szobornak. Leveszem az egyik fehér kesztyűmet s beledobom a tálba. Ez pont jó lesz neki, gondolom. Úgy tűnik, hogy megelégszik ezzel a kis ajándékkal a szobor, ugyanis beenged a terembe. Mikor belépek, meghallom a zenét és meglátom a gyertyákat. A sátor néhány helyen lyukas, így a hold fénye is beszűrődik. Egész jó... Ekkor meglátom Amirát a menyasszonyi ruhájában. Az álarcom mögött elmosolyodom és odaszökkenek hozzá. Látom, hogy épp valami vörös italt iszik. Miután lenyelte a pohárka tartalmát, megszólalok:
 - Hú, valaki nagyon szomjas volt. Szabad egy táncra? - meghajolok, s a leányzó felé nyújtom a kezem.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 29. 22:03
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A kastélyt körülvevő vidék - összes RPG hozzászólása (8410 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 280 281 » Fel