36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Boglyas tér - Zachary Alex Williams Circle összes RPG hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Le
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 4. 21:18 Ugrás a poszthoz

Mira^^


Majdnem két hét telt el azóta, hogy a csinos Amira Loveguarddal összefutottam a kis tavacskánál. Jól elvoltunk ott. Megbeszéltünk mindent, amit csak akartunk, ám pár perc múlva a leányzó a tóba esett. Én utána ugrottam, s kimentettem a nem túl mély állóvízből. Ezek után gyorsan besétáltunk a kastélyba, s a Monsters felé vettük az irányt, ahol azon az éjszakán csak mi voltunk. Mira szépen lezuhanyzott, én pedig átöltöztem pizsamára. Miután a lány végzett, kijött a fürdőből, s adtam neki egy nagy pólót, hogy abban tudjon aludni. Aztán pedig... megcsókoltam. De nem úgy mint mikor Pécsen voltunk. Ott érzelmek nélkül csináltam mindent. Most itt más volt a helyzet. Amira nem állt ellen a dolognak, s visszacsókolt, de aztán hátrébb lépett, s megkérdezte tőlem, hogy mégis mi a francot csinálok. Mire én elmondtam neki, hogy talán többet érzek iránta, mint eddig. Végül azt mondta, hogy kiélvezhetjük az éjszakát, de most nem hagytam magam. Semmi kedvem nem volt vele tovább társalogni. Elegem lett abból, hogy én csak egy bábuja vagyok a lánynak, és ha akar velem játszani, akkor elővesz a kis dobozóból, ha pedig nem, akkor visszadob oda. Szóval másnap reggel már nem volt a szobában Mira. Eltűntek a vizes holmijai, a cipője sem volt az ágyam mellet. Csak egy levél volt az éjjeliszekrényemen. Olyan epres illata volt a pergamennek, éppúgy, mint Mirának. Kibontottam, s elolvastam. Ez állt benne:
Drága Zawi!
Én visszautaztam Olaszországba, de 30-án, vasárnap este hat órakor visszajövök az iskolába.
                                                                          Puszil: Mira


Oké, mindjárt kész vagyok, és még van tíz percem.
Ezalatt a két hét alatt nagyon nem  csináltam semmit. Még kiélveztem az utolsó napokat a szünetből. Elmentem a pubba, sétálgattam a faluban, vagy olvastam a Monstersben. Örültem, hogy nem kell még a tanulással foglalkoznom. Pedig holnap már a nagyteremben a tanévnyitó/záró ünnepség lesz, amire illik megjelennem. Végre hivatalosan is harmadéves lehetek. Aztán még azon is gondolkodtam, hogy mi legyen Mirával meg velem. Végül arra a döntésre jutottam, hogy csakis barátok legyünk. Tehát nincs többé nyakra-puszi, meg ilyenek. Bárcsak újra ismerkedhetnék a lánnyal. Jó lenne ezt az elmúlt két évet elfelejteni. Bár a jó pillanatokat meghagyhatnánk.
Na, indulni kell!
Felhúzom az új tornacipőmet a lábamra, s elindulok a vasútállomáshoz. Gyors léptekkel haladok a folyosókon nem szeretnék leállni beszélgetni senkivel. Meg kell beszélnem ezt a dolgot a lánnyal, míg nem vagyunk a suliban. A falu pedig tökéletes lesz egy kis beszélgetésre. Átvágtatok a nagy tisztáson, kilépek a kapun, s már a falu macskaköves utcáin lépkedem. Határozottan haladok a vasútállomáshoz, ahova pár perc alatt megérkezek. Pont időben, ugyanis épp most áll meg a vonat.
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 17. 18:47 Ugrás a poszthoz

Mira:)

Miközben sétálok Bogolyfalva utcáján kezeimet a zsebembe süllyesztem, a fejemet pedig lehajtom, mintha szomorú lennék. Pedig tök vidám vagyok, vagyis... nem egészen. Most nincs túl nagy kedvem Mirával találkozni, de már megígértem, hogy elé megyek. Épp megfelelő tempóban lépkedek a vasút felé. Most nem fog túlságosan zavarni, hogy nem érek épp időben oda, ahova kell.
Ekkor megérkezek az állomáshoz, épp időben, ugyanis most érkezik meg a vonat. Kinyitódik az ajtó, én pedig barnászöld szemeimmel Amira fekete haja után kutatok. Jó sokan szállnak le a vonatról. Gondolom ők az elsősök, akik már alig várják, hogy belépjenek a kastély falai közé. Emlékszem, mikor még én is ilyen "kicsi" voltam. Nagyon kíváncsi voltam az egész varázslóvilágra, és legfőképp arra, hogy a süveg melyik házba fog beosztani. Nem gondoltam volna, hogy a levitába kerülök, hiszen nem éreztem magam olyannak, amilyenek ők. Bár igaz, hogy jó volt ott, de a rellonban mégis jobban érzem magam.
Ekkor egy lány, méghozzá Amira áll meg előttem. Megpuszil, én pedig elmosolyodom. Már épp szóra nyitnám a szám, de ő megelőz. Egy  nagyon aranyos kis bagolyfiókát nyom a kezembe. Én csak nagyokat pillogok, és hol a lányra, hol pedig a kis bagolyra nézek.
 - Hát ez csuda aranyos. Nagy-nagyon szépen köszönöööm - mosolygok, és átölelem a lányt. A kis fióka felé fordulok, s ránézek.
 - Szia te kis pöttöm bagolyka. Mostantól az enyém vagy.
Nagyon örülök ennek az ajándéknak, hiszen már régóta vágyok egy kis állatkára. És ez a bagoly pont tökéletes. Bár azt nem tudom, hogy Roli mit fog hozzászólni, de majd csak megbékélnek egymással.
 - Mira, szerintem menjünk be a kastélyba, és ott beszélgethetnénk. Vagy akár beülhetünk a pillangó-varázsba is. Vagy a pub-ba. - mondom a lánynak.
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 22. 22:34 Ugrás a poszthoz

Mira:(

Ennyire még sosem aláztak meg engem. Volt olyan napom a mugli sulimban amikor piszkáltak, vagy esetleg valami más megalázó dolgot csináltak. De az előbb helyben elástam volna magam. Az emberek röhögtek rajtam, Amira pedig mosolygott. Pedig azt hittem, hogy Mira fogja magát rosszul érezni, s sírni fog, de nem. Nem így történt. A másik dolog ami még fájt, hogy nagyképűnek nevezett. Még soha, senki nem mondta ezt nekem. Legtöbbször szerény voltam, s nem szaladt el velem a ló. De ha már Amira mondja azt, hogy nagy a képem, akkor elhiszem. Az még fáj is kicsit... sőt, nagyon.
Most épp lehajtott fejjel, sírva lépkedek Bogolyfalva utcáján. Fiú létemre nem szabadna sírnom, dehát nem tudom visszatartani a könnyeim. Egyszerűen nem megy. Maguktól folynak végig az arcomon, aztán leérnek a földre. Sajnos ezeket nem tudom megállítani. Leírhatatlanul szégyellem magam a történtek miatt. Ahogy bántam Amirával... nem engedhettem volna meg ezt magamnak. Igaza van. Attól még, hogy lett egy jelvényem, nem kéne így beszélnem. Beletúrok a hajamba, letörlöm az arcomról a könnyeimet, s egyszer csak megállok. Ugyanis Amira fekete haját pillantom meg. Épp igyekszik vissza a kastélyba. Talán megkéne várnom, hogy elmenjen, s csak azután menjek én? Nem tudom... Nem akarom, hogy meglásson. Így is rosszul érzem magam, és ha Mira meglátna, akkor rosszabbul. Egyszerűen nincs merszem odatolni a képem. Biztos látni se akar. Várom, hogy Amira eltávolodjon tőlem, ám ekkor eszembe jut, hogy mit mondott nekem kiskoromban anya: Ha megbántasz valakit, ne légy nyúl, s menj oda hozzá. Kérj tőle elnézést, aztán meglátod, újra jól fogod érezni magad. Igaza van anyának. Amíg nem kérek elnézést Mirától, addig rosszul fogom érezni magam.
Ezért veszek egy mély levegőt, s halk de gyors léptekkel odasétálok a lányhoz. Mikor utolérem, megfogom a kezét, s magam felé fordítom. Nem mondok semmit, csak a leányzó zöld szemeit nézem.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 22. 22:36
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 22. 23:14 Ugrás a poszthoz

Amira

Olyan rosszul érzem magam mint még soha. Nagyon fáj az, amit tettem. Nem tudom elhinni, hogy én így beszéltem volna az egyik legeslegjobb barátommal, aki mellesleg többet jelentett nekem, mint bárki más. Olyan furcsa, hogy hónapokba telt mire összebarátkoztunk, s pár perc alatt ezt tönkre vágtam. Én marha! Nem tudok így a tükörbe nézni. Jézusom mekkora idióta vagyok! Utálom magamat. Pár könnycsepp végig folyik az arcomon, de én nem törlöm le azokat. Folyjanak csak, nem érdekel!
Beletúrok a hajamba, s felnézek, ugyanis lépteket hallok magam előtt. Látom, ahogy Mira siet kis állatkájával a kastély felé. Semmi kedvem sincs odamenni hozzá. Inkább megvárom, míg elmennek, aztán majd én is bemegyek. De eszembe jut, hogy anya mit mondott nekem. Ezért nagy levegőt veszek, s odasétálok a lányhoz. Megfogom hideg, puha kezét, s magam felé fordítom. Megszeretném nézni az arcát. Szemeiben látom magamat, ahogyan bűnbánóarccal nézek. Mira bunkó stílussal megszólal, amire én nagyot nyelek. A lány kiveszi a kezét az enyémből. Ezek után megint szóra nyitja a száját.
 - Bárcsak úgy lett volna - mondom lesütött szemmel. Azt várom, hogy Mira elmegy, vagy mond valamit, de nem. Egy pofont ad nekem, amire nem számítottam, így mikor nekicsattan a keze az arcomnak, összerezzenek, s ránézek a lányra. Aztán kapok még egyet, és még egyet. Miután abbahagyja a pofozkodást, megpróbál fellökni, de nem sikerül neki. Csak annyit ér el, hogy kicsit hátrébb megyek. Végigsimítok az arcomon ott, ahol az előbb még Mira keze volt. Még mindig nem fáj annyira, mint az, amit belül érzek. De megérdemeltem.
Közelebb megyek a lányhoz, s ránézek.
 - Nagyon nagyon, sajnálom, amiket mondtam. Hülye voltam, beképzelt, és nagyképű. Hogy tehetném ezt jóvá? Kérlek beszéljük meg - mondom, miközben újabb könnycsepp folyik végig az arcomon.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 22. 23:14
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 23. 00:18 Ugrás a poszthoz

Mira - Please forgive me!

Azzal a céllal megyek oda Amira Loveguardhoz, hogy megbeszéljük a dolgokat. Szeretnék tőle elnézést kérni, ezen kívül pedig azt, hogy bocsájtson is meg. Azt hittem, hogy szépen eltudjuk simítani az ügyet. Ám úgy látszik, hogy nem. Ugyanis amint meglát a lány, felpofoz, ami várható volt, de én nem hittem volna, hogy ezt fogja tenni. Hiába ad nekem három nagy pofont, attól még az nem fog ugyanúgy fájni, mint az, ami belül van. Olyan voltam az étteremben, mint egy másik Zach. Egy beképzelt, idióta alak. Nagyon nem tetszett az a fiú. Ezt az énemet el kell tünetnem.
Végigsimítok az arcomon ott, ahol a lány adott nekem pofont. Ég az arcom, s biztos vagyok benne, hogy egyre jobban pirosodni kezd. Megérdemeltem, de tényleg. Amirát még sosem láttam így, eddig nem sikerült ennyire kihoznom a sodrából. Furcsa, hogy a mosolygós, fekete hajú, csillogó zöld szemű lány ilyen is tud lenni. De ha az embert feldühítik... Ekkor a leányzó próbál fellökni, de nincs benne annyi erő, hogy el is essek, csak hátrébb lépek két lépést. Közelebb megyek hozzá, s megint a sísár határán vagyok. De belül azt mondogatom magamban, hogy nem szabad, így egy könnycsepp sem buggyan ki a szememből. Ám úgy tűnik, hogy Mira nem szeretné azt, hogy közelebb menjek hozzá. Ugyanis tiszta erejéből a mellkasomat kezdi ütni, aztán pedig végigkarmolja a nyakamat, akár egy macska. Mivel jó mélyen karmolta meg a nyakam, a vörös vér rögtön megjelenik. Ezek után azt mondom neki, hogy beszéljük meg a dolgot, amit Amira végképp nem ért. Mikor azt mondja, hogy utál, a szememből szépen sorjában kifolynak a könnyek. Éreztem, hogy Amira ezt halál komolyan mondta. Hogy tényleg nem szeret, és ez iszonyúan fáj. Jobban mint ezer pofon, vagy több millió csikarás. Sokkal, de sokkal jobban.
 - Ne haragudj... - mondom halkan. Nos azt hiszem itt a vége a barátságunknak. Mikor a lány leguggol, én is így teszek. Látom, hogy a kis oroszlán próbálja vigasztalni Mirát. Megsimogatom a lány fejét, s elvettem az arca elől a kezét. Arcán folytak a könnyek, s én egyre csak bámultam. Aztán közelebb hajoltam és... megcsókoltam. Úgy, mint még soha. Tele volt szeretettel ez a csók. Szerintem úgy adtam ezt neki, mint még soha, senki más.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 23. 00:20
Boglyas tér - Zachary Alex Williams Circle összes RPG hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Fel