Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Feltűnt az, hogy a nő szemügyre vette az asztalon landoló italokat, vártam is, hogy majd egy kicsit felderül az arca, és akár még egy köszönömöt is kibök a figyelmességemért. Ehelyett csak az tűnt fel, hogy meg sem moccan a poharak irányába.
- Nem kér? - pillantottam rá kérdően, hisz már jó ideje itt ücsörgött, s egész biztos, hogy vágyott már valami ilyesmire. De ha nem, hát nem, ez nem kényszer, s mivel magam is szomjas voltam, a pohár vízre esett a választásom. Abból ittam néhány kortyot, nem akadt a torkomon, nem mart és még csak nem is patkoltam el tőle perceken belül. Egészséges, tiszta és friss víz volt ez. Ezután igyekeztem összefoglalni a gondolataimat, ám ahelyett, hogy a velem szemben ülő nő megértett volna bármit is abból, amit mondtam, ismét támadóan reagált, ráadásul olyasmit feltételezett rólam, ami még csak meg sem fordult a fejemben, ez eddig. Nem tagadom, a bicskanyitogató stílus kezdte feszegetni a határaimat, melyeket ezidáig elég jól kezeltem. Mégis, kicsit kezdtem felhúzni magam a folyamatos támadásokon, ám egyelőre megfékeztem magam és elnyeltem a gondolataimat és folytattam. A nő azonban újra rákontrázott, ismételten vállalhatatlan stílusban.
- Látom, most nagyon arra játszik, hogy elveszítsem a fejem és kihozzon a sodromból, de fölösleges. Az, hogy maga mit képzel rólam, szíve joga, de leszögezném, hogy ilyen stílussal és hangnemben nem fogunk egyről a kettőre jutni. Nem azért ülök itt, hogy az idejét raboljam vagy a sajátomét. Ha számomra nem lenne tényleg fontos az, amit mondott Méhes úr ügyleteiről, akkor már rég vége lenne ennek a beszélgetésnek. Megmondtam, hogy ki fogjuk nyomozni az ügyet, de ahhoz szükségem van a segítségére. Azzal viszont, hogy arrogánsan fennhordja az orrát, sérteget és azt hiszi, hogy ártani akarok magának, vagy a védencének, rossz úton jár. Ha segít nekem, én is segíteni fogok magának és megoldjuk az ügyet - ennél jobban már a nyelvi ismeret hiánya sem engedte volna, hogy jobban kifejtsem, mi a véleményem az üggyel kapcsolatban. Elmondtam, hogy segíteni akarok, hogy hiszek abban, amit elmesélt, mégis igyekezett elvágni azt a lehetőséget, hogy megoldódjon ez az ügy. Nem értettem, mi oka volt arra, hogy így viselkedjen, miféle sérelmet szerzett korábban, de egyértelmű volt az, hogy valami nem stimmel a nővel, mentálisan nagyon nem. Mégis, vártam, hogy talán végre átérnek hozzá a szavaim, és látja majd azok mögött a jó szándékot. De nem, mintha süket fülekre leltem volna, gőgösen dünnyögte, hogyan hagyja maga mögött a parancsnokságot.
Sóhajtva fújtam ki magam elé a levegőt, miközben megcsóváltam a fejem, ezzel jelezve, mennyire elítélem a viselkedését. Ez volt a véleményem róla, közben azon gondolkodtam már, hogy ha ő nem is hajlandó segíteni, vajon hogyan is tudnék utána járni ennek az ügynek, kitől szerezhetnék információt, hogy bebizonyosodjon, Méhes úr egy bűnszövetkezet feje. Ezekből a gondolatokból rántottak ki a nő szavai, mire már nem is kívántam érdemben reagálni. Egy kicsit csalódott voltam, hogy itt Magyarországon ennyire ellenségesek velem, ez nem az első alkalom volt, amiért azért támadtak be, mert mondjuk összekevertem az egyes számot a többesszámnál, vagy nem tudtam megfelelően kiejteni valakinek a nevét. Már kedvem lett volna elmorogni, hogy hova is menjen, de még mindig az a régi módi alak voltam, aki igyekezett megadni egy nőnek a tiszteletet.
- Köszönöm Roudstájn kisasszony, kifáradhat, hogy intézze az óvadékot - mutattam az ajtó irányába, bár homlokomon a ráncokból láthatta a gondterheltséget, melyet leginkább az okozott, hogy fölösleges szócsatát kellett vívnom ahelyett, hogy az ügyre koncentráltunk volna. S hacsak nem érezte továbbra sem azt, hogy nem az ellensége vagyok, hanem egy lehetőség, hogy megoldódjon az ügy, úgy hagytam, hogy elsétáljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Vágyik a kávéra, a cukra a padló alatt van, de nem mer belőle inni és nézni sem bírja, hogy a vele szemben ülő a vízből kortyol. Az egész város tudja, hogy a kávé a szenvedélye, így egyértelmű, hogy abba kerülhetett bármi, ha ez volt a szándék. Elektra a megszokottnál is paranoiásabbá vált az eltelt hónapok alatt. Attól fél, hogy esetleg verita szérummal próbálkozik nála az auror. Egyenesen retteg, hogy a szer hatása alatt esetleg elárulja azt a titkot, amit szíve mélyén őriz. Hege kilétének titkát. Nem tudhatja senki, s hősnőnk megesküdött rá, hogy az élete árán is megvédi. Így lesz. Ha kell a sírba is magával viszi. - Köszönöm, nem - tolja el finoman a csészét, hogy még az illatát se érezze a benne lévő fekete aranynak. Ezután az események hirtelen és keményen gyorsulnak fel kettejük között. Mondatok csapnak össze, akár a kardpengék. Ész érvek csatáznak érzelmekkel. Elme száll harcba hittel. Kitörni készül a vihar. Indulataik egymásnak feszülnek, míg végül elhangzik egy mondat, akarva akaratlan az auror szájából, mely visszahozza hősnőnk józan eszét. Nem árulja el mégsem magát. Kivárja a férfi végszavát. Miután megkapja egy szó nélkül indul el kifelé, azonban amikor mellé ér, kecses mozdulattal odahajol hozzá és a füléhez közel suttogni kezd - Miért nem ezzel kezdte? Szüksége van a segítségemre? Kérje és megkapja. Ennyi az egész - hangja bársonyossá válik, ahogy a szavakat formálja. Egész attitűdje megváltozik ennek a néhány szónak a tónusában. - Pub, holnap este, tízkor és ne késsen - fejezi be mondandóját, majd határozott léptekkel elhagyja a helyiséget. Odakinn az ajtón túl térde megrogy és meg kell támaszkodnia, hogy össze ne essen. - Lélegezz! Lélegezz! - kiált rá belső hangja, mire remegve cselekszi meg, amire utasítja. Saját szavára hajtva pedig néhány pillanattal később erejére talál. Kifizetve az óvadékot visszakapja holmiját. Mindene megvan, ahogy elvárható. Jó fél óra múltán tud csak kilépni a kirendeltség épületéből, ahonnan azonnal haza hoppanál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Én sem vagyok "kismiska", de azért az nem fair, ha hárman zaklatni kezdenek egy csajt. Főleg azért, mert részegek is és egymást bátorítják, ami így még szánalmassá is fajul. Főleg emiatt lépek oda Hudsonhoz, plusz azért, mert jó nő, meg még az évfolyamtársam is, már-már kötelességem. Látom, ahogy valamit előhúz a táskájából, azonban már nem kell használnia, mert odalépek és rendbe teszem a partit. Nekem nem kell megjátszani, hogy élvezem a helyzetet - mármint Hudson közelségét -, szóval simán megy a színészkedés, mert csak félig-meddig az.
- Ez a pasid? - kérdezi Benőke, mert Jenőke és Menőke nem mernek megszólalni a közbelépésem miatt. Nem hiszem, hogy ezek lennének a neveik, de elég jól példázzák a hoodie-s srácok a hülyenevek gazdáit. Mikor megérkezik a puszi és a pirulás ráhúzok 19-re, és megcsókolom az ajkának a bal széle mellett az arcát, mintha tényleg csókolnám, hátulról úgyis úgy fog kinézni. Mosolyogva fordulok vissza, de a mosolyom elszánt pasivá válik, aki védelmezni fogja a "barátnőjét".
- Először is nem ez, hanem ő, kisfiam. Amúgy meg jó lenne, ha addig takarodnátok el, amíg jó kedvemben vagyok. Ez most nem jött be, majd legközelebb. Na, tűnés - intek nekik, és nyomatékosításképpen pálcát húzok. Erre mindhárman felemelik a kezeiket, hogy ők nem akartak semmit és ezt szavakkal is adják.
- Jól van már, na, honnan a faszból tudhattuk volna. Gyertek - int Benőke, a srácok pedig kínos heherészés kíséretébe elindulnak-dülöngélnek más irányba. Várok egy picit, hogy egyik se akarjon trükközni, de ma úgy tűnik sima-liba volt minden. Szeretem az ilyen napokat.
- Na, minden oké, drágám? - fordulok Hudsonhoz vissza egy félmosollyal. Azért megnézem magamnak rendesen. - Nem csodálom, hogy rád kattantak, ma is jól nézel ki, Hudson - mivel nem vagyunk még jóban, nem tegezem, ahogy senki mást sem szoktam. Azért egy rendes csókot adhatna a megmentéséért. Minimum.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Sosem árt egy kis extra tudás, mindig ezt állítom. Vagy éppen ihletadó gondolat, bár ezt már nem reklámozom hangosan, mint holmi életbölcseletet. Nem is gond, ilyenkor mindig úgy vagyok vele, hogy ez az én kis titkom, mert a falnak is füle van és valahogy nincs kedvem apámmal harcolni, hogy mégis mit művelek. Lehet nem szólna érte semmit sem, azonban, inkább nem kockáztatok. Vagy valami ilyesmi.
- Úriemberek sportja – ízlelgetem a kifejezést, amelyből senkinek nincs kedve éppen arra gondolni, hogy harc lenne. Beugrik elém a tenisz, a golf, amik nem az őrjöngős, lelátón iszogatós sportok, aztán el is engedem. Figyelek a másikra, amint sorolni kezdi, mi az a minden. Kicsit pislogok is párat a lehetőségek tárházát. - Hűha. Ez tényleg minden. Tehát lényegében vannak alap fogások, amiket ezekhez a tárgyakhoz hozzá tudsz kombinálni? - érdeklődöm kicsit előre dőlve, mert annyi biztos, hogy nem mindennapi egy mágus életében ilyet hallani. Ó, hát szinte lúdbőrzik a hátam a gondolatra, ha két kézzel tanulnék ilyeneket és közben apám pedig nem értené, miért fecsérlem erre az időm. Mintha nekem a lázadó korszak igencsak késve érkezne meg. De legalább van. Addig jó, míg nem nyíratom fel a hajam és lövetek ékszert a szemöldökömbe, nem?
- A bot tényleg hasznos, olyat már láttam, hogy bottal. De most így elképzelve egy cilinderrel mit lehet… vagy mondjuk egy éjjeli lámpával… érdekes. Na de, értem én ezt úgy, hogy van egy fogás, ami jó arra, ami keményebb, nyele van és egy dobás, ami jó arra, ami kisebb és puhább? - csak összerakni szeretném, aztán hagyom is. Milyen mókás, ő jött ide kérdezni és kíváncsiskodni, erre én vagyok az, aki faggatja őt, meg lassan csillogó szemekkel hallgatja. Mert nem elég a harc, még ott van a különlegesség is, amivel rátesz a lapátra. És emellett ő szeretne auror lenni. Az ilyen „aduászok” mindenre jól jönnek, ha rajtam múlna, már holnap kezdhetne is. Jó, persze, sok mindent kell még tanulnia, de az alapokat látom, amire nagyon lehet építkezni.
- Minden képesség ritka, mivel az átlagos, mint én, vagyunk többségben. Nincs ezzel probléma, szerintem. Jobb is, mert az ilyenek általában a jó embereknél landolnak, mint ugye te – mosolyodom el, hiszen belőle nehezen nézem ki, még ha a harc részt szereti is, hogy hajlamos a gonoszságra. Sőt.
- Ó, vagy úgy. Teljesen véletlen jött elő és ez lett belőle – bólintok, hogy akkor nem volt ismert a kezdetek óta, hanem úgymond, most fejlődnek egymással inkább. Veszélyes, ha a végén ő kerül mindig a gyengélkedőre, nem inkább vicces. - Tehát egy kisebb sérülés is nagyon kimerít vagy lehet úgymond gyakorlással vagy bármivel egy kicsit… jobb? - mert akkor nemigen szabad használni, ha egy orrtörés is ekkora gondot okoz. Bár lehet csak én és most, így szóban félnék tenni bármit, gyakorlatban meg… mindegy. Nekem nincsenek rejtett dolgaim.
- Hmmm – gondolkodom el a kérdésén. Nem hallottam még így kifejezetten róla, bizonyára azonban mégse lehetetlen. Bár hogy mit tudna, az jó kérdés, de nyilván nem is rajtam múlik. - Őszinte leszek, nem tudom. Viszont azt igen, hogy utána tudok járni a dolgoknak. Lehet nem önkéntes lenne hanem úgymond, mint valami kis gyakornoki munka. Az is az lényegében, szóval ezt kiderítem neked és megkereslek a válasszal – bólintok, hogy így is lesz, csak kapjak el valami fejest. Nekem apa révén teljesen más volt, evidens, hogy egy idő után segítettem neki, de az más, teljesen.
- Na igen, az se utolsó, ha ismered a járást és a dolgok menetét. Nekem kicsit más, mert volt előnyöm, de csak úgy a semmiből elég fura lehet egy ilyen hely. Körbevezethetlek ahol szabad, ha gondolod – ajánlom fel a dolgot hirtelen, ha elfogynak a kérdések, mit tudnánk még kezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Elismerem, én nagyon csak a felszínt kapartam ebben az ügyben. Aligha vannak most jó érzéseim azzal kapcsolatban, hogy mi szerepel azokban az aktákban, amik előttem sorakoznak és a magam kis szegény sorait is hozzátettem. Tetemes. Ez az ijesztő az egészben. Túl sok, mintha sosem akarna elfogyni, gyanítom, hogy nem is ez a vége az egésznek, lesznek még oldalak, kupacok belőle. Erre sóhajtok egy nagyot csupán. Jó lenne, ha most, hogy így ketten ülünk felette, kész lenne a válasz, de csak orrnyergem dörzsölöm meg, nem oldódik meg azonnal semmi sem. Álomvilág lenne, nagyobb, mint maga a mágia.
- Rongyosra lapoztad őket? - a mosoly inkább szomorú, mint vidám, mert tudom milyen, amikor valamire rákattan és nem mászik ki a fejéből. Nagyon nagy ügyem még nem volt, amit én annak neveznék, de kirakóst raktam össze eleget és tudom, ha egyszer nekiindulok, akkor nincs más, csak az létezik. Így megértem, ahogy azt is, hiába viszem el, akkor is vele lesznek és ugyan úgy tovább fogja fejben pörgetni. Most azonban én is Zalán szavaira figyelek inkább, mint a papírokra.
- Nem, pedig egyszerűbb lenne – mert ott van egy minta, amit lehet követni. Itt is azonban, ahogy Zalán ismerteti a dolgokat, homlokom ráncolódik, ahogy a képkockákat helyezem magam elé.
- Egy próbán. Gondolom a hallgatás miatt. Lehet tudni, milyen próba? - kérdezek közbe, hátha legalább egyet tud, az is több lenne, mint a semmi. - A kastélyhoz – motyogom, ahogy tekintetem járatom az x jeleken oda-vissza. A próbák közel a kastélyhoz, diákok, a helyszín.
- Nem, a terjesztő itt túl feltűnő lenne – mint egy ballonkabátos alak a strandon. Oldalra billentem kissé a fejem. - A tanárokat átvilágítani szokása az iskolának. Legalábbis remélem – teszem hozzá, majd elemelem a tekintetem a térképről. Felállva teszek pár lépést, majd fordulok ismét felé.
- Beleesnek, pontosan. Ha a kastély a gócpont úgymond, akkor… diákokkal ki ért a legjobban szót? Egy diák, esetleg fiatal, pályakezdő tanár. Aki el tud vegyülni közöttük, ha éppenséggel valami parti van vagy csak gyűlés. A diákok között bizonyára akadnak problémásak, nehéz hátterűek. Ezekről nincs semmi nyilvántartás? Esetleg akinek van már valami priusza? - mert lehet, hogy iskola, a kihágások is lehetnek durvák, ahogy a diákok is. Lehetséges, hogy pont ez az a hely, ahol senki, de mindent meg kell vizsgálni, ez már biztos. Az utolsó porszemet is.
- Igyekszem – lépek vissza és rázok vele kezet. - Egyelőre ezt tudom mondani. Átnézni azokat, akikről van valami, illetve a diákságot figyelni. Nézd – engedi el a kezét. - Nekem egy másik ügy miatt van néhai bejárásom. Majd nyitva tartom a szemem, így kicsit előrébb lehetünk – nem hiszem, hogy pont akkor történne valami, aztán ki tudja, kit kapok egyszer el. Vagy csak egy-egy szó. Bárcsak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elektra
Kissé nehéz napja van, mondhatnánk. A IV/A-ban vagy valaki viszketőrontással próbálkozott, vagy felütötte fejét mindenki kedvenc fejtetvessége, Flórián délelőttje hát azzal telt, hogy gumikesztyűben simogatta végig a gyermekfejeket, elvégre órája pont nem volt, ketten pedig gyorsabban haladtak Virginiával. Majd amikor ezzel végeztek, küldhette el a jelentést, amit ilyenkor kötelező - a papír beragadt a nyomtatóba, a bűbáj ami arra lett volna hivatott, hogy megjavítsa, csak rontott a helyzeten, a tintapatron kifogyott, a laptopot meg elfelejtette töltőre tenni a bácsi, így az írás is elszállt. De gond egy szál se, világi nyugalommal ismételte meg a teljes procedúrát miután hazaloholt (ez egy elég kifejező szó ám arra ami történt) a töltőkábelért, és mikor minden sikerült, átmasírozhatott a többi osztályba is, meghallgatni itt-ott hányan észlelik még a kellemetlen tüneteket.
De Flóriánnak ez sem kottyant meg. Megtartott még egy varázslástani alapismereteket a harmadik bében, majd az első bében, felügyelte az ebédszünetben egymást borsópürével dobáló rosszcsontokat, elküldte a havi tanszerrendelést, megbeszélte a nyomtatószerelőkkel, hogy mikor jönnek ki megjavítani rajta a rúnát, és... És most hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjen magával. Ül székében, asztalán még hever egy csomó papír, szülői igazolások, kérvények, kollégái jelentései, saját óravázlatai... Hah, feláll inkább, hogy lefőzzön egy erős kávét (még ha tudja is, hogy Rita ezért biztosan zabos lenne rá), és kinyissa pár percre az ablakot, beengedve ezzel a csípős téli levegőt.
- Tessék - fordul hátra a kopogásra, majd mivel ismét eszébe jut, hogy az újonnan szigetelt ajtón kiszólni mit sem ér, gyorsan visszacsattintja helyére az ablakot, és alig pár öles lépéssel átszeli a szobát, hogy a kilincset lenyomva szembe találhassa magát a nővel. - Jó napot, fáradjon beljebb, miben segíthetek? - Lép túl az első meglepettségén, és az ajtót szélesebbre tárva, oldalra lépve invitálja beljebb az érkezőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elnézte volna a napot? Pedig időpontot is kért és emlékeztetőt is írt magának, hogy el ne felejtse sok dolga közt ezt a találkozót. A kopogás utáni pillanatok ennek a gondolatkörnek a szellemében telnek, míg végül felárul előtte az ajtó és ő ott áll az Igazgatóval szemben. - Jó napot kívánok! - köszön illendően, szavai mellé lágy mosolyt mellékelve - Köszönöm - lép el az iskola vezetője mellett, hogy azután nem messze tőle megálljon és bevárja - Rothstein Elektra vagyok, és a lányom Imola ügyében jöttem, akit ősztől szeretnék beíratni az Előkészítőbe - mutatkozik be és foglalja össze lényegre törően jöttének célját, immár a küszöbön belül. Amennyiben pedig azt a férfi viszonozza, úgy röviden kezet is fog vele, amikor mellé érkezik az ajtó becsukásából. - Nagyon szép az épületük és a kis park körülötte - mondja ki nyílt őszinteséggel véleményét, majd folytatja - A lányomnak is biztosan tetszeni fog majd. Viszont mielőtt bármivel is kecsegtetném, előbb szerettem volna Önnel beszélni. Imola ugyanis, némiképp speciális nevelési igényűnek tekinthető - fűzi szavait szépen ívelő láncba, majd ősöreg marhabőr táskájából előveszi a dossziét, amiben a csemete egészségügyi iratai vannak. Köztük egy a kezelőorvosa által kiállított alkalmassági igazolás. Az áll benne, hogy: "Nevezett Rothstein V. Imola Elena, született XXXX. január. 21.-én, Budanekeresden, a mellékelt orvosi iratok tanúsága szerint a beiskolázásra alkalmas. Jelenlegi állapota stabil, kompenzált. Emiatt fokozott odafigyelést, állandó orvosi felügyeletet nem igényel. Torna és egyéb sportok alól, ide értve a táncot is, felmentése indikált." Ezt fogja majd átadni a férfinak, amikor beszélgetésük odáig jut, hogy részletezze az aprónép státuszát. Reméli, hogy nem fogja megtagadni a felvételét az intézményvezető. Nem tűnik olyannak, bár most hősnőnk nem élesítette radarjait arcelemzésre, csupán az előtte álló kisugárzásából vonta le bizakodó következtetését. Nincs szándékában a zsurnaliszta szemével nézni. Itt ő most csupán egy átlagos, hétköznapi anya, aki gyermeke érdekében cselekszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ha nagyobb és erősebb lett volna már rég a földre taszította volna a fiúkat, de így szinte esélye se volt ellenük. A műanyag üveget meg úgy passzolgatták maguk között, mintha abban nem egy élőlény bújt volna meg. Talán az is volt a fiúk célja, hogy megöljék azt a szerencsétlen lényt. Bár őszintén nem tudta elképzelni, hogy miért akarna valaki ilyen szörnyűséget tenni. Az csak nem lehetett az indok, hogy őt szekálják.
Ahogy a felnőtt megjelent, úgy fújtak riadót a fiúk. A terem másik sarkába vonultak, és Gertie már épp ment volna utánuk, hogy kikérje magának, hogy az üveg még az ő kezükben van, amikor a nagy férfi leguggolt hozzá.
- Az évegben ott egy gazsó. Meg füg fulladni - magyarázta a kis vörös, és szemét nem mozdította el a magasabb szőkéről, akinél utoljára látta az üvegcsét. - El küll engüdnünk - magyarázta hápogva, és eddig volt képes várni. Máris ment, hogy saját kezébe vegye az irányítást. Három termetes lépéssel osztálytársai előtt termett, és karba font kézzel szuggerálta a bandát. Komolyan a nézésével szinte megölte őket, de ők csak nevettek rajta.
- Adjátok át az éveget! Küvetelem a gazsó elengedését müst! - jelentette ki éles, egy ekkora kislányhoz képest egészen mély hangon. Sose kellett még követelőznie, ez az új élet újabb kihívásokat szentelt neki. Az ő anyukája megtanította neki, hogy rendesen értékelje a természetet, és vele együtt az összes élőlényt. Ezek a bogolyfalviak meg úgy viselkednek mintha ők lennének a világ urai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Elmosolyodott, ahogy megpillantotta az aranyos kis állatot teljes valójában. Elképzelni sem tudta, hogy mégis hogy került oda az előkészítő udvarára a hermelin, de az egyszer biztos, hogy felvillanyozta a kedvét. Mindig akkor volt a legjobb, ha a természet és annak megannyi csodája is körbevette. Mint épp most.
Ahogy közelebb kúszott hozzá a fehérke, egyre kevésbé érezte a fájdalmat, amit addig majdnem minden porcikájában érzett. - Én a barátüd vagyük ne félj! Azuk ott bünt nüm azok - fordult morcosan az épület felé. Utálta az egészet. Távol lenni Erdélytől, az erdőtől, mindentől amit ismert. De még inkább utált az előkészítőbe járni a többi gyerekkel. Egy oroszlán barlangjában is biztonságosabban érezte volna magát, mint itt egy tanórán.
Megsimogatta óvatosan az állat bundáját, és ő is ránézett a térdeire. Elhúzta a száját. - Erik mindüg bánt. Erdőelvén az ilyüt csak csurimurinak hívjuk - magyarázta bólogatva, mintha a szavait megértené a kis állat. De az igazság csak annyi volt, hogy tetszett neki, hogy végre kibeszélheti magából. Kolozsváriék aranyosnak tűntek, de ők is mindig csak leszólták ha rossz helyre rakta a cókmókját. Akkor mégis hogy mondhatna el nekik ilyesmit?
- Tüdod müst épp elpitiszkált mert ellüntmondtam nüki - vont vállat, de látszott rajta, hogy még mindig bosszús miatta. Közben a simogatást nem hagyta abba, ámbár a varázslata egyre kevésbé érte a kis hermelint. Mintha már az állat is nyugodtan bírta volna mellette.
- Hasünlítasz egy küs lényre, amüt Villő mütatott. Úgy hívjük, hügy Pán. Tütszik? - kérdezte meg a kis állatot, és komolyan várta is, hogy válaszoljon. Vagy legalábbis hagyott időt a másiknak, hogy adjon valami jelzésfélét neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Olyan izgalmas, hogy a vele szemben ülő férfi ennyire érdeklődik a dolgok iránt, amiket mond neki. Mintha egy álma vált volna valóra. Egy igazi auror figyel az ő szavaira. Ettől teljesen izgatottá válik és magáról megfeledkezve kezd gesztikulálni, hogy bemutasson pár fogást. - Például egy kalappal blokkolni tudok egy ütést így, hogy aztán visszalökjem, ide az áll csúcsára, vagy kifordítsam a kezet - imitálja a mozzanatot nagy átéléssel - Aztán az esernyő kampós végét beakaszthatom a térdhajlatba és ki tudom húzni vele a lábat, hogy utána még egy jó nagyot rá is sózzak a mellkasra. A legyezőt rányithatom arra, aki késsel vagy pálcával támad, aztán összecsukva ki tudom csavarni vele a kezéből - mutogatja ezt is végig - Aztán ott a bot után a másik nagy kedvencem a sörös krigli. Na azzal lehet csak nagyot csapni, és ha tele van, még rá is lehet önteni a tartalmát az ellenre, elterelésként - meséli akkora elánnal, hogy csak úgy ragyog tőle. Nem az erőszakot élvezi, hanem magukat a cseleket és taktikus megoldásokat, amiket kivitelezhet a legegyszerűbb használatitárgyakkal. Igazi belevaló nő benyomását kelti, aki rögtönzött bemutatója végén kipirulva és csillogó szemekkel hallgatja az aurort, akire hősként tekint. Bölcsnek és nagy tudásúnak látja, akinek minden szava aranyat ér, ha az ember megfogadja. - Oh... - ennyit tud csak mondani a dicséretre, fülig pirul, lesüti a szemét és joker mosoly fut ajkára. Ilyen kedveset még soha nem mondott neki senki. Többet ér számára ez a mondat, mint a virág vagy a csokoládé, amit nem mellesleg nagyon szeret. - Öhmmm, gyakorlással tudom fejleszteni. Meg van egy kő amibe tudok erőt tölteni és ha viselem az olyan, mintha lenne nálam egy aksi - magyarázza, azt amit még ős sem egészen értett meg, pedig nem nagy ördöngösség a segítője szerint. Elvileg csak a nyakában kell majd hordania az erőtároló követ és amikor kimerült átáramoltatnia magába a tartalékot úgy, hogy megfogja és koncentrálva kimondja a varázsigét, ami lehívja az energiát. Még csak most kezdik majd gyakorolni, hogy ezt miként is kell. - Nagyon köszönöm! Ígérem nem fogja megbánni! Megcsinálok tényleg mindent. Még kávét is főzök, vagy kukát ürítek, csak itt lehessek a közelében - lelkendezik szélesen mosolyogva, majd mikor rájön milyen félreérthető dolgot mondott, gyorsan javít - Mármint, úgy értem az események közelében - teszi tehát hozzá és vidáman csillogó szeme elárulja, tényleg igazat beszél. Ennyire lelkes. Az már persze egy másik történet, hogy szimpatikus neki Bertalan. Szívesen lennek a segítője, titkárnője vagy bármi hasonló. - Jaj, az nagyon jó lenne! Köszönöm! - bólogat hevesen és már pattan is fel, hogy minél előbb indulhassanak. Mindent látni szeretne, amit csak szabad. Szemét nyitva tartja, fülét hegyezi végig az egész túra alatt. Annyi információt, hangot, illatot és színt szív magába, amennyit csak agya képes befogadni. Az meg szerencsére azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik érdeklik, olyan mint egy szivacs. Örömmámorban és rengeteg élménnyel gazdagodva búcsúzik el az aurortól, majd hagyja el az épületet, hogy azután egyenesen visszamenjen a Kastélyba.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Korábban indult el otthonról, hogy még egy kávét megigyon, mielőtt belépne a rádió épületébe. Hosszú, nehéz hetek állnak mögötte. Nem volt kedve a zajhoz és tömeghez, amit ilyen tájt az Espresso Patronum kínál. Így saját, baglyokkal díszített termoszában hozta el a különleges, mondhatni ősziesen fűszeres fekete aranyat. Lassan kortyol bele az italba. Kiélvez minden ízt és aromát. A főzet keserédes nyomot hagy ajkán bűnjel gyanánt. Fázósan húzza össze magát a mind hűvösebb estében. Gondolatai komótosan sorjáznak afféle apróságokon, mint a mai adásmenet, hogy azután, megpillantva egy hazafelé ballagó családot Imolára terelődjenek. Néhány nap és az aprónép belép az Előkészítő kapuján. Aggodalom járja át hősnőnk szívét. Elmúlik valaha? Soha. Akkor is félti majd, amikor első napja lesz a Bagolykőben, vagy bármilyen más iskolában, ha varázserőnek híján volna mégis. Talán csak lassabban érik be kortársainál? Meglehet. Legalábbis ebben bízik. Sorsáról gondoskodott. Történjék bármi, a lánya jó kezekben lesz. Elmerengve néz maga elé, ahogy a fény és hő mind csökken körülötte. A színek eltompulnak, Bogolyfalva városát pedig utoléri az alkonyat. Mintha ezer éve lett volna, hogy ide költözött. Mennyi minden történt azóta...Az élete sodró lendületű folyóvá nőtt, amibe párszor kishíján belefulladt. Vajon mások is így élik meg a sorsukat? Ki tudja. Vajon mi lehet a Gyöngyhalásszal? Még most is le-lefuttat néhány keresést, hogy hátha mégis rájönnek kicsoda valójában. Azonban a férfi színét azóta, hogy nála járt és segített rajta, amikor minden összeomlott körülötte, nem látta. Szülei nem panaszkodtak rá, de nem is emlegették. Úgy lehet beletörődött sorsába és éli az életét, csendben, békében. Talán neki van igaza. - Így kellene neked is csinálnod - szólal meg belső hangja morózus karcossággal - Meghúzni magam. Visszavonulni. Láthatatlanná válni, mintha nem is léteznék - folytatja az eszmefuttatást, miközben újabb melegítő kortyot vesz le kávéjából - Az nem én lennék. Nekem a tűzvonalban a helyem - jelenti ki méltatlankodva, s belső hangját dac és büszkeség árnyalja - Na persze, pont ott, ahol bármikor meghalhatsz, vagy úgy jársz majd, mint Otília - érkezik is rá az élesen karikírozott riposzt, mely egy instant tarkólövéssel felér. Nagyot szusszanva adja hát meg magát Elektra a legerősebb fegyvernek, amiben mindenek felett hisz. Az Igazságnak. Lemondón megrázza fejét, mert rá kell jönnie, hogy csak úgy tud egy Hege nélküli, új és talán beletörődöttebb életet kezdeni, ha előtte minden szálat elvarr, mely múltjában szabadon lebeg. Imoláét és szüleiét pár napja, az ügyvédnél sikerült. A férfiét is mondhatni. A pub előtti találkozásukkor elmondta, amit a másiknak tudnia kellett. Már csak ő maga maradt hátra. Saját fonalát kellene biztos kikötőbe horgonyoznia. Talán a Méhes ügy és Mark majd segítenek ebben. De vajon, hogy van Zsófia?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vannak ezek a tipikus mondatok, amiktől az ember a falra mászik. Ilyenek az: "Élet megy tovább", "Eljön, aminek el kell jönnie", "Mindenki azt lapja, amit megérdemel". Véleményem szerint, és bár én nem szoktam ilyen lenni, de véleményem szerint, mindenki bekaphatja. Az egész élet jelen pillanatban. Mintha nem lett volna már így is éppen elég a gondom, most éppen olyan, mintha bevárták volna egymást a kanyarban, és az atomcsapások egyszerre fordultak volna rám.
Én pedig túl azon, hogy egy dolgozó, egyedülálló anya voltam, aki egy cukorfüggő, manipulatív nőszemély életét is próbáltam koordinálni, most hirtelen a munka és Erika mellé kaptam egy önmagát nehezen ellátó felnőttet, és egy kisbabát. Egy csecsemőt. Vagy már kisbaba? Nem is tudom. Az elmúlt napokban nagyon sokat olvastam a három hónapos élőlények fejlődéséről, de még mindig nem tudom, hogy mit is kéne csinálnom. Nagyon sok mindenre reagál, nevet és sír és beszélget velem, ami jó, de nagyon fárasztó is. Emlékszem, hogy amikor kérdeztek erről az egész folyamatról, határozottan kitartottam amellett, hogy én Erikát és csak is őt szeretném, de aztán, fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan, egyszer csak a kezembe adtak egy babát, néhány holmit, és azt mondták, hogy amíg nem lesz meg a végleges családja, addig nálam helyezik el.
Apróbetű. Mindig olvassuk el az apróbetűt. Mert, ha nem így történik, akkor ott tartunk, hogy éjszaka a sírás határán állva, gyereket etetünk, miközben a másik halálosan meg van sértődve a figyelemmegosztáson, és még azt is lessük, hogy a harmadik megfelelően lélegzik-e. A házam egy káosz, egy őrület, és ha akarnám, se lenne esélyem arra, hogy a pálcámat a kezembe vegyem, szóval még mindig mindent úgy oldok meg, ahogy a muglik, kivéve, ha valamihez tudom használni az elemi mágiámat is. Mint most is, amikor a hűvösebb időt úgy oldom meg, hogy a testemből kibocsátott extra hővel tartom melegben a gyereket. Még jó, hogy a város fele tudja, hogy hogyan kell kisbabával bánni, mert ha ez nem így lenne, akkor fogalmam sincs, hogy mit csinálnék. Bár, valljuk be, így sem tudom.
De a nem tudást próbálom nagyon magabiztosan tenni, és nagyon határozottan haladni, mintha a látvány, hogy én egy rám erősített kendőbe csomagolt babával és pelenkával sétálok, egy teljesen hétköznapi dolog lenne. Nem, nem az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Merengéséből egy olyan nesz rántja vissza az itt és most valóságába, melyet rég hallott már ennyire közelről. Idestova lassan öt éve is megvan annak, hogy Imola picurka, fakó bőrű, hatalmas szemű és természetellenesen sokat síró baba volt az elején. Alig evett, mert hamar elfáradt, amitől éhes maradt. Ezért sírt, attól pedig levegőt nem kapott és sokszor fulladozott, félrenyelte a tejet és a tápszert. Nehéz idők voltak. Aztán kiderült miért ilyen. Sürgősségi SÜVEG kocsival vitték az Ispotályba, hogy meggyógyítsák. Sikerrel járt fáradozásuk és bár nem azonnal, nem minden nehézség nélkül, de a legtöbb panasz szép lassan megszűnt. Vagyis inkább, normalizálódott az élet. Lányából pedig egy nyugodt és vidám gyermek lett. Odafordulva a hang forrása felé, hősnőnk meglepődve vonja össze szemöldökét. Úgy tudta, hogy szövetségesének egy mellékállásban cukorkadílerséggel foglalkozó cserfes csemetéje van és nem egy kisbabája, akit még kendőben kell hordoznia. Annyira erre az anomáliára fókuszál, hogy el is felejti miként váltak el egymástól. - Hát Ő meg? - kérdezi puha, kedves hangon, miután felállt a padról, melyen mindeddig mélabúja nem feltétlen kellemes társaságában üldögélt. Kopott farmer, bőrkabát, átmeneti, kényelmes, lapos talpú cipő, fekete keretes szemüveg és feje tetején egy tollal megtűzött kusza konty. Ezt látja, aki ránéz Elektrára. Szürke és avitt hatást kelt, akár egy régi bútordarab. Nem ragyog, nem árad belőle az erő úgy, ahogy hetekkel ezelőtt. Akkor még volt oka hurrikán módjára végig söpörni mindenen. Most apályt él meg lélekben. Mégis, ahogyan a nőre tekint és a picire mellkasán, feléled benne az anyai ösztönnel vegyes kíváncsiság. Vajon kié a kicsi és tud-e bármit segíteni? Szívesen megfogná. Olyan rég volt kezei közt ekkora gyermek, hogy elsőre biztosan furcsa volna. Semmivel össze nem hasonlítható érzés, aminek már a puszta elmélete édes-bús emlékeket idéz fel benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Talán mindketten a legjobban járnánk akkor, ha Lenke valóban fogná magát, felkelne és elhagyná a termet. A legnagyobb bökkenő ebben, hogy mint tanára, ezt nem engedhetem meg, ugyanis kiskorúként nem hagyhatja el az intézményt, amíg én azt nem mondtam, vagy a kötelező foglalkozások nem teltek le. Márpedig ő még kötelező foglalkozáson ül, bármennyire is nem szeretné. Én sem szeretném, basszameg, de hát a kötelezettségek meg a többi felelősségteljes szöveg helye, ráadásul… engem otthon egy Payne vár, és ember legyen a talpán, aki azt a litániát egy ilyen hosszú nap után még meghallgatná nyugodtan és türelmesen.
Tartom a szemkontaktust, amit minduntalan a kislány kezdeményez, azonban mikor tekintetében valami más csillan meg, ajkam akaratlan rezdül, hogy visszafojtsam a mosolyt. A szék nyikordul, és mire pisloghatnék egyet, Lenke már az előtt áll. Egy szót sem szólok, mindössze én is előrébb dőlök egy szemtelen vigyorral arcomon, mikor ő, és halkan felnevetek: nem cselekszi meg azt, amit szeretett volna. Okos kislány, bár értékeltem volna a bátorságát. Követem mozgását, a vigyorból lesz mosoly, azonban a szemtelenség még mindig ajkaimon csücsül. Türelmesen várom meg, hogy Cortezhez érjen, majd támaszkodom térdeimre és állok fel. Az állat azonnal mozdul, egy könyvről elrugaszkodva ugrik a vállamra, majd helyezkedik nyakamba. Automatikusan felnyúlok, megcirógatom álla alatt, majd hátra sem pillantva indulok a tanári asztal felé.
- Aki befejezte, elmehet - fordítok hátat az asztalnak és döntöm annak csípőmet. Karjaimat fonom keresztbe magam előtt. Kékjeim a mozgolódó diákokon zizegnek ide-oda, köszönök mindenkinek, segítek az utolsó utáni kérdésben, majd halkat szusszanok. Fejemet döntöm hátra, szemeimet lehunyom. - Te is mehetsz, Podlovics - biccen előre fejem, arcomon halvány, de őszinte mosoly játszik. - Öröm volt veled tölteni a délutánt - biccentek aprót, majd nyúlok a papírhalom felé, amit kezembe fogok, majd lépek ki a kislány után a folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem jellemező rém a haragtartás, és habár akkor nagyon egyedül voltam, és nagyon nem tetszett az, ahogy el lettem "hagyva", mégsem tartott sokáig a haragom, inkább amolyan ki így, ki meg úgy gondolattal éltem tovább, és, ami a jelen állapotot illeti, ha egy hete még haragudtam volna, mostanra már biztosan nem maradna rá energiám. A hang irányába fordulok, és azért, ahogy ez a csöppnyi embergyerek ásítva O alakra nyitja pinduri ajkait, nem tudok nem ellágyulni. Olyan árulkodó ez a nőknél. Én sosem hittem, hogy valaha anya leszek, aztán jött Erika, és úgy voltam vele, hogy elég lesz nekem őt átvinnem az elkövetkezendő évtizedek őrületén, majd, hirtelen kisbaba is költözött a házba, és valahogy minden annyira bonyolulttá vált.
- Ő Aina. Egy igen hangos, makacs emberlány, aki átmenetileg élvezi az elemi mágia meleg szeretetét.
Mert, hogy még mindig a gyereket fűtöm, aki láthatóan nagyon is jól érzi magát így. Szorosan a mellkasomhoz bújva újra ásít, és ahogy lassan kinyitja a szemeit, olyan, kissé talán meglepően élénk zöld szemekkel pillant körbe, amit az ember nem tud nem megjegyezni. Apró ujjait mozgatja kicsit szeme felé nyúl, de nem sír. Azt azonban nem mondhatom, hogy hála Merlinnek, mert bármikor, a legnagyobb boldog kacsajt követően is hajlamos nekiállni a sírásnak.
- Felhívtak, és azt mondták, hogy a szerződésben foglaltak szerint igénybe vennének, mint átmeneti nevelőszülő. Egy kicsit váratlanul ért, mert a rokonaim és közeli hozzátartozóim között nincs kisbaba, nem is volt, szóval fogalmam sincs, hogy mit csinálok, de egyelőre túléltük a napokat.
Életben tartok, leginkább. Jól jönne anya segítsége, ő biztos tudná, hogy hogyan kellene tényleg jól tartani, jól etetni. Az például normális, ha nevetve pukizik húsz percig? Szerintem nem, de hát, eltérő a szakirodalom erről is.
- Állítólag több szülőjelölt is esélyes, de nem tudják megmondani, hogy meddig marad náluk. Az Isten nagyon unatkozik, vagy most ért el a H betűhöz, de nagyon szeret szórakozni velem. És... te? Um, hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éles vonásai ellágyulnak. Tekintete megtelik olyan fajta meleg, puha szeretettel, amit a vele szemben lévő nő talán még sosem láthatott. Esetleg csak akkor, amikor lányáról mesélt. Nézi a pici arcocskát, a zöld egy ritka árnyalatában tündöklő szemeket. Ujjai ösztönösen mozdulnak és ha sem a nő, sem a picúr nem tiltakozik, akkor óvatosan megsimogatja a gyermeket. - Szia Aina - köszön neki tovább cirógatva a kicsi lánykát. Ujjai alatt érzi a selymes, lágy és sima bőrt, s akaratlanul is megint megrohanják az emlékek, melyeknek utat enged végül. Fia és a lánya, jelenik meg lelki szemei előtt. Látja ahogy mindkettejüket a karjában tartja. Nem akart anya lenni. Úgy érezte a karrierje fontosabb, de amikor Petit születése után odatették a mellkasára a szíve más ritmusra kezdett verni. Már nem volt kérdés többé, hogy a gyermeke és ő összetartoznak. Ugyanígy érzett Imolával kapcsolatban. Hozzá még talán jobban is kötődik, hiszen ő az egyetlen, aki megmaradt neki Zoliból. Szereti a gyermekeit, mindig is szerette. Virrasztott mellettük, mesélt és énekelt nekik. Ringatta őket a hintaszékben, amit még apjától kapott. Szíve fölött aludtak és ő maga is csak akkor pihent igazán, ha együtt voltak. Fia egy éjjel nagyon sírt, s csak ez a monoton mozgás csillapította le kedélyét. Hősnőnk szakadatlan ringatta, mérhetetlen türelemmel, amire azt hitte nem is képes. Megváltozott, de ez akkoriban nem volt ilyen nyilvánvaló. Legalábbis Elektrának nem. Férje viszont tudta. Megállt a gyerekszoba ajtajában, s nézte őket azzal a jóságos, bohókás mosolyával, ami mögött bölcs megelégedés húzódott. Olyan rég volt... Igaz volt valaha? Hát persze. Azonban az élet hajlamos arra, hogy zajával elfedje az efféle csendes és boldog emlékeket. - Ha bármiben segíthetek, csak szólj. Ha ki szeretnéd magad nyújtóztatni, akár most is szívesen átveszem egy kicsit - mosolyog jóindulattal telve - Bár én csak a saját hőfokomat tudom megosztani vele - teszi hozzá vállát megvonva, amolyan "sajnos tőlem csak ennyi telik" módon. Azután csak hallgatja Zsófia méltatlankodását, de úgy hiszi ez a kicsivel való fárasztó bánásnak szól, mintsem valós panasz volna. - Már jól - feleli a neki feltett kérdésre félszegen, majd egy nagyobbat szusszan - Imola hamarosan előkészítős lesz és belevetettem magam újra a munkába... - meséli csipetnyi lelkesedéssel, hogy azután még hozzátegyen egy fontos változást - Elengedtem... - nem fejti ki bővebben, hogy kit vagy mit, mert tudja, hogy Zsófia tökéletesen érti őt és ennek az egy szónak a súlyát. Pokoli nehéz volt, főleg a hórihorgas, rőt üstökű Karsának elmondani, hogy miért. Miért nem lehetnek együtt ők ketten. Mégis sikerült. Éppúgy, mint azt, hogy még mindig szereti, aztán elsétálni az épp akkor hullani kezdő esőben. Mindenki meghozza a maga áldozatát a nagyobb jó érdekében. Superman az időt is visszaforgatta, hogy megmentse Lois Lane-t, hogy azután elfeledtesse vele, hogy rájött kicsoda. Elektra mindig is hős szeretett volna lenni. Talán végül valóban azzá vált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Szerencsére könnyű mindent olyan köntösbe burkolni, amit bárki hallhat. Nem bolond, nem most akarja eltiporni a gyermeki ártatlanság gondolatait, ki sem tudná mondani a dolgokat, még ha tényleg olyasmik történtek volna, amikről aztán még egy felnőtt is pirulni tudna. Ebben már nagyon jó, mint a káromkodások elharapásában vagy épp ki sem mondásában. Még pár év és olyan virágnyelven tud majd beszélni, hogy csak na, miközben fejében bizony ki kell sípolni mindent szót. Lenkével szerencsére nincs most gondban, a szerinte kényes dolgokat ki is kerülték, ámbár  a kislány kérdez, bizonyára szereti a kérdéseket és az arra kapott válaszokat. Megmosolyogja a dolgot, majd végül elgondolkodik. Nem emlékszik, hogy volt zene, vagy ha igen, akkor az mi és melyik. Tényleg ennyire leitta volna magát?
- Sajnos nem tudom. Majd csak ott. Gondolom alternatív magyar bandák – nincs azzal semmi baj, bár lehet Lenke nem tudja, mikről is van szó. Nem lényeg, hiszen ez is csak egy erős tipp, semmi több. Lehet amúgy semmi sem lesz, csak versek, vagy épp fordítva, ha egyáltalán elmennek ismét. -  Ó, én nem tudok jól táncolni és nem is nagyon szeretek. Jó lesz nekem ücsörögni – aztán ezt is majd a helyzet adja, hogy mi alakul. Múltkor nem volt rá ingere, elücsörgött, csak a lába járt a ritmusra, semmi több. Nem olyan táncolós helynek nézte.
- Ennek örülök – nem hangoztatja a kicsik között, azonban nem is titok, így aki akarja, az tudja. Azonban itt kevésbé tapasztalta volna, hogy ijedelem lenne. Vagy nem is értik még annyira, nem mintha gondja lenne a felállással. Örül, hogy Lenke is nevet rajta, majd végül még a szendvicsből is vesz. Tessék, sosem lesz képes a szigorra, nem is akar. Egyszerűen csak tanítani, nem köteles mindenki akkora seggfejnek lenni, mint a ház. Aztán majd kialakul, mennyire maradhat ilyen.
- Én kérek elnézést. Lassan még kész nő leszel és a bátyádnak kell majd egy toronyba zárni a sok troll elől, hogy jöhessen majd a herceged – mert lehet az azt mondta volna, puskát kell venni, azt annyira nem érti. Ez meg olyan kislányos felállás, így jól hangzik, bár lehet, hogy csak a saját fejében volt így. Harap egy nagyot a szendvicsből, majd azon rágódva pillant le rá.
- Budapesten éltem jó pár évig, előtte meg Kanizsán – válaszol, miután lenyelte a falatot. Nem élt sok helyen, Oroszlányra nem is emlékszik, csak később, amikor csak elmentek oda rokonlátogatni.
- Nos, ez egy remek kérdés – nevet fel, mert ezt magának is feltette már, a társadalom is sokszor felteszi a kérdést, miért lesz valaki. - Azt mondják, hogy: aki tud valamit, csinálja, aki nem, az tanítja. Igazából ez nem így van, csak egy vicces mondás – iszik pár kortyol, mielőtt folytatja. - Nem tudom. Nem volt sok jó tanárom, talán ezt akarom fejben javítani. Mostanság inkább meg az, hogy jó itt lenni és átadni, amit tudok. Karban tartjátok a jókedvem – igazából azt nem veszi ide egyedül, hogy saját gyerekről rég lemondott és azt a kicsi érzetet, aki szeretne egyszer, itt eteti, élteti. Ezt egyelőre mélyen el is ássa magában. - És te mi szeretnél lenni? - már érdesebb téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sosem késő fejlődni, azt mondják. Ő most érezhetően megrekedt és nem képes előre haladni, mert vagy saját magát tartja vissza, vagy más. Nem tudja, mikor lesz az, hogy elindul, hogy halad ismét és fejlődik. Nem tud semmit, csak azt, hogy az idejét, amit egyedül tölt – amiből rengeteg van –, szeretné valamire felhasználni. A növények lassan kikergetik az üvegházból, mert már nincs mit vagy még nincs mit ott tenni. Soha ilyen friss földben, teleöntözve nem álltak, mint mostanság. A ház is rendben van, ha jobban hozzáér, akkor már-már betegessé válik és nincs kedve azt hallgatni lakótársától, hogy mit és hogyan cseszett el. Vannak még dolgai, kötelességei, de hétvégente szabad, viszont inni sem ihat, mert annak már egészsége látja kárát, hát még másnak még jobban. Kell egy fék és egyben egy gáz is, így eljött ide, ahogy elmegy majd egy másik helyre. Szeretne beszélni arról, hogy mi van benne, de akinek akarná, akiknek, azoknál feleslegesen tenné. Majd keres erre is valakit, szakembert, ha készen érzi magát rá.
Arra viszont már igen, hogy átlépje a küszöböt és hangosan köszönjön, hátha van is valaki erre. Nincs tömeg, nem tolonganak, valahogy érzi, hogy nem ez az ász az üzletek között. Mégis, a faillat, meg úgy az elrendezés is kellemes, kellemesebb, mint bármelyik mágikus bolt, ahova betér. Kicsit azt hiszi, hogy nincs is ilyen helyen, hanem csak egy nevesincs faluban, ahol mégis minden átlagos. A hang felé fordul végül és egy igencsak nagyra nőtt férfi lépked elé. Pislog pár sort, majd végül mégis kellemes arckifejezést húz magára, ahogy közelebb lépked. Kicsit fura az, hogy mit kér, így szokványosan babrál valamit, most épp ujján kaparászik egy darabka leváló bőrt, végül mégis megszólal.
- Segíteni, igen – bólint, mintha ez lenne a válasz. De nem. Gyorsan kapcsol is. - Mármint én… öhm. Ez furán fog hangozni, de szeretnék tanulni pár fogást. Nekem nincs mágiám, nem értek a fához, szeretném kicsit lefoglalni magam ééés arra gondoltam, hátha keres segédet. Nem kell nekem pénz, én viszont szívesen fizetnék érte – pillant ismét felé, majd nagy levegőt vesz. Egy kicsit hadart. - Nem konkurencia kívánok lenni, csak fejlődni – egészíti ki, mielőtt azt hiszi, hogy versengeni kíván a végén. Arról szó sincs, bár az is kicsit abszurd, hogy nem kerti bútort vagy étkező készletet kér. De a kérdés mindig ingyen van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ujjai görcsösen markolják Zsombor pólójának vékony anyagát. Egy része dacosan menekülni akar, szabadulni az ölelésből, a csalfa, hízelgő szavaktól. Képtelen elhinni, hogy szobatársa az igazságot tárja elé, hogy van, aki képes őt elfogadni és maga mellett tudni. Mégis hogyan lehetne ez a valóság, mikor Kisvirág, a lány, aki ismerte lelkének legsötétebb és legsebezhetőbb részeit és aki feltétlen bizalmát élvezte, végül szó szerint kirohant az életőből? Mégis hogyan bízhatna újra bárkiben?
Ujjai mégsem lazulnak az anyag körül. Ajkait és feketéit összeszorítva, reszketeg lélegzetvéltelek közepette engedi át védelmének résein a megnyugtató bizonyosságot, amit Zsombor jelent. Szégyelli magát, hogy még pakolás közben sem jutott eszébe, hogy esetleg hiányozna a másiknak. De. Eszébe jutott. Csak nem hitte el.
Hagyja, hogy Zsombor a vállánál fogva tolja el magától. Szemeit lesütve ejti maga mellé kezeit, majd szavait hallva pillant fel rá ismét, elnyílt ajkakkal. Feketéivel az arcát fürkészi, keresi az árulkodó jeleket, ám őszinteségen kívül mást nem talál. Nagyot nyelve veszik el ismét a fiú karjai között, miközben lelki szemei előtt Teó mosolytól sugárzó arca jelenik meg. Korábban csak bűntudatot és fájdalmat érzett a láttán, most ezeket háttérbe szorítva valami egészen új pattan szárra a lelkében; elfogadás.
Zsombortól eltávolodva törli le az arcát és fordul vissza a vonat felé, csak sután bólintva a másik szavaira. A lehetőség még mindig adott, a kérdés már csak az, hogy élni akar-e még vele? Tudja, hogy otthon nem lesz jobb a helyzet. Biztos abban, hogy Kisvirág se fogja meggondolni magát. Nem változott semmi, mégis mintha új életre kelt volna benne a remény.
- Zsombor... - szól a fiú után, félig felé fordulva, napszümevegét már az ujjai között tartva. - ... csatlakozhatok? - szégyellős, apró mosollyal kérdi, még mögötte megszólal a vonat harsány füttye. Nélküle indul útnak és Domonkos már nem bánja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sűrű szemöldöke hamar szalad össze a furcsa szavakat hallva. Világos szemeiben hűvös fény villan. Egyik jókora kezével tarkójára fog, hogy kissé megvakarja, a másikat csípőjén pihenteti, majd széles mellkasa előtt fonja össze a két erőtől duzzadó, mégsem otromba végtagot. Érti a fiatalembert. Felfogta a szavait, csak kell pár pillanat, mire agya átforgácsolja az információkat. Tehát tanulna és fizetne érte. Azért ennyire még nincs megszorulva, hiszen a restaurálásokból folyik be pénz. Itt a városban is akad azért pár megrendelője. A segítség sosem árt és hátha meg tehetség is rejlik a srácban. Kezdi kezeit nézni azzal az átható Rothstein féle tekintette, amit a család ezen ágáról származtat. Feltűnik neki, hogy idegesen babrál ujjaival a vele szemben álló, de ezt már megszokta. Rá sokan reagálnak így. Nem nézi tovább, amit kellett már megfigyelte. Ügyesnek tűnnek az ujjai. Ez fontos ebben a szakmában, főleg, ha mindet meg szeretné tartani. - Idehallgass! - szólal meg kemény baritonján, és testtartása még mindig merev, tartózkodó. Neki nincsenek olyan radarjai, amik jeleznék, ha valaki rosszban sántikál, de próbál kicsit belelátni a másikba - Inas akarsz lenni mellettem? Rendben. Nem kell a pénzed. Az időd kell és a figyelmed. A kitartásoddal és az erőddel fizetsz nekem. Cserébe tanítani foglak. De előre szólok, nem leszek kíméletes. Ez a munka nem kispályásoknak való - folytatja határozottan, tőle szokatlan szószátyársággal, de már kicsit enyhébb éllel a kimondott szavakban - Megegyeztünk? - emeli jobbját a fiatal férfi felé, hogy amennyiben belemegy az általa ajánlott feltételekbe, úgy kezet fogjanak egymással. A látszat ellenére Tamásnak van szíve abban a hordó kinézetű robosztus mellkasában. Na meg az unokahúga is kitekerné a nyakát, ha megtudná, hogy pénzt kér azért, hogy tanítson és segítsen. Nem. Tévedés ne essék! Nem fél a csontos arcú, nagyszájú boszorkától, de a haragja...Gyerekek, az nem piskóta! De nem ám! Szóval inkább ellátja fagylalttal, meg néha vigyáz a kis Imolára s igyekszik olyan dolgokat tenni, amik megőrzik a családi tűzhely békéjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tiltakozik, sőt, észrevehetően látszik, hogy igencsak élvezi a helyzetet, ugyanis előszeretettel bújik a nő keze alá. Valahogy teljesen más, mint Erika, mert Erika egy ilyen mozdulat közben már elérte volna azt, hogy a másik a fél paradis-t megvásárolja a részére. Aina csak úgy szereti, és bár nem mondom ki hangosan, főleg a lányom előtt nem, de néha nagyon is élvezem a puha és illatos bababőrt simogatni, miközben nevet, és megbízik bennem. Jó neki, mert én néha fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Mivel igen nagy az esélyem az ikerterhességre, így pedig azt hiszem, az a legjobb a világnak, ha sosem kerülök a szülés közelébe, mert eggyel még valahogy csak megoldom, de kettővel... egészen biztos vagyok benne, hogy ha lenne férfi, aki elköteleződne irántam, az van auror lenne, vagy katona, vagy ereklyekutató, vagy bármi, ami azzal jár, hogy az életünk nagy részében nincs jelen. Valahogy nem csodálkoznék, ha így járnék, úgy illene hozzám. Mintha valamiféle káoszkirálynő lennék, pedig esküszöm nem szándékos. Eddig olyan nyugodt életem volt, most meg... mintha nem is az én életemet élném.
- Miért, ezt állva is le lehet venni?
Bukik ki belőlem a kérdés, amit lehet, hogy nem kellett volna feltennem. Állva nem sikerült, szóval rendszerint fekve tekerem magunk köré, és állva már csak a gyereket igazítom meg benne, levetni pedig ugyanígy vetem le. Oké, hivatalosan is szörnyű szülőalap vagyok, mert a legegyszerűbb dolgokat se tudom megoldani, és szívem szerint az ilyen pillanatokban elsírnám magam. Mi van veled, Zsófia? Úgy tűnik a hormonjaim teljesen felborultak a ténytől, hogy életben kell tartanom most már nem csak egy, de két gyereket is. Hogy bírják ezt a nagycsaládosok?
- Szerencsés vagy, azt hiszem. Szeretném már ezt a szót én is kimondani, de Lia a napokban a házamba költözik, ami azt jelenti, hogy lesz egy lányom, aki féltékeny és túl jó stratéga, egy kisbaba, aki olykor csak sír, és nem tudom sehogy megvigasztalni, és egy nő, aki korlátozottan tudja ellátni magát, miközben a jelenléte gyakorlatilag halálos fenyegetés. Ha ennek vége, fontolgatom, hogy messzire költözzünk, hiába szeretem a munkámat és a főnökeimet mindennél jobban. Sosem voltam ekkora nyomás alatt, és lassan kezdem megérteni a függőket. Az elmúlt két hétben négy kilót híztam, és a gyerek igazából csak alibi, hogy ez ne látszon.
Próbálok lazán beszélni róla, és szerintem lazán is beszélek, de tegyük hozzá, hogy ez az idegállapotom miatt is van. Valahogy már tényleg csak nézem, ahogy az újabb és újabb őrület elér. Van az a pont, amikor már csak mosolyogsz, és azt hiszem, én éppen itt tartok.
- Nem bánom, hogy belefogtunk, csak, azt hiszem, nem számoltam vele, hogy ennyire belekeveredek. Azt hittem, hogy simán megoldjuk és boldogság, de nem. Akkor... nem jött össze nektek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem szerette a kihallgatásokat. Nyomasztotta, mikor kérdéseket kellett feltennie, ugyanis habár a válaszokra kíváncsi volt, mégsem érezte, hogy elég nagy lenne a szakmai tapasztalata ahhoz, hogy egy ilyen mértékű kihallgatást végigvigyen. Így hát nem maradt más, követte a protokollt, és reménykedett benne, hogy a férfi előbb vagy utóbb színt vall.
A visszakérdezésére nem reagált semmit, a kitörését is csak csöndben hallgatott. Összevonta a szemöldökét az újabb információkra, de ezen kívül nem mutatott semmilyen más érzelmet. Bólintott a férfi, és lassan elkezdett előre dőlni. Kezeit összekulcsolva az asztalra helyezte, és rátámaszkodott.
- Akkor azt mondd meg nekem, hogy miért dobott el két üvegcse Tündérport a kereskedő, ha nem azért, mert te meg akartad venni tőle? Ezek a csempészek úgy rejtegetik a szert, mintha csak az életük múlna rajta. Hacsak nem volt már alapjáraton a kezében, kicsi az esélye, hogy elhagyja - tisztáztam vele az álláspontot. A műkincsekre még nem kérdeztem rá, előbb utána kellett járnom, hogy igazat mond-e. Az ilyen drogosok általában mindenre is képesek voltak, csak hogy szabaduljanak.
Zalán sóhajtott, és újra hátra dőlt. - Rendben. Kezdjük valami egyszerűbbel. 2010 szeptemberében jelent meg először a szárazföldön. Csaknem hat évet a felszínen töltött, majd visszament királyosdit játszani. Miért jött vissza? - szegezte neki a pőre tényeket. Az azóta eltelt nyolc évről sokkal kevesebb feljegyzésük van, ahhoz már a Minisztérium jóváhagyására kellene hagyatkozniuk, de a kirendeltség sose volt jóba velük. Túl kicsinek tartották az egységet, hogy egyáltalán számításba vegyék.
- Miért hagyta cserben a népét? Ezért? - emelt fel egy kisebb üvegcsét Zalán. Tündérpor. Teljes valójában, igaz kisebb mennyiségben, mint amiben találni szokták. Ez csak minta volt. Bizonyíték, hogy miért is van bent Csenger az őrsön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minél többet forgatta az aktát, annál kevésbé akart összeállni az egész. Mint akinek a nyelve hegyén a válasz, mégis mindig elkúszik előle. Hiába tartott megbeszéléseket Zlatannal, hiába mondta ki most is újra a részleteket. Egyszerűen nem jött rá. Vagy csak nem akart.
- Azt egyikőjük se árulta el. Vagy azt mondták nem emlékeznek, vagy csak szimplán azt mondták nem történt ilyesfajta próba. Szimplán odasétáltak és kész - sóhajtott Zalán. Talán több volt emögött, mint szimpla próba. Másféle átvilágítás volt, nem is olyan, mint amire alapjáraton gondolt. Megvakarta arca élét, miközben agytekervényei tovább pörögtek.
Fogalma sem volt róla, hogy az iskolának milyen szabályai vannak ezzel kapcsolatban. Múltkor elkapták Nadia Rosalest is. Igaz, az nem volt bizonyított a végére, de nem jelentette, hogy a feljelentőknek nincs igaza. Hiszen valahonnan venniük kellett az információt, nem?
- Gondolod, hogy egy tanár, vagy egy diák képes lenne rá? Az is lehet, hogy valamilyen új módszert dolgozott ki - agyalt hangosan, bár őszintén nem tudott semmire sem egyértelmű választ adni. Kivéve az utolsó kérdésre. Mivel Léda is az iskolában tanult, így az volt az első dolga, hogy körbenézzen a diákok között is. Arról nem is beszélve, hogy Gyárgyánné esetében még segédkezett is az unokái áthelyezésében. - Vannak. Nem is egyen - húzta el a száját a férfi. Már most érezte, hogy hosszú éjszaka áll előtte. Nem fogja hagyni nyugodni a téma. Majd hagy egy üzenetet Roxynak, hogy ne várja meg.
Felállt. - Köszönöm, már ez is sokat jelent - bólintott egy utolsót, mielőtt Bertalan elhagyta volna a helyet. Egy kicsit félt, hogy az a rengeteg munka esetleg rossz kezekben köt ki. Hogy eltűnnek belőle nyomok, de nincs olyan, amit ne jegyzett volna meg az elmúlt időszakból. Talán csak túléli, ha pár napig valaki másnál nyugszik az ügy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Simogatja az apróságot, a nő kérdésén pedig elmosolyodik. Nem kineveti, csupán egy megértő görbét láthat szép ívű ajkán a másik. Volt ő is kezdő anya, de neki sajátja segített fia születése után. Sokszor kommunikáltak patrónusaik útján. Aztán beletanult. Imolával más volt a helyzet, de az alapok már megvoltak. - Nem kell levenned. A kicsik teste ilyenkor még sokkal hajlékonyabb, így ki lehet bújtatni a hámból - mondja, s amennyiben erre engedélyt kap, úgy előbb a picúr lábait csúsztatja be a kendőbe, majd a kezecskéit, hogy azután egy óvatos, de határozott mozdulattal kiemelje őt eddigi helyéről. Hosszú, csontos ujjai ösztönösen támasztják meg a lányka nyakszirtjét és fejét, hogy azután bal karjára fektesse a gyermeket - Mit gondolsz Aina, hagyjuk anyát egy kicsit pihenni? - néz le a zöld szemű aprónépre mosolyogva, majd tovább simogatja és ringatja lágy amplitúdóval a gyermeket. Mintha egy nap sem telt volna el, úgy jöttek vissza a rutinok. Ahogyan fogja, ahogy karja bölcsőjében tartja. Ezt nem lehet elfelejteni. Beleivódik az emberbe. Vannak nehéz, sőt egyenesen gyomorforgató részei is az anyaságnak, amiről senki nem szeret beszélni, de amikor egy ilyen kis csoda rámosolyog az emberre, az mindent felülír. - A fiam is sokat sírt, nála csak a hintaszék használt. Még megvan. Ha gondolod átvihetem egyik nap. Próbáld ki, hátha beválik - reflektál a nő szavaira miközben bőrkabátját úgy kanyarítja, hogy elfedje a csemetét, akit nem rest megállás nélkül, lassan hintáztatni, majd simogatni miután gondoskodott melegen tartásáról - Meglehet jót fog tenni a levegőváltozás - jegyzi meg, majd folytatja - De ha az ember elmenekül, attól a gondjai nem szűnnek meg, én már csak tudom - húzza el keserűen szája szegletét. Prága, Split, mind csak rohanás volt a mindentől a semmi felé. Neki itt van a helye. Ez a város az otthona. Ide köti lelkét ezer meg egy szál. - Otíliát miért fogadod be a házadba, ha tisztában vagy vele, hogy ennyire veszélyes rátok a jelenléte? - kérdezi ezután hűvössé váló hangon, mely inkább a féltés okán lett rideggé. Zsófia talán még most sem látja át mi is folyik körülötte? Ez már nem játék. Nem egy "Keressük meg az elbújt Hegét" fogócska. Életek múlhatnak döntéseiken. Meglehet a fiatal nőt tényleg hiba volt belevonnia. Hősnőnk már tapasztalt stratégaként lépett a játszmába. Vörös királynőként sakkozta végig magát, négyzetről-négyzetre a táblán. Tudta mit vállal. Sebeket kinn és benn. Azonban úgy fest, az előtte álló nő számára maga lett a káosz mindaz, amin keresztülmentek. Nem sajnálja. Azzal nem segít. Helyette igyekezni fog, hogy helyzetén könnyítsen némiképp. - Ebben a háborúban nincs győzelem. Csak csaták vannak, amiket túlélhetünk - szólal meg kis idő múltán. Mélyen érintette a kérdés. Túl mélyen. - Amikor elkezdtünk kutatni azt mondtam neked, hogy: "Szeretem annyira, hogy elfogadjam, ha talált bárki mást és azzal boldog. Bármit, csak éljen" - idézi önnön szavait vissza az akkori helyzet emlékképével együtt - Ez annyiban változott mostanra, hogy inkább szánt szándékkal eltaszítottam magamtól és lemondtam a szerelmünkről, hogy megóvhassam. Mert akik a vesztét akarják, azok a szerettein keresztül fogják elérni, hogy felfedje magát. Ezt nem hagyhattam - beszél szomorú-dacos fénnyel tekintetében - A lányomra is gondolom kell és a szüleimre - teszi még hozzá, hogy azután áthelyezze Ainát a másik karjára egy rutinos mozdulatsorral - Karsaként biztonságban tudhatom és vele együtt a családomat is megóvhatom - fejti ki jelenlegi helyzetének indokát. A döntést, melyből adódó veszteségét igyekszik feldolgozni nap nap után. Nem számít, hogy mit érez. Irreleváns, mert tudja, helyesen cselekedett. Az idő pedig majd segít felejteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bólintással jelzem, hogy egészen nyugodtan csináljon csak, amit szeretne, és bár én is mindig frászt kapok a mozdulataimtól, még jobban frászt kapok attól, hogy más csinálja rajtam, vele. De csak engedek, mert bízok benne, rutinos anyaként ő tudja, hogy mit csinál, én meg, nos, egy életre bepótoltam a frászkapást. Féltem, és mégis megborzongok akkor, amikor anyának hív. Én nem vagyok jó anya, és be kell vallanom, örülök, hogy a sajátom nem látja ezt, mert ő csodálatos érzékkel volt nagyon jó édesanya. Zavartan összehúzom kicsit magam, és a hirtelen jött távolság zavarát azzal próbálom magyarázni, hogy fázom, ezért saját magam testét kezdem el az elememmel melegíteni. Szörnyűek ezek az anyai érzések, ha így haladok tényleg rászokok valamire. Nyugtatóra, cigire, mindegy, csak csökkenjen a stressz. Nem vették el a kisbabámat, mivel nem is az enyém.
- Köszönöm, az nagyon jó lenne. Sokat olvastam a nevelésről, jó vagyok az elméletben, de sosem hittem, hogy gyakorlatban kell csinálnom. Anyu egyedül felnevelt, és fogalmam sincs, hogy hogyan csinálta, és nagyon sok kérdésem van, valójában. Nem is gondolkoztam soha Erikánál kisebb gyerekben. Önzőségnek tűnhet, de valójában tudtam, hogy nem tudom megcsinálni. Erika meg... ő tökéletes volt. Egy zsebmaffiózó.
Tényleg, már az első alkalommal ahelyett, hogy én kérdezgettem volna, hogy mi a kedvenc állata, vagy minek örülne a születésnapjára, azzal indított, hogy miért gondolom, hogy jó anya lennék. Nekem kellett válaszolnom, és valljuk be, számos alkalommal kínos kérdéseket tett fel. Tudtam, hogy őt akarom, mert a jég hátán is képes megélni. A levegőváltozás tudom, hogy nem megoldás, és most már nem csak rólam van szó, hanem Erikáról is, oda kell figyelnem rá.
- Umm... ennek eléggé banális oka van. Hat évesen vérszövetséget kötöttünk. Otília, Lizbet és én. Unokatestvérek vagyunk, de nagyon hasonlítunk egymásra. Szeplők, vörös haj, hasonló arcforma, száj, orr, még a fülünk is. Csak a szemünk más színű. Beté zöld volt, mint Aináé, Liáé barna, az enyém kék. Megfogadtuk, hogy sosem hagyunk hátra senkit. Lizbet néhány hónappal később játék közben összeesett, lázas lett és elaludt. Ketten maradtunk. Aztán Otília szerelmes lett, férjhez ment, kizárt, én pedig akkor zártam ki őt, amikor megkeresett. Az első ügyem a válása volt, de én Hegét képviseltem. Nem volt fair lépés. Elsodródtunk. A kórházban hagyhattam volna abban az állapotban, amiben volt, de nagyon régen megígértük Lizbetnek, hogy nem hagyjuk el egymást. Nem hagyhattam ott. Amikor felébredt, két dolgot kért. "Ne szólj nekik. Ne vigyél haza." Mit tehettem volna?
Azt, hogy hova kerül végül, csak két ember tudja, hivatalosan megszökik az ispotályból, és eltűnik a süllyesztőben. Gyakorlatilag haza jön, hozzám, és végre, remélhetőleg pontot teszünk az ügy végére. Csak tényleg olyan simán menne minden, mint, ahogy elképzeljük. Álmok.
- És, ha mindennek vége? Azt mondják, hogy a szép szerelmek mindent túlélnek. Ha már nem lesz fenyegetés, nem lesz, aki ártson, akkor együtt lehettek. Akár most is, Karsaként biztonságban van, letelt a gyászidő, szerethetsz szabadon, nem ítélne el senki, nem? Ne haragudj, én, nem nagyon értem a gyengéd érzelmek nyelvét, csak próbálok racionálisan gondolkozni valamiben, amit mindennel le szoktak írni, csak a racionális szóval nem. Elég sok mindent nem tudok a világról, én, kialakítottam egy burkot, amibe nem engedtem be senkit, és most, hogy szükségem lenne a felnőtt lét alapvető ismereteire, sorra bukom el.
Zavartan emelem az égre a tekintetemet, érezhető, hogy tényleg zavarban vagyok, elpirultam a tényen, hogy a nagy tudásom nem is olyan nagy. Szusszanva hunyom be a szemem, majd nyitom ki újra, mosolyogva pillantva rájuk.
- Nagyon jól csinálod, remek édesanya vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Megvan tehát a hintaszék új tulajdonosa. Neki már úgysem fog kelleni. Gyermeket vállalni minden valószínűség szerint nem lesz már alkalma, még ha teste és lelke egyként készen is állna a feladatra. Nem vonul zárdába persze, ám abban az egyben egészen biztos jelen pillanatban, hogy többé ennyire nem engedi át szívét senkinek, mint Hegének tette. Lénye sem lesz újra egy másik ember lényének ily mértékben, szabad akaratából a rabja. - Igazán nincs mit. Kérdezz nyugodtan és én megpróbálok mindenre felelni neked. Bár azért azt leszögezem, hogy anyának elég csapnivaló vagyok - mosolyog a nőre, mialatt a picurka elkezd mocorogni és nyöszörögni - Kicsikém, mi a baj? - kérdezi hozzá hajolva Elektra, hogy azután ismét átpozícionálja a gyermeket úgy, hogy annak feje a szíve fölött legyen. Az egyenletes dobogás általában nyugtató hatással szokott lenni a babákra, ahogy a puszi is ilyen érzetet kelt bennük - Sshhh, életem, semmi baj. Biztonságban vagy - beszél halk, bársonyosan lágy hangon az aprónéphez, majd feje búbjára simítja ajkát. Szemeit lehunyja egy pillanatra. Belevész a puha haj érintésébe és a finom illatba. Ujjai ezalatt óvatosan simítják a kis koponyát, mely még igen sérülékeny. - De meg tudod csinálni. Már csinálod. Jó anya vagy Zsófia - néz fel átható tekintetét a vele szemben állóra vetve - Ráadásul még extráid is vannak. A tűz, ami benned lobog, az életet jelentheti annak, aki fázik - biztatja arcjátékával és szavaival egyként nőtársát, majd arcát a kezében tartott kislány fejéhez hajtja. Boldog érzet telepszik megkínzott lelkére, s gyógyító erőként öleli körbe minden porcikáját. Ebben az éteri hangulatban hallgatja a vörös hajú szépség szavait. Megérti. Kláriért és Tamásért ugyanezt tenné, bár ők nem kötöttek vér és dac szövetséget egymással és nem is veszélyeztetik azt, akit szeret. Nem ágál tehát az elhangzottak ellen. Elfogadja és csak reméli csupán, hogy nem kerülnek bajba. Ezután olyasmiről érdeklődik beszélgető partnere, amitől szívének sebei sorra tépődnek fel, s kezdenek vért ontani magukból. Lélektükreiben örvényleni látszanak érzései, ám arca rezzenéstelen marad, mialatt sorra veszi eddigi kapcsolatainak mérlegét. Férje Zoli meghalt, hosszú szünet következett, aztán Sándor mást választott helyette. Egyetlen csókja emlékezteti arra a megalázó naplementére, a még romos toronyszobában. Majd Hege jött, látott, mindent megkapott, amit csak Elektra adni tudott. Otília berobogott, rombolt és távozott. Ez történt Prága előtt. Utána pedig semmi sem volt többé ugyanolyan. A Gyöngyhalásszal meg még azelőtt vége lett bárminek, hogy elkezdődhetett volna. Végül pedig még "meg is halt" ugyebár Marcell. Akkor most, hogy is legyen boldog a történet vége? Egyszerű a válasz. Sehogy. - A szép szerelmek meglehet mindent túlélnek, de a miénk nem az és talán nem is volt sohasem - szólal meg karcosabb és sötétebb tónusú hangon a riporternő, s szavai tárgyilagosan csendülnek - Túl sok dolgot kellene megbocsátanunk egymásnak, annak pedig egyikünk sem a mestere. Számtalan sebet kaszaboltunk a másikra míg egy pár voltunk. Többet mint amennyit egy Sectumsempra képes ejteni - rázza meg fejét, s ajkára lemondó-beletörődő, s mindenek felett őszinte mosoly húzódik - Ha tényleg szereted őt, akkor mond meg neki. Légy az a békés, hűséges tűz, melynek fénye hazavezeti, melyhez közel húzódva átmelegedhet a lelke és otthonra találhat. Mellettem csak folytonos vihar volna az élete - bólogat ajkába harapva, miközben a karjaiban tartott kis testre simított ujjai megremegnek, s csupán Aina hallhatja, hogy mellkasában miként marad ki néhány ütem és válik pulzusa szabálytalanná egy rövid időre. Nehéz elengednie akiket szeret, de innen már nincs visszakozás. Honnan is tudja, minden kétséget kizáróan hősnőnk, hogy kiket szeretett igazán és kik voltak csupán kósza érzéseinek alanyai? Onnan, hogy gyötrelem járt nyomukban, s csak ürességet hagytak maguk után. Zoli, Sándor és Hege. Három férfi. Három búcsúzás. Három olyan szerelem, amiről úgy tartják, csak egyszer adatik meg az életben. - Ezek csak ösztönök - ringatja a kislányt tovább és benne keres átmeneti vígaszt. Vonásain nem látszanak érzései. Elfedi őket, hiszen tudja miként kell tenni. Mire nem jó a fiziognómus bizonyítvány, igaz? Úgy is hívhatnák, hazugság cédula vagy manipulátor mesterlevél. Elektra pedig jól kitanulta ezt a tudományt, mely hozzá illőn kegyetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Átköltöztek már egy ideje az új helyükre. A rádió mostani épülete esztétikus, frissen festett, tiszta és az előző ingatlanhoz képest egy hatalmas palotának tekinthető. Visszatérte óta hősnőnk újra azt érzi: Szeret itt dolgozni. Illetve csak szeretne, ha tudna. Múlt este ugyanis rá kellett jönnie, hogy nem került oda a stúdióba minden doboza, melyet összepakolt. Pont arra lett volna szüksége, ami valahogy minden bizonnyal kimaradt a szállításból. Nem találta, tehát csak ez lehetett a magyarázat. Ennek ellenére természetesen megoldotta a kellemetlen helyzetet. A hallgatók számára észrevétlen módosításokkal adta le tegnapi műsorát. Egy ládányi lemeze viszont akkor is hiányzik. Régiek, sőt mondhatni ősöregnek nevezhető bakelitek, melyek azonban hangzásban messze felülmúlják a modern kor digitalizált csodáit. Ragaszkodik hozzájuk, hiszen szereti a retro dolgokat. Ezt mondaná szofisztikáltan, ha megkérdeznék, hogy miért nem hagyja annyiban és vesz újakat. Persze senki sem teszi, sőt a küldöncök sem szívesen hurcolnák át most az ő limlomját, mivel van épp elég bajuk. Keresik az elkószált leveleket, a meg nem érkezett jelentéseket. Azok után szaladgálnak egyfolytában. Elektra nap mint nap látja erőfeszítéseiket, s nem akarja terhelni őket. Ezért döntött úgy az éjjel, hogy ma valamikor napközben - miután lányától leköszönt az Előkészítő kapujában - majd saját maga megy vissza és hozza el értékes holmiját.
Belépve a nyikorgó bejáraton megcsapja orrát a romlás jellegzetes, állott bűze, mely úgy kavarog körülötte, akár hamu a szélben. Amit nem használnak annak állaga megbomlik, amortizálódik. Igaz ez erre az épületre is, teljes mértékben. Mindent vaskos porréteg lepett el, dacára annak, hogy csak néhány hónap telt el, mióta egy lélek sem tette tiszteletét a rozoga falak között. Elektra célirányosan sétál a szűk kis stúdióba. Lenyomva a kilincset csak kaotikus ürességet lát odabenn, ahogy az ajtó kitárul előtte. Zsanérján az is jajong egy nagyot. Ilyen hamar elenyészik minden, amit ember kéz nem gondoz? Ez a gondolat fut át elméjén, ahogy kutatva a doboz után végig sorjázik a helység berendezésén. Nem találja. Hová tehették? Kidobták talán? Az nem lehet! Fel volt címkézve. Keresi hát tovább, immár a többi helyiséget is bevéve a lajstromba. Használhatna varászlatot, de nem akar. Minek, ha úgyis van bőven ideje. Lehajol és beles egy asztal alá, ahol végre rátalál a bakelitekre. Megkönnyebbült sóhajjal ereszkedik térdre, hogy kiszedje a dobozt. Farmerje bánja majd ezt a partizán akciót. Mit számít, csak be a mosógépbe és kész, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Mondom, ez csak szájkarate! - Hallatszik a távolból a lány hangja, érződik, hogy vidám, jót mulat a másikon, aki valamiről minden bizonnyal szeretné meggyőzni. A másik cicceg, de nem adja magát, úgy tűnik egy másik lány, bár hangja jó pár oktávval mélyebb, mint a másiké.
- Úgy volt, hidd el. Bebizonyítom.
A hangok egyre közelebbről hallatszanak, a két személy mozgásban van, bár semmiképpen sem sietik el. Hangjuk jól kivehető, mondataik egészen érdemtelennek hatnak. "Állj oda", hangzik a kérdés, mozgolódás, csevej, kacagás. Vizsgaidőszakban igen sok diák dönt úgy, hogy inkább a faluban tölti a napjait, nem utazik haza akkor sem, ha már a vizsgáit letudta, mert ilyenkor jó egy kicsit kötöttségek nélkül lenni. Talán ők is így vannak ezzel. Egy kis móka, egy kis önállóság.
- Támadj meg. - Hangjában érződik a nevethetnék, és a másik fél kuncogása is, majd elhangzik a fognövesztő átok. Logikus lépés, hiszen, ha nem tudja kivédeni, a hosszú fogak miatt nem tud újabb átkot küldeni. De kivédi, átkozódnak és beszélgetnek, kis gyakorlás. Nyilván betöltötték már a tizenhetet, hiszen az iskolán kívül máshogy nem tehetnék. Újabb és újabb átkok és bűbájok, aztán jön az a bizonyos, ami valóban kivédhetetlennek tűnik. A vékonyabb hangú elugrik, sikítva, míg a találat egyenesen a romos épületbe talál. Az idő pedig, mintha megállna, noha csak néhány pillanat az egész. Jó ideje kint van már rajta a tábla, hogy veszélyes és bontásra ítélt, egyesek szerint, ha lebontják, nem is építenek a helyére, mások azt rebesgetik, fák kapnak helyet itt, megint mások padokról pusmognak, és megint újabb hangok piacbővülésről. Egy mosdó se lenne rossz, ha már itt tartunk. A lényeg, hogy a bontás még nem kezdődött meg, de az elkerítést mindenki komolyan vette, az ember nem is sejtheti, hogy abban a pillanatban, amikor az átok a falba robban, odabent valaki éppen keresgél, pedig a nagy helyzet, hogy Elektra éppen akkor van bent.
A falak megremegnek, és mint, ahogy már korábban említettem, a pillanatok perceknek tűnnek, ahogy a repedezés végighasít a régi épületen, és alig egy szempillantás alatt omlik össze az egész, nyomában két lány sikítását, és megannyi port hagyva. A piacon vásárlók zöme mozdulatlan nézi végig, ahogy a bontásra ítélt épület leomlik. Állt volna ő még, de ez így menthetetlen volt. De vajon... sejtik, hogy van bent valaki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hogy is volt azon a táblán odakinn? Tilos az Á...? Nem igazán figyelte. Elrobogott mellette. Kellettek a lemezei. Köztük van az is, melyet tavaly szenteste pörgetett. Emlék még akkor is, ha fájdalmas. Vannak dalok, amik felidéznek benne pillanatokat. Egyesek úgy mondanák, nosztalgia. Hősnőnk számára jóval többek ezek a dallamok. Újra élések. Visszatérések. Időnyerők. Csupán ennyije maradt, hát nem engedi el őket. Sarkán ülve lapozgat a bakelitek közt, s közeben dudorászik. Megörül egy-egy viszontlátott korongnak, jó ismerősként üdvözölve borítójukat. Nem hall szokatlan neszeket. A falak hangszigeteltek voltak itt is, hogy ne zavarja meg semmi külső zaj az adásokat. Így mit sem sejtve tovább ténykedik. Kezébe akad a Scorpions, a Nickelback és persze Bryan Adams mellett a Foreigner felvétele. Mennyi emlék, mennyi érzés zúdul rá, amikor felteszi őket majd. Már most megremeg gondolatban tőle. Igazi balladák ezek mind, melyek visszhangot egyenesen szívében vetnek hallgatóiknak. Lesimítja róluk a rájuk ült porréteget és ellenőrzi sértetlenségüket. Szerencsére nem esett egyiknek sem baja. Már emelné felfelé holmiját, hogy kifelé induljon, amikor hirtelen furcsa csattanásra lesz figyelmes. Fejét a hang vélt forrásának irányába kapja, de ekkor már régen késő volna minden mozdulat. Beremeg az egész objektum, s a másodperc tört része alatt omlik össze a teljes mivoltában. Olyan gyorsan történik minden, sőt az idő, amiről úgy tartják relatív, nem hogy megállna, mint inkább elsüvít Elektra mellett. A falon repedések hada inal keresztül. Az egész építmény megrázkódik, majd jajgatva - roppanva - sikoltva váljanak el egymástól a téglák, hogy végül hősnőnkre roskadjon az egykor szebb napokat látott létesítmény. Maga alá temeti tehát Rothstein Elektrát az omladék, s ő ott fekszik valahol alatta. A romok körül pedig hatalmas porfelhő kering kérlelhetetlenül fedve el a kíváncsi szemek elől egy időre a szörnyű látványt. Bárcsak szólt volna valakinek, de senki nem tudta, hogy ide készül. Ugyan kinek is tartozna idejével elszámolni? Miért is kellett volna, hiszen csak egy árva dobozért szaladt be az épületbe, mely munkahelyének egykor otthont adott. Nem számított rá, hogy épp itt éri baleset. Igazi tragédia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A jelenet odakint a piacon tartózkodók számára egyszerre volt érthetetlen, és riasztó, senki sem értette, hogy mi történt, és mire eloszlott a porfelhő, kétszer annyian lettek, mint annak előtte.
- Szegény kislány.
A hang Bözsi nénitől jött, aki mellett Vali és Erzsike bólogatva áll, és egészen addig így is maradnak, míg egy zavarodott férfihang meg nem kérdezi, hogy miért. Felpillantva rá, a nénik azonnal elmosolyodnak, mert hát sosem lehet kihagyni egy mosolygást se, főleg, ha egy férfi két gyerekkel sétál éppen, akiknek olyan csípkednivaló arcuk van.
- Tudja doktor úr, bár nem szabad bemenni oda, mert elbontják, azért amikor éppen Valira néztem, hogy mit gondol a paradicsomról, láttam, ahogy a rádiós kisasszony, Esztella bement. Szegény kis Imolának már csak ő volt, mert tetszik tudni, az édesapj... hová tűnt?
Mire Bözsi feleszmél, a jó doktor úr, név szerint William Payne már a romok mellett áll, nem is áll, pálcát ragadva óvatosan emeli el a köveket, vigyázva, hogy ne okozzon nagyobb bajt. Akár lehet szerencséje is. Azonnal mellé szegődik még két férfi és egy nő is, ilyen a csordaszellem, és ugyanazzal az óvatosággal kezdik el ők is az elpakolást, így alig egy percen belül elő is kerül egy kéz. A tömeg, akik mögöttük gyülekeznek, mintha közelebb csúsztak volna jó pár méterrel, a jobb kilátás reményében, hiszen a katasztrófaturizmus hasonlóan nagyúr. A férfi óvatosan lép a kövek közé, hogy a zúzódott testet megvizsgálja, a nő életben van, ám légzése gyenge. Finom, de határozott mozdulatokkal emeli fel a testet, és fordul meg, kis híján a kövek közé esve, amikor már szinte csak egy lépésre vannak az emberek. Kiváló.
- Kérem, vigyék el őket a Tündérmanóba, a bátyám otthon van.
Választ nem várva, elhoppanál, hiszen ő bárhonnan és bármikor megteheti, és meg is teszi, hiszen emberéletről van szó, egy édesanya életéről. Hasonló esetben képtelen lenne elfogadni, ha Norinát nem mentenék meg. Ha a gyerekeinek úgy kellene felnőnie, hogy nincs anyjuk.