36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Fő utcza - Amanda Meggie Philips összes hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Le
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 12. 23:55 Ugrás a poszthoz

Róbert
December 15 késő délután

Újabb hét végére értünk lassacskán, a mai nap az, amin van egy kis ideje így karácsony előtt nézelődni. Ezen a héten nagyon aktív volt, jegyzetelt az órákon, tanult és szorgalmikat írt. Sőt még egy kviddics csapattal is felvette a kapcsolatot. De erről majd később. Nyugodtan jól felöltözve sétál az egyelőre szállingózó hóban. Nagyon hideg kezd lenni, kezei a zsebében pihennek.
Igazából ez a hét is eltelt Yarival találkoztak is párszor, bár nem hosszú időre neki most ott az animágia, Amanda meg túlvállalja magát kérés nélkül is. Így jutunk el a kviddicshez. Nem gondolta volna, hogy édesapja emlékének okán, egyszer kötődni akar majd a sporthoz. Egy időben eldöntötte, hogy mindentől távol marad, ami a családjából bárkire emlékezteti, de nem így történt. Beadta jelentkezését is a Golyóálló Griffek csapatához. Egyelőre még nem igazán ismeri csapattársait, de idővel minden rendben lesz. Szezon van, így hamarosan várható meccs is, kíváncsi és kicsit tart is tőle mi lesz ott. Ezen dolgok és a karácsony körül cikáznak a gondolatai miközben a lassan jegesedő és csúszós köveken sétál.
Gyaloglás közben körbenéz, de nem igazán figyeli, kik mennek körülötte, pár ember lézeng csak így sötétedés környékén. Korán sötétedik ilyenkor télen. Egy óvatlan mozdulat következtében sikerül megcsúsznia, amit elég érdekes mozdulatokkal korrigálni tud. Összeszedi magát, most pont valami ilyen hiányzik neki, nem elég balszerencsés amúgy is. Reménykedik benne, hogy senki nem látta ezt a fantasztikus esetet. Tovább sétál, majd elidőzik kicsit az ajándékbolt kirakatánál. Még ötleteket kell gyűjtenie, hogy kinek mit adjon ajándékba. Egy vagy két ötlete akad, de még sem kaphat mindenki ugyan azt.
~Valami olyasmit kell kitalálnom Angelinának, aminek most nagyon örülne, arról nem beszélve, hogy Maxienak is kell néznem valamit. Ejj… De persze, mikor az ember érdeklődik, mit szeretnénk, csak azt hallja „semmit, semmit”. A nagy fenét, igen is akarnak valamit, csak nem mondják meg…az megint más. ~
Elmélyülve, ilyen lényegtelen butaságon, ácsorog a kirakatot nézve, észre se véve, hogy esetlegesen zavarhatja a járókelőket. Mondjuk, úgy félig az út közepén felejti magát. Általában nem zavartatja magát, sőt még ő szokott lenni, aki elsőként leüvölti annak az elsősnek a fejét, aki ezt teszi a kastély folyosóján, de a Rellonos temperamentuma nem éppen készteti félreállásra.
Megigazítja a sálját és leomló barna haját a sapka alatt. Egy szürke kabátot és egy hasonló színű farmert visel. A színek ma csak annyiban jelentek meg eddig, felsőjén kívül, hogy az idegességtől vörös lett a feje, mikor egy elsős levitás majdnem fellökte, van egy kis ellenszenve a kékek felé, de ez belefér. Nem üvöltözőt vele, sőt még egész lazán vette, csak egy megvető pillantást küldött felé és egy „nem tudsz vigyázni?” költői kérdéssel hátat fordítva otthagyta.  

Öltözék
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 13. 00:06
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 15. 21:22 Ugrás a poszthoz

Róbert

Éppen morgott magában mikor közeledni hallott valakit magukhoz, elsőre nem tulajdonított túl nagy jelentőséget neki, de mikor meghallotta az átkot visszatekintett a „bűnösre” aki elhasalt majd amilyen gyorsan csak tudott elhagyta a helyszínt. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szája és csak egy elégedett hümmögést adott ki, majd a közbelépőre tekintett, miután lépteit megszaporázva eltűnt a zavaró személy.
Nem volt ismerős neki az illető, de megeshet, hogy valamilyen órán már találkoztak, de annyi diák jár ide, nem jegyez meg mindenkit csak úgy.  Mikor végigtekint a fiún és látja az elégedettséget rajta, kicsit összeráncolja a homlokát elsőre, ám a stílusból ítélve nem akárkivel van dolga, így hamar kisimul az arca. Elhangzik, hogy nem vár hálát tőle a fiú. Azért még sem hagyja annyiban, ezt az eléggé vicces és igazán felemelő pillanatot valahogy meg kell köszönnie, viszont egészen eddig csak némán méregette őt, most adja hangját is a pillantások mellé.
- Igazán megérdemelte, ami azt illeti. - mondja elég hűvösen, majd közelebb lép és hozzáteszi.
– Azért én megteszem, köszönöm.
Mondja egy fél mosollyal, majd felméri egy kicsit az időjárást, igazából már körülnézett és nem szívesen mászkálna a hidegben tovább. Függetlenül a megérkezett társaságtól, valami melegebb helyen kezd el gondolkodni, viszont illetlen sem akar lenni, és nem ragaszkodik, már, ha a fiú sem, az egyedüli folytatáshoz, így rákérdez.
- Eléggé hideg van, nem tudom te hogy vagy vele, de én bemennék, mondjuk oda.- Mutat a közeli kocsmára.
– Fogalmam sincs, tervezel e valamit, de ha nincs más dolgod, hálám jeléül meghívlak.
Mondja kedvesebben az előző megnyilvánulásaihoz képest neki. Nem akart ma nagyon bulizni, meg a ház oldalát se akarja kirúgni, de egy fél órát megejthet ott. Majd legfeljebb nem iszik semmi komolyat, csak egy üdítőt. Nem illetlen, megvárja a fiú reakcióját, majd elindul az imént említett irányba. Vagy egyedül, vagy a fiúval együtt amennyiben az úgy dönt.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 15. 21:26
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 30. 16:21 Ugrás a poszthoz

Yar
Pillangó, pillangó; szállj-szállj még!
Pillangó, pillangó; színe oly' szép!


Mindenki azt hiszi, hogy ebben a világban létezik tökéletes, pedig nem, itt csak látszat létezik. Hiszen bárki tudja azt mutatni, hogy boldog, rendben van, egészséges, jó kedve van, aranyos, vagy ellenkezőleg, agresszív, szomorú, elkeseredett, társaságra szorul, elveszett. Mindig azt látják, amit mi akarunk is, hogy lássanak, akár tudat alatt, akár tudatosan, az eredmény mindig ugyan az. Akadnak olyan esetek, amikor más is befolyásolja a tudatunkon kívül, de ott is alapfelvetés a rejtegetés, úgy sem mondod ki, hogy attól lett jobb kedved, mert ittál egy pohárka rumot, vagy hasonló, ahogy azt se, ha megölel egy tök ismeretlen, az jó érzés-e avagy sem. Mind színészek vagyunk, vannak, akik jobban csinálják, vannak, olyanok is, akik kevésbé, de ez az élet rendje.
A Mandából áradó szeretet és béke, már teljesen externália szerű. Ugyanis a túlcsorduló mosoly és kedvesség az különösen pozitívan hatott ma mindenkire, nem is érti, hogy lehetnek ilyen befogadóképességűek a körülötte lévők. Kopp-kopp, szinte hallatszik, ahogy magas sarkú lábelije a kövön koppan, miközben az Ajándékbolt felé igyekszik vissza, ma ketten is bent vannak Kristóffal, ezért sikerült kicsit meglógnia levegőzni, aminek nem kisebb célja volt, mint enyhíteni a maga sóvárgását. Be kellett vennie valamit. Nagy valószínűséggel nem fáj semmije, de ezt nem ismerné be, így inkább valami erősebb fejfájás ürügyén beszélte ezt meg magával, ma már nem először, de nagy valószínűséggel nem is utoljára. Egy pohár kávéval a kezében ballag végig az utcán, egyik keze a zsebében, másikban a pohár pihen. Az öltözködést továbbra se viszi túlzásba, mint eddig se, egész egyszerűen, de melegen öltözött ma, az egyik kisdiák, aki valami hó gömb félét keresett náluk, aztán végül egy mágikus kirakót vett, meg is dicsérte. Amanda pedig a feje leharapása helyett még kedvesen meg is köszönte a dolgot. Most is különös jókedv ül az arcán, bár a tekintetében és a tág pupilláiban ott tükröződik azért pár dolog. Új szokását felvéve ráadásul énekelget is. Lehetséges, hogy alapból nem túl komplett, de mostanság meg pláne.
- Pillangó, pillangó…
Csak akkor kezd el halkulni, mikor tátott szájjal áll meg a Fő utczán. Mondogatja, hogy jó lenne az állát felszedni, sikerül is, majd mosolyogva egyelőre nem mozdulva várja, hogy az előtte kirajzolódott alak tekintetét felé emelje. Nincs is tőle messze, még a kis magánkoncertje is hallható lehetett, de ezzel most nem foglalkozik. Úgy gondolja, sőt, nagyobb összeget tenne rá, szerencsére még szerencsejáték függőnek nem nevezhető, hogy ez Ő. Yar. Mondjuk meg őszintén, mióta elváltak útjaik, se így, se úgy nem kereste, sőt nagy ívben próbálta elkerülni. Ami részben nem volt feltűnő, mert a kékek házát mindig is elkerülte, a másik kettőt szintén, de a Nagyterembe sem járkált le, az órák látogatása meg sose tartozott a fő hobbijai közé. Mikor vélhetően kiszúrja, mert azért nem egy nehezen felismerhető személynek tartja magát, mint valami kislány kezd el integetni neki, a mosoly pedig cseppet sem látszik távozni. Elindul, ismét, ez az, amire ma nem számított, pedig aztán még égből hulló kék elefántokra is fel van készülve a legtöbbször.

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. december 21. 14:57 Ugrás a poszthoz

Yar
Csillámporos fodros szárnya
pillekönnyen perdül táncra.


Ha jól gondolja, ezt lehetne egészségügyi sétának is nevezni, bár messze áll mind a sétától, mind az egészségtől, de ez részletkérdés, vannak dolgok, amikbe sok-sok minden belemagyarázható. Bár a mai hangulata kevésbé, bár van, akit nem lepne meg vele, mégis a nagy többség biztosan bolondnak nézné, vagy minimum azt hinné valami nem oké nála, legyen az egy ismerős, vagy ismeretlen. De a mindenit neki, ő örömét leli abban is, hogy kétkedésre, furcsállásra és aggódásra ad okot a viselkedésével, bár nem örülne mondjuk egy Angelinával való találkozásnak, bár eddig mindent megtett, hogy őt elzárja ettől az életvitelétől amennyire szükséges, a lakótársakkal már nehezebb a dolog, sajnálatára. Mondjuk, lehet, hogy ott annyira nem is kell, elég érdekes hármast alkotnak ahhoz, hogy ne legyen meglepő pár különös dolog a házban.
Azért meg kell hagyni, nagyon messze áll a navinés cukisághullámtól, vagy a levitás szerénykedéstől, de még az eridonos energiatöltetűségtől is, így is elég jellemromboló lehetne, amiket művel. Éneklés, mosolygás, kedvesség? Valaki eldugta a régi Amandát a pincébe és egy klónt küldött helyette? Philipsből kettő is sok az itteni népnek, nem még három… A nagy séta és dallam hevében viszont kiszúrta, hogy nem akárkit fújt erre a szél és az idióta vigyor-integetés kombót követően meg is ajándékozza Yart társaságával.
- Sziiiia te hajtók gyöngye – Nem tudni, köszönt-e így bárkinek valaha, de ez mellékes most. – Jót tett a friss levegő, vagy olyasmi. Majd küldök rád pozitív energiákat.
Mutat valami hullámzásszerűt a kezével a fiú felé, ami eléggé bugyután festhet. Közben válaszol egész tömören és mosolygósan, még előbbi rá vall, az utóbbi egyáltalán nem, ámbár az elmúlt percekhez abszolút passzolt. A felkínált lehetőséggel nem igazán él, jobban érzi magát álldogálva, miközben a fejében még mindig a korábbiakhoz hasonló dallamok kavarognak.
- Költözök, dolgozok, élek és virulok, egyesek nagy bánatára meg ilyenek.
Nem éli bele magát nagyon a válaszadásba, de lankadatlan jókedv sugárzik róla, ez idő alatt, bele is kortyol a kávéjába. Elégedetten tapasztalja, hogy a keserű íz mennyire jóleső, ahogy az ital melegsége is. Nincs olyan nagyon jó idő, ilyenkor ez pont megfelelő. Ezzel elég időt hagyott arra, ha valamit szeretne ehhez hozzáfűzni volt párja, de már lendíti is tovább a dolgot, ugyan, hiszen nincs megállás!
- Veled mi a helyzet? Vásárolsz, vagy csak keresgélsz, esetleg vársz valakit? Nem tűnsz valami „hú, de boldog”nak.
Különös, mert ez az első kommunikálásuk azóta, hogy elváltak útjaik, amitől most valószínűleg furán kéne, érezze magát, vagy valamit legalább éreznie kéne, legalábbis kicsit elgondolkodik ezen, de mindig is próbált hidegen hozzáállni a csalódásokhoz, és meg kell hagyni néha felettébb jól sikerül, annyira, hogy még mikor keresi, se találja a felszínen azokat az érzelmeket, amik esetleg ott kéne, hogy legyenek. Nem szívbajos, sosem féltette magát a kellemetlen helyzetektől, hiszen olyan nincs, mindent meg lehet valahogy oldani, nem? Ő meg elég leleményes ehhez.
- Őszinte leszek, elképzelésem sincs. Talán maradok, talán máshol, de az is lehet, hogy elmegyek, kell egy kis környezetváltozás. Egyébként várom már, szerintem nem ez a legjobb évem, mióta itt vagyok, de ezen még változtathatok. Veled mi lesz? Hallottam pletykákat, hogy elmész, igaz ez?
Könnyedén gördíti a szavakat egymás után, csak egy kicsit rándítja meg a vállait, tanácstalan is részben, másfelől meg eléggé felborultak a tervei ahhoz, hogy most a rögtönzésben bízzon a leginkább. Nagyon örül annak, hogy vele ellentétben, most a testvére tud ebben villogni, hiszen ahogy tudja, neki legalább tervei, céljai már vannak, bár ő se a hosszú táv híve, családi vonás… Mindenesetre a kevésbé könnyű témát is mosolyogva veszi, végig a fiú tekintetébe nézve, valahol mélyen talán olvasni is akar benne, hiszen ilyen találkozásuk se volt még, amikor ilyen „hangulatban” lett volna Amanda.
- Csak azt ne mondd, hogy zavarban vagy… Ugyan már. – Azzal, az addigi elgondolását felrúgva ül le, hogy a Fő utczán végigpillantva a tekintetét visszaemelje Yaristára. – Roli megszokta már az új helyét? El se tudom képzelni, hogyan ment neki?
Nevetgélve vág bele, már korábban is feszegette a dolgot, hiszen a szfinxek meg egy sárkány, ez neki ilyen idegen, bolygót tévesztett dolog, ettől függetlenül az is lehet, hogy téved, bár sajnálta a repülő lényt, hogy ez az új társasága. Igen, mondhatni kicsit ellenszenves a többi házzal és ez nem változott azért.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. január 19. 14:32 Ugrás a poszthoz

Yari
Tarka lepke, szállj kezemre!
Mondd csak, mi szél hozott erre?


Érdekes véletlenek vannak, az már biztos. Legalábbis ennek tudná be azt, hogy most pont azzal, akivel hozta össze a sors. Az még inkább meglepi, hogy ennek kisebb-nagyobb örömöt is tud tulajdonítani, bár azt nagyban befolyásolja az életvitele, ám ez teljesen más kérdés. Attól még ez a személy, Yar olyan ember, akit elég jól ismer, sőt ez még alig fedi a valóságot. Nehéz lenne csendben elballagni mellette, minden szó nélkül. Nem is így cselekszik, még akkor sem, ha az ellenkezőjével meg komplett pszichopatának tűnik. Az a tipikus mosolygós gyilkos. Meg azért szereti mindenki figyelmét felhívni arra, hogy tőle nem könnyű szabadulni, ha akarnak, ha nem. Ennek a neveltetéséhez nem sok, a tapasztalataihoz annál több köze van.
- Úgy nézel, mintha valami csúnya szót mondtam volna. – Neveti el magát az arckifejezésen, bár sejti, hogy inkább a mód és nem a mondottak a nem mindegy most. Lehet tényleg kicsit elsokallta ezt az energiás dolgot, de még belefért, a saját véleménye szerint.
- Úgy esett, hogy összebútorozom, ha minden igaz, két volt csapattársammal. Azért nem hagyom el teljesen a sárkánylakot, csak több időt vagyok a faluban és már kevesebb dolog miatt a kastélyban, így kicsit célszerűbb. Talán…
Némi bizonytalanság akad benne, de ez nem a költözés felé, inkább úgy minden irányba. Mostanság Linával sem ugyan olyan a viszonyuk, régen el se tudta volna képzelni, hogy majd ilyen hideg legyen vele, és viszont. Nem túl fényes a dolog, ami ellen tenni kéne, de van olyan makacs, a kedves testvére is, hogy inkább félvállról véve a dolgokat a szőnyeg alá seprik, amíg nem muszáj rendezni azt. De valamilyen szinten eljött az ideje. Amanda sosem volt jó ezeknek a kezdeményezésében.
- Igazán meglepett volna, ha nincs ott a kviddics… Örülök, hogy jóltartod azt a „kis csöppséget”. Örülök neki.
Érzi a tekintetét magán de csak beleiszik az italba, majd sejtelmes vigyorral az arcán ráemeli a tekintetét ismét. A jövő. Huh, ennél nehezebb kérdés nincs most számára. Nehezen dönt, nehezen kötelezi el magát egy-egy dolog mellett, a mellette lévőnek ezt be sem kell mutatnia. Utálja a maga tanácstalanságát, irigyli a testvérében azt, hogy annyira céltudatosan esik neki a kérdésnek. Mindig is irigyelte tőle ezt a tulajdonságát valószínűleg.
- Gratulálok, látod, mondtam én, hogy az úgy is sikerülni fog. Az, hogy elmész idő kérdése volt egyébként, te is tudod. Ehhez kellett kitartás neki is rendesen, vagy valami varázslat, mert kétlem, hogy ilyen élet mellett van ideje bármi másra… és ide sorolnám a pihenést, alvást is.
Azért abban még mindig jó, hogy valamennyire a dolgok mögé lásson, éppen ezért érzi, hogy bármennyire is szipiszupi a dolog, amit felvázolt, kételyei biztosan vannak a fiúnak. Miután leült mellé és rákérdezett erre az érdekes helyzetre fel kell nevetnie azon, hogy fura.
- Mondjuk inkább, hogy más. Ahogy te is. Minden nap változunk valamennyit… Aztán a sok-sok nap után ez van, látod…
Széttárja a kezeit és előbb magára néz, majd Yarra. Bár a fiú a tőle megszokott módon érdeklődik és beszél, azért nem egészen ugyan olyan gondolkodással, mint az elején. Bár meg kell hagyni ő is a határozottabb kategória a hosszú távú célokat illetően, Mandához képest már ki nem? Roliról a helyzetjelentést végighallgatva megfordul a fejében, hogy a meg is harapdált alatt kiket érthetett, de nem akar inkább részletekbe bocsátkozni. Biztos rosszul közelítetté a szárnyas lényt. A kérdésen, ami ez után következik a megdöbbenés, vagy egyéb furcsaság helyet csak egy mosoly kíséretében válaszol, miután ivott az italából.
- Akadnak körülöttem, nem panaszkodhatom, de semmi komoly… De gondolom, téged se kell félteni, vagy körülrajonganak ismét, vagy esetleg te találtál valakit? - Egyáltalán nem köntörfalazó, tisztán ez a helyzet, vannak kapcsolatai, de egyik sem mélyül el addig a pontig, mint mondjuk az övüké volt. Nem akar újra hibázni sem, és nem is nagyon vágyott még rá, hogy bárkivel addig jusson. Jól érzi most így magát, kevesebb a felelősség és a kötelesség is. Valami ilyesmi lehet annak is az oka, hogy az év elején a jelvényét is leadta, és ha már itt tartunk a kviddicset is.
- Igazából az utolsó meccsem eléggé megviselt… - Az oldalát enyhén megsemmisítette a gurkó, aztán még esett is egy nagyot… Nem ez volt élete legnagyobb élménye. Bár most, hogy házak szerint fut a dolog, Robi kérdezte jelentkezik-e, de nemet mondott, jó volt addig, amíg tartott, de valószínűleg jó lesz ez így. Amúgy is, még mindig fáj a helye, hiába rakta rendbe a gyógyító. Ráadásul kisebb-nagyobb részeken még látszanak a meggyógyult sebesülések helyei is.
- Ki tudja, nem? – Nevetgél a dolgon kicsit, majd folytatja. – Jól érzem magam a bőrömben, élvezem azt, ahogy vagyok. Kiváéknak is sokat köszönhetek ebben, meg még pár barátnak. Tényleg ennyire fura? Nem tudom, lehet más voltam eddig, én is észreveszem, hogy sok dologhoz máshogy állok, de lehet, csak azért, mert felnövünk…
Igen, vannak páran, de azért a legnagyobb köszönet Joanne-t érintené, bár ezt most csak mellékesben kell megjegyezni. A javasasszony és bolttulajdonos egyébként épp anyai örömök elé nézett ismét, szóval egy ideje nem tevékenykedik, kár érte, bár így is sikerül magát egészségesen és jókedvben tartania Amandának. Közben Yart méri végig, aki azért nem sokat változott külsőleg, de szinte biztos benne, hogy ő is ezen az úton jár, mint ő, és komolyodik. Az utóbbi hónapokban még azt se nézte ki magukból, hogy köszönésnél tovább jutnának, ha újra találkoznának. Aztán lám miből lesz a cserebogár.
- Nem hiányzik rellon? Nem fog hiányozni az egész iskola, vagy a barátok, az ismerősök… szóval ezek?
Kérdezi meg, mert érdekli a dolog, furcsa, hogy az ember csak úgy elszakadna, ilyen könnyen, legalábbis itt annak tűnik, ettől az egésztől. Mondjuk a házváltáskor ezt már megtette talán kicsiben, ezért is adódik az első kérdés, amolyan hasonlatként állt össze Mandában a dolog, de kíváncsi arra, hogyan reagál Yarista.
Fő utcza - Amanda Meggie Philips összes hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Fel