Lehet, hogy a pub ideálisabb lett volna tánc szempontjából, de nem baj. Engem nem zavsr, hogy csak mi táncolunk, elengedem magam és táncolok Majával, még akkor ia, ha a kezemben lévő pohárból egy kevés a kezemre löttyen. Nem értem. Fura dolog ez az itóka , az egyik pillanatban szörnyen rossz, aztán meg már táncolni kell tőle az embernek.
 - Bárcsak hangosabb lenne a zene, akkor ordítva lehet énekelnk.
Bár, jobban belegondolva most is ordítok, de nem tudom miért, jól esik.

Miután koccintunk én is gyorsan megiszom amit meg kell, mert hát ha már megrendeltük akkor bizony kár lenne veszni hagyni, igaz? Na ugye. Úgyhogy szépen megiszom és bár ez is éget annyira azért nem szörnyű mint a több volt. Majával táncolva és bulizva, félrelökdösve az embereket olyan idősnek érzem magam, mint amennyi vagyok, ez mondjuk elég ritka, de örülök neki.
 - Csak remélni merem. Mert ez az év elég ramaty volt.
Fogom megölelem Maját, csak úgy, mert szeretem, de azért közbe ugrálok.

 

 - Acca.
Nyúlók én érte, felvenni már nehezebb, de azért igyekszem magamhoz képest, igaz, kifordítva veszem fel először, de aztán felveszem normálisan, sőt még felcsapim a sütyőt is.
 - Egyelőre nem tudom...fura érzés.
Neki dőlök a csárda oldalának és mély levegőket veszek.
 - Nem akarlak lehányni.

 - Forog, de a legrosszabb értelemben.
Még Mégdig igyekszem mély levegőket vennk, de minden egyes sóhajjal egyre rosszabb, de tényleg. Soha többet nem iszok ilyen büdös löttyöt, undorító.
 - Mi? Nem. Hajgumit keresel? Neked miért nincs?
Miért csak a lányoknál lehet hajgumi, ez annyira...bha. Inkább leguggolok, az úgy kényelmesebb lesz.

Igyekszem, már amennyire tőlem telik, de egyre rosszabbul vagyok, szeretnék lefeküdni, de itt nem lehet, ez pedig nem jó így.
 - Jó, menjünk..talán úgy jobb lesz.
Hagyom magam elcipelni, mert ebből már semmi jó nem sül ki.