Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ritkán látszik elveszettnek, most azonban, mint valami gazdátlan kutyus úgy nézhet ki. A mostanában előjött régi rossz szokását folytatja, még járkál a folyosón várva. Nem tud megülni a fenekén amúgy sem, most meg pláne. Tördeli picit az ujjait, de azt hamar abbahagyja, majd karba tett kézzel vár. Egyszer csak egy férfi lép oda hozzá, a nevén szólítja őt, majd irányt mutat. Azonnal követi is.
- Igen, rendben, menjünk. – Követi őt egy dolgozószobába, ahol remélhetőleg válaszokat kap, mert még mindig nincs elképzelése sem mi ez az egész, szépen végighallgatja, amiket már a levélből is sikeresen leszűrt egyébként. A súlyos büntetés résznél kicsit felkúszik a szemöldöke, morcos lett egy picit az elmúlt órában. Nem egészen így tervezte a hétvégéje nyitányát. A felszólításra leül, majd figyeli a férfit, aki a széffel ügyködik, közben azon jár az esze, hogy lehetett egy ilyen dolgot ennyire felfújni, ez azért kicsit fura, de az agya túl leterhelt a kombinálásokhoz, szóval inkább csak vár. A nyaklánc előkerül, megnézi, bólint is mikor megkérik a beazonosításra. Mikor megkéri, hogy vegye a kezébe, megfogja azt, majd hirtelen húzást érez és a sokktól csak annyira telik, hogy a hasához kapja a kezét, ami éppen készül felfordulni. Nem olyan régen evett, ráadásul amúgy sem volt az utóbbi időben minden rendben.

***
Miután picit összeszedte magát, legalábbis nem volt sápadt már, és éppen nem úgy nézett, mint aki ölni akar, Yaristára pillantott, aki mosolyogva és boldogan üdvözölte. Tényleg nem komplett! Ez most komoly? Hát nem bírja elhinni, eléggé kérdően tekint rá, és mikor odaér kétszer vagy háromszor a mellkasába üt.
- Te nem vagy normális! – Tudta volna magát cifrábban is kifejezni, de ez most valahogy nem ment, fellélegzett, örült is, mert rájött, hogy az egész csak egy megszervezett „móka” volt. Nem tud rá haragudni, de nem esett jól ez Mandának, meg kell hagyni.
Amint odasétált hozzá, már húzódott is mosolyra a szája. Akarva, vagy akaratlanul, de valami földön túli kedvesség és aranyosság roham kezdi eltölteni. Lassan agyára mennek a dolgok? Szinte vigyorogva nézeget fel Yarra, ami már-már kísértetiesen kezdhet ijesztő lenni. Mintha kifordítottak volna, bár belülről tényleg mindenki rózsaszín. Igazából lehet, hogy csak az izgalom teszi meg az energiabogyók. Tényleg feltöltik az embert! Közben végül is egy hosszú és forró csókkal ajándékozza meg, bár nem ússza meg a csínyt csak úgy.
- Még számolunk ezért! Te dilibogyó! Mit keresünk itt?
Ha mar bogyók, az ügyeletes doktor nénije egyebeket is mondott neki, amit nem biztos, hogy egyedül kéne átgondolnia, sőt nem is menne neki. De ezt hogyan hozza témába az ember? Eddig sem talált rá alkalmasat, meg nem is igazán akarta terhelni vele a fiút. De hogyan is, ha alkalom már van? Véda néni legkisebb lányát látta valamikor, talán akkor sikerül, ha róla beszélnek, vagy ott van Janey, ő meg nem olyan rég lett anyuka, talán... Á, mind butaság. Közben erősen átöleli, hiányzik neki, meg itt a tusa is, kicsit aggódik is érte, főleg, hogy tudja, milyen kockázatos is ez az egész. Idegesen mosolyog fel rá, látszik azért, hogy lenne valami mondanivalója. Árulkodóbb nem lehetne, rá van írva, hogy azért van ott valami a háttérben, ami megdolgoztatja az agytekervényeit. Közben összefésüli a kezeit a Drágáéval, hagyva, hogy vezesse őt, bár nem éppen erre készült ma, majd ki fog derülni mi lesz.
- Izgulsz a Tusa miatt? Vigyázz magadra, nem darabokban akarlak összeszedetni… - Próbálja elterelni másfele a témát, de fejében még mindig a baba gondolata kering. Feltűnő kicsit a témafeldobás, de legalább a száját elfoglalta addig, amíg kitalál valami jót. Felnéz az égre, az eget kémlelve mélázik el, szép, sőt gyönyörű idő van. Mondhatná, hogy nézd, egy baba formájú felhő, vagy a csillagok egy babát ábrázolnak, mit gondolsz a babákról? Vagy előkapja a szendvicset a táskájából, mindjárt ennie kezd belőle, mondván úgyis lehet, hogy kettő helyett kell neki. De ezek annyira furának tűnnek, még számára is, aki épp totál ellentétesen viselkedik önmagához képest. Egyébként meg, Jo biztosította róla, hogy amennyiben biztosat tud, szólni fog neki, szóval a helyzethez képest teljesen nyugodtak a napjai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kifejezetten rossz közérzettel, mogorván, és teljesen antiszociális módon közelítette meg a dolgokat a vizsgaidőszak beköszöntétől kezdve. Teljesen lehangolta, az pedig, hogy a jövője is ezen múlik, még inkább. Totálisan döntésképtelen volt, ráadásul egészen más ötletei voltak erre a pár hétre, mint ami elő lett volna írva. Rögvest társai is akadtak ehhez. A nagyon kötelező vizsgákat, a legminimálisabb szinten abszolválta a legelején, hogy a március beköszöntével kicsit feltöltődjön, szórakozzon. A végzős vizsgára felkészülés alatt sikerült összegabalyodnia a változatosság kedvéért ismét egy kedves ismerősével, háztársával. A fiúval indult neki Németországnak is, ami nem telt eseménytelenül. A dolog gondolatától akaratlanul is mosolyra húzódik a szája. Jól szórakozott, fel is töltődött, csetepaté is volt dögivel, ámbár ettől azért nem vált sokkal szociálisabbá az emberek felé, továbbra se nagyon bújt ki a kastélyban létekor a klubhelyiségből, de egyébként meg a faluban lévő házukból. Töprengett, egészen sokat. Nagyon aggasztották a dolgok, amiket Linával egymáshoz vágtak mostanság, vagy éppen a ki nem mondott dolgok. Elég kacifántos mindaz, ami éppen körülveszi. Mielőtt beállított hozzá Ali az ötlettel, nemrég ért vissza a faluba, az egynapos villám hazalátogatás után. Egész „családi” ebéd alatt hallgathatta, hogy Lina otthon volt vizsgák közben, és mennyire aggódnak, hogy miért vajon, meg micsoda illetlenség, hogy el is tűnt. A maga részéről ő volt az alkalmazkodóbb az új családhoz, ám azért még mindig nővére a legfontosabb neki, hiába van Ő kibékülve a nevelőszüleikkel is. A családon, na meg azon a baráton kívül, akivel kimozdult, bár azt a kimozdulást leginkább kettesben vezényelték le, nem mozdul ki, ami már a lakótársai szemét is bökte, nemhogy barátnőjéét.
Ezeken gondolkodva vetődik a kanapéba, hogy a plafont bámulva semmittevésre készüljön a mai nap folyamán. Ekkor érkezik meg hozzá barátnője, hogy márpedig ha tetszik, ha nem, ők holnap elutaznak. Felvont szemöldökkel próbált kihátrálni, de két okból nem sikerült, egyrészt, az unszolás nem hagyott alább, másfelől ennyivel tartozik a barátjának, így rászánta magát, hogy szociális életet éljen a magánszféráján kívül is. A célállomásnak egészen örült, hozzá van szokva, hogy Alival az angolt használják sokszor, azon jobban megy a lánynak még a kifejezés, de segít neki a magyarban.
Hogy is menjünk neki a vakvilágnak? Sokat tanakodott, mire egy kisebb csomagot összedobott, egy nem túl nagy táskába, aztán útra készen várta az utazást, amit egyébként a várthoz képest, kevesebb fáradtsággal tudta le, bár a tőle szokatlan módon érezte magát egészen kellemetlenül a Taxizáskor. Nem igen utazik mugli járgányokban, betudta ennek. Közben igyekezett Alira figyelni, akin érezte, hogy ez nem csak egy csajos kiruccanás csupán, de főleg idegen előtt, értve ezt taxisra, vagy bárkire, nem fog rákérdezni, a recepciót követően azonban már ott a nyelve hegyén a kérdésáradat ezzel kapcsolatban, de még nem zúdítja rá.
- Rendbe hozni magam, mert borzalmasan nézek ki. – mondja, miközben egy egész alakos tükörrel szembesül a liftben, amiben magára tekintve fintorog egyet majd magára kacsintás után barátnőjéhez fordul. – Mi lenne, ha beülnénk wellneselni egy kicsit, az helyben, a szállodában is van, alkalmas lenne egy kis beszélgetéshez…
Hangsúlyozza ki a végét, egészen érthetően, hogy lenne miről. Amikor kiböki végül is Leandrot, egy fél mosollyal az arcán rázza meg a fejét. Egyáltalán nincs meglepve. Ezt mindig a barátaira bízza, nem szeret felettük ítélkezni, vagy döntést hozni helyettük, de ha valamit ő is lát, akkor az az, hogy erre most szüksége van a lánynak. Egyébként ezzel a programmal nem akar kibújni a kiskapun át a szociális életből, egyszerűen csak finoman kell visszarázódnia. Régebben, azokban az időkben, mikor Amirával New Yorkban is járt egészen más ember volt, azóta eltelt bizonyos idő, és történtek az életében változások, amit még nem tud kezelni rendesen.
- Jöhet, koccintsunk egyet erre a kis kiruccanásra, hátha még nekem is sikerül valamerre elindulnom. Tényleg… Van már elképzelésed mi lesz most, hogy végzel?
Érdeklődik, mert tisztában van a lány hátterével, azt is tudja milyen, az se lepi meg, ha már konkrétan tudja, hogy ő itt fejezi be, de mégis jobb tőle hallani. Mellesleg meg amilyen tanácstalan, jó lenne valakitől hallani a dolgot. Lina egyből tudta mit akar, ez az a tulajdonsága a nővérének, amit nagyon irigyel, bár ő is céltudatos, de a cél kijelölése, az már necces benne. Közben, még az italok kitöltődnek és ha beleegyezett a lány a programba, elkezd intézkedni, addig Manda megkeresi a fürdőszobát, hogy az arcát leöblítse, kezet mosson, és megigazítsa a haját, hogy frissebben, és jobban kinézve, ha még lehet fokozni, lépjen ki a fürdőszobából. Odasétálva elveszi a neki szánt poharat, majd a szemébe nézve összekoccintja azt.
- A jövőre, a kiruccanásra, Leandrora... - kacsint rá a lányra, majd, ha az nem tesz hozzá semmit, akkor az elfogyasztásába kezd, némi grimasszal, remek egy ital ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az anyaságot nem azoknak a nőknek találták ki, akik még magukhoz sem képesek hosszú ideig ragaszkodni, vagy éppen kitartónak lenni. Manda valószínűleg élete kínlódását élte meg, mikor elkezdte ezt a vállalkozást, mostanra viszont, nem mondhatjuk, hogy nyíltan rajongója, de beleszokott, elfogadta. Változnak az emberek, ő is, bár néha a fogát szívja a dolgoktól. A jelen állapotát nem említve. Negyedik hónap. Bizony-bizony, megint várandós, és 2 hónapot szánt csupán arra, hogy mindezért meg akarja keserítsen a férje életét. Hát, kemény volt, de talán nem dől össze a világ. Azt túlzás lenne mondani, hogy felhőtlen örömök, pocaksimik, séták, nevetés és nagy névválogatás meg ruhavásárlás lenne tervben, de próbálnak normálisak maradni. Magukhoz mérten. Lili meg, hát, egyelőre az anyja nem érzi úgy, hogy el van ragadtatva a dologtól, de még van egy pár hónap. Csak belejön mindenki. Egyelőre azonban nem reklámozza a tényt, és az egészségi állapota is, saját felelősségre persze, engedi még a munkát, bár már nem sokáig.
Felüdülés neki a munka, bár viaskodhatna önmagával, hiszen azon túl, hogy otthon se szeret ülni, kivan a gondolattól is, hogy a lányát más rendezgeti egész nap. Éppen az előkészítőben, a megfelelő korosztállyal játszóházazik, Greg elment valamit megszakérteni, Manda pedig... végre dolgozhat. Pár hete visszatért a gyakorlati csapataihoz is, azonban a szerződése egy ideje már játékosmegfigyelőként a portugálokhoz kötik. Három fiatalt talált, akiket be kíván mutatni a Braga Broomfleet csapatának, közülük azonban a legnagyobb érdeklődést az erős fizikumú terelőkre helyezik a vezetőségben. Ebből indul, hogy ma egy volt iskoláját erősítő fiúval kettesben érkezik majd eléjük, de addig még van úgy fél órájuk. a találkozót az edzőközponttól nem messze egy varázslónegyed kis terére beszélték meg, ahol Manda már nézelődve várja a fiút, aki remélhetőleg legalább olyan izgatott mint ő.
A kviddics valahogy olyan dolog maradt az életében, ami képes őt hosszútávon lekötni, bár ebből bármikor kiszállhat, talán ettől olyan állandó.
Szóval, helló Braga! Remélhetőleg új tehetséggel az oldalán jött ide, és még akár új ismeretségekben is reménykedhet. Tagadhatatlanul kedvencei a csapat férfihajtói.
Olyan rokonszenvesek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valahogy egészen kellemesen érezte magát az idegen környezetben, bár nem is annyira volt az. Nem először és vélhetően nem is utoljára járt itt, másodmagával. A kávézó, amit meglátogatott nagyon kellemes volt, kevés ember, gyors kiszolgálás, semmi bájcsevegés. Magyarországhoz képest abszolút értik a dolgukat, az emberek sietnek és legkevésbé sem az alkalmazottakra van idejük, ha be is ülnek valahova. Manda sem ezért tért be. Csak egy gyors kávéra ég átfutja a szükséges papírokat Dorian adataival, amit le kell adjanak, ha beértek. Észrevett pár hiányosságot, amit szerencsére pótolni tudott, de aztán indult is a megbeszélt helyre. Korábban érkezett. Nagyot fordult vele a világ, pontos szokott lenni, de ennyire azért még ő sem volt az korábban. Változnak az idők.
- Nincs semmi gond, időben vagyunk. Egyébként ez ilyen, emlékszem mikor először jöttem ide fél órába telt az edzőközpontot megtalálnom.
Nem megszokott bátorító mosoly kíséretében mondja el tapasztalatait, igyekszik a hangjával megnyugtatólag hatni mert azért észreveszi, hogy izgul eléggé a másik, erre pedig kiszélesedő mosolyával reagál. Kezei olykor reflexszerűen állapodnának meg hasán, azonban észbe kapva csúsztatja egyiket zsebre, másikban pedig a papírokat fogja magához, majd körbenéz.
- Úgy látom azért egy kicsit még várhatunk a nagy bevonulással. Rendben vagy?
Érdeklődik, miközben két férfi köszön rájuk, kedélyesen integetve köszön vissza, majd fordul Dorian felé. Kicsit kivár, még mindketten útra készek lesznek, majd mutatva az irányt elindul, remélve, hogy a rellonos követni fogja.
- A két férfi... Az egyikük a csapat őrzője, a másikuk pedig hajtójuk volt de megsérült nem olyan régen, így csak most fog talán visszatérni. Biztosan találkozunk még velük bent is. Embert senki nem eszik, azonban nyilván terelőkonkurenciának nézve lesz pár méregető tekintet.
Vázolja az általánosan várható dolgokat, aztán vár, van-e kérdés, ahogy közelednek céljuk felé.