37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Külföldi helyszínek - összes RPG hozzászólása (2711 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 80 ... 88 89 [90] 91 » Le
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 19. 23:53 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


A lány mellett állva igazából már nem is érezte magát olyan rosszul. Inkább attól tartott kicsit, hogy mi lesz, ha majd otthagyja. Le kell esetleg ülnie, társulnia kéne Mrs. Vizsnyiczkyhez, vagy csak a terem szélénél elég, ha megáll és onnan csodálja Rarát. Mindenesetre aggodalmait semmiképpen nem varrta volna most a lány nyakába.
Tipikus féloldalas mosolyával nézett a lányra. - Úgy gondolod? - kérdezte, felvonva a szemöldökét. - Akkor ezt hallgasd. Ich liebe dich - ejtette ki a szavakat a legkevésbé németes hangtónusban. Így inkább tűnt úgy, mintha franciául beszélne, vagy bármilyen latin alapú nyelven, csak németül nem. De a lényeget akkor is kimondta, és a világ összes nyelvén is elmondaná Rarának, ha tudná.
- Értem ne izgulj. Én jól megleszek anyukáddal. Majd elmesélem hogy ismerkedtünk össze, vagy talán azt, ahogy beszöktem a meghallgatásodra. Azzal biztos megnyerem majd magamnak - kacsintott sármos mosolya mellett, de szeme elárulta, hogy tényleg boldogság csillog benne. Azért, mert most is ott lehet a lánnyal.
Nem mondta, hogy kicsit sem érezte magát furcsán, ahogy látta Rarát egy másik férfi nyakában. De azzal is tisztában volt, hogy ez nem ugyanaz a fajta ölelés, amit ő szokott kapni. Csak hallgatta, ahogy a lány izgalommal telt hangon magyaráz valamit nagyon a valószínűleg Alexander névre hallgató úriembernek - spoiler, egy perccel később kiderült, hogy Zsombor eltalálta a nevet.
Kezet nyújtott az idegennek. - Meine Grüße - mondta ki az idegen szavakat. Ez volt az egyetlen dolog, amelyet megtanult mielőtt elindult, de azt se tudta, hogy egyáltalán helyesen használja-e. Bólintott egyet a férfinek, és valamilyen fura ösztöntől vezérelve egy kicsit közelebb állt meg Rarához, mint ahogy eddig tette. Sőt, igazából a kezét is rátette volna a vállára, vagy átölelte volna a derekát, de szerencsére agya épp időben küldte ki a leállító hadműveletet a mozdulatra.
- Tíz évig, wow, az jó sok idő - bólintott Zsombor. - Akkor biztos jó sok mindent tudtok egymásról - jegyezte meg. Azt se tudta pontosan miért.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. október 21. 20:41 Ugrás a poszthoz


outfit|valamikor a szünetben


Komoly arccal bólogatott, hogy ő bizony úgy gondolja. Mert ha nem is tűnt volna annak, most már mindenki látta, hogy bizony vele van, róla meg az is tudta, hogy nem helybéli, aki még csak hírből ismerte. Ilyen körökben hamar híre ment a feltörekvő tehetségeknek, és Sári annak számított.
- Csapnivaló a németed, de ha szeretnéd adok néhány nyelvleckét - vonta magához vigyorogva, hogy egy rövid csókot adjon kedvesének. Mindenesetre megmelengette a szívét ez a három szó. Máskor is szívesen hallotta, de itt és így, egy ilyen megmérettetés előtt különösen.
- Meséld csak el. Nem is tudom, hogy engem vagy téged fojtana meg előbb - kuncogott fejcsóválva. Tekintetében olyan huncutság csillogott, mint a rosszcsont gyerekekében szokott. Az hiányzott volna csak igazán, hogy az anyja tudjon arról, mi mindent csináltak már ők ketten. Ami neki csupán vidám emlék volt, az mindenbizonnyal az édesanyjának már valami olyan lett volna, amin megéri kiakadni. Nem véletlenül nem tudott szinte semmiről, ami Sárival történt.
Valóban úgy tűnt, hogy nem alakulhatott volna jobban a délelőtt. Hiszen ott volt vele majdnem mindenki aki számított és három percnyire állt a sikertől. Mert úgy ment el, hogy őt ide fel fogják venni. Alex már csak hab volt a tortán. Nem várta, hogy felbukkan majd a volt párja. - Hát igen, gyakorlatilag együtt nőttünk fel. -  Jótékonyan nem mesélte el, hogy a német fiú olyan helyeken érintette meg ahol addig és azóta sem senki, hogy ő volt az első plátói szerelme, és hogy neki mesélt el egyedül részleteket abból az éjszakából. Nem ismerte a teljes történetet ugyan, de többet tudott a nővérénél is.
Sok idejük azonban nem volt kiélvezni ezt a kedves szituációt, mert jelezték, hogy a táncosoknak ideje lenne elmenni melegíteniük, hogy aztán színpadra léphessenek. Gyorsan eligazította Zsombort, hogy honnan látni rá legjobban a színpadra anélkül, hogy az anyjával kéne találkoznia, majd egy gyors búcsúpuszi után eltűnt az egyik nyitott ajtó mögött.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 24. 00:21 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Még mellkasa is belezsibbadt abba az érzésbe, amelyet Rara váltott ki belőle. Egyetlen szavával és cselekedetével képes lett volna térdere kényszeríteni Zsombort, arról nem is beszélve, ami ajkai bevonásával rendelkezésére állna. Teljesen övé volt, és Rara pedig Zsomboré. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint az a csók, amelyet mindenki előtt vétettek. Valószínűleg már ezt is hallgathatja a barna egy ideig, nemhogy a sztorikat, amelyeket Zsombor oly készségesen felajánlott, hogy megoszt vele. Ha csak maga lenne, valószínűleg megtette volna, ha kérdezik. Magától nem, mert szerette magának megtartani az ilyen élményeket, de Rara miatt sose fogja a családja előtt felhozni megismerkedésüknek rejtélyes mibenlétét.
Az új szereplő felbukkanása kicsit összezavarta Zsombor "sziklaszilárd" érzelmi világát. Azonnal olyan dolgokat akart tenni, amelyek kifejezik német tudás nélkül is, hogy Zsombor hol áll ebben a háromszögben. Anélkül, hogy ez egyáltalán benne tudatosult volna. Csak ösztönösen reagált a szituációra.
Azonban mielőtt ténylegesen valami hülyeséget tett volna, szerencsére már kezdődött is a show.
- Csak gondolj arra, hogy milyen jó volt a zongoraversenyeden is, mikor ott voltam - kacsintott rá Zsombor, és egy csókot nyomott szájára, hogy ezzel útnak eressze. Aztán Rara előzetes gyorstalpalója szerint elfoglalta pozícióját. Úgy izgult érte, mint magáért még soha.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4909
Írta: 2020. október 24. 03:06 Ugrás a poszthoz

a hazaút, a nagy találkozás. messze otthontól, együtt.


- Ó, vagy úgy. Küldi akkor a sütiket is, remélem – a rajongók már csak ilyenek, szinte mindegy és kortalan. Nincsen azzal semmi probléma, ha nem ölik egymást a szomszédok, arról pedig aztán semmit sem tud, milyenek erre a népek és persze arról sem, akikhez közelednek. Beszéltek róla, ha nem is minden nap, minden órában, de szóba jött, aggodalma, várakozása és persze öröme is, mert örül, még ha izgul is és legszívesebben még mindig időt kérne, pár percet, hogy valami olyan monológot találjon ki, amitől megnyerőbb és határozottabb, mint ami, hogy aztán utálja magát érte, hogy ennyire mű akarjon lenni. Igen, volt róla szó, adja magát, adja azt, akit Mihail is ismer és akkor semmi zsákbamacskát nem árul. Így lesz korrekt. Csak akkor is. Ahogy közeledett a dátum, úgy nem tudott nem gondolni rá, még ha szavakba nem is öntötte. Ahogy ledőltek aludni előző este, úgy hallgatta szuszogását és képzelte el a helyzetet, a helyet, amely felülmúlta az képeket, amiket festett a fejében. Ez egy más ország, más táj, más közeg, mint a falu, ahol vannak nagy házak, de nem ekkorák. Nem járt sosem ilyen közegben, hiába volt tehetősebb barátnője, ők is egyszerűbb családi házban éltek. De nem irigyli, nem ítéli el, mert… mert nem lényeges. Ha egy kis házba vinné, az sem számít. Együtt mennek és ez egy nagy lépés, amelytől kiugrik a szíve, nem csak a csóktól, nem csak az abba sűrített érzelmektől. Nagy lépés. Érzi. Reménykedik abban, hogy méltó is rá.
- Szuper, szuper. Vannak is ötleteim – tereli el kavargó gondolatait egy vacsora ötletére, ahol persze valami egyszerűt de nagyszerűt csinál, ahol kötetlenebb lesz, könnyebben mozog. De nem fogja erőltetni, azt sem tudja, miket tervezett ő, vagy esetleg a szülei, hiszen, bármi lehet. Felszusszanva engedi el ajkainak érintését, a bőrén hagyott apró foltok emlékét, amelyek bizseregnek, majd libabőre is elsimul. Kicsit fázik, talán az izgalom, idegesség, még csak az kéne, hogy annyira bepörgesse magát, hogy a láza is felszökken. Képes rá, vagyis, egykoron képes volt, nemigen volt azóta olyan beteg. Feje billen kissé oldalra, miközben hallgatja, hogy a vacsoráról egész messze terelődnek a gondolatok. Mintha ártatlan akarna tekinteni rá, miközben ajkai szegletében somolyog, úgy, amikor igenis veszi az utalást és folyik bele abba.
- Akkor ezért mondtad, hogy felesleges annyi holmi. Én meg nem értettem – csóválja meg a fejét, mintha szörnyű dologra célozna. Nem hiszi, hogy bár saját külön szint, azonnal majd meztelenkedni fog, szóval lényegében ami kell, az van nála. – Tudom mit jelent, tudom én. De nem hiszem, hogy ez gond lenne – hajol oda, hogy egy gyors csókot hintsen arcára, majd enged a húzásnak és követi felfelé. Lefele néz, nehogy elvétse a lépést, ha a cél előtt töri ki a bokáját, akkor inkább süllyedjen is el.
- Jaj, rendben. Akkor nem lesz gond – most, hogy valami kütyü, vagy egy tag, aki majd minden szavukat figyeli, nem fontos. Nagy szemekkel néz fel rá, kapaszkodik az ujjaiba és nyel egy nagyot.
- Nem tudom – de mire ezt kimondja, igazából bent vannak. Becsukódik mögötte az ajtó, az idő lelassul, kellemes meleg és közeg veszi körbe. Talán még valahol riadt a tekintete, kicsit, de hamar szedi ki azt onnan és néz végre feléjük, azokra, kikre már mióta készül. Lehunyja pár pillanatra a szemeit, ahogy hátára simítva tenyerét, ismét kissé a felsőbe kapaszkodik, de ahogy pillái felnyílnak, elhangzanak a szavak, valóban rendben. Izgul, pulzusa az egekben, de arca érdeklődő, mosolyog és mintha lámpaláza elmúlna. Már kellemesen simulnak ujjait a hátára.
- Hello… jó napot. Örülök a találkozásnak – szavai kissé erőtlenebbek, de ezt csak az veszi észre, aki eddig is hallgatta. De még mindig a legjobb, mintsem kimenekülni és levegőt kapkodni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. október 24. 17:38 Ugrás a poszthoz

Nairobi - hurrá, "nyaralunk" | Hotel Quinta Jardins do Lago - Portugália

Majdnem elcseszte, majdnem kizökkentette, a lényeg mégis maradt, nem? Jobban hozzá van szokva ahhoz, hogy tudja miben mozog és mit irányít, mint nem. Ezt is arra fogja, hogy már mióta egy istentelen faluban kell tengődni, talán kissé megkopott a hirtelen és úgymond váratlan improvizációkra való hajlama. Talán még az is, hogy ezt Vele kell átélnie, azzal, akinek az idegeire megy, és fordítva, mióta csak megérkezett. Talán kettejük versengése és ellenszenve is rányomja a pecsétet a helyzetre, főleg arra, hogy közben pedig bájosan kellene mosolyognia és ki tudja, még mit. Nem tolja túl, nem öleli át és csókolja, mint a friss házasok, adja azt, aki nehezen viseli a külső figyelmet, elég neki a kedves neje, nem kell itt bevonni a fél gárdát. Tény, hogy nem készült fel erre, de ne higgye a nő, hogy egy percig is veszélyben lesz miatta a helyzet. Már nem.
- Valóban, elnézést. Kicsit szétszórt vagyok – még mosolyt is enged, talán ettől most már hihetőbb. Az emberek könnyen manipulálhatóak azzal, amit látnak és nem is kell hozzá bármilyen nemű illúzió, egyszerűbb, mint a faék. Bár már igazán kamatoztatná képességét, de arra mindig figyelmeztetik hogy ne és óvatosan, inkább ne legyen feltűnőbb az átlagnál. De talán majd itt, egy kicsit kinyújtóztathatja magát.
- Nem leszek, édes. Csak egy jó alvás kell – figyeli, ahogy közelebb hajol és valamit súg a nőnek, megenged magának egy laza szemforgatást és mindent kifelé töltve inkább azzal foglalja le magát, hogy a tollat az ujjai között pörgetve néz körbe ismét. A diskurzus hamar véget is ér, elkapja a recepciós zavarát és sejti, hogy miről lehetett szó. Nők. Bár most, ezzel az álcával nehezen fognak becsajozni, vélhetően, amúgy sem lesz idő rá. Vagy ki tudja. Elengedi, ahogy végül szabadulnak a bejelentkezés procedúrájától és mehetnek megnézni, azt a bizonyos lakrészt, ahol ők most ketten fognak élni, pár napig. Reméli, jót képzel és több részből áll, legalább annyi szeparáció lehetne köztük, de, semmi jó előérzete nincs, csak egy hatalmas ágy és… giccs.
- Mindenkivel az vagyok, de veled kevésbé. Érezd a szeretetem – áll meg a liftnél, majd még egy utolsó körbepillantás és már be is lép, amint a napbarna, nevetgélő vendégek kimásznak onnan. Igen, ide pihenni jönnek az emberek, nem megfigyelni, mint valami vészterhes film, beszállva pedig, azonnal a gombra nyom, nehogy az legyen, hogy valaki pont hozzájuk akar csatlakozni. Ekkor fordul végül felé.
- Fogalmam sincs, mire célzol. Annyira nem vagyok hülye, hogy egy ennyire civil terepen ostobaságot csináljak. Ó igen, ki se kell mondanod, majdnem elcsesztem a csajjal, de őszintén, az utolsók között volt az, hogy veled kell házast játszani – lép ki a liftből, amint megérkezik és gyors pillantást vet a szobaszámra. Megindulva keresi, stillszerűen a legnagyobb és legelőkelőbb helyre mutat az irány. Megáll az ajtó előtt, nagyot sóhajt, majd a kártyát érinti oda, hogy a csippanással megnyíljon a sokaknak mennyországnak számító szoba. Beballag, és fájdalmasan nyög fel.
- Ez a pokol. De legalább van kanapé – sóhajt fel, majd beljebb lépve a bekészített csomag irányába indul. Azt fogja meg és várakozó pillantással néz felé, miközben feltépkedi a ragasztót. – Ebben bizonyára pedig csupa jó hír lesz. Ha már házasok vagyunk, kedves, akarod elsőnek megnézni? – villantja felé vigyorát.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. október 31. 17:55 Ugrás a poszthoz


outfit|valamikor a szünetben|choreography


Nem messze a világot jelentő deszkáktól volt egy kis terem, ahol a színpadra lépni készülő fiúk és lányok bemelegíthettek. Olyan ismerősen furcsán érezte magát, mintha visszacsöppent volna öt-hat évvel korábbra. Melegítés közben látta maga előtt a tíz éves Sárit, amint ugyanezt a rutint követve átmozgatja minden izmát. Van, ami nem változik.
A kötelező koreográfiát együtt táncolták mindannyian. A hely szűkös volt ugyan egy kissé, de igyekeztek mindenkinek elegendő teret adni. Kívülről egész lenyűgöző látvány lehetett, ahogy a sok táncosnövendék egyszerre lépett, fordult, emelt. Sára a lelki békéjének megőrzése miatt inkább csak magára és a zenére figyelt. Felszabadult mosollyal tekintett ki néha az öttagú bírálóbizottságra, hogy aztán tekintetét ismét a közönségre szegezze. Nem érdekelték a többiek, nm foglalkozott velük, csak magával. Lefelé menet cinkos pillantást vetett Zsomborra, tudta, hova kell néznie, hiszen ő irányította oda. Talán azért, hogy mindent a lehető legjobban lásson, talán azért, hogyha szüksége van rá tudja, hol keresse. Talán egy kicsit inkább mindkettő miatt.
Az egyéni előadások előtt sorszámot húztak, így biztosítva a kivételezés elkerülését. Örült, hogy a négyes számot húzva viszonylag előre került a sorban, de nem kellett elsőként színpadra állnia. Akkor az izgalom biztosan nem engedte volna, hogy olyan minőségű teljesítményt nyújtson, amilyet elvárt magától. Kedves mosolyt villantott az éppen színpadról távozó harmadikra, majd ő lépdelt fel, hogy mosolyával a közönséget is megajándékozhassa. Egészen addig, míg fel nem csendült a zene. Túl komolynak érezte ezt a dalt, hogy vigyorogjon közben mint a tejbetök. Mozdulatai egyébként is sokkal akrobatikusabbak és modernebbek voltak, mint az elvártak lettek volna, így már két dologban különbözött vetélytársaitól. Nem félt egyedit alkotni, valami olyat csinálni, amire senki nem számított.
Mikor már azt hitte volna, hogy minden jól alakul elrontotta az ugrást. Vagyis nem, pontosan jól tudta, hogy kifelé ez egy tökéletes arábelnek hatott. Rosszul érkezett viszont, amit bal bokája egy hangos reccsenéssel és éles fájdalommal jelzett. Egy pillanat volt csupán, míg a fájdalom átsuhant az arcán, külső szemlélőknek mindenbizonnyal fel sem tűnt, hogy valami nincs rendben vele. Becsülettel végig csinálta az egészet, hogy aztán könnyeivel küszködve hagyja el a színpadot.

A hátsóajtón osont ki táskájával, hogy meglephesse a fiút a rejtekhelyén; a hangos zene és puha léptei észrevehetetlenné tették érkezését. Hátulról ölelte át Zsombort, mielőtt magával húzta volna ki, az előcsarnokba, ahol senki nem zavarta meg őket.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 2. 15:27 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Beállt a sok öltönyös muksó közé. Kihúzta magát, mintha ő is egy lenne köztük. Fejben eljátszott a gondolattal, hogy megszólítja egyiket és valami olyat mond neki, hogy „Cudar időnk van, Mr., nem gondolja?” közben persze valami furcsa fejhangot használva, mint amit az ilyen elitisták szoktak, csak aztán rájött, hogy senki nem értené meg, mit mond. Úgy pedig már nem akkora fun.
Aztán elkezdődtek a táncok. Természetesen a sok növendék között is folyamatosan Rarát kereste a szemével, és azt nézte, ahogy önfeledten élvezi, amit csinál. Mintha egy pillangó lenne, tele eleganciával és érzelmekkel, melyeket talán még Zsombor sem érthet meg teljesen.
Tapsolt, mint mindenki más, és rámosolygott Rarára, ahogy lement a színpadról.
Aztán jöttek a többiek. Zsombor mindig is értékelte a művészetek minden fajtáját, így a tánc is ezek közé tartozott. Csak míg másokat fel tudott fogni, addig a táncot nem. Hogy képesek az emberek úgy mozgatni a karjukat? Ha évekig gyakorolta volna se lenne képes arra az ugrásra, pláne nem még ritmusra is.
Aztán végre az ő barátnője jött. Laza, pihenő testtartása azonnal megváltozott, szinte haptákba kapta magát, és úgy figyelt, mint senki más a teremben. Minden pillanatra, mozdulatra, szinte még pislogni is elfelejtett. Látta a fájdalmat megvillanni a lány arcát, de nem tudta, hogy az valóságos volt, vagy csak ő képzelte oda, hiszen olyan gyorsan vége lett. Amint vége volt a táncnak, Zsombor tapsolni kezdett, és felkurjantott mint ahogy egy rock koncerten szokás. Szinte egytől egyig mindenki rá pillantott rosszallóan, de ő mit sem foglalkozott velük, csak Rarát nézte. Gyönyörűbb volt most, mint eddig bármikor.
A lány fele fordult, amint megérezte karajait maga körül, de mielőtt megszólalhatott volna, már szinte kint is voltak a folyosón. Mikor becsukódott az ajtó, Zsombor szorosan magához húzta Rarát, és picit elemezve a Földtől megpörgette maga körül . – Gyönyörű voltál, annyira csodálatos és olyan tehetséges – tört ki belőle, és letéve a lányt két lábára egy csókot adott neki, az hátha elárulja, amire a szavak nem képesek.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. november 2. 21:41 Ugrás a poszthoz


outfit|valamikor a szünetben|choreography


Kellett neki az a bátorító mosoly. Semmi több, csak egy mosoly elég volt, hogy azonnal jobb hangulatba hozza. Nem mintha azelőtt rossz kedve lett volna, de ilyen helyzetekben mindig örült minden bátorításnak.
Talán épp ez az aprócska gesztus adott neki erőt ahhoz, hogy végig csinálja az egyéni produkcióját is. Talán ha nem lett volna ott Zsombor és nem akart volna bizonyítani neki, akkor a sérülés után otthagyta volna az egészet. Vagy legalábbis lényegesen leegyszerűsítette volna a koreográfia végét. De így volt kiért és volt miért dolgoznia, küzdenie és harcolnia. A jutalmul járó ismerős taps megmelengette a szívét, jó érzésekkel távozott a színpadról, hogy aztán meglephesse kedvesét.
- Zsombooor - kuncogott ahogy lábai elemelkedtek a talajtól. Úgy érezte magát, mint kislánykorában talán. Felszabadult volt és boldog, mindenkinél boldogabb. A fiú társaságában alapvetően is rendszerint így érezte magát, nem még ebben az eufórikus pillanatban. Alig érezhetően megbillent, ahogy talpa ismét a földdel találkozott, a bokájának nem tetszett a hirtelen pozícióváltás. – Örülök, hogy tetszett, de ezt most bekéne kötnöm, mielőtt rosszabb lesz – pillant kissé bocsánat kérően először a fiúra, majd a lábára, csak hogy ő is értse, miért lép ki az ölelésből és teszi le a fenekét egy székre. Azért nem felejti ám el magában még háromszor elismételni a fiú szavait. Gyönyörű. Csodálatos. Tehetséges.
Okos lány lévén mindig van nála egy adag fásli és fájdalomcsillapító kenőcs. Leoldotta lábáról spicc cipőjét, hogy aztán a táskájából előhalászott kellékekkel stabilabb állapotba hozza sérült végtagját. Felvette kedvenc hosszúszárú pöttyös zokniját és a legkényelmesebb tornacipőjét nem törődve azzal, hogy milyen látványt nyújthat. Így legalább kényelmesen érezte magát és a többi nem számított. Fejével intett a göndörnek, hogy üljön oda mellé, ha esetleg eddig még nem tette volna meg. - A többiek milyenek voltak? - kíváncsiskodott. Bár tudta, hogy érdemleges választ valószínűleg nem fog kapni, de azért próbálkozott.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 8. 00:03 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Együtt nevetett a lánnyal Zsombor is. Úgy érezte, ki tudna ugrani jelenleg a bőréből és nem csak azért, mert a lányon látta, hogy jól esik neki, hanem mert ő maga is büszke volt rá. Még akkor is, ha nem sokat értett a tánchoz.
Azonban a mosoly gyorsan váltott át aggodalomba, ahogy Rara letette a popóját a padra. - A tánc közben történt? Miért? Vagyis hogy hogyan? Nagyon fáj? - térdelt elé Zsombor azonnal, hogy ő maga is megnézhesse a lány bokáját. Gyengéden tartotta a sérült részt, de minthogy ehhez sem sokat értett, nem látott rajta nagy elváltozást. Talán egy kicsit be volt dagadva, de akár képzelhette is, amilyen hipochondriás, ha másokról van szó.
Nézte, ahogy a lány gyors, rutinos kézmozdulatokkal kötözi be a fájó részt. Egyszerre tapasztalt valamiféle disszonanciát érzelmeiben. Nem értette, mégis csodálta. Összevonta a szemöldökét is, és egyszerűen nem tudott benne maradni a kérdés.
- Miért nem gyógyítod meg mágiával? Ha azok ott bent muglik is, nem hiszem, hogy pont most fognak kijönni... - furcsállta a dolgot. Szerencsére még suttognia sem kellett, hiszen az ittlévők egy kuma szót nem értettek abból, amit mondott.
Legyintett. - Kisszerűek és unalmasak. Volt egy lány, aki a hattyúk tavát próbálta leutánozni. Hát azt még én is ismerem - akadt ki teljesen, hiszen hát mondjon bárki bármit, Zsombor egy szint volt. Minden tekintetben.
Aztán komolyra váltott, és leült a lány mellé. - Mond csak, ez az Alexander... - kezdte, de még ő maga sem tudta, hogy mit fog megkérdezni. Túl egyenes ember volt ahhoz, hogy csak úgy elcsevegjen a lánnyal a gyerekkorukról, vagy bármiről. Neki az a konkrét válasz kellett. - Aggódnom kéne? - nézett mélyen Rara szemeibe. Tudta, hogy ott választ talál majd. Mint mindig.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. november 14. 21:41 Ugrás a poszthoz


outfit|valamikor a szünetben|choreography


- Csak rosszul érkeztem az ugrásból és alámfordult a bokám. Semmi komoly, csak egy kis ficam – nyugtatta szavaival a fiút, miközben rutinos mozdulatokkal kötözte be az sérült testrészét. Nem ez volt az első és biztosan nem is az utolsó eset, hogy ilyen aprócska sérüléseket szenvedett el, így nem kerített neki túl nagy feneket. – Azért, mert ez nem olyan, ami miatt érdemes lenne vállalni a lebukás kockázatát. – Sosem tudhatta, hogy mikor jelenik meg éppen egy varázstalan az ajtóban, és mivel ez nem ért annyit inkább nem kockáztatott. Amúgy sem volt igazán mit, a lábának már édes mindegy volt, hogy egy ficammal több, vagy kevesebb. Rettegett, hogy egyszer lesz valami komolyabb baja, például egy stressztörés a lábujjaiban vagy egy spiráltöréstől a középcsontban, ami után vagy nagyon hosszú ideig vagy talán sosem táncolhat többé. Az orvosok, akikkel találkozott már felkészítették rá, hogy egyszer lehet, hogy eljön az az idő, amikor a teste megadja magát, és felmondja a szolgálatot, de imádkozott, hogy ez lehetőleg minél később következzen be.
- Ne legyél már ilyen, biztos tök ügyesek voltak – válaszolt a göndör kiakadására nevetve. Jót derült azon, hogy kedve ennyire nem értékelte a többieket, holott egyébként nem is értett a tánchoz. Nagyon, de nagyon szórakoztató volt.
- Igen? – Ahogy a fiú leült mellé Sári sérült ballját a fiú lábaira fektette. Így kényelmesebb volt, és egyúttal közelebb került Zsomborhoz is. – Nem, nem kell aggódnod. De kérdezz, ha szeretnél, bármire szívesen válaszolok – válaszolt őszintén. Hagyta, hogy a mélybarna tekintet az övébe fúródjon, hiszen tudta, hogy semmi olyat nem fog találni, ami aggodalomra adnak okot. Alexander számára egy nagyon kedves barát volt a múltból, de ennél semmi több.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. november 15. 22:45 Ugrás a poszthoz

Drága Férjem - úgybizony
Utrecht - 2020. október


A karikagyűrűt nézve az ujjamon, fáradtan, de mégis boldogan ülök az ágy szélén, tudva, hogy hamarosan teljesen asszonnyá válok, Daróczy Konrád asszonyává. A nevét már viselem, a gyűrű már jelzi, hogy a négy nagy lépésből kettőt már megtettünk. Egy aranyvérű lány négy lépésben lesz teljesjogú társa a férjének: a gyűrűjét hordja, a nevét viseli, elhálja vele a nászéjszakát, gyermeket szül neki. A harmadik lépés néhány perc múlva fog bekövetkezni, amikor Konrád belép az ajtón. Nem tudom, hogy mit gondoljak vagy mit reméljek ettől az éjszakától, de hamarosan kiderül.
Az arcom sminktelen, hosszú fürdőt vettem, hogy tiszta és természetes legyek. A szekrényre akasztva már ott lóg a nászruha, melyet akkor kellett elkezdenünk elkészíteni, amikor nővé értünk. Az enyém virágmintás csipke, hosszú, köralakú, széles nyakrésszel. Ahogy átdugom a fejem, lecsúszik kissé, a vállamra igazítva mély, a köldököm alá érő dekoltázst csinál, alacsonyságom ellenére jól áll, meglepően szépnek látom magam a tükörben, ahogy belenézek. Talán csak azért gondolom így, mert szeretném, hogy Konrád valóban szépnek lásson, másnak, mint egy átlagos nőt. Az elmúlt hetekben felkeltette az érdeklődésem, erősen kezdtem kötődni, vonzódni hozzá. Bízom benne, és boldogsággal tölt el, hogy ő a férjem.
Mégis, mikor a tükörben nézem magam, aggódom, hogy mi van, ha ő nem lát kívánatosnak, ha nem élvez majd úgy. Nem vagyok már fiatal, sem vörös, sem szőke, a szemem is barna, nem kék, hogy igézze. Tetszeni szeretnék neki, őrület, hogy én ilyet érzek. Mint egy tinilány, valaki, aki sosem voltam. Nem értettem soha azokat az embereket, akik csapongnak, akik nem tudják, hogy mi lesz holnap. Én tudom. Én terveztem egész életemben, sosem voltam felelőtlen, és úgy vélem, már nem is leszek. Olyan ember lett a férjem, aki hasonlít rám, és ez megnyugvással tölt el.
Ahogy a kinti óra elkezdi ütni a tíz órát, még egyszer a tükörbe pillantok, mert most utoljára viselek fehéret, a házasságkötés után a gyermekáldásig nem illendő. A szoba közepére lépek, ahogy régen tanították, és térdre ereszkedek a padlón, ujjaimat magam előtt összefonom és lehunyt szemmel hajtom le a fejem. Azt tanították, hogy egész addig így kell maradnunk, amíg a férjünk fel nem emel minket a földről, hogy a saját szintjére emeljen. A tanok szólnak olyan nőkről, akik házasságkötésüktől halálukig ebben a pózban voltak, mert férjük sosem jött el. De én hiszek Konrádban és abban, hogy nagylelkű. Csak nyugodtnak kell lennem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daróczy Konrád
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. november 16. 00:04 Ugrás a poszthoz

Daróczy Elizabet

Az aranyvérnek mindig is megvolt a maga előnye és hátránya, amióta világ a világ. Az egyik a nászéjszaka kérdése, ami inkább hangzik valamiféle szent rituálénak, mint egy valódi, hús-vér emberek között zajló szexuális aktusnak. Mert valljuk be, sok minden feltüzelhet egy férfit, többek között az is, hogy amikor megérkeznek, akkor se szó, se beszéd, felavatják a hitvesi ágyat. Ne adj isten kevésbé tervezetten, mind az órától, mind a napszaktól függetlenül, egyetlen meghitt pillanatot fordítanak át abba, ami aztán mindkét fél örömére válik.
No nem mintha Konrádnak tartania kellene attól, hogy leküzdhetetlen vágy buzogjon bensőjében, melyet a szerelem gerjeszt. Ugyan, ezeket a romantikus fröcsögéseket meghagyja azoknak, akiknek jutottak érzések, ő köszöni szépen jól érzi magát úgy is, ha csak kedvére használhat nőket úgy, ahogy neki tetszik. Nem mellesleg Elizabettel is ezt tervezi, ámde nem az első éjszakán. Ismeri és tudja a hagyományokat, ráadásul az Odry család kínosan ügyelt felesége ártatlanságának megőrzésére, tehát kimondottan óvatosan kell eljárnia. Nem lesz könnyű így, hogy semmiféle élvezetet nem lel egy eseménytelen, unalmas aktusban, ahol a másik nem egyszerűen nem szenved, hanem élvezi is, de képes bármire, ha ehhez az kell, hogy egyről a kettőre lépjenek. Mert a szülők nem szerezhetnek tudomást arról, ami ő valójában, ahogy Elizabeten sem lehetnek látható nyomok. Más sem hiányzik neki, minthogy az egész sajtó attól zengjen, hogy Konrád durván bánik a nőkkel, s nem is feltétlenül többes számban, elég csupán, ha a neje állítja.
Felkészülvén arra, ami rá vár - és senkit ne tévesszen meg a fogalmazás, ez valóban nem a legjobb élmény, amit ember kívánhat -, tíz órakor megigazítja fehér ingét és lazán megkötött nadrágját, hogy átsétálhasson Lizi szobájába, vagy inkább mostantól kettejük hálójába. Nem izgul, nem érzi úgy, hogy bármi is balul sülhetne el, hiszen - mint már említettem volt - nincsenek érzései. Kopog az ajtón, ezzel is jelezve érkeztét, majd lenyomja a kilincset, hogy beléphessen és behajthassa maga mögött az ajtót. A létező leglibidórombolóbb aktus lesz, amiben valaha is része volt, legalábbis a kezdés alapján, azonban arcára kedves mosolyt varázsol, melyhez lágy tekintetet párosít.
- Kedvesem - olyan finoman és szeretetteljesen csendül mély baritonja, mint talán még soha, hogy ezzel egy időben kinyújthassa kezeit felesége felé. Várja, hogy a finom ujjak forró tenyerébe csússzanak és felsegíthesse Őt, azonban esze ágában sincs elindulni az ágy felé. Helyette csak szemügyre veszi szerelmesen - ez egy fontos részlet - a kerekded arcot, a hatalmas, őzikéket meghazudtoló barnákat és a selymes barna fürtöket. Mintha csak megpróbálna mindent megjegyezni teljes tisztaságában, mielőtt beszennyezné. Hát igen. Szavaim sincsenek. Azonban Konrádnak sem maradnak, mert jobbja a sötétszín hajba vándorol, hogy leheletfinoman magához húzva a nőt csókot leheljen vékony ajkaira.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. november 16. 05:29 Ugrás a poszthoz

Drága férjem


Ahogy kopog, ajkaimra ösztönös mosoly szökik, a pontosság mintapéldánya. Ugyan, csak néhány hete ismerjük egymást, és igazán nem is éltünk még együtt, hacsak az a pár titokban eltöltött nap nem számít, amikor a házban éltünk, ahova hivatalosan csak a házasságunkat költözve léphetünk be, de ennyi is elég volt, hogy mostanra biztosan tudjam, ő az. Ő a férfi, akire megérte várni, aki mellett boldog leszek. Nekem nem egy szeleburdi úrificsúr való, aki csak éli az életet, nem törődve a holnappal. Nem, nekem pontosan Daróczy Konrád kell, rá kellett várnom, és úgy vélem, ő a jutalmam azért, mert türelmes voltam.
Konrád szereti a rendet, azt, ha menetrendszerint történnek az események. Szereti, ha az emberek fegyelmezetten viselkednek, szereti, ha szép az összkép. Megfontoltan én, tervszerűen, makulátlanul. Nincsenek nagy érzelmi hullámzásai, és ha mégis olyan a helyzet, hogy én kitörök, ő visszahűt. Formál, amit eddig senkinek sem engedtem, azonban neki nem tudok és nem is akarok ellenszegülni. Tökéletes. Ezzel a szóval jellemezném őt, és ha sokan ridegnek is tartják, sterilnek, tartsák, meg kell vallanom, engem éppen ez izgat benne. Imádom, ha valami tökéletesen és tervszerűen működik. Imádom, hogy a nekem kijelölt társ olyan, amilyenre mindig is vágytam. Mert én sosem éreztem azt, hogy jó lennék a házasságra, hogy képes lennék arra, hogy valakinek behódoljak. Aztán jött ő, és alig pár óra leforgása alatt éreztem, hogy képes lennék azonnal térdre borulni előtte.
Arcomra pír ül ki, ahogy megszólít, és engedelmesen nyújtom kezem, hogy felsegítsen, és tekintetünk találkozzon egymással. Most először, de nagyon remélem, hogy nem utoljára érint meg. Tudom, hogy engem mi tesz boldoggá, hogy magamnak hogyan vagyok képes örömet okozni, hogy számomra fontos, mert a feszültséget csak így tudom jól levezetni, de nem tudom, hogy milyen ez egy másik emberrel, mert a szexualitást nagyon mértékkel oktatják. A férfi irányít, a nő engedelmeskedik, és ha úgy érzi, hogy a tűz kihunyt, csak akkor vethet be praktikát. Ebből az ember nem jön rá arra, hogy hogyan kell jól csinálni, úgyhogy az ösztöneimre fogok hagyatkozni. Ajkaim finoman elnyílnak, pilláimat lehunyva fogadom ajkait, és egy finom, kedves kis üdvözlés után, ha engedi, elmélyítem a csókunkat, a bennem tomboló vágy akaratos, ki akar törni, vele akar lenni, hetek óta csak erre vár.
- Boldoggá akarlak tenni.
Suttogom kettőnk közé, megszakítva a csókot, ujjaimmal megsimítva az ajkait, majd kezeimet leeresztve hagyom, hogy a fehér anyag lehulljon rólam, felfedve magam teljesen. A születésem óta nem látott férfi ennyire pőrén, de most - végre - a férjemnek felfedhetem magam. Végre teljesen az övé leszek. A szövetségese, a társa. Szemeimben vággyal és elszántsággal, testemből vibrálással mégis nyugalommal pillantok fel rá. Hogy közöttünk mi történik itt ma éjjel vagy az elkövetkezőkön, az egy titok, egy olyan titok, amit ketten őrzünk majd, hiszen a házasságunk kettőnkre tartozik. Nem szándékozom ezt mással megbeszélni, sem kiadni magunkat, hiszen azzal elárulnám Konrádot, és azt sosem bocsátanám meg magamnak. Most én kezdeményezem ajkaink találkozását, miközben ujjaimmal finoman bontogatni kezdem inge gombjait, hogy végre végigsimíthassak bőrén, mert most már megérinthetem őt. Fogalmam sincs, hogy egyes emberek hogyan képesek évekig várni, amikor megtalálják az igazit, én azt sem tudom, eddig hogy voltam képes. Olyan, mintha minden perc egy óra volna. Nem akarok türelmetlennek tűnni, de nehezen türtőztetem magam. Sosem éreztem még ennyire erősen, hogy akarom. De őt most, nagyon akarom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 19. 22:40 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


A lány válaszával szinte azonnal vitába szállt volna, de úgy látta jobbnak, ha most még sem teszi. Nem volt orvos, még csak nem is értett a sérülésekhez. Annyit tudott csak, hogy nem szerette, ha Rarának valami fáj. Legyen az külső, vagy belső fájdalom. És akármennyire is próbálta őt megvédeni amióta együtt vannak, már több kár érte ahhoz, hogy könnyen félre tudja azokat pöccinteni. Azonban egy ilyen sérülés pont abba a kategóriába tartozott, amelyet még tudott kezelni.
- Hát engem nem nyűgöztek le - válaszolta félvállról. - Ha pedig azok a bírák fele annyira is értenek a szakmájukhoz, mint én a pszichológiai esetekhez, akkor őket sem - jelentette ki, és egy félmosoly megbújt ajkai között. Rarának sikerült már olyan közel kerülnie hozzá, hogy előtte egyáltalán nem rejtegette mennyi őrülttel volt az utóbbi években körbevéve, sőt, már képes volt viccelődni is vele. A pszichológusa szerint ez már haladás volt nála.
Aztán gyorsan váltott komorba. Egyszerűen nem tudta elkerülni azt a kis bogarat, ami bekúszott a fülén az agyába. Azt a hajszálnyi lényt, mely nem hagyta nyugodni. - Hát csak tudod.... azon gondolkodtam.... - próbálta megfogalmazni gondolatait, de valahogy nem ment. Képtelen volt kezelni a féltékenységét, hiszen még sose érezte. Nem állt szándékában túlságosan óvó lenni a lánnyal szemben, de ahogy ott látta azzal a sok idegennel, felmerült benne, hogy ez Rara életének egy olyan része, amelyet nem ismer. És amely lehet újra a részévé fog állni. Ő pedig ki fog maradni.
- Szóval hogy ti jártatok is? - bökte ki végül. Ennél szebben azonban nem tudta megoldani.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. november 22. 22:10 Ugrás a poszthoz


outfit|valamikor a szünetben


- Annyira szeretlek – nyomott kuncogva egy cuppanós puszit a göndör arcára. Olyan fesztelenül és könnyedén ejtette ki száján ezt a komoly súllyal bíró szót. Bele sem gondolt, hogy ez mekkora jelentőségű a számára, hiszen néhány alig egy évvel korábban még talán úgy gondolta, hogy sosem fogja tudni ezt a szót őszintén mondani bárkinek is.
Némi aggodalom suhant át az arcán, ahogy Zsombor arcáról eltűnt a féloldalas mosoly és sokkal komolyabb, vagyis inkább komorabb árnyalatot öltött. Nem tudta elképzelni, hogy mi lehet a probléma. Mármint olya hirtelen történ az egész, hogy egy kicsit kétségbeesett, hogy mit ronthatott el. Aggodalmas tekintettel fürkészte kedvese arcát, míg arra várt, hogy kinyögje végre min gondolkozott.
A nevetés majdnem kirobbant belőle, ahogy meghallotta a kérdést. Számára olyan nonszensz és elképzelhetetlen feltételezés volt, hogy komolyan nevethetnékje támadt, de magába fojtotta, mert nem akarta megbántani, vagy azt éreztetni, hogy nem veszi komolyan az aggályait.
- Nem, sosem jártunk együtt. Ő volt az első nagy szerelmem – tíz éves voltam – de ő… Szóval mi egy csapatban játszunk, ha érted hogy értem. – Igyekezett finoman a tudtára adni, hogy Alex inkább a fiúkra hajtott világ életében, mintsem a lányokra. Sári az egyik első volt, akinek felfedte ezt a titkát, hiszen tényleg nagyon komoly és mély bizalmi kapcsolat volt és van köztük a mai napig. Ha nem lett volna, akkor nem tudtak volna annyira jól együtt működni a színpadon, és szétesett volna az egész produkció. – Szóval féltékeny vagy? – heccelte vigyorogva. Sosem fordult még elő vele, hogy valaki annyira mély érzelmeket táplált volna irányába, hogy megjelenjen a féltékenység. Mert biztos volt benne, hogy ez csak az igazán mély érzések mellett léphetett fel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daróczy Konrád
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. november 23. 11:04 Ugrás a poszthoz

Daróczy Elizabet

csak ha készen állsz rá...
Utoljára módosította:Daróczy Konrád, 2020. november 23. 11:08
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. november 23. 12:00 Ugrás a poszthoz

Drága férjem


#valami_megváltozik
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daróczy Konrád
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. november 23. 13:34 Ugrás a poszthoz

Daróczy Elizabet

csak ha készen állsz rá...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. november 23. 14:51 Ugrás a poszthoz

Drága Férjem


#még
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 26. 15:05 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Furcsa, különleges érzés volt számára a féltékenység, de sajnos nem ismeretlen. Régi barátként üdvözölte az ereiben meghúzódó kígyót, amely ujjbegyeiből elindulva végigkúszott egészen a szívéig, hogy azt megkeserítse. Fájdalom és gyötrelem társul minden alkalommal ehhez az érzelemhez, melyet később a megbánás követ. Így volt ez Lucával, és később Laurával is. Félt, hogy ha most kiengedi, újra valamit romba fog dönteni egy pillanat alatt. Azonban érezte, hogy mégsem képes magában tartani ezt.
A lány válasza bár megnyugtatta, elsőre nem volt világos számára. Persze, hogy egy csapatban játszanak, hiszen most mondta neki, hogy jó ideig párban voltak. Hogy mind a ketten táncolnak. Hogy... oooo....
A megvilágosodás szinte villámcsapásként érte Zsombor, és nem csak magában, de az arcán is látszódott döbbenete. Kissé elnyúlt a feje, és ajkai egy meglepett kört formáltak.
- Szóval hogy ő... - elemezgette a dolgot magában a göndör. Semmi gondja nem volt a más nemi identitásúakkal, csak egyszerűen még egyel se találkozott. Vagy legalábbis nem olyannal, aki nyíltan bevallotta volna. Tudta, hogy a Bagolykőben is vannak, akik másmilyenek, de egyikkel se beszélt még személyesen. Ez a rossz az introvertáltságban. Az ember kevesebbet tapasztal.
- Hát... most már nem - vigyorgott Zsombor, és egy puszit adott a lány feje búbjára. - Hogy van a lábad? Nem kéne visszamennünk? - kérdezte inkább elterelve abba az irányba a szót.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daróczy Konrád
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. november 30. 11:19 Ugrás a poszthoz

Daróczy Elizabet

csak ha készen állsz rá...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. november 30. 11:49 Ugrás a poszthoz

Drága férjem Love


#az_a_pillanat
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. november 30. 11:51
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daróczy Konrád
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. november 30. 15:02 Ugrás a poszthoz

Daróczy Elizabet

csak ha készen állsz rá...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. november 30. 16:31 Ugrás a poszthoz

Drága férjem Love


#örökké
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. december 5. 21:41 Ugrás a poszthoz


outfit|valamikor a szünetben


Szinte látta, ahogy a kis lámpa kigyullad és kedvese is ráébred, hogy ez a kis homályos utalás pontosan mire is akart utalni Sári. Mégsem hangoztathatta fennhangon ezt a tényt, és tudta, hogy Zsombornak van elég esze ahhoz, hogy ha nem is elsőre, de talán némi gondolkodás után felfogja a közlendőjét.
- Igen. Szóval igazából talán… Nekem kéne féltékenynek lennem? – Elvégre ő aggódhatott volna azért, hogy Alex rámozdul majd a göndörre, de persze eszébe sem jutott ilyeneken rágódni, hiszen tudta, hogy egyikük sem az a személy, akik miatt aggódnia kellene. Talán ők ketten álltak hozzá a legközelebb, így egyáltalán nem látott okot az aggodalomra.
- Rendkívül jól. Mármint sokkal jobban a helyzethez képest – bólogatott nem túl meggyőzően. Mindenesetre a lába már tényleg nem fájt annyira, mint korábban, bár lehet inkább csak elfelejtett odafigyelni a fájdalomra és ezért nem érezte annyira intenzívnek. Meg kellett tanulnia elvonatkoztatni az ilyen aprócska sérülések okozta szenvedésektől. – Nem, majd elkezdenek kiszállingózni az emberek, amikor összeülnek tanácskozni, hogy kik lennének a legalkalmasabbak. Aztán majd szólnak – vonta meg vékony vállait, és szinte abban a pillanatban kivágódott az ajtó, hogy az embertömeg kihömpölyöghessen az előtérbe. Cinkos pillantást vetett Zsomborra - mintha csak bevonzották volna-, mielőtt felbukkant volna előttük az anyukája. Úgy tűnt, könnyen megtalálta őket.
- Ügyes voltál – dicsérte meg lányát halvány mosollyal, majd tovább állt hogy pletykálkodhasson még egy kicsit a többi anyukával. Annyira tipikus.

Végül közel negyvenöt perc várakozás után végre eltűnhetett a súlyos ajtó mögött a többi fiatallal. Nem nézett hátra még egyszer, mert félt, hogy határozott döntésében megingatta volna, ha meglátja a támogató pillantásokat. Ahogy lejött a színpadról tudta, hogy ha fel is veszik, vissza fogja utasítani az ajánlatot. Átértékelődtek benne a dolgok, és rájött, sokkal fontosabb dolgok voltak az életében, mint ez a lehetőség. Tudta, hogy az iskola elvégzése után is lesz alkalma megvalósítani az álmait azután, hogy kiélvezte kicsit a boldog éveit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2020. december 6. 10:57 Ugrás a poszthoz

Mr. Brightmore - Wales
Ruhám

Tíz lakás három nap alatt. Próbáltam az egészet úgy intézni, hogy az első két nap négyet-négyet nézünk meg és a harmadik napra marad kettő. Vagyis jelenleg a hetedik ház felé sétálunk, és gondolom senkit sem fog meglepni az, hogy nekem eddig egyik sem tetszett. Komolyan, mintha én lennék az, aki itt fog lakni, és nem ő. De, amikor látogatóba jövök hozzá, akkor olyan lakás kell, amiben jól érzem magam, a harmadiktól pedig szó szerint a frász tört ki, már akkor, amikor beléptünk, és nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Lehet, hogy előző életemben ott haltam meg, vagy én nem tudom, de heves szívdobogás tört rám, és olyan erősen kezdtem el szorítani Denis ujjait, hogy szerintem ha nem kapcsol időben, akkor eltöröm őket. Ennek kárpótlására este nem elvittem vacsorázni, hanem egy csomó érdekes wales-i dolgot rendeltem a szállásra, így megismerkedtem én is az itteni ízekkel.
Most viszont újra a felfedezés napja jött el, és kettőt már le is tudtunk, a második ráadásul nagyon más volt, mint ami a hirdetésben állt, mert a másfél szoba helyett gyakorlatilag egy öt szobás lakás várt ránk, és árban nem volt rossz, de hangos, problémás szomszédokkal, és a szomszéd épület falára nyíló kilátással tudott szolgálni, ráadásul nem volt még csak erkélye sem. Szóval hiába volt nagy, tuti bukónak könyveltem el.
- Nagyon kritikus vagyok?
Fordulok felé érdeklődve, finoman megszorítva az ujjait. Eddig is figyeltem rá, csak voltak kirakatok is az utcában, sőt, valahogy még úgy is esett, hogy nekem feltétlenül itt és most kellett fehérneműt is vásárolnom, mert nagyon szépet láttam, nagyon jó árért, és nagyon akartam, szóval szerencsétlen valószínűleg már nagyon megbánta, hogy elhívott engem is, hogy vegyek részt ebben az egészben. De hát egy jó exfeleség mindent megtesz a élete értelméért, nem? Ne felejtsük el, hogy lassan eljön az az idő is, amikor neki kell állnom smúzolni neki, hogy legyen kedves részt venni abban az őrült ötletben, hogy ő adja a születendő gyermekem apai részét. Mondjuk erről már beszéltünk, de akkor sem lelkesedett érte, vajon most hogyan állna a kérdéshez? Talán tényleg meg kéne néznem pár filmet, ahol a nő ellopja a férfi spermáját, és megoldja a dolgot. Elvégre én ezt a szülőséget is tök látom egyedül, szóval ez a rész miért ne menne? Felpillantok az arcára, hogy vajon a fejemben van-e, de nem úgy néz ki, mint aki most rohanna fejjel a falnak, csak azért, mert ilyeneken gondolkozom.
- Meséltem már, hogy ma estére különleges meglepetést tartogatok?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2020. december 6. 11:51 Ugrás a poszthoz

Payne - rettenetesen unom - bah

Négy napot terveztem itt tölteni. Na igen, én. Az egész úgy volt eltervezve, hogy megnézek maximum három lakást, kidobom kockával melyik legyen, elfogadom azt, amit az mutat, megveszem és a maradék három napban heverészek. Gondoltam ezt azelőtt, hogy Payne-nek elmondtam volna a terveimet, mert ahogy ujjainkat összekulcsolva sétálgatunk a tököm sem tudja hányadik lakás felé, eléggé lejött, hogy nem így fog történni. Hol lesz a heverészős napom? Mire odajutnék, már küldi a hülye baglyait a hülye igi, hogy menjek már, mert kellenék. Ebből nem lesz pihi, amit mindössze egy lemondó sóhajjal konstatálok, ahogy kilépünk a következő lakásból is, mert Payne elégedetlen. Mármint ezt úgy kell elképzelni, hogy mindennel az, én meg követem és bólogatok a szavaira, mintha muszáj lenne, de ha rajtam múlott volna, már az elsőt megveszem és továbblépek, mert most mit cécózzak? És akkor megint ott vagyunk, hogy ez az én elképzelésem volt, de drága ex-feleségem teljesen máshogy gondolja, szóval követem, még annak ellenére is, hogy valamelyik lakásnál majdnem eltörte az ujjaimat. Nem kérdeztem rá, nem akarom tudni, elkönyveltem magamban valami női megérzésnek.
- Ja - bólintok egy aprót, ahogy megérzem magamon tekintetét. Elengedem ujjait, vállára dobom kezemet és húzom magamhoz közelebb, hogy csókot nyomjak a fejére. - De már hozzászoktam - mosolyodom el tincsei között. Nem is lett volna más választásom. Valószínűleg ezért tűrtem csendben azt is, hogy berobbant egy fehérnemű boltba, én meg álltam ott a csipkék között, mint egy barom, és türelmesen vártam meg, amíg a megfelelő méretet végre megtalálja.
Túléltem ezt is, szóval előre fele pillogva battyogok a következő lakás felé, annak reményében, hogy ez már megfelelő lesz. Azt sem tudom, honnan szerzett ilyen rövid időn belül ennyi lakást, ami eladó. Megrebben szemöldököm a kérdésre, arcomra féloldalas mosoly ül, ahogy oldalasan lesandítok rá, miközben farzsebemből túrom ki cigarettámat.
- Nem, de felhívom a figyelmedet, hogy általában a meglepetéseket nem is szokták elsztorizni - pillantok ismét előre, hogy ajkaim közé biggyesszem a szálat, majd öngyújtómat elővéve gyújtsam meg azt. - Plusz, ha nincs köze az újonnan vett fehérnemű szettedhez, akkor nem is lehet olyan jó - ráncolt szemöldökkel gondolkodom el, végül szavaim megerősítéseként bólintok egyet, ahogy közelebb húzom magamhoz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2020. december 6. 18:42 Ugrás a poszthoz

Mr. Brightmore

- A világ legszerencsésebb embere vagy, mert ilyen csodálatos nő a feleséged.
Vigyorgok vissza rá, és habár mind a ketten tudjuk, hogy már nem vagyunk házasok, furcsa, de amilyen könnyen kimondom fejben, hogy exfeleség, annyira lehetetlennek tartom, hogy kimondjam, főleg neki, hogy papíron már nem tartozom hozzá. Igazából mindenhogy máshogy igen, és én ezzel teljesen boldog is vagyok, a gyűrűt is hordom, mely világosan kimondja, hogy foglalt vagyok. Nem akarok másmilyen lenni, békésnek élem meg az életet. Aki ismer minket és látja a vezetéknevemet, nem is feltételezi, hogy nem vagyunk már együtt, így tényleg eléggé jó az élet. Én kényelmesen és békésen élek, megkapok mindent az élettől, amit akarok.
- Általában nem, de ha jól tudom, gyűlölöd a meglepetéseket. De nem vagyok benne biztos, nem ismerlek túl jól, hogy is hívnak? Adam, ugye? Vagy Dömötör. Áh, igen, Dörmögő Dömötör.
Még a nyelvem is kinyújtom, ahogy közelebb húz magához, én pedig minden ellenállás nélkül lépek közelebb hozzá, hogy aztán pipiskedve pár könnyed puszit nyomjak az ajkaira. Amennyire utálja ezt, szerintem annyira szereti is, de azért mindig morogva megcsókol rendesen is. Nem értem, hogy mi baja van ezzel, én tök szeretek apró puszikat adni az ajkaira. Olyan izén tud viselkedni, mint egy pokróc. Na jó, én meg pont ezt élvezem benne.
- Ami azt illeti, a fehérnemű teljesen váratlanul ért, nem terveztem köré programot, de ha szeretnéd, akkor kiokoskodok valamit addig, amíg te elmész vacsorázni a húgoddal.
Vigyorogva pillantok fel rá, remélve, hogy azért megleptem kicsit a ténnyel, hogy Annie is becsatlakozik az itt tartózkodásába. Állam a mellkasán támasztva pillantok fel, ahol az erkélyen egy srác int le nekünk, én pedig fel neki.
- Másfél óra múlva ér ide a vonata, szóval akkor átadlak neki, én pedig megnézem az utolsó lakást mára. De úgy érzem, hogy ez lesz az igazi. Ja igen, egy kicsit alkudtam az árból, mert megígértem a srácnak, hogy nem fogsz kanbarlangot csinálni a lakásából, amit amúgy szeret, csak a nője pont itt csalta meg a haverjával, szóval szabadulna tőle. És ő úgy tudja, hogy ez egy távházasság lesz. Szóval összességében a férjem vagy és jó magaviseletű, dolgos fickó. Szeretlek.
Nyomok egy puszit az ajkaira bosszantásból, majd megnyomom a gombot, hogy beengedjen a srác.
- Emészd meg, szívd el, és ha feljössz, viselkedj, mert ezt a lakást nagyon szeretem. Mondtam már, hogy szeretlek?
Még ujjaimmal egy szivecskét is formálok neki, mielőtt belépek az ajtón, és lelkesen elindulok fel a lépcsőn. Erre a lakásra vártam már egy hete, és nagyon remélem, hogy olyan lesz, mint amilyennek elképzeltem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2020. december 9. 20:13 Ugrás a poszthoz

Payne - rettenetesen unom - bah

Zsigerből vágnám rá, hogy ex-feleség, ajkaim is elnyílnak, hogy kijavítsam, de ahogy kékjeim zizzennek arcára, a mosolyom lesz lágyabb és végül egy hümmentéssel elintézem. Ha neki ez így jobb, akkor nekem aztán teljesen mindegy, hogy hívja magát. A gyűrű még mindig az ujján virít, míg nekem leginkább a legfelső fiókom vendégszeretetét élvezi. Elmondtam neki, megkértem rá, hogy vegye le, hiszen már nem köti hozzám semmi, adjon esélyt magának a boldogságra, ahogy a bálon is megtettem, úgy után többször szintén, de nem teszi meg. Mosom kezeimet, én megpróbáltam, de ha jön a szőke herceg fehér lovon, akkor nem verheti le rajtam, hogy elszalasztotta egy karikagyűrű miatt.
- Merlinre, ki nem állhatom a meglepetéseket - húzom fel felső ajkamat látványosan. - Annál nagyobb átbaszás a világon nincs. Ha szar a meglepetés, akkor is örülnöd kell neki, szinte már komolyan kötelező, mert elvárják, hiszen meglepi. Gusztustalan - megborzongok, majd miután az ajkaimra érkező apró puszit, csak csendben tűröm, inkább cigarettámat ajkaim közé biggyesztve haladok előrefele tovább, mert minél előbb odajutunk, annál előbb végzünk, és végre lehet pár szabad órám. Amit valószínűleg tanulással töltenék el, igencsak rám férne, hogy átnézzem az utolsó pár előadás anyagát, de ahogy megfogan a gondolat, száll is tovább. Megtorpanok, ahogy elhangzik a szó, cigarettám lazán ficcen lefelé ajkaim közül, éppenhogy azok között maradva. Meredten bámulom Payne-t, mert elhinni sem akarom, amit mondd. Állát támasztja mellkasomnak, nemes egyszerűséggel hagyom figyelmen kívül, hogy integet valami fószernek, ahogy azt is, hogy nekem támaszkodik. Folytatja, én pedig nem akarom elhinni egy szavát se.
Rengeteg beszél, teljesen irreleváns információk hagyják el a száját, amikkel nem tudok, és nem is akarok mit kezdeni. A csikket a földre köpöm, hangosan taposom el ott, majd mielőtt az ajtó becsukódna lépkedek utána teljesen durcás fejjel. Gyűlölöm, ha a hátam mögött terveznek, ha a hátam mögött osztják be az időmet. Kurvára nem lenne időm leülni most és meghallgatni Lorin élménybeszámolóját azokról a helyekről, amiket eddig meglátogatott, de basszameg, a húgom, és meg fogom tenni, csak rohadtul nem így kellene történnie. Payne után lépek be a lakásba, szó nélkül megyek el a srác mellett, hogy körbejárhassam a szobákat. Van erkély. Egy pont a megcsalt faszinak, amiért legalább erre gondolt, ha már arra nem sikerült, hogy valami normális csajt szedjen össze. Vállam felett pillantok hátra.
- Mennyi? - mert ennek itt és most vége van. Meguntam az ide-oda mászkálást. Ennek van erkélye, egész nagy, így Niamey simán elfér rajta, Corteznek mindegy hol rombol, szóval, ahogy az előző huszonnyolcezer lakás is, úgy ez is teljesen megfelel. Teljesen a srác felé fordulok, szemöldököm kérdőn emelkedik meg. - Hallod, nem érek ám rá.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2020. december 9. 20:55 Ugrás a poszthoz

Mr. Brightmore

Nem értem, hogy mi van vele. Egyetlen perc elég volt ahhoz, hogy átváltson, úgy, hogy nem csináltam semmi rosszat. Imádja a húgát, ezer éve nem látta, és nem hiszem, hogy csak azért, mert nem azonnal, hanem csak pár órával később szexelünk, meg kéne sértődnie. Nem azt mondtam neki, hogy nem fogunk, hát sosem utasítottam el, miért is tenném? De most ezzel mégis ő az, aki elutasít engem. Én pedig rettenetesen hülyén érzem magam, amikor megszólal, egyszerre vagyok totálisan összezavarodott, értetlen és szégyenkező, mert biztos, hogy nem az, akivel két perccel ezelőtt voltam.
- Harmincötezer.
Némán nézem őt, és nézem a másikat is, aki még alacsonyabb árat mond, mint amit nekem mondott, mert mi harminchatról indultunk, és szerintem harminchatezer fontért se lett volna olyan rossz ez a lakás. Közel van mindenhez, mégis, félreeső utcában van, könnyen elér bárhova. Valahogy, ahogy nézem őket, megpróbálok teljesen az árra koncentrálni, hogy milyen jó üzletet csinál majd ezzel, hogy mennyire jó lesz neki.
Muszáj erre gondolnom, mert ha nem erre gondolok, akkor arra gondolok, amire nem lenne szabad gondolnom, és ha arra gondolnék, akkor nem tudnám tartani magam. Soha életemben nem volt még ez ennyire nehéz, mert valahogy minden búcsúnkban ott volt a viszontlátás. Én mindig elengedtem őt, nem kényszerítettem a maradásra, és most is, mikor házakat nézek meg vele, amikor itt vagyok, elengedem, pedig tudom, hogy most nem fog visszajönni. Érzem, hogy most vége van. Életem során számos alkalommal éreztem, hogy nem vagyok elég értékes ahhoz, hogy megmaradjanak mellettem, de nála sosem, valahogy mindig hittem abban, hogy az út végén együtt bandukolunk majd, valami baromságot művelve, miközben ő úgy néz, hogy attól elpirulok. Most azonban...most mást érzek. Valami megmagyarázhatatlanul fájót.
Lassan hátrálok vissza a bejárati ajtóhoz, végig őket nézve, azt az illúziót keltve, hogy még mindig ott vagyok a szobában. Ott állok, láthatnak, a falnak vetett háttal. Őt látják, a vizionizált ént, aki nem sír, aki nem szomorú. Én sírok, némán mert nem tudom elmondani senkinek, hogy ez mennyire fáj nekem. Én mindig csak elengedem őt, és ő mindig csak elmegy, és nekem kötelező mindig csak mosolyognom. Nem tudom senkivel sem megbeszélni, hogy ez milyen számomra, mert egyedül vagyok. Ennyire magányosnak még sosem éreztem magam, mint amikor most az előbb belépett a lakásba. Őt itt marad, én elmegyek. Biztos vagyok benne. Némán lépek ki a lépcsőházba, és ahogy sietve szaladok le a lépcsőkön, úgy válik semmissé a fenti illúzió is. Levegőre van szükségem, és arra, hogy egyedül legyek. Magam köré fonva a karjaimat indulok el az utcán céltalan, nem figyelve, hogy a hiányom feltűnt-e, csak megyek előre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Külföldi helyszínek - összes RPG hozzászólása (2711 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 80 ... 88 89 [90] 91 » Fel