34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Seren E. Weaver összes hozzászólása (91 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 15. 23:48 Ugrás a poszthoz

Kath

 - Eeegen, főleg a firenzei hajnalban - jegyezte meg egy szájhúzás kíséretében. Van egy olyan érzése, hogy Olaszország mostanában lekerül majd az "országok, melyeket muszáj megnézned halálod előtt" listájáról, mert úgy vette észre, egészségtelenül közel hozza az említett talajközeli eseményhez. Azt viszont nem tudta eldönteni, hogy Franciaország, vagy Anglia előtt/után írja-e, elvégre ott is notóriusan vérét akarják venni, és azért nem mindegy, na.
 - Én mindig nyerek - válaszolta, és nem tette hozzá, hogy főleg a negatív tulajdonságok felsorolásakor szokott osztatlan sikert aratni.
A feltételezett gyilkosságmentes napot hallva egy sóhajjal bólintott.
 - Senkit. Egy lelket se. Most gondolj bele, hogy nézek így tükörbe holnap reggel? - pillantott a lányra, már-már komoly kétségbeeséssel a tekintetében, de annyira jó színész azért nem volt.
A kissé provokatívan feltett kérdésére meglepően őszinte feleletet kapott, még meg is lepődött rajta, hogy a lány nem ütötte el valami sötét humorfélével a dolgot.
 - Melyik univerzumban ne lenne könnyebb halottnak lenni? - morogta válaszként, és az egész helyzetről egy Fodor Ákos-idézet jutott eszébe, amit nem kezdett el szavalni - az kéne még, hogy önjelölt irodalmár is legyen a sok rossz tulajdonsága mellé -, de remekül illett a felálláshoz.
Két bánatom van:
egyik, hogy meg kell halnom;
másik, hogy addig élnem kell.
Két örömöm van:
egyik, hogy meghalhatok;
másik, hogy addig élhetek.

Nem tűnt fel neki, hogy a lány épp hova fókuszál, vagy mi járhat a fejében - Seren soha nem volt jó az emberek - emberszerű izék - reakcióinak értelmezésében, főleg, mert a legtöbb ember nem érdekelte eléggé ahhoz, hogy vegye a fáradságot és elgondolkozzon rajta.
 - Nem hiszem, hogy szellemnek lenni jobb. Az a gyávaság tetőfoka. Egyébként is, ki akar még évszázadokon át itt kóricálni anélkül, hogy effektíven bármit is csinálhatna? - vonta meg a vállát, igaz, pontosan tudta, hogy valószínűleg Kath is még itt fog rostokolni a következő században.
 - Igen, valóban minden nap álmatlan éjszakákat okoz a tény, hogy nem vagy koporsóba zárva - közölte egy szemforgatással. Oké, tényleg nem szívlelte a vérszívókat, de semmi személyeskedés, csak általános ellenszenv.
 - Miért, milyen pillanat van most? - tette fel a logikusan következő kérdést.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 19. 02:00 Ugrás a poszthoz

Kath

 - Ja, szóval minden az én hibám. Világos - fogadta el a tényt némi gúnnyal a hangjában. Olyan lelki törést okozott a Kathnek azzal, hogy a falhoz vágta, hogy az ezt feldolgozni képtelen lány muszáj volt vámpírvadászt vadászó vámpírt vadászó vámpírrá változni.
 - Ugyan már. Senkit nem gyilkoltam le még azért, mert nemet mondott nekem, sőt, akkor se, ha vitatkozni merészelt - jegyezte meg egy szájhúzással, és valóban kicsit túlzónak érezte azt a légkört, amit a diákok mendemondái teremtettek köré. Nem bánta különösebben, mert így legalább nem rohangáltak utána a folyosón és senki nem próbált értelmetlen beszélgetéseket kezdeményezni vele, ami nagy könnyebbség volt.
 - Kérlek - nézett a lányra, elvégre nem maradhatott szégyenben. Ha más nem, Kathet kell elhántolni, nincs mese, ha hántolni kell, hát hántolni kell. Igaz, kár lenne a rellonosért, elvégre az egyetlen vámpírja, de hát istenem.
 - Persze. Meg te vagy a miniszterelnök lánya - válaszolta olyan hangon, mintha ez valóban a legkézenfekvőbb dolog lenne, ami az ember eszébe juthat.
Az igazi halál említésére megvonta a vállát. Annyira soha nem ártotta bele magát a szellemügybe, valahogy soha nem is érdekelte, a halottakat ott kell hagyni, ahol vannak.
Kis várakozás után Kath azt is elmondja, mi is a probléma, amiért ilyen felhőtlenül egészségesnek tűnik, ismét.
 - Kellemetlenül hangzik - bólintott, kicsit talán érzéketlenül, de alapvetően látta a helyzet mélységeit, csak kicsit...kevés empátiával.
 - Hát akkor keress olyanokat, akik felajánlják - jegyezte meg halvány mosollyal. Vagy vesse be a Sodexho étkeztetési utalványt, körülbelül ugyanannyi esély van rá. Persze, biztos vannak ilyen defektes érdeklődésű személyek, akik egyszer-egyszer kipróbálják, hogy milyen is az a vámpírharapdálás, de hamarosan ráébrednek majd, hogy annyira nem vicces.
 - És a falu? Ott azért vannak néhányan, lehet válogatni - vetette fel az ötletet, mert akármennyire is hullázta Kathet, mégiscsak az egyetlen vámpírdiákja volt, igazi kuriózum. Kár volna elvesztegetni.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 23. 17:24 Ugrás a poszthoz

Lyra

A nevét kiabálták, de nem ismerte fel a hangot rögtön, úgyhogy hátrafordult, hogy megnézze, ki szólt utána - és igencsak meglepődött, amikor meglátta Lyrát. És arra is rájött, miért nem esett le neki rögtön: talán még nem is nagyon hallott ennyi vidámságot a lány hangjában,  sőt, rohanva jött felé. Oké, melyikük kergült meg, de úgy istenesen? Nem mintha nem örült volna neki, hogy Lyra boldog - megérdemelte, de komolyan -, viszont annyira furcsa kontrasztot alkotottott az általa megszokott tendenciával, hogy hirtelen nem is tudott mit kezdeni a helyzettel. Talán Kahlil vidámsága ragadt rá, de még ha nincs is így, azt mindenképpen leszögezte, hogy úgy vette észre, jót tesz Lyrának a férfi jelenléte. Valahogy nyitottabbnak tűnt. Gondtalanabbnak.
A lány lefékezett előtte, mielőtt belerohant volna - Seren pedig végignézte volna az eseményt, mozdulni alig volt kedve, nemhogy félrepattanni az útjából, de végül nem is vált szükségessé az óvintézkedés.
 - Heló - köszöntötte lelkes prefektusát. - Csak sétáltam - vonta meg a vállát.
A menekülés jobb szó lett volna - azon volt minden erővel, hogy a lehető legkevesebb emberrel fusson össze, és mivel a legtöbben ilyenkor már bőven a kastélyban voltak, értelmesebbnek tűnt errefelé próbálkozni, mint a birtokon. Nos persze Lyra valahogy a legtöbb dolog alól kivételt képezett.
 - Te hogyhogy itt? - kérdezett vissza, már csak azért is, hogy ne vele foglalkozzanak. Szeretett volna kilépni egy kicsit a saját gondolatai közül, és ezt többnyire csak két ember tudta elősegíteni nála, ők ketten viszont mostanában inkább egymással voltak elfoglalva, érthető okokból, ez pedig nem vádaskodás, még Seren részéről sem, egyszerű tény.
 - Mehetünk - egyezett bele, és valóban a kastély felé vette az irányt. Eiri most Alexával volt, úgyhogy valószínűleg a macskát is arrafelé kellett keresni - Seren ki nem állhatta a kuncsorgó kis dögöt, úgyhogy nem kifejezetten bánta, hogy most unokatestvére kanapéját szőrőzi össze, és nem az övét, bár annak igazából már mindegy volt.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 23. 18:45 Ugrás a poszthoz

Lyra és Mesélő

Néhány bólintással reagált a hallott történetre, miközben a kastély felé indultak. Oké, tudta, hogy egy kicsit jobban is lelkesedhetne, vagy legalább valami rendes választ adhatna a lánynak, de valahogy képtelen volt bármi adekvát reakciót kicsikarni magából, és egyébként sem hangzott volna túl hitelesen.
 - Közel semennyi, nem nagyon íratok dolgozatot - vonta meg a vállát. Úgy döntött, drasztikusan csökkenti a megmérettetések számát, ami valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy még kevesebb diák fog átmenni a vizsgán, de lehet, ott is lejjebb rakja kicsit a szintet. Nem volt kedve ezzel szenvedni. - Szóval lényegében csak az óratartás marad, azok közül meg az elméletet rendszerint lepasszolom a tanársegédnek - folytatta, ugyanis lett új tanársegéde - nehéz szülés volt, de megérkezett -, egy levitás másodikos, Daniels. Többnyire a kékekre szerette bízni az ilyen típusú munkát; akármennyire is jók voltak a rellonosok az átokszórásban, többnyire túl lusták voltak a rendszeres munkához, és szétszórtsághoz elég volt saját maga.
Nem volt elég a fásultsága, fáradni is kezdett, de vészes gyorsasággal, míg a végére már nem is tudtak tovább menni. Az utolsó hang, amit hallott, a baljós  kacaj volt, és a következő pillanatban elsötétült körülötte a világ.

Patadübörgésre ébredt. Lassan kinyitotta a szemét, próbálva megállapítani, hogy mégis mi a fene történt velük, Lyra még mindig ott volt mellette, ami határozottan jó pont, de valami ürge ott ugrált előttük és kiabált valamit, amire Seren nem akart odafigyelni, és mivel Lyra rendezte is a dolgot, nem is kellett.
Minden más volt körülöttük, de úgy őszintén minden, még a ruhájuk is.
 - Rohadt életbe - nyögte, és inkább visszadöglött a talajra. Pont erre volt szüksége, igen, élete nem volt teljes valami újabb agybeteg balhé nélkül. Vajon hogy találják meg ezek mindig őket?
Végül aztán csak összeszedte a maradék lélekjelenlétét, és sikerült felvakarnia magát a földről, mert azzal nyilván nem segít semmit, ha eldönti, hogy inkább megvárja az éhhalált, vagy valami.
Előszedte a pálcáját, hogy leporolja magukat - legalább ne keltsenek feltűnést -, de a varázslat eredménytelenül hullott le róluk. Mi a...ezt már elsős korában is meg tudta csinálni, ennyire nem béna. Elemi mágia szintén nuku, nada, zilch, semmi.
 - Próbáld meg te is - kérte Lyrát, hátha a lány több szerencsével jár, és már megint csak neki van valami defektje. - Induljunk valamerre. Amilyen szerencsénk van, esélyünk sincs rá, hogy tíz perc múlva az egész csak visszaváltozzon - sóhajtott.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 23. 22:37 Ugrás a poszthoz

Lyra és Mesélő

 - Jól indul - konstatálta, milyen remek környezetbe kerültek. Nem volt védtelen varázslat nélkül, de fegyverarzenált sem hordott magánál, miért is tette volna, amikor többnyire nála van a pálcája? Ja, hogy a sokéves gyakorlatból már sejthette volna, hogy az semmire nem elég? Milyen meggondolatlan lett öregségére.
 - Tőlem - vonta meg a vállát, majd követte a láthatóan minden értelmet nélkülöző zombit-robotot-agynélküli szolgát, de kisvártatva elvesztették őt a szemük elől - hogy lehetséges? Az előbb még az orruk előtt ment!
 - Hát ez lelécelt - közölte Lyrával, majd ő is észrevette, ahogy a téglafal ajtóvá avanzsál, de esze ágában sem volt bemenni, ennyire nem volt hülye.
 - Takarodjunk innen - javasolta, de mire tettekre válthatták volna a gondolatsort, két csuklyás alak érkezett, s hurcolta őket magával. A templomszolgák pont annyira gondolatoktól mentesített, járkáló-beszélő gépeknek tűntek, mint az előbbi pasas, és Seren mindenféle különösebb ellenkezés nélkül követte őket az épületbe - mégis, mit csinálhatott volna? Menjen át karatekölyökbe, és rúgja őket tarkón néhány pörgő-forgó ugrással? Ugyan már.
A szolgák lényegében sarokba hajították őket - és csodálkoznak az emberek ezek után, miért vannak Serennek önértékelési problémái? -, majd egy furcsa nő érkezett.
Serennek kedve lett volna megkérdezni tőle, hogy mégis milyen agyament gondolat vezette oda, hogy felvesz egy ilyen fejdíszt, és nem lesz-e kicsit sok a sminkből is, mert még a halántékára is jutott a szemfestékből, de végül úgy döntött, ha a saját életét nem is értékeli túl sokra, Lyrát talán nem kellene helyben megöletni a hülyeségével. Amikor azonban a nő megszólalt, nem volt képes visszafogni a kikívánkozó gondolatot.
 - Mondasz valami újat is? - nézett rá közönyösen. Bőven elege volt már abból, hogy ő - élete, gondolatai, emlékei - notóriusan egy másik személy játszóterévé változik. Nem sok küzdeni akarás maradt benne, és pillanatnyilag egyébként sem volt esélyük arra, hogy kiszabaduljanak, úgyhogy kicsit talán megadóan várta, hogy legalább induljanak az események, vagy legyen mit csinálnia - ha pedig valami emberáldozatot akartak bemutatni a napistennek, legalább azt közöljék.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 24. 00:29 Ugrás a poszthoz

Kath

Már épp hozzátette volna még, hogy "de csak egy kis részben", ám úgy döntött, felesleges tovább vitatkozni és nem, nem szükségszerű, hogy mindig övé legyen az utolsó szó. Kibírhatja - nem sokszor, legfeljebb egy héten egyszer, maximum kétszer -, hogy mások zárják a szájkaratét.
 - Örömmel hallom - biccentett, miközben összefonta maga előtt a karjait, nem kifejezetten elzárkózásból, egyszerűen csak megszokott mozdulatként.
Kath elhallgatott egy pillanatra, Seren pedig nem kifejezetten erőltette a beszédet, inkább kinézett az ablakon, csak hogy ne kelljen a gusztustalan berendezésen legeltetnie a szemét, már tényleg nem értette, mi volt az, ami ide vonzotta...ja, a csend. Ami nincs. Hm-hm.
 - Kérdezz körbe - vonta meg a vállát. - Attól még, hogy én nem tudok ilyen személyt, nem azt jelenti, hogy nincs. Kutakodj az eridonosoknál, arrafelé vannak az ilyen altruista lelkek - javasolta, és nem, nem ajánlja fel, hogy ha Kath bármikor megszomjazna, ugorjon át az irodájába egy kis nasiért, mert ha megtenné, valószínűleg két lábbal rúgná ki az ajtón. A Kathes volt az első vámpírélménye, és szerette volna, ha az utolsóvá is ezt tehetné.
 - Hát, ne menj Notharték felé, mert valami leharapja a karod, de szerintem a többi kertben nincs mitől tartanod. Tényleg, állatvér nem elég? - jutott eszébe a kézenfekvő lehetőség.
Egy idő után magán érzi a lány tekintetét - ösztön, ez mindenkiben benne van, és egyszerűen nem lehet ignorálni. Épp elgondolkodott volna, hogy mi lelte szerencsétlen vérszívót, és reménykedett benne, hogy nem azon töri a fejét, hogy hogyan fogja engedélye ellenére is vérét venni - nem mintha egyébként Serenben elég tartás lett volna a tiltakozáshoz -, amikor Kath megszólalt.
 - Te meg mit szívtál? - nézett a lányra, közelebb hajolva egy pillanatra, hogy csekkolja a pupillaméretét, de semmi furcsát nem fedezett fel benne, pedig Seren tekintete már-már szakértői a témában. Vajon a catnip után feltalálták a vampnipet is? Reméljük, nem, mert épp elég átok a világnak a létezésük alapból, a tudatmódosító szerek áldásos hatására nem volt szükségük a kibontakozáshoz.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 27. 21:41 Ugrás a poszthoz

Zsebvemp

 - Az ajándékokat és a virágözönt hova küldjem? - kérdezte, nem teljesen gúnymentesen. Véleménye szerint kellően megbecsülte a lányt, ha nem tette volna, valószínűleg nem vagdossa fel a saját ereit, csak hogy megmenthesse az életét. Nála ez az értékelés jele.
No meg azé, hogy nem szeretett volna a maradványokkal foglalkozni. Sírásónak nem volt jó, a hamvasztás meg kellemetlen emlékeket ébresztett benne.
 - Mondjuk igazad lehet, Notharttól nagyobb eséllyel kapsz el veszettséget, mint a bestiáitól - közölte egy vigyorral, jót szórakozott Kath mondatán. Nem, a látszat ellenére ciánfejet sem utálta ennyire, csak jól esett szívózni vele, Seren már csak ilyen.
 - Dunsztom sincs, az milyen - jegyezte meg, ugyanis nem evett még tofut, de Kath hangsúlyából ítélve nem lehetett kifejezetten étvágygerjesztő.
 - Desperate times call for desperate measures. Az éhhalálnál jobb - jelentette ki nagy bölcsen egy vállvonás kíséretében. - Miért, embervért nem gusztustalan inni? - tette fel a következő kérdést, mert személy szerint ultraundorítónak tartotta ezt az egész piócadolgot.
Egy pillanatra elgondolkodott, és miután úgy határozott magában, hogy ez egy működőképes lehetőség, megosztotta a lánnyal is.
 - Pedig azt tudnánk szerezni neked. Nem, nem arra gondolok, hogy Alexával felkapjuk a pattintott kő lándzsánkat és felszúrjuk kis Vukot, sőt, még csak nem is egy diák házikedvencét akarom beáldozni, de vért rendszeresen használnak bájitalokhoz, könnyű beszerezni, ha már nagyon döglődsz - vetette fel a lehetőséget. Szerinte legalábbis a dolog gusztustalanságából sokat elvett a tény, hogy üvegből lehetett inni, nem pedig az erdőben kell egy fatörzsön görnyednie a lánynak, utána meg szedegetni a szőrcsomókat a fogai közül.
Az egyik pillanatban még épp pupillacsekkolást tartott, a másikban pedig Kath valahogy az ölébe teleportált, merthogy a férfi mozogni nem látta, az hót ziher.
 - Hé. HÉ. Te mi a sz*t művelsz?! - lepődött meg kissé naturálisan.
Mielőtt még bárkiben felmerül a kérdés, hogy Seren mindig így viselkedik-e, ha szép lányok ülnek az ölébe, a válasz nem. A dolog romantikájából azonban rengeteget elvett a tény, hogy Kath a diákja volt - és akármit is csinál a többi tanár, Serennél ez tabu -, szemmel láthatóan meglágyult az agya...ja, és hogy egy vérszívó. Klinikailag hulla, hiába is próbálnánk enyhíteni a dolgon, ez pedig nem túl csábító.
 - Menj arrébb, mielőtt még valami olyasmit csinálsz, amire holnap visszagondolva első reakciód az lesz, hogy kirohansz a tűző napra - javasolta, és igen, ez a megjegyzés az önmagáról alkotott véleményét is híven tükrözte, mert egy pillanatig sem feltételezte, hogy Kath mindezt önként és dalolva teszi.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 28. 00:05 Ugrás a poszthoz

Krumplis zsák

 - El is felejtettem. Balga dolog. Tényleg, volt temetésed? - érdeklődött, noha kissé talán furcsa a kérdés, de valahogy Serent soha nem zavarta, ha furcsa pillantásokat kapott ritkás megnyilvánulásaiért. Amilyen kevesen a szemébe mertek nézni, azok megérdemelték, hogy esetlegesen hülyének nézzék.
Megvonta a vállát, biztos úgy van, ahogy Kath mondta, nem készült további tényeket fűzni a dologhoz, elvégre se tofutéren, se vámpírétkeztetésben nem volt kifejezetten jártas.
Miközben Kath a fogát csattogtatta - mire a férfi mellesleg felvonta a szemöldökét, mert nem tudta eldönteni, hogy ennek most csábosnak, vagy félelmetesnek kellett volna lennie, de végül úgy döntött, egyik sem -, kitapogatta a varázspálcát a talárzsebében - mennyivel kínosabb lenne a mozdulat, ha szokás szerint most is a nadrágzsebbe tette volna...
 - Tudod, én mit gondolok? - mímelte a lány hangsúlyát. - Incarcerandus - adta a másik tudtára, mire láthatatlan béklyók reppentek Kath csuklója, alkarja és bokája köré; elég régóta ismerte és használta a varázslatot ahhoz, hogy ne kelljen tényleges köteleket bűvölnie. Az azért mégiscsak érdekesen nézett volna ki annak fényében, amit tenni készült.
A következő pillanatban felállt a fotelből, majd vállra vetette a lényegében mozgásképtelen lányt, lábánál tartva, hogy ne essen le a fotel túlsó oldalára, mert ha még ennél is több kár történik az agyában, akkor már el kell altatni a szerencsétlent. Persze, a vemplány próbálkozhatott szabadulással, de azon túl, hogy apró dühös ökleivel Seren hátát próbálja ütögetni, nem túl sok mindenre volna képes: amilyen szorosan össze lett bilincselve, még vámpírmértékben nézve sem tehetne túl sok kárt, ha esetleg a hirtelen jött vonzalom ugyanilyen hirtelen gyűlöletbe csap át, keskeny a választóvonal.
Vállán a zsákká avanzsált rellonossal elindult, vidáman integetve a folyosón leesett állal bámuló diákoknak, nem különösebben zavartatva magát amiatt, hogy ez pontosan milyen hírrel és következményekkel fog járni.
 - Remélem, kényelmes - jegyezte meg, ahogy egy pálcaintéssel kinyitotta a kastély bejárati ajtaját, majd kilépett a szabadba, megcélozva a birtok szélét, ahol a hoppanálási gát véget ért. A vonalat elérve elengedte a lány lábát, és mivel ő valószínűleg nem tudott kapaszkodni, kellemes zuhanást kísérve a fűben végezte.
Valószínűleg Seren sem lehetett teljesen eszénél, mert kedve támadt megjegyezni, hogy Naspolya, laposra vagy taposva, de hála a jó égnek végül nem tette.
Felállította a lányt - egyedül maximum hernyóaraszolásra lett volna képes -, ám elítélte kezdetleges tervét, miszerint elmagyarázza a következő lépéseket. Helyette leszögezte magában a három C-t, magához kötözte Kathet, és egy halk pukkanással eltűntek.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 28. 01:02 Ugrás a poszthoz

Legkedvesebb élő védencem.

 - Miért, a szüleid tudják, hogy mi vagy? - nézett rá felvont szemöldökkel. Nem volt sok tapasztalata a témában, lévén az anyjával nem volt alkalma találkozni, apja pedig messziről kerülte az átlagszülő kategóriát,  de némiképp kételkedett benne, hogy minden házaspár vágya az volna, hogy kicsi lányuk esténként Drakula grófot játsszon. Then again, Seren menthetetlenül alulképzett volt ebben az egész családi fogalomkörben.
 - Ejnye, nem káromkodunk - dorgálta, miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy épp lerúgták a máját. Minek az, győzködte magát, rengetegen jól elvannak a felével, egészen felesleges.
 - Mennyire? - húzta a lány agyát egy vigyorral, nem tudta nem kihasználni a helyzetet, ahhoz túl sok időt töltött rellonos közegben. Az ilyen megnyilvánulások egyszerűen adták magukat.
Végül megérkeztek, és Kath előnyére legyen szólva, meg sem nyikkant, amikor földet ért. Talán hozzászokott, hogy Seren közelében valahogy egy idő után mindig padlót - esetenként falat - fog, és nem azért, mert a férfi lehengerlő kinézetét látva lányos zavarában a lábai elé omlik.
Észrevette Kath viszolygását a hoppanálástól - nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni, amilyen kétségbeesetten kapaszkodott -, de ez nem különösebben hatotta meg a férfit, elhatározta, hogy menniük kell, és mentek is.
 - Nekem is kell szórakozni - közölte egy szemforgatással. Igen, nyilvánvalóan csak önnön vidítására rendezte az egész helyzetet, mostanában úgyis el van kenődve kicsit, itt volt az ideje némi kikapcsolódásnak, nemde?
 - Eleresztenél? Nem érzem az ujjaimat - morogta, lévén Kath továbbra is úgy csimpaszkodott belé, mint fuldokló a mentőövbe, és Seren tartott tőle, ha a lány tovább szorongatja, lerohad a keze. Pedig már úgy megszokta, szerette volna megtartani, de sajnálatos módon nem vámpírerőre tervezték, és a közkedvelt hasonlat ellenére is ki kell jelenteni, hogy nem, Seren ereiben nem gonoszság folyt, bár erről talán Kath jobban be tudna számolni.
 - Leveszem a köteleket. Van negyed órád, elintézed, amit el szoktál intézni, nem akarom látni. Ha végeztél, visszajössz ide, és visszaviszlek a kastélyba. Értve? - nézett a lányra, aki az előzőekhez képest egész normálisnak tűnt. Vagy legalábbis most már legalább nem veszett el minduntalan Seren szemében, sőt, nyakába sem akart ugrani, amit a férfi pozitívumként élt meg, mert hiába nem mutatta és szórakozott a helyzettel, még mindig nem könnyen bírta az olyan emberek közelségét, akikben nem bízott. Egyszerűen fizikailag nehezére esett és nem tudott mit tenni ellene.
Egy pálcaintéssel megszüntette a varázslatot, és őszintén reménykedett benne, hogy a szabadjára engedett vámpír nem az ő torkát nézte ki célpontul.
Nem, jutott eszébe. Ez nem volt igaz.
Feleslegesen hazudna önmagának: teljességgel hidegen hagyta az egész, inkább csak megszokásból vélekedett így, de most, hogy valóban megfordult a fejében az eshetőség, rájött, hogy a legkevésbé sem zavarná, ha így történne. Nem sok minden maradt, ami mást váltott ki belőle, mint teljes közönyt.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. június 28. 01:07
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 28. 13:02 Ugrás a poszthoz

Angry bird


 - Bájos. - Ez volt minden hozzáfűznivalója a témához. Hogy a lány miért hazudott, semmi köze nem volt hozzá, és valljuk be őszintén, annyira nem is kötötték le senki családi perpatvarai, bár azért az érdekelte volna, hogy létezik, hogy a nő ennyire vak, és nem veszi észre, hogy csemetéje nem vesz levegőt és nem, az almáslepényből sem kér, inkább csócsál egy kicsit Bodri kutyán, vagy a szomszéd Jenő bácsi lábszárán.
Mindegy is, tudta ő, hogy nem profi ebben a családtémában, kellett neki belekontárkodni.
A férfi nem zavartatta magát túlzottan a bámészkodó szemek láttán, ahogy azt sem nehezményezte nagyon, hogy Katherine minden erejével a szabaduláson van, mert a legjobb, amit elérhetett, az volt, hogy a folyosó kőpadlóján köt ki, ahol aztán hernyóaraszolásban haladhatott volna tovább, amerre szeretett volna, merthogy ha Seren besokall, akkor mindenféle szívfájdalom nélkül hagyja a keleti szárny közepén, és ha nagyon kivívja maga ellen a sorsot, még néhány rácsot is varázsol köré, hogy a cirkuszi bámészkodásnak megfelelő keretek között legyen lehetősége lezajlani.
Erre azonban nem lett végül szükség, viszonylag problémamentesen érkeztek meg Budapestre, már ha nem vesszük problémának az apró tényt, hogy Kath szövetelhalásra ítélte az alkarját. Valószínűleg nem kapta meg a memót, hogy a közönséges embereknek a testükre hiánytalanul van szükségük, nem úgy mint neki, akinek csak azért vannak még szervei, hogy ne fűrészporral kelljen kitömni.
Igaz, ha még sokáig szorongatja Seren kezét, a következő állomásuk a taxidermia lesz.
 - Ejj már, nehogy azt mondd, hogy vámpír létedre félsz a hoppanálástól - próbálta jobb belátásra téríteni a lány satuujjait. Képzeletében valahogy mindez úgy mutatott, hogy a vempek csak a náluk nagyobb és csúnyább vérszívóktól félhetnek, minden egyéb, földi dolog elhagyta őket halálukkal.
Hát, szemmel láthatóan nem. És ha számításba vesszük, hogy a férfi úgy vette észre, Kath Lyrától is fél - vagy legalábbis tart tőle valamennyire -, semmiképp nem állja meg a helyét a teóriája.
A kivéreztetést ezúttal is megúszta, Kath nem ugrott a torkának a minutumban, hogy eleresztette, hanem rendes vámpírlányként keresett magának valami jóravaló fiúcskát, akit aztán kiszipolyozhatott és egy sikátorban hagyhatott a patkányoknak - vagy legalábbis Seren valahogy így képzelte el az esetet. Várakozás közben leült az útpadkára, és mivel sikerült egy néptelen kis közt választania a megérkezésre, kóbor macskákon kívül nem akadt társasága.
Ujjai között szórakozottan forgatta a pálcát, nem várt semmi jót Kath "ébredésétől", és mivel az elemi mágia újbóli használatáról lényegében le is tett, arra pedig már nem volt ideje, hogy fokhagymafüzért és karókat vásároljon, maradt a pálcás megoldás.
És amikor meglátta a felé repülő tárgyat, úgy vélekedett, remek döntés volt.
Kath érkezése nem szúrt neki szemet, ahhoz túl gyors volt, hogy emberileg érzékelhető legyen, legfeljebb egy kis villanásra figyelhetett fel, de a kecsesen Seren felé hajított böhöm nagy alumínium már felkeltette a férfi figyelmét is, és csak a sokéves gyakorlatnak köszönhette, hogy a tábla széle nem a frontális lebenyével kötött mélyreható és egész életre szóló barátságot, hanem a betonnal.
Szemügyre vette a földön heverő tárgyat.
 - Behajtani tilos? Nem ezt az üzeneted adtad egy fél órája - jegyezte meg, de nem sokat gondolkodhatott a női lélek különös kifejezésmódján, mert a tábla mellé egy újabb repülő tárgy elől kellett kitérnie, melyet ezúttal szimplán megállított a levegőben, hogy megnézhesse, pontosan mi is az, amellyel becses kobakját meglékelni kívánták.
 - Egy cserepesvirág - konstatálta a maradványokat nézve. - Atombombára vártam, hol marad? - vigyorgott Kathre nézve, de láthatóan nem mutatott túl nagy hajlandóságot rá, hogy összekaparja magát az út széléről, pedig nem ártott volna visszamenni a kastélyba, bár előbb szeretett volna megbizonyosodni néhány dologról.
 - Ugyan már, az Edictumba csak olyan hírek kerülhetnek be, amelyeknek semmi köze a valósághoz - vonta meg a vállát. - Egyébként meg: és akkor mi van? - tette fel a kérdést, bár lehet csak azért volt ennyire zen ezzel a pletykadologgal kapcsolatban, mert lényegében az is címlapsztori volt egy időben, ha lement reggelizni, a "Levegőt vett! Szenzációs részletek Seren Keith magánéletéről, lerántjuk a leplet minden titokról! NEM VÁMPÍR!" típusú szalagcímek pedig egészen megszokottak voltak időről időre.
Mindezt szimplán azért, mert megátkozott néhány újságírót. Ez volt a megtorlás.
 - Mondd, hogy újra normális vagy, máskülönben vonattal jössz - jegyezte meg, és már csak azért sem köntörfalazott a kérdéssel, mert az előbbiekből ítélve ha Katherine agyahagyott, két perc múlva már megint a szemeiről fog ódákat zengeni, ami felettébb hízelgő, csak kár, hogy egy nem beszámítható állapotban lévő, méreg hatása alatt hablatyoló vámpírtól jött.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. június 28. 13:03
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 29. 01:05 Ugrás a poszthoz


 - Aha - hagyta rá, nem érzett rá kényszert, hogy mindenképpen rávegye a lányt, hogy mondja ki, ami mindkettejük számára egyértelmű és nyilvánvaló. Valahol szórakoztató volt számára ez az egész helyzet, legalább egy-két órára kizökkentette a keserű nihilből, és szíve mélyén valahol hálás volt ezért Kathnek, még úgy is, hogy beismerni ezt akkor sem lett volna hajlandó, ha Cruciatus-átkot szórnak rá.
Azt mondják, rengeteg mindent meg lehet tudni egy nőről, ha az ember a kezét figyeli. Példának okáért, amikor egy kétméteres alumíniumtáblára akar felszúrni minden erejével, valószínűleg dühös.
Ugyanez az állítás akkor is elhangozhat, ha emberfeletti gyorsasággal az orrod előtt terem és mire pislognál kettőt, az emlegetett kéz találkozik az emlegetett testrésszel. Aláfestőzene: kellemes reccsenés.
A férfi arca megrándult egy pillanatra, de nem igazán adja jelét, hogy mélyen érintette volna a találkozás, ahhoz túl megszokott vendég volt nála a fizikai fájdalom.
 - Oké, eszt begértebeldeb - ismerte be - mármint hogy megérdemelte, ha nem lett volna egyértelmű -, kézfejével letörölve a vért az arcáról. Valamikor el kellett volna kezdenie számolni, hányszor landolt egyes személyek ökle az arcán, és most pontos statisztikákat tudna felmutatni a témakörben, de még mindig úgy érzi, hogy összességében kevesebb volt a jogos darab, mint amennyit puszta létezéséért kapott, vagy mert rosszkor volt rossz helyen. Bár igaz, ebben a kategóriában az orrtörés a legkisebb sérülései közé tartozott, többnyire az életveszélyes darabok lekötötték a figyelmét, érthetetlen okokból.
Egy pálcaintéssel helyrerakta a járulékos veszteséget, de véleménye szerint megérte, legalább Kath nem hozza őket további kényelmetlen helyzetekbe a Seren szemével kapcsolatos megállapításai révén.
 - Kérlek. A Voyager 1-et szeretném, az nagyon szimpatikus - osztotta meg a lánnyal a preferenciáit, elvégre csak nem tűrheti el, hogy valami mezei Pioneer kössön barátságot becses orcájával.
 - És? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel. Lehet, csak ő volt túl érdektelen az ilyesmihez, de egyáltalán nem tudta kihozni a sodrából a tény, hogy valaki esetleg hírbe keverheti a nevét Kathel. Amilyen pletykák róla a suliban keringtek, ez már nem tett semmi pluszt a hírnevéhez, sőt, talán még javított is kicsit a tendenciáin.
Egy bólintással konstatálta, hogy Katherine valóban önmaga lett, Seren orra pedig bőszen helyeselve alátámasztotta az ítéletet.
 - Ne aggódj, nem most tört először - biztosította a lányt, miközben feltápászkodott a kövezetről.  - Add a kezed. Hazamegyünk - nyújtotta felé a karját, és ha Kath elfogadta, eltűntek a differenciálatlan semmiben.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. július 20. 04:15 Ugrás a poszthoz

Norvégia, Oslo
július 20., 23:51

Kath

A pesti váróban állva próbálta kisilabizálni, most akkor pontosan merre is tart a gép, amelyre látta Kath-et és az ismeretlen srácot felszállni. Nem tudta, hogy az idegen szintén vámpír-e, és ezért használják a mugli közlekedést, vagy nem tud elég jól hoppanálni ekkora távolsághoz - valóban nem egyszerű -, mindenesetre a gép felszállt, Seren pedig továbbra is a kiábrándító bűbáj hatása alatt mustrálta a feliratokat.  
Nem volt hülye, egy percig sem gondolta komolyan, hogy Kath betartja az ígéretét és tényleg nem megy semerre engedély vagy díszkíséret nélkül, de abban azért reménykedett, hogy legalább egy kis időt kibír anélkül, hogy tényleges hullát akarna gyártani magából.
A férfi abban kételkedett, hogy a rellonos puszta kéjutazást tervezett Norvégiába - igaz, a dögmeleggel szemben meglehetősen hívogatóan hangzott a lehetőség -, de még ha ez is lett volna a célja, választhatott volna jobb időpontot is.
Dehoppanált, a következő pillanatban pedig a birtok határán állt, s visszatért a lakosztályába, ahol összeszedett néhány hasznos holmit, azzal viszont gondban volt, hogy mi legyen Eirivel. Nem szándékozta csak így itt hagyni, de a gép még hosszú órákig repült, s mire neki is érdemes volt odaérni, már bőven le kell feküdnie a kicsinek, úgyhogy nem bízhatja rá Alexára vagy Kahlilra. Persze, megkérhette volna őket, hogy nézzenek rá időnként éjszaka, de akkor el kellett volna magyaráznia, hogy hová megy, és mint tudjuk, Seren nem kifejezetten az a típus, aki örömmel veszi a faggatózást.
Végül úgy logikázott, hogy egy-másfél óránál tovább nem fog tartani ez az egész, Eiri észre sem fogja venni, hogy nincs itt, és egyébként is hagy neki egy üzenetet, ha a lányka esetleg keresné Serent az éjszaka folyamán.
Gyorsan eltelt az a néhány óra; a hoppanálási ponthoz érve céltudatosan beleejtette magát a semmibe, majd kisvártatva halk, pukkanó hang kíséretében megérkezett a kiszemelt sikátorba. Néhány kóbor macska megriadva szaladt fedezékbe, ő pedig megindult a reptér felé. Út közben vett egy kávét az egyik éjjel-nappal üzemelő standnál, majd a kijárat közelében elhelyezkedett az egyik kültéri padon. Ujjait a papírpohárra fonva várta, hogy a két jómadár kilépjen az ajtón, s nem is kellett sokáig ücsörögnie tétlenül: néhány perc múlva felbukkantak, és kénytelenek voltak elhaladni Seren előtt.
 - Mit gondolsz, mit csinálsz? - kérdezte, hangjában némi kevéssé palástolt ingerültséggel. Felfoghatatlan volt számára, Kath miért nem képes megülni egy hónapig anélkül, hogy ne kísérelne meg passzív öngyilkosságot; hihetetlen színvonalat produkált, és ez a legkevésbé sem elismerő megjegyzés.
 - Ez meg ki? - kérdezte elővéve a jobbik modorát, a Kath-nél némiképp idősebbnek tűnő srácra pillantva, nem különösebb érdeklődéssel, de nem is megvetően, inkább csak érzékeltetve, mennyire mélységesen feleslegesnek gondolta a másik jelenlétét.
Merthogy akármit terveztek, ebből hazaút lesz, bizony.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. július 20. 13:55 Ugrás a poszthoz

Norvégia, Oslo
július 20., 23:51

Kath

Mindenféle különösebb reakció nélkül hagyta, hogy Kath átvegye a poharat és igyon belőle - csak tudná, minek, a koffein rá valószínűleg nem sok hatással van, de ha ez a lány szíve vágya, megkaphatja.
 - Japp. És jogosan - válaszolta, rámutatva a tényre, hogy Norvégiában voltak, nem pedig a sarki kisbolt előtt futottak össze, és fogadni mert volna, hogy a lánynak semmi keresnivalója itt. Az ő fogalmai szerint legalábbis semmiképp.
Egy bólintással elraktározta magában a bátyjáról szóló információt, valóban hasonlítottak egy kicsit - a tekintetük mindenesetre ugyanolyan volt, legfeljebb a fiú némiképp harciasabb szikrával nézte a világot -, de Seren felől a lány norvég szeretője is lehetett volna a jelenlévő, csak annyira foglalkoztatta a férfit, hogy detektálta jelenlétét és elkönyvelte, hogy az agyahagyás családi vonás.
Pillantásával követte a srác mozdulatát, de nem rántott pálcát vagy akár emelkedett fel a padról, amelyen ült - a kakaskodás nem az ő stílusa -, ellenben olyan hidegen nézett rá, melytől jobb napjain szó szerint megfagyott a levegő. Kath azonban gyorsan hárított, lényegében lefogva kissé forrófejű bátyját, majd útnak indította a fiút, Seren pedig meglepve látta, az milyen engedelmesen tűnt el a norvég éjszakában.
Átvette a papírt, hallgatva Kath hozzáfűzését; szürke íriszei gyorsan futottak végig a sorokon, és nem kellett géniuszi tehetség ahhoz, hogy megértse, mi folyik itt.
A felfedezés heveny önpusztítási ingert váltott ki belőle: nehezen döntötte el, hogy fejelje le a falat, vagy inkább ragadjon pisztolyt és lője magát fejbe, de ez az egész már fizikailag fájt.
 - Hidd el, a muglik nem különösebben zavarnak - rántott egyet a vállán, mielőtt még bármit is reagált volna a pergamenen olvasott sorokkal kapcsolatban. Igaz, még egyszer biztosan nem fog villámeregetésbe fogni varázstalanok orra előtt, de gondolkodásmódja nem sokat fejlődött. Legfeljebb törli az emlékeiket, nem nagy cucc, a minisztériummal meg foglalkozik utólag.
 - Briliáns terv, olyan jól megkomponált. Látszik, hogy időt és energiát fektettél abba, hogy minden részlet a helyén legyen, és semmi bukkanó ne jöhessen közbe. Hihetetlen, mennyit fejlődtél a legutóbbi alkalom óta - jelentette ki, hangjában mélységes gúnnyal. Nem értette meg, hogy lehet ilyen hülyeséget csinálni.
 - Szavamat adom, hogy nem káros az egészségre az esetenkénti gondolkodás. A bátyáddal most együtt próbálhatjátok ki, biztos van családi kedvezmény - tette még hozzá, ugyanis az egy dolog volt, hogy Kath fejjel fut a falnak, ráadásul teljesen önként teszi mindezt, az pedig egy másik, hogy bátyja - akinek elvileg vigyáznia kellene rá, vagy mifene, úgy hallotta, ez a testvéri felosztás működik - mindezt nemcsak hagyja, hanem asszisztál is mellé.
 - Előbb teszünk egy kis kitérőt...úgy hallottam, Norvégiában a börtönök és az elmegyógyintézetek is nagyon kényelmesek és biztos van vámpírrács, választhatsz, és monddcsak, te teljesen megvesztél? - kérdezte, csak amolyan marginális információként, elvégre mi sem normálisabb, mint rohanni azok felé, akik többen vannak, tapasztaltabbak, erősebbek, és főként: határozott céljuk, hogy ide gyere. Ennyi erővel csinálhatna magának egy transzparenst "ölj meg, járókelő!" felirattal, az valószínűleg gyorsabb lenne és kielégítőbb volna az eredmény is, de ki tudja, szemmel láthatóan Kath-nek nagyon tetszik, ha kínozzák, úgyhogy lehet mégiscsak ügyesebb volt itt kikötni.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. július 20. 14:04
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. július 20. 15:23 Ugrás a poszthoz



Norvégia, Oslo
Kath

A választ egy szemforgatással díjazta; Kath úgy beszélt, mintha még soha, semmi nem történt volna az ilyen kiruccanásai alkalmával, és csak Seren csinált volna az egészből nagy ügyet, akire egyébként is jellemző volt, hogy túlféltette a diákjait, mert annyira törődő és decens lelkületű ember volt.
 - Miért, igen? Amint kiteszed a lábad a birtokról felügyelet nélkül, véres roncsként jössz vissza, bocs, hogy megvannak a kétségeim - mutatott rá, mert ez tényleg tendencia volt.
Az elregélt kifogások, melyek szerint mégis most volt a legideálisabb időpont a vámpírvadászhoz tett vizitre, nem különösebben hatották meg, lévén nem kellett feltétlenül ott lennie ahhoz, hogy tartósított húspogácsát varázsoljon a lányból.
 - Te pedig tényleg azt hiszed, hogy semmiféle védővarázslat vagy jelzőbűbáj nincs a házán, csak úgy elutazgat, anélkül, hogy bármi biztonsági intézkedést tenne az esetleges betolakodók ellen - nézett rá kétkedőn. Feltételezte, hogy az illető, akiről szó volt, nem volt teljesen eszköztelen a szakmában, még legálisan is rengeteg randa dolgot lehetett védekezésként használni, és még ha nem is értett hozzá, voltak cégek, amelyek ezt potom pénzért megcsinálták. Ha Kath képes is volt ezeken a bűbájokon észrevétlenül átjutni, ami erősen kétséges, lévén nem tudta hatástalanítani őket varázstudás nélkül, még akkor is belefuthat egy-egy megfigyelőrendszerbe, amelyek nem ordítozzák, hogy "most megvagy", épp csak közvetítik az információt a tulajdonos felé, aki igen gyorsan felbukkanhat. Akár többedmagával is.
A bátyjáról valóban nem ejtett több szót, ennek ellenére továbbra is megvolt a véleménye, s ez cseppet sem volt hízelgő, de nem tette szóvá. Az mindenesetre megfogalmazódott benne, hogy érdemes volna felvenni a kapcsolatot a sráccal, és átadni neki egy összeállított listát, mely a "Hogyan nem hagyjuk, hogy a vámpír kishúgunk temetőtöltelékké váljon" címet viseli.  
 - Elképesztő vagy - csóválta meg a fejét, és nem, ezúttal ez sem dicséret volt.
A lány hátat fordított neki és elrobogott anélkül, hogy visszanézett volna, ő pedig ezt kihasználva lovagias lelkülettől vezérelve nemes egyszerűséggel utánaküldött egy átkot, mégpedig az Illigót, ami nem túl feltűnő mugliszemmel sem, lévén mindössze annyi a hatása, hogy nem engedi a lányt egy másfél méteres körből kilépni.
De legalább most nem kellett megállapítania, hogy vajon mennyiben különbözik a norvég beton a magyartól, esetleg az olasztól.
Egy-két mugli kérdő pillantásától kísérve - az átkot kísérő fényt nem lehetett eltüntetni, de könnyen betudható volt annak, hogy szimplán káprázott a szemük, Serent pedig egyébként sem érdekelték túlzottan - belopta a közöttük húzódó távolságot, majd megállt Kath mellett.
Kedve lett volna közölni vele, hogy rosszabb, mint egy tizenkét éves hercegnő, már ami a hisztit és az akaratosságot illeti, de végül csak összefonta maga előtt a karjait, s némán várta, hogy a vemp felfogja az üzenetet: nem rohanhat fejjel a falnak.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. július 20. 18:49 Ugrás a poszthoz

Norvégia, Oslo
Kath

 - Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg ne úgy gyere vissza?! - csattant fel ő is, a lány hangneme egyszerűen irritálta. Kath pillanatok alatt képes volt úgy felhúzni, mint senki halandó eddig, de tekintve, hogy a lány nem is tartozik az említett kategóriába, talán nem is annyira meglepő. Mindenesetre határozott késztetést érzett rá, hogy a maradék kávét ne magába öntse, hanem a lány haját díszítse vele, vagy csak szimplán hozzávágja, de végül uralkodott magán, és csak ujjvégei fehéredtek el a papírpohár szorongatásától.
Elképesztő, hogy Kath még a firenzei eset után is képes volt lényegében vakon berontani egy vadidegen országba, hogy ő most itt mindent helyretesz, noha szemmel láthatóan gőze sem volt róla, hogy ezt milyen módszerrel fogja megtenni, de azért ő megy, elvégre mi baj történhetne?
Igaz, tényleg semmi, egyáltalán nem jellemző az ilyesmi.
 - Ezt te sem gondoltad komolyan - fortyant fel ismételten, bár nagyságrendekkel nyugodtabban, mint az előző alkalommal. - Halhatatlan vagy, nem ölhetetlen - tette hozzá egy szemforgatás kíséretében, annyira egyértelmű volt, hogy Kath meggyőződése, hogy a vámpírsága közel mindentől megvédi, pedig korántsem ez a helyzet.
 - Nem annak lett szánva - forgatta a szemeit, nem igazán akarta hagyni, hogy elviccelje a témát, egyszerűen nem volt rá vevő. Valahogy meg akarta értetni Kath-tel, hogy ha valakik vadásznak rá, egyszerűen nem az a megoldás, hogy a kezükre játszik és kirohan a nagyvilágba, mert így készpénznek vehette, hogy nem éri meg a húszat.
A rellonos láthatóan nem volt elragadtatva a ténytől, hogy nem mehet tovább, ahogy attól sem, hogy márpedig Serent nem lehet ilyen könnyen lerázni, akkor nem, ha nem tervezett önszántából is távozni, márpedig most nem készült csak úgy lelécelni. A kifakadást hallgatva megcsóválta a fejét, egyszerűen hihetetlen, mit le nem vágtak az utca közepén; még szerencse, hogy éjféltájt annyira nem volt nagy tumultus, hogy mindenki őket nézze, de kaptak néhány kérdő pillantást.
 - Ne legyél már ennyire gyerek, hogy lenne mindegy? - kérdezte felvont szemöldökkel. Ő nem készült nagymonológgal arról, hogy Kath fontos-e vagy sem, sőt, rendes esetben egy ilyen megszólalás után nemes egyszerűséggel hagyná is a másikat, had rohanjon a vesztébe, de...de a folyosón történtek után nem tehette ezt meg, ennyivel tartozott a lánynak. Akármennyire is profin tett úgy, mintha az ég világon semmi nem történt volna, nem felejtette el, hogy Kath min segítette át.
 - Értsd már meg, hogy nem az a lényeg, képzeld el, nem az éghajlat miatt hoppanáltam Norvégiába - válaszolta arra a megjegyzésre, hogy Kath nem készült a küszöbén toporogva a segítségéért esedezni, mert egyértelműnek vette, hogy a férfi számára ez teher.
Kedve lett volna megjegyezni, hogy márpedig jót tenne Kath-nek, ha néhány napra cellába dobnák és eltüntetnék a kulcsot, de volt egy olyan érzése, hogy a lány nem díjazta volna a humorát.
 - Amint lehiggadsz, elengedlek. Ha tiszta fejjel átgondolod, nem pedig dacból rohansz el, és úgy is menni akarsz, ám legyen, én nem fogok könyörögni - jegyezte meg. Tudta, hogy ezzel ultimátumot adott Katherine-nek, de nem érdekelte, a lányra bízta a döntést, hogy mit csinál, ő pedig ennek megfelelően készült reagálni, noha lehet, ennek az egésznek semmi értelme nem volt, és a lány bele sem gondol a helyzetbe, csak megy tovább.
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. július 21. 17:15 Ugrás a poszthoz

Kath

Megcsóválta a fejét, de nem szólt; a szócséplés felesleges lett volna, nem lett volna értelme magyaráznia, ha Kath nem jött rá magától. Megkérdezte volna, hogy mégis mi erre a biztosítéka - mi garantálja, hogy nem lesz semmi baj? -, hiszen a dolgok egyáltalán nem így működnek, ám végül nem tette. Hiábavalónak érezte ittlétét, valószínűleg akkor is több eredményt érne el az észérveivel, ha a talpuk alatt futó macskaköveket próbálná meggyőzni.
 - Hallottad mit mondtál? Mi ez a "ha meghalok legalább..." duma? - kérdezett vissza ahelyett, hogy megmagyarázta volna, pontosan miért gondolja, hogy Kath úgy viselkedik, mint egy gyerek. Könyörgöm, ilyet senki nem mondhat komolyan, mert ez már tényleg üti a hiszti kategóriáját, attól pedig Seren villámgyorsan heveny orrvérzést fog kapni, ha Katherine folytatni kívánja.
 - Te teljesen menthetetlen vagy. Ez a mániád, vagy mi? De ha szeretnéd, hogy ahelyett, hogy bezárlak, inkább megismertetlek a norvég betonnal is, még bepótolhatjuk, az megfelelő megállítási módszer lenne? - vonta fel a szemöldökét. Most őszintén az volt a baj, hogy milyen módszerrel állította meg? Az volt a lényeg, hogy megállt.
 - Pedig azt mondják, egészséges - jegyezte meg. - Általában? - akadt meg a kifejezésen; ha emléke nem csalt, márpedig nem szokása, ez eddig egyszer fordult elő, és akkor igen jó indoka volt rá, úgyhogy nem értette a rágalmazó hangnemet.  
- Már megbocsáss, de felsorolnál nekem három alkalmat, amikor elfutottam bármi elől is? - vágott vissza, mert ez azért mégiscsak sértette a büszkeségét, ő nem szokott elfutni, vagy legalábbis nem olyan gyakran, mint ahogy azt a lány állította. Oké, hajlamos volt kerülni embereket - és a velük járó kényelmetlen helyzeteket -, de ez korántsem számított menekülésnek, és főként nem olyan gyávaságnak, mint ami a lány szavai mögött rejlett.  
Mégis, miért lenne itt?
 - Hát nem a kávéért, az biztos - húzta el a száját a fekete löttyöt szemlélve. -  Meg akartam nézni a fjordokat, úgy hallottam, nem rossz program. Szerinted miért vagyok itt? - dobta vissza a kérdést, lévén...tényleg...miért is volt itt?
Kath következő kijelentését hallva hitetlenkedve pislogott - na ez a vonulata a lány cselekedeteinek még nem kifejezetten hívta fel Seren figyelmét, úgyhogy némiképp nehezére is esett befogadni.
 - Kicsit más benyomást tettél, amikor megfordultál és elrobogtál azzal a kijelentéssel, idézem, "oda fogok menni, és megvárom, amíg te ebben megakadályozol". És ha éppenséggel tudni akarod, igen, baromira ellenzem, hogy folyton ezt csinálod - mondta, megnyomva az egyik szót. Ha esetleg nem fejezte volna ki eddig magát elég ékesen, mostanra Kath biztos lehetett abban, hogy a férfi nem akarta, hogy egy ilyen kaliberű meggondolatlanságba keverje magát.
 - Viszont nem vagyok senkid, hogy megszabjam, mit csinálhatsz - jegyezte meg, és elengedte a varázslatot, ami eddig fogva tartotta a rellonost. Eddigre úgyis rájött, hogy meggyőzni nemigen fogja a másikat - a bűbáj azt szolgálta volna, hogy Kath álljon meg és hallgassa végig -, annak pedig nem lett volna értelme, ha most fogja a lány kezét és elhoppanál: ideig-óráig talán eltünteti a problémát, de biztos, hogy nem lesz tartós.
 - Menj, ha akarsz. Ez az utolsó alkalom, hogy figyelmeztetlek, többször nem fogok beleszólni, sem követni. Te döntesz - mondta, de nem fordult meg, hogy elmenjen - merthogy nem fut el -, csak összefonta a karjait maga előtt, s várta a másik reakcióját.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. július 21. 17:18
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. július 24. 02:15 Ugrás a poszthoz

Norvégia, Oslo
Kath


- Nyársald őket vissza - ajánlotta a lehetőséget egy vigyorral. Őt személy szerint teljesen hidegen hagyta, min csámcsognak a kastélylakók, elvégre valami mindig akad, ő pedig többször kerül a célkeresztbe, mint ahányszor nem, tehát sokkal könnyebb az élete úgy, ha az egészet egy az egyben ignorálja.
 - Nem elfutok, csak olyan elvárásokat raksz elém, amelyeket egyszerűen nem tudok teljesíteni - rázta meg a fejét. Voltak dolgok, amiket nem tudott másik embernek elmondani, vagy bevallani, gondolatok és emlékek, melyek megfoghatatlanul s talán észrevétlenül, de mindig ott vannak, Kath pedig valami sokadik érzéktől vezérelve hajlamos volt rájuk tenyerelni. Érzések, melyekre nem volt képes - bizalom, empátia, őszinteség -, mégis, mintha elvárás lett volna. Ezek előtt Seren tehetetlenül állt: nem tudott, nem akart változni, Kath pedig vagy elviselte, hogy falakba ütközik, vagy csak még több akadállyal találta szemben magát.
 - Tényleg hülyén hangzik - állapította meg egy vigyorral. - Mellesleg te döntöd el, része akarsz-e lenni a hullámvasútnak, vagy sem. Bármikor kiszállhatsz - vonta meg a vállát, lényegében szabad utat adva a lánynak, hogy ha kedve úgy tartja, nyugodtan lépjen ki Seren életéből, a férfi képes lett volna élni a gondolattal.
 - Ahogy te nem szereted, hogy eldöntik helyetted, mire van szükséged és mire nincs, én sem. Majd ha úgy határozok, hogy szeretnék én lenni a társaság középpontja, szólok - mordult fel kicsit, de nem volt ingerült, egyszerűen csak elege lett belőle, hogy mindenki erre koncentrál, mintha egy nem túl értelmes ötéves lenne, és nem lenne képes rájönni, hogy mivel tehetné fantasztikussá és páratlanná a létezését. Valószínűleg nem azért nem érintkezett az emberekkel, mert annyira hatalmas kedvet érzett hozzá, csak nem tudta, hogy ez lenne a kulcs a boldogságához.
Arra, hogy Kathnek mire van szüksége, nem tudott mit mondani - mert hogy abban biztos volt, hogy nem Serenre, az is tuti, de nem szólt, hallgatásával jelezve csak a lánynak, hogy ezzel a kijelentésével nem tud mit kezdeni. Ha szüksége van emberekre, keressen magának néhányat.
A bocsánatkérést egy biccentéssel fogadta; ő is pontosan így gondolta, hát nem csodálatos?
 - Nem készülök sehová menni - jegyezte meg félvállról, amikor Kath kifakadt, hogy nem akarja elveszíteni, s csak magában tett róla jelzést, hogy a lány nem veszíthet el valamit, ami soha nem volt az övé. Igen, bírta a lányt, igen, jó volt vele beszélgetni, vagy oda-vissza szájkaratézni, de kötelességtudaton kívül semmit nem érzett az irányába.
Semmit nem érzett senki irányába.
 - Nem foglak hátba szúrni, sőt, gyomorszájon se, és még karót sem akarok magamnál hordani - vigyorodott el. - Viszont a vempek igen, ha sokáig maradunk itt, a kastélyon kívül - világított rá.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. július 24. 02:17
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. augusztus 2. 19:42 Ugrás a poszthoz

Chaske, nálatok nem módi az esőtánc? xd
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. augusztus 2. 20:01 Ugrás a poszthoz

igen, mintha egy kicsit túllőttetek volna a célon XD
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. szeptember 11. 22:57 Ugrás a poszthoz

Emma, tetszik a képed Cheesy
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 9. 15:57 Ugrás a poszthoz

Pontszerzési lehetőségek az oldalon


Pontokat a diákkarakterek tudnak szerezni házuknak, a tanév végén a legtöbbet gyűjtő ház nyeri el a házkupát. Sokrétű lehetőségek állnak rendelkezésre a pontszerzésre, de ezeknek egy része multikarakterrel nem elérhető, csak ha az adott karakter pontszerzőnek van beállítva! Tehát itt most csak a főkarakterek pontszerzéséről van szó. Multikarakterek lehetőségeiről részletesebben egy hozzászólással lejjebb.

I. Tanulmányok

Tanévenként maximálisan 550 pontot gyűjthet össze egy személy egy tantárgyból, minden pályázatot, órai pontot és szorgalmit beleszámítva. Az új tanévben a diák ismét 0 pontról indul!

1. Szorgalmi feladatok
A tantárgyakhoz a tananyagok mellett szorgalmifeladat-lista is elérhető. Ezeket a tanár követelményei szerint megoldva, és neki bagolypostán beküldve pontokat lehet szerezni.

Az szorgalmi feladatokra vonatkozó szabályok:
 • Egy szorgalmi feladat maximum 20 pontot érhet. Ezt a feladataikhoz mérten a tanárok osztják fel. (Lehet, hogy csak 10 pontos feladatokat ír ki, lehet olyan, akinél mindegyik 20 pontos.)
 • Dicséretpont nem adható.
 • Ha valamelyik munka nagyon kiemelkedő, tehát színvonalban és mennyiségben is jócskán meghaladja az átlagot, akkor megkaphatja a szorgalmi feladatra járó maximális pont kétszeresét (mintha két szorgalmit küldött volna be és így is számolandó). Ezeket a munkákat azonban minden esetben el kell küldeni a navigátorok egyikének ellenőrzésre, aki jogtalanság esetén felülbírálhatja a döntést.
 • A kreatív szorgalmikat (amelyek nem megadott válaszokat igényelnek, hanem mondjuk novella-/versírás, stb) többször is be lehet küldeni, de egy szorgalmit tanévenként maximum 10-szer. (Ha a tanár máshogy nem rendelkezik, következő tanévben "lenullázódnak" ezek a számok, új munkákat lehet készíteni ezekre a feladatokra.)
 • A tanár a saját tárgyából diákkarakterével pontot nem szerezhet szorgalmizással.
 • Olyan tantárgyból nem küldhetnek a diákok szorgalmit, amit nem tanulnak.

2. Tanórák
  • Tartható szerepjátékosan, és interaktív chates formában is. A tanórán egy diáknak legfeljebb 40 pont osztható ki.
  • Mindezek felett, a résztvevőknek a tanár külön házi feladatot oszthat. Ennek beküldésével még maximum 10 pont szerezhető, minden esetben határidős feladat, és csak az órán is megjelent küldheti be.
  • Saját tárgyból diákkarakterrel pontot nem szerezhet tanórával senki.

3. Tanulmányi pályázatok
  • Pályázatot minden tanár hirdethet a tantárgyához. A tárgyat tanulók és nem tanulók számára egyaránt nyitott lehet ez, csak pontozásban tér el!
  • Minden tanár hirdethet pontszerző versenyt. Ennek lényege: a tanévben az adott tantárgyból legtöbb pontot szerző diákot a tanár jutalmazza. Lehetséges nyeremény ilyenkor év végi vizsgán üres dolgozatra Kiváló (Várakozáson felüli, Elfogadható) érdemjegy az első (második, harmadik) helyezettnek; és/vagy maximum 30 (25 és 20) pont az első (második, harmadik) helyezettnek.
  • Saját tárgyból pontot nem szerezhet pályázattal a tanár.
  • Az egy területre koncentráló pályázatok. (Egy témás./Egy kategóriás.)
    Tárgyat tanuló diák esetén:
    Egy pályázatra egy diáktól maximum két munka érkezhet, minden további szerepjátékosan honorálható csak (vizsgamentességgel például). A megszavazott első, második, harmadik helyezett (50-40-30) a pontokat megkaphatja, valamint a további művek 15-20 pontot.
    Tárgyat nem tanuló diák esetén: Egy pályázatra egy diáktól maximum két munka érkezhet, több nem értékelhető. A megszavazott első, második, harmadik helyezett a szokottnál kevesebb (25-20-15) pontokat megkaphatja, valamint a további művek 10 pontot.
  • A több területre koncentráló pályázatok, vagy kisebb dolgokat igénylőek. (Több témás./Több alkategóriás./Több művet váró.)
    Tárgyat tanuló diák esetén: A pályázatok kiadásakor és értékelésekor a pontozás legyen arányos a befektetett energiával, igényes munkákat várjunk el diákjainktól! Ha valaki nem biztos a dolgában, egy bizonyos feladatért mennyi pontot érdemes maximum kiosztani, bátran kérdezze meg a felelős Navigátort! Ez esetben maximum 40 pont/fő osztható ki egy pályázatkor, nincs megszabva általunk, ez hány művet jelent, a tanár dönti el. Itt kisebb dolgok (Képek készítése pár pontért, fotók beküldése...stb.) adódnak össze, kevesebb pontokból. Extra díjazás (első, második, harmadik helyezett) nincs, itt is járhat vizsgamentesség, ha a tanár úgy véli.
    Tárgyat nem tanuló diák esetén: A pályázatok kiadásakor és értékelésekor a pontozás legyen arányos a befektetett energiával, igényes munkákat várjunk el diákjainktól! Ha valaki nem biztos a dolgában, egy bizonyos feladatért mennyi pontot érdemes maximum kiosztani, bátran kérdezze meg a felelős Navigátort! Ezesetben maximum 20 pont/fő osztható ki egy pályázatkor, nincs megszabva általunk, ez hány művet jelent, a tanár dönti el. Itt kisebb dolgok (Képek készítése pár pontért, fotók beküldése...stb.) adódnak össze, kevesebb pontokból. Extra díjazás (első, második, harmadik helyezett) nincs.

4. Tanársegédi munka
  • A tanársegéd egy megtartott óráért 20 pontot kaphat maximálisan a tanártól.
  • A tanársegédet munkájáért az évben egyszer, maximum 50 ponttal, és/vagy az év végi vizsgán üres vizsgalapra Kiváló érdemjeggyel honorálhatja, ha úgy dönt. Ezt vagy a poszt betöltésének kezdetén a pályázattal kapja meg a diák, vagy év végén. De mindenképpen csak egyszer!
  • Ha a tanársegéd teljes tanórákat ír meg, az olyan nagy munka, amelyért pontjutalom járhat. Az oktató dönti el, díjazza-e ilyen módon tanársegédét, ennek maximális értéke óránként 20 pont lehet, és mint a kreatív feladatoknál, itt sem érkezhet egy tanévben 10-nél több a tanárhoz.


II. A Házak nyújtotta lehetőségek

1. Belső pályázatok
A házvezető vezénylésével minden ház saját maga indíthat pályázatokat diákjai számára. Ezekből maximum 4 db lehet tanévenként. A többfordulós pályázatok egy pályázatnak számítanak, amennyiben a fordulók száma nem haladja meg az 5-öt.

2. Házblog és tevékenység
Minden ház rendelkezik egy saját bloggal is. Az ebbe való cikkírást havonta díjazzák. Posztonként maximum 10 pont adható, és egy karakter 30 pontnál többet havonta nem szerezhet. Házblogba többedik házkarakter is írhat pontért cikket.

3. Kviddics
A kviddicskupáért folyó küzdelemben minden meccs nyertes csapata 70 pontot szerez a házának. (Döntetlen esetén a két házat 35-35 pont illeti meg.) Ezen felül a kiemelkedő aktívságért és év végi eredményekért plusz pontokat ítélhet meg a játékvezető, fejenként maximum 15-20 pontot!


III. Diákkörök, tevékenységek

1. Edictum
A Bagolykő iskolaújságjába írt cikkekért darabonként 10 pontot lehet szerezni.

2. DÖK
A diákönkormányzat tagjaként aktivitás szerint havi maximum 30 pontot lehet szerezni.

3. Színjátszó
A színjátszósok aktivitás és műsorban való részvétel, segítés szerint alkalmanként pontokban részesülnek. Ez sem haladhatja meg a 30 pontot egy hónapban.


IV. Egyéb lehetőségek

Rendszertelen időközönként a Staff is hirdethet pályázatot (pl. témaíró, képkereső), DÖK-ös rendezvények játékain lehet gyűjteni, vagy egyéb módon lehet növelni a házkupában a ház pontjait. Ezekről a Hírek oldalon értesülhet bárki.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. október 24. 12:57
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 23. 02:22 Ugrás a poszthoz

Újvári Adria - 2013.11.22. 23:29
Szerintem én is megjegyzem *_* ha lesz időm kiolvasom *_*
Tényleg, én vizsgamódszer könyvet is akartam olvasni xD


vizsgamódszerek Cheesy (aszondják kikísérletezték, hogy működnek):
 - vegyél annyiféle rágót, ahány tárgyad van, és ha tanulás közben epreset rágtál, vizsga közben is tedd azt Cheesy
 - ha beengednek a terembe, ahol később vizsgázni fogsz, a nehéz részeket ott tanuld meg, a környezet miatt könnyebben beugrik Cheesy

Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 23. 13:44 Ugrás a poszthoz

hát igen, mondjuk szerintem főleg olyan helyzetekben hasznos, amikor az ember úgyis tudja hogy lehetetlen hogy mindent megjegyezzen Cheesy meg sokszor egyébként se nagyon merül fel az életben, hogy használjuk, és el lehet felejteni amint kiléptünk a teremből XD

puskázás témában én is guilty vagyok, de mentségemre szóljon hogy nálunk nagyon kevés tanárnál lehetséges XD a legtöbbnek elég rád néznie és megmondja hogy van-e puskád XD
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. november 23. 13:45
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 23. 13:48 Ugrás a poszthoz

ez eléggé emberfüggő Cheesy attól függ, mennyi az alap aktivitásszintje a személynek Smiley ha egy normál helyzetben is szorongó, akkor vizsgánál megőrül és semmire nem emlékszik, ha nem annyira, akkor csak gyorsabban működik az agya Cheesy
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 23. 13:58 Ugrás a poszthoz

ez tök pozitív Cheesy Cheesy én általában nyomás ide vagy oda elb***om az időmet és próbálok mindent besűríteni egy-két napba XD
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 23. 14:01 Ugrás a poszthoz

Még nem, ezeket ebben a félévben tanultam bioszból, úgyhogy a mostani vizsgaidőszakra lesznek aktuálisak XD mondjuk a termes nálunk nem működik, mert mindent zárnak amint vége az órának :/
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 23. 14:32 Ugrás a poszthoz

Véda, ne örülj neki ennyire kérlek XDXXD de szerencsére ez az utolsó félévem *---*

Tilda, ez már komolyan megfordult a fejemben, csak valahogy ki is kéne jutni, és rács van az ablakokon XD

Kiva, semmi csúnyát nem mondtam ^^ még... XD
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. november 23. 14:33
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 23. 14:39 Ugrás a poszthoz

bizonyos mennyiségben én is, csak ez már túlmutat azon a mennyiségen XD

köszönöm XDDX
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 23. 14:54 Ugrás a poszthoz

szerintem semmi gond nincs vele Cheesy

Védus, mivel szinte csak azt tanulok....engem is XD
Seren E. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. november 29. 13:20 Ugrás a poszthoz

Kérvényírási kisokos


Egyes dolgok eléréséért a Navigátorokhoz kell fordulnod egy kérvénnyel, mert az ő engedélyük szükséges hozzá. Ilyen például, ha különleges varázslényt szeretnél háziállatként tartani, vagy más, rendhagyó dolgot kijátszani a fórumon; esetleg olyan igényed van, amelyhez adminisztrátori segítség szükséges (például név- vagy házváltás).
A kérvényedet küldd el bagolyban valamelyik Navigátornak (a Navigátorok felsorolását a Tanárok lista alja felé találod: katt). Címzetted közvetíti az előterjesztést a többi Navigátor felé, és pár napon belül megkapod a döntést ügyedben.

Minden kérvényre vonatkoznak az alábbi követelmények, melyek nem teljesülése esetén a Navigátorok akár el is utasíthatják azt:
  • helyesírás: kérünk Titeket, hogy olvassátok át a kérelmeteket figyelmesen, ügyeljetek arra a munkára, amit kiadtok a kezeitek közül, hiszen, ha egy szerepjátékos hozzászólásotok esetén igényesek vagytok, egy kérvénynél is meg kell legyen ez a mentalitás;
  • formaiság: szeretnénk, ha ezek sorkizárt formátumban érkeznének meg hozzánk, többek között azért, mert sokkal rendezettebb és szebb külsőt ad, mely tükrözi, hogy nem csupán a beltartalomra, hanem a külcsínre is odafigyeltek; a választott betűtípus pedig minden esetben legyen olvasható (nem baj, ha valaki szereti a kalligrafikus megjelenést, viszont gondoljatok bele, hogy nekünk adott esetben 5+ oldalban kell ezt olvasnunk, komplex karakter esetén nem is egyszer);
  • egységesség: kimondottan szeretjük a fantáziadús vagy kreatív megvalósításokat, azonban fontos, hogy egy bizonyos elképzelés mentén haladjon egy kérvény, tehát ne tartalmazzon egymástól élesen elütő formázást (legyen szó színről, betűtípusról, félkövérről vagy dőltről), legyen valamiféle konzisztencia a megjelenésben is, ne csak a tartalomban;
  • fogalmazás: egy mondat tartalmazzon minden szükséges elemet, legyenek a szavak megfelelően ragozva, a leírni kívánt gondolattól függően tartalmazzon alanyt és állítmányt, kerüljétek az értelmetlen, kacifántos megfogalmazásokat; illetőleg amennyiben megoldható, tartózkodjatok a folyamatos szóismétléstől, legyetek ugyanolyan választékosak, ahogyan egy hozzászólásotokban fejeznétek ki magatokat;
  • rokoni szál: kérünk mindenkit, hogy amennyiben egy már létező (akár jelenleg emlékkarakteri státuszban lévő) karakterhez vagy egy, már a világalkotásban szereplő személyhez kíván rokoni vagy bármely szálon multit hozni, legyen kedves megkeresni az illetékes álmodót (ha nem ismeri, akkor írni egy navigátornak, hogy segítsen a kapcsolatfelvételben) és a beleegyezését kérni, egyéb esetben kénytelenek leszünk azonnal visszautasítani a kérelmet!

Az alábbiakban az általános kérvényre találsz sablont, és néhány gyakori kérvénytípus követelményeit is bemutatjuk.

Tartalomjegyzék:
Általános kérvény
Multikarakter igénylése
Névváltoztatás
Évfolyamlépés
Házváltás
Kukucsjog igénylése
Különleges állat birtoklása
Különleges tárgy birtoklása
Különleges varázslat megtanulása
Különleges képesség/faj igénylése
Emlékkarakter újra aktívvá tétele


Utoljára módosította:Ambrózy Henrik, 2020. július 29. 11:22
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Seren E. Weaver összes hozzászólása (91 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel