Sharlotte Johanson

Ahogy meglátta az asztalon terpeszkedő dolgozatstócot, legszívesebben fejjel ment volna a falnak, de azzal valószínűleg nem könnyítette volna meg a javítás gyorsaságát. A tegnapi események még mindig élénken éltek az emlékezetében, és zavaróbbnál zavaróbb gondolatok kergették egymást a fejében, de úgy vélte, az idiótábbnál idiótább diákok fogalmazásai valószínűleg majd segítenek kikapcsolni az agyát - vagy elveszíteni, ha már ott tartunk. Mindig is utált javítani, a hülyeség fizikai fájdalmat okozott neki, de nem sokat tehetett a dolog ellen, számonkérni muszáj, különben ellébecolják az óráját. Azt pedig SVK-n senki nem teheti meg.
A probléma azonban ott merült fel, hogy nemrég költözött új lakosztályba, földszinti kis irodáját otthagyva, és idegen volt még neki a környezet. Nemhogy otthon nem érezte magát, de egyenesen irritálta az új szoba, és mivel annyira nem volt mazochista, hogy a két kellemetlent összekösse, inkább a könyvtárat választotta osztályozásának színhelyéül.
Egy pálcamozdulattal lehajította a pergamenhalmot az egyik székre - ha az asztalra tette volna, félő lenne, hogy a magassága miatt eldőlne és inkább a padlót terítené be diákjai munkáival - igaz, másra egyik sem volt való. Mióta Nothart elballagott, nem sok értelmes tanítványa maradt, akármennyire is utálta magának bevallani ezt a mondatot.
Kényelmes törökülésben helyezkedett el a széken, fekete inge ujját könyékig hajtotta és már neki is látott az első szöveg pásztázásának - T, mint Tragikus. Következő. Újabb. És így tovább.

Sharlotte

Mivel elég perceptív volt, a dolgozatjavítás meg egyébként sem foglalta le teljes agyi kapacitását - neuronjai egyébként is sikoltozva követtek el öngyilkosságot az olvasottak mentén -, szeme sarkából látta a mozgást, de nem törődött vele. A legtöbb diák már megtanulta, hogy ne jöjjön közel hozzá, ha ő nem kezdeményez, hacsak nincs valami nagyon fontos mondanivalója, a legtöbb tanárral pedig nemes egyszerűséggel nem volt több kapcsolata futó köszönésnél.
Soha nem volt kifejezetten társasági ember, és ez az utóbbi időben sem változott.
 - Marha - morgott magának, miközben áthúzta lényegében az egész lapot és csinos kis üzenetet biggyesztett a pergamen sarkára.
A körülötte járkáló személy alapjáraton nem érdekelte, elvégre egy könyvtárban voltak,  itt emberek is vannak - bármily meglepő ezt hallani. Amikor azonban teltek a másodpercek, és nem tudott megszabadulni az érzéstől, hogy nézik, kénytelen volt felpillantania - és érzékei nem csalták meg, tekintete valóban találkozott egy lány íriszeivel. Nem tudta hirtelen megállapítani, hogy tanítja-e, elvégre az utóbbi hat hónapban nem volt itt, úgyhogy kicsit lemaradt a név és arctanulásban, de ez a töretlen bámulás zavarta. Annak soha nem voltak normális okai.
 - Mondhatod - vetette oda, mivel feltételezte, hogy a diák esetleg kérdezni akar valamit, vagy közlendője van, nem pedig a két szép szeméért vagy sármos mosolyáért nézi őt. Most egyébként sem volt a topon - az időeltolódás megtette a hatását fejfájás terén, úgyhogy sápadtan és karikás szemekkel nem volt valami Casanova.
Letette a pennát az asztalra, de nem erőlködött túlságosan, hogy érdeklődést színleljen; igaz, nem volt kedve javítani, de beszélgetni se. Ő már csak ilyen élhetetlen ember volt, semmi se jó neki.

Dobrai Vanda

Némi kelletlenséggel, de inkább kifejezéstelen arccal sétált be a kávézóba. Ahogy az ajtó bájos csilingeléssel becsukódott mögötte - elérve, hogy Seren egy szemforgatással reagáljon -, pillantását végigjártatta a bent ülőkön, de mivel a keresett személyt nem találta, választott magának egy asztalt az egyik sarokban és letelepedett, kipakolva azt a néhány papirost, amit magával hozott.
A pincérnőtől rendelt egy kávét, és mialatt azt a bizonyos Dobrai Vandát várta, az ablakon kibámulva  kortyolta a keserű feketét. Igazából elég furcsának tartotta, hogy az igazgató pont őt választotta ki erre a feladatra, de azzal eddig is tisztában volt vele, hogy az öregnek meglehetősen furcsa a humora. Köztudott, hogy a tanári karból Seren az egyik legmizantrópabb, leginkább társaságkerülő ember, úgyhogy nemcsak meglepetésre, de konkrétan megrökönyödésre ad okot, hogy mégis ő lett a választott személy.
Bár lehet, az igazgató úgy gondolta, egy jövendő professzor legyen arra felkészülve, hogy a tanári kar nem minden tagja könnyen kezelhető és barátságos.
Mondjuk az is lehet, hogy a cirka négy év, amit már itt eltöltött tanítással, okot ad arra, hogy megbízhatóan meg tudja ítélni, ki az, aki megfelelő személy egy posztra, mielőtt még az igazgató elé járulna az illető, és huszonnégy évével korban is közelebb volt a jelölthöz, de Seren nem áltatta magát azzal, hogy kivételes tehetsége miatt lett kijelölve. Ezt bárki meg tudja csinálni.
Órájára pillantott; Dobrai késik. Nem biztos, hogy a legjobb benyomás, amit lehet tenni, bár még nem egy állásinterjún van, csak előkészítő beszélgetésen, de akkor is. Seren pontosan öt percet volt hajlandó még várni: ha a nő lemarad róla, magára vessen, így évzáráskor neki is van mit csinálnia, és ezek közé nem tartozik, hogy üres tekintettel meredjen a semmibe.

Bólintott, majd elfogadva a felajánlott kezet ő is üdvözölte a nőt - vagy inkább lányt, Dobrai ugyanis igencsak fiatalnak tűnt. Azt Seren sem vitatta, hogy határozottan szép hölgy volt, de nem is várt mást egy negyedvélától - a szebbik nemből pedig olyannyira elege volt pillanatnyilag, hogy túl nagy hatást nem tett rá ez a tény, épp csak konstatálta.
 - Semmi gond - válaszolta a szabadkozásra, mosolytalanul, de őszintén, elvégre tényleg nem volt még kriminális a késés; ha az lett volna, Seren közölte volna.
 - Kér valamit? - mutatott rá az itallapra, ugyanis látszott a lányon, hogy igencsak komolyan veszi ezt a találkozót, talán túl komolyan is, noha Seren csak adat- és benyomásgyűjtést végzett.
 - Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem rajtam múlik, hogy felveszik-e az állásra vagy sem. Én csak azért vagyok itt, hogy megbizonyosodjak róla, eleget tud a varázsvilágról annak ellenére, hogy ön nem gyakorolja a mágiát. Rendben? - kérdezett vissza automatikusan - igazából ez volt az egyik, a tanítás miatt berögzült szokása, noha nem feltételezte, hogy Vanda nem értené, amit mond.
Ha mindezzel megvoltak, és a lány esetleg felrakta a kérdéseit, Seren egy kézlegyintéssel eltüntette a csészéjét és elővette a pergameneket. Nem készült jegyzetelni, szerencsére a pennája azt megtette helyette, de esetleg megfeledkezni sem akart egy fontos kérdésről, mert az igazgató valószínűleg nem fogja vállon veregetni a hanyagságáért. Mostanság egyébként is össze kellett húznia magát, viselkedése nem sorolta a kedvencek közé.
 - Kezdjük is. Mesélje el, hogyan és mikor ismerkedett meg a varázsvilággal - vetette fel az első témát, s ahogy a lány beszélni kezdett, a penna követte mondanivalóját. Hasonlóan, mint amit az újságírók használtak, de nem pont; ez Seren saját fejlesztése volt még diákkorából, ami csak jegyzetelt, de nem költött történeteket, és nem szó szerint adta vissza a szöveget, csak a lényeget. Hasznos kis darabnak bizonyult, az biztos.

Vanda

A rendelést leadták, a kívánt ital megérkezett, Seren pedig anak a megnyugtató tapasztalatnak lehetett részese, hogy Vanda mindenképpen értelmesebb, mint a kezében tartott bögre, ami beláthatjuk, minden munkáltató szemében jó pont.
Azt azért némileg szórakoztatónak találta, hogy a lány arca mennyire nyugodtabb lett, mikor megtudta, nem Serenen múlik az állása - Weaver mindig is ászkirály volt az első benyomások terén, mint látható.
Vanda arcára pillantva egyértelmű volt, hogy valami nagyon motoszkál a fejében - pedig Seren őszintén nem rendelkezett semmi érzékkel abban, hogy hogyan kezelje az embereket. A lány viszont nem szólt, és ha egy másik helyzetben lettek volna, Seren valószínűleg nem kérdezett volna rá, de mivel megfordult a fejében, hogy fontos lehet, csak Vanda nem meri elmondani - mert alapból félénk, mert izgul, vagy ezernyi más okból -, úgy érezte, nem hagyhatja rá.
 - Igen? - vonta fel a szemöldökét kérdőn, talán némileg sürgetően, hogy az ilyen finomkodásokat a következőkben elkerülje. Őt az sem érdekelte volna, ha lány tajparaszt mivoltát úgy fejezi ki, hogy kolbásszal issza a kávét; személyes benyomásairól nem kívánt mély részletekig jelenteni. Minek? Egyébként sem lenne túl hihető az ő szájából, ráadásul fordított helyzetben valószínűleg ő is azt szeretné, ha bájos modorát békén hagyják. Igaz, Vanda egyelőre nem adott okot kifejezetten negatív véleményre.
Egy aprót biccentett, jelezve, hogy a lány származásáról már voltak ismeretei, de a csekkolás sosem árt. A penna halk karistolással követte szavait, Seren pedig hátradőlt a székében.
 - És hogyhogy ön nem tanult mágiát? Elméletileg egy kevés varázserővel rendelkeznie kellene mindenképpen - érdeklődött, lévén még az a negyedrész vélaság is feltételez valamennyit az örökölt mágiából, és bár lehet, strukturálatlan, de tanítható. Igaz, ez nem volt rajta a papíron, csak Serent érdekelte. Nem készült sok közbevetésre, de...na. Kíváncsi volt, ilyen téren mindenképpen.
 - Mit gondol, nem lesz nehéz a kastélyban boldogulnia mágia nélkül? Áram nyilvánvalóan nincs, elektronikus dolgokat így csak rúnával lehet használni, az ajtók nem kulccsal nyílnak, ilyesmire gondolok - tért át a következő témára.

Sharlotte

Pipa. Áthúzás. Áthúzás. Áthúzás. Hülye kölyök. Pipa. Miért nem működik az aeromágiám? Áthúzás. Pipa. Ez is Lyra hibája. Áthúzás. Áthúzás. Firka. Tintapaca. Remélem, soha a büdös életbe nem fog a szemem elé kerülni. Áthúzás. Áthúzás. Troll.
Csendes csodálója továbbra sem hagyott fel a Seren szerint nemcsak felesleges és értelmetlen, de merőben abnormális tevékenységével, úgyhogy a férfi más módszerrel próbálta megközelíteni a problémakört.
 - Te valami gyépés vagy, vagy mi? - tette fel az őt foglalkoztató kérdést, miközben arcára kiült a tanácstalanság. Nem tudott elképzelni egyetlen épeszű indokot sem, ami magába foglalta azt, hogy
a) hosszú perceken keresztül meredten nézzék
b) egyértelműen bunkó kijelentését viccesnek találják és vállvonogatással díjazzák
c) mindenféle szemmel látható ok nélkül röhögni kezdjenek rajta.
Ja, de, van egy indok, mégpedig az, hogy az illető totál zakkant.
 - Anyáddal beszélhetsz így, nem velem. Mit na? - kérdezett vissza talán kicsit túl határozottan. De úgy őszintén, ha a lány akart tőle valamit, márpedig akart tőle valamit, különben nem tett volna úgy, mintha olvasna, csak azért, hogy őt nézze, akkor mondja már meg, mi a retkes tebóváladékra vár?
Serent egyébként sem lehetett azzal vádolni, hogy modorát a Bukchingam Palace tanárai csiszolták, de ez egy kicsit részéről is erős volt - mentségére szóljon, hogy nem volt elnéző kedvében, és jó oka volt rá. Ha valaki pont őt és pont ilyenkor kívánja szórakozásainak középpontjául választani, magára vessen, amiért nem olvasta el a mellékelt használati utasítást, ami leginkább úgy szól, hogy "kerüld el minimum tíz méteres körzetben".

- Hát jó - vonta meg a vállát, de egy utolsó, fürkész pillantást még vetett a szembeülőre; úgy tűnt, valóban csak elgondolkodott, ahhoz meg Serennek igen kevés köze volt. Ja, és hogy hidegen hagyta, mint drogdílert a bankkártya? Lehet.
Bólintással jelezte, hogy ért és figyel - nem úgy, mint a diákjai általában, akik üres tekintettel merednek a semmibe, épphogy nem nyáladzva agyi kapacitásuk hiányában, bár ez lehet, csak az ő tanítási módszereinek hatástalanságát jellemzi. Ki tudja.
 - Éppenséggel vannak rá ketyerék, amikkel megoldható az ilyesmi, bár általában kvibliknek van kitalálva. Ennyi idősen lehet, nehéz lenne már elkezdeni tanulni - vetette fel, elvégre még a tizenöt évesekkel is nehéz elkezdeni, és ők vannak a legideálisabb korban. - A műszerekkel könnyebb boldogulni, de ezen majd ráér gondolkodni, ha megkapta az állást - tette még hozzá. Mindkét esetben reális esély volt rá,  hogy a felkészítést - ketyerekidolgozást Seren fogja végezni; ötven százalék, a másik esélyes Révay volt még, elvégre ő volt a BBT prof, a többiek meg inkább művészszakkört indítottak, mint rendes tárgyat.
Viccesen jött ki, hogy ő ragaszkodott a magázódáshoz, ellenben a lány nem - úgy tűnik, az ilyesmiről mindenképpen van mit tanulnia.
 - SVK-t, sötét varázslatok kivédését. Lényegében ötödik éve - válaszolt, bár igazából csak négy éve tanított rendesen, az ötödiket saját tanulmányaival párhuzamosan csinálta, de ennek részleteivel nem akarta fárasztani és untatni Vandát, meg nem is tartotta fontosnak. Magában jót somolygott azon, hogy a lány eddig bírta az egyoldalú kérdezősködést - tényleg elég feszélyező lehet, ezt Seren is elismerte, de ő élvezte. Valahogy mindig érzéke volt az abnormalitáshoz.
 - Tudja, mik azok az irtószerek? - nézett a lányra, belekérdezve a bájitaltan anyag közepébe. Ha tanítani akar, varázstalan avagy sem, valamennyi alapműveltséggel muszáj rendelkeznie. Nem a lehető legátlagosabb kérdés, de nem is annyira nehéz; alapvető.

Kimondhatatlanul irritálta a produkció, amit a kiscsaj mutatott be - türelme egyébként sem volt határtalan, de mostanában kifejezetten rövidre lett vágva, így az semmiképp nem fért bele, hogy tizenöt-tizenhat éves tinédzserek szemezzenek vele és tegyék a szépet. Az Isten szerelmére, Seren majd tíz évvel idősebb volt nála, a lány pedig egy hajszállal sem volt érettebb, mint azt a kora feltételezi.
Szemforgatva csóválta meg a fejét - miközben vagy öt országgal arrébb folytatta tanulmányait, egészen elfelejtkezett róla, milyen a Bagolykőben hímnemű egyednek lenni.
A hűvös hangra felpillantott, bár tekintetében együttérzés nem sok volt, inkább kelletlenség, az agresszív tónus pedig hangjából is tisztán kihallható volt.
 - Állj be a sorba. Azok közül, akiket most pillanatnyilag a könyvtárban látsz, fogadok, fele árva, másik fele csonkacsaládból jött, mert ide bizonyára titkos felvételi feltétel, hogy tragikus háttérrel rendelkezzen az illető, és legyen min keseregnie az öt év során. Ha meg a szimpátiámat akarod kicsikarni, próbálkozz valami mással, és kevésbé átlátszóan - tette helyre a lányt, nem kifejezetten meghatva a ténytől, hogy szemmel láthatóan érzékeny pontra tenyerelt, majd utóbb még egy kicsit megtapodta. Szokjon hozzá - ha bármit is akar majd az életétől, nem várhatja, hogy mindenki könnyek között sajnálja személyes tragédiájáért. Törődjön bele és tanuljon élni vele, mert nincs, aki ezt megteheti helyette, és nem fog kivételes bánásmódban részesülni miatta.
Az pedig, hogy minden szembejövővel megosztja élete legfájdalmasabb pontját, rossz taktika - az emberek hajlamosak kihasználni az ilyen tudást, gyengeségnek bélyegezve azt.
 - Őszintén. Mit szeretnél tőlem? - kérdezte egy sóhajjal, némileg kevésbé elutasítóan, mint eddig. Nem sokkal, épp csak annyira, hogy a lány bökje már ki, mit akar.

Ó. Egy rellonos pinket? Szégyen.

Áh. Egy navinéstől és egy eridonostól nem is vártam mást -.-

...akkor azt mondaná, már a rellon sem olyan, mint régen... :d

De, emlékszem. Pont ez a baj. XD

Nem, amúgy a rellonos énem nem jött velem táborba, úgyhogy túl nagy megrökönyödést nem okozott

Amira Loveguard - 2013.01.23. 20:24


Ismerős érzés, egy másik életben én is voltam hasonló vörös Bár rózsaszínt nem akartam vele hordani, de rajtam a piros se állt úgy jól, az pedig igencsak rosszul esett

Amira Loveguard - 2013.01.23. 20:43


Kikérem magamnak, engem mindenhogy jó elképzelni mondjuk tényleg nem hordok rózsaszínt, ez az egy szerencséd

Vanda, küldöm a pozitív energiákat

Nem leptél meg.

Sharlotte és mesélő

 - Remek. Akkor elmés megszólalásodért van két heted, hogy írj egy hat versszakból álló, strófánként nyolc soros ódát hozzám. Ha nem kapom meg az irományt időre, meghúzlak a vizsgán - osztotta ki a feladatot, és eszébe jutott, milyen régen is büntetett utoljára. Már egészen hiányzott - csak ne idegesítené ennyire halálra ez a lány, különben akár még élvezhetné is ezt a nosztalgikus pillanatot.
A lány közben császkált összevissza, de nem, Serennek nem volt olyan szerencséje, hogy végleg elmenjen - miért is tette volna? Sokkal viccesebb volt a férfit piszkálni, aki láthatóan legszívesebben lekevert volna neki egy tanító jellegű pofont.
Mindez nyilván nem volt elég, Weaver sikerszériája kifogyhatatlan forrásokból táplálkozott. Egy másik idióta az asztalnak esett, feldöntve a tintásüveget, természetesen beterítve a dolgozatok nagy részét, és nyilvánvalóan Serenre és a lányra is juttatva egy kicsit az értékes nedűből.
A férfi egy pillanatra kezébe temette az arcát - miért, ó, Uram, miért létezik ennyi hülye diák a világon? -, majd a srácra emelte tekintetét.
 - Nincs elnézve, két hét büntetőmunkát kapsz a javasasszonynál. És ha esetleg nem hadonásznál a papírokkal, mint alkoholista záróra előtt, talán meg tudnám oldani a dolgot.
És valóban - a varázsvilág évszázadok óta használt tintát írásra, pont erre a problémára ne találtak volna ki egy kedves kis bűbájt? Dehogynem.
Egy pálcaintéssel eltüntette a tintát a pergamenekről és a ruházatukról - amilyen rendesnek érezte magát, még a lányéról is.
 - Ezt veheted megtiszteltetésnek - közölte vele, elvégre az is volt. - Most pedig vagy eltakarodik mindkettőtök, vagy cickánnyá változtatlak benneteket egy hónapra - tette hozzá, és komolyan gondolta.

Dobrai Vanda - 2013.01.23. 21:30


és ugyan miért?

Vanda

Látta a másik arcán, hogy valamivel sikerült igencsak megdöbbentenie, de gőze sem volt róla, hogy mit modnott, ami ilyen nyilvánvaló meglepettségre - és talán sértettségre - adott okot.
Nem mintha különösebben zavartatta volna magát miatta.
 - Igen, most gond. Nem professzionális - jegyezte meg hidegen, ha már Vanda megkérdezte. Nem, egyébként alapvetően cseppet sem érdekelte, hogy ki tegezte és ki nem - többnyire a diákok se magázták, őt pedig nem zavarta -,  de interjúhelyzetben az interjú alanya ne janiskodjon, amíg nem ajánlják fel neki a tegeződés lehetőségét. És képzelje el: nem fogják.
 - Valahol a káros bájitalok táján keresgéljen az emlékezetében - adta meg a kért segítséget, bár elvileg nem adhatott támpontokat, de ennyi idő után tökéletesen tisztában volt vele, ha valakinek gőze nincs a válaszról, úgyhogy mindegy volt, segít-e, avagy sem. Hallhatóan egyébként tartotta a magázódást a kis közjáték ellenére is
Miután megtárgyalták a kérdéssor ezen részét, Seren lapozott, így rátérhettek a következő szekcióra.
 - Mit is fog tanítani? És miért pont azt? - tette fel a kérdést. - És miből gondolja, hogy jobban fogja tanítani, mint mondjuk a varázsló jelentkezők, akik esetleg szintén pályáznak a posztra? Elvégere ők helyzeti előnyből indulnak - toldotta még hozzá. Nekik semmit nem kellett tanulniuk a varázsvilágról, elvégre átlagban tizenöt éves koruktól fogva már ebben éltek minden nap, ergó tudták, mik az irtószerek, és nem kellett külön eszközöket gyártani nekik azért, hogy ki tudják nyitni a termet reggelente. A lánynak nagyon jól kellett teljesítenie ahhoz, hogy még így is lepipáljon másokat, és kételkedett benne, hogy az igazgató még abban a korban volt, ahol hatásosan be lehetett vetni a vélaságot eszközként.

Vanda

A rátarti hangot észrevételezve sóhajtott egyet - érezte, hogy nehéz dolga lesz Vandával. Nem hiába mondják, hogy az ember vagy szép, vagy okos...
 - Csak negyedfokú. Hogy lehetne valami első- és negyedfokú is? De lényegében igen - bólintott. Érdekes logikai gikszer, de elnézhető, ha belegondolunk, egy pillanattal ezelőtt a teljes tudatlanság tükröződött Vanda arcáról. Pipa, válasz elfogadva.
A tantárgyát hallva bólintott, bár nem volt benne biztos, hogyan lehet a szellemekről tanéveken keresztül órát tartani, de megkötötte a fikciós egyezményt. Ha vámpirológia van, miért ne lehetne szellemtan, nem tűnik rosszabbnak.
Kissé összeráncolt homlokkal hallgatta Vandát - amit mondott, elég inkoherens és valótlan volt első hallásra, bár irodalmi elemzést nem végzett rajta, mert akkor biztos meg  tudta volna mondani, hogy mik voltak a szavak mögötti valódi gondolatok.
 - Melyik munkáltató nem azt nézi, hogy kivel könnyebb dolgozni? - vonta fel a szemöldökét kissé furcsállva. Majd direkt keresik az olyan embereket, akik külön problémákat okoznak a puszta létükkel? Valósnak tűnik.
Na várjunk. Ki beszélt itt arról, hogy baj, hogy nő? Seren vetett rá egy őszintén értetlen pillantást, ami tartalom tekintetében valahol félúton lehetett a "gondolkodni képtelen gyökér vagy" és a "nem mondod komolyan, hogy ezzel próbálsz bármit is elérni" között lehetett.
Sok rossz tulajdonsággal vádolták már Serent, de hímsovinisztának azért még nem nézték. Lehet, elkiabálta az okosabb a kezében tartott bögrénél gondolatot a beszélgetés elején? Vagy inkább csemperagasztóval kellett volna összemérnie?
 - Remélem, befejezte a hisztit és folytathatjuk - jegyezte meg, unottan fonva össze karjait maga előtt. Ha Vanda azt hitte, hogy ez a kis kifakadás majd lenyűgözi vagy "helyére rakja" Serent, rosszabb elgondolásai nem is lehettek volna. Az egyetlen indok, amiért a férfi nem átkozta darabjaira az volt, hogy túl sok lett volna a szemtanú. Ja, és mert épp azon dolgozott, hogy bebizonyítsa magának, nem egy agresszív vadállat, úgyhogy nem tett volna túl jót az önértékelésének.
Ajkai gunyoros mosolyra húzódtak.
 - Nem gondolja, hogy ha ilyen módon kell megkövetelnie magának a kellő figyelmet, az hátráltatni fogja a tanításban? Egy rellonos diák valószínűleg pofánröhögné és megátkozná, ami ellen mint tudjuk, még egy kezdő kiskölyök szintjén se tud védekezni. És higgye el, a diákok próbálkoznak. Ilyen esetre mik a tervei? - érdeklődött felvont szemöldökkel.
Alapvetően nem volt baj a varázstalanokkal - nem több, mint bármelyik másik emberrel -, ilyen tekintetben nem volt benne semmiféle rellonos gőg, de azt hülyeségnek tartotta, hogy valaki, aki még egy fáklyát se tud meggyújtani az épületben, tanítani próbáljon. A harmadikosoktól kezdve darabjaira fogják szedni az óráját; ha nincs meg a kellő tisztelet, esélytelen bármit is elérni, és a legtöbbekben nem lesz.
Nem próbált azzal mentegetőzni, hogy ezeket a kérdéseket fel kell tennie, mert valószínűleg akkor is feltette volna, ha nem szerepel a papírokon - reálisak voltak, még akkor is, ha a lánynak nem tetszettek.

Vanda

Látszott, hogy a türelem nem volt a nő erénye, és belegondolva Seren elképzelhetőnek tartotta, hogy a sajátos humor mellett az igazgató azért küldhette őt, hogy természetes bájánál fogva addig idegesítse a jelöltet, amíg ki nem borul - így legalább látják, hol vannak a határai.
Nem tartott sokáig megtalálni őket.
Ahogy a lány rendkívül nőiesen kitrappolt a mosdó felé, Seren néhány hümmögés közepette felkönyökölt az asztalra, tekintetével a többi jelenlévőt pásztázva. Nem voltak túl sokan, de épp elegen ahhoz, hogy ha esetleg Vanda egy kicsit felemelné a hangját, az sem lenne túl feltűnő, tehát lehet tovább feszegetni.
Már ha nem marad a mosdóban addig, amíg Seren nem távozik - az újabb ajtócsukódás azonban biztosította a férfit arról hogy nem, ilyen szerencséje közel sincs. Sőt, egy készre fogalmazott választ is kaphatott.
Vanda vele kapcsolatos elmélkedését hallva muszáj volt röhögnie, ezt már nem bírta fapofával - klasszikus megmozdulás: ha megkérdőjeleznek és nincs rá épkézláb válaszod, keress hibát a másikban, mert az biztos eléggé lefoglalja ahhoz, hogy ne vegye észre az inkompetenciádat.
 - Igen, olyanok, mint én. Ezért is tudom pontosan, miről is beszélek, magával ellentétben: a rellonosoknak nem a világ fáj, csak az emberi idiotizmus, és ezt nem hajlandóak rózsaszínbe csomagolni.  De egyébként ha az ilyen jellegű problémát tanárként nem megoldani akarja, hanem elkerülni, az már régen rossz. -
De legalább ismerte a házneveket és a diákok tulajdonságait, ez jó pont. Ellenőrizve, még ha némileg bújtatott módon is.
 - Hát. Nem tudom, mennyire van tisztában a dolgokkal, de ez egy iskola. Ide definíció szerint gyerekek járnak, akiktől nem lehet felelősségteljes viselkedést elvárni. Az, hogy a megjelenni hajlandóak fele azzal kezdi, hogy megpróbálja szétverni az órát, mert kóstolgatja a tanárt, szinte természetes. Gimnáziumba se járt? - kérdezte, őszinte meggyőződéssel, hogy nemleges választ fog kapni. Lehet, korai volt ez a tanítási vágy, ugyanis a lány maga is gyereknek tűnt, Seren szemében legalábbis, még ha a korkülönbség nem is volt több két évnél. Igaz, Seren tapasztalatból beszélt, amivel a lány nem rendelkezhetett, bár ezt józan paraszti ésszel is ki lehetett találni, amit azért díjaznak errefelé.
A gunyoros jelzőt elengedte a füle mellett, nem kívánt rá válaszolni; nem lett volna értelme.
 - Azt remélem, tudja, hogy a mestertanoncokat egy gyorstalpalóval nem fogja meghaladni tudásban. Az meg errefelé nem túl lenyűgöző, hogy egy idő után maga is tud ablakot nyitni, mert itt ez a természetes. Mindezt azért mondom, hogy ne tápláljon még több illúziót: ha felveszik, az első éve veszettül nehéz lesz, és gondolja meg, hogy itt akar-e kezdeni - közölte nemes egyszerűséggel. Nem feltétlenül akarta eltántorítani Vandát - bár meggyőződése volt, hogy nagyobb szükség lenne ÁVT tanárra, vagy javasasszonyra -, de nem készült tovább táplálni azon elképzeléseit, hogy majd elkezdi a mesedélutánt, a diákok pedig tátott szájjal hallgatják.
Ha valami hasonló történne, akkor a fele alszik, a másik fele pedig retardált.
Miután ezt megtárgyalták, több értelme nem volt, hogy a kávéházban maradjanak; előbb Vanda, majd Seren hagyta el a helyiséget.
 

Pontosan milyenre gondolsz? Elég sok lehetőség van még így is

na, akkor adok néhány linket, de elöljáróban leszögezném, hogy egyiken se játszok, szóval fogalmam sincs, milyenek, de válogass kedvedre

Pretty Little Liars alapú
Skins
Anglia 19. század
World of Copies ennek az a lényege, hogy minden embernek van egy hasonmása ellentétes tulajdonságokkal, de hasonló névvel és kinézettel
Le Cirque Noirez ilyen freak-mutatványos
After midnight jelenkor Amszterdama
When the sky falls down - II. vh-s
Glee
Sunshine művészképző sulis

így hirtelen ennyit találtam, de szívesen segítek még, ha nem tetszenek

Seren nincs mit

Szívesen máskor is, Odett és Dol

Ez mondjuk igaz...alapvetően nem is nagyon látok aktív szj-s oldalakat, amik nem hp-sak/vámpírosak, és egyébként én is unom már ezt a felállást (szerencse, hogy két hét múlva már úgyse lesz lehetőségem játszani, még a végén teleregisztrálnám a netet )

ezeket dohtml themesnek hívják

magyar oldal: http://blurredcolors.b1.jcink.com/index.php?s=5d34e5e17291e32ce9f65058876c0c7e&showforum=39

angol oldal: http://z10.invisionfree.com/CAUTIONTOTHEWIND/index.php?showforum=392

mindkettőhöz előbb regisztrálnod kell, hogy láthasd a dohtml részleget a magyart egyszerűbb használni, de az angolon klasszisokkal többet találsz

nincs mit, szívesen segítek ^^

Kolléga

 - De... - kezdte, mire Wickler megrázta a fejét.
 - Nincs apelláta - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de azért mosolyogva, mint mindig. Seren megállta, hogy elhúzza a száját - valahogy mindig tizenéves kölyöknek érezte magát az igazgató mellett, és a korkülönbséget nézve akár az is lehetett volna.
Bólintott, majd egy gyors köszönés után elhagyta az igazgatói irodát, hogy a tanári felé vegye az irányt. Hiába is mondta volna, hogy nem ő a legmegfelelőbb ember a feladat elvégzésére - a diákjai lelkivilágát ő aztán nem pátyolgatta, így fogalma sem volt róla, hogy ki mit akar majd kezdeni magával az iskola után, de meglehetősen hidegen is hagyta -, Wickler nem hallgatott az észérvekre. Érzéke volt ahhoz, hogy mindig olyan helyzetekbe keverje Serent, ahol se képesítése, se tapasztalata nem volt; talán többet akart kihozni belőle, vagy azt akarta szelíd erőszakkal elérni, hogy többet foglalkozzon a rábízott gyerekekre, mindenesetre általában frusztrációt és feszengést keltve a fiatal tanerőben.
Annyi pozitívuma volt a helyzetnek, hogy kapott egy nevet és tudta, kivel kell majd együtt dolgoznia, nem érte tehát meglepetés - igaz, nem volt kenyere a csapatmunka, mindig sokkal szívesebben dolgozott egyedül, de nyilvánvalóan itt sem volt beleszólási lehetősége.
Szendrődy-Nagy...Ábel? Ágoston? Mindegy, a neve ismerős volt, halványan rémlett Serennek, hogy létezik egy ilyen tanerő, aki meglepő módon még nála is fiatalabb volt, igaz, nem sokkal - úgy hírlett, egy évvel később végzett, mint Seren, de a férfi teljesen elkerülte a rellonos figyelmét, aki nem volt túlszocializált már akkoriban sem.
 - Heló - köszönt a már elhelyezkedett ex-levitásnak, s bezárta maga mögött a tanári ajtaját. Nem volt ott rajtuk kívül senki, amit Seren díjazott, elég, ha egyvalaki értesül totális tájékozatlanságáról.
 - Pontosan mit is csinálunk? - tért a lényegre, miközben húzott egy széket a másik asztalához, így egymással szemben helyezkedtek el.
Nem volt hajlandó udvariaskodni, sem magázni a másikat - ugyan, minek? -, mégis egyfajta távolságtartással beszélt, mint lényegében mindenkivel. Némiképp látszott rajta, hogy nem kíván semmiféle kapcsolatot létesíteni azon kívül, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megoldják a rájuk váró feladatot, de nem volt kifejezetten kelletlen, inkább csak egykedvű, mint akinek ezernyi jobb és érdekesebb dolga lenne ennél - és valóban.

Valaki nem tudja, hogy lehet gyakorisági görbét csinálni R-ben? olyan tanácstalan vagyok, hogy muszáj itt is megkérdeznem XD