31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mesélő összes hozzászólása (356 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Le
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2020. április 25. 13:19 Ugrás a poszthoz

Nos, amikor az ember a totemállatával próbál ellenkezni, az többnyire nem végződik jól - ebben az esetben Milan szerencséjére a medve meglepően türelmes, mivel azon túl, hogy lejáratja vele a lábát (tényleg öreg, hogy vannak a combizmaid?), más baja nem esik éjjeli sétái során.
A ház csendes, szinte hallani, ahogy a kora reggeli fényben szuszog, mint egy megfáradt öreg. A csengőre jóformán összerezzen, majd ásítva kitárul a kapu, nosza, kerülj beljebb, idegen. Na, engedd csak el azt a gombot, nem vagy te süket, ugyehogy. Az ajtóig helyen kis ösvény vezet, lapos kövekből kirakva, amiket fényesre koptatott a sok járás; egyik ága viszont a lugas alatt tovább vezet a hátulsó kertbe. A kövek között friss fű ágaskodik, s mindenfelé ágyások bújnak meg a nagyobb bokrok és cserjék árnyékában. A növények mintha meg akarnák nézni maguknak a vendéget, bár lehet, pusztán az érzékek játéka, hogy közelebb hajolnak Milanhoz elhaladtában. A leveleken némi pára csillog, s mindennek orgona és virágzó gyümölcsfa illata van.

Merre indulsz?
Utoljára módosította:Mesélő, 2020. május 1. 21:15
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2020. május 4. 22:36 Ugrás a poszthoz

Milan

A szellemek nem feltétlen értenek az emberi kapcsolatok finomságaihoz, elvégre a feladatuk sokkal inkább egyéni útmutatás, semmint nyájterelés. Plusz ha már valamit eltoltál, akkor egy némi önálló elmélkedés és munka elvárható, nem? Ebben az esetben némi nyomozás hárul Milanra, aki hosszasan ácsorog a kapu előtt, mielőtt elindulna beljebb.
A bokron alatt és az ágyások sarkán itt-ott szobrok állnak - nem azok az ízléstelen, fröccsöntött kerti törpék meg műanyag flamingók, amiket némely mugli kertben látni, dehogy! Ezek szépen faragott kőtömbök, no nem márvány, valami egyszerűbb, szürkés anyag - a kaputól nem messze, agár pózol vigyázzban, a kerítés mellett összekupacolt komposzt oldalában süni töpreng, míg beljebb, egy egyik öreg fa árnyékában egy bagoly pózol. A kert hátrafelé sűrűsödik, míg a kapu környékét nagyjából rendben tartják - hiába ütött-kopott és megviselt ez vagy az - addig a növények szövevénye egyre kevesebb fényt enged át, lugas helyett dzsungelre emlékeztetve. Mégis, akad benne egy-két keskeny ösvény (ámbár a csapás jobb szó lenne talán rá).
A ház hátsó részén is van egy ajtó, mellette egy kis hintapaddal, ami fölött napszítta ernyő ad déltájt árnyékot. Szomszédságában asztalka és egy dézsa, ami a viharvert ereszcsatorna aljához van állítva. A felszínén fadarab úszik, a peremén pedig méhecskék sorakoznak, buzgón szürcsölve a vizet - zümmögésük a gyümölcsfák környékén még nem túl hangos, jobbára melegednek a korai napsütésben. A fű egyébként errefelé százszorszépekkel és lóherével vegyük, nem sima gyep.
A hátsó ajtó résnyire nyitva, sőt, talán az egyik emeleti ablak is, nehéz megmondani ebből a szögből. Ha hallgatózol, a természet hangjain túl szinte semmit sem hallasz - azt sem, ahogy a kapu nesztelenül bezáródik mögötted.

Merre tovább?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2020. november 26. 15:49 Ugrás a poszthoz

Éjféli Veréna - ELME
Dr. Szakács Veronika



Dr. Szakács Veronika az a fajta nő, aki szereti rendben tudni az életét. Rendezett családi háttér, két gyermek, két év korkülönbséggel, egy férj, aki magas beosztása révén többet keres nála. A gondok nála a küszöb két oldalán helyezkednek el. Kívül marad minden, ami a családdal van összefüggésben, belül pedig a munkája. Olykor, ha fáradt, áll a küszöbön néhány percet, hátát az ajtófélfának vetve, és ilyenkor megengedi magának, hogy ne gondoljon semmire. Ezek a percek azok, melyeket én-időnek könyvel el. Ilyenkor feltöltődik, létezik, de nem él. Újrakezdi abban a pillanatban, ahogy érzi, elég időt szánt arra, hogy a semmiben legyen.
Mint mindig, most is, gondosan előkészíti az irodát, mely a hely legbarátságosabb pontja. Nincs benne semmi steril, szívesen játszik a pasztell színekkel, különösen a bézs és a barna árnyalataival. A vidámságot a türkiz, mint ellenpólus adja, vidám, energikus, de nem zavaró szín, hasonlatos hozzá a nő szeme is. Nem szereti a pirosat, sem a sárgát ilyen helyszínen, mert túl hivalkodó, túl frusztráló. A zölddel is sokáig kísérletezett, de végül hamar belefáradt az árnyalatok és a hangulat összeférhetetlenségében. Maradt a türkiz, amivel nem lehet mellélőni.
A kanapé és a fotel egy mélyebb árnyalatban játszik, míg a finoman odaterített vékony pléd és a díszpárnák inkább a barnában jeleskednek. A mintájuk természetesen szintén a kék ezen ritka, de szép tónusát képviselik. Szereti a színekkel való játékot, olyan, mintha egy régi gyermekkori vágy, a lakberendezés is teret kapott volna életében. Azonban nem lett volna elég, sokkal jobban szereti a hivatását holmi hobbimunka helyett.
Öltözete a helyhez illeszkedik, világosbézs egyberészes, szigorúan térd alá érő, rövidujjú, V nyakú ruha, apró kék virágokkal, és színben illeszkedő, hosszított, láthatóan egy-két számmal nagyobb kötött kardigán. Kikészíti a teához a csészéket, filtereket hat ízben, mézet, citromot, tejet, cukrot. Vizet forral és kancsóba tölt. Tollakat és jegyzetfüzetet helyez a széles karfára. Amíg a hölgy meg nem érkezik, az asztalánál ül, és a korábbi feljegyzéseket futja át. Nem egy könnyű esetről van szó.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2020. november 27. 17:20 Ugrás a poszthoz

Éjféli Veréna


Elmondhatatlanul sok szörnyűség van a világban. Sokszor olyan mélységek, melyekre az ember gondolni is képtelen, mivel olyan lélekkel született, mely képtelen befogadni a borzalmakat. Veronika, bár gyengének tűnik, mint a harmat, gyengédnek, mint egy puha takaró, mégis erős asszony, olyan, aki vizuálisan látja maga előtt a rémeket. Hajszál híján nyomozó lett, helyszínelő, aki vallomások alapján rekonstruálja a helyszíneket és ezáltal fedez fel ellentmondásokat. Majdnem a helyszínelést választotta, a szülei azonban féltették tőle, így lett végül pszichológus.
Sokan azt hiszik, hogy ez nem más, mintcsak egy alibi szakma, ugyanakkor ez hatalmas tévedés. Sokkal több annál. Emberek életét befolyásoló minden kérdés. Elég egy rossz szó, és másnap az, aki megoldást vár, holtan esik össze, önnön keze által. Veronika szerint nincs olyan, hogy alibi szakma, szerinte mindenki egyaránt fontos, hiszen így működik jól a világ. Halvány mosollyal az arcán, maga elé tekintve állapítja meg, hogy a kukásokat és a szobalányokat vagy takarítónőket szereti a legjobban. Miattuk nem lepte még el az emberiséget a mocsok. Ebbe az idültségbe érkezik a kopogást, és ad engedélyt a belépésre. Nem éri váratlanul az érkező, elvégre időpontra érkezik. Szokás szerint pontosan. Kiváló.
- Üdvözlöm, kérem, foglaljon helyet.
Mutat a már jól megszokott kanapéra, miközben ujjai közé veszi, majd a nyakába akasztja, mélykék, szinte fekete keretes szemüvegét. Mostanra a munkához, a kötéshez muszáj viselnie, illetve akkor is szokta, amikor receptjei között bogarászik. Felkelve lelapítja a szoknyáját, közelebb lép, és helyet foglal a fotelben, bokáit fonja keresztbe, a jegyzetfüzetet ölébe fekteti.
- Teát?
A maga részéről iszik, egy kellemes gyömbéres-narancsos átmelengetőt, a mostani idő, az itteni hely, megkövetelik, hogy extra melegséget juttasson a szervezetébe. Amennyiben a hölgy is kér, neki is készül, bármely ízből, amit megkíván. Jegyzetfüzetét a megfelelő üres oldalon kinyitva, felhelyezi orrára a szemüveget, aztán felpillant a nőre.
- Hogyan telt a hétvégéje?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2020. december 3. 20:40 Ugrás a poszthoz

Éjféli Veréna


Ráfókuszál. Nem feltűnő, szeme szinte észrevétlen zizzen, de figyeli az árulkodó jeleket. Minden ott van előttünk, ha jól látunk. Ő pedig lát. A testbeszéd a kedvence, az, ahogy a másik fél viselkedik, ahogy fokozatosan változik, ahogy lassan már nem idomul, hanem önálló személlyé változik. Veréna, ha jól látja, válaszút előtt áll, már közel a szabadság, de még nem áll szilárd talajon. Még nem. Vajon fog?
- Kinek sütné meg őket?
A kérdéshez halvány, kedves mosoly, csevegő hangszín társul. Egy történet, ahogy már az elején elmondta neki, csak akkor kerek, ha minden apró részletét megismerjük. Egy házasság, nem csupán az, amit a harmadik fél lát, legyen az jó vagy rossz, egy házasság rétegelt, jó és rossz dolgok épülnek egymásra, miértek hadakoznak az azonbanokkal, ember feszül embernek. Egy jó házasság sosem jó és egy rossz sosem rossz. Az aspektusok adják a zamatát. Azokból lehet tökéletesen következtetni a végkifejlet tragédiájára. Mert minden házasság végén, tartson náhány hónapig, évig, vagy az élet végéig, egy tragédia várja a benne főszerepet játszókat. Az ő házassága is törékeny, a nehéz napok elviselhetetlen kínjára azonban gyógyír férje türelme, gyógyír a sok kedves pillanat, melyeket szívesen idéz fel. A házasság, a társas kapcsolatok nem csupán feketék és fehérek, megannyi szín lobban bennük lángra az érzelmek behatásának hála.
- Kérem, hunyja le a szemét, ürítse ki az elméjét. Amikor ez megvan, bólintson egy aprót.
Miközben a nő így tesz, ő maga jegyzetel, fél szemmel figyelve a pillanatot, mindegy, hogy gyorsan vagy lassan jön el. Figyeli a rezdüléseit, várja a folytatás engedélyét.
- Képzelje el egy napját. Ne olyat, ami megtörtént, hanem, ami megtörténhetne, ha most itt lenne a huszonnégy óra. Ha most kezdődne. Hogyan nézne ki?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2020. december 5. 06:27 Ugrás a poszthoz

Éjféli Veréna


- Milyen gyakran látogat vissza oda?
Sem a pszichológus, sem a pszichiáter nem sugalmazhat dolgokat, nem javasolhat, és nem mondhatja el, hogy ő maga mit tenne. A pszichológus és a pszichiáter csak kérdez. Lényeges és lényegtelen kérdések követik egymást, meghatározhatatlan sorrendben, mintha ne volna értelmük, pedig van. Az, hogy akitől kérdeznek, felismerjen és belegondoljon olyan dolgokba is, melyekre korábban nem volt érkezése. Így beszélgetve, a földhözragadt, ám mégis, bizonyos fokig végtelenül idealista és naiv Szakács Veronika azt javasolná, menjen végig a rögös úton, és vegyen magához két gyermeket, hiszen a mágusvilág sokkal elfogadóbb az egyedülálló vagy azonos nemű szülőpárosokkal, mint a muglik. Ha nem azonnal, de pár hónapon vagy éven belül lehetne családja. Csakhogy, a múltjában ott virít már a férje megölése, így csak valami olyannal áltatná, amivel valószínűleg sosem következne be. Milyen kár érte.
Ahogy a nő lehunyja a szemét, és elhangzik a kérdés, a feleletre csak fél füllel figyel, sokkal jobban érdekli a megannyi apró gesztus és mozdulat, melyeket az ember öntudatlan tesz mesélés közben. Itt ez a nő, aki nem árt a légynek sem, ahogy beszél, amiket mond. Egy egyszerű ember életét élné, kicsit talán túl ideálisnak is van elképzelve ez az élet azzal, hogy este ő főz arra, aki egész nap főzött, mégis, összességében nem túlzó és nem lehetetlen. Olykor elmosolyodik, nem feszeng, a testtartása élénkebb, mint korábban. Nincs színjáték a szavai mögött. Nem kéri azonnal, hogy nyissa ki a szemét, mert ha így történne, elárulná magát, azt, hogy meghatotta őt. Egy pillanatot megenged magának is, hogy hosszabban tartsa lehunyva szemeit, majd kinyitva rendeződik minden arcvonása, mintha mi sem történt volna. Talán csak kék szemei árulkodóak, de inkább mondhatjuk a benne lévőket megfejthetetlen érzelmeknek.
- Ön más területeken dolgozott eddig. Fél valamitől ezzel kapcsolatban?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2020. december 7. 11:48 Ugrás a poszthoz

Éjféli Veréna


- Most, hogy már nincs, gondolt rá, hogy esetleg visszatérne oda?
Érdekes tanulmány az, ahogy egy ember hozzáállása és emlékei átalakulnak egy másik ember megjelenésének hatására. Amikor úgy érezzük, hogy el akarunk adni egy lakást, mert a volt szerelem jelenlétét képtelenek vagyunk kitörölni belőle, vagy, amikor már nem úgy megyünk be a korábbi iskolánkba, mint annak előtte, mert tudjuk, hogy szörnyűség történt ott. Érdekes, hogy valami, ami egykor fontos volt, átváltozhat-e kellemetlenné egy olyan férj miatt, aki nem ott vált rossz szereplővé, de mégis járt ott, ráadásul azzal, akinek a hely fontos volt.
- Miért gondolja, hogy nem mehet vissza?
Tisztában van vele, hogy ez a hely reményvesztetté képes tenni az embereket, még akkor is, ha csak átmenetileg kényszerülnek arra, hogy itt éljenek. Mert amíg a tárgyalások le nem zajlanak, amíg megfelelő szakorvoslat nincs, addig muszáj védeni az ártatlanokat valakitől, aki már követett el élettel össze nem egyeztethető kárt egy másik fél javára. Hogy ebben az állam, az illetékes szervek, az elhunyt mennyire hibásak, az nem tartozik rá, rá csak és kizárólag a nő és az ót körülvevő események és gondolatok. Ki kell zárnia azt, hogy miként vélekedik az erőszakról családon belül, hogy mennyire ért egyet vagy ellenzi a domináns-alárendelt szerepköröket egy házasságban. Saját magát és a gondolatait ki kell zárnia, és szilárdan, a tények fényében megállapítani, hogy a jelenleg vele szemben ülő mennyire veszélyes a társadalomra. Vizsgálja a gesztusait, a hangleejtését, a szavait. Nem az a lényeg, amit mond, hanem, ahogyan mondja. Sokan nem képesek kiszúrni a veszélyes egyedeket, ő azonban nem véletlenül az egyik legkiválóbb pszichiáter, nem véletlenül enged meg neki szinte mindent az ELME vezetése, csak, hogy ne akarjon innen elmenni.
- Mindannyian együtt élünk életünk döntéseivel, a szerencsésekkel és a szerencsétlenekkel egyaránt. Kérem gondolja végig, hogy ön, hogyan látja magát jelenleg, és képzelje el, hogy egy ismerős, egy ön számára kedves illető, majd egy ismeretlen, aki most látja először, miként vélekedik önről.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2020. december 14. 20:16 Ugrás a poszthoz

Éjféli Veréna


Bólint egy aprót a közszolgálattól való eltiltásra, ezek szerint már tud róla, így legalább ez a folyamat is kezdetét vette nála. Lassan, de haladnak, ő pedig néha szavakat, máskor mondatokat vet a papírra, amíg hallgatja a másikat. Sok kérdés merül fel benne, nem feltétlen olyan kérdések, melyeket a nő meg tudna válaszolni, de számos olyan, mely aggodalomra ad okot. Furcsa, hogy fiatalkorában nem alakított ki kötődést, mert, ha nem is szeretünk egy helyet, ha otthonunknak nevezhetjük, kötődünk is hozzá. Vannak tárgyak, illatok, emberek, melyek odakötnek. Érdekesnek találja, hogy ő maga mégsem tett ilyenre szert, ez mindenképpen olyan, amit jobban meg kell majd vizsgálniuk egy másik alkalommal, mert jelenleg vészesen fogy az idejük.
- Tehát az útelágazódás maga az akadály?
Miközben kérdez, a papírra is jegyzetel, azonban oda se figyelve, hideg kékjeit a nőn tartja. Mert az érdekli, amit mutat. A kötődés hiánya, a gáz, az, hogy nincsen, aki meglátogatná. Furcsa. Ő maga úgy gondolja, hogy ha megölne valakit, a férje gondolkodás nélkül meglátogatná, a rokonai, és kedves barátnői szintúgy. Számos kapcsolatot alakított ki az évei előrehaladtával, mégis, ha most fordított helyzetben lennének, tudná, hogy egyik látogató a másikat érné, és ez megnyugtatja. Szörnyű lehet az igazi magány, szörnyű, ha az ember képtelen kapcsolatokat kialakítani.
- A gyilkosságon van a hangsúly vagy azon, hogy elveszítettek egy embert, aki számukra létezett? Nem lehet, hogy a nevek, akik felvillantak a kérdésre, egy gyászfolyamatot visznek végig, annak érdekében, hogy elbúcsúzhassanak attól, akiként olyan sokáig élt?
Egyetlen esetet nem elég egy vagy kettő szemszögből megnézni, többnyire a valósághoz négy-hat aspektus megvizsgálása szükséges, csak úgy kaphatjuk meg a teljes képet. Ő maga nem a gyilkossággal foglalkozik, mint már korábban kifejtettem, hanem a nővel. Verénát vizsgálja, azt, ahogyan ez a különleges asszony felépült apró darabokból. Vizsgálja a darabjait, környezettanulmányt folytat a darabok körül. Meg akarja érteni a megérthetetlent. Nem véletlenül Szakács Veronika ül abban a székben, ha valamihez ért, akkor ehhez mindenképpen. És élvezi az órákig tartó merengést, egy-egy ritka eset felett. Úgy vélem, ez most sem lesz másként.
- Miért fontos az ön számára, hogy a világ tisztában legyen azzal, amit tett? Miért kell úgy alapoznia, hogy a jövendő kapcsolatok erősen feltételezve, eleve elítélésből induljanak?
Ahogy az utolsó szó is elhangzik, az utolsó homokszem is átfut, az óra fenti feléből az alsóba, és a szobában apró csilingelésszerű hang jelzi, lejárt az idő. Az arca megváltozik, derűs mosoly költözik rá, és egy kis szín is.
- Köszönöm, hogy ma is eljött hozzám, a kiértékelésem után ismét beszélünk majd, a folytatással kapcsolatban. A meg nem válaszolt kérdéseken szeretném, ha elgondolkozna. Találkozunk a következő alkalommal.
Oldalra nyúlva egy gombot nyom meg, mely kint jelzi, hogy végeztek, és a vendég visszatérne az új életterébe. Gondolkozniuk kell mind a kettejüknek erről az érdekes beszélgetésről.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. március 22. 15:15 Ugrás a poszthoz

Marcell


Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az emberek olyan ostobák, szánni valóak. Vajon rájött, hogy mit rejt a levél? Vajon tudja, hogy mennyire értékes? Nyilvánvaló, hiszen itt van.
- Itt tartózkodásának oka?
Pillant fel rá a túlontúl jellegzetes vonásokat viselő boszorkány. Halvány bőr, millió szeplő, vörös, kusza hajzuhatag, zöldes szemek. Emellett van benne valami egészen koboldszerű is, minta féllény lenne. A választ és a férfi adatait az eljárás szerint rögzíti. Lepillant, majd fel, és arca mintha megváltozott volna. Egy pillanatra olyan, mintha Otília volna. Aztán újra a vörös, koboldszerű nő. Ha a férfi körbenéz, ugyanezt tapasztalja. Egy pillanatra mindenki Otília lesz, a nők és a férfiak egyaránt, majd, mintha mi sem történt volna, minden megy tovább. Fáradt? Kétségbeesett? Vagy valami készül?
Nos, bármelyik lehet. A hosszadalmas, legalább negyven perces papírmunka azonban eredménnyel jár, végül hivatalosan is itt tartózkodhat, az ország elhagyásakor a procedúrát meg kell ismételni. Kellemes ittlétet kíván, de valahogy érezhetően nem tetszik neki a férfi. Mintha... biztos a fáradtság. Hátrapillant, mintha a fal mögött lenne valaki, akire ránézne, majd vissza, és a következő belépőt szólítja.
Odakint, az ír éjszakában, nem messze a hivataltól ünnepelnek valamit, minden békés, természetes. Minden, kivéve, hogy az ember úgy érzi, figyelik. Milyen kellemetlen érzés ez. Figyelnek. De vajon ki?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. március 22. 16:04 Ugrás a poszthoz

Marcell


- Rossz irány, Hege.
A hang egy sötétebb, sikátorszerű részről szól, arctalan, alaktalan, de érthető, sőt, mi több magyar. A férfi hangja ismerősen csenghet, de ne feltétlenül tudja az ember hova tenni. Ismeri? Igen. Nem. Talán. Bármi lehet, valóság is, álom is. Minden olyan bizonytalan, de hát min csodálkozunk, hiszen csak úgy eljött, mindenféle racionális felkészülés nélkül. A hang, talán a múltból szól, talán a múltban hallotta, de máshogy. Felrémlik a kép, ugye? Egy kínos, konyhai jelenet, ahogy ez a hang, lihegve élvezi az egykori szerelem nyújtotta bódultságot, és anélkül, hogy akár csak egy fikarcnyi bűntudata lett volna, nézett szembe veled. Te most képes vagy szembe nézni vele? Képes vagy újra találkozni azzal az emberrel, aki életed első igazi összeomlásához vezetetett? Mintha már most egy átkozott, egy soha véget nem érő, őrült álomba keveredtél volna. És hol van mér a vége, drága barátom?
- Játszhatjuk szépen és csúnyán is. Megmondod hol van, megmondom hol van. Vagy van üzlet, vagy nincs. Nos?
Az utolsó szó kissé türelmetlen, az alak mozdul, felfedve helyzetét, de, ahogy előre lép, úgy lép hátra is, elveszve újra a jól eső homályba. Hát nem egyszerű? Nem... nagyszerű? Csak add át, és vége. Csak add át, hiszen nálad van, nem?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. március 22. 16:47 Ugrás a poszthoz

Marcell


- Én.
Felel a hang, benne megannyi gúny és elégtétel. Milyen megható, hogy ennyi év után is képes még ilyen érzelmeket kihozni belőle. Pedig azt hitte, hogy továbblépett. Olyan volt, mintha továbblépett volna. De talán ez a nagyra nőtt figura nagyobb játékos, mint azt az ember gondolná.
- Nem tudod? Ugyanmár! Milyen kereső vagy te?! Elpuhányultál Hegedüsh, pedig én ennél sokkal jobbnak hittelek. Milyen kár.
Az utolsó két szót már szinte fröcsögve közli, és ha Marcell odaér, láthatja, hogy nincs egyedül, sőt, ami azt illeti, egész sereg kedvesnek nem éppen mondható alak veszi körül, ugrásra készen, és lám, be is zárul a kör, ahogy az a bizonyos közelség elég közeli. A rég látott arc idősebb lett, nyakán, arcán, jól láthatóan friss karmolásnyomok vannak, egyik szeme bevérzett, bedagadt. Úgy fest, ideig-óráig méltó ellenfélre akadt. Egyértelmű, hogy kettesben nem olyan erős, mint amilyen szeretne lenni, és nem véletlen hozott magával még hat embert akkor, amikor tudomására jutott, hogy a férfi megkapta a levelet. Honnan tudta, hogy megkapta? Hát nem egyértelmű? Látta. Bizony, látta, hogy megkapta, látta, hogy átvette, sőt, azt is, hogy elindult ide.
- Biztos vagy benne, hogy nem tudod, mit keresek?
A kérdés olyan nyájasan hangzik el, mintha az ember arra kérdezne rá, milyen napja volt. Tesz egy lépést felé, szemei összeszűkülnek, ahogy kimondja a szavakat:
- Híg s fóka alma vési tőrzsi fened tényeb. Újra és újra. Ébredéstől ájulásig, Egyre csak ismételve. Hol van?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. március 22. 19:49 Ugrás a poszthoz

Erika
Szász-Molnár Anna


PizzaPéntek, a Martai-Hollóvölógyi páros hagyománnyá vált szokása. Az emberek szörnyen kiszámíthatóak, de nincs is ennél nagyobb öröm, hiszen minden olyan könnyen megy, elképesztően könnyen. Az embernek csak annyi a dolga, hogy vár, és ölébe hullik a csoda, ha máshogy nem, hát túl sok jegestea fogyasztása által. Ekkor, az ember lánya integetni kezd, és hát ismerik már egymást, hiszen Anna, a postáslány mindig olyan kedvesen mosolyog rá, miközben élénk türkiz és citromsárga biciklijén suhan. Sőt, most már csillog is, Erika javaslatára ugyanis beszerezte azokat a színes rojtokat, és imádja őket!
- Szia! Ezek szerint péntek van.
Odalép hozzá, és amíg Zsófi távol van, helyet foglal a kislánnyal szemben, és mint mindig, amikor bizalmaskodnak, rákacsint, és az asztalon, tenyerével kicsit takarva, egy zacskót csúsztat át.
- A két nyalókát és a darabosan csomagolt csokikat Erzsi néni küldi, a savanyú gumicukrot én vettem neked. Rejtsd el, mert anyukádnak megígértem, hogy nem adok többet. Ne fald fel egyszerre!
Még egy intő figyelmeztetés, összekacsintás, és mielőtt a kislányhoz visszatérne az anyukája, Anna is úgy oson vissza a saját asztalához, hogy megegye a vajsörös pizzáját. Csak semmi csípős, attól felfordul a gyomra.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. március 22. 20:24 Ugrás a poszthoz

Marcell


tovább a hszhez...
Utoljára módosította:Mesélő, 2021. március 22. 21:34
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. március 22. 21:33 Ugrás a poszthoz

Marcell


tovább a hszhez...
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. március 22. 22:21 Ugrás a poszthoz

Marcell


tovább a hszhez...
Utoljára módosította:Mesélő, 2021. március 22. 22:21
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. március 23. 23:56 Ugrás a poszthoz

Marcell


tovább a hszhez...
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. április 7. 12:22 Ugrás a poszthoz

Marcell

 tovább a hszhez...
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. április 7. 13:59 Ugrás a poszthoz

Marcell


Eltelt egy nap, kétségek között, hogy itt marad-e vagy távozik, majd még egy, amikor várták az ébredését. Az egy négyre rúgott, és még mindig semmi. Az első napon szükségessé vált erős bájitalokat adni, de a szíve meglepően erősen bírta a kihívást, szerencsére nem kellett műteni. Ami a nőt illeti, vele teljesen más a helyzet. Öt nap után is lebeg valahol élet és halál határmezsgyéjén.
- Jó reggelt.
A hang az, amit Marcell nagy valószínűség szerint utoljára hallott, az ablak mellől lép el, hogy a nő alakja kibontakozzon. Most másabbul néz ki, magabiztosabbnak, feltűnőbbnek. Egyenruhát visel, a helyi aurorparancsnokság jelvényét, egyértelműen magasbeosztású személy. Könnyedén lépked közelebb, és foglal helyet az ágy melletti székben, ahova az emberek rokonait szokás ültetni.
- Megannyi kérdést megelőzendő, szeretném tájékoztatni, hogy életben van. Azonban most lehetősége van úgy is dönteni, hogy nem kíván tovább életben lenni. A nemrég lejátszódott események után dönthet úgy, hogy a halálhíre nem kerül cáfolásra, és ön a világ bármely pontján új személyazonossággal, új életet kezdhet. Amennyiben mégiscsak önmaga kíván lenni, úgy értesítenünk kéne valakit, aki eljöhet önért, hiszen már egy hét is eltelt az eltűnése és, nos a sajnálatos öngyilkossága óta.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. április 12. 15:08 Ugrás a poszthoz

Marcell


Ez nem olyan dolog, ami könnyű döntés, ő maga is tudja, így nem is várja el, hogy azonnal válaszoljon a másik, mégis, meglepi, ahogy alig egy perccel később határozott, és meglehetősen logikus döntést hoz.
- Rendben, ebben az esetben önt hivatalosan is halottnak nyilvánítják a mai napon, és az aurorok felhagynak a keresésével. Ön pedig választhat egy helyet a világban, ahol élni szeretne, a többi már csak formalitás. Tudnia kell, hogy ezzel minden ingó - és ingatlan vagyona az örököseire, végrendelet hiányában pedig a legközelebbi rokonaira száll, a temetés pedig üres koporsóval történik.
Kicsit talán túl száraznak hangzik az eljárás elmondása, de annak, aki hosszú évek óta benne van ebbe az egészbe, már nem nagyon jelent kihívást. Az emlékek elvétele nem opció, hiszen ez egy le nem zárt nyomozás lesz, az elkövetkezendő hónapokban, sőt, talán években ezzel foglalkozva lesz, az ilyen ügyek mindig nagyon mocskosak és elhúzódóak. De ez már, nem a férfi problémája.
- Elképzelhető, hogy a jövőben lesz kérdésünk még önhöz, mivel a nyomozás folytatódik, feltételezésünk szerint egy bűnszervezet kis szegletét fedtük csak fel, a nagy része még rejtve  van. Amennyiben a jövőben meg kell keresnünk, önnek kötelessége megjelenni.
Felkelve, lopva lesimítja a köpenyét, és maga előtt összefont ujjaival néz a férfire.
- Pihenjen, pár napig még mindenképpen itt kell maradnia, megfigyelésen, addig elkészül az új személyazonossága is.
Biccentve lép ki az ajtón, hogy az illetékeseknek további utasítást adhasson. A következő hetet még kórházban kell töltenie, de hamarosan fel tud majd kelni, meglátogathatja Otíliát is, aki békésnek tűnik álmában, leszámítva az őt életben tartó mugli gépek és bűbájok egész garmadát. Sőt, a hét egy pontján rendelkeznie kell arról is, hogy életben kívánja-e tartani a nőt, akinek nagyon kevés esélye van arra, hogy magához tér még, és ha meg is történik, akkor sem biztos, hogy ép elmével teszi mindezt.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. április 17. 21:37 Ugrás a poszthoz

Zente

A gravitáció egészen furcsán működik - hiába kapaszkodik Zente kétségbeesetten a fűbe, ha kicsit odafigyel, azt fogja érezni, hogy szilárdan áll a talajon. Vagyis a plafonon, mert a padlón Lili áll és a falakon lógó képeket is fejjel lefelé látja. Sőt, az ablakon kinézve is olyan, mintha az égből nőnének a fák és a talpánál lenne az ég.
Ettől függetlenül a vér nem tódul a fejébe. Ha nem látszana a kastély maradéka, a helyzet nem is lenne annyira szürreális.

Lili most előnyös helyzetben van - szó szerint meg átvitt értelemben is, mert Zente ijedtségét kihasználva ügyesen eltüntetheti a könyvet. Azonban a varázslatról, ami a táblákhoz kötődik, ő maga sem sokat tud; elvégre rövid utasítást és leírást kapott csak mellé.

Mivel próbálkoztok?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. június 1. 13:41 Ugrás a poszthoz

Noel
Zója

Azóta, hogy kezeim közé vettem a papírt, többször is megnéztem, elolvastam, próbáltam a szavak mögé látni. Sorokról nem beszélhetünk, hiszen csupán pár szót vésett fel az üzenő, és én ebből a párból kellett, hogy értsek. A női praktikákat bevetve, elintéztem, hogy Dwayne és a gyerekek a hetet az anyjánál töltsék, a viszonyunk az elmúlt évtizedben sem lett jobb, így nyilvánvaló okokból én nem tarottam velük, de nem is akartam. Elküldhettem volna őket bárhova, ám mégsem tettem, mert nem akartam, hogy hazajöjjenek, nem tudom, hogy mire számítsak, de az az egy biztos volt, hogy ehhez a beszélgetéshez nem kell több fül.
Nem akarok kellemetlen, feszes környezetet adni, így könnyű vacsorát készítettem, és ahelyett, hogy az erre a célra elszeparált szobába vezetném, inkább az életterünket választom. Bevallom, izgulok. Régen nem találkoztunk, ám gyakran érdeklődtünk felőle, hiszen mindketten szívén viseltük a sorsát. Ujjaimmal tenyereimet simítva, haladok a házban, melyet az eltéveszthetetlen cseresznyés pite illata leng körbe. Várok, minden perc órának tűnik, míg végül meghallom a jöttét. Lassan, lépek oda, bár szívem szerint feltépném az ajtót, és magamhoz ölelném, mégis, finom eleganciával nyitom ki az ajtót, és emelem rá kékjeimet, miközben ajkaimra mosoly ül. Szemeim csillognak az örömtől, és boldog vagyok, hogy látom.
- Milyen elegáns vagy ma, még a végén okot adunk a pletykáknak.
Ellépve tőle, engedem, hogy belépjen a világos előtérbe. ahol már megannyi jel utal rá, hogy két kiskamasz és egy bütykölő férj is az otthon tartozékai.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. június 10. 05:01 Ugrás a poszthoz

Noel

- Azt mondják, hogy a vélavér kiváló tartósító. Csak ne húzz fel, mert akkor igen ocsmánnyá válok.
Felelem nevetve, ahogy közelebb lépek hozzá, hogy megölelhessem. Régen nem járt itt, de nagyon örültem, amikor olvastam az üzenetét. Kicsit mindig, amikor elveszítem az egyik gyerekemet, hazatér a másik, mintha egymást kergetnék.
- Dwayne és a gyerekek elmentek itthonról, csak később érnek haza, rengeteg időnk van. Gyere menjünk is beljebb. Inni valamit?
Érdeklődöm a nappali felé indulva, de még nem ülök le, őt azonban hellyel kínálom, elvégre, ha inni kér, akkor hoznom kell még. A pálcám jelenleg nem opció, mivel Sean és Alice valahova eldugták, olyan öt, vagy talán már hat napja. Lassan annyira hozzászokok megint a nem létéhez, hogy fogalmam sincs, mit csinálok akkor, amikor visszakapom. Nem is értem, hogy a pálcám hogyan hűséges hozzám még mindig, én már nem biztos, hogy az lennék.
- Nem mondom, hogy meglepett az üzeneted, hiszen olyanok vagytok, mint a bumeráng, így inkább azt kérdezem, hogy hogy vagy? Hogy van Kornél? Reméltem, hogy elhozod, megszeretgettem volna.
Az én gyerekem már nagyok, ráadásul makacs Warrenek, szóval nem könnyű őket babusgatni, de a kicsi fiút nagyon el tudnám kényeztetni.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. június 14. 08:34 Ugrás a poszthoz

Noel

Udvarias víz, melyre csak gondolatban emelem meg a szemöldököm, majd őszinte whisky, amire szélesebbre húzódnak ajkaim, és biccentve indulok el, hogy hozzak neki. Miért is ne lenne, ugyebár. Noha érdekes kísérlet ez nálunk, régebben az italba menekültem, ha valami negatív volt, márpedig elég sok és hullámzó pillanatról tudom ezt elmondani, majd összekötöttem az életem egy férfival, aki intenzíven fogyasztja, és van egy lányom, aki rendszeresen keresi a mellékest bárokban való felszolgálással. Tény, hogy nekem nem az a masszív függőségem volt, de az egy-egy pohár utáni vágy is nagyon komoly hangulat-hullámokat generált. De gyógyult vagyok, nap, nap után újra és újra elmondhatom magamnak. Noelnek a kért itallal, míg a magam részére, nem meglepetéssel, egy nagy bögre tejeskávéval térek vissza.
- A legjobb időszak, hidd el, olyan aranyosak ilyenkor még, érdeklődők, lenyűgözhetők. Aztán eljön a lázadás, nem is olyan sokára, amikor semmi sem jó, és amúgy is te vagy a hülye. Az nehéz lesz, de olyan huszonhárom éves kora körül, állítólag normalizálódik. Persze, vannak kivételek, én néha úgy érzem magam, mintha három kiskamasszal élnék együtt, pedig azt hittem könnyebb lesz. Minával mindig ketten voltunk, csendes, eléggé zárkózott gyerek volt, könnyen mentek vele a dolgok. Azt hittem, hogy Sean és Alice is olyanok lesznek, de nem, a szöges ellentétei.
Mégsem bánom, egy pillanatig sem, mert imádom őket, és soha, semmiért sem cserélném el a kölykeimet, egyiket sem. Lassan iskolaéretté válnak, és jaj a Bagolykőnek, ha ellepik a Warren-ek. Ajkaimon túl a hangom is mosolyog, és büszkén pillantok Noelre.
- Keveset látod? Sokat dolgozol?
Arra, hogy fejjel megy a falnak, csak kuncogok, mert hát igen, kire ütött ez a gyerek, ugyebár, le sem tagadhatja.
- Nos, legalább biztosan tudod, hogy a tiéd. Legközelebb azért elhozhatnád, úgy szeretem a kicsiket, de amikor Dwayne-nek a múltkor ezt mondtam, olyan csúnyán nézett rám, hogy még most is elszégyellem magam.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. június 21. 13:13 Ugrás a poszthoz

Noel


Nem feltétlen terápiára készültem, de valljuk be, életünk beszélgetéseinek jó részében megtalálható a terápiás célzat, még akkor is, ha nem mondjuk ki. A baráti beszélgetések, az összeülünk egy kávéra csacsogások mind-mind arra szolgálnak, hogy a lelkünket könnyítsük némiképp. A beszélgetések során megerősítést várunk, más nézőpontot hallgatunk meg, és valami változik bennünk. Egyik alkalom ingyen van, kapcsolatot ápol, a másiknak megkérik az árát, viszont lehetőségünk van kimondani olyan mondatokat is, melyeket amúgy nem tennénk, félve attól, hogy a minket ismerők mit gondolhatnak rólunk. Érdekes dolog az emberi lélek, és órákig boncolgathatnánk, elvégre azért mentem pszichológusnak is, de most szeretnék, azt hiszem, barát lenni ebben a beszélgetésben.
- Az élet értelme szerintem kortalan, és nem értheted meg, csak mert betöltöd a harmincat. A fejed lágya se nő be abban a pillanatban, hogy nagykorúvá válsz, erre, ha tükörbe nézel, meglátod a legjobb példák egyikét. Véleményem szerint az élet értelme a halál pillanatában ér el minket. Akkor válik minden világossá, akkor értjük meg a nagy összefüggéseket. Ezzel persze, nem azt szeretném mondani, hogy most ugorj le egy hídról, csak, hogy ne keresd görcsösen az értelmét, inkább adj értelmet a napjaidnak. Alakítsd úgy a napokat, hogy megérjék, és itt nem nagy dolgokra gondolok, de mondjuk, ha átsegítesz egy nénit a zebrán, akkor már megérte a nap, hiszen segítettél. Megnevettetted a fiad? Szintén megérte.
Lágyan, kedvesen beszélek, megértőn. Van a családomban egy furcsa gúnyos ironikus hangsúly, amit biztos, hogy a génjeink hordoznak, és biztos vagyok benne, hogy anyai ágon jött, mert Tatiban is megvan, sőt, olykor még Franciska is, aki a világ legnyugodtabb lelkeinek egyike, is ezzel nyilatkozik, de most odafigyelek, hogy ne ez domináljon nálam.
- Ha harminc évesen leli meg az ember az élete értelmét, akkor elég nagy bajban vagyok, mert én harminc évesen a fél országon átköltöztettem egy tizenhárom évest, majd berobbant az életembe Dwayne, újra. Kemény volt a harminc. De azóta eltelt tizenkét év, és egész jól helyrejöttek a dolgok. Talán neked is kell még egy jó öt év, mire rendeződik a világod.
Bár, ahogy elhallgatom, annyi erővel, köszönthetném a családban is, mert ezek a drámai hullámvasutak ránk jellemzőek. Nekem két titkolt terhességem, a húgomnak öt házasság van a háta mögött, és amikor kiderült, hogy a negyedik házassága alatt született gyerek az első férjétől van, még neki állt feljebb. Ó igen, a mi családunk sosem unatkozik.
- Oh, én is minden nap gondolok rá, na persze nem úgy, ahogy te, mert hát nekem a lányom, és mindig ideges vagyok, ha távol van, és, nem is tudom, ezt nem kellene neki is elmondanod? Szerintem az nem jönne ki jól, ha én mondanám neki, hogy te azt mondat, hogy rá gondolsz, és váó. Hát... nem is tudom, hogy mit mondjak... én... nagyon szeretlek téged, szóval nem akarlak áltatni a boldog befejezéssel, szóval... nos... az a gyanúm, hogy Mina szerelmes, és ezt a szerelmet nem tudja maga mögött hagyni, már jó pár éve, ezért nem képes az országba maradni. Kicsit aggódok, hogy apakomplexusa van, és hogy egy idősebb férfi szeretője, aki a családját választja mindig, de visszaédesgeti magához. Sajnálom, egy pszichológus anya nagyon rossz alap, de féltem a gyerekemet. Annak örülnék, ha együtt lennétek, de nem szeretném, ha sérülnél miatta.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. július 10. 14:40 Ugrás a poszthoz

Noel


- A titok, hogy nincs titok. Az ember egész életében keresi a miérteket, amik valójában nincsenek. Éld meg a napot, a pillanatot. Lefekvés előtt, mielőtt elaludnál azon gondolkozz, mi történt aznap. Ne a nagy dolgokon, a kicsiken. A fiad rád mosolygott a reggelinél, vagy szépek a tulipánok idén, csend van, vagy éppen hangzavar. Van az úgy, hogy az élet egyszerű és nem görcsös ragaszkodás. Szeresd az életet, és rájössz, hogy semmi más nem kell.
Szenvedéllyel a hangomban beszélek az egyszerűségről, és amióta így élek, nekem is minden olyan könnyed. Minden napnak van egy olyan pillanata, amikor rápillantok a férjemre, a gyerekeimre, és elégedett vagyok. Rendben vagyunk. Nincs semmi nagyon bonyolult a napokban, nincsenek nagy drámák, révbe értünk.
- Ha a szuverenitást nézzük, az sem korlátlan, hiszen korlátozza a társadalom, a jog, a világpolitika, szerintem ezt is korlátozza minden más. Vagy akár egy valami. Mi van, ha maga az ok az, hogy kell egy ellensúlyozás, ami ellen te jelenleg harcolsz. Vagyis, maga a káosz, amit érzel, káosz is marad, míg el nem fogadod a lelki békéhez vezető utat. Az a nagy kérdés, hogy tetszik-e neked az az út, tudnál-e azonosulni vele, rálépni, és nem lelépni róla. Ha megvan a kellemes kiegyenlítődés, megvan a béke. Minden embernek más ez. Neked lehet, hogy a benned élő tűzzel összecsapó víz kell, nekem egy morgós öregember jutott.
Szinte egykorúak vagyunk, szóval nem szép Dwayne-t öregnek nevezni, de hát morog, folyton, így azt se mondatom, hogy egy fitt csudamuki. Ezért megjegyzem csúnyábban is nézne, mint, hogy leöregeztem.
- Ha a történet alapja a nyughatatlan tűz, akkor nem érdemes mellé levegőt adni, mert felkorbácsolja és őrületbe hajt, sem földet, mely kioltja. Egy olyan személy kell, aki lágy engedelmességgel, nyugalommal és kellő, de nem bántó iróniával áll ellent akkor, amikor szükséges. A tűz és a víz ellentétek, de mégis vannak azonosságok is bennük. A nyugodt folyó otthont ad, az életető tűz vágyat. Nem semlegesítik egymást, hanem táplálják és tisztelik. Ha nekem kéne megválasztanom a jövendőbeli társad, azt mondanám, olyat keress, aki befelé él, hiszen megérti akkor, hogy mi játszódik le benned, hogy mennyire nem egyszerű a világod, olyat, aki reális, a jelenben tud tartani, de érző, harmóniára vágyó, mert akkor ő kiváló ellensúlyozó lesz neked, aki, talán egy kicsit merevebb, aki...
Szép dolog nagy lendülettel beszélni, egészen addig, amíg az ember bele nem gondol, hogy miről is beszél, és a történet egy pontján, ahogy beszélek, és ahogy rám pillant, ahogy nézzük egymást, hirtelen értem. Értem a helyzetet, értem a pillanat jelentőségét, és értem azt, hogy mit is kerülgetünk mi ketten, hogy miért is beszélünk most ezekről a dolgokról. Mennyire vak voltam!
- Tőled nem tud szabadulni évek óta, ugye? Te vagy az, aki elől folyton elszalad, és az, akihez mindig visszamegy.
Hogy nem raktam össze a dolgokat, hát mindig minden megjegyzés találó volt. Nem sokat mondott róla, de ő nem is olyan, nagyon zárkózott volt mindig is. De a mondatok, az a pár, egyértelműnek kellett volna lennie...
- Kolumbiában van, Cartagena-ban.
Ez egy viszonylag nagy hely, nem csak úgy odamegy az ember, és kész is. Felemelkedve az asztalhoz sétálok, és a laptopomat felnyitva, megnyitom az e-maileket.
- Minden nap ír, nem sok mindent, rövideket. De azt tudom, hogy egy Hotel Dorado Plaza Calle del Arsenal nevű helyen lakik. Sosem foglalt még szobát ennyi csillaggal, ahogy sosem menekült még meleg országba. Azt írta, hogy most mindent fordítva akar csinálni, mint előtte, hátha megfordul a szerencséje. A napnyugtát mindig a parton nézi végig, leírjam a címet?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. július 11. 11:38 Ugrás a poszthoz

Noel


Az édesapjára bólintok egyet, de nem szólalok meg, csak hallgatom a szavakat, és észlelem a mögöttük húzódó, érzelmeket. Hihetetlen, hogy az ember hány féle módon képes megélni felmenője távozását az élők világából, történjen az hirtelen, vagy oly módon, hogy mielőtt ez megtörténne, még lehetősége van továbbadni a feladatokat. Noel az utóbbit kapta, kérdéses, hogy így járt-e jobban.
- A fiúk kiváltsága. Mindenki úgy véli lánynak nehezebb lenni egy máguscsaládban. Nem vagy egyenjogú a testvéreiddel, nincsenek kiváltságaid, lehetőségeid, bezzeg a fiúk! Szerencsés, ha csak egy van, szerencsétlen, ha több, hiszen könnyebben szad szét az oly sok évtizeden, vagy évszázadon át egyben tartott, stabil háttér. A fiú felelőssége valami olyan, amibe nem sűrűn gondolnak bele. Jó neki, beleszületett a jóba. Azonban neki kell meghozni minden döntést, nem csak a családi vagyon, de testvérei sorsa felett is. A házasságok, kiutalások, megfelelő háttér fenntartása nem egyszerű, főleg egy szabad léleknek, aki nehezen viseli a korlátokat.
Az általános megállapítások után, a vége már egész személyesbe hajlik, hiszen Noel minden felelősséget megkap, amit valóban nem kért. A családi vállalkozáson kívül pedig az ő kezébe kerül testvérei és élő, idősebb nőrokonai sorsa is, akik egyedül maradtak, férjük nélkül. A család új fejeként állandó kritikák gyűrűjében pedig ki tudja, hogy mikor és miért, de robbanhat. Lehet nagy, lehet kicsi az ok, de egyszer mindenkinek megtelik az a bizonyos pohár. Ezért is merem javasolni, hogy olyan párt válasszon, aki türelmes és képes átvállalni a pohár állandó ürítésének nem minden esetben könnyed feladatát, ám csak sok kimondott szó után jövök rá arra, hogy miről is van szó. Hogy kiről is van szó.
- Természetesen. Van egy, umm, van egy véletlenül nekem küldött levél is. Azt hiszem, az téged illet, tegnap érkezett, nem olvastam végig, de feltételezem, hogy kapsz majd egy képeslapot, amit nekem címzett.
Zavarban vagyok, mert mindig szerettem volna egy olyan befejezést, ami valahogy hajaz erre, de mindig féltem megtudni, hogy ki az, ki az, aki nem engedi, és akit nem tud elengedni. Most viszont, hogy tudom, furcsa, jóleső és aggódó bizsergések hada támad meg. Örülök és félek, de inkább örülök, csak, hát az ember félti a gyerekeit, ilyen ez. Gyorsan lefirkantom a címet, a rám jellemző cirádás betűkkel, és a levéllel együtt átnyújtom, és mielőtt bármit is tehetne, szorosan magamhoz húzva megölelem őt.
- Istenem Noel.
A haját simogatom, szinte nyugtatóan, próbálom az ölelésbe sűríteni az iránta érzett határtalan szeretetemet, ami nem múlt az évek alatt kicsit sem, és nem változott azzal sem, hogy most már tudom a titkot.
- Mindig a fiamként tekintettem rád, és tudom, hogy jó ember vagy, hogy nem akarsz rosszat Minának, csak mind a ketten nagyon nehéz esetek vagytok, de az én gyerekeim, bármi is történjen, rendben? Ide bármikor jöhetsz, ahogy jöhettél eddig is. Jaj kicsikém, csak légy vele türelmes, kérlek. Nagyon szeretlek téged.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. szeptember 8. 17:14 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


- Mondom, ez csak szájkarate! - Hallatszik a távolból a lány hangja, érződik, hogy vidám, jót mulat a másikon, aki valamiről minden bizonnyal szeretné meggyőzni. A másik cicceg, de nem adja magát, úgy tűnik egy másik lány, bár hangja jó pár oktávval mélyebb, mint a másiké.
- Úgy volt, hidd el. Bebizonyítom.
A hangok egyre közelebbről hallatszanak, a két személy mozgásban van, bár semmiképpen sem sietik el. Hangjuk jól kivehető, mondataik egészen érdemtelennek hatnak. "Állj oda", hangzik a kérdés, mozgolódás, csevej, kacagás. Vizsgaidőszakban igen sok diák dönt úgy, hogy inkább a faluban tölti a napjait, nem utazik haza akkor sem, ha már a vizsgáit letudta, mert ilyenkor jó egy kicsit kötöttségek nélkül lenni. Talán ők is így vannak ezzel. Egy kis móka, egy kis önállóság.
- Támadj meg. - Hangjában érződik a nevethetnék, és a másik fél kuncogása is, majd elhangzik a fognövesztő átok. Logikus lépés, hiszen, ha nem tudja kivédeni, a hosszú fogak miatt nem tud újabb átkot küldeni. De kivédi, átkozódnak és beszélgetnek, kis gyakorlás. Nyilván betöltötték már a tizenhetet, hiszen az iskolán kívül máshogy nem tehetnék. Újabb és újabb átkok és bűbájok, aztán jön az a bizonyos, ami valóban kivédhetetlennek tűnik. A vékonyabb hangú elugrik, sikítva, míg a találat egyenesen a romos épületbe talál. Az idő pedig, mintha megállna, noha csak néhány pillanat az egész. Jó ideje kint van már rajta a tábla, hogy veszélyes és bontásra ítélt, egyesek szerint, ha lebontják, nem is építenek a helyére, mások azt rebesgetik, fák kapnak helyet itt, megint mások padokról pusmognak, és megint újabb hangok piacbővülésről. Egy mosdó se lenne rossz, ha már itt tartunk. A lényeg, hogy a bontás még nem kezdődött meg, de az elkerítést mindenki komolyan vette, az ember nem is sejtheti, hogy abban a pillanatban, amikor az átok a falba robban, odabent valaki éppen keresgél, pedig a nagy helyzet, hogy Elektra éppen akkor van bent.
A falak megremegnek, és mint, ahogy már korábban említettem, a pillanatok perceknek tűnnek, ahogy a repedezés végighasít a régi épületen, és alig egy szempillantás alatt omlik össze az egész, nyomában két lány sikítását, és megannyi port hagyva. A piacon vásárlók zöme mozdulatlan nézi végig, ahogy a bontásra ítélt épület leomlik. Állt volna ő még, de ez így menthetetlen volt. De vajon... sejtik, hogy van bent valaki?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. szeptember 8. 19:12 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


A jelenet odakint a piacon tartózkodók számára egyszerre volt érthetetlen, és riasztó, senki sem értette, hogy mi történt, és mire eloszlott a porfelhő, kétszer annyian lettek, mint annak előtte.
- Szegény kislány.
A hang Bözsi nénitől jött, aki mellett Vali és Erzsike bólogatva áll, és egészen addig így is maradnak, míg egy zavarodott férfihang meg nem kérdezi, hogy miért. Felpillantva rá, a nénik azonnal elmosolyodnak, mert hát sosem lehet kihagyni egy mosolygást se, főleg, ha egy férfi két gyerekkel sétál éppen, akiknek olyan csípkednivaló arcuk van.
- Tudja doktor úr, bár nem szabad bemenni oda, mert elbontják, azért amikor éppen Valira néztem, hogy mit gondol a paradicsomról, láttam, ahogy a rádiós kisasszony, Esztella bement. Szegény kis Imolának már csak ő volt, mert tetszik tudni, az édesapj... hová tűnt?
Mire Bözsi feleszmél, a jó doktor úr, név szerint William Payne már a romok mellett áll, nem is áll, pálcát ragadva óvatosan emeli el a köveket, vigyázva, hogy ne okozzon nagyobb bajt. Akár lehet szerencséje is. Azonnal mellé szegődik még két férfi és egy nő is, ilyen a csordaszellem, és ugyanazzal az óvatosággal kezdik el ők is az elpakolást, így alig egy percen belül elő is kerül egy kéz. A tömeg, akik mögöttük gyülekeznek, mintha közelebb csúsztak volna jó pár méterrel, a jobb kilátás reményében, hiszen a katasztrófaturizmus hasonlóan nagyúr. A férfi óvatosan lép a kövek közé, hogy a zúzódott testet megvizsgálja, a nő életben van, ám légzése gyenge. Finom, de határozott mozdulatokkal emeli fel a testet, és fordul meg, kis híján a kövek közé esve, amikor már szinte csak egy lépésre vannak az emberek. Kiváló.
- Kérem, vigyék el őket a Tündérmanóba, a bátyám otthon van.
Választ nem várva, elhoppanál, hiszen ő bárhonnan és bármikor megteheti, és meg is teszi, hiszen emberéletről van szó, egy édesanya életéről. Hasonló esetben képtelen lenne elfogadni, ha Norinát nem mentenék meg. Ha a gyerekeinek úgy kellene felnőnie, hogy nincs anyjuk.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Írta: 2021. szeptember 9. 09:14 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


Nagyon sokszor a gyorsaságon múlik mindent. Az embernek olykor csak perceken múlik az élete, így, ha a nénik nem látják meg, hogy mi is történt pontosan, hogy van ott egy ember, akkor az sem kizárt, hogy túl a romboláson, órákig nem foglalkozott volna senki a helyszínnel, és csak jóval a tragédia bekövetkezte után eszméltek volna rá, hogy valaki az épületben volt. Valaki, akit otthon vár egy gyermek, valaki, akit kétségbeesve keresnének a szülei.
De a szerencsétlenségbe szerencse is vegyült, ez pedig azzal járt, hogy észrevették őt. Kell ennél nagyobb csoda? Nem hiszem.
Az ellátást követően az állapota stabil, ám inadekvát, vagyis nem reagál a külső hatásokra. Várakozással teli időszak következik, melyben olyan szavak hangzanak el, mint a Glasgow Skálán való elhelyezkedés, vagy éppen az aspirációs pneumónia. Szörnyű belegondolni is, hogy mi minden történhet most, ebben az állapotban. Kóma. Lélegeztetés. Intravénás folyadékpótlás. Első a beteg életben tartása, tényleges stabilizálása, majd ezt követően lehet rákoncentrálni arra, hogy a fizikai állapotot is védjük. Mi is történik, ha állandó fekvésnek vagyunk kitéve? Fekélyek, tüdőgyulladás, az izomzat roncsolódása. Hosszú út vezet a gyógyuláshoz, már ha egyszer lesz olyan.
A kóma, mely most már, több, mint hat óra elteltével kimondható, megjósolhatatlan hosszúságúra is elnyúlhat, sőt, az esély is megvan rá, hogy nem tér magához többé. Egyelőre még nem javasolják azt, hogy állandó látogatói legyenek, az első időben fontos, hogy a gyógyítók és az ápolószemélyzet nyugodtan dolgozhasson. Viszont később a családnak és a barátoknak igen nagy szerepe lehet abban, hogy magához tér-e még. Hogy utána mi lesz? Ez a jövő titka még.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mesélő összes hozzászólása (356 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Fel