36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mesélő összes hozzászólása (356 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Le
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. július 10. 14:40 Ugrás a poszthoz

Noel


- A titok, hogy nincs titok. Az ember egész életében keresi a miérteket, amik valójában nincsenek. Éld meg a napot, a pillanatot. Lefekvés előtt, mielőtt elaludnál azon gondolkozz, mi történt aznap. Ne a nagy dolgokon, a kicsiken. A fiad rád mosolygott a reggelinél, vagy szépek a tulipánok idén, csend van, vagy éppen hangzavar. Van az úgy, hogy az élet egyszerű és nem görcsös ragaszkodás. Szeresd az életet, és rájössz, hogy semmi más nem kell.
Szenvedéllyel a hangomban beszélek az egyszerűségről, és amióta így élek, nekem is minden olyan könnyed. Minden napnak van egy olyan pillanata, amikor rápillantok a férjemre, a gyerekeimre, és elégedett vagyok. Rendben vagyunk. Nincs semmi nagyon bonyolult a napokban, nincsenek nagy drámák, révbe értünk.
- Ha a szuverenitást nézzük, az sem korlátlan, hiszen korlátozza a társadalom, a jog, a világpolitika, szerintem ezt is korlátozza minden más. Vagy akár egy valami. Mi van, ha maga az ok az, hogy kell egy ellensúlyozás, ami ellen te jelenleg harcolsz. Vagyis, maga a káosz, amit érzel, káosz is marad, míg el nem fogadod a lelki békéhez vezető utat. Az a nagy kérdés, hogy tetszik-e neked az az út, tudnál-e azonosulni vele, rálépni, és nem lelépni róla. Ha megvan a kellemes kiegyenlítődés, megvan a béke. Minden embernek más ez. Neked lehet, hogy a benned élő tűzzel összecsapó víz kell, nekem egy morgós öregember jutott.
Szinte egykorúak vagyunk, szóval nem szép Dwayne-t öregnek nevezni, de hát morog, folyton, így azt se mondatom, hogy egy fitt csudamuki. Ezért megjegyzem csúnyábban is nézne, mint, hogy leöregeztem.
- Ha a történet alapja a nyughatatlan tűz, akkor nem érdemes mellé levegőt adni, mert felkorbácsolja és őrületbe hajt, sem földet, mely kioltja. Egy olyan személy kell, aki lágy engedelmességgel, nyugalommal és kellő, de nem bántó iróniával áll ellent akkor, amikor szükséges. A tűz és a víz ellentétek, de mégis vannak azonosságok is bennük. A nyugodt folyó otthont ad, az életető tűz vágyat. Nem semlegesítik egymást, hanem táplálják és tisztelik. Ha nekem kéne megválasztanom a jövendőbeli társad, azt mondanám, olyat keress, aki befelé él, hiszen megérti akkor, hogy mi játszódik le benned, hogy mennyire nem egyszerű a világod, olyat, aki reális, a jelenben tud tartani, de érző, harmóniára vágyó, mert akkor ő kiváló ellensúlyozó lesz neked, aki, talán egy kicsit merevebb, aki...
Szép dolog nagy lendülettel beszélni, egészen addig, amíg az ember bele nem gondol, hogy miről is beszél, és a történet egy pontján, ahogy beszélek, és ahogy rám pillant, ahogy nézzük egymást, hirtelen értem. Értem a helyzetet, értem a pillanat jelentőségét, és értem azt, hogy mit is kerülgetünk mi ketten, hogy miért is beszélünk most ezekről a dolgokról. Mennyire vak voltam!
- Tőled nem tud szabadulni évek óta, ugye? Te vagy az, aki elől folyton elszalad, és az, akihez mindig visszamegy.
Hogy nem raktam össze a dolgokat, hát mindig minden megjegyzés találó volt. Nem sokat mondott róla, de ő nem is olyan, nagyon zárkózott volt mindig is. De a mondatok, az a pár, egyértelműnek kellett volna lennie...
- Kolumbiában van, Cartagena-ban.
Ez egy viszonylag nagy hely, nem csak úgy odamegy az ember, és kész is. Felemelkedve az asztalhoz sétálok, és a laptopomat felnyitva, megnyitom az e-maileket.
- Minden nap ír, nem sok mindent, rövideket. De azt tudom, hogy egy Hotel Dorado Plaza Calle del Arsenal nevű helyen lakik. Sosem foglalt még szobát ennyi csillaggal, ahogy sosem menekült még meleg országba. Azt írta, hogy most mindent fordítva akar csinálni, mint előtte, hátha megfordul a szerencséje. A napnyugtát mindig a parton nézi végig, leírjam a címet?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. július 11. 11:38 Ugrás a poszthoz

Noel


Az édesapjára bólintok egyet, de nem szólalok meg, csak hallgatom a szavakat, és észlelem a mögöttük húzódó, érzelmeket. Hihetetlen, hogy az ember hány féle módon képes megélni felmenője távozását az élők világából, történjen az hirtelen, vagy oly módon, hogy mielőtt ez megtörténne, még lehetősége van továbbadni a feladatokat. Noel az utóbbit kapta, kérdéses, hogy így járt-e jobban.
- A fiúk kiváltsága. Mindenki úgy véli lánynak nehezebb lenni egy máguscsaládban. Nem vagy egyenjogú a testvéreiddel, nincsenek kiváltságaid, lehetőségeid, bezzeg a fiúk! Szerencsés, ha csak egy van, szerencsétlen, ha több, hiszen könnyebben szad szét az oly sok évtizeden, vagy évszázadon át egyben tartott, stabil háttér. A fiú felelőssége valami olyan, amibe nem sűrűn gondolnak bele. Jó neki, beleszületett a jóba. Azonban neki kell meghozni minden döntést, nem csak a családi vagyon, de testvérei sorsa felett is. A házasságok, kiutalások, megfelelő háttér fenntartása nem egyszerű, főleg egy szabad léleknek, aki nehezen viseli a korlátokat.
Az általános megállapítások után, a vége már egész személyesbe hajlik, hiszen Noel minden felelősséget megkap, amit valóban nem kért. A családi vállalkozáson kívül pedig az ő kezébe kerül testvérei és élő, idősebb nőrokonai sorsa is, akik egyedül maradtak, férjük nélkül. A család új fejeként állandó kritikák gyűrűjében pedig ki tudja, hogy mikor és miért, de robbanhat. Lehet nagy, lehet kicsi az ok, de egyszer mindenkinek megtelik az a bizonyos pohár. Ezért is merem javasolni, hogy olyan párt válasszon, aki türelmes és képes átvállalni a pohár állandó ürítésének nem minden esetben könnyed feladatát, ám csak sok kimondott szó után jövök rá arra, hogy miről is van szó. Hogy kiről is van szó.
- Természetesen. Van egy, umm, van egy véletlenül nekem küldött levél is. Azt hiszem, az téged illet, tegnap érkezett, nem olvastam végig, de feltételezem, hogy kapsz majd egy képeslapot, amit nekem címzett.
Zavarban vagyok, mert mindig szerettem volna egy olyan befejezést, ami valahogy hajaz erre, de mindig féltem megtudni, hogy ki az, ki az, aki nem engedi, és akit nem tud elengedni. Most viszont, hogy tudom, furcsa, jóleső és aggódó bizsergések hada támad meg. Örülök és félek, de inkább örülök, csak, hát az ember félti a gyerekeit, ilyen ez. Gyorsan lefirkantom a címet, a rám jellemző cirádás betűkkel, és a levéllel együtt átnyújtom, és mielőtt bármit is tehetne, szorosan magamhoz húzva megölelem őt.
- Istenem Noel.
A haját simogatom, szinte nyugtatóan, próbálom az ölelésbe sűríteni az iránta érzett határtalan szeretetemet, ami nem múlt az évek alatt kicsit sem, és nem változott azzal sem, hogy most már tudom a titkot.
- Mindig a fiamként tekintettem rád, és tudom, hogy jó ember vagy, hogy nem akarsz rosszat Minának, csak mind a ketten nagyon nehéz esetek vagytok, de az én gyerekeim, bármi is történjen, rendben? Ide bármikor jöhetsz, ahogy jöhettél eddig is. Jaj kicsikém, csak légy vele türelmes, kérlek. Nagyon szeretlek téged.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. szeptember 8. 17:14 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


- Mondom, ez csak szájkarate! - Hallatszik a távolból a lány hangja, érződik, hogy vidám, jót mulat a másikon, aki valamiről minden bizonnyal szeretné meggyőzni. A másik cicceg, de nem adja magát, úgy tűnik egy másik lány, bár hangja jó pár oktávval mélyebb, mint a másiké.
- Úgy volt, hidd el. Bebizonyítom.
A hangok egyre közelebbről hallatszanak, a két személy mozgásban van, bár semmiképpen sem sietik el. Hangjuk jól kivehető, mondataik egészen érdemtelennek hatnak. "Állj oda", hangzik a kérdés, mozgolódás, csevej, kacagás. Vizsgaidőszakban igen sok diák dönt úgy, hogy inkább a faluban tölti a napjait, nem utazik haza akkor sem, ha már a vizsgáit letudta, mert ilyenkor jó egy kicsit kötöttségek nélkül lenni. Talán ők is így vannak ezzel. Egy kis móka, egy kis önállóság.
- Támadj meg. - Hangjában érződik a nevethetnék, és a másik fél kuncogása is, majd elhangzik a fognövesztő átok. Logikus lépés, hiszen, ha nem tudja kivédeni, a hosszú fogak miatt nem tud újabb átkot küldeni. De kivédi, átkozódnak és beszélgetnek, kis gyakorlás. Nyilván betöltötték már a tizenhetet, hiszen az iskolán kívül máshogy nem tehetnék. Újabb és újabb átkok és bűbájok, aztán jön az a bizonyos, ami valóban kivédhetetlennek tűnik. A vékonyabb hangú elugrik, sikítva, míg a találat egyenesen a romos épületbe talál. Az idő pedig, mintha megállna, noha csak néhány pillanat az egész. Jó ideje kint van már rajta a tábla, hogy veszélyes és bontásra ítélt, egyesek szerint, ha lebontják, nem is építenek a helyére, mások azt rebesgetik, fák kapnak helyet itt, megint mások padokról pusmognak, és megint újabb hangok piacbővülésről. Egy mosdó se lenne rossz, ha már itt tartunk. A lényeg, hogy a bontás még nem kezdődött meg, de az elkerítést mindenki komolyan vette, az ember nem is sejtheti, hogy abban a pillanatban, amikor az átok a falba robban, odabent valaki éppen keresgél, pedig a nagy helyzet, hogy Elektra éppen akkor van bent.
A falak megremegnek, és mint, ahogy már korábban említettem, a pillanatok perceknek tűnnek, ahogy a repedezés végighasít a régi épületen, és alig egy szempillantás alatt omlik össze az egész, nyomában két lány sikítását, és megannyi port hagyva. A piacon vásárlók zöme mozdulatlan nézi végig, ahogy a bontásra ítélt épület leomlik. Állt volna ő még, de ez így menthetetlen volt. De vajon... sejtik, hogy van bent valaki?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. szeptember 8. 19:12 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


A jelenet odakint a piacon tartózkodók számára egyszerre volt érthetetlen, és riasztó, senki sem értette, hogy mi történt, és mire eloszlott a porfelhő, kétszer annyian lettek, mint annak előtte.
- Szegény kislány.
A hang Bözsi nénitől jött, aki mellett Vali és Erzsike bólogatva áll, és egészen addig így is maradnak, míg egy zavarodott férfihang meg nem kérdezi, hogy miért. Felpillantva rá, a nénik azonnal elmosolyodnak, mert hát sosem lehet kihagyni egy mosolygást se, főleg, ha egy férfi két gyerekkel sétál éppen, akiknek olyan csípkednivaló arcuk van.
- Tudja doktor úr, bár nem szabad bemenni oda, mert elbontják, azért amikor éppen Valira néztem, hogy mit gondol a paradicsomról, láttam, ahogy a rádiós kisasszony, Esztella bement. Szegény kis Imolának már csak ő volt, mert tetszik tudni, az édesapj... hová tűnt?
Mire Bözsi feleszmél, a jó doktor úr, név szerint William Payne már a romok mellett áll, nem is áll, pálcát ragadva óvatosan emeli el a köveket, vigyázva, hogy ne okozzon nagyobb bajt. Akár lehet szerencséje is. Azonnal mellé szegődik még két férfi és egy nő is, ilyen a csordaszellem, és ugyanazzal az óvatosággal kezdik el ők is az elpakolást, így alig egy percen belül elő is kerül egy kéz. A tömeg, akik mögöttük gyülekeznek, mintha közelebb csúsztak volna jó pár méterrel, a jobb kilátás reményében, hiszen a katasztrófaturizmus hasonlóan nagyúr. A férfi óvatosan lép a kövek közé, hogy a zúzódott testet megvizsgálja, a nő életben van, ám légzése gyenge. Finom, de határozott mozdulatokkal emeli fel a testet, és fordul meg, kis híján a kövek közé esve, amikor már szinte csak egy lépésre vannak az emberek. Kiváló.
- Kérem, vigyék el őket a Tündérmanóba, a bátyám otthon van.
Választ nem várva, elhoppanál, hiszen ő bárhonnan és bármikor megteheti, és meg is teszi, hiszen emberéletről van szó, egy édesanya életéről. Hasonló esetben képtelen lenne elfogadni, ha Norinát nem mentenék meg. Ha a gyerekeinek úgy kellene felnőnie, hogy nincs anyjuk.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. szeptember 9. 09:14 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


Nagyon sokszor a gyorsaságon múlik mindent. Az embernek olykor csak perceken múlik az élete, így, ha a nénik nem látják meg, hogy mi is történt pontosan, hogy van ott egy ember, akkor az sem kizárt, hogy túl a romboláson, órákig nem foglalkozott volna senki a helyszínnel, és csak jóval a tragédia bekövetkezte után eszméltek volna rá, hogy valaki az épületben volt. Valaki, akit otthon vár egy gyermek, valaki, akit kétségbeesve keresnének a szülei.
De a szerencsétlenségbe szerencse is vegyült, ez pedig azzal járt, hogy észrevették őt. Kell ennél nagyobb csoda? Nem hiszem.
Az ellátást követően az állapota stabil, ám inadekvát, vagyis nem reagál a külső hatásokra. Várakozással teli időszak következik, melyben olyan szavak hangzanak el, mint a Glasgow Skálán való elhelyezkedés, vagy éppen az aspirációs pneumónia. Szörnyű belegondolni is, hogy mi minden történhet most, ebben az állapotban. Kóma. Lélegeztetés. Intravénás folyadékpótlás. Első a beteg életben tartása, tényleges stabilizálása, majd ezt követően lehet rákoncentrálni arra, hogy a fizikai állapotot is védjük. Mi is történik, ha állandó fekvésnek vagyunk kitéve? Fekélyek, tüdőgyulladás, az izomzat roncsolódása. Hosszú út vezet a gyógyuláshoz, már ha egyszer lesz olyan.
A kóma, mely most már, több, mint hat óra elteltével kimondható, megjósolhatatlan hosszúságúra is elnyúlhat, sőt, az esély is megvan rá, hogy nem tér magához többé. Egyelőre még nem javasolják azt, hogy állandó látogatói legyenek, az első időben fontos, hogy a gyógyítók és az ápolószemélyzet nyugodtan dolgozhasson. Viszont később a családnak és a barátoknak igen nagy szerepe lehet abban, hogy magához tér-e még. Hogy utána mi lesz? Ez a jövő titka még.  

Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. október 2. 14:23 Ugrás a poszthoz

Vattai Júlia


Lilla a falnak dőlve helyezkedett el az asztallal derékszögben. Olyan volt számára a hely, mint egy második otthon, lévén, hogy sokkal többet járt vissza, mint Júlia. Ujját a sör felett mozgatta körkörösen, mire az üveg is táncra kelt, szinkronban mozogva a kézzel. A félhomályos helyiség pontosan elegendő takarást nyújtott a lányoknak, hogy még a mugli csapos se figyeljen fel az aprócska varázslatra.
Prüszkölve nézett Júlia szemébe a szőke. - Ne is mond. Egyik nap elmentem az ifjabb Hegedűs mellett, az meg már magában morgott mintha épp meg akarna átkozni - kontrázott Lilla. Nem is értette miért tartotta meg a falucska a férfire az "ifjabb" jelzőt. Az örege már azelőtt elpatkolt, hogy ők megszülettek volna.
- Épp ideje volt, kislány - vigyorodott el a szőke a jó hírre. Két nap különbség volt közöttük, és amióta megtudta az információt szólította így Júliát. Eleinte csak az orra alá akarta dörgölni az információt, mostanra azonban szokássá vált. Pedig mind a ketten nagyon jól tudták, hogy már nem férnek bele a "kislány" kategóriába. - És az aurorok? Mondtad, hogy próbálkoznak.
Bólogatva hallgatta a fejtegetését, aztán megállt. A sör inogva próbált megmaradni a lábán hirtelen, hogy a varázslat eltűnt körüle. - Hogy érted, hogy megtanulsz repülni? Már nem segít neked a trükkös picike? - utalt a tündérre Lilla. Ha volt valami, ami miatt irigykedett Júliára a lány, hogy mennyire segítőkész az iskola ha illegális dolgokban utazik az ember. Nem elég, hogy a saját szobájában képes a lány a szert megcsinálni, de még egy kis segítsége is van mindenben. A manókról nem is beszélve.  
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. október 2. 15:18 Ugrás a poszthoz

Vattai Júlia


- Sajnálom... - dehogy sajnálta. - ...de elég unalmas az élet egy ilyen kis helyen. Csoda, hogy a szél nem fúj keresztül ördögszekereket - vonta meg a vállát, de azért szája szegletében egy kis huncut mosoly megbújt. Csínytevő volt gyerekkorában, és most is. Csak épp az évek múltával komolyodtak a tétek.
- Már akinek. A mi bizniszünk elég jó pénzt tud hozni, ha jól csinálja az ember - emlékeztette Júliát a szőke. A tündérpor nem volt a legdrágább áruk egyike, épp ezért választották sokan, mikor ki akartak próbálni valamit. Egyetlen alkalom elég volt, és olyan függést tudott kialakítani az emberekben, hogy aztán sokkal többet vásároltak. Már akik hajlamosak voltak rá. Éppen ezért nem fogyaszthatták soha ők. Lillában sokszor megfogalmazódott a gondolat, hogy hogyan lehet eladni valamit, amit magad még ki se próbáltál, de amikor látta az emberek hogy néznek ki a hatására, már nem is akarta. És Júliának is megtiltotta. Ők jobbak voltak annál, minthogy drogok miatt legyenek boldogok.
- Tudod, a kis tündér. Azt hittem még mindig segít neked - vonta össze a szemöldökét a szőke. - Nem, nem, nem - pattant fel a helyéről, nem is figyelve Júlia további fejtegetésére. Nyakában a láncok csörögni kezdtek, és kérdés nélkül kerülte meg az asztalt, hogy barátnője haját arrébb lökve nézze meg a nyakát. - A kurva életbe! - engedte végül el másikat. - Átalakult a rúna. Bajba kerültél? Valaki lebuktatott? - kérte számon aggódva Lilla. Főleg az okozott benne kétségeket, hogy a lány emlékei is eltűntek a repülésről.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. október 2. 15:52 Ugrás a poszthoz

Vattai Júlia


Nem tudta eldönteni a szőke, hogy most melyik izgatja jobban: a rúna átalakulása, vagy a tény, hogy a barátnője nem emlékezett belőle semmire. Hátrébb lépett, hogy megnézze a másik arcát is, nem csak szívatja, de mind a ketten halál komolyak voltak az ügyben.
- A rohadt életbe, Júlia, mondtam, hogy vigyázz magadra - korholta azonnal Lilla, kicsit hangosabban is, mint kellett volna. A csapos egy pillanatra feléjük bambult, de a tekintete olyan üveges volt, hogy csoda lett volna, ha bármit felfog a történésekből. Ő is szerette a tündérport.
Lilla nagyot sóhajtott, és tehetetlenül vágódott vissza a helyére. A kalapján levette a fejéről, és az asztal bal sarkára akasztotta. - Nem hiszem el, hogy nem emlékszel - ingatta a fejét, és beleivott a sörbe. Szüksége volt rá, hogy kicsit lenyugodjon. Ahogy letette közelebb hajolt, mintha félne, hogy bárki meghallja.
- Amikor elmentél Bagolykőre csináltattunk neked egy rúnát, hogy ne félj a repüléstől. Minden emléket kitöröltünk. A kis tündér meg segített repülni, így biztos volt, hogy senki nem fog elkapni, amikor elhagyod a helyet. Mégis mi az isten történt veled, ami képes ilyesmit megváltoztatni? - kérte számon Lilla, nem is inkább Júliát, mint magát az életet. Keze idegesen dobolt a keményfa asztalon, és beletúrt állít érő hajába.
- Helyre kell hoznunk - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. október 2. 19:49 Ugrás a poszthoz

Vattai Júlia


Sok mindent átéltek már együtt, mondhatni csak egymásnak voltak. Jó, Lilla egy fokkal szerencsésebb volt, mint Júlia, és talán ezért is óvta őt mindig jobban. Mintha a nővére lett volna, csak közben mégis a legjobb barátnője maradt.
- Mi az hogy... - kuncogott a lány, és ujjai a sörös üveg nyakán táncoltak, hol jobban ráfogva, hol gyengéden elengedve. - Az ablakon ugrottál ki! A trükkössel egyetemben - világosította fel Lilla. Olyan érzés volt ez neki, mintha egy újszülöttnek kéne megmutatnia a világot. Furcsán viszketett tőle a bőre alatt a hús, főleg mivel képtelen volt rájönni, hogy mi történhetett.
- És nem volt senki, aki követett volna? Rád támadt? Semmi? - kérdezte a lány egymás után, mintha éppen kihallgatná barátnőjét. Puffogott egyet, és újra meghúzta az üveget. Ha ezt tudja, talán valami erősebbet kér ki. Vodkát, amitől ő is elfelejti, hogy ez éppen megtörténik.
- Hoho kislány. Még seprű nélkül is menni fog - mosolygott már-már büszkén. - Na, húzd fel. Elviszlek a spanomhoz. Ő csinálta neked először is, biztos megvan még neki a minta - nyúlt a kalapért, és visszatette a helyére. Nem is nagyon szeretett nélküle lenni, talán ha képes lett volna, az összes pénzét rájuk költötte volna.
Felhúzta a maradék italt, és a szoknyája egyik redőjéből egy kétezrest húzott elő, és ledobta az asztalra. - El kell mennünk Pécsre. Még jó, hogy tíz perc múlva indul a busz - nézett a karórájára Lilla. Az egyetlen családi relikvia, amelyet nagy becsben tartott. Mindig pontosan járt, és egy olyan bizniszben, mint ami az övék, szükség volt rá.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. november 20. 17:21 Ugrás a poszthoz

Oisin
A dobos szerepében: Ella


Unottan ücsörgött a dobkészlete mögött. Furcsa érzés volt ebben a környezetben látnia, de mégis volt benne valami jó. Otthonos, és mégis különleges. A rágóján csámcsogott, és fújt egy kisebb méretű lufit, mielőtt kidurrant volna. Mogyoróbarna íriszeit Winterre függesztette, és bólintott egyet.
- Kell egy ütemnyi átvezetés - jegyezte meg azonnal. Neki aztán nem kellett mondani, hogy ez különleges, azt se, hogy miért pont hat nyolcadra váltanak utána. Csak azt tudta, hogy a negyedből nyolcadot csinálni két másodperc alatt lehet. Azonban feltűnésmentesen csak akkor, ha az ember tudja mit csinál. Még szerencse, hogy Winter őt választotta.
- Mit szólsz ehhez - kezdte azonnal a játékot, és lazán elkezdte ütni baljával a pergő dobot, míg jobbja a tom-tom felett várta a következő ütemet. Aztán egy átvezetés után már nem csak a kezeit, de a lábait is használni kezdte a nyolcados fillek kialakításához.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. november 20. 18:08 Ugrás a poszthoz

Oisin
A dobos szerepében: Ella


A játéka leállt, ahogy megpillantotta a két belépőt, de ezen kívül nem sok mindent reagált rájuk. A két srác nem tűnt rossz fejnek, de nem is voltak puszipajtások egy pillanat alatt. Mind egy cél érdekében voltak itt, és az a zenélés, és amíg ez megmarad, addig minden rendben lesz köztük. Ella ezt tudta biztosítani.
Hallgatta, amint Winter magyarázott a bongyornak, de szemével mégis a szöszkét nézte. - Winter elmondása alapján a versét négy negyedben toljuk, a refrént meg hat nyolcadban - tájékoztatta a saját stílusában, és ez még egész informatív volt tőle. Talán a leghosszabb mondat, amit eddig a fiúk felé intézett. - Eljátszok négy ismétlőt a verséből, aztán kétszer a refrént. Kövess - utasította, és megint elkezdte ütni a dobokat.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. november 20. 18:33 Ugrás a poszthoz

Oisin
A dobos szerepében: Ella


Ha volt valami az életben, ami igazán megnyugtatta az egy jó dobszóló. Legszívesebben elütötte volna az időt azzal, hogy veri a dobokat, és megpróbál minél gyorsabb tempót diktálni, de nem lehetett. Be kellett várnia a többieket, akik nem feltétlenül tudták lejátszani a szólamokat első parancsra. Na nem mintha ő tökéletes lett volna, de látszólag sokkal gyakorlottabb. Hiszen ő dob elé született.
Diktálta a ritmust, és remélte, hogy a másik ráérez. Nem is volt rossz. Kicsit lógott a lába, de határozottan jobb, mint várta. A refrént lezárta egy szimpla ritmussal, és megütötte a cintányért és hagyta kicsengeni.
- Menni fog… létra? - adott egyedi becenevet Zsombornak, mert hirtelen nem akart beugrani neki a név. Amúgy is őt tartotta a leggyengébb láncszemnek. Nem adott neki sok időt.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. november 20. 19:42 Ugrás a poszthoz

Oisin
A dobos szerepében: Ella


Felvont szemöldökkel nézett Domonkosra, majd egy huncut somolygást is megejtett. Azonnal összerakta a képet a szőkéről, anélkül, hogy akár a ritmusból is kiesett volna. Mélyen elraktározta az agyában az információt, mert igazából baromira nem volt rá szüksége.
Winternek igaza volt, tényleg ő volt a legfiatalabb a társaságban, de egyben a legfontosabb tag. Dob nélkül nincs igazi játék, ha csak nem akar a bongyor visszamenni akusztikusba, mint előtte. És hogy ezt ne felejtse el, ezért egy kicsit faragott Winter utasításain. Hatra leütötte a pergőt és az álló tamot aztán egy fél hangnyi szünet után újra, a lábdobbal együtt kettőt. Aztán egy hangnyi szünet, amiben rámutatott a két navinésra, jelezve, hogy szálljanak be és elkezdhette játszani a negyedeket, amikről Winter dumált.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. november 20. 21:16 Ugrás a poszthoz

Oisin
A dobos szerepében: Ella


Az egyik a ritmus rontotta el, a másik meg a játékot az effekttel. Remek. Ella is abbahagyta a játékot, és unottan nézte a jelenetet. Lába járt a lábcint pedálján, ezzel egy kis alaphangot biztosítva a helynek. Egyértelműen látszott, hogy Winter visszafogja a belső indulatait, de még így is bunkó volt. Mondjuk ő mikor nem?
Lassan. Hogy most mennyire unalmas dobosnak lenni. Mégis tudta, hogy ez a szükséges rossz. Hatra újra belépett az előbb rögtönzött módon, csak éppen még jobban visszafogja a belső izgágaságát.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. november 20. 22:17 Ugrás a poszthoz

Oisin
A dobos szerepében: Ella


Egészen jól ment a szám így, hogy a két sárga egyáltalán nem rontott. Vagyis. De, merthogy Domonkos beledumált a számba. Hát persze, végre sikerült játszaniuk, erre a néma gyerek hirtelen megszólalt.
Mérges pillantást küldött felé, de nem szólalt meg. Wintert hallgatta, aztán a másik bongyorhajú felé pillantott. Gyerünk létra, rise and shine! Elkezdett egy átlagos nyolcados ritmust ütni a lábdobon, és minden egyre bal lába a cintányéron adta a lüktetést. Már csak Zsombornak kellett lépnie.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. november 21. 00:00 Ugrás a poszthoz

Oisin
A dobos szerepében: Ella


Adta az alap ütemet, aztán várta, hogy végre valamit csillogtasson a létra is. Lassan kezdte el, bevezetéssel, aztán elkezdte felépíteni a dalt, mint egy kártyavárat, ahogy mindannyian. Mikor mindenki játszott, akkor volt meg az első sor. Lehetett építeni a következőt. Ella megpörgette az ütőt jobb kezének ujjai között, majd egyszerű JBJBB kézrenddel odaverte a ritmust a felső tamnak és a pergőnek. Így már kezdett olyan lenni, mint egy igazi dal. Bólogatva vezette ki a testét pulzáló ritmust, miközben mindkét lába és keze egyszerre járt. A refrén előtt hagyva egy hangnyi szünetet váltott még egy kicsit ritmusosabba, és csak remélni merte, hogy ebbe a kócos nem keveredik majd bele.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. december 24. 18:15 Ugrás a poszthoz

Szenteste a rádiónál


Akinek nincs családja, vagy éppen nincs messze a családja, az vállalja be a karácsonyi blokkot. Illetve az, akinél csak huszonötödikén van nagy családi banzáj. Ez utóbbi igaz rám is, reggel indulok a Balatonhoz, ahol összegyűlik a család. Már minden össze van csomagolva, éppen ezért vagyok ilyen könnyen ma este Szívesen vállaltam be, hogy a gyerekesek, meg a Szentestét megülők ott tudjanak lenni.
- És most jöjjön egy szám, melyhez második esélyt kér Laci Korinnától. Nagyon sajnálja az elmúlt hetek veszekedéseit, és kéri, hogy találkozzatok holnap ott, ahol minden elkezdődött. Kori, remélem hallod, és adsz egy esélyt ennek a fiúnak, hiszen ez egy igen feszült időszak.
Halkan már indul az utolsó szavak alatt a Please forgive me, én pedig lejjebb veszem a fülesem, hiszen most nem hallanak minket, és szokásos Andrisos féloldalas mosolyomat megvillantva az idő közben belépő felé biccentek.
- El fog menni. A csaj. A srác pedig megkéri a kezét, olyanok vagyunk, mint Cupido szárnysegédjei.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. december 24. 20:15 Ugrás a poszthoz

Szenteste a rádiónál


Szeretem a rádiózást, mert itt nem látszik az arcom, csak a hangom, és csinálhatok bármit. A helyzet pedig az, hogy vigyorok, mivel elképesztően romantikus alkat vagyok, komolyan, minden csajom maximálisan odáig volt ezért, meg értem is, és eddig mindig csak azért mentünk szét, mert nem volt meg a nagy szerelem, de teljes békében, nekem nincs olyan nagyon rossz élményem, amikről mások mesélnek. Valószínűleg, ha majd teljesen betalál a szívembe a nyíl, akkor majd nagyon fogok szenvedni.
- A szerelemhez sosincs elég korán. Ééés itt is van a következő kérésünk, ami egyben az utolsó is ebben a blokkban, és ami igazolja, hogy szerelemben nincs lehetetlen. Mielőtt elindítom Kori kérését, amivel Lacinak szeretne üzenni, kívánok mindenkinek csodálatos ünnepeket, bejglimérgezést és töltött káposzta undort. Éjfélkor csókoljátok meg a mellettetek állót, akár szeretitek, akár nem, hiszen ezen múlik a szerencsétek. Néhány perc múlva a mikrofonnál bájos kolléganőm csodás hangját hallhatjátok, ugyanis Rothstein Elektra már meg is érkezett a stúdióba. Még egyszer kellemes ünnepeket, és szóljon a Right Here Wating for You. Találkozunk az új évben, újabb kívánságokkal. Kori és Laci, hajrá! Üzenjetek.
A végét követően gyorsan benyomom a számot, majd felkelve nyújtózok egyet. Ez is megvolt.
- Rohannom kell, mert hajnalban megy a vonatom. Boldog ünnepeket.
Közelebb lépve egy nagy, cuppanós puszit nyomok az arcára, mielőtt ellen tudna állni, intek és a következő pillanatban kilépek a helyiségből. Valószínűleg, ha figyelmesebb lennék, nem tenném, de ma este is van egy nő, akivel még nagyon sok dolgom van, és nagyon koráb eljön az a bizonyos hajnal.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2022. augusztus 19. 08:56 Ugrás a poszthoz

Ballay Benedek

A férfi az asztalánál ülve dolgozik, ám tekintete egyre gyakrabban rebben az órára. Abigél még nem ért vissza az ispotályból, pedig egészen biztos benne, hogy vaklárma az egész. Talán nem is történt baja, csak Ballay-val akar megint hetyegni, ahogy tette akkor is. Ki tudja, talán a gyermek sem az övé, elvégre olyan, mintha a fekete özvegyet magát vette volna feleségül. Mégsem tehet róla, hogy teljesen megbabonázta a nő és vágyódik utána, egyszerűen belefúl a féltékenységbe, ami belsőjét szakítja ketté. Üvölteni akar, törni és zúzni, de édesanyja jó embernek nevelte. A mellette lévő vodkás üvegért nyúl, hogy egy újabb kortyot húzzon le belőle, amikor léptek zaját hallja a folyosón. Világosan megmondta, hogy senki se zavarja, nem óhajt beszélni egyetlen szolgájával sem, különben sem az a dolguk, hogy helikopterként repkedjenek a feje felett, miközben aggódó, sajnálkozó pillantásokat vetnek rá.
- Áhh, Ballay! - mímelt jó kedvvel tárja szét a karját, ezzel egy időben a kezében fogott italt lecsapja az asztalra, melynek koppanása a szobában visszhangzik. - Minek köszönhető ez a kétes öröm? Csak nem együtt háltál a feleségemmel? Jut eszembe, gondolom semmi baja, mikor jön haza? - vad vigyorral arcán, mint akinek sejtelme sincs a valóságról - vagy szimplán csak elvesztette a maradék józan eszét - várja, hogy kidobhassa ezt a férget az otthonából. Abigéllel boldogan élhetnének, illetve élhettek volna, ha nem jelenik meg ez a senkiházi, ám nem képes felfogni, hogy senkinek nincs rá szüksége, legkevésbé a nőnek. De majd ő gondoskodik arról, hogy többé eszébe se jusson a ház közelébe jönni.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2022. augusztus 19. 17:43 Ugrás a poszthoz

Ballay Benedek

- Ezt nem te döntöd el, ő az én feleségem, nem a tiéd! - harag gyúl benne is, főképp ezen szavak hallatára. A gennyedző borzalom bugyog szájában, hogy egyszer csak kitörhessen belőle és minden savat Ballay-ra hányjon. Ízlelgeti még ugyan, de pontosan jól tudja, hogy előbb-utóbb kimondja a végzetes szavakat, amivel aláírja a halálos ítéletét.
A szavak azonban előbb jutnak el tudatáig. Szóval igaz. Végignézve Benedeken maga is láthatja, milyen állapotban van: zilált, véres, lehelete pedig nem kevés whisky elfogyasztásáról árulkodik. Kivételesen nem hazudott, ő pedig nem hitt neki és hagyta, hogy a felesége egyedül szenvedjen. Teljesen leblokkol, minden egyes lökésnél hátrébb és hátrébb tántorodik, még az ellen sem tesz semmit, hogy erőszakkal a falhoz nyomják. Ekkor viszont legalább már feléled benne a férfiasságnak egy cseppnyi szikrája, arca eltorzul az erőlködéstől és a dühtől. Mindennek Ballay az oka.
- Miért is mentem volna, mikor te, a hős lovag, aki végig kúrta a fél országot, mellette vagy? - ellöki magától a férfit, mielőtt az úgy dönthetne hogy elereszti. - Nem válok el tőle, minket csak a halál választ el és az nagyon messze van Ballay. Nem kapod meg Abigélt - készül arra, ami történni fog, így kitér az ütés elől, ami elsuhan mellette a levegőben, a viszonzás viszont nem marad el, azonnal a férfire veti magát és elterülnek a földön. Megpróbálja leszorítani, bár nem kétséges, hogy Benedek jóval erősebb nála, mégis, öklét lendíti a magasba, hogy az alatta fekvő arcát célozza meg.
- Mert te minek tekintenél rá? Neked is csak egy kibaszott trófea, addig kell, amíg megdugod. Nem történt meg? Akkor álljak el az útból, mert az elkényeztett aranyvérű kisfiú azt óhajtja, sőt parancsolja! Nem mindenki ugrál úgy, ahogy te fütyülsz. Ha nem próbálod meg elcsábítani, ha nem férkőzöl be a házasságunkba, A GYEREKEM MÉG MA IS ÉLNE - artikulálatlanul üvölti a másik arcába, feje teljesen vörös, láthatóan elborult az agya. - A te kibaszott hibád, hogy halott a gyerekem.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2022. augusztus 20. 14:40 Ugrás a poszthoz

Ballay Benedek

- Hogy veszed a bátorságot, hogy ítélkezz felettem, éppen te?! Lehet, hogy először a saját házad táján kellene rendet raknod Ballay, mert én mondom, igen sok mocskot tudnál kisöpörni onnan - egy ilyen párbeszéd után bármely józan, s pláne kevésbé józan férfi agya elborulna, nem csoda hát, hogy egyikük sem bír magával. Gábor egyszerre kívánja kiköszörülni a csorbát összefoltozott becsületéért, másrészt szándékában áll az Abigél feletti tulajdonjogát kinyilvánítani. Nekiront Benedeknek, afféle visszavágásként és a földre teríti, hogy aztán öklével újra és újra megkínálhassa azt a csinos pofiját. Talán ezért szeretik ennyire a nők, talán ezért kezdett hozzá vonzódni Abigél, ám végső soron Gáborhoz ment feleségül, tehát mindent egybevéve ő a jobb party. Legalábbis a férfi hajlamos ezt képzelni és szemet hunyni az igazság felett.
Csakhogy a kocka fordul és Ballay keveredik felülre, így véve revansot a korábbi ütlegelésért. Az első ütése nem talál, melyet okozhat a verés miatti elhomályosult látása, azonban a többi egytől egyig a jó helyre érkezik. Gábor orra, arca és állkapcsa bánja, ajka felreped és érzi a fémes ízt szájában. Felelni amúgy sem tudna, a fájdalom eltompítja érzékelését, füle is mintha csengeni kezdene, Benedek szavai távolinak hatnak. Oldalra billen feje, úgy nézi gyűlölete tárgyát, légzése kimondottan hangos, szinte szörcsögő. Sajnos nem vigasztalja a tény, hogy a másik külseje sem épp makulátlan, főleg azután, hogy találkozott Gábor öklével, elvégre akkor lehetne diadalmasnak nevezni kettejük párharcát, ha ő kerül ki belőle győztesen.
- Hchh - valami horkanásféle hagyja el ajkait, s még így, hogy bőréből lassan csordogál a vér és minden arcizma fáj, egy apró mosolyra azért futja. - Még ha így is lenne, nem mentheted meg. Engem választott és nem téged, ami jogosan sérti férfiúi büszkeséged... Gyűlölhetsz, megvethetsz, de amint megkapod, el fogod dobni, ő pedig csak arra fog gondolni, "bárcsak jó lettem volna Gáborhoz". Te senkiházi féreg.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2022. december 11. 11:34 Ugrás a poszthoz

Gyászolók, emlékezők, látogatók


Még mielőtt az Edictum cikke megjelent volna, Leila kurta gyászjelentése és temetésének időpontja előtt sokan elhaladtak. A temető tábláján elveszik a többi között, ahogy nyughelye is csupán egy a sok között. Azonban ezek külsőségek.
A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a kihelyezett mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.


S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.
Utoljára módosította:Mesélő, 2022. december 11. 11:37
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2022. december 14. 22:04 Ugrás a poszthoz

Zalán és Berci
aktuális zene és a Gramofon


A távolból semmi mással össze nem téveszthető csörömpölés közelít - mármint legfeljebb egy steampunk hastáncos szamovár-ensemble vetekedhetne vele - s amint közelebb érnek, kivehetővé válik az őket kísérő zene is. Most épp Prokofievet harsog a parádésló módjára lépkedő gramofon, nagyjából a páncélsor közepénél. A magasra tartott hangtölcsér úgy tekereg, mintha abszurd nyakon ülő groteszk fej lenne. Ritmusra ing jobbra-balra, egy ütemben a díszlépésekkel és katonásan emelgetett karokkal, mintha ő vezényelné ezt az egész pokoli kompániát.
Amint Zalánékhoz közelít a menet, a gramofon mintha még egy fokkal jobban kihúzná magát - elvégre jó esetben a derekukig ér fel - s gyanakvóan abbahagyja az ingást. Ha szeme lenne, most alighanem összeszűkülne.  
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2023. március 10. 13:10 Ugrás a poszthoz

Agárdi Kornélia & Elias Diaboli
as Joseph

Ha az ember patkányok között él, egy idő után ő is azzá válik, akár akarja, akár nem. Amint az ajtó nyílt, tudta, össze kell szednie magát, mert a nyikhaj, aki éppen beteszi a lábát a lakásnak nem mondható lyukba, nem szarral gurigázik - rendes patkányként inkább menekült volna. Pedig a bottestű senkinek nem lett volna joga akkor sem ennyire kibaszni vele, aminek a súlyát azóta is viseli, de rájött, jobb, ha engedelmeskedik, mert szinte biztos abban, hogy a faszfej nem egyedül dolgozik.
A piszkos tükör előtt simítja lefelé szakállát, a fésűt ugyan kezébe veszi, de végül vállat vonva dobja félre, és vendégei tiszteletére a legtisztább ruháit húzza fel. Megrángatja a trikó alját, mintha csak öltöny lenne rajta, morran egyet, végül rántja fel az ajtót. Amint kilép a szobából a megbűvölt jegyzettömb és a toll emelkedik fel és szegődik a férfi nyomába.
Fejét ingatja meg a kérdésre. Talált ő lószart abból a kettő mondatból, amit a nyikhaj osztott meg vele. Végre feléjük fordulva állapodik meg tekintete a lányon, aki kicsit jobban felé van tolva. Csoda, hogy nyála nem csöppen el, alhasában mozdul meg valami - ami igen gusztustalannak tudható be, maradjunk ennyiben -, ajkai ó-t formáznak, feje is mozdul mellé: igen, a férfi némán füttyent egyet, hogy utána ocsmány vigyor kerüljön a képére. A jegyzettömbnek int, a toll azonnal írni kezd:
"Honnan szalajtottad? Kiadó?"
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2023. március 10. 16:08 Ugrás a poszthoz

Agárdi Kornélia & Elias Diaboli
as Joseph

Mi sem prezentálja jobban gyávaságát, mintsem az, hogy az üzenet leírása után, de meglátva a rellonos arcán átsuhanó sötét árnyat, nyakát behúzva, felemelt kezekkel hátrál egy lépést. Ennek eredményeképpen esik hátra, hatalmas zajjal ér földet a súlyos test, egyik lába azon könyveken fennakadva, amiken elesett. Esze ágában sincs ezt a fenyegetést ismét üresnek venni: egyszer már benézte, azóta nincs a nyelve a szájában, szótlan tengeti mindennapjait. Nem lepődne meg, ha a fiú egy üvegben tárolná emlékként beszéléshez alkalmas szervét. Némán nyikkanva ül fel, megigazítja szemüvegét, majd a földről nézi a lányt, akinek derekára simul a nyikhaj keze. Faszfej. Ő meg bezzeg nem szórakozhat, mi? Régebben sokkal jobb volt, amikor neki is hozott nőket és nem tartotta meg őket saját magának. Azóta túl sok idő telt el, magának pedig képtelen keresni, hiszen pénze sincs rájuk.
A bemutatkozásnál fordul el durcásan a párosról. Csak oldalasan sandít vissza rájuk, majd ismét az ajtót pásztázza. Kapja be mindkettő. Nehezen tápászkodik fel, a végére hangosan szuszog, mint aki menten elájul, homlokán izzadság csillan meg.
"Kellenek a felmenőid, nagyjából az ük-ükszülőkig a családfád. Anélkül nem tudok elindulni semerre, kutatnom kell a családod után."
A jegyzettömb engedelmesen siklik a lány elé. Joseph vár, amíg biztosan elolvassa, majd irat tovább a tollal.
"Utána mindent tudnom kell az árnyékról? Elias azt mondta, egy árnyékról van szó. Szóval róla is beszélnünk kell majd."
Ismét a lány elé kerül a tömb, Joseph pedig izgatott lesz, ahogy meglátja a lány árnyékát különállóan mozogni. Szemei felcsillannak, mint egy gyermek, hangtalan sikkantva guggol le és bök az árnyékra, tehát inkább a padlóra.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2023. március 11. 16:33 Ugrás a poszthoz

Agárdi Kornélia & Elias Diaboli
as Joseph

Előre tudhatná, hogy átgondolatlan a cselekedet, amit megtett. Idegen entitással találkozik, semmit nem tud róla, mégis veszi a bátorságot, hogy interakcióba lépjen vele. A böjtje meg is van.
Joseph teste megmerevedik, utána kezd el remegni. Tekintetéből pár másodperc erejéig eltűnik a fény, hideg verejték folyik végig halántékáról arcára, ott tömörül több csepp állánál. A fájdalom nem tűnik valósnak, mégis annak érződik, és a férfi szinte már tudja, hogy ez itt a vég. Másodpercei vannak csupán vissza, amivel párhuzamosan a toll is mozdul a tömb felett:
Hideg van. Fáj. Levegőt kap- Mi tört- Vége van.
Mellkasa szorul össze, ezzel egy időben koppan térde a járólapon, és végszóra szakítja át a toll a papírt, ami hangosan szakad át, majd mindkettő esik a földre, ahogy a mágia már nem éri őket. Úgy érzi évek telnek el, mire a hidegség érzete alább hagy, bár úgy tűnik, soha nem fog elmúlni. Így legalább lemarad a két fiatal interakciójáról, mert a féltékenység is marná a torkát, szerencsére jelenleg nagyobb gondja is van ennél.
Levegőért kapva, rémülten tápászkodik fel és a lehető legmesszebb kerül az árnyéktól, bár valamiért sejti, nem tudna elmenekülni előle, így a távolabb kerülés is maximum időnyerés lehet. Még mindig fénytelen tekintetét emeli a lányra, keze mozdul, így kerülnek ismét a levegőbe eszközei.
"Mindent tudnom kell. Írd le a családneved."
Lebeg pofátlanul valamennyire Elias és a lány közé a jegyzettömb.
"Mikor tapasztaltad először? Hogyan? Mikre képes?"
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2023. március 14. 13:29 Ugrás a poszthoz

Agárdi Kornélia & Elias Diaboli
as Joseph

Mindent tudni akar. Régen volt, hogy hasznosíthatta a tudását, legalábbis ilyen szinten. Aprócska átkok, rontások kerültek az asztalára a mai napig, de az, hogy ilyen nagy volumenű - és ismeretlen - dologgal foglalkozhasson, még minisztériumi éveiben adatott meg. Nyeregben érzi magát, mert tudja, Elias-nak nincs meg a gógyija, hogy rájöjjön bármire, így csak ő oldhatja meg. Vajon, ha megteszi, akkor a nyaka köré tekert hurok, ami évek óta fojtogatja, lazább lesz? Esetleg teljesen le is hullik? Csalóka ábránd, ahogy a kanapéra kiterült faszfejre néz. Túl sok minden van a tarsolyában, és hihetetlen, de a legtöbbről még csak nem is tud.
A leírt vezetéknév után a penna azonnal mozdul, hogy a lány szavait is levésse a papírra. Joseph bólogat, csillogó szemekkel hallgatja az előadást, bár okosabb nem lesz tőle, azt bevallja még magának is, de a körülötte lévőeknek biztosan nem. Mint elhangzott: túlságosan nyeregben érzi magát.
"Önállóan mozogni? Leválik rólad?"
Ez csak egyre érdekesebb, ahogy a kérdésekre választ is kap. Elképzelni sem tudja mivel áll szemben, de abban biztos: a kígyónak tervei vannak vele és nem lepi meg.
"Vannak önálló gondolatai? Arra enged következtetni, hogyha el tud tőled válni és bár nem fizikai, de mentális sérüléseket tud okozni, egy teljesen idegen entitással van dolgunk, ami megállja a helyét nélküled is. Milyen hatással van rád?"
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2023. március 16. 11:05 Ugrás a poszthoz

Agárdi Kornélia & Elias Diaboli
as Joseph

A penna végzi a dolgát, míg ő a bajsza alatt morog. Nem válik le róla, de alakot váltani tud és előszeretettel csinálja is. Hümmög, motyog és jól láthatóan beszél magában, míg a kérdései és gondolatainak kis része kerül le a papírra, míg a lány szavai teljes egészében. Ebből már tud gazdálkodni. Legalábbis azt hiszi, mert legalább van kiindulópont.
Sokkal több a negatívum eddig, mint a pozitívum. Szó nélkül fordít hátat a lánynak és kezd el kutakodni a nem messze álló könyv- és papír halomban. A legtöbb kötetet félre dobja, a lapok sercegése csak annyit sugall, hogy félre vannak tolva, míg egy vastag, kissé viseletes könyv nem kerül elő. Hümmögve nyitja ki, az ablakhoz sétál a tömzsi test, hogy a minimálisan beszűrődő fényben olvassa el a sorokat. Száját elhúzva fejezi ki nem tetszését, mert ez sem segít, ám ahelyett, hogy eldobná mérgében, a párkányra csúsztatja, a hónapok óta kiszáradt növény mellé.
"Tehát próbáltál vele kommunikálni? Hogy alakult?"
Ha próbált és nem sikerült jól, csupán annyit jelent, hogy az árnyék tudatos, és teljesen a markában tartja, nos... hordozóját. Ha így állunk kell lennie valami módnak, ami kordában tartja a lényt, és amire most telibe ránéz a férfi. Ismét leguggol, pedig gyomra szűkül össze, és a verejték csordogál gerince mentén, ahogy a pár perccel ezelőtti érzés ismét felüti a fejét, de őszintén szólva, jobban fél attól, mit kap, ha nem tesz meg 100%-ot ezért a lányért, de inkább a lényért, mint magától a lénytől. Ironikus.
A tömb mozdul és fordul az árnyék felé, ami csupán valóban egy árnyéknak tűnik a lány alakjával. Egyértelmű, hogy a következő szavak neki szólnak.
"A fény az ellenséged?"
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2023. március 16. 21:58 Ugrás a poszthoz

Agárdi Kornélia & Elias Diaboli
as Joseph

Minden szavát úgy írja a penna, mintha az élete múlna rajta. Őszintén, nem áll messze a valóságtól: bár nem az ő élete, hanem a tulajdonosáé, de majdnem ugyanaz.
Fél szemöldöke emelkedik meg az árnyék reakciójára. Tehát érti azt, amit mondanak neki, és olvasni is tud. Valószínűleg az alapvető képességek, a gazdatest miatt vannak elsajátítva, tehát, amit a lány tud, azt tudja az árnyék is. Ez igen fontos lehet, leírásra is kerül, azonban nem hagyja annyiban, bármennyire látható, hogy az árnyék meg van sértődve. Vagy csak túl büszke.
Válla felett sandít a nyikhajra, aki valószínűleg tényleg elaludt - és ettől mérhetetlen dühöt érez belül -, majd vissza az árnyékra. Egyetlen pillanatra fut át az agyán, hogy itt lenne az alkalma kamatostul visszafizetni azt, amit a rellonostól kapott, de el is veti. A fiú sokkal gyorsabb nála, és ki tudja, milyen fiolákat hord a zsebében - a dühe ettől még nem lankad, hogy lebeszéli magát a legnagyobb hülyeségről, ami csak eszébe juthat, hiszen ennyire ne érezze magát otthon az a pöcs! Fejét rázza meg. Az árnyék a lényeg, ami az ő érdeklődését is felkeltette.
A penna mozdul: "Ugye tudod, ha nem hagyod a gazdatested élni, rendesen aludni, előbb vagy utóbb meghal, és halsz vele? Jobban járnál, ha kommunikálnál."
Elég csak ránézni a megviselt lányra, valamint a nemrég elhangzott szavak sem arra engednek utalni, hogy minden szivárvány és póni kettejük között. Azonban, ahogy eddig ki lehetett venni, Aladár a saját érdekeit nézi - és mi más lenne a saját érdeke, mint életben maradni? Joseph kötve hiszi, hogyha a lány meghal, az árnyék túlélheti, így másik taktikát választ.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2023. március 17. 17:43 Ugrás a poszthoz

Zalán és Berci
brace yourselves

Amint a fiúk kinézik a maguk páncélját, hogy megpróbálják belecsempészni a kívánságukat, a gramofon hirtelen hátrakapja a "fejét" és elhallgat. A vértek ledermednek, ezzel alighanem megkönnyítve a fecnik pontos landolását, azonban amint halk surrogással eltűnnek a sötétben, a gramofon vészjósló kattogásba kezd, mintha elakadt volna a lemeze.
A következő pillanatban valamennyi páncél sisakja - ügyes sem vetve emberi anatómiára - csikorogva-nyikorogva egyenest hátrafordul, hogy a diákokat nézze. Valamennyi üres látórés rájuk szegeződik, vihar előtti csendet idézve. Aztán a gramofon egyszerre riadót fúj és megindul feléjük, kos módjára leszegett hangszóróval, a nyomában pedig, lassabban, de éktelen csörömpöléssel, megindul hat pálcél a csapatból.
Na igen, nem ártott volna megvárni, amíg az őrségváltás megtörténik és az őrök - helyüket elfoglalván - nem mozdulhatnak többé...
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2023. március 26. 08:46
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mesélő összes hozzászólása (356 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Fel