Fekete Nonó

Megköszöni. Szerintem már így is hallotta nagyokat, sokat zajongó mellkasom hangját. Én vagyok a negyedvéla, de mintha egy párhuzamos univerzumban élnénk, ahol ő igézett meg engem. Most már csontig hatol a hideg levegő. Minden percben újra és újra végigfut hátamon a hideg és feláll karjaimon a szőr. Nem egészen biztos, hogy csak a hideg teszi. No de ő biztos azért fogja meg a kezemet. Semmi másért.
Aztán viszont vállba lök? Mit akar ez, barátkozni? Furcsán pislogok rá. Nincs szükségem a vigaszára. Éppen annyira megvagyok nélküle, mint amikor évekkel ezelőtt vártam még a soromra és ott lógott nyakam felett a pellengér, hogy most elkerülök-e az árvaházból vagy se. Vállat vonok.
- A múlton muszáj keseregni olykor. Jót tesz a léleknek. Tudtad, hogy nagyon sok lelki sebünk van, amit az önrelektálás képes begyógyítani? - Próbálom Nonót leterelni akkor, hogy átvegye magára a felelősséget. A teher rohadtul nem az övé. Erre nincs is jobb egy véletlenszerű funfactnál, amit a lehető legtermészetesebben dobok be, mintha csak az időjárásról beszéltünk volna.
- Amúgy amikor még fenn volt a nap, akkor jártunk négy foknál. Most olyan egy, max kettő lehet. Nem akarsz elindulni? Elkísérlek az iskola bejáratáig, aztán megyek dolgozni. Még vár rám három pálcamarkolat, amit ki kell faragnom.
Ha nincs mit mondania, ellenvetést nem tűrő módon fordulok el tőle és indulok el  a kastélyig.

Hollóvölgyi Zsófia

A lángok is formázhatóak, mintha gyurmáról beszélne. Kicsit eltávolodok lelkileg és távolabbról elemezve ez nem egy kedvemre formálható dolog. Nesze itt van két szín, én és egy tőlem elkülönülő valami, amit ha egybegyúrok akkor működni fog. Falba ütközöm. Mintha szívvel képes lennék elfogadni azt, aki vagyok, de az elmém mégis tárgyként tekint rá, vagy legalábbis egy tőlem független dologként nézi azt, hogy képes vagyok "megszólítani" a víz elemét. Nem tetszik amit Zsófi ezután mond. Nagyon nem. Jobb kezem mutatóujja finoman ajkamra csusszan, hogy a szám mögötte egyetlen vonallá préselődjön. Hezitálok, hogy elrejtsem-e amit érzek.
- Valahogy sok feldolgozni és emiatt nehéz nekem elfogadni, hogy van. Picit egy külső dologként nézem, nem teljesen a lényem kiteljesedésének - vallom be végül és idegesen végigsimítok hajkoronámon - Nem akarom, hogy emiatt eltűnjön. Szóval tételezzük fel, hogy a gyakorlás tényleg megoldja, akkor folytatom mindennap, ahogy te is említetted.
Azért is vagyok zavarban, mert a nő bonyolultan fogalmaz. Mit vár tőlem? Hívjam a vizet randira? Dobáljak neki rózsaszirmokat? Gondterhelten felsóhajtok. Értem is miről beszélt, meg nem. Már csak abban reménykedem, hogyha ülepedni hagyom, akkor idővel magától alakul majd az összhang a képességemmel. Bizonytalan mozdulattal kinyúlok a névjegykártyáért. Szemrevételezem Teleky nevét a papíron pár másodpercig, mielőtt úgy döntöm, hogy megköszönöm és zsebre vágom.
- Ah. Öööööh. Mindhármat... kapni az állatkereskedésben? - szegezem tekintetem Zsófiára, aztán követem kékjeit az égre. Nem tudom mit néz annyira, de jobban esik a felhőket nézni, mint marni magamat Imola nevén. Tudom ki ő, de nem mutatkoztam még be neki úgy igazán. Ideje volna már annak is.
- Főleg a sárkánytigris érdekelne.

Hollóvölgyi Zsófia

Hűvös zuhany amit mond. Tudom, hogy el kell fogadnom az elememet és nekem kell megoldanom a szituációt, azt viszont nem veszi be a gyomrom, hogy erre nekem kéne megoldást kitalálni. Szerintem ilyen szintű leterhelés egy elmétől sem elvárható és nagyon bennem van, hogy jó levitás módjára kioktassam az oktatót. Szóra is nyitom a szám, de szavak helyett beletörődő sóhaj szökik ki belőle.
- Oké, így fogok tenni - bólintok és próbálok úgy tenni, mint akivel maximálisan elhihette, hogy menni fog az eleme megszokása. Nem teljesen Zsófi felé irányul a bizalmatlanságom és a megütközésem, inkább a feladat nagysága az, ami kétkedést vált ki belőlem. Hogyan kéne megoldást találnom arra, amivel még sosem volt dolgom? Tényleg olyan egyszerű lenne, hogy elballagok ahhoz a Telekyhez, ő meg megaszisztál?
- Átgondolom, mert nem esne rosszul a társaság - jegyzem meg, félig gondolataimba merülve. Nem sokat vesztegelnék a döntéshozatallal, viszont igaza lehet abban, de ha elsietem, szentfazék módjára megint kapok valami fárasztó "bölcsességet" a nyakamba és sok lesz mára. A társalgást egy istenes dörgés szakítja félbe, amitől hiába nem vagyok viharfóbiás, összerezdülök.
- Azt a kurva! - nem fogom vissza magam, hogy a félelmet ki is fejezzem - Felkereslek akkor, jó? Viszont szerintem én megyek. Utálom a mennydörgés hangját.

Én nálam attól függ, hogy E/1 vagy E/3, hogy inkább a karakter személyes érzéseiből szeretnék-e többet átadni, vagy a környezetből am körülveszi őt, esetleg a környezetet, amiből származik/jött úgymond.
Én max. az E/1 igeidejét változtattam meg, sokáig múlt időbe fogalmaztam meg a posztjaimat, aztán már elég régóta jelen időben tolom. Rákérdeztem egy NAV tagnál annak idején, hogyan érdemes a váltást kivitelezni? És ő azt javasolta, hogy amit már elkezdtem játékot azt vigyem is végig abban a formátumban, ahogy elkezdtem. Ha pedig újba vágok bele, akkor azt már abban a formában tegyem, amivel a továbbiakban játszani szeretnék.

Fekete Nonó

Szombat délelőttöt írunk Tízkor nyitott a Bogoly Burger és én a Nonóval beszélt tízre ide is értem. Eltelt azóta öt perc. Örülök, hogy előbb ideértem, mint ő, mert szörnyen érezném magam, ha rám kéne várnia. Előhúzom farmerom zsebéből a cigis dobozt és míg várakozom, rágyújtok egy szálra. Fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni a mai napból. Amilyen könnyen fújom ki a füstöt rózsaszínes ajkaim között, olyan könnyűnek is érzem magam.
Nem részleteztük agyon a bagolypostás levélben, hogy mit csináljunk majd, és nem is jelentettük ki fixre, hogy ez randi. Nem érzem magam beskatulyázva, sem nyomás alatt. Azért odatettem magamat és borotválkoztam, illetve kivételesen ma fehér inget viselek élére vasalt gallérral. Bakancs helyett is surranót viselek. Jó, ha mást is lát rajtam azért a lány, és nekem is, ha nem mindig a tajba szakadt, életét unt rocker ábrázatommal lepem meg, hanem valami újjal.

Fekete Nonó

Az ötből tíz, tizenöc, majd húsz perc jön össze. Egy korombeli, hosszú, göndörhajú csaj leáll velem szemezni, amíg kinyitja az ajtót, aztán pajzán mosollyal a képén besétál, vesz magának kávét. Hasonló, semmitmondó megfigyeléssel töltöm el ezeket a perceket, hogy addig se unjam halálra magam. Hol van a lány?
Időközben a rágót zsepibe csomagolva kidobom a legközelebbi kukába. Pont lemaradok arról a pillanatról, hogy már ott lenne. Leginkább csak várok, meg magamban próbálom rendezni a soraimat, mert kicsit kellemetlen, hogy azt se tudom mi van vele. Megfogalmazódik bennem a pofátlanság netovábbja, üljünk be egyedül és együk a hónap burgerét és elég elmlékedő arccal, üresen bambulva térek vissza a burgerező bejáratához.
- Sziaa - köszönök zavartan, aztán felragyogok kicsit. Mintha frissen áramütés érne, végigfut egy fajta különös energia a végtagjaimban. Nem mondanám, hogy a bocsánatkérése javít a helyzeten, de végül is megérte nyugodtnak maradni. Végigmérem őt, mielőtt ösztönösen a karjaimba zárnám. Megindulok felé, felzárkózom. Jelentősen csökken köztünk a táv. Túl közel állnék hozzá? Sok lenne, ha megölelném?
- Nem probléma - söpröm a háttérbe egy vállrándítással, aztán yolo: forró ölelésbe zárom a leányzót - Jól nézel ki! Most szabadultál a H&M-ből?
Tényleg úgy gondolom, hogy kicsípte magát.

Fekete Nonó

Olyan aranyos, amikor zavarba jön. Olyan, mint amikor az őz meglátja az autólámpa fényét és tudja, hogy mi vár rá... Kivéve, hogy Nonót én nem akarom bántani. Van akit amúgy biztos megfélemlítene, hogy vélavér is van bennem, de már tök jól bánok vele és tudatosan képes vagyok ijesztgetni másokat. A lányon csak szimplán mosolygok egy sort. Ölelés közben kétszer barátiasan végigsimítok a hátán és bőven a dereka felett megállok. Elhúzódok tőle aztán.
- Tudom ám, hogy megy ez! - legyintek lazán - Fogod, felveszed a ruhát ahelyett, hogy kosárba dobnád, azt' odamész abban, hogy fizetnél.
Ironizálva folytatom amit elkezdett, aztán az ölelést is, amég ezúttal a sötéthajú nem húzódik el.
- Köszi! - mosolyom instant vigyorrá fejlődik, aztán fordulok egyet, hogy kinyissam előtte az ajtót - Csak Ön után, kedves!
Vicceskedve gesztikulálok, hogy menjen előre, azután követem. Van bőven hely ablak mellett vagy a sarokban. A pár akik előttünk bejöttek, bőven belefeledkeztek a nyálas, szerintem már undorító mértékű flörtölésbe, úgyhogy ők még csak fel se néznek ránk. Az a barna göndör is kiment rég. Kivárok még elindul valahová, én pedig csendben követve ledobom magam az előtte levő székre.
- Milyen volt az ideút? - Ez egyúttal burkolt kérdése is annak, hogy miért késett. Nem azért most már, mert türelmetlenkednék, hanem mert nem tudom, hogy szimplán elaludt amit kinéznék belőle, vagy mert történt valami a kastélyban, mielőtt eljuthatott volna ide? Mesélte a vízesésnél, hogy pletykálnak róla.

Fekete Nonó

Érzem ahogy kicsit megemelkednek a szemöldökeim, ahogy vigyorogva nézem a befáradó hölgyet. Úgy bizony, én tudom mi az az illem! Követem Nonó tekintetét, ami megállapodik az ablak melletti asztalnál. Megszaporázzam lépteimet, hogy kellemes tempóban megelőzzem őt és kihúzhassam a széket. Rámutatok, aztán ha helyet foglal, segítek betolni, majd ledobom magam vele szemben.
- Még mindig piszkálnak? - kérdezem aggódón, homlokom ráncolva, arra reagálva, hogy elgondolkodott. Logikus lenne, de talán csak túlféltem, amit nem kéne annyira - Vagy rám gondoltáááál inkább?
Pajzánra változik az eddigi meleg kisugárzású vigyorom. Hehe, imádom húzni az agyát, imádom zavarba hozni és látni ahogy ég a feje. Mondjuk az érkező kérdésre nem számítok. Nonó meglep vele. Félretekintek a padló felé. Mérlegelem, válaszoljak-e, mert eléggé érzékeny témára lépnék a víz elemista témával, viszont nincs értelme tettetni se, hogy minden oké.
- Fogjuk rá. Még mindig nehéz azzal megbírkózni, hogy elemista vagyok, de elkezdtem pszichológushoz járni vele, talán egyszerűbb valamivel - vonok vállat. Le akarok szállni a "vonatról", aminek köze van az apámhoz. Az már egy lezárt ajtó, főleg, hogy azóta Noával élek - Többet gyakorlom a vízmágiát és gördülékenyen megy. JA, meg lett egy macskám. Egyszer megmutatom szívesen.
Felveszem az étlapot, majd feltűnően rövid böngészést követően átadom a lánynak. Én még egyszer se voltam itt, de nagybetűkkel szerepelt rajta a Bogoly burger, ami elvileg a ház specialitása. Arra gondoltam, kipróbálom.
- Válassz nyugodtan és ha megvan, odamegyek a pulthoz majd én. Ez a hely nem table service-es, szóval nem fogja pincér hozni-vinni a dolgokat.

Fekete Nonó

- Az viszont nagyszerű! - válaszolom derülten - Sikerült csírájában elfojtani a pletykafészkeket?
Kíváncsi vagyok rá, hogy végül mi oldotta meg a problémát. Ezzel együtt adott a lehetőség, hogy lássam, mennyire állt ki magáért a lány az utóbbi kis időben még nem taliztunk, vagy mi az, amiben esetleg még segíteni tudom őt.
Kérdésére fejemmel biccentek sréhen balra, majd jobbra, de tekintetemmel állom az övét, nem úgy, mint a sötéthajú, aki úgy látom, legszívesebben már elbújna zavarában. Kényelmesen könyökölök az asztalon, aztán balommal megtámasztom és oldalra döntöm.
- Talán - búgom játékos vigyorral, csipkelődős hangstílust megütve, aztán hozzáteszem, mielőtt teljesen kiakasztanám - De nem, egyébként. Inkább jól esik.
Őszinte vagyok, mert nem biztos, hogy teljesen látom, viszont olybá' úgy tűnik, egész sokat gondol rám a lány. A zavarából következtetem ki, mindig olyan, aki meg akar halni kb., meg olyan esetlenné válik. Szerintem ez aranyos és valami azt súgja, hogy őszinte felém az érdeklődése, én pedig szeretem ezeket a fajta embereket. Szeretem, ha gondolnak rám, mert az azt jelenti, hogy szeretnek, vagy tettem valami emlékezeteset, ami miatt nem fognak elfelejteni engem.
Szemeim kikerekednek a ló említésére. Egyből felegyenesedem és ficánkolva közelebb hajolok az asztal felett.
- Van egy lovad? Az nagyszerű! Mi a neve? - kérdezem vissza érdeklődve - Oóóó... szabad tudni, miért szakadt meg velük a kapcsolat, vagy nem publikus téma? Ha bármikor olyat kérdeznék, amiről nem szeretnél beszélni, totally fine by me. De akkor kérlek szóljál, én véletlenül se szeretném, ha kellemetlenül éreznéd magad.
Arra, hogy megismerné a cicát, nyugtázva bólintok egyet, aztán felállok, hogy kikérjem Nonó rendelését is, amég el nem felejtem. A pulthoz lépve egyből a kasszába áll egy szőke csaj, aki rebegteti a szempilláit, de nem teszek olyan gesztust, amivel mutatnám, hogy tetszik amit csinál. Semleges ábrázattal bemondom amiket kérünk, ő pedig hátraviszi a konyhának. Tíz percen belül visszatérek két tálcával, amit leteszek először a lány, majd magam elé és visszahuppanok a székre.

Fekete Nonó

- Remek! Örülök neki - mondom boldogan, amikor kifejtő, hogy lekoptak a pletykafészkek - Viszont ha ujjat húznának veled mégis, akkor szólj, oké? S kitalálunk együtt valamit.
Ránézek bíztatást sugalló tekintetemmel. Nem akarok túl oltalmazón se hangzani, mert véletlenül sem szeretném, ha úgy érezné, bekorlátozom. A nőket nem nagyon lehet mondjuk, még akkor sem feltétlenül, mikor pont szükség lenne rá. Nonónak én úgy hiszem, olyasmi fickóra lehet szüksége ebben inkább, mint én. Szeretek teret hagyni a másiknak, viszont segíteni is a személyes fejlődésében. Régebben ezt a saját káromra csináltam. Azóta tanultam a hibáimból, próbálok magamra is tekintettel lenni.
- Ááááh, micsoda ötleeeet! - bólintom elismerő mosollyal - Hiperaktív vagy te, meg a lovad is, hmm. Az jó párosítás lehet. Elképzelem, ahogy a ló már hajnal négy harminckor nyihog mert éhes, adsz neki enni, aztán körbefutod az istállót olyan erővel, hogy megmászod a tetejét is.
Kitör belőlem egy jól eső nevetés. Ha már felvillanyozott, jó levezetésnek. Különben valami miatt kicsit izgulok, pedig egy koncertem előtt se szoktam már annyira idegeskedni.
- Varázslatot használt a cirkuszban? - ismétlem meg kikerekedett szemekkel - Ó, mármint úgy, mint ahogy a bűvészek operálnak? Tudod, aki eladja magát, hogy "csak trükköt" hajt végre, közben meg amúgy olyan varázsló vagy boszorkány, mint mi. Sajnálom egyébként, meg azt is, ha roppant kellemetlen sebet tépek fel ezzel. Nyugodtan beszéljünk ám csak arról, ami még neked is belefér. Nem akarok semmi rosszat felhánytorgatni neked.
Kicsit levonom a szemöldököm és sajnálattal nézek az előttem levőre. Nem kezdek el enni se egyből, mert az hiányzik a legkevésbé, hogy esetleg a családja természete miatt itt sírni kezdjen nekem. Ösztönösen aztán mégis megindul a kezem és veszek is a sültkrumpliból, de nem tűnik fel, hogy amiből veszek, az nem az enyém, mert épp lefoglal, hogy Nonót nézem.

Fekete Nonó

Reálisan nézve ha Nonónak szüksége lenne rám, mert úgy véli, hogy az amivel szembekerült egyedül nem leküzdhető, akkor szívesen adok neki tanácsot. Vagy vele megyek ahová kell, ha épp alkalom nyílik rá, viszont. Nem szeretnék tyúkanyóskodni felette és remélem, hogy ilyen elvárása nincs is irányomba, mert szerintem mindkettőnket megfojtana az, hogyha a másik konstans figyelemre vagy védelemre szorul. Várjunk. Miért gondolkodom én ilyeneken? Egyelőre még a randi is megy. Brrruh.
- Most Szélvihar, vagy Forgószél? - pislogok, értetlenül oldalra biccentve fejemet. Most ez valami női furmány, hogy figyelek-e? - Esetleg Forgó vihar?
Vicceskedve kiegészítem a kérdést, aztán bólogatok a szavaira. Aha, szóval trükközött a családtagja. Hát, azzal óvatosnak kell lenni. Ex-levitás létemhez hűen ezt ki is fejtem neki.
- Szerintem van abban izgalom, amit ő csinált, csak... Tényleg vigyázni kell vele, tudod? Annyi ideig palástoltuk már a kilétünket. Nem kellene, hogy lebukjunk a muglik előtt, mert az a baj, hogy könnyen le lehet. Vagy ránk akaszkodhatnak különféle mániákusok, és hidd el nekem, a mániákus muglik szerintem legalább annyira rosszak, mint egy toxikus rajongó a koncertjeinken. Manapság belőlük is egyre több van - mesélem és közben vennék a kajából. Aztán enyhe kifejezés, hogy abból mi kerekedik. Szerintem erre vörösödő arcom a legjobb végkifejlet.
- Miért kérsz bocsánatot-- Oh jajj. Ne haragudj, nem a tiédből akartam elvenni! Én ráadásul végül édeset kértem, a tiéd meg sima. Kicsit másak tapintásra is - rögvest elveszem a kezem és szabadkozni kezdek. Nem az zavart, hogy összeértek a kezeink, inkább szerencsétlenül jütt ki. Megköszörülöm a torkom, aztán folytatom - Tök szépnek tűnt a bőröd. Megnézetném közelebbről?
Mikor ezt kérdezem, már rendezettebb vonásokkal ülök előtte én is. A szemkontaktust viszont tartom és igyekszek baromi masculine-nak, s magabiztosnak látszani, amennyire csak tudok.  

Fekete Nonó

- Aha, tehát a te lovad Szélvihar. A szüleidé vagy nagyszüleidé viszont Forgószél? Hmm, jó szelesek vagytok ti magyarok, mit ne mondjak - dobom oda lightos hangnemben, vidáman csengő nevetéssel - Tényleg, mióta lovagolsz?
Eddig jót viccelődtem szegény állat nevével, valamiért viszont csak most jutok el észben oda, hogy amúgy a lány vélhetően többet tud, mint én. Én nagyon erősen próbáltam a nyeregben maradni, amikor aktívan éltem azt a korszakomat, de szerintem a lovak utálnak engem, vagy szimplán nem az én sportom.
- Akarsz arról mesélni, hogy miként bukkant fel a tiéd? - pislogok kíváncsian. Velem ez a baj, néha tudok olyat kérdezni, ami lehet a másiknak már nem komfort témája. Remélem Nonó észben tartja azért, hogyha át akar ugorni valamit, akkor bátran megteheti.
Nem hittem volna, hogy belemegy, de ezután megfogom a kezét és óvatosan tanulmányozom. Olyan kecsesen nyúlok ki érte, mintha attól félnék, hogy felállna és itt hagyna. Érezheti ujjaim remegését. Izgulok de elrejtem viszonylag jól. Érdes a bőröm a sok gitározástól, az ujjbegyeimen sok a bőrkeményedés. Viszont sugárzom a melegséget, ami elvileg a véla vér tartozéka, egyébiránt forróságot érzek a végtagjaimban, amikor csak a sötéthajúra emelem tekintetemet.
- Igazi művészléleknek tűnsz - jelentem ki magabiztosan ahogy elengedem, nehogy ennél jobban már tényleg zavarba hozzam szegényt és ezúttal lenézek, mielőtt a kajához nyúlnék. Vidáman beleharapok a burgerembe, addig se akasztom ki még jobban. Komolyan... fogni akartam a kezét? Ewh. Mi lesz a következő? Megkérem?! Szedd össze magad Zimmermann, vagy itt hagy téged.

Fekete Nonó

Ettől nem lettem okosabb. Jó lett volna tudni, hogy mennyire rutinos a lovak körül, de bevallom őszintén: kevésbé tud most érdekelni. Rátérünk a varázsereje megjelenésére. Lehet mesélte már, viszont szeretem amikor mesél. Csak a vele járó érzést nem. Behúzom a nyakam a vállaim közé egy pillanatra, mintha egy lennék a nézők közül, mert élénk a képzelőerőm és szinte látom, ahogyan felénk repül az a karika. Elismerőn füttyentek, mert nehéz lehetett azt visszahozni. Főleg bármiféle kár vagy lebukás nélkül.
- Azért az meleg helyzet! - jegyzem meg komoly hangsúllyal, mielőtt sóhajtanék egyet, majd nyugtázva bólintom szavait. Tehát egy művészlélekkel lenne dolgom, nahát! Ha előbb kiderül, lehetett volna a bandám tagja is, de végtére is most pont tökéletes a banda összetétele. Nem akarok felvételt hirdetni ha nem muszáj.
- Versenyeztél is valamelyikből, vagy inkább csak hobbi? Ha előbbi, el tudnálak képzelni Zselyke mellett. Őt ismered? - kérdezem kicsit számat törölgetve. A hamburgert már bepusziltam pár harapásból, jöhet a saját krumplim meg hozzá Fanta.

Fekete Nonó

- Ezzel én is így vagyok. Nekem úgy jelent meg az erőm, hogy olvastam egy jelenetet valamiféle gyerekkönyvben, ahol meglibben a függöny. Csak elképzeltem magamban a dolgot, aztán néztem, hogy mellettem az ablakon megmozdul szintén, de... az ablakok csukva voltak - magyarázom, ösztönösen suttogóra fogva magamat. Istenem, mintha legalább egy muglinak mesélnék a világ csodájáról. Lehet nem a világé, viszont számomra mindig is csodálatos emlék marad ez.
- Voltál már zenekórusokban is tag, vagy soha? - egész másvilág lehet versenyezni és csakúgy magadnak zenélni. Ahogy beszélünk, érdemesebb lett volna feltennem, hogy igazából melyik ágazat kötötte le jobban. Azt nem szeretném viszont, hogy a kíváncsiságom miatt ötfelé kelljen figyelnie, szóval majd legközelebb. Próbálok figyelmes lenni. Sokat kérdezem arról, ami felkelti a figyelmem. Időben szűrni kéne a témákat és továbbmenni a közöseken. Megjegyzem, hogy ő eddig nem nagyon kérdezett felőlem semmit, az azonban jó pont, ha a hogylétem felől érdeklődnek. És tudom, Nonó nem felszínességből csinálta. Cserébe mélységeiben igyekszem megismerni az előttem ülőt. Még azon is elgondolkodom, zenésznek számít-e, olyan irányokba hogyan mozdítsam magunkat, viszont bevallom őszintén, hogy nagyon maximum hobbi zenészként tudnám a lányt jelenleg definiálni, aki tekintve, nem versenyezik, well...
- Még tervezel visszamenni a cirkuszba előadóként? - érdeklődöm némi szünetet követően. Zselyke is szóba kerül. Jó rég nem láttam. Remélem megvan és sikerült összejönnie azzal a palival, ha már a tanácsomat kérte.
- Ne bassz, az eridonba járt és lecsúsztam róla?! - bukok ki és lerakom az épp kezemben tartogatott sültkrumplit - Aahhh, bocs, csak... Nem igazán ütköztem vele a sulin belül. Azt hiszem inkább már egyetemre járt akkor is, amikor mi úgy igazán dumálni kezdtünk.

Fekete Nonó

Nonó az expresszív arckifejezés példája. Észreveszem az aggodalmát abból, ahogy néz és felötlik bennem a miértje, mert nekem ahhoz nincs közöm, hogy ő mit csinál.
- Áh, oké - bólintom lazán. A téma itt részemről lezárul, mert fölöslegesnek tartom firtatni a bandát jelenleg. Máskor szívesebben térek rá ha annyira érdekli, de most csak szakmai szemszögből untatnám és nem akarok egy minimum másfél órás monológba átmenni, amikor az lenne a cél, hogy engedjük el magunkat. Együnk egy jót, zárjuk ki a külvilágot. Igyunk finom üdítőt, a többit pedig szarjuk le és térjünk vissza rá akkor, amikor már a kabát rajtunk van és átlépjük a küszöböt.
- Aaaztaaa! Azt még én is tudom, mekkora név! - még jobban vigyorgok, mint idáig. Marha tudatlan vagyok a különféle cirkuszokban, viszont annyi ismerősöm hozta fel, hogy el akar menni a Mirákulumba, hogy egyik nap rászántam egy órát, hogy minden platformon utánuk nézzek. Facebook oldaluk az van, nem beszélve az Instájukról, ember! Merlinemre, néha úgy érzem elzsannásodom - Mikor mész?
Azon ott kéééne lenni. A lány szempontjából ultra fontosnak találom. Megemberelem magam és magamba is nézek, amikor a lelkesedésemet meglepettség követi, a sötéthajút sikeresen megijesztve. Nem kérek tőle bocsánatot, csak visszaveszek a hangerőből.
- Nagyon szeretek fával dolgozni és azt sokat kell, amikor pálcakészítő vagy. Amellett? Segíteni szerettem volna az embereknek elérni a potenciáljukat. Szerintem jól megy akkor, ha a hozzád illő pálca van kéznél. Na meg te is tudod a pálcádat segíteni a megfelelő ápolással. Kevesen tudják, hogy bizonyos szerrel inkább tönkreteszik a fatestet, mint ápolják. Volt valaki, aki citromlevet csöpögtetett egy ruhára és telibe végigkente a pálcáját, aztán elhozta hozzám vállrángatva, hogy "ő aztán nem érti miért fakult ki".

Fekete Nonó

- Mit szólnál, ha elmennék then? - kérdezem két falat között szünetet tartva. A sültkrumpli elfogy és aztán betömöm a hamburger utolsó falatkáját is. Leöblítem a maradék üdítőmmel és kényeskedve megtörlöm a számat, nehogy zsíros, kajás képpel szólaljak meg. Erre mindvégig figyeltem miközben kajáltam, nem közvetlenül utána kéne lejáratnom magamat.
- Persze azért ha nem nagy kérés, nézz utána, hogy mikor lesz, le ne késd! - dobom neki viccelődve. Gyengéden utalok arra is, hogy küldje majd át az időpontot, mert ha már adja magát a lehetőség, hülye lennék kihagyni a showját. Rosszul érezném magam, mert kicsit marna, hogy kihagyok valamit, ami érdekel. Áttérünk aztán a pálcakészítésre, amivel kitalálhattátok már: terepen vagyunk. Az Én terepemen. Nagyon szeretem ezt a témát és örömmel veszem, ha más is hozzá tud szólni.
- Kezdetben? - kérdezek vissza, miközben felemelem szemöldökömet - Végigkíséri a varázslót az útján, hacsak nem kézzel varázsol valamiért. Ott vannak a japánok példának okáért, ők az ősi keleti mágiában hisznek, így jó eséllyel találsz olyat aki inkább pálca nélkül varázsol.
Várom, hogy a lány is befejezze a menüjét. Vele a beszélgetés közti csendeket nem érzem kínosnak. Sokszor éltem át mással. Nem volt szép. Mindig feszített a helyzet általi kényszer, ez az uuugh, a csöndet meg kéne törni, amitől erőltetetté vált számomra az egész beszélgetés és csak ki akartam belőle lépni valami kamu indokkal. Nála a legkevésbé se érzem, hogy menekülni akarnék.
- Ó - bólintok elismerően - Mesélt neked valaha a nehézségeiről?

Fekete Nonó

Nyugtázva bólintok, majd ezt követően felállok.
- Oké. Elviszem a tálcákat és jövök. O, maradt még üdítő nálad? Mert nem akarnám tévedésből kidobni - Elmegyek a tálcatartós szemetesbe dobni a papírokat, aztán felpakolom a tálcáinkat. Mire visszaérek, Nonó már menetre kész ahogy nézem.
- Te tudsz is nélküle varázsolni egyébként? - érdeklődöm kíváncsian. A könnyedség aztán frusztrációba vált a sötéthajúnál. Geeeez!
Nézek, hogy mégis mi a Merlin nyila ütött belé, értetlenül kerekedő szemekkel, na de a frusztrációját meg tudom érteni, mert elmagyarázza. Jó a beleérző képességem, viszont ezzel kellemetlen helyzetbe hoz kicsit, hiszen mit szóljak hozzá? Kínos zavartságban simogatom tarkómat és torkot köszörülök.
- Megértem, de tudsz a múlton változtatni? - gesztikulálok kezemmel mellé lépve és felé is fordulok. Értelmetlennek tartom a bosszankodását. Én is fent akadhatnék, a saját anyám engem le se tojt. Hagyjuk is a csudába, mert csak felhúzom magam és mellette ülnék a méregben. Mi lenne, ha elterelnénk magunkat másik irányba, mielőtt leromlanának a vibe-ok?
- Megvan már a fellépő rucid? Ha neeeem, akkoooor - tartok pillanatnyi szünetet, szemeimet forgatva - tudnék egy helyet ajánlani, ahol láttam cirkuszi fellépő ruhákat is.

Fekete Nonó

Megvárom amég kényelmesen kiissza a pohár tartalmát, aztán megy az is a többi hulladékkal a szemétbe.
- Egyszer ha van kedved, megpróbálkozhatunk vele. Tudod, csakúgyból - dobom bele a közösbe laza vállrándítással. "Edzés" címszóval randit is faraghatnánk belőle, viszont ezt nem teszem hozzá. A végén még nyomolúsnak hinne vagy delulunak, amiért még a jelenlegi is folyamatban van. Meg úgy venné ki magát a szituáció, mintha nem élnék eléggé a jelenben. Betolom magam előtt a széket, hangos köszönéssel intek a pult felé ahol visszaint az egyik srác, majd előremegyek, hogy Nonó előtt kinyissam az ajtót. Aztán elhagyják azok a szavak az ajkamat, amit nő még szerintem a filmekben sem hall:
- Menjünk akkor vásárolni! - felelem lelkesen, majd azzal elindulok egy irányba. Körbemutogatok neki helyeket és remélem lesz kiszemeltje, hogy meg tudjam lepni vele. Vagy legalább kifizetni helyette. Aztán akárhogy is alakul a nap többi része, valahogy a nap gyorsan lepörög és végül azon kapom magam, hogy a kastély kapujában állva megint őt ölelem. Mi lenne, ha egyszer bemutatnám Noának?