Sipka Laura Titanilla

Oké, igazából sejtettem mit akar mondani és leszűrőm, hogy fordítva is így van; csak azért féltem, mert nem sokan értik a suliban a popkulturális utalásokat.
Láthatóan jókedvem átragad rá. Csatlakozva hozzá felegyenesedem, égbe emelem öklömet, és majdnem hogy újjongva megszólalok:
- YIP-YIP!
Elgondolkodom, felfedjem-e a mivoltomat. Amennyire eddig sikerült Sipit kiismernem, nem tűnik annak az ítélkezős, bíráskodó fajtának.
- Még jó, hogy sima meséken nőttem fel, köztük az Aangon. Egyik kedvencem volt -  mosolygom - Mondjuk én csak félvérű vagyok, de nem t'om, valahogy nem bánom.
Miután beavat és felfedi, hogy összejött neki az animágia, szívem örömmel telítődik. Szurkoltam neki, és szerintem a beszéde se rossz. Nem zavarja őt az a levél, vagy nincs rossz íze? Ilyesmiken azért elgondolkodom.
- Oooóóóóó! Értem, értem. Mondjuk egy németjuhász lennél amúgy szívesen? Ők nagyon cukik és jó nyomkövető meg drogkereső kutyák - mondom a lánynak elgondolkodva - Figyelj, mutassak egy trükköt?

Herlai Hélia

Látom, hogy borsos kedvében van a kisasszony. Hát, én sem örülnék, hogyha hasonlóan furcsa pózokban találnának rám, mint nála a lovagló, de amilyen vörös a feje, levonom a következtetést nagyon hamar, hogy valószínűleg nem a hormonjaival vannak problémák, csak szarul jött ki valami. A szőkeség megköszöni segítséget, amelyre válaszul biccentek, aztán hallgatom habogását.
- Nem történt visszafordíthatatlan katasztrófa - mosolygok rá nyugtatásképp - Nem ütötted meg magad azért?
Aggodalmasan ráncolom fölötte homolokomat. Még egy kérdéssel megdobom, már csak azért is, mert így talán eljut a csodás kis fejébe, hogy nem kipécéztem, csak beszélgetni szeretnék vele.
- Köszönjük szépen! - felelem boldogan. Hmmm, ha így csiripel, végül is nagy baj nem történhetett - Be kell valljak valamit: a pörgőssebeket szeretem én is, de általában lassút hallgatok vagy pengetek a gitáromon, mert azzal mégis csak jobban kikapcsol az ember.
Nézem közben a vonuló "tömeget". Négyen versenyt csinálnak abból, melyikőjük menjen ki előbb. Két srác simán kisétál libasorban, aztán kettő hangosan vihorászik azon, hogy a széles válluk miatt beszorultak egymás mellé, ideiglenesen eltorlaszolva a kijáratot. Végül az egyikőjük az oldalához szorítja a karjait, elmozgatja és úgy kiférnek. Eljutunk oda szépen lassan, hogy a nézők közül a szőkeség marad bent.
- Rendes tőled, hogy érdeklődsz. Őszintén meglepődtünk amúgy, mert arra számíttottunk, hogy lesznek hárman és így híre megy annak, hogy milyen szarok vagyunk - elnevetem magamat - Ehhez képest tizen eljötettek, vagy talán te voltál a tizenegyedik és így tökre boldogak vagyunk. Nem gondoltam volna, hogy a próbakoncert ennyiőtöket érdekelni fogja.
Érezheti hangomban a büszkeséget. Jó munkát végeztünk, és ezért úgy érzem, megérte felkelni és belevágni az egész banda mizériába.
- Te milyennek érezted a hangulatot?

Elemi gyűlés

Felnevetnék kinomban. Szegény víz elem úgy fog velem járni, mint az elemes lámpa, hogy egyszer csak kimerül. Vagy amilyen optimista szoktam lenni, én fekszem ki előbb.  Zsófira nézek, miután végiggondolom az elhangzottakat. Várható tőlem kérdés, nem is habozok feltenni:
- Az erővel történő elem altatást csak akkor végzik el, ha valaki nagyon ön-, és közveszélyes. Ez még aktuális infó, amit a tankönyvben olvastam? - muszáj belekérdeznem. Muszáj tudni. Semleges az ábrázatom, míg lehet a beszélgetésben kívülállót már a frász kerülgetné, hogy minek az altatásáról ejtünk szót.
Avára mosolygok amikor rám néz, akarom, hogy lássa, hogy tartom magamat és egyébként nyitott vagyok a gyakorlásra.
- Én benne vagyok bármelyikőtökkel - nézek szét a társaságon. Új csapat születik, amit nem csak én látok így. Szeretném ha megmaradna, és nem csak szép emlékként, hanem gyakorlati haszna is lenne.
- Mikor kezdjük?

Fekete Nonó
Medence party

- Ja, izgalmasabbnak tűnik a Bagolykőnél.
Ha egyetemista leszek, valószínűleg az iskola közelébe se fogok jönni. Minek tegyem? Nincs rá indokom. Nem térképeztem még fel a lány érzéseit. Én továbbra se hiszem, hogy ebből bármi több is lehetne, eleinte tényleg úgy voltam, hogy nem is akarom... Én... továbbra se szeretném, de felébresztette a kíváncsiságomat anyway.
- Miért nem kérdezed az illetőt, hogy miként érez? - kérdezem némi töprengést követően. Sejtem mire akar rávezetni. Elindítottam benne valamit, ami megállíthatatlanul söpör végig rajta. Vagyis benne.
Nesze, kellett neked érzésekre gondolni! Faszom.
- Mitől félsz a legjobban, a nemtől? - teszem hozzá, mert hát kell legyen logikus indoka. És erre a "Semmi!"-t nem fogadom el, jobb ha Nonó felkészül rá. Arra fixen nem számít, hogy fröcskölni kezdem, de viszonozza, én pedig még nagyobb hullámmal csapok neki oda. Mindketten locsoljuk egymást egy darabig, közben visszatérnek azok a fránya buborékok, viszont úgy, hogy most már látom is őket. Amikor őszintén átélem a vidámság pillanatát, akkor olyan, mintha jelen lennének, de amint a nevetés elszáll, az elhaló hanggal együtt ők is kipukkadnak. Először zavarban vagyok, mert nem tudom mit mondhatnék, illetve az elemistaságot, amennyire lehet, titokba akartam tartani, de így nehéz lesz.
- Hmm. Megnézünk egy másik medencét? - vetem fel. Lehet csak hallucinálok, a buborékokat a medence kavarta biztos, hogy kizavarjon a lány mellől.

Herlai Hélia

Felmérem a lányt és nem nehéz elképzelni, hogy a kis mérete miatt elbukdácsol valahol, leesik, vagy a sok diák fellöki valahol. Valamiért aranyosnak látom és ezt látom bele lebiggyedő ajkába is. Sajnálom, e'vvan, más úgy pörög ahogy szeretne, akár a fején is, nem szólok bele. Nekem a lassú áll mindenek felett, mert imádom a melankólikus dalokat és ha fáj. Ne menjünk ennél mélyebbre viszont, a végén még kirúgnak.
- Így van! Alkotni jobb, hiszen azzal nem csak te jársz jól, de még a világban is hátrahagysz valami maradandót. Hűha. Ezek szerint művészlélek vagy te is - állapítom meg hevesen bólogatva - Mi a hobbid, ha szabad tudni?
Tippelhet honnan az anyámból szültem ezt, mert teljesen én sem értem, de valahogy érzékem van kifogni a flúgosokat vagy művészlelkeket az iskolában. Ha célzottan azért küldenének ide egy embert, hogy toborozzon művészeket, maga is meglepődne, hogy mennyi van belőlük. Van aki felvállalja, hogy az, a többséget viszont horgászni kell, ez utóbbiba a jelenleg színpadon pakolók is beletartoznak.
- Ki hát, mert haldoklik a rock és a tanárok se nézik jó szemmel a stílust. A szemükben lázadó fajankók vagyunk, de én valahogy sosem láttam egy rockert diákot kárt tenni bármiben is, vagy a társait bántani - vonok vállat - De a zene érték, az értéket éltetni kell. Ezért próbálkoztunk már itt egy párszor, de nem igazán támogatott minket az iskola, mostanság viszont nagyon ránk kapott Bagolykő. Nem tudom, nem értem a száznyolcvan fokos fordulatot, viszont nincs okunk panaszra.
Arra azért felfigyelek, hogy rossz passzban jött ide. Ezért próbált eliszkolni? Hmm, nézem az arcát, de nem látok rajta semmi különöset. Max. az őszinte mosolyát csípem el. Rövid pillanat, ezért szép.
- Ó, sajnálom - húzom el a szám picit, de amikor kimondja, hogy oldottunk rajta, mosolyra húzom - Nagyon örülök, hogy a segítségedre voltunk benne!
Értetlenkedő ábrázattal nyújtom felé a kezem.
- Én Stephen vagyok, de ha te Hél vagy, akkor... Är ditt förnamn Helena? Är du från Sverige? - A legjobb módja, hogy kiderítsd valakinek a keresztnevét és nemzetiségét, hogy ezeket az anyanyelveden kérdezed a másiktól. Nincs tétje neki, viszont örülnék, ha nem csak Sigridet nyúzhatnám mindig, amikor svédül szeretnék trécselni valakivel. Oké, persze nem kizárt, hogy Hél fordítóbűbájt használ, esetleg az iskola is befolyásolhatja a kérdésemet. Ebbe bele se gondolok, elvakít a pillanatnyi öröm, hogy találtam valakit hazulról.

Fekete Nonó
Medence party

Félmosolyra húzódik a szám. Elfordulhatna és elmehetne innen, ehelyett tűri, hogy a vérét szívom és vigyorog. Nonó ritka jófej. Nem mindenki visel el, vagy látja a logikus oldalamat. Eddig az, hogy vele beszéltem, kicsit visszaadta a hitemet, és talán az emberek mégis csak azért szeretnek aki vagyok. Nem pedig azért, mert a véla vér ott csordogál az ereimben. Utálom azt, aminek születtem. Nem, nem az a legjobb szó rá. Enyhén fogalmazok. Gyűlölöm azt, aminek születtem.
Ha a szavak kardok lennének, párosan hatolnának két irányból a szívembe. Őszintén tartok tőle, hogy tönkre fogom tenni őt, mert én nem vagyok a szemben ülővel nyílt.
- Értem - bólogatok, amikor az érzéseit vázolja. Kristálytiszta mire gondol. Kár, hogy... mindegy. Hagyjuk is egyelőre. Én azt akarom, hogy ő megértve érezze magát. Hogy biztonságban vannak mellettem az érzései.
- Persze. Számtalanszor - válaszolom egyből. Legszívesebben belemerülnék a medencébe, hogy csak a szemeimig látszódjak ki. Buborékokat fújnék az orrommal, ahogy kifújnám a levegőt. Senkinek se beszéltem még erről - Mindkét szerepben voltam már: utasítottam el embert azért, mert éreztem, hogyha szeretném, se lehet semmi közöttünk. De ugyanígy engem is dobtak. Egyik ilyen, hogy tökéletes randink volt. Elmentünk az Espresso Patronumba kávézni, meghívtam a lányt, dumáltunk, kávé-süti. Minden amit akarsz. Megköszöntem neki a szép délutánt, tökre romantikus voltam, mire flegmán válaszolt, hogy most látja csak Facebookon, hogy Vízöntő vagyok és ecsetelte, hogy neki mennyire nem éri meg, mert a Vízöntő olyan, hogyha egy napig nem ír, akkor soha többé nem fog... Erre mondom Nonó, hogy nincs mitől félned. A nemleges válasszal még neked tesznek jót, mert megkímélnek sok hülyeségtől. Fájni ugyan fáj, később viszont jobb.
Felállok és és a medencén kívül nyújtózom, miközben épp az egyik legszarabb randimat ecsetelem. Like. Ever. Nekem senki se mondja, hogy azért dob ki a kukába, mert---a... Na, értitek ti miről beszélek. A horoszkópom miatt.
- Most válassz te! - mutatok rá - Aztán ha van kedved, szívesen meghívnálak egy limonádéra.
Felvetül bennem egy halvány ötlet. Elhatároztam, hogy minél több szép elméket gyűjtök vele. Így talán kevésbé lesz neki szar, amikor elmondom neki az igazat. Időt akarok húzni. Most még nem érzem a kellő önbizalmat hozzá, hogy én beletiporjak valaki szívébe.

Sipka Laura Titanilla

Eléggé lealacsonyító azt mondani, hogy a lánnyal csak jót csevegünk. Nyitottabb és bőbeszédűbb vagyok vele, mint amikor még csak leveleztünk, de így is a felszínét súroljuk mindennek és számomra ez bőven jó. Elmutogatja, hogy szereti az Aang, avatar legendáját, aztán az animágiát firtatva felhozom, hogy én szerintem milyen állat illene hozzá, ő meg lelkesen bólogat.
- Eleget gyakoroltam már, úgyhogy már pálca nélkül is kéne menjen - Lusta mindenségemet! Végig ülve maradtam, de mentségemre szóljon, amit mutatni fogok, legalább érdekes lesz. Pálcámat átveszem a bal kezembe és pálcástul lazán az ölembe helyezem. Kihúzom magamat, majd jobb kézzel kinyúlok a tó vize felé, mint egy három éves, aki épp a kedvenc játékáért epekedik. Egy fél csészényi vizet merek ki erőmmel. Tintafolt alakú még a víz tükre fölött lebegve, de felfordítom tenyeremet, és invitáló mozdulatot téve a kis adagnyi folyadék lebegve megindul felénk. Pár méterrel előttünk megáll, majd lassan kavarogni kezd, míg egy tökéletes buborékká nem válik.
- Ezen munkálkodtam idáig - kacagom ízesen, elégedetten Sipire tekintve, hogy felmérjem a reakcióját, aztán vissza a buborékra. Amikor visszasiklik rá a tekintetem, ismételten változni látom. Az addig tökéletes gömbforma alja megnyúlik kissé, fent középen pedig keletkezik rajta egy bevágás.
Nesze neked origami! Csináltam én szívecskét... vízből!

Bánffy Albert Tamás
Fesztiválon Szalamantonban

- Hrmmmm? - rándul meg szemöldököm, ahogy fél kézzel könyökölve ülök és kicsit előre is hajolok. Féloldalasan mosolygok az előttem levőre - Na akkor mi ezt bóknak vesszük! Köszönjük szépen és örülünk, hogy tetszett!
Kényelmesen visszadőlök, követve ahogyan leteszi a bort és hamarosan magát is, velem szemben. Eszes a széktámlát akadálynak használni a kommunikációhoz.
Már egy hónapja Mihály bejelentésének. Amikor elkezdtünk szárnyalni, kirobbantunk a felhők homályából. Valóságos zuhanásként éltem meg, hogy a szülei ki akarják venni a Bagolykőből. Minket okolnak érte, mert a banda "árt a gyereknek, lehúzza és kényszeríti olyas valamibe, amit gyűlöl". Két könnycsepp elmorzsolása közt Misi nem tért ki arra, hogy melyik szülője mondta ezt neki, de láttam, hogy küzd magával. Megütközött benne az amit szeret, a szülei akaratával. Hogyan vihetne haza jobb hegyeket, ha épp most teszik tönkre? Felháborító! Mintha azt mondanák, fojtsam el egy részemet! Nyomjam el a vízmágiára való hajlamomat. Altassam el. Oltsam ki. Emlékszem, hogy a suliban közös klub helyiségben voltunk, amikor mesélte a történetét. Ha nem lenne önkontrollom, a sarokba tett vázát felrobbantottam volna és a vízzel leförcsköltem volna valakit. Az elképzelés, hogy ezt inkább Misi szüleivel tenném meg, segített látszólag higgadtan végigülni az eseményeket. Úgyhogy nagyon jól esik most ez a fehér száraz az orrom előtt. Kellemes az illata.
- He-eeejjj Berci! Örvendek a szerencsének! - ösztönösen felemelkedek, óvatosan áthajolva a bor fölött egy kéznyújtásra - Engem csak szólíts nyugodtan Steph-nek.
Fogalmam sincs ki ez a gyerek, csakúgy félrehívott és meghívott egy italra. Nincs ezzel baj, legalábbis van kin gyakorolni a vélaságot. Nehezen kontrollálom... Rendszerint elnyomom inkább. Már most előre parázok a köztünk történő interakciókról, pedig nem hiszem, hogy bármi rossz sülne ki egy kellemes beszélgetésből. Doriánnak már nyoma sincs, Armand meg elment a rajongókkal bájcsevegni.
- Ja, úgy kb. tíz éve - ülök vissza és közelebb megyek a székkel, miközben elgondolkodott ábrázatot veszek fel. Aztán hamarjában visszanézek a fiúra - Te meg mit szeretsz, ha már a rock nem a műfajod?

Fekete Nonó
Medence party

Nem szeretném Nonót eszközként felhasználni, sem azt amit elmondott nekem. íén őszintén tisztelem az embereket azért, amiért megnyílnak nekem és a titkukat jól megőrzöm. Velem az érzései biztonságban vannak, arra azonban nem számítok, hogy ennyire szűkszavúvá válik.
- A narancsra vagy citromra gondolsz? - vakarom a fejem hirtelen jött értetlenségemmel. Mosolyt csal az arcomra, mert még a vállvonásában is benne van, hogy legalább próbál irányítani, ha szépen arra felé terelik. Talán egyszer meg kéne mutatnom neki, hogy milyen, ha ő irányítana--. Még rá is játszik amúgy. Ez tetszik, de azért felvonom a szemöldököm, hogy "Most tényleg?". íátlátok a szitáján. Szerintem nem annyira nyugodt, de direkt idegesíteni fogom azzal, hogy nem megyek mélyebbre, hanem csak a levegőbe hagyom lógni a kettőnk dolgait.
Kimászok a medencéből, aztán rövid sétát követően átmászunk a másikba. Nagyobb izgalomra számítok, de ott már nem morog rám a víz. Nem érzem úgy, hogy a belépéssemmel valamiben traumát keltenék. Szívből remélem, hogy azért nem fog a kastélyban egy csap arcon köpni azért, mert nincs olyan testem, mint az előttem vízben ázó lánynak. Azt már nehezen magyaráznám ki Venantnak, Somit pedig még lehet érdekelné is a teória, hogy a csapok közül melyik milyen sebességgel és okból kifolyólag köpdösi az embert.
Még pancsolunk egy ideig, felszínes csevegést folytatok vele. Aztán állom a szavam, ha kéri, még ki is segítem a vízből. Elhívom a kedvenc limonádéjára, vagy kávéjára akár, csak beszélgessünk még. Még. És MÉG.

Bánffy Albert Tamás
Fesztiválon Szalamantonban

Az, hogy a papírjaimon mi szerepel, független a becenévtől. Akár Kecske is lehetnék, ha az bír számomra olyan értékkel, amit ész érvvel alá tudok támasztani.  Úgy látom a fiú elgondolkodik a nevemet illetően, de betudom annak, hogy a Stephen se szokványos számára. Valóban kevés hozzám hasonló fickó mászkál a suliban, szóval nem tudom hibáztatni érte. Szélesen elvigyorodom.
Az előttem ülő totál ismeretlen. Sose találkoztam még vele. Valamiért viszont elgondolkodtat: eddig az árvaság miatt kaptam szociális ösztöndíjat és a tudomásomra hozta a suli, hogy a Bánffy ösztöndíjat is automatikusan megkaphatom, mert felbukkant egy nem várt képességem. Félek tőle, be kell vallani, de a plusz pénz mindig jól jön, így nyilván nem utasítom vissza. Amellett remek lenne egyszer gőzzé varázsolni a vizet, és megdobni a koncertünk hangulatát.
- Jaaaaa! Nem hittem volna annak idején azt se amúgy, hogy valóban létrejöhet a bandám, de - mutatok a színpad felé - mégis valóság lett belőle.
Hallgatom amit mondani akar, aztán körbenézek. Hát szerintem is jól eltűntek, lemerem fogadni, hogy egyébként mindenki a közelben van, de annyian vagyunk itt, mint a legyek. Szerencsékre a hely, ahol mi ülünk Bercivel, egy viszonylag nyugodt részen van. Ha a színpadról nézzük, balra helyezkedünk el.
- Igeen, zongorázol? - csusszan fel szemöldököm. Tekintetem tele érdeklődéssel, és valahogy mosolyom is megmarad. Invitálón megemelem a poharat, aztán iszok a borból, hisz ha már van, nem veszhet kárba. Amennyit beszéd közben gesztikulálok, végén még kiborítom.
- Nem is tudtam, hogy a leányzót Bellának hívják - felelem kissé elkalandozva, majd hamarjában visszatérek, mert érkeznek a kérdések - Svédországból jöttem azért, hogy pálcakészítést tanuljak, mert úgy járja, hogy itt Magyarországon vannak a legjobbak. Te mit tanulsz?

Sipka Laura Titanilla

Ha nem lenne ott az a levél a szájában, simán lefröcskölném. Szerintem vicces volt az is, ahogy Katara balfékeskedett Sokkával, de a gyakorlás mesterré tette és a végén a csaj már Aang sebeit gyógyítgatta. Én ugyan nem tervezek a medikák helyébe lépni, csak menő, hogy valaki akár erre is képes.
- Jó, mi? - fordulok fejemmel a barna hajúhoz. Magamnak nehezítés, mert most két felé oszlik a figyelmem. Egyika  víz alakjának megtartása, másik a beszélgetőpartner - Van esetleg kedvenc állatod? Megpróbálhatnám annak az alakját is leutázni.
Mosolyával új ötletre inspirál. Ez nem is túl távoli, hisz nemrég az animágiát beszéltük ki. Taspikolására meghajolnék, mivel viszont mindketten ülünk, tőlem egy széles vigyorra futja.

Bánffy Albert Tamás
Fesztiválon Szalamantonban

Kényelmesen hátradőlök a székben, az asztal alatt szétvetett lábakkal. Leveszem tekintetem Berciről és a pohár bort vizslatom. Műanyagba adni tiszta pazarlás, de egyetértek a szervezőkkel abban, hogy ahol alkohol van, könnyen elfajzottá válhat a helyzet. Aki részeg, azt fogja a másikhoz odavágni előbb amit fog; ha az műanyagból van és nem egy sörös üveg, már kisebb sérülésre az esély.
- Rég hallottam ezt - Borsódzik a hátam. Végigfut bennem az enyhe nosztalgia hulláma. Anyám hajtogatott hasonlókat, meg hogy élni kell a jelent, nem csak rágondolni. Ebben igazat adok neki.
Elcsendesedem ebben a kellemesen abszurd és izgalmas érzéstengerben. Bal kezemet poharamon tartom. Kicsit meglötykölöm benne a bort, majd megállítom, azonban nem fizikai erőt vagy pálcát használok hozzá. Még mindig koncentrációt igényel, Zsófi szerint ezt sosem szabad elhagyni. A pálcát viszont bátorkodtam, vagyis kéznél van és legtöbbször azzal gyakorlok, de próbálni kell a gondolataimat is használni.
- Gitározol - ismétlem meg, tekintetem visszasiklik Bercire. Egyik szemét pásztázom egy ideig, majd áttérek rövidesen a másikra és a homlokával bezárok egy háromszöget. Úgy találom, hogy nagyon szép szeme van és máris feljebb rázza kissé visszavett érdeklődésemet - Biztos ügyes vagy pedig. Szívesen hallanálak játszani.
Emelem poharamat, s amint nyelvemhez ér a nedű, játékosan elmosolyodom. Elhatároztam, hogyha addig élek is, ráveszem, hogy jöjjön fel velem a színpadra. Persze nem sietünk sehová, egyelőre bőven jó még így kettesben. Az elhangzó névre csak bólintok. Megszólal az a bizonyos csengő, a család a sok hotellal meg a lány, akiről folyton csak a rosszat hallani. Elfintorodom. Miért kell Doriánnak egy olyannal kavarni?
- Sjölander - ismétlem meg ezt is, hogy aztán felkönyököljek az asztalra. Sokkal lassabban jut eszembe a név, mint Bella esetében, de látható mosolyra fakadó arcmimikámból, hogy nem ismeretlen számomra a kis szőke - Sigridet mindenképpen. Korrepetáltam is Átváltoztatástanból egy darabig.
Kellemes emlékek fűznek mind a mai napig ahhoz a naphoz a kandalló mellett.
- Le a kalappal! - lehelem elképedve. Hihetetlen. Egy ügyvéddel beszélek! - Mármint tudom, hogy a gyakorlat még hátra van, meg imént említetted a szakvizsgát is, de gyakorlatilag már a küszöbön van. Minden képességbirtokosra kiterjed majd a képviseleted? Hmmmm.
Remek kérdés, hogy mihez is akarok kezdeni magammal. Régen tétlenül vállat vontam volna, hanyagul azt vallva, hogy az lesz, amit az élet elém rak. Tekintve azonban, hogy semmi se köt a hazámhoz, nem cécózom.
- Én már itthon vagyok - sejtelmessé válik az előbbi mosoly. Sok kendőzött érzelem húzódik mögötte. Eszembe jut még az egykori házunk is, hófödte tetejével együtt. A bor az oka biztos! Holott nagyon az elején tartok a mai ivászatnak - A németek nagyon alaposak. Viszont a magyarok átvették ezt az alapot. Mellesleg erősen hagyományőrző nép, és bennük van az, hogy a rideg alaposság mellett lelket is visznek a munkájukba. Nekem a németek túlságosan gépiesek. Néha már ijesztően azok.

Herlai Hélia

Az alkotás öröme nincs lekorlátozva. Azért van, hogy bárhol átéljük, ezért szerintem édes mindegy, hogy a négy fal között, vagy azon kívül alkotsz. Merész vagyok. Tudom magamról és meg is próbálta kihasználni azóta több lemezkiadó is. Sorra utasítjuk el őket! A RagDollz nem társul egy kiadóval se, hogy aztán még beleugassanak abba, mit adhatunk elő!
- Ja, művészlélek! - a fejem mögé teszem kezeimet és lazán összefonom ujjaimat - Szerintem nem feltétlenül baj, ha nem osztod meg a világgal azt, amit csinálsz. Lényeg, hogy örömödet leled benne.
Csodálkozással tölt el, hogy fest.
- Nem csak művész vagy akkor, de szerény is. Ez a beszéd! - Vajon logókat is csinál? Vagy leragadt a tájképeknél? Emlékszem, hogy én rajzolni próbáltam annak idején. Arcot rajzolni némileg tudok, ami összképileg kulturált, viszont a részletekkel vannak bajaim. Ha lenne rajztanárunk, nem szívesen mutatnám meg azokat a lapokat, amit a dalszövegek közé rejtve őrizgetek az éjjeliszekrény alján.
- Persze, tök igazad van - bólintok - Mondjuk vicces lenne, be kell vallani.
Nekem legalábbis hiányozna, ha mindig, minden káosz nélkül maradna, mert akkor az azt jelentené, hogy végleg befásultam és semmi nem hat meg többé. Noha úgy érzem, hogy rossz napjaimon nagyon is olyan vagyok, mint egy házsártos vénember, nem szeretném, hogy örökre állandó védjegyem maradjon az.
Kezeimet hirtelen összefonom mellkasom előtt és lehajolok a lányhoz, közel az arcához. Alaposan megnézem magamnak. Azt hihetné, hogy csalódást okoz nekem azzal, hogy nem svéd és még csak nem is Helena. Furcsa neve van, annyi szent. De előhozza belőlem az extrovertáltat elég erősen. Vajon mindig az voltam, csak nem tudtam róla?
- Miket szoktál festeni, Hélia? - nézek a lány zöldjeibe.

Sipka Laura Titanilla

Sipi egy ultrajó csaj a szememben. Szentimentális kijelenteni, hogy azért, mert hisz bennem és nem vagyok legilimentor, hogy fel tudjam térképezni az elméjét. Csak elfog ez az érzelem, amikor ránézek és úgy érzem, hogy Katarát bármikor és bárhol felül tudnám múlni.
A buborék nem várt módon kipukkad. Kicsit megijedve hátrahajolok, míg felfogom mi történt, majd újfent kirajzolódik a vigyor arcomra. Azt hiszem a végén túlságosan a lányra fókuszáltam.
- Az tökéletes lesz - nézek le rá. A macskának a feje tökéletes választás. Miért nem gondoltam rá hamarabb? Annak, aki próbálja 2D-s geometriai formákra lebontani a képet, végül is csak egy kör, aminek a jobb és bal felső oldalán két háromszög van. Lerakom magam mellé a pálcámat és bal kezemet nyújtom a víztömeg felé. Mindig könnyebb az elképzelés, mint a megvalósítás. Amikor vízzel dolgozok, nem csak rajzolok holmi papírra, hanem térben dolgozom. A buborékot nem először gyakorlom éppenséggel, így amilyen gyorsan kipukkadt, úgy hozom vissza be magam. Már ott is lebeg előttünk egy tökéletes gömbforma, benne a szivárvány ezernyi tündöklő színével. Egyik oldalt kinyújtom és egy háromszöget formázok belőle, ezt megismétlem és kész a cicafej, ami néhány másodpercig marad cicafej. Fülei hamarosan megnyúlnak és a két fél között középen is megjelenik egy víznyúlvány, sokkal vékonyabban az elképzelésemtől. Majdnem olyan, mint egy...
- Unikornis lett, maradhat? - visszább veszek vigyoromból. Nagyon fancsali mosollyá fordul, mivel a kért formát alig tudtam megtartani. Hirtelen nem is tudom miért, de egy totál más állat feje lett az egészből.

Sipka Laura Titanilla

Nem szeretem más bűnbánó arcát látni. Sipi rám néz azokkal a nagy szemeivel, mintha legalább a hörcsögömön hajtott volna át kocsival és épp előadná, hogy baleset volt. Fel akarom oldani, tudatosan könnyebbé varázsolni ezt a kínos érzést. Sikerül a hála jó égnek. Ne érezze magát itt rosszul olyanért, ami természetes, hisz elkalandozni bármelyikünk el tud. Az uniknornis megmondom az őszintét, fogalmam sincs milyen gondolatfoszlányból keletkezik, de az arcomra fagyott vigyor talán mindent elmond. Picit így a lányra kerül a sor, hogy lenyugtasson, legalábbis biztosan ezt közvetíthettem, mert olyan biztatónak próbál hatni. Megnyugszok a viszonzott gesztustól és elrendezem vonásaimat, így fél perc múlva nyoma sincs a kezdeti pániknak.
- Igen, szerintem is jó ló! - bólogatok cseppnyi iróniával hangomban. Még mutogatok neki egy halfélét, ehhez a meglévő kreálmányomat alakítom át, majd követve a lány példáját felállok és visszaindulok vele a kastélyba. Meg kell hagyni, elfáradtam és még az elején vagyok a trainingnek. legutoljára akkor aludtam el viszonylag emberinek mondható időbe, mikor először idejöttem. Ma viszont annyira lemerültem, hogy nem tudok már mást csinálni, csak húzni a lóbőrt.

Bánffy Albert Tamás
Fesztiválon Szalamantonban

- Bagolykőben az Eridonban nyomatták ezt a mondást féléve, de ritkábban csípem el valamiért - rántok vállat, magyarázatot fűzve kérdő szemöldök vonogatására. Remélhetőleg az Eridonban lévők még mindig mondogatják egymás között, csak mivel nem odajárok, ezért nem hallom. Kell, hogy biztassák egymást, mert jóformán ott a diákok vannak egymásnak. Farkasházy se tud ötszázfelé figyelni. Emberből van. Mindenki szereti, ha simogatják az egóját.
Utóbbit az előttem ülőre értem. Szabadkozik, de valahogy azt sugározza, hogy jól esett neki amiért bókoltam. Ezzel ellentétben viszont vethetek is keresztet, mert ha Sigrid megtudja... Hát valami azt súgja, a srác majd elmondja kitől kapta a fülest. Csak a szöszi nehogy megüssön érte. Nem szívesen állnék le harcolni vele, szimplán mert nem illik bántani lányt.
- Van neki - válaszolom és kis szünettel hozzáteszem - és az tök jó, mivel a hibák tesznek minket emberré.
- Lehet idő kell, míg beindul a business, nem? - zavart arccal nézek rá, mégis csak gyakornok, aztán pajzán vigyorra húzódik a szám - Ééén mondjuk szívesen dolgoznék veled.
Közben kicsit lepillantok, s vissza rá. Említette a vélákat, én meg nem bírom türtőztetni magam. Ki kell játszani ezt a lapot és hát kicsit jobban megy az erőm kontrollálása ilyen téren. Eddig valljuk be őszintén, nem túl tudatosan használtam, de ő előhozza belőlem, hogy próbáljak tudatosan bánni vele. Egyből megváltozik a kisugárzásom. Magabiztosabb, megmutatom, hogy nekem is van egóm, egyenlő mértékben egészséges az övével kb.
Arra csak nézek, hogy mit motyog németül. A hanglejtésből tudok arra tippelni arra, hogy valószínű hülyeségnek tartja amit mondtam neki. Kitalálom még melyik küszöbre szarjak mert épp a von Hessen-darmaizé család tagja, amit különösebben  nem ismerek. Ettől függetlenül érdeklődve hallgatom, mert amit mond azt lelkesen teszi, csak ne várja el a hajbókolást.
- Valami királyi leszármazott vagy? - kérdezem tele kíváncsisággal, mert amúgy biztos vagyok benne, hogy nem félvér. Eddig simán csak egy jobb helyzetben lévő félvérnek hittem.
Ahogy közelebb hajolok, kezemmel véletlenül kiborítom a bort, ami szétfolyik az asztalon és többek közt Berci felé is vészesen száguld. Felállok, két kézzel támaszkodva az asztallapon, majd balomat előrenyújtom annyira, hogy a bornak megálljt parancsoljak, ha netán az övét is fellökném, akkor azt is próbálom kontroll alá vonni. Épp csak sikerül megállítani azelőtt, hogy a fiúra borítottam volna egy részét, és talán most megmentettem magunkat a kíntól hogy a privát helyére is jusson az alkoholos üdítőből. Kifejezetten viccesen nézhetünk ki. Körülöttünk buborékokban lebeg a fehér bor, közben én továbbra is az asztalra támaszkodva állok és a fiút nézem. Mindig ennyire jóképű volt?
- Hmm, szépek a szemeid! - vigyorodom el ismét. Körülöttünk a buborékok apró szivecskét formálnak. Aztán összegyűjtöm őket a pohárba és közelebb húzva a széket ledobom magam a fiú mellett.

Bánffy Albert Tamás
Fesztiválon Szalamantonban

- Igen, határozottan kevesebbel - Szomorú, mert sok jóarcot ismerek akik tőlem feljebb odajártak és ők már kiballagtak. Azért a mosoly nem lohad le arcomról, sőt, mintha boldogabb lenne, mert hát szeretem az Eridonosokat és az előttem ülő bevallja, hogy ő is a squad része volt, akárcsak új dobosom meg a nem túl jó hírű kis barátnője. Annyira szívesen faggatnám még a vörösekről, hátha tud valami izgalmas pletykát amit egyszer magammal vihetek a sírba vagy felhasználhatok ha valaki nagyon elveti a sulykot, de átterelődik a szó arra, hogy mit képviselek. Kérnie se kéne, előbb-utóbb úgy se bírom ki, hogy ne mutassak többet magamból. Ahelyett viszont, hogy szóban válaszolnék, a karizmámra bízok mindent, egyébként is fejlődnöm kéne, megmutatni ki vagyok én. De ha nem lenne egyértelmű mostanra, akkor persze kimondom a negyedvélát, ám talán ezek után nem lesz rá szükség. Szétnézek a terepen. Dorián és Bella nincsenek szem előtt. Amég nem járatnak le minket, mint RagDollz, azt csinálnak, amihez kedvük szottyan. Miért befolyásoljam őket? Felnőtt emberek vagyunk.
- Hát Gróf Úr, elgondolkodtató ajánlatot adott. Elmehetnénk, úgy se bírom Ke$hát - A színpad épp üres és valamiféle intermezzo lehet, hogy helyette már az említett nőcitől hallok számokat. Jelenleg a Die Youngnál tartunk, ami remek lenne arra, hogy megléceljünk. Különben is beindult kicsit a fantáziám, mert hát ez a Berci srác épp nem néz ki rosszul.
A borból készült szívecskék követnek engem egy darabig ahogy felállok, majd eggyé válnak és a saját műanyag poharamba navigálom. Ott visszaváltozik mezei, immár koszos itókává, amit menetközben a kukába dobok.

Hollóvölgyi Zsófia

Nosztalgikus a stég látványa. Minden lépés visszavezet abba az emlékképbe, amikor először éreztem azt, hogy egy nő azért szeret, aki vagyok. Zsófi még sehol sincsen ahogy forgatgatom fejemet jobbra-balra. Igyekeztem, hogy legalább tíz percem legyen két szál cigit elszívni, mielőtt belekezdennénk bármi nagyba. Vadul kutatva fekete, bokáig érő szövetkabátom zsebéből előhúzok egy öngyújtót és szálat és szívni kezdem. A vöröskét én kerestem fel azzal, hogy bár két hete se volt legutolsó beszélgetésünknek, szeretnék vele konzultálni még, s ha ideje engedi, gyakorolni is. Míg rá várok, bizonytalanul méregetem a füstön túl fekete bakancsos lábam alatt húzódó víztömeget. Megborzongok tőle. Hiába fizetem két hetente a pszichológust, akinek megnyíltam szuicid hajlamaimról, valahogy nem, én... úgy érzem a jó szakember se elég hozzá, hogy túllépjek hatalmas félelmemen... amit a víz hoz elő belőlem. Mégis mi a mocskos fene ez, ha nem irónia, hogy pont azt kaptam meg, amiben majdnem elvesztettem az életemet? Tudván, hogy senki sincs a közelemben akit pont érdekelne, halkan dúdolom egyik RagDollzos számunkat, nehogy még véletlenül is visszalépjek abba a negatív spirálba, amit a múlt okoz. Szabadulni szeretnék tőle, és szeretni az elememet, nem kibaszni magammal és félelemben élni.

Hollóvölgyi Zsófia

Meredten nézem a vizet. Hív magához, de nem úgy, mint életuntat bánata végén a halálvágy. Megmártóznék benne, invitál, hogy kapcsolódjak vele, de nekem már az is fura, hogy idevonzott. A tanárnő a közelben lehet. Várok rá egy ideje és megkönnyebbülök, amiért még nem látom, mert akkor kényelembe helyezhetem magam. Körbenézek, de nem látok kukát, így ledobom az elfogyasztott cigiből maradt csikket és elkaparom lábbal, aztán leülök a stég kezdete után valamivel bal oldalra. Egy jó húsz centire van a lábam a víztől, vagy van talán harminc is. Ráérősen előveszem a második szálam, mert nem sietek sehová. Mindent úgy szerveztem, hogy egy napot csak a konzultációra meg önreflekcióra dedikáljak.
- Halii! - meleg, vidám hangtónust ütök meg, de ha nagyon objektívek akarunk lenni, az illetékes tanerőt full semlegesen kezelem, aki azután érkezik meg, hogy az említett szál is eltűnt. Már ott nyugszik a másik mellett valahol a földbe temetve és jelenleg egy kékszőlős rágógumit rágcsálok, mert nem akarom a nőt a bűzömmel terhelni túlságosan.
- Áh nem, ne aggódj miatta. Max  egy tíz perce jöttem, rászámoltam ennyit a talira a biztonság kedvéért - A tanerőknek perverziója néha az ismerkedős small talk, amibe totálisan benne vagyok. Zsófival is volt már ilyesmi, akkor elmondtam, hogy éjjeli bagoly vagyok. Bár sosem aludtam el, nem akartam ezt most kipróbálni.
- Hmmmm - ezen elgondolkodok kicsit, aztán hayagul megrántom vállaimat - Megvagyok még. Valahogy az van, hogy még egyszer sem tört ki a kontrollom alól a víz. Egyszer mikor nagyon nevettem, max. akkor buborékokat formált. Még mindig abszurd és egyben nagyon örülök neki, hogy előjött ez a képesség meg minden, de… Valami mégsem kerek egész. Furcsa érzés tölt el, ha erre a víztömegre nézek a lábamnál és nem értem, hogy miért.
Erre lenne nagyon jó a pszichológus. Pontosan tudom, hogy miért érzem magam furán, mégis. Én, aki szorosan együttműködik az érzelmeivel, nem jövök rá mi lehet az.
- Szerinted ez normális az elején? Mégis csak… új ez az egész.

Hollóvölgyi Zsófia

Ezt olyan embernek említeni, aki imádja a gyerekeket, nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam. Hangom lágyan keveredik Zsófiéval. Én még korainak gondolom azzal tölteni az időmet, hogy akarok-e gyereket, de tudat alatt helyet kap a gondolat egy kislányról.
Van bennem egyhe pánik, amikor a nő felém közeledik. Forróság árad belőle, ami belül éget. Felhúzom lábaimat és átölelem magam előtt, viszont nem nézek rá. A végén még valami riadt kisfiút látna a cool rocker helyett, aki ura önmagának és aki az imént büszkélkedett az erejével is.
- Áh, akkor jó - bólintom. Már megint valami, amit túlgondoltam. Mélyen azért elszomorít, hogy nem annyira látványosan mutatkozik be a mindennapokba a mágiám ezen kivetülése.A másik oldalról nézve viszont igaza van a vöröskének és örülök, hogy inkább a vélavérrel és a zenei munkáságommal tűnök ki a tömegből. Intek picit a kezemmel, majd olyan mozdulatokat teszek, mintha virágot szednék. Ezzel kiszakítok egy csészényi adatot a nagy mindenségből és egy tökéletes buborékká formálom. Közelebb hozom magamhoz, kis ideig tanulmányozom a gömb formát és magamat is benne. Aztán visszaadom a tónak a vizét. Tudom mit érzek, aztán valahogy mégsem.Valamiféle gátlással küzdök a víz iránt, de az érzést nem tudom megnevezni. El vagyok vágva tőle és megijeszt. Megijedek a helyzettől és a reakciómtól is rá. Ráncos homlokkal fixírozom a tavat. Arckifejezésem egyszerre eltöprengett meg zavart.
- Nem tudom. Nehéz - vágom rá, tanácstalanul rávetem tekintetem. Lerakom nagy dobbanással a lábaimat is a földre - Fojtogató. Pánikszerű. Én nem utálom az elememet tényleg, mégis valahol a hányinger kerülget ha sokáig kell néznem. Pedig igazán gyönyörű. Szeretem használni. Gyakorlás közben csak jó tapasztalatokat szereztem belőle.
Nem akarom, hogy ahhoz az eseményhez kapcsolódjon ahogy... az elemem megmutatta magát. Vajon mihez kezdenék akkor, ha ő mégis azt mondja, hogy az esélyes?

Bánffy Albert Tamás
Fesztiválon Szalamantonban

- Hát az úgy vaaan - forgatom szemeimet elgondolkodva -, hogy nem mind fogyott eeel, viszont a legtöbbje akikkel jóban voltam, fölém jártak eggyel és már kiballagtak. De azért így is tudok neveket mondani, például Salamon Grétát, aki a vokalistánk a RagDollzban.
Ezzel felvázolom a szitut, sokat azonban már nem szeretnék eltölteni ennek a témának a körbejárásával. Sokkal izgalmasabb vizekre evezünk. Megérdeklődi mi vagyok, tippelésbe kezd és eljátszok a gondolattal, hogy húzhatnám az agyát, de későn gondolok bele, meg szerintem könnyen kitalálja. Na, mondom én! Kapásból elhangzik a vélavér. Megadom neki a siker élményt.
- Talááált! Negyedrészt vélából vagyook - felelem lágyan és dallamosan, mindvégig egy jókedvű mosollyal - Köszönöm szépen.
Néha elgondolkodom magamon. Ironikus módon én a magunk fajtáját mindig a tűzzel azonosítottam. Nekem persze kijutott a jóból a szépséggel, karizmával és… vízzel. Néha nem tudom hova tenni, egy karizmatikus fajhoz éppen olyan visszafogott elemet hozzárendelni. De nem utálom. Néha csak fura érzések öntenek el tőle. Berci dicséretétől is hullámzani kezdenek, akárcsak a gyomrom a szó jobbik értelmében. Tudatlanul abba az irányba terel, hogy rendben vagyok úgy, ahogy és ezáltal jobban fel is tudok oldódni mellette.
A fesztivál miatt egyértelmű volt, hogy mire vállalkozunk és különben is azt mondtam Doriánéknak, hogy lehet hosszabb időre elvegyülök a tömegben, úgyhogy szórakozzanak nyugodtan, csak ésszel legyenek. Holnap is lesz koncert, cserébe normális szállást és ellátást kapunk.
- Ó, egyáltalán nem. Egyszer jártam itt egy különleges piknik keretén belül, de az se tudom már, hogy hol volt helyszínileg, úgyhogy jól jönne az-az idegenvezető - pajkosan kacsintok a másikra őszinte megnyilvánulásomat követően, aztán füléhez hajolva suttogva folytatom - Hmmm, arra gondoltam, hogy… bármit megadok nagyon szívesen, amit nem szégyelsz.
Ez a Bercike nem csak jóképű, de éles eszű is. Jól veszi az adást arról a bizonyos keringőről.

Bánffy Albert Tamás
Fesztiválon Szalamantonban

Legyintek a bölcseletére. Láthatóan ő most jól elvan amúgy is a saját kis világában, legalábbis úgy néz ki, mint aki előbbi kijelentésétől totál el van ájulva. Arra lennék már kíváncsi nagyon, hogy a szőke feje mit rejt a borzasztó nagy egó mellett. Eddig lüktet benne a nemesi véna. Megfigyeltem. Minden mozdulata egész finom és megragadja a figyelmet.
- Jó érzés kivételnek lenni - felelem bársonyos, mély hangommal. Apró mosoly rajzolódik ki szájsarkaimban, mely kisfiúsan bájos. Ösztönösen kihúzom magam, hiszen én mégsem nő vagyok, hanem egy egész jóképű srác aki nem találta még meg az önbizalmát teljes egészében. Ma azonban valahogy másként élem meg a jelent. Itt bámul a szőkeség, fejét fél percre se fordítva el rólam. A hangulat remek, legalább annyira, mint a mögöttünk lassan elhalkuló fesztiválrészen. Nem áll meg ott a buli. Mi kerülünk egyre távolabb és Ke$shát felváltja valami tücc-tücc ami ütemes rezgésével némileg még követ minket, de innen már ki se lehet venni igazán, hogy pontosan mi szól. A tópartra zsebre dugott kézzel hümmentek egyet. Tudatosan nem vágyok a víztömeg ismételt látványára. Távolságot akarok tartani tőle. Tudatalatt mégis valami ismeretlen kalandvágy támad bennem, ami lazaságra intve sugallja, hogy nincs semmi baj és igenis tartsak vele.
- Legyen a tópart! - szólom nagy merészen, csak meg ne bánjam. Aztán szinte el is feledkezve belemerülök a véla topicba. Milyen annak lenni? Remek kérdés - Meglehetősen vegyes, mert néha olyan figyelmet is sikerül bevonzani, amelyre nem igazán… vágyom.
Nagyon hangsúlyozni kell azt a szót ott a végén. Furcsa érzékiséget vinni bele, miközben pislogás nélkül meredek a másik két szép szemébe? Van egy iránta érzett vonzódásom, ha lehet annak hívni ami pillanatnyi. De erős. És jelen van.
- Emiatt sok tud lenni egyébként. Még tanulok bánni vele - rántok aztán vállat ártatlanul - Te milyennek képzeled "külsősként"?

Hollóvölgyi Zsófia

Egy loccsanással válik eggyé a nemrégiben kimert víz a tóéval. Igéző, ahogy nyomában fodrozódik tovább és összekötöm, hogy a jelen gondolataim is valami folyadékhoz hasonló formátumban fodrozódnak éppen, csak sokkal intenzívebben Zsófi szavaira. Az "éget"-re látványos borzongás lesz úrrá rajtam.
- De a tűz melegíteni is tud - vágom rá egyből, különösebb megfontolás nélkül, hogy vajon egyáltalán mit érthetett a tanerő a szavaival. Ekkor még nem nézek rá, pedig elgondolkodtató szobrászati lehetőségre hívja fel figyelmemet, amely újfent megmosolyogtat. Komolyan, ez a nő!
- Igen, és ami azt illeti, készítettem is már jéggömböt ennek a víznek egy részéből előttem, meg valamikor egy szívet is sikerült összehozni, mostanában a Dala lovat gyakorlom - lelkesen sorolom az alkotásaimat. Mivel könnyű felcsigázni, a vörös hallhatja, hogy minden felsorolást követően egyre élettel telibben beszélek - Gondolkodtam gitárban is, bár az egyelőre még rohadtul komplexnek tűnik. A végcélom az lenne, hogy bevessem a szórakoztatóiparban valahol az elememet. Azt meséltem neked, hogy van egy bandám, ugye?
A víz kissé megdermesztetett állapotában fenséges húrokat alkotna egy gitáron. Kipróbálom és szinte hallom lágy hangját. Mindez olyan kellemes. Tényleg ki kell próbáljam egyszer. De aztán fejtegetésbe kezdek a vízhez kötődő érzéseimről. Muszáj megnyílnom neki, jobb ha tudja min megyek épp keresztül, legalább kapok tanácsot, hogy mi van velem, legrosszabb esetben pedig pszichológushoz küld amit allásan meg is tesz.
- Dehogy! - legyintek - Jó hallani, hogy te is jársz. Én is, csak más problémáról beszélgetek vele általában és… Félek, hogy mit szólna hozzá, azt hiszem… Várj, gátolhat? Szóval akár el is aludhat az elemem, ha nem kezelem jól ezt a problémát?
Megijedek és ezúttal hagyom arcomra rajzolódni. Nem akarom elveszíteni, hisz csak nemrég ismertük meg egymást.

Bánffy Albert Tamás
Fesztiválon Szalamantonban

- Az maradjon az én titkom - játékosan kiöltöm a nyelvemet. Már biztosan tudja, hogy felírhat arra a bizonyos számlára elég sok dolgot tőlem, kedve a beszélgetéstől egészen a csúnyácskább részletekig, amik hamarosan bekövetkeznek. Mindez kis elmejáték függvénye és ahogyan oda eljutunk. A fesztivál távolodó fényei miatt csak oda tudok nézni, ahol a fiú arcát sejtem. Sötétedik, de még nem annyira rosszak a látási viszonyok, hogy az utcalámpák bekapcsolnának. Valahogy sejtem, hogy pimaszul vigyorog. Ellegeltetem rajta kék íriszeimet, lelkes magyarázatba vágva.
- Szögezzük le először is, hogy én külön kezelem azt, mikor a színpadon vagyok meg amikor nem. Amikor ott állunk, tudom, hogy nem csak én létezek. Egyenlően akarom, hogy kapjunk egy szeletet a rivaldafényből, mint rockbanda; míg amikor egyedül vagyok… Nem akarok mindig hasonló figyelmet se kapni, amit a színpadok megélek ott és akkor a többiekkel. Hogy adjam ezt át? Akkor esik jól, ha akkor kapom amikor vágyom rá, legyen az bárki. De van amikor csak be akarok gubózni és elbújni a világ elől, mert néha nincs energiám foglalkozni az emberekkel.
Berci irtó mohó. Valami nem engedi, hogy sokáig legyem róla a szemeimet, ezért is érik meg bennem a kérdés, amit fel is teszek. Válaszától enyhén elkerekedik a szám. Simán be tudná adni, hogy többedrészt véla, mint én vagyok.
- Vonzó és letaglózó - ismétlem figyelve, ahogy ajkai ezen szavakat formázzák. Ez lehetne a legtömörebb összefoglalója annak ami vagyok. Vonzó és letaglózó, ami a vélák esszenciája - Ó, értem én. Kíváncsi vagy. Nosza, miért nem gyakorlunk, "Szépfiú"?
Kekeckedek, magamban kipipálva, hogy hurrá, visszaadtam neki a kis pimaszos mosolyát és ahogy hívott az előbb. Nem több ez játékos felhívásnál. Elém libben, a lámpák szinte mozdulatát várták. Felkapcsolnak két oldalon. Arcomhoz ér, s én megigézve várom, hogy vajon mi lesz a következő lépése. Próbálnám kitalálni, ha hosszabban játszadozna, így viszont egyértelmű, amikor már ajkát ajkamon érzem. Nem kell erőlködnie. Ahogy húz le ujjaival, döntöm is előre fejemet, majd kényelmesen oldalra fordítom, hogy mindkettőnknek jó legyen. Csókoloztam  korábban alacsonyabb srácokkal is. Hálát ad a nyakam, amiért annyira nem kell hajolnia sokat. a szőkeség érezheti a rutinomat és pillanatnyi, felé irányuló szeretetemet is. Ösztönösen váltok vele egy csókot... kettőt... miközben bal kezemet derekára csúsztatva közelebb húzom őt, jobbomat pedig tarkójára helyezem. Az utolsó csóknál viszont rafinált módon az ajkába harapok és fejjel elhúzódom, kíváncsian méregetve, hogy ehhez mit szól. Utána elengedve megkerülöm a fiút és csuklón ragadva határozottan húznám magam után. Megmutatom az okát is nagyon hamar, mutató ujjammal szuggerálva.
- Közel van az a tópart - felelem pimaszkás mosollyal.

Hollóvölgyi Zsófia

Bólintással veszem tudomásul a tanerő igazát. Össze sem hasonlítható a tűz és víz minden esetben, abban viszont megegyezhetünk, hogy mindkettő tud nagyon jó és nagyon pusztító is lenni. A nő arcát vizslatom, amikor kifejezett figyelmet kér tőlem, aztán látom, hogy a kezével babrál valamit. Tekintetem ösztönösen odasiklik. Nagyon imádkozom minden porcikámban, hogy ne gyújtson fel, aztán zavartan összeráncolom a homlokomat. Külsőleg úgy jöhet le, hjaj de koncentrálok, közben a pánikom igyekszem mérsékelni, amit a fellobbanó szikra vált ki belőlem. Tünedezve felállok és egyenesen Zsófival szemben, a tónak háttal állva nyújtom kezemet az ég felé. Remélem megfoghatom a madarat, mielőtt teljesen szerfefoszolva átadná magát környezetének.
- Nem tudtam, hogy tűzzel is lehetőséged van hasonló formák idézésére - homlok ráncolva teszem meg kijelentésem, a csodálattól és gondolatoktól még mindig felfelé nyújtott kézzel. Lassanként leeresztem magam mellé. Számításba veszem amit mond, hümmögök valamit, hogy lássa is ezt, viszont bogarat ültet a fülembe azzal a "perszével". Nem tudok másra sem gondolni, csak arra, hogy pengeélen táncolok megint és hajszálnyira járok attól, hogy elveszítsek valamit, amire kicsit is a részemként tekintek.
- Nehéz megszeretnem azt, ami szokatlan. Nekem sok rossz kötődik a vízhez és tudom, hogy nem ő tehet róla. Leginkább attól félek, amitől talán mindenki, hogy… hogy nem lesz már többé a részem. Nemrég. Jelent. Meg - jelentőségteljesen gesztikulálok a kezeimmel, aztán zsebredugom őket. Ez nekem amolyan önyugtató módszer. Felszegett, enyhe C-be hajló szemöldökkel megmutatom, hogy mit rejtegettem előle idáig. Hozzá szagattottan veszem a levegőt amikor beszélek. Olyan kicsinek érzem magam, ami vicces, tekintve, hogy magasabb vagyok nála és épp árnyékot vetek rá - Mi? Hogy másikkal?
Annyira magyaráztam, úristen, majdnem totál kizártam Zsófit a fejemből.
- Elkérném a nevét és még átgondolom, mert nem biztos, hogy mostanság lenne rá időm - ami éppen van, bátorságom nincs inkább - Halra gondolsz?
Teljes értetlenségben pislogok gyors egymásutánban, mintha attól átjönne, a vörös mire is gondol.

Fekete Nonó

Kellett az-az alkalom, hogy kijöjjek ide Sipivel. Bátrabban időzöm a víztömeg szélén állva, szembe a stéggel. Megérkezett a tél is. Mindössze négy fok van, ennek ellenére szürke rövid ujjú póló van rajtam és fekete farmer, fekete Martensszel. Farmerom bal oldalán láncok csüngenek, és meg-megcsörrennek kicsit a feltámadó széltől ami néha végigsüvít. Ha valaki kijön ide, biztos őrültnek néz. De én akkor is jól bírom. Jobban eltűröm a hideget, mint a nyár tikkasztó melegét. Nem céltalanul jöttem: meglehetősen nosztalgikus, ugyanis Nonót várom. Nem bírtam tovább és megírtam neki, hogy most már fixen elemi mágusnak tanulok. Tudja elvileg, hogy nem most lettem az. A csaj amúgy is jobb a "Miértek" fejtegetésében, mint én vagyok. Sok kérdése lehet.  

Fekete Nonó

A nap fáradtan nyújtogatja karjait felém ezekben a délutáni órákban. Kettő óra van, de ilyenkor decemberben már hamar nyugovóra tér. Körülbelül két óránk van, mielőtt teljesen besötétedne. Most még világít, de nem melegít és bírom, hogy a magyarok többsége ellenkezőleg tekint rá. Szerintük ha a nap fent van, az azonnal egyenlő a meleggel és valahogy kevésbé fáznak. Nagyon szeretnék erre valami obszcént mondani, a logikájukra. Maradjunk abban, hogy fura népség. Felfigyelek az ismerős léptekre. Légiesek, rugalmasak. Kecsesek, mint egy művészléleké. Hallottam már párszor és csukott szemmel is felismerném. Kezeimet kényelmesen hátrakulcsolom és ösztönösen elmosolyodom. Valahogy én se úgy tekintek erre az egészre, mintha randira hívtam volna. Csak beszélgetünk majd. Nyugodtabban tudok állni mindenhez hozzá. Működik, hogy pszichológushoz járok és együtt bogozzuk ki a múlt történéseit.
- Szia! - fordulok felé. A nap belemarkol szőke hajamba, valósággal felgyújtja azt. Arcomra árnyék vetül, viszont az a szelíd mosoly, amivel a lányt fogadom, új. Leginkább nekem. Még sosem éreztem ennyire jelentős lelki békét. Végigmérem. Volt az Adidasnak egy collabja a Kornnal, menő látni rajta azt a gatyát. A napocskás, "cute" stílus meg rá vall.
- Kössz, hogy eljöttél! Ó, mellesleg jó a szetted! - kacsintok rá. Mindig szívesen kezdeményezek és vezetem a beszélgetést. Ha már én hívtam ide, tisztemnek is érzem - El akartam mesélni, bár számomra még mindig hihetetlen, viszont... Tudom a vizet irányítani. Nem teljesen biztos, hogy a viselkedésem is vele magyarázható.
Bizonytalanul visszafordítom fejem a tó felé. Nyelek egy nagyot.
- Minden esetre ennél a tónál történt minden. Olvastál, vagy hallottál már történetet más elemistől, hogy hogyan jelent meg az ereje? - Egy felvezető kérdéssel akarok rájönni, vajon mennyit tudhat. Nem is rólam, hanem az elvről, hogy az elemisek képességének megjelenése nem túl látványos. Persze az is lehet. Kivételek éppenséggel mindenhol akadnak.

Fekete Nonó

Oda se figyelve ejtem ki szavaimat és fel se mérem, mit nyitok ki vele. Nonó fülig pirul és hozzám késéssel jut el a figyelmeztető gondolata annak, amit csináltam. Égnek az orcáim, viszont be tudom a hidegnek. Minden bizonnyal az lesz az oka, hogy hamarosan megfázom, igen. De kell ez a hideg, szükségem van rá. Élénkít. Belül békét hoz el.
- M-Miből? - nézek rá kikerekedett szemekkel, elvégre szerettem volna, ha lenne ennek ráutaló jele is, hogy egyik napról a másikra reagál jelenlétemre a víz. Ha pusztán jellembeli hasonlóságot tudna felmutatni, elgondolkodtatna vele, de nem hinném, hogy pusztán a személyiségem alapján választott volna egy komplexebb mágia típus. Az hülyeség.
Törzsemmel felé fordulok. Fejemet azonban képtelen vagyok elfordítani a víztömegről. Megköszörülöm torkomat, mielőtt megszólalnék.
- Egy elemistának nem látványosan jelenik meg a képessége. Ha például te a tűz elemmel lennél kapcsolatba, nem gyújtanál fel egy egész erdőt - visszatekintek rá s közelebb lépek. Még mindig olyan kis pöttöm hozzám képest. Mutatóujjamat feltartva magyarázok lelkesen -, de nagy eséllyel a körülötted lévő növényzet megégne. Az, hogy miként jelenik meg az erőd, ha megvan benned a hajlam egyáltalán, lehet negatív és még ritkábban pozitív jelenség is.
Jó, ha elmondja ezeket neki valaki, nehogy véletlenül a pánik járja át, ha találkozik elemissel, ne adj' isten elcsípi őt gyakorlás közben. Ajkam kicserepesedk a száraz levegőtől. Megnedvesítem.
- Az én hajlamom akkor derült ki, amikor még a Bagolykőbe jártam és második évemet töltöttem a mestertanoncin. Nem... volt pozitív - tünedezve oldalra fordulok a lányhoz képest - Akarod tudni a full storyt, hogy mi történt?
Visszanézek az ő barnáiba. Igazi termőtalaj az én kékjeimhez képest, melyek vélaságomból eredően inkább amolyan földöntúli szürkéskékben csillognak. Annyi mindent tudnék csinálni most a lánnyal... Sok minden felötlik bennem, suttog is egy hang, hogy lépjem csak meg, amire a testem vágyik. Ellenszegülök neki. Nem akarom bántani Nonót és mindaz, ahogy nézem, inkább tűnhet annak, hogy tűkön ülve várom válaszát. Neki szívesen elmondanám a történetet. Talán azért, mert már ismer és nagyon jó barátom.

Fekete Nonó

- Áh, minden világos! - dugom zsebre kezeimet - Kössz, hogy így látod.
Vállat vonva, lazán beszélek. Én nem gondolom magam nyugodtnak, de nyugodtabbnak igen. Talán okkal nem lépett még ki a tó se a medréból. Általában jól kontrollálom magamat, kivéve ha igazságtalanság üti fel a fejét, mert akkor nem tudok nyugton ülni. Meglepődve hallgatom azt, hogy veszélybe sodort másokat, amikor megjelent a varázsereje és kiderült róla a boszorkányság. Közben is megfigyelheti, hogy közelebb lépek felé.
- Az azért komoly - félmosolyra húzódik a szám. Annyira rá vall a kaotikusság és szerintem ő is tudja, hogy ezt nem fogja levetkőzni magáról. Merlinre! - Én csak meglibbentettem egy függönyt valahol és azt hittem a huzat az. Aztán karon ragadtak és elmondták, hogy mágus suliba fogok járni.
Semmi kirívó. Azt hiszem én nem szerettem volna senkinek se ártani. Nem mintha a lány akarna, csak... olyan érdekes megfigyelni a kettőnk közti különbségeket. Az ő storyja sokkal izgalmasabbnak tűnik az enyémnél, már ami a varázslásra való hajlamot jelenti. Bólintással nyugtázom nyitottságát a történetemre. Elfordulok tőle és megteszek néhány lépést addig, amíg bakancsom orra a tó vízéhez nem ér.
- Nehéz időszakon vagyok túl. Emlékszem, ezen part túloldalán álltunk, amikor meséltem neked, hogy elvesztettem az édesapámat - jelentőségteljesen lehajtom fejemet a víz tükrével szemezve - Nem bírtam nélküle és utána akartam menni.
Hagyom a szavakat hideg esőcseppekként zúdulni a sötéthajú vállaira. Érezze át a  súlyát mindnek. Aztán amikor újra alkalmasnak vélem, lassan és kimérten folytatom.
- Nem akartam nélküle képzelni a világot. Kibírhatatlan - felelem szaggatott levegővétellel. Nem sírok. Viszont nehéz róla megnyílnom. Olyan friss. Kicsit újraélem a történteket és olyan, mintha még mindig... - Még mindig olyan, mintha alatta lennék. De megmozdult körülöttem a víz, és hát, ahelyett, hogy végleg elnyelt volna, inkább új esélyt kaptam tőle.
Vajon örökké kísérteni fog az emléke?

Fekete Nonó

Elfordulok tőle és a vízhez ballagok. Továbbra is fúj néha a szél. A nap elkezdett lebukni és lassan sötétedik, de még nem tartunk ott, hogy felkapcsoljanak a lámpák. Egy halk hümmögéssel biccentek, jelezve, hallom őt. Jól esik a szava, viszont nem igazán tudom mit szólhatnák. Köszönöm? Olyan furán venné ki magát, mintha könyörögnék érte. Bőven sokat tesz értem, mert meghallgat. Jobb reakció, mint amire számítottam. Már számoltam azzal, hogy rosszul veszi ki magát a helyzet és elfordul tőlem, ehelyett itt ölelget. Annyira váratlanul ér... lefagyok. Izmaim megfeszülnek.
- Hékás! - szólalok fel meglepettségemben - Hmmm... Jó az illatod. M-MÁRMINT ööömmnöm... Izéééé.
Nyakamat simogatom, mintha hirtelen semmit se mondtam volna ki. Fogalmam sincs mi a fenét csináljak és szemem sarkából a balról "betámadó" lányt nézem. Tiszta szerencsétlen. Én meg a másik fele. Remek. Nagyszerű párosítás!
- Áhháá... Köszönöm. Azt hiszem - kínos, robotikus mozdulattal rakom bal tenyeremet a lány vállára és magamhoz szorítom. Sose fogom beismerni magamnak, vagy legalábbis nem biztos, hogy ma, hogy kifejezetten élvezem a közelségét. Nem bánnám, ha még így maradnánk. A vizet bámulom némán és kezdenék megnyugodni, mire rám néz, én pedig összeszorított állkapoccsal, aggodalmasan pillantok rá. Hú ezt de elbasztam--.
- Már nincsenek ilyen gondolataim! Minden fasza meg happy - leveszem róla én is a kezemet, mielőtt felképelhetne. Feltartom mindkettőt. Kényszernek érzem, ha nőt látok sírni, hogy megpróbáljam felvidítani - D-De tényleg...
Irtó szarul tudok hazudni, mondtam már. Kérdése ennek megfelelően egy gyomrosnak felel meg. Megérdemlem. Gondterhelten sóhajtok egy nagyot.
- Őszintén, csak magamat áltatom - szegezem magamnak szigorúan. Aztán szomorú mosolyt villantok a lányra - Nehéz nem átokként gondolni rá. Akkor és ott nagyon szerettem volna a túlvilágon viszont látni őt. Hatalmas és erős férfi volt. Övé minden tiszteletem. Örülnék, hogyha még megölelhetném párszor, de azt hiszem, in the end nem örülne, ha bárhogyan is tudná, hogy véget vetettem a saját életemnek. Szóval nagyon erősen próbálok konstruktívan gondolni rá.